 MegjelenésGame Boy Nintendo 3DS Fejlesztő: Nintendo Ár: £2.70 / €3 Platform  |
Teniszezni jó! Talán az egyik legsportszerűbb játék, melynek úgy hozták létre a szabályrendszerét, hogy a lehető legkevésbé játszon közre a szerencse, és döntő többségében a tudás számítson. Talán ennek is köszönhető, hogy népszerű ez a sportág, nemcsak a sportcsatornákon, de sok játékátirat készül. A régi konzolokra nehéz élethűen áthozni a játék fizikáját, és talán a Game Boy-ról gondolnánk a legkevésbé, hogy jó sportjátékok készülnének rá, ám a konzol kezdeti időszakában készült Tennis játék szerencsére megcáfolja ezt a sztereotípiát.
Úgy tűnik, hogy a Nintendo tanult a NES-re kihozott változat hibáiból, és most egy kifejezetten kellemes játékot adott ki, szinte meglepő, hogy a kézikonzol képességeihez mérten ilyen jó fizikájú játékot készítettek. Ám sajnos a lehetőségek itt is korlátozottak, csak egyedüli és páros mérkőzést játszhatunk, az egyedülit csak egyjátékos módban, míg párost csak ketten. Sajnos nincs átmenet, és bár örvendetes, hogy Nintendo 3DS Virtual Console-jára is kiadták, ám mint ismeretes, az nem támogatja a multiplayert, így csak egyedüli teniszt játszhatunk. Mindezek mellett csak 3 szettes mérkőzést lehet játszani, tehát egyrészt ezen a téren is korlátkozott a lehetőség, másrészt pedig nincs mód rövid játékra. Az jó, hogy a játék szabályhű, így kellőképpen komolyan veszi magát. A zene jó lett, én ezt hívom kellemes prüntyögésnek, viszont a hanghatások inkább viccesek, de nekem inkább azt juttatja eszembe, hogy miért is szeretem a Game Boy-t. Ahogy a NES verziónak, itt is van nehézségi szintek, de itt nem ötös, hanem négyes listára osztja fel a gép, értelemszerűen az egyes a legkönnyebb, a négyes a legnehezebb. Viszont az egyes sem annyira könnyű, alaposabban ki kell ismerni a kezelést, és a trükköket. Ha már a kezelésről szó esett: Az A-gomb a szerválás, és a normál ütés, míg a B-gombbal magasra ütjük el a labdát. Azt tudni kell, hogy a Control Paddal nemcsak a játékost irányítjuk, hanem a labda irányát is befolyásolhatjuk vele. Ez azért is fontos, mert már az egyes szintű gépi játékos is úgy játszik, hogy minél több hibát kényszerítsen ki belőlünk. Úgyhogy kellőképpen nehéz a játék már az elején, de aki megérzi a hangulatát, azt még jobban inspirálhatja.
A grafika egészen kellemes, bár különösebben nem erőltették meg magukat, hiszen a játékosok sem annyira kidolgozottak. Az viszont sajnálatos, hogy a Game Boy fekete-fehér mivolta miatt csak egyféle borítású pályán játszhatunk, melyet igazából meg sem lehet nevezni, hogy milyen, hiszen a pálya felülete fehér. Alapból három borítású pálya létezik: kemény (beton), salak és fű, valamint beltéri pálya, ahol télen szoktak játszani. A labda pattogása miatt érdekes, hogy milyen pályán teniszezünk. A kezelés egyszerű, de már a legelején érdemes megtanulni a trükköket, mert ahogy fentebb írtam, már az egyes szintű gépi ellenfél is úgy játszik, hogy hibára kényszerít minket. Sajnos a korlátozott lehetőségek miatt nem biztos, hogy hosszú távon is elővesszük a játékot, ha magabiztosan le tudjuk győzni a négyes szintű ellenfelet is, könnyen unalomba fulladhat a játék. Egyetlen zene van a játékban, az kifejezetten kellemes lett, a hanghatások inkább viccesek.
Jó játék született, ami 3DS-en megéri a 3 eurós árát, ám hosszútávon kérdéses, hogy fogunk-e játszani vele. Igazából a kétjátékos mód hiánya sem nagy probléma, hiszen a Game Boyos összeköttetés is problémás, hiszen akinek nincs Link kábele, az ma már nem nagyon fog találni, mert nagyon ritka. Egy próbát mindenesetre megér, hátha meg fogod szeretni.
 Grafika: 6/10 + Szabályhű játék 56% |
