30 éves a Super Mario All-Stars

Saját példányból scannelt kép

Nemcsak a Super Mario Bros. 3 jubilál idén, hanem a Super Mario All-Stars is. Immár 30 éves ez a játék! És nekem is 30 év telt el, hiszen 1993-ban kaptam karácsonyra a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal együtt. Több helyen is írtam már, hogy számomra ez a világ legjobb játéka. Ez az évforduló pedig kiváló lehetőség arra, hogy átnézzük, hogy mitől annyira jó ez a játék, majd amennyire csak lehet, beleásunk a mélyébe.

Mitől 100% nálam ez a játék?

Mert nincs mit tagadni, ha megkérdezik tőlem, hogy melyik az abszolút kedvenc játékom, gondolkodás nélkül a Super Mario All-Stars-t mondom. Mert az igaz, hogy vannak manapság sokkal mélyebb játékok, melyek komplett történetet mesélnek el. Elég csak a Super Mario Galaxy-re gondolni, ahogy Rosalina meséli a történetét a könyvtárban a Lumáknak vagy a The Legend of Zelda kiváló történetei is kétségtelenül mélyítik a játékélményt. De a Super Mario All-Stars esetében a négy klasszikus Mario játékot játszhatjuk végig nemcsak a NES konzol technikai korlátai nélkül, hanem minden egyes újítás, legyen az grafikai vagy zenei, mind-mind csak jobbak lettek. A pályáknak hátterük van: Éjszaka fénylenek a csillagok, vagy a havas pályás a háttérben lévő fákat befedte a hó. Ugyanígy a zene is sokkal jobb lett. Nemcsak azért, mert több csatornásak a hangok, ezáltal többféle hangzás is megszólalhat egyszerre, hanem a zene hangerejével is tudtak már játszani, ezáltal még jobban átadni a pálya vagy a térkép hangulatát. Elég csak a Super Mario 3 térkép zenéire gondolni, ahol a víz országának halkabb, nyugodtabb zenéje van, az ég országának meseszerű zenéje elhiteti velük, hogy álomszerű a fellegekben járni, ahogy az utolsó világ, a sötétség országának zenéje, ha nem is hátborzongató, de kétségtelenül hatásos és érezteti, hogy közeleg a végső összecsapás Bowserrel.

Ez a két kép emblematikus, beleégett az emlékezetekbe. Azon képek egyike, amit hallani is lehet.

Tehát azon túl, hogy négy olyan klasszikus Mario játékot játszhatunk újra, melyek újradefiniálták a videojáték ipart, ezeket technikai korlátok nélkül élvezhetjük. Nagyon szívesen játszom a NES verziókat is, hiszen már láttam ezeket, mint "aktuális" játék, főleg a 3-at. Az ebből fakadó érzés miatt mindenképp élmény játszani az eredeti Mariókkal, de valahányszor a Super Nintendo változatot veszem elő, mindig az az érzetem támad, hogy ezt gondolták végleges verziónak. Valójában ilyennek tervezték ezeket a játékokat ezért kapott mind egy Super Nintendo változatot. A valóság ennél persze árnyaltabb. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy személyes élményeim is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire megszerettem ezt a játékot. 1993. december 16-án jelent meg Európában és gyakorlatilag nem sokkal az európai megjelenése után lehetőségem volt látni a játékot, először az Elektor Kalandor című műsorban. Az 1993-as év utolsó adásában mutatták be, valamikor nem sokkal karácsony előtt. Ekkor mutatták be a Super Nintendo konzol Super Mario All-Stars bundle-jét, melyben természetesen a játék is megtalálható.

Nem saját példány, egy eladásra szánt példányról készült kép

Mai napig ezt tartom az egyik legszebb konzoldoboznak. És nem is kellett sokáig várnom, hogy nekem is legyen egy példány ebből a konzolból, hiszen ahogy feljebb írtam, 1993-ban ez volt a karácsonyi ajándékom. Nem túlzás kijelenteni, hogy annyira örültem neki, mint abban a bizonyos emblematikus YouTube videóban, ahol a kissrác megkapja a Nintendo 64-et karácsonyi ajándékul. Azért nagyon jelentős az életemben a Super Nintendo és a Super Mario All-Stars. Bár tényleg a Super Mario 3 vitt be a videojátékok világába, de ekkor még nagyon kicsi voltam. A Super Nintendo volt az a konzol, mely döntő hatást gyakorolt rám. Ekkor kerültem be igazán a videojátékok bűvkörébe, éreztem meg, milyen jó is játszani. Tehát nagyrészt személyes oka van annak, hogy a Super Nintendo minden idők legjobb konzolja nálam. A technikai különbséget annak idején nemcsak azért nem láttam, mert gyerekként nem volt ehhez szemem, hanem azért sem, mert akkor csak a két Mario játékot láttam NES-en. De az tény, hogy már a játék NES és SNES változata közti különbség is igencsak szembetűnő, de erről lesz később szó.

De hogy a másik oldal is szót kapjon, megértem azt is, ha nem a játékosok többségének véleményét képviselem azzal, hogy a Super Mario All-Stars ennyire jó játék. Ami negatív kritikát olvastam a játékról, az az, hogy kevés újdonság a SNES változatban. Az mondjuk képezheti vita tárgyát, hogy mi számít újításnak. Az már önmagában nagy dolog, hogy tényleg technikai korlát nélkül élvezhetjük a klasszikus Mario játékokat, ráadásul grafikailag és zeneileg felújítva. Kijavítottak néhány glitchet, elég csak arra gondolni, hogy a Super Mario Bros.-ban már nem szimbólumokkal mutatják a 9+ életmennyiséget, hanem rendesen 10, 11... Illetve a Super Mario Bros. 3-ba "Battle Game" néven beépítették a klasszikus Mario Bros. játékot. Bár az is igaz, hogy ez a változat sem teljes, hiszen az eredeti játékot egyedül is játszhatjuk, míg az All-Stars-ban csak 2 játékos módban egymás ellen. Emlékszem, sokáig nem is tudtuk barátokkal játszani ezt a játékot, mert csak 1 controllerem volt a Super Nintendóhoz (ahogy a képen is látható, eredetileg csak egy controllert csomagoltak a konzolhoz. Második controllerem csak sokkal később lett) és párhuzamos játékhoz meg ugye kell a 2 controller. A ketten is játszható Mario játékokat pedig lehetett úgy játszani, hogy a controllert adogattuk egymásnak.
A másik kritika, amit szoktak említeni a játékkal kapcsolatban, hogy a The Lost Levels mennyire nehéz. Milyen jó, hogy a Nintendo of America pont ezért rostálta ki az eredeti NES verziót... Az tény, hogy nagyon nehéz, de pont azzal tették játszhatóvá a játékot, hogy betették a mentést a játékba és pont a Lost Levels-nél lehet pályánként menteni. Szegény japánoknak mit kellett szenvedniük az eredeti változattal, hogy végig tudják játszani... Mellesleg ott is volt mentés oly módon, hogy ha az összes életed elveszett, akkor annak a világnak az első pályáján folytathattad a játékot, ahol "Game Over"-t kaptál. Illetve szokták mondani a Super Mario Bros. 2 vontatott játékmenetét is.

Super Mario All-Stars + Super Mario World

1994 decemberében kapott egy új változatot a játék, melybe ötödik játékként betették a Super Mario World-öt. Ez a játék szinte teljesen megegyezik az eredeti kiadással, azzal az különbséggel, hogy Luigi kapott egy saját sprite-ot. Az eredeti Super Mario World-ben Mario és Luigi ugyanúgy néztek ki, csak annyi volt a különbség, hogy Luiginak zöld volt a ruhája. Ebben a játékban meg lett újítva. És ha úgy vesszük, ez a változat érdemelné meg igazán a 100%-os értékelést, hiszen hány Nintendo rajongónak a Super Mario World az abszolút kedvenc Mario játéka? Nekem speciel a Super Mario Bros. 3 (ha nem az All-Stars), de hogy számomra is élmény minden egyes alkalommal végigjátszani a Super Mario World-öt, az kétségtelen.

Amint Yoshi és Birdo megjelentek, Spiny került központba és megváltoztatták a világítást. Valamint ott van extra játékként a Super Mario World.

A Super Mario World-ben is 4 mentési lehetőség van, ahogy a többi játékban, illetve ahogy sejtem, akkor a játékban nem lehet mentést létrehozni. Nincs meg a játék, csak tippelni tudok. De az a képen látható, hogy amikor megnyitjuk mindegyik kijáratot a játékban, akkor a 96-os szám mellett egy csillag is látható. Ezzel megegyezik az eredeti játék amerikai verziójával, ugyanis ott is egy csillag jelenik meg a 96-os szám mellett. Az európai verzióban kékre színeződik a 96-os szám, ha azt elérjük.

