Colecovision - feltámasztottam egy időgépet!

2025-ben volt lehetőségem az élők sorába visszahozni egy olyan konzolt, ami már a születésemkor is retro-nak számított. Sokat tanultam belőle, több mint fél év alatt jutottam el a végleges formájáig, mert több ponton is elbizonytalanodtam, valamint egyes hozzávalók beszerzéséhez kellett néhány hét, mire megérkeztek külföldről. Továbbá a szabadidőmből közel sem szántam rá minden percet, próbáltam inkább megfontoltabb lenni, hiszen a javítás és felújítás legtöbb aspektusa ismeretlen terület volt számomra. Emiatt lassabban haladtam vele, de a végeredmény azt mutatja, hogy jobb is, hogy így történt.

A Colecovision a maga idejében hazánkban ritkaságszámba ment.

A két controller közül csak az egyik volt meg, az is hibásan, ahogy később kiderült.

Néhány játék is jött hozzá, bár a Zaxxon az Atari 2600-as verzió volt.

Magáról a konzolról még a kétezres évek végén hallottam először, mikor Angry Videogame Nerd bemutatta az egyik videójában. Élőben Regamexen is láttam, de ki valamiért sosem próbáltam, azonban a került hozzám egy ilyen masina egy Commodore 64 társaságában. A konzol egy dobozban töltötte az elmúlt 30-40 évet, így várható volt, hogy kell majd vele foglakozni. Kissé tartottam tőle, mert ennyi évtized után sok probléma adódhat ezekkel a régi gépekkel, a javítás sok esetben tartalmazhat olyan dolgokat, amiket korábban még nem csináltam. Ilyen például a forrasztás, amit egyszerűbb dolgokkal már próbálgattam már, de kifejezetten tartottam attól, hogy egy játékkonzol alaplapján végezzek ilyesmit. Ezt végül nem úsztam meg, eleinte nem is sejtettem, hogy mekkora utazás lesz, mire végre játszhatok rajta.

Ami bíztató volt, hogy legalább lakásban volt tárolva, ami lényegesen jobb körülmény, mint a padlás, vagy pince, estleg garázs. Bár a képeken látszik, hogy kissé poros volt, de egyáltalán nem volt vészes. Ami gondot okozott, hogy a tápegység vezetéke (amelyik a konzolba megy) sérült volt. Multiméterrel lemértem, a három ág közül csak egy adott áramot, így nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel a táppal beindítani nem fogom tudni.

A vezeték sérült volt, forrasztás nélkül, összesodorva voltak a drótok némi szigszalaggal szigetelve. Ez még csak a kisebbik gond, mert a táp nem is működött.

Ekkor kis időre ezután félretettem a gépet. Gyári tápot szerezni nem sok értelmét láttam, a kora miatt bizonytalan, hogy mennyit fog még bírni. Bár mostanában gyártanak ilyen régi gépekhez modern tápot, de a gép ismeretlen állapota miatt nem akartam elsőre ilyenbe pénzt fektetni. Így ideiglenesen parkolópályára került, majd az április eleji Regamex + N-con-ra elvittem magammal a konzolt, már előtte lebeszéltem Sakmannal, hogy az ő tápjával ott helyben kipróbálhatom.

Így aztán április elején, 2 hónap várakozás után eljött a nagy nap; végre működő tápegységgel tesztelhettem a Colecovision-t. 40 év állás után gyanús volt, hogy nem fog azonnal indulni. A Tv-re kötve sajnos be is bizonyosodott a sejtésem:

Amit fontos megjegyezni, hogy ez a konzol még RF kábelt használ gyárilag, más kimenet nincs rajta. Bár sikerült a Tv-t ráhangolni, de bekapcsolás után csupán annyi életjelet mutatott, hogy a képernyő más árnyalatban villódzott. Tehát, mintha lett volna valami halvány fény az alagút végén, de ezzel semmit sem lehetett kezdeni ott helyben. A játékokat kipróbáltam Sakman gépén, azok legalább működtek.

Innen nem nagyon tudtam, hogy merre kéne továbblépni, el is könyveltem magamban, hogy ezzel kár foglalkozni tovább. Hazavittem, aztán kíváncsiságból szétszereltem, nézegettem a gép belsejét, tájékozódtam az interneten a témában, de ezt komolyabb erőfeszítés még nem követte, mert a hiba konkrét forrását még nem ismertem.

Aztán a szétszerelést követően, egy szép napon az RF kábelre szegeződött a figyelmem. Ugyanis a végén levő dugót szétcsavartam, és akkor vettem észre, hogy maga a vezeték ténylegesen nem érintkezik magával a csatlakozóval. Jobban mondva csak nagyon gyengén, emiatt adhatott minimális jelet a TV-n az első teszt idején. Itt már éreztem, hogy el lehet indulni egy nyomon. Vettem rövidesen egy újabb dugót, mert a régit nem lehetett csatlakoztatni megfelelően:

Műszaki boltban fillérekért hozzá lehet jutni ilyen könnyen szerelhető csatlakozóhoz, így az RF kábelek házilag könnyen javíthatóak, ha a dugó megsérül.

A konzol eközben átesett egy tisztításon, ha már szét volt szerelve. Végül nyáron sikerült kölcsön kapnom egy Colecovision tápot, így már otthon tudtam tesztelni újult erővel. Itt már minimálisan fellélegeztem, mikor az alábbi kép fogadott. Ez nem tartott sokáig, mert pár másodperc után mindig olvashatatlanná vált, sosem maradt stabil, ráadásul csak fekete-fehér volt:

Ez volt az első jele annak, hogy menthető a konzol.

A logo után megjelent a játék indítóképernyője is.

A hangban sem volt sok köszönet. Időnként hallatszott néhány torz, túlvilági hang is, ami horrorfilmekbe illő hangulatot köncsönzött. Itt derült ki, hogy a controller sem működött, hiszen az összes játékot a keypaden lévő gombokkal kell indítani, de ebből semmit sem érzékelt.

A második teszt után elkezdtem nyomozni, és kiderült, hogy a ludas minden bizonnyal nem más, mint a konzol belsejében lévő RF modulátor, így vagy cserélni lesz érdemes, vagy pedig AV modolni. Ez lényegében annyit jelent, hogy a képet és hangot máshonnan az alaplapról kell kivezetni, és a konzol hátuljára házilag kell barkácsolni egy AV kimenetet, ami az RF kábelt kiváltja.

Az alaplaptól balra, a barna nyáklapon helyezkedik el az RF modulátor (bal alsó sarok a lenti képen), a tetején lévő csavarral próbáltam hangolni (a képen már leszedtem a fedelet és a csavart, így azok nem látszanak), de semmilyen felmutatható eredméynt nem hozott magával. A konzol hátuljából kivezetett RF kábel ebbe csatlakozik bele egy dugóval, ennek köszönhetően könnyen lehet akár cserélni is.

Megvolt a hiba fő okozója, de még kerdéses volt, hogy innen hogyan tovább.

Eközben az új dugóval felszerelt RF kábelt kipróbáltam a C64-en, és ott működött (színes képet kaptam hanggal együtt), így bizonyossá vált, hogy a hiba a Colecovision belsejében keresendő. Utána is néztem, hogy mi szükséges az AV modhoz, alapvetően nem is bonyolult. Csatlakozók, drót, és pár ellenállás kell hozzá, ezek mind filléres dolgok. Az RF modulátorról pedig kivezethetjük a videó jelet, amiről több guide is készült az évek során. És itt jött szembe a legfőbb probléma, ami miatt majdnem zátonyra futott a projekt: bár több videó is van a Colecovision AV mod készítéséről, de a PAL és NTSC belsejében van eltérés:

Az NTSC régiós gépeken az RF modulátor az alaplap bal felső sarkán található...

...míg a PAL régiós gépeken az alaplaptól balra egy külön áramkörön kapott helyet.

Az elhelyezés önmagában nem lett volna gond, de a képen jól látható, hogy az amerikai gépeknél az RF modulátor más típus. Nem találtam olyan guide-ot, ami az én típusomra jó lett volna, mert mindegyikben NTSC-s gépet alakítottak át. Az biztos volt, hogy létezik más megoldás, de a PAL régiós gépek kevésbé voltak dokumentálva, és kellő tudás és eszköz hiányában nem tudtam kideríteni, hogy honnan kell kivezetni a jelet az én gépemnél. Felmerült bennem, hogy keressek új, egyező típusú RF modulátort a gépbe, de a jobb képminőség miatt inkább az AV modot részesítettem volna előnyben. Végül egy szerencsés véletlennek köszönhetően folytatódhatott a projekt.

Ugyanis a 2025 nyári N-con-on találkoztam egy régi ismerőssel, akit kb 10 éve nem láttam, viszont ő korábban sok retro konzol javításával és modolásával foglalkozott. Rögtön előkerült a téma, hogy mivel is foglalkozom éppen, és a rendezvényt követően hamar előállt a számomra az ideális megoldással. Amire szükségem volt, az az úgynevezett TMS mod, egy pici elektronika, amit alulról kell a grafikus chip aljára illeszteni, és forrasztani. Ennek az az előnye, hogy a jelet közvetlenül vezeti ki a chipből, nem az RF modulátoron keresztül, ez ugyanis jelentősen rontaná a minőséget. Ezek mellett nem csak, hogy a beszerelése is egészen könnyű, de PAL és NTSC-s gépek esetében is egy olyan pontra kell felszerelni, ami a két változatnál teljesen megegyezik. Eltelt néhány hét, mire megérkezett, de a képen már éppen az előkészületek láthatók:

Az alaplap teljesen kiszerelve a házból, némi drót, valamint a beszerelésre váró TMS mod. Alul középen a hosszú, aluhűtőbordával ellátott chip felel a grafikáért, erre kell alulról felhelyezni a kis áramkört.

Mielőtt az alaplapra helyeztem volna a TMS modot, ráforrasztottam a drótokat, aminek a másik végei később a konzol hátulján helyet kapó AV kimenethez vezetnek.

Itt pedig a mod már a helyén volt, egyelőre forrasztás nélkül. A grafikus chipnek néhány lába ferdén állt, úgyhogy óvatosan ki kellett egyenesítsem, utána lehetett az áramkört ráilleszteni:

Az alaplap, ezúttal alulnézetből. Az áramkör szinte úgy illeszkedett, mint egy darab LEGO.

Az aranyozott részeknél kellett csak forrasszak, így egész gyorsan lehetett haladni vele:

A kábel másik végére jött a csatlakozó. Először a pineket forrasztottam fel, amiket ki lehetett húzni a dugóból, valamint zsugorcsővel szigeteltem, hogy ne érjenek össze.

A pinek dugóba helyezése után közel lesznek egymáshoz, ezért fontos volt, hogy szigeteljem őket.

A pinek a helyükre kerültek.

8 pines mini DIN csatlakozó kerül majd a konzol hátuljára.

A moddal egy időben vettem kábelt is, ami SCART-os, pechemre az én TV-men már pont nem volt ilyen csatlakozó, csak HDMI. Így maradt az, hogy a gépet egy hétvégén átvittem a szüleimhez, és az ottani TV-n próbáltam ki. Az eredmény várakozáson felüli lett.

Hatalmas sikerélmény volt megpillantani a Super Cross Force kezdőképernyőjét ilyen jó minőségben.

A hang itt még nem volt bekötve, de a kép minősége a gyári RF-hez képest fényévekkel jobb volt. Persze játszani még nem tudtam, mert a controllert csak részlegesen tudtam működésre bírni, de legalább az kiderült, hogy a TMS mod remek befektetés volt. Nem sokkal ezután Sakman ösztönzésére rászántam magam a kondenzátorok cseréjére, ugyanis bajuk még nem volt, de esélyes, hogy ennyi évtized után kifolynak vagy kiszáradnak a jövőben. Ezt követően kár keletkezhet a hardverben, ha áram alá helyezzük. Ahogy a cikk elején írtam, alaplapba még nem nyúltam bele, de a 80-as évekbeli bakelit nyáklap legalább jó gyakorlsi alapnak tűnt a forrasztáshoz. Szerencsére viszonylag szellősen vannak elhelyezve rajta a komponensek, legalábbis egy modern elektronikával ellenben.

A kapcsolótól balra az egyik cserére váró kondenzátor...

...valamint néhány újonnan kicserélt darab. Összesen 9 darabot kellett kicseréljek, ami nem sok.

Mondhatnám azt is, hogy jó buli volt, de munka után csináltam este, az utolsó darabnál vettem észre, hogy más kapacitású, mint ami a helyére menne. Aztán visszanéztem a kapcsolási rajzot, és kiderült, hogy egyet felcseréltem korábban, így utolsónak nem az maradt meg, ami kellett volna a helyére. Megtaláltam, hogy hova került a rossz darab, kicseréltem, akkor vettem észre, hogy fordítva forrasztottam be (a polaritás számít, ha rosszul helyeztük be, véletlenül se helyezzük áram alá az eszközt!), akkor megint ki, majd vissza. Fáradt voltam a végére.

Aztán a végén áram alá helyezés előtt még egyszer átfutottam, hogy mindenhova jó kondenzátor került-e be, szerencsére minden egyezett, majd pedig annyira összeszereltem az egészet, hogy be lehessen kapcsolni. Nem volt más hátra, mint egy újabb teszt, ezt már a saját TV-men próbáltam, mert szereztem egy átalakítót. Pezsgőt tudtam volna bontani örömömben, a teszt sikeres volt!

A változatosság kedvéért ezúttal a Donkey Kong Jr-t indítottam el egy teszt erejéig.

Még annyi volt hátra, hogy a hangot bekössem a csatlakozóra. A TMS mod, mivel a grafikus chip-hez kapcsolódik, csupán a video jel kivezetéséért felel, így azon a hang nincs rajta. Viszont az egyik specifikus kerámia kondenzátor lábáról ki lehet vezetni a hangot:

A C88-as kondenzátor egyik lábáról lehet hangot "lopni". Nem saját kép, az alsó kép már az enyém, így a kábelek színe nem egyezik.

A DIN csatlakozó két pinjére ráforrasztottam a C88-ról kivezetett hangot (piros-fekete drót). Ez nem valódi sztereo, a Colecovision csupán mono-t tud, de így legalább mindkét oldal szól.

A hang bekötése után eljött az ideje a következő tesztnek. Sajnos nem volt elég kábelem a SCART átalakítóhoz (5 kellett volna, nekem 3 volt), így fekete-fehér kép mellett hallhattam meg először a Cosmic Avenger zenéjét. Ez zene volt a füleimnek!

A zene a játék kezdetét jelezte, de számomra sokkal inkább azt jelentette, hogy a projekt lassan a végéhez közeledik, amit ennyi munka és várakozás után csak üdvözölni tudtam.

Itt eszméltem rá, hogy több hónap alatt hatalmasat változott az egészhez való hozzáállásom. A kezdeti "nem éri meg foglalkozni vele" állapotból pont az ellenkezője lett, igaz hogy hosszú idő alatt, de ekkorára már technikailag kész volt a gép, egyedül az összeszerelés volt hátra, és némi külső-belső kozmetikázás. Ráadásul forrasztás terén értékes tapasztalatot szereztem. Az AV kimenetet eddig a kettes joystick port mellett vezettem ki ideiglenesen, hogy tesztelni tudjam. A 8 pines Mini-Din csatlakozó végső helyét a konzol hátuljára szántam, ezt azonban ki kellett fúrjam először. Erre a célra vásároltam egy lépcsős fúrófejet a fúrógépemhez, ami lényegesen megkönnyítette a folyamatot. A fúrást jobb híján a kádban végeztem, onnan legalább könnyű volt feltakarítani:

A sufnituning hangulat maximálisan jelen volt. Az RF modulátor véletlenül bent maradt, de a többi belsőség ekkor még kint volt.

A furat jónak tűnik, a kamera fókusza már kevésbé.

A csatlakozó tökéletesen passzolt.

Csupán annyi volt hátra, hogy visszahelyezzem az alaplapot, mindent visszakössek, és némileg elrendezzem a kábeleket. A DIN csatlakozóból a pineket ki kellett húzzam, és a hangot le kellett forrasszam ideiglenesen, mert csak kívülről lehetett behelyezni, de a gép belejéből jövő drótok ezt meggátolták.

A TMS mod-ból a DIN csatlakozóig futó kábeleket az alaplaphoz rögzítettem némi kaptonszalaggal, hogy stabilan a helyükön maradjanak.

Ahhoz, hogy építsünk, néha rombolni is kell: az alaplapot alulról árnyékoló alumíniumlemezből ki kellett vágjak egy kicsi darabot, hogy a kábeleket kivezessem alulról.

Tápcsatlakozó a helyén, az AV kimenet pinjeit átdugtam a frissen fúrt lyukon, már csak maga a csatlakozó hiányzott. A drótok színe lényeges, mindegyiknek megvan a megfelelő helye a dugón.

Felhelyeztem a felső árnyékolólemezt, és csavarokkal rögzítettem. Egy ponton az alaplaphoz kellett forrasszam, ugyanis gyárilag így volt megoldva a földelés.

AV csatlakozó a helyén, már csak rögzíteni kellett valahogy a házhoz. Sajnos ebből a dugóból épp nem találtam anyacsavaros változatot, pedig az lett volna a legelegánsabb.

Kívülről-belülről megerősítettem kétkomponensű ragasztóval.

Megkötött a ragasztó, lassan minden a helyére kerül!

A kábelrendezés gyárilag meg volt oldva egész jól a gép belsejében, az újonnan biektatott mod vezetékeit a gyári kábelek mellett helyeztem el.

A tápegységet viszont továbbra is pótolnom kellett. Ahogy írtam, gyárit nem volt érdemes venni, Sakman ajánlott univerzális tápot, ami jó lenne ehhez a géphez, de az csupasz, és házat kellett volna barkácsolni hozzá, ráadásul kicsit nagy is volt. Így a végén arra jutottam, hogy legyen már egyetlen olyan dolog ezen a gépen, amit nem kell barkácsolni, mert az ünnepek alatt játszani akarok rajta. Így egy elegáns megoldást választottam, méghozzá a ColUSB-t:

Az összerakást követően éreztem csak igazán, hogy milyen jól döntöttem, hiszen nem kell még egy nagyobb méretű tápot őrizzek itthon.

Ez egy pici átalakító, ami lehetővé teszi, hogy Type-C USB-ről kapjon áramot a konzol, magyarán telefontöltőről is használhatom. Sajnos az ára borsosabb, mint egy hagyományos tápegységé, de cserébe ez a jelenlegi legelegánsabb megoldás.

Apró adalék, amit még nyáron, az TMS mod beszerelés után csináltam a géppel. Ugyanis az AV mod után a teszt során feltűnt, hogy néha glitchel a kép bekapcsolás után. Ezt két dolog okozhatja:

-hibás ramok

-kontakthibás kapcsoló

Nálam hamar kiderült, hogy az utóbbi. Ugyanis ha az ujjam finoman ráhelyeztem a kapcsolóra, és  picit mozgattam működés közben, a grafikus hiba sokszor eltűnt, vagy újra megjelent, egyértelmű jele volt annak, hogy a kapcsoló nem érintkezik jól. Szerencsére a gyári kapcsoló elég nagydarab, könnyen szét lehet szedni és össze is lehet rakni:

A kapcsoló enyhén kontakthibás volt, amit egy kis tisztítással könnyen orvosolni tudtam, ehhez ki kellett forrasszam és szétszednem. Ezután már nem volt több artifact a képernyőn.

Felkerült a pont az i-re: elhelyeztem a belsejében egy címkét, amin a felújítás dátuma szerepel.

Az "időgép" összeszerelve, az első indításra várva. Időközben szereztem hozzá egy másik, működő csontrollert, valamint Geril barátom jóvoltából hozzájutottam a Zaxxon-hoz és a Donkey Kong-hoz is.

Itt pedig az első olyan indítás látható, mikor már tényleg minden kész volt. Jó érzés volt Karácsony előtt egy nappal:

Mielőtt belefogtam volna a Colecovision javításba, többnyire csak konzolok takarításával foglalkoztam, illetve Nintendo Switch Joyconokat javítottam különböző hibákkal, amiket a moduláris jellege miatt alkatrészcserével orvosoltam. Ezek többnyire egyszerű munkák voltak, de nagyra becsültem azokat, akik pl. videókban régebbi konzolokat javítottak, de ezeket nézve sokszor azt gondoltam, hogy ilyesmibe nem mernék belefogni. Ennek a gépnek hála, én is végig tudtam vinni egy ilyen projektet, kimozdított a komfortzónából, és hónapról hónapra fokozatosan átformálta a véleményem arról, hogy otthon, viszonylag egyszerű eszközökkel és az internetről, valamint pár tapasztaltabb embertől szerzett ismeret segítségével mennyit ki lehet hozni egy ilyen munkából. Nem csak hogy újra működőképes lett, de egyenesen jobb képminőséget ad, mint amire gyárilag képes volt, ezzel amolyan Quality of Life fejlesztést is végeztem rajta.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani Sakmannak és Geril barátomnak, nélkülük erre a szintre nem juthatott volna el a projektem!