2010 januárjában, az érettségi előtti hónapokban a Gamespot oldalán lettem figyelmes egy rövid cikkre, amiben pár mondatban taglaltak néhány alapvető, frissen kiszivárgott információt a Nintendo készülőfélben levő következő generációs kézikonzoljáról. Az ígéretek szerint formailag a DS-t fogja követni, lesz rajta analóg kar, giroszkóp, a felső képernyő képes lesz szemüveg nélküli sztereoszkópikus 3D-s képet megjeleníteni, teljesítményben a Gamecube-hoz fog közelállni, és nagyjából jövő év, azaz 2011 során kerül a boltokba. Nem sokkal 3DS néven hivatkoztak rá innentől, azt viszont nem lehetett biztosan tudni, hogy a végén tényleg ezt a nevet kapja-e majd. Én már itt felültem a hype vonatra, mert a GBA SP óta imádtam a Nintendo kézikonzoljait.
Utána igyekeztem követni a híreket, mert pár hetente jött még egy-egy infómorzsa, amelyekből el lehetett kezdeni összerakni a képet, hogy mire is számíthatunk a jövőben. Úgy emlékszem, hogy lehetett hallani ezt-azt a 3D kameráról, szóba jött az AR, és a továbbfejlesztett online szolgáltatás is. Végül egy rövid bejelentés történt márciusban, ahol kiderült, hogy a konzol valóban a 3DS névre lesz elkeresztelve, és további információk várhatók az E3-on. Viszonylag hamar kiderült, hogy javában készül néhány igazi nagyágyú a konzolra, többek közt a The Legend Of Zelda: Ocarina of Time is játszható lesz rajta.
Ekkortájt találtam rá az interneten egy ausztrál David Turnbull nevű srác által szerkesztett blogra (3DS Blog volt a neve), aminek az volt a célja, hogy minden információt összeszedjen a konzolról. Ennek a blognak rendszeres olvasójává váltam, szinte mindig innen szedtem össze a legújabb híreket. A blog mára megszűnt, de itt egy utólagos interjú a sráccal:
Az érettségi stresszt azzal oldottam, hogy élőben néztem a Nintendo prezentációját, amit tűkön ülve vártam már hosszú ideje. Némi Wii játék bemutató után sorra is került a nagyágyú: Reggie Fils-Aime a néhai Satoru Iwatával karöltve közösen leplezték le a következő generációs Nintendo konzolt, a további percekben szinte minden korábban hallott feature-ről kiderült, hogy nem is állnak távol a valóságtól:
Ezután kiderült a megjelenési dátum, először a Japánban kerül piacra február 26-án, majd pedig egy hónappal később, március 25-én lesz kapható Európában, kettő nappal később pedig az USA-ban.
Ettől kezdve számomra még nagyobb méretet öltött a hype. Eldöntöttem, hogy a szalagavatóra, ballagásra és egyéb alkalmakra kapott pénzt félreteszem, tovább gyűjtöm, és előrendelem a 3DS-t, amint lehet. Ezt meg is tettem a mára megszűnt Margit Körút 62. alatt található Gamestop (aztán Gameshop, ami a Konzolvilág része lett) oldalán. Eközben a 3DS Blogra már özönlöttek az E3 utáni időszakban is az újabbnál újabb hírek, kép-és videóanyagok. A sima DS után elképesztő volt, hogy az otthoni konzolokat megközelítő minőségű játékokat kapunk kézikonzolra (pl. Resident Evil Revelations, Metal Gear Solid Snake Eater 3D).
Emlékezetes, de kevésbé becsületes esemény a várakozási idő alatt az volt, amikor 2011 első hetében berobbant az internetre egy fotósorozat, amin egy gyárból kicsempészett, még firmware nélküli fekete 3DS szerepelt. Itt lehetett jobban összehasonlítani, hogy a többi Nintendo kézikonzol mellett hogy mutat.
A 3DS blogon végig követtem a japán launch-ot (David ugyanis kiment Japánba emiatt, hogy beszerezzen egyet), igyekeztem valahogy kibírni még azt a szűk egy hónapot, de ekkorára már teljesen átéreztem Eric Cartman helyzetét a South Parkból, mikor a Wii megjelenését várta.