Nemcsak azért van Yoshi a bal-alsó sarokban, hogy üres teret töltsön ki, hanem a Super Mario World-ben nincs lehetőség a gombkiosztás módosítására, mivel ez effektív Super Nintendo játék, ezért a Super Nintendo controllerének több gombjának köszönhetően több mozgási lehetőség is van.

Azért kár, hogy ezt a változatot nem hozták át a későbbi konzolokra. Tényleg így teljes a Super Mario All-Stars.

Super Mario All-Stars 25th Anniversary Edition

2010 decemberében a Super Mario Bros. megjelenésének 25. évfordulója alkalmából Wii-re is megjelent egy Super Mario All-Stars. A dobozban két tokot találunk. Az egyikben rejlik a játék lemeze, a másikban egy soundtrack CD lemezt találunk, illetve egy Super Mario History című könyvecskét.

Nagyon furcsán mutat egy Super Nintendo játék egy Wii lemezen, kicsit pazarlásnak is tűnik, hogy egy alig néhány MB-os játék foglal el egy teljes lemezt. Főleg itt kár, hogy nem kapott helyet a Super Mario World mint extra játék. Maga a Mario World ugyan meg volt vásárolható a Wii Shop Channel-ben 800 Wii pontért, de nem hiszem, hogy nagyon rontotta volna az üzletet, hiszem ekkor már több mint 3 éve kapható volt digitális formában a játék. Inkább a Wii-s All-Stars megítélését javította volna. A játékhoz mellékelt használati utasítás nagyjából rendben van, bár a SNES-es leírás hangulatával, a képekkel (screenshotok, artworkök) messze nem ér fel.

A másik tokban a soundtrack CD nem az a fajta válogatás, amit agyonra fogunk hallgatni a CD lejátszóban. Extrának jó, de ha valamire tényleg érdemes figyelmet fordítani, az a Super Mario History című könyvecske, melyben például screenshotok, kezdetleges vázlatok láthatók az egyes Mario játékokról a Super Mario Bros.-tól egészen a Super Mario Galaxy 2-ig.

Én, mint nagy Super Mario All-Stars rajongó, a megjelenés napján vettem meg, 8.900 forint volt az ára. Tehát olcsóbb volt, mint egy átlag Wii játék, de hát ebbe nyilván érdemes azt is belekalkulálni, hogy egy Super Nintendo játékot veszünk meg újra. Amit ha úgy számolunk, akkor 800 Wii pontért lehetett venni. 1000 Wii pont €10 volt, tehát egy SNES játék €8, ami a 2010-es kb. 270 forintos Euró áron átszámítva 2.160 forint volt. Ha ezt kivonjuk a 8.900-ból, marad 6.740 forint. Ezt osszuk szét az extrák között, illetve, hogy a játékot fizikális formában tudhatjuk magunkénak...

Így azt hiszem, érthető, hogy miért kapott negatív kritikákat ez a kiadás. Biztos vagyok abban, hogy ha a Super Mario World is helyet kapott volna ebben a változatban, máris lényegesen pozitívabb lett volna a kiadvány megítélése. Meg az is nagyon jót tett volna a lemezes kiadásnak, ha olyan extrákkal látták volna el, mint például a Sonic Mega Collection-t: Digitális formában olvasható leírások, videók, illetve egyéb extrák. De a CD is lehetett volna tartalmasabb. Realista szemmel nézve csak a Super Mario History booklet az, ami kompenzál valamennyire.

De hát miért is teszi meg a Nintendo, hogy ilyen kiadványokat ad relatíve drágán? Mert megtehetik. Mert tudják, hogy a rajongók úgyis megveszik. Én is. Én is az első nap vettem meg. Nem érdekelt az ára, csak az, hogy "Super Mario All-Stars" ráadásul extrákkal. És ebből nagyon jól meggazdagszik a Nintendo. Ezért átok Nintendo rajongónak lenni. Játékaik persze rendszerint kiválóak, de legalább jók. Annyira egyedi a Nintendo játékok miliője, hogy aki ráérez és megszereti, azt teljesen beszippantja. Tehát igazából a Nintendónak sok rajongó azért nézi el az árpolitikáját, mert az egyedi hangulatának köszönhetően sokan teljesen a rajongójává válnak, így nem érdekli őket, hogy van néhány olyan kiadvány tőlük, ami pénznyelő automataként működik, megveszik, mert ezt is hozzátársítják a Nintendo hangulatvilágához. "Annyi jó játékot gyárt a Nintendo, miért is ne venném meg ezt is?" Valami ilyesmi érzete van.

Fejlesztés

A Super Mario All-Stars ötlete nagyjából a Super Mario Kart elkészülte után született, amikor már küszöbön állt annak a játéknak a megjelenése, de a Super Mario World 2: Yoshi's Island fejlesztése még túlzottan kezdeti stádiumban volt ahhoz, hogy arra a közeljövőben számítani lehessen. Az ötlet Miyamoto Shigeru agyából pattant ki, hogy adjanak ki egy "Mario Value Pack"-et, mely az összes Super Mario játékot tartalmazza. Végül "Mario Extravaganza" munkacímen indult a fejlesztés. A grafikus Sugiyama Tadashi elmondása szerint már a kezdetektől világos volt, hogy bekerül a csak Japánban megjelent Super Mario Bros. 2 is bekerül a játékba. Az is adta a játék ötletét ugyanis, hogy azt akarták, hogy az a játék is minél több konzolon játszható legyen. A japán Super Mario Bros. 2 az a játék, mely fennakadt a Nintendo of America rostáján, mondván, hogy túl nehéz. Helytálló is a "The Lost Levels" alcím, hiszen nyugaton tényleg elvesztek a szintek NES-en. Helyette megkaptuk az átalakított Doki Doki Panic játékot. Ismert, hogy az eredeti játék nem volt Japánban sikeres, de hogy nyugaton nagyobb sikert arasson, az eredeti karaktereket Super Mario karakterekkel helyettesítették, így lett nekünk egy teljesen más Super Mario Bros. 2-nk. De ahogy feljebb már szó volt róla, ez a játék sem lett nagyon népszerű a vontatott játékmenet következtében.

A grafikai és hangtechnikai fejlesztés, azok átdolgozása első feladatok egyike volt. A Super Nintendo technikai fejlettsége lehetővé tette, hogy a játékot gazdagabb színvilággal lássák el. Hiszen egy karakter már nem csak 4 színből, hanem akár 16 színből is állhat, ahogy a teljes színválaszték is felment 52-ről 32.768-ra. A dizájner, Mori Naoki félelmetesnek érezte, hogy még csak alig 3 éve dolgozott a Nintendónál és máris a Nintendo egyik legjelentősebb sorozatánál kapott egy fontos feladatot. A dizájnt alapvetően a Super Mario World-ről mintázták, emellett Mario fekete körvonalat kapott, hogy kitűnjön a háttérből és jobban látható legyen. Azok a pályák, melyeknek eredetileg fekete volt a háttere a Super Mario Bros.-ban, azok a jellegének megfelelő hátteret kaptak. Így a föld alatti pályák olyanok lettek, mintha egy barlangban lennénk, a kastélyban lévő pályák szintén jobban emlékeztetnek egy kastélyra. És hogy tudjuk, hogy kinek a kastélyában vagyunk, Bowser portréja díszíti a falat. Illetve a bónusz pályán, ahol érméket gyűjthetünk, egy nagy Mario (vagy Luigi) kép díszíti a háttér közepét. Arra törekedtek, hogy a játék őrizze meg az eredeti változatának hangulatát, ezért nem adtak új pályákat a játékokhoz. Ugyanígy az ellenségek helyét sem változtatták, mindegyik ott maradt, ahol eredetileg volt. Hasonlóképp Mario mozgását sem bővítették, holott erre a Super Nintendo tenchikai fejlettsége lehetőséget adott volna.

De néhány új animációval igyekezték élethűbbé tenni a játékot, például amikor a kastélyok végén legyőzzünk a hamis Bowsereket, akkor a Toadok egy zsákból próbálnak kiszabadulni. Érdekes módon ez pont akkor sikerül, amikor Mario megjelenik. Ugyanilyen animáció a Super Mario Bros. 2-ben, amikor Mario felveszi a kulcsot és egy maszk utánunk ered, hogy elvegye tőlünk, a háttérben van egy óriási maszk, melynek szeme villódzik, amikor Mario felveszi a kulcsot. Ez olyan érzetet ad, mintha az óriási maszk tulajdona lenne a kulcs és ahogy Mario felveszi, riasztja az alattvalóit, hogy vegyék el Mariótól a kulcsot.

A vázlatokat papíron rajzolták meg. Sugiyama Tadashi rajzolta a Super Mario Bros.-t is, így össze tudta hasonlítani az eredeti játék terveit az újjal, de több, az eredeti játékot fejlesztő munkatársat is bevontak az All-Stars fejlesztésébe. Hiszen ugyanaz az SRD (Systems Research and Development) fejlesztette az All-Stars-t is, mely eredeti NES játékokon is dolgozott. Sokat dolgoztak az eredeti játék glitcheinek kijavításán. Ugyanakkor az olyan hibákat meghagyták a játékban, mint például a "végtelen élet", azt csak annyiban módosították, hogy a játékban megszerezhető maximális élet 128. Bár Mori Naoki is segített felderíteni a hibákat, a The Lost Levels hibakeresésébe direkt nem szállt be, mert ott túl nehéz volt megtalálni. A hibák keresésére nem alkalmaztak külön csapatot, a fejlesztő csapat kereste és javította a hibákat.

A játékot könnyebbé téve, több élettel lehet játszani a játékot, emellett a mentés is lehetővé vált, köszönhetően az akkor nemrég kifejlesztett elemes mentés technológiának. Fontosnak tartották, hogy a The Lost Levels-ben pályánként lehessen menteni, ezzel is lényegesen könnyebbé téve a játékot.

A Super Mario All-Stars-ba a Nintendo addigi 10 éves történelme van belesűrítve, hiszen lényegében az eredeti játékban is öt játék van, hiszen Mario Bros. is bekerült a a kazettába. A Super Mario Bros. 3 Battle Game-jeként játszható, kizárólag ketten. Mori ennek kapcsán jegyezte meg, hogy sokat játszott vele a munkaközi szünetekben, hiszen ezzel annyit játszhatunk, amennyit csak akarunk. Ahogy arról is kifejtette a véleményét, hogy jobban szerette a "Mario Extravaganza" munkacímet, mint a végleges címet, a "Super Mario Collection"-t, ezért csalódásként élte meg a névváltoztatást.

Az meglepett mindenkit, hogy a Super Mario All-Stars jelenik meg Wii-re 2010-ben a Super Mario Bros. megjelenésének 25. évfordulója alkalmából. De Sugiyama Tadashi reméli, hogy azok a fiatalok is szívesen játszanak majd vele, akik annak idején nem nem volt lehetőségük játszani vele, így számukra újnak fog hatni a játék. Idősebbeknek meg kiváló retro élményt fog nyújtani.

Összehasonlítás

Most lássuk, hogy miben is különböznek az egyes Mario játékok az eredeti változatuktól.

Super Mario Bros. és Super Mario Bros.: The Lost Levels

Fontos tudni, hogy a NES az a konzol, melynek az életideje alatt a legnagyobb fejlődésen mentek keresztül a játékok. Erre a Super Mario Bros. az egyik legjobb példa, hiszen ez a játék fejlődött a legtöbbet technikailag a Super Nintendós kiadásra. Szinte teljesen újragondolták grafikailag a játékot. Látható a videón is, hogy mennyivel élethűbb lett Super Nintendón a játék. A táj is úgy mondható élethűbbnek, hogy mégis van valami rajzfilmszerű feelingje. Ez a Super Mario All-Stars egyik nagy varázsa, jól látható, hogy a fejlesztők tényleg azon voltak, hogy a játék amennyire csak lehet, újuljon meg, de őrizze meg az eredeti játék hangulatvilágát. A zenében is hallható, hogy mennyivel változatosabb a hangzása. Itt is hallható, hogy a hangerővel is játszottak, hogy minél inkább átélhetőbb legyen a játék.

Ugyanez igaz a minálunk The Lost Levels-ként megjelent japán Super Mario Bros. 2-re is, hiszen a grafika az első Super Mario Bros. alapjain nyugszik. Ezért nincs különbség a két Mario játék között SNES-en. A fő különbség az, hogy a SNES játékban pályánként menthetünk. Annak következtében, hogy a játék nálunk nem jelent meg, az eredeti verziót először Wii-n játszhattuk Virtual Console-on. Ott ugye nagy segítség, hogy a játékot ha abbahagyjuk, akkor ha következőleg visszatérünk, ugyanott folytathatjuk, ahol kiléptünk a játékból. Ettől függetlenül a játék SNES-en és Wii-n is megizzaszt.

Super Mario Bros. 2

A Super Mario Bros. 2 is élethűbb lett, de nem annyira a grafikában érhető tetten a fejlődés, hanem a zenében. Sokkal szebb a SNES változat hangszerelése, illetve érdekes hallani, hogy játszottak a hangerővel. Grafikában természetesen szebben néz ki a SNES változat, de talán azon túl, hogy Birdo a remake-ben nyerte el a végleges alakját, illetve a bal oldalon az életerőt nem hatszög mutatja, hanem szív.
Illetve ami még nagy különbség, hogy a pályák végén, ha játszhatunk szerencsejátékot, akkor a SNES játékban fokozatosan állnak meg a félkarú rabló egyes ábrái, nem azonnal, mint az eredeti NES játékban. Így a SNES játékban könnyű kiszámítani, hogyan kapunk három egyforma ábrát. És mivel a sikeres játékot élettel jutalmazzák, ez komoly könnyítés a NES verzióhoz képest.

Super Mario Bros. 3

A Super Mario Bros. 3-ban csúcsodott ki az, amit a Super Mario Bros.-ban megalapoztak. És mivel már a NES verzió is sokkal szebben néz ki, ezért a Mario 3 esetében elmondható, hogy csak egyfajta ráncfelvarráson esett át a játék SNES-re. De nagyon fontos ráncfelvarrásokon, hiszen sehol nem laggol a játék. Így a SNES változat azt az érzetet adja, hogy ez a játék Super Nintendón néz ki úgy, ahogy azt eredetileg eltervezték. A zene is itt lett igazán fantasztikus.

Videokazetta

Angliában megjelent egy Super Mario All-Stars videokazetta, melyen a játékról árulnak el néhány kulisszatitkot, mutatnak be tippet-trükköt. Tényleg nem nagy szám, az egész műsor kb. 20 perc. Nagyjából olyanokat mutatnak meg benne, mint például hogyan érhetjük el a Super Mario Bros.: The Lost Levels-ben a 128 életet. De a kazetta azért is csalóka, mert a második felében más SNES játékokat mutatnak be, mint például The Legend of Zelda: A Link to the Past, talán van F-Zero is, meg Starwing. A Super Mario All-Stars rész maximum 10 perc, aztán rátérnek néhány SNES játékra. Gyűjteménybe jó, teljesebb tőle a Super Mario All-Stars gyűjteményem, de összességében nem nagy szám. Körülbelül 15 éve vettem meg eBay-en.

De már nem fontos súlyos pénzeket kiadni a VHS-ért annak, aki nem gyűjtő, hiszen lelkes rajongók feltették a videokazetta teljes tartalmát YouTube-ra, itt megtekinthető.

Azért mindenképp érdemes megnézni a videót, hogy lássuk, hogy ez a nagymenőzős, produkálom magam YouTuber-stílus már a '90-es években is dívott, és már csak a '90-es években is ugyanannyira gáz volt, mint most.

Összegzés

Remélem, sikerült átadni valamit a játék nagyszerűségéből. Nagyon szerettem írni erről a játékról, mert tényleg ez volt az játék, aminek köszönhetően véglegesen és menthetetlenül Nintendo rajongó lettem. És már elég sok helyen elérhető az eredeti változat, SNES és Wii mellett immár Nintendo Switch-en is játszható, így mindenki számára adott a lehetőség, hogy végigvigye ezt a mesterművet.

Linkek

Hivatalos Nintendo profil | Wikipédia | MobyGames | NintendoLife | GameFAQs | 

Forrás

Iwata Asks: Super Mario All-Stars

A Nintendo helyzete Magyarországon

A Nintendo megítélése mindig is sajátságos volt. Ennek oka többek között az egyedi játékkínálat. Konzoljaikkal mindig a saját útjukat járták, valamint az üzletpolitikájuk, marketingjük létjogosultságát nem egyszer még rajongók is erősen megkérdőjelezik. Az olyan országokban, ahol sokkal nagyobb a videojátékos piac, ott mindig is megvolt a maga helye és rajongótábora a Nintendónak. De mi a helyzet az olyan közép-európai országokkal, mint például Magyarország, ahol a videojátékoknak jóval kisebb szerepe, ismertsége van? Hogy állja meg itt a helyét a Nintendo?

Habár a Nintendo első asztali konzolja, a Nintendo Entertainment System 1987-ben jelent meg Európában (az ismert 1985-ös év az amerikai és a japán második kiadásának megjelenési éve), hivatalosan Magyarországon csak 1990-től lehet Nintendo konzolt kapni. Ebben az évben jegyezte be magát nálunk az osztrák székhelyű Stadlbauer cég, akik különböző játékok mellett a Nintendo német, osztrák és később magyar terjesztését is vállalta. Persze előtte is hozzá lehetett jutni Nintendóhoz. Bécsben, hasonló módon, ahogy a ’80-as években jártak ki a magyarok például Gorenje hűtőért.

A hőskor

A Nintendónak egyből híre is ment kicsi országunkban, köszönhetően Dévényi Tibi bácsinak, aki az Elektor Kalandor című műsorával egycsapásra országos ismertséget adott nemcsak a Nintendónak, de a Mario játékoknak is. Ez egy sajátságos játék volt, melynek lényege, hogy a telefon nyomógombjaival lehetett irányítani Mariót. Csak mivel ekkor még nem volt általánosságban elterjedt a nyomógombos telefon, ezért a műsor stábja ment ki az adott családhoz, akit játékra sorsoltak ki, és összekötötték a technológiájukat a telefonnal, és lehetett játszani. A játék alatt pedig összegezték mindenkinek a játék alatt elért pontját, és 1993 decemberében pedig a legtöbb pontot elért játékos értékes nyereményben részesült. Ami nem volt kisebb, mint egy egyhetes utazás Floridába. Ez az első két helyezettnek járt, a harmadik-negyedik helyezett egy Super Mario All-Stars kiadású Super Nintendóval gazdagodott. A műsor már annak idején is megütközést váltott ki az akkori hardcore videojátékos körökben egyrészt Dévényi Tibi bácsi – mondjuk ki nyíltan – gyerekes és bohócruházata miatt. Bár az aranyos volt, amikor Super Mario jelmezben vezette a műsort. De az 576 KByte magazin is úgy emlékszik vissza az 1993. decemberi számában a műsorról, amikor összegezték az 1993-as évet, hogy „mögöttünk egy gyanús múltú Elektor Kalandor”. Dévényi Tibi bácsi megítélése ma már inkább negatív, főleg a Három kívánság című műsora miatt, de az tagadhatatlan, hogy nagyon sokat tett azért, hogy a Nintendo és Super Mario Magyarországon országosan is ismert legyen. Ha ez a műsor nincs, talán soha nem lettem volna akkora Nintendo rajongó, mint amennyire a mai napig is vagyok, és nem lett volna Super Mario számomra egyenlő azzal, mint ami Batman vagy Superman és a különböző szuperhősök voltak a kortársaim számára. Azt még érdemes megemlíteni, hogy később a Három kívánság című műsorban többször volt játszható a Super Nintendo.

Az 576 KByte szerepe is nagy volt a Nintendo országos szintű elterjedésében. 1992 decemberében nyitották meg első üzletüket Budapesten, a Pozsonyi utcában, ezzel ők voltak az első olyan üzlet, ahol nagy választékban lehetett Nintendo (meg egyáltalán video-) játékokat kapni. Emellett ők voltak az első olyan számítástechnikai magazin, mely 1993 áprilisától folyamatosan írt Nintendo játékokról. Emellett az 576 KByte és a SzEGAsztok című műsorukkal is sokat tettek a videojátékos kultúra terjesztéséért. Viszont az 576 munkásságának megítélése (főleg Nintendós szemmel) legalább annyira ambivalens, mint Dévényi Tibi bácsié. Habár az olyan játékok, mint a Super Metroid vagy a Donkey Kong Country megkapták a maguk méltó dicséretét, de soha nem rejtették véka alá, hogy a két nagy rivális konzol közül a Sega Mega Drive-ot preferálták. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az is hozzájárult, hogy a Nintendo játékai sokkal kisebb arányban szerepeltek az újság hasábjain, hogy a Nintendo marketing terén is legalább annyira sajátságos úton járt, mint a konzoljai tekintetében, de erről később.

Az akkori Nintendós közösség

A fentebb említett médiumoknak köszönhetően relatíve ismert és népszerű volt Magyarországon a Nintendo, annak ellenére, hogy mind a konzol, mind a játékok az akkori fizetésekhez képest nagyon drágának számítottak. Így nem is engedhette meg magának mindenki a Super Nintendót. Így a '90-es években akinek volt, annak egyfajta státuszszimbóluma volt a barátai körében. Mind hozzá jártak játszani. Természetesen annak sem kellett lemondania a játékokról, aki nem engedhette meg magának, hiszen a videojátékok népszerűségének köszönhetően jelentősen megszaporodtak a videojáték üzletek, ahol nemcsak vásárolni, de kölcsönözni is lehetett játékokat. Emellett a Stadlbauer cég sem ült a babérjain. A '90-es években sokat tettek azért, hogy népszerű maradjon a Nintendo. Például országos versenyeket szerveztek, emellett kiadtak néhány Club Nintendo magazint magyarul, valamint játékokhoz magyar nyelvű leírást mellékeltek. Habár a munkájuk minősége néhol kifogásolható volt, mert a magazinok egy az egyben az angol változat fordításai, és itt-ott eléggé magyartalan mondatokat hoztak össze. Hasonlóképp a játékok leírásai is tartalmaztak furcsa mondatokat. Valamint néhány karakter, tárgy nevét is magyarították, melyek komikussá tették a szöveget, semmint közelebb hozták volna hozzánk, magyarokhoz. Pedig az alap elgondolás nekem személy szerint tetszett. Sokan úgy kerülik a német kiadású játékokat, mintha valami hamisítványok lennének, de nekem nagyon tetszik, hogy a németek mindent lefordítanak a saját nyelvükre. Ezzel teljesen sajáttá teszik a játékokat, azt az érzetet adja, mintha erős lenne a német Nintendós közösség. Ehhez hozzájárul a minőségi német fordítás. Magyarul meg az olyat olvasni, mint például Toad helyett “varangy”-ot… Nem hiszem, hogy csodálkozni kell azon, hogy még az olyan elhivatott Nintendo rajongók, mint én, aki szívük szerint maguk magyarítanák az angol elnevezéseket, távol tartják magukat az ilyen fordításoktól. Pedig a közösség nyitott a magyar nevekre. Az én korosztályom még ma is mosolyogva emlékszik vissza arra, amikor Dévényi Tibi bácsi a fentebb említett Elektor Kalandorban Teki Katonának hívta Koopa Troopát. Ez akkor teljességgel beleégett a Nintendo közösség tudatába. Annak viszont nem szoktam örülni, hogy a Nintendo közösségekben sok olyan elnevezést is angolul mondanak, amikre vannak magyar szavaink. Például a tárgyat “item”-nek mondják, ugyanígy az érmét is sokan “coin”-nak mondják. Számomra ez azt mutatja, hogy a magyar Nintendo képviselet gyenge, mert nem volt senki, aki olyan elnevezéseket adott volna a különböző tárgyaknak, helyszíneknek, melyek magyarul is jól hangzottak volna. A karakterek nevei maradhattak volna angolul.

A ‘90-es évek első felében alapvetően két csoportra volt osztva a videojátékos közösség. Voltak a Nintendósok és voltak Segások. A Segások büszkék voltak a Sonic játékokra, arra, hogy az Aladdin olyan volt, mint PC-n, valamint a Mortal Kombat-ben náluk fröcsög a vér. Ezzel szemben volt a Nintendo a Mario játékaival, és a különböző Nintendo által fejlesztett játékaival, melyeknek már ekkor sajátságos miliője volt. Egy olyan, ami annyira a Nintendo sajátja volt, hogy azt össze nem lehetett téveszteni a riválisokkal. Viszont a 1995-ben óriási változás következett be az egész videojátékos kultúrában. Megjelent a Sony a PlayStation konzoljával, amivel olyan szinten rengette meg a világot, mint 10 éve a Nintendo a NES-szel. A forradalmi megjelenéshez nagyban hozzájárult a Sony erőszakos reklámpolitikája, aminek köszönhetően a cég valósággal berúgta a videojátékos piac ajtaját, és akkora helyet foglalt el magának, hogy a Nintendo és a Sega épp csak szorongani tudott mellettük. A Nintendo úgy-ahogy tartotta magát, viszont a Sega Mega Drive után megjelent Saturn-nal komoly mélyrepülének indult. A Sony az összes addigi videojátékos elméletet egy az egyben felrúgta, és teljesen új alapokra helyezte az egész szubkultúrát. Érdekes volt látni a német RTL-en a Nintendo játékok akkori reklámjait, melyek mai szemmel kétségtelenül megmosolyogtatóak, viszont egyértelműen a játékra helyezték a hangsúlyt. Ezzel szemben a Sony nem magát a konzolt, vagy a játékot helyezte fókuszba a reklámjaiban, hanem az érzést, amit a játékai által élhetsz meg. Trendivé tették a videojátékokat, azt az érzetet keltették, hogy ha játszol, akkor menő vagy. Hogy ez mennyire volt hatásos, már abból is világosan leszűrhető, hogy az a maga idejében menőnek számító Super Nintendo 49 millió példányszámban talált gazdára, míg a Sony PlayStation-ből 102 milliót adtak el. A Sony teljességgel dobta a Nintendo által kialakított családbarát videojátékos közeget, lényegében a Sony-nak köszönhető, hogy maga a videojáték sokkal inkább beépült a modern kultúrába. Bár a Segának is voltak erőszakos játékai (melyek Super Nintendo változatai cenzúrázva voltak, lásd például a fentebb Mortal Kombat játékokat, amelyek SNES változatában nem folyt a vér), de ezek sokkal inkább PlayStaionön terjedtek el. És mivel a változás nagyon gyorsan is hirtelen ment végbe, sokan nem tudtak mit kezdeni a durva játékokkal, innentől váltak igazán elterjedtté azok az újságcikkek, TV-adások, melyek azt ecsetelgették, hogy a videojátékok milyen rossz hatással vannak a gyerekekre.

A videojátékos közösség alakulása

Ez a marketing folyamat nálunk is végbement. Hiába Magyarország kicsi ország, még kisebb videojátékos piaccal, a Sony megtehette, hogy minálunk is óriási marketing-hadjáratot indít, hiszen az egyéb műszaki cikkeinek értékesítéséből bőven futotta reklámra. Meg is lett az eredménye. A Nintendo ismertsége nagyon visszaesett Magyarországon, a Sega szinte teljesen kiszorult, ellenben új divat lett a “PlayStationözés”, ami az ezredforduló fiataljait teljesen a hatalmába kerítette. A PlayStation ismertségéhez a fentebb már említett 576 KByte később alapított másik nagy videojátékos magazinja, az 576 Konzol is hozzájárult, melyben még nagyobb arányban jelentek meg PlayStation cikkek, mint Nintendo 64 leírások. És mivel akkoriban szinte az 576 Konzol volt az egyetlen olyan médium, mely csak videojátékokkal foglalkozott. De aki nem vette a magazint, az is könnyen tudott dönteni a PlayStation vs. Nintendo 64 kérdésben, hiszen a videojáték boltok polcain sokkal nagyobb arányban voltak PlayStation játékok. Így elég volt csak szétnézni, és mivel látta, hogy mennyivel több PSX játék volt, egyértelműen a PlayStation mellett döntött. A Nintendo 64 nagyfokú visszaesésének következtében pedig a Stadlbauer cég nagyban háttérbe szorította a tevékenységeit. Megszűntek az országos versenyek, ahogy a magyar Club Nintendo magazin is, sőt, pár évig a leírások magyar fordítását sem mellékelték a játékokhoz.

Habár jóval kisebb réteg játszott Nintendo 64-gyel, maga a Nintendo név nem tűnt el teljesen a köztudatból. Megjelentek a piacokon az úgynevezett sárga kazettás videojáték gépek, a magyar videojátékos tudat pedig ide importálta át a Nintendo nevet. Az elnevezés annyiból helyes, hogy a piacon kapható játékgépek a japán kiadású Nintendo Entertainment System (Famicom) kínai hamisított változatai, melyek kazetta nyílásába ugyanolyan sárga kazettát kellett belehelyezni, mint a Famicom kazettái voltak. Miután ezek a gépek és a bele való játékok lényegesen olcsóbbak voltak, ezért sokan itt játszottak először a Super Mario Bros.-szal. Így lényegében ki lehet jelenteni, hogy Dévényi Tibi bácsi műsora után a piaci gépek indítottak el egy új hullámot a videojátékok ismertségében. Csak hát itt is igaz a szólás, hogy olcsó húsnak híg a leve, ugyanis akiknek volt ilyen játékgépe, azok tudják, hogy ezek bizony bődületesen rossz minőségűek voltak. Ha az AC Adapter túl sokáig maradt az áramforrásban, azok egyszerűen megolvadtak. Az meg csak a kisebbik rossz volt, ha a gép használhatatlan volt. Súlyosabb esetben veszélyessé váltak.

De az alacsony áruknak köszönhetően széles körben elterjedt, olyannyira, hogy nálunk beépült a videojátékos kultúrába. MondoConokon, valamint egyéb animés és videojátékos rendezvényeken, ahol van retro konzol is, gyakran megtalálhatók a sárga kazettás videojátékok is. Ezt én személy szerint nem támogatom, mert valahol azt reprezentálja, hogy a magyar videojátékos közösség szegény, és mintha ennek a szegénységnek állítanánk emléket. A másik, amit problémának tartok, hogy sokan csak innen tudnak a Mario játékok létezéséről. Szoktam promóterkedni a PlayIT!-en a Nintendo standon, és döbbenten hallom, hogy néhányan, akik próbálnák ki az új Nintendo játékokat, a piaci gépeknél, és az ott játszott Super Mario Bros.-nál megállt a tudományuk, és meglepetten konstatálják, hogy vannak mai Mario játékok mai grafikával. Itt akár le is lehetne zárni cikket, mert sok kérdésre választ ad, de érdemes a későbbi időkre is kitérni.

Az ezredforduló után

Az ezredforduló évében generációváltás történt, melyet a Sony nyitott a PlayStation 2-vel, ezt követte a Nintendo a GameCube-bal, valamint egy új, szintén a műszaki területen szintén máshonnan ismert cég jelentkezett saját konzoljával. Méghozzá a Microsoft az XBOX-ával. Mivel ekkor még nem volt komoly marketing az XBOX mögött ezért ez nem volt annyira sikeres. Itt is a PlayStation 2 uralt mindent. A GameCube volt az első olyan Nintendo konzol, mely optikai meghajtóval rendelkezett, ezzel némileg teret adva a nagyobb tárhelyű játékoknak is. A probléma itt az volt, hogy a GameCube játékok kisméretű lemezre voltak írva, és mivel PlayStation 2 rendes méretű DVD-n jelentek meg, ráadásul a konzol, mint DVD lejátszóként is funkcionált, ezért a GameCube nemcsak azért maradt el még a Nintendo 64-nél is jobban a vetélytársánál, mert jóval kevesebb játék volt rá, hanem mert nem volt multimédiás funkciója. Ráadásul a kisméretű lemez miatt nagyon nem tudták komolyan venni a konzolt. A Nintendo egyik nagy rákfenéje az volt, hogy maga a gép nagyon erős, szinte mindegyikről kijelenthető, hogy a generációjának legerősebb konzolja volt (a GameCube-ig bezárólag), de mivel sokáig kazettás volt a gép, mellyel az egyik fő probléma volt, hogy az alacsony tárhelyük okán nem tudták rendesen kihasználni a gépben rejlő lehetőségeket, hasonló problémák voltak a GameCube-nál is. Érdekes kontraszt, hogy az első két PlayStation gyengébb volt, de az első konzol esetében a CD 700 MByte-os tárhelyét nem tudták rendesen kihasználni. Sok esetben a játék maga valójában kicsi helyet foglalt, a zene az, amivel kitöltötték a fennmaradó üres helyet. Ennek ellenére a PlayStation sokáig a videojátékos piac nagy győztese volt Az a maroknyi videojátékos réteg, akik megmaradtak a Nintendónál, megkapták a “hithű szamurájok” becenevet, olyan kevesen maradtak.

Az internet hajnalán

Az internet elterjedésének köszönhetően egyre többen olvashattak más, külföldi online híroldalakat, ezáltal a Nintendo újabb ismertségre tett szert. Emellett a Nintendo DS és a Wii megjelenése is új távlatokat nyitott a kiotói cég felé. Magyarországon a Nintendo DS annyira nem lett népszerű, de a Wii nálunk is szélesebb körben elterjedt, köszönhetően az olyan casual játékoknek, mint a Wii Sports, Wii Fit, amik olyan közösséget is a videojátékok felé tereltek, akik számára korábban teljesen közömbös volt a szórakozás ezen formája. A sikernek köszönhetően a Stadlbauer cég újra aktivitást mutatott. Megjelentek kisebb rendezvényeken, több online videojátékos híroldalon is interjút adtak. Viszont a Sony és a Microsoft képviseletéhez képest a magyar Nintendo forgalmazó jelenléte továbbra is elenyészőnek volt mondható. Habár mindig kaphatók voltak az aktuális Nintendo játékok, de a kínálat továbbra is nagyon kicsi volt. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy a magyar Nintendo közösség kicsi volt a két rivális konzol közösségéhez képest, hanem a forgalmazó cég nem vette vissza az el nem adott játékokat. Magyarán nem lehetett visszáruzni. Így a videojáték üzletek sem kockáztattak, de ezzel a sajátságos üzletpolitikával mi, Nintendósok olykor nagyon jól jártunk. Ugyanis a különböző üzletek az eladhatatlannak vélt játékaik árát egy idő után nagyon levitték, így nem egyszer megesett az, hogy az aktuális Super Mario, The Legend of Zelda, Pokémon játékot töredék áron tudtuk megvenni. Az egyik legnagyobb fogásom a Pokémon HeartGold Version volt, ami újonnan, mindennel együtt volt 1.200 forint.

A közösség összetartó ereje

Bár, hogy mennyire nem volt aktív a Stadlbauer 2006 után, az jelzi, hogy bár vettek részt kisebb rendezvényeken, de jelenlétük egyáltalán nem volt mérvadó. Az internetes fórumoknak köszönhetően országszerte találkozhattak, beszélgethettek a magyar Nintendo rajongók, nem egyszer találkozókra is eljutottak. A közösségi játékoknak és a rendezvényeken való részvételeknek köszönhetően újra egyre több helyen lehetett találkozni a Nintendóval. De hogy videojátékos eseményeken, AnimeConon, később MondoConon aktívan jelen volt a Nintendo, az mind a lelkes rajongóknak volt köszönhető. Miután a Stadlbauer nem változtatott az üzletpolitikáján, ezért a kínálat továbbra is nagyon kicsi volt. Később megpróbálkoztak egy különböző nyereményjátékokkal, de ezek rendre balul sültek el. Az egyik legemlékezetesebb a Nintendo 3DS megjelenéséhez volt köthető, aminek az volt lényege, a Media Markt különböző üzleteiben hostess lányok mutatták be a konzolt, és az érdekelődőkről egy fotót készítettek, és feltöltötték a Facebook-ra. Hogy mennyire volt üzleti érzéke a Stadlbauer akkori vezetésének, nagyon jól mutatja, hogy külön profilt hoztak létre a nyereményjátéknak "szemüveg nélküli" felhasználónévvel, melynek semmilyen összeköttetése nem volt a Nintendo Magyarország profiljával. Miután fotós-lájkolós verseny volt, így az nyert, akinek a képe a legtöbb embernek tetszett. A nyertes egy Nintendo 3DS konzolt kapott, az eredményről legyen elég annyit mondanom, hogy talán soha semmi nem váltott ki akkora vitát a közösségen belül, mint a nyertes kiléte. A Stadlbauer cég ezek után ismét némileg visszafogta magát, ami komolyabbnak nevezhető megmozdulása volt, az a 2012-ben megjelenő Wii U konzol promotálása volt, mellyel szintén jelen voltak a Media Markt-ban.

A Nintendo napjainkban

Komoly változás következett be 2014-ben a magyar Nintendós közösség életében, ugyanis a Nintendo európai képviselete nem hosszabbította meg a szerződését a Stadlbauer céggel, helyébe egy másik forgalmazó cég került, a cseh székhelyű ConQuest Entertainment. Ők a Nintendo négy európai országba való forgalmazására kaptak jogot: Magyarország mellett Szlovákiába, Csehországba és Lengyelországba, tehát a visegrádi négyek országaiba. A váltás nem ment zökkenőmentesen, mi, rajongók ezt abból érzékelhettük, hogy a boltok polcain jelentősen visszaesett a Nintendo kínálat. Ennek oka az volt, hogy a ConQuest-nek újra kellett szerződnie az összes videojáték- és műszaki cikkeket árusító üzletekkel, és ezek a tárgyalások lassan haladtak. Ennek egyik oka, hogy a cseh forgalmazónál sem lehetséges a visszáruzás. Jó eséllyel azért, mert a Prágába visszakerülő játékok költségeit is a forgalmazónak kéne állnia. Volt azonban néhány komoly pozitív hozadéka a váltásnak. A ConQuest ugyanis azonnal felismerte, hogy a két nagy rivális konzol rajongóival ellentétben a Nintendo rajongókat sokkal inkább közösségben lehet elérni. Aktívabbak a közösségi oldalakon, és nagyon sokat kommunikálnak egymással. Ennek fő oka pont az, hogy a mivel a Nintendónak a kezdeti időket leszámítva gyakorlatilag nem volt erős képviselete, ezért a közösség tartotta a lehetőségekhez mérten köztudatban a konzolt. Mindezek mellett a cseh forgalmazó aktívabban részt vett rendezvényeken. MondoConon, PlayIT!-en komoly jelenlétük volt, nem egyszer hasonlóan nagy standjuk volt, mint bármelyik nagyobb, trendibb videojátékos cégnek. Ezeken pedig gyakran lehet magyar nyelvű reklámanyagot, prospektust fellelni, melyeknek minősége megegyezik a nyugati Nintendós reklámanyagokkal. Ez pedig ismertség terén új lendületet adott a Nintendónak. Sokan rácsodálkoznak arra, hogy a Nintendo most is létezik, eszébe juttatta a gyerekkori videojátékos élményeit (ez megint csak árulkodik a Stadlbauer aktivitásáról). Ennek kontrasztja, hogy a játékkínálat sokáig elenyésző volt, így hiába nőtt meg az érdeklődés a Nintendo játékai iránt, ha egyszerűen nem lehetett kapni őket széles választékban.

De mindenképp érdemes számba venni, hogy a ConQuest milyen további tevékenységekkel igyekszik népszerűsíteni hazánkban is a Nintendót. Mindenekelőtt teljességgel leporolták a magyar nyelvű hivatalos Nintendo weboldalt, és nemcsak dizájnjával veheti fel a versenyt a nyugati hivatalos Nintendós weboldalakkal, hanem tartalom tekintetében is naprakész. Mostanában érhetők el komolyabban magyar nyelvű internetes reklámanyagok, valamint a hivatalos YouTube csatornára is folyamatosan kerülnek ki a legújabb játékok előzetesei, reklámjai magyar nyelven. De nemcsak online vannak jelen reklámokkal, hanem az utcákon is. Emlékezetes volt a több emelet magas Super Mario Odyssey és Pokémon: Let’s Go Pikachu / Eevee plakátok az Örs Vezér Terénél és a Keleti Pályaudvarnál. Emellett Budapest szerte fellelhetők voltak a Super Smash Bros. Ultimate és Pokémon: Let’s Go reklámmal ellátott turistabuszok. Valamint 50 db. Super Mario Maker 2 plakát van Budapest szerte kihelyezve, természetesen magyarul. Ezek mellett a különböző Facebookos nyereményjátékok is sokkal szervezettebbek, úgy vannak kitalálva, hogy tényleg a legjobb nyerjen, és ne az, akinek a legtöbb ismerőse van. Emellett különböző aktuális Pokémon játékok promóciós kódjai lelhetők fel konzolboltokban. Ezekhez ingyenesen hozzá lehet férni, és az adott játékban kaphatunk különleges Pokémonokat. A magyar YouTuberekkel is igyekszik partneri kapcsolatot létesíteni. Ennek hátránya, hogy csak kevés partnerük van, leginkább azokkal, akiknek több feliratkozójuk van. Ez azért problémás, mert ők döntő többségében a PC és a rivális konzol játékok miatt népszerűbbek, nem annyira a Nintendo a fő profiljuk. Ellenben meg azok a videósok, akik szinte csak Nintendóval játszanak, azoknak többségében kevés feliratkozójuk van, és bár hiába lelkesek, nem ők kapják tesztelésre a konzolokat, és a játékokat. Ez pedig gátolja a népszerűségüket, ugyanis mivel kisebb anyagi forrásból tartják fenn a csatornájukat, ezért a legritkább esetben tudják a legújabb játékokat bemutatni. Mindezek mellett mivel szinte csak a Nintendo játékaival játszanak, ezért jó eséllyel lelkesedésből játszanak, így sokkal inkább tudják közvetíteni, hogy miről is szól a Nintendo életérzés. Emellett persze a különböző videojátékos sajtók is megkapják a tesztpéldányokat, így több Nintendo játékot tudnak tesztelni.

Szerzői jogi kérdések

Ha már szó volt a magyar YouTuberekről, érdemes kitekinteni a nagyvilágra, hogy megértsük, hogy miért kritizálják a rajongók a Nintendót a sajátságos üzletpolitikája miatt. Abban látszik meg ugyanis leginkább, hogy a Nintendo tipikusan japán cég, hogy rettenetesen kényesen bánik az általuk kikerülő játékokkal. Aki ismeri a japán gondolkodást, az tudhatja, hogy nagyon tisztelik a szerzői jogokat, és a különböző japán kiadó cégek (legyen az zenei, anime, manga, könyv, videojáték, bármi) ezt nagyon szigorúan kezelik. Erre egyik jó példa, hogy a torrent oldalak mind tiltva vannak Japánban. A Nintendo is hasonlóképp alkalmazza a japán szerzői jogi témát, csak mivel ők azon kevés japán cégek egyike, mely a szellemi termékeit világszerte forgalmazza, ezért a szerzői jogi szigort is világszerte alkalmazza. Ezt leginkább a YouTuberek érezték meg, akik szívesen játszanának Nintendo játékokkal online, mutatnák meg a világnak a játékaikat. Sok videojáték fejlesztő és kiadó cég felismerte hogy ez nekik hatalmas reklám, ráadásul részint anyagilag is megéri nekik, mert nem nekik a videojátékok demózására, promotálására költeni. A Nintendo erről viszont teljesen másképp gondolkodott. Elgondolásuk szerint a játékokat nem nézni kell, hanem játszani, és egy YouTuber ne keressen azon pénzt, hogy a játékaikkal játszik. Ezeket a videókat eleinte erősen támadták, töröltették a videómegosztóval. Majd miután rajongók és YouTuberek hadát haragították magukra, belátták, hogy a teljes szigor nem megoldás. Ezután jött az, hogy ugyan kikerülhettek a játékaik a YouTube-ra, de erősen kontroll alatt tartották ezeket a tartalmakat. Minden Let’s Play videót, ahol Nintendo játékokkal játszottak, a Nintendo kisajátította magának, ami azzal járt, hogy a reklámbevétel mind a Nintendóhoz vándorolt. Ez pedig megint visszavetette a Nintendo játékok jelenlétét, hiszen a YouTuberek lényegében a saját maguk által gyártott tartalomból éltek meg. A másik ok, ami miatt a Nintendo ellenőrzés alatt tartotta a videókat, hogy a játékaik a mai napig a családbarát üzletpolitika jegyében készülnek, és az erősen visszaveti a játék ezen jellegét, ha káromkodnak egy Nintendo játék alatt.

A Nintendo, hogy orvosolja a problémát, partnerségi szerződést kötött a YouTube-bal, mely a Creator’s Program nevet kapta. Hamar kiderült, hogy ez is csak fél megoldás, ugyanis csak bizonyos játékok bizonyos országokban voltak elérhetők. Minden más Nintendo játék, mely nem a Creator’s Program keretében került ki a videomegosztóra, a Nintendo a bevételt szinte teljes egészében magáénak mondta. Anyagilag azok sem jártak jobban, akik beregisztáltak a Creator’s Program-ba. Nekik két választásuk volt. Vagy egy adott videót küldtek be, vagy az egész csatornát beregisztrálták a programba. Mindkét esetben ugyan több pénz jutott a YouTubernek, de az utóbbi esetben a csatornára csak és kizárólag Nintendo játékok videói kerülhettek ki. Miután a Nintendo a Creator’s Program videóit is folyamatosan ellenőrizte, ezért nem volt engedélyezett az élő videók közvetítése, és mivel ez volt a YouTuberek népszerűségének egyik komoly forrása ez volt, ezért ez megint rendkívül rossz döntés volt.

Habár a Nintendo 2019. január 1-jén eltörölte ez Creator’s Programot, és Nintendo játékokból készült videókat is szabadon fel lehet tölteni, nagyon jól mutatja, hogy a Nintendo és általában a japán cégek, melyek szellemi termékeket állítanak elő mennyire nem tudnak mit kezdeni az internet adta szabadsággal, és azzal, hogy a termékeik korlátozás nélkül felkerülhetnek a világhálóra. A nyugati gondolkodás, ezzel együtt az üzletpolitika lazább, sokkal inkább a lehetőséget látják meg a rajongói feltöltésekben, megosztásokban, és ebből igyekeznek úgy hasznot húzni, hogy a tartalom gyártójának is megérje. A japánok ezzel szemben a mai napig „tanulják” az internet szabadságát. Az olyanok, melyek világszerte forgalmazzák termékeiket, igyekeznek alkalmazkodni a nyugati gondolkodás szabadságához, de több kisebb japán kiadó cég a mai napig nagyon szigorúan veszi a szerzői jogokat.

A Nintendo árszabása

Ahogy korábban szó volt róla, a Nintendo játékkínálata mindig is sokkal kisebb volt a versenytársaihoz képest, ellenben sokkal inkább a minőségre mentek rá. Elég csak az olyan játékokat megemlíteni, mint a Super Mario 64, Super Mario Galaxy, The Legend of Zelda: Ocarina of Time vagy a Metroid Prime, melyek átlagértékelése mind 90% felett van a GameRankings-en és a MetaCritics-en. Ez azt hozta magával, hogy a Nintendo játékainak sokkal inkább van eszmei értéke, és ez később az árakban is megmutatkozott. Az internet elterjedéséig a használt játékokat relatíve jó áron lehetett kapni. A változás akkortól kezdődött, amikor a Wii megjelenésével elindult a Nintendo online digitális értékesítése. Eleinte a Virtual Console keretein belül lehetett megvásárolni a klasszikus retro játékokat. Annak ellenére, hogy ezen játékok árait sokan drágállották, mégis nagyon népszerű volt. Sokan vették meg újra, digitális formában a régi klasszikusokat. Ez a tendencia folytatódott Nintendo 3DS-en és Wii U-n is, ami egy idő után azt hozta magával, hogy a retro értéke a Nintendónál különösen nagy lett, és emelkedni kezdtek a fizikai kiadású játékok árai, mert megnőtt azok iránt is a kereslet. De a játékok eszmei értéke nemcsak retro játékoknál jelentkezik, hanem az újaknál is. Miután a mai Nintendo játékok is nagyon magas minőségűek, ezért körülöttük is hamar kialakul egyfajta kultusz, ezért sokáig tartják a kezdeti áraikat. Ez pedig megnehezíti a Nintendo magyarországi népszerűsítését, hiszen a fentebbiek következtében a magyar keresetekhez képest a Nintendo sokkal inkább luxushobbinak számít. Főleg, hogy ha azt is számba vesszük, hogy maguk a konzolok árai is nagyon sokáig tartják a megjelenéskori áraikat. Mivel a Nintendo játékoknak nagyobb az eszmei értéke, sokkal inkább megtartják a rajongók a játékaikat. Sem a Sony-nál sem a Microsoft-nál nincs meg ez a fajta kultusz, ezért azok a játékok sokkal inkább gazdát cserélnek, és lényegesen alacsonyabb árakon, ahogy a konzolok árai is gyorsan lemennek. A videojátékos kultúra olyan szinten különbözik, hogy a PC-nél és a rivális konzoloknál is még az olyan játékok árai is lemennek, amik egyébként nagyon jók, ráadásul díjakat (például Game of the Year) nyernek. Különböző események, keretében szerveznek akciókat, melyeknek köszönhetően a játékok áraira akár 75% kedvezményt is adnak. Ezzel szemben a Nintendo ritkábban szervez ilyen akciókat, akkor is általában kb. 33% engedményt adnak.

És akkor most beszéljünk nyíltan az egész videojátékos ipar sötét oldaláról, a konzolok hackeléséről, és a másolt játékokról. Mert a Nintendo árszabása sajnos azt hozta magával, hogy az olyan országokban, mint Magyarország, ahol inkább luxus szórakozás a Nintendo, ott nagyon gyorsan terjedtek a különféle hackelési lehetőségek. Hiszen nem akartak az árak miatt csak úgy lemondani a játékokról, ezért szépen lassan – ahogy szoktam mondani - “alternatív” útvonalakon jutnak hozzá sokan a játékokhoz. Ugyanakkor mivel annyira elterjedt dolog lett az, hogy játékokhoz illegálisan jutnak hozzá játékosok, ezért közösségi oldalakon olyan általánosságban beszélnek a témáról, hogy gyakorlatilag nem is jut el a tudatukig, hogy ahogy játszanak, az gyakorlatilag illegális. Szinte büszkén vállalják, hogy innen-onnan letöltötték akár a legújabb játékot is, és még ők nevetik ki azokat, akik képesek tizenezer forintokért megvenni a játékokat. Hasonlóan kiábrándító volt még régebben hallani a Media Markt-ban, amikor egy család a videojátékok között nézett szét, és a gyerek az egyik PlayStation 4 játékot akarta megvenni. Az anya meg hüledezett, hogy “Úristen, mi kerül 17.000 forintba egy játékon?” Nyilván egy akkor megjelent játékról van szó, de ha elkezdenénk nekik elemezni, hogy a grafikusokat meg kell fizetni, a programozást, a zeneszerzőket, hogy fizikai változatban megjelenjen az adott játék. És akkor csak a legfontosabbakat említettem meg, de ha végignézzük egy játék stáblistáját, láthajtuk, hogy ma már annyian dolgoznak egy-egy játékon, mint egy magas költségvetésű amerikai filmen. Tanulságos volt megnézni a Vakondok 4 című dokumentumfilmet, melyet az egyik retro videojáték kiállításon vetítettek le. Ebben a filmben magyar videojáték programozók beszéltek a videojáték készítésének hátteréről. Elképesztő volt hallgatni, hogy heteken, hónapokon át éjt nappallá téve programoztak, az alatt szinte semmilyen szociális életet nem éltek, a számítógép mellett aludtak pár órát, utána folytatták a munkát ugyanott, ahol abbahagyták. Japán munkamorál uralkodik a videojáték készítőknél, ezt nem túlzás kijelenteni. De ez mindenhol így van. A Super Mario Bros. 3-at, is amikor fejlesztette a Nintendo, hónapokon át napi 16 órát dolgoztak rajta. Ezek után tessék megkérdezni, hogy miért olyan drágák a játékok.

Persze naivitás csak azokra ráhúzni a vizes lepedőt, akik másolt játékokkal játszanak, és ne felejtsük el, hogy az tette tönkre a magyar anime- és mangapiacot is, hogy kevesen vásárolták az eredeti példányokat, mindenki onnan töltötte le, ahonnan csak tudta. És ha eljutunk oda, hogy a ConQuest cégnek sem fogja megérni videojátékokat forgalmazni Magyarországra, akkor könnyen erre a sorsra juthat a Nintendo is.

Összegzés

Azt fontos tudni, hogy nem feltétlen csak a forgalmazó cég hibája, hogy nem volt aktív Magyarországon. Ennek oka pedig a kezdetektől visszavezethető. 1983-ban, amikor a Famicom első kiadása megjelent Japánban, ők csak a szigetországra terveztek. Nem fordult meg a fejükben, hogy Nintendo világszerte jelentesse meg a konzolját. Már csak azért sem, mert látták, hogy a nagy amerikai cégek játékait milyen könnyen lehetett másolni. Ez konkrétan az egész video-játék ipart válságba sodorta 1983-ban. Az én korosztályomnak már nem, de az idősebbeknek program volt, hogy barátok azért jártak el egymáshoz, hogy kétkazettás magnóval átmásolják egymásnak a játékokat. Ugyanis több számítógép játékai rendes magnókazettán jelentek meg, és ahhoz, hogy másolatot készítsenek, elég volt hozzá egy üres kazetta és egy kétkazettás magnó, rajta megnyomni a "record" gombot, és már mentek is a haveroknak a másolt játékok. És ez nem nemcsak a szegényebb közép-európai országokra volt jellemző, hanem Amerikára is, és miután ez a másolás nagy méreteket öltött, nem érte meg játékokat fejleszteni. A Nintendo ezt látva komolyan tartott attól, hogy ha Japánon kívül megjelenik a konzoljuk, az nekik komoly veszteség lesz. Erre találták ki, hogy beültetnek egy chipet a konzoljaiba, mely meggátolja a másolt játékok olvasását, így jelenhetett meg Amerikában 1985-ben Nintendo Entertainment System, ahogy Európában 1987-ben. Ezzel ugyan világsikert arattak, köszönhetően annak is, hogy olyan szintű innovációkkal, tartalmakkal fejlesztették a játékaikat, amire előtte nem volt példa. Viszont a Nintendo a lakosság arányában mindig is Japánban volt a legnépszerűbb, melynek következtében a Nintendo főként Japánra fókuszált. Ott jelent meg a legtöbb játék, emellett jellemző volt a különböző díszdobozos, igényes kiadás, nem utolsó sorban sok játékot sokáig csak Japánban lehetett kapni. Amerikában még egész jó volt a Nintendo jelenléte, de mivel Európában volt a lakosság arányában a legkevésbé népszerű a Nintendo, ez nemcsak azzal járt, hogy minálunk jelentek meg döntő többségében legkésőbb a játékok, hanem sok esetben a Nintendo olyan üzletpolitikai döntést hozott meg, ami ha nem feltétlen érintette hátrányosan az európai közösséget, de sokan csak lestek, hogy mit akar ezzel a kiotói cég elérni. Csak egy példa volt kiemelve a YouTuberekkel kapcsolatosan, de több üzleti döntés is reprezentálja a sajátságos japán üzleti gondolkodást. Ezeket ugyanis a japánok kedvezően fogadták (legalábbis náluk általános dolog például a szerzői jogok szigorú védelme), de nem volt összhangban az általános nyugati üzletpolitikával. Ezáltal Európa inkább elhanyagolt kontinensnek számít Nintendo szemszögből, és ezt különösen azok az országok érezték meg, ahol jóval kisebb tere van a videojátékoknak. Ez az, ami érezhető többek között Magyarországon. Ennek a következménye az is, hogy ha volt aktív jelenléte a Nintendónak, az inkább a rajongóknak volt köszönhető.

Hamis illúzió lenne azt gondolni, hogy a magyar Nintendo helyzet valaha megközelíti Németországét, vagy eléri Ausztriáét, de amíg mi rajongók mindent megteszünk azért, hogy a Nintendo a köztudatban maradjon, addig mindig lesz egy réteg, aki ismerni és szeretni fogja a Nintendót. És ha másképp nem, szájról szájra terjed a híre, és erre büszkék lehetünk.

A cikk megírásában és a képek válogatásában segítségemre volt a Nintendo Magyarországi Marketing Asszisztense, Lukács Borbála (bagszi). Köszönet érte.

A cikket eredetileg az Animagazin 50. számába írtam. A magazin ingyenesen letölthető és olvasható ezen link alatt.

Super Mario All-Stars (SNES)

Megjelenés Japán: 1993. július 14. Amerika: 1993. augusztus 1. Európa: 1993. december 16. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Platform Játékmód: 1-2 játékos Platform

20 évvel ezelőtt még nem éltek meg szériák olyan sok epizódot, mint most, nem is volt akkora igény, így ezekben az időkben nem voltak úgy elterjedve a gyűjteményjátékok. De már ekkor is volt egy franchise, mely megélt már annyi részt, hogy kijöhetett egybe. Így jött a Super Mario All-Stars.

Úgy vagyok ezzel a játékkal, hogy vannak a jobbnál jobb Mario játékok, melyek méltók nagy hírnevükhöz, és élmény velük játszani, de mindezek felett áll a Super Mario All-Stars. Nemcsak arról van szó, hogy négy fantasztikus játékot vehetünk a kezünkbe, hanem ezek mind fel vannak újítva grafikailag, zeneileg, melyek mind fantasztikusra sikeredtek, melyek most is szemet és fület gyönyörködtetőek. Az opening videó is emlékezetes, ahogy a sötétben beszélgetnek, és hirtelen kivillan a fény, és mindenki megdermed. Majd a négy klasszikus NES borító segítségével kiválaszthatjuk a nekünk szimpatikus játékot, és már kezdődhet is a móka. Újra végigélhetjük Mario első kalandjait. Bowser a varázspálcájával téglákká varázsolta a Gomba Királyság lakosságát. Az ellenátkot egyedül Princess Toadstool tudja, így Bowser elrabolta őt. Feladatunk megmenteni Hercegnőt, és helyrehozni a dolgokat a királyságban.

A Super Mario Bros. volt az a játék, mely elindította a lavinát, nálunk, Magyarországon nagy szerepe volt Dévényi Tibor Elektor Kalandor műsorának, mely országszerte ismertté és népszerűvé tette a játékot. Innestől kezdve nincs megállás, és ez már 29 éves történet! Ez a játék fejlődött a legtöbbet a NES-es változathoz képest, az SNES változat csodálatos lett, viszont tény, hogy a gyűjtemény királyának a Super Mario Bros. 3-at tartják. Már NES-en is nagyot robbantott, SNES-en pedig még sokkal hangulatosabb lett. Nemcsak hogy tartalmazza a SMB alapjait, hanem új titkokkal, segítő tárgyakkal nagyban tovább emelte azt, nem utolsósorban a térkép nagyot dobott a játékon. Nem kapott nagy hírnevet viszont a Super Mario Bros. 2, ami részint érthető is, hiszen a sokkal lassabb játékmenet, és a gondolkodtató feladatok miatt lényegesen eltér a többi Mariótól, pont emiatt meg is osztja a rajongókat. És itt van a The Lost Levels, melyet itt játszhattunk először. Lényegében nem más, mint egy nehezített Super Mario Bros., hiszen a terep lényegében ugyanaz, csak a pályák jelentősen meg vannak nehezítve. Nem csoda, hogy csak itt játszhatjuk először, és pályánkénti mentés van a játékban, mert másképp szinte lehetetlen végigjátszani.

És itt álljunk meg egy pillanatra, ugyanis a játék egyik forradalmi újítása a mentés, amit ezen időkben nem sok játékban volt lehetőség, de itt mind a négy játéknak külön-külön négy mentést lehet létrehozni. Maga a Super Nintendo is különleges abból a szempontból, hogy hiába a jobbnál jobb technikai tudással bíró konzol, a SNES játékok grafikája most is nagyon szépnek hatnak, különösen igaz ez a Super Mario All-Stars-ra. A színek élénkek, a karakterek kidolgozottak. Az irányítás is rendkívül könnyű, egyedül a Super Mario Bros.-nál és a Lost Levels-nél lehet problémás, hogy sokszor nem azonnal gyorsul be a karakterünk, így nem lehet nagyot ugrani, de ez a legnagyobb hibája. A zene csodálatos, SNES szintre feljavítva csak még jobbnak hangzik, a szavatosságra pedig elég csak annyit mondani, hogy négy játék egyben.

Igazából még azoknak is ajánlanám ezt a játékot, akiknek nincsen Super Nintendójuk, ugyanis annyira fantasztikusra sikeredett, hogy minden egyes Nintendo rajongónak kötelező, függetlenül, hogy milyen konzolja van. Az, hogy Mario kezében ott van a varázspálca, nem csoda, ez a játék önmagában elvarázsol. A gyűjteményjátékok királya, minden egyes Mario játék csak jobb, mint az eredeti, NES-es változat. Aki igazi legendát szeretne magának, annak ezt a játékot javaslom, ez ugyanis úgy tökéletes, ahogy van.

Grafika: 10/10 Játszhatóság: 10/10 Szavatosság: 10/10 Kihívás: 10/10 Zene és hangok: 10/10 Hangulat: 10/10 + Négy klasszikus játék továbbfejlesztése + Lélegzetelállítóan szép grafika + Ötletes hangszerelése a zenéknek + Sokáig leköt + Nem lehet elégszer végigjátszani 100%