Eljött 2011. március 24-e, már javában vágtam a centit, és abban a hitben voltam, hogy másnap reggel nyitásra mehetek is átvenni a gépet. Aztán, éppen hazafelé tartottam a villamoson, mikor felhívtak a Gamestop-tól, hogy aznap este launch party-t tartanak az üzletben, ahol ki lehet próbálni, és át is lehet venni a 3DS-t. Mivel aznap jelent meg a Crysis 2, ezért az esemény valójában kettő dologról szólt. Ha jól emlékszem, este 7-8 óra környékén kezdődött a buli, bár a 3DS-t rögtön nem lehetett kipróbálni, mert azt csak később hozták az üzletekbe, de addig is a Crysissal lehetett játszani, osztottak Mostert is, és a Gamestar stábja is kint volt, akik Guitar Hero és MotorStorm Apocalypse versenyt is szerveztek. Aztán egy ponton az eladók megkértek minden látogatót, hogy menjenek ki az üzlethelységből, és várjunk kicsit a bolt előtt. Ekkor láttam, hogy jön néhány férfi a bolt felé, emlékeim szerint zakót/öltönyt viseltek, kezükben szatyrokkal, és látszot bennük a 3DS konzolok doboza! Ők aztán bementek az üzletbe, és kis várakozás után szóltak az eladók, hogy jöhetünk vissza.
Az üzlet pultjára ekkor már ki volt készítve több 3DS (3 darab, ha jól emlékszem) a dokkolóba helyezve, amiken ki lehetett próbálni néhány launch title-t. A Pilotwings Resort, Splinter Cell 3D, Super Street Fighter 3D, és Asphalt 3D volt, amire biztosan emlékszem. Nem volt annyi gép, ahány játék, de az eladó kicserélte a kártyát másra, ha kértük. Itt boldog birtokosa lettem egy Cosmos Black 3DS-nek, amit már közel egy éve vártam és spóroltam rá. Az első és eddig egyben az utolsó konzol, amint launch eventen vettem át, de nem bántam meg. Mivel mobilon szerettem az Asphalt Urban GT-t, ezért az Asphalt 3D-t választottam az első játékomnak, de később a kezdő címek közül utólag többet is beszereztem, személyes kedvencem ezek közül a Ghost Recon Shadow Wars.
Miután hazatértem a konzollal, alig vártam, hogy egész éjszaka játszhassak. Ennek egyetlen dolog szabott korlátot: angol töltős gépet adtak, erről azonban elfelejtettek tájékoztatni, és úgy emlékszem, hogy nem is volt teljesen feltöltve az akku, talán másfél-2 órát használhattam, mielőtt lemerült. Szerencsére másnap gyorsan találtam átalakítót egy közeli műszaki boltban.
Ekkor talán még nem is gondoltam volna, hogy a 3DS több lesz, mint egy konzol. Ugyanis még abban az évben rátaláltam a frissen létrejött 3DS Hungary-ra, ahol egy nagyon összatartó közösség szerveződött. Később írtam is ide játékteszteket, cikkeket. Ugyanitt jelent meg egy röviden megfogalmazott szavazás, ami valahogy így szólt: "Te eljönnél egy 3DS találkozóra? Igen/Nem". Én igennel szavaztam. Ezáltal lehetőségem nyílt megismerni a közösség egy nagyobb részét, és rendszeressé váltak ezek a találkozók. Ugyanezzel a társasággal hosszú ideig jártunk Play It-re promóterkedni a Nintendo-hoz, és ez vezetett a jelenlegi N-con-hoz is. A 3DS Hungary később Nintendolgokká avanzsált, számomra ennek a csúcspontja akkor volt, mikor a Nintendo forgalmazó Magyarország 2015 nyarán felajánlotta, hogy bagszival kiutazhatunk a Katowicéban tartandó Post E3 Tourra, hogy kipróbálhassuk a legújabb 3DS/Wii U címeket, és cikket írjunk róluk. Ezen felül imádtam fotózni is a 3DS-sel, utazások alkalmával mindig kerestem a lehetőséget, hogy hol tudok remek 3D-s képeket lőni. A konzol dobozzal együtt a mai napig megvan, és időkapszula gyanánt a számla is a dobozban van, jelezve a vásárlás pontos időpontját, bár kissé megfakult már. Az évek során nem kevés játékot beszereztem hozzá, és túlzás nélkül monhatom, hogy a legtöbbet használt konzolom a 3DS.
Idén 20 éves a Nintendo egyik emblematikus konzolja, a Wii. Már a korában is vitatott volt a létjogosultsága, hiszen Nintendo rajongók jellemzően szerették a konzolt, az ellentábor meg azon forrongott, hogy hogy lehet egy olcsó technológiájú gépet jócskán áron felül adni. És hogy jönnek ahhoz, hogy ennyire népszerű legyen? Hiszen nagy visszatérő volt, ismertsége túlszárnyalta a NES és a SNES ismertségét. Most ezen kerek évforduló alkalmából nézzük át, hogy érdemes-e most is Wiit venni.
A válasz egyértelműen igen! Nemcsak az évforduló miatt veszem a Nintendo mozgásérzékelős konzolját nagyító alá, hanem mert ez az egyedüli olyan retro Nintendo konzol, mely olcsón kínál visszatekintést a Nintendónak ezen nagyszerű időszakához. Miért nagyszerű? Mert a Wii mindenkit megszólított. A casual játékosoknak ott voltak a mozgásérzékelős játékok, a hardcore játékosoknak meg a klasszikus címek folytatásai. De milyen folytatások voltak! Super Mario Galaxy, a The Legend of Zelda: Twilight Princess is Wiin a legolcsóbb, a Mario Kart Wii és a Super Smash Bros. Brawl hosszú-hosszú órákon át biztosította a közösségi játékot. És ne felejtsük el azt sem, hogy néhány nagyobb cím is Wiire tért vissza! Metroid Prime 3: Corruption és Kirby's Adventure Wii remek példák arra, hogy volt mivel játszani ezen legendás konzolon. Aki pedig egyszerűbb szórakozásra vágyik, annak ott a Wii Sports, Wii Play, a Wii Fittel igazi kockahasat gyúrhatunk magunknak a strandszezonra, aki pedig elborult szórakozásra adná a fejét, annak ott a WarioWare: Smooth Moves, ami talán a sorozat legbetegebb játéka.
Tehát a Wii mindenkinek szólt. A Nintendo már a Game Boyos időszakban is tudta, hogy a játékosoknak a játékélmény az elsődleges, nem az ultraerős hardware (Game Boy: 118,4 millió, Game Gear 10,6 millió, azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra). Amire ugyan lehet azt mondani, hogy jolly joker, hiszen olcsó technológiával igencsak meg lehet gazdagodni, de akárhogy is nézzük, a játékélményt nem váltja ki az erős gépezet. Ez az asztali konzoloknál a Wiinél csúcsosodott ki. A hetedik generáció egyébként is furcsa volt, hiszen a Wii valóban technikailag elmaradott konzol volt, a PlayStation 3 meg túlfejlett. Talán csak a Microsoft lőtte be jól, hiszen az XBOX360 konzoljával, hiszen fokozatosan állt át a HD TV technológiájához. A PlayStation 3 meg azért volt túlfejlett, mert 2006-ban messze nem voltak elterjedve a HD TV-k, és mivel konzol technológiája is a jövő felé mutatott, ezért annak idején nagyon drága konzol volt. Ez pedig a Wii létjogosultságát növelte, hiszen hiába volt a fejlettségéhez képest drága, a PS3-hoz képest olcsó volt. És mivel mozgásérzékeléssel családi szórakozást ígért, ezért sokak számára egyértelmű választás volt a Nintendo konzolja.
Tehát amíg a Sony a modern korszakát kezdte meg a PlayStation 3-mal, addig a Nintendo megmaradt a klasszikusnál. Ez egyben azt is magával hozza, hogy a Wii igazán CRT TV-n mutat jól. Nincs akadálya annak, hogy HD TV-hez kössük, sőt, a Komponens kábel segítségével nagyon szép képet ad, de a legjobb képminőséget egyértelműen a képcsöves TV-n élvezhetjük.
Miért? Mert ott jönnek ki a leginkább a Wii gyönyörű, élénk színei, az igazán szép játékoknál a grafika mennemenőleg itt van a leginkább kidolgozva. Ez persze magával hozza azt is, hogy képcsöves TV-t kell venni. Ezekhez egészen jutányos áron hozzá lehet ma már jutni, sokkal inkább a szállítás és a tárolás lehet problémás, hiszen egy CRT TV nagy méretű és nehéz. De megéri, mert a játékélmény régi TV-n a legautentikusabb. Közbevetésként hadd ajánljam figyelmekbe a Sony Trinitron TV-ket, ami minden retro játékos kedvence. Miért? Mert az alapvető technológiája, hogy három sugarat bocsát ki egyetlen csőből, így a kép nemcsak élesebb, nagyobb a fényereje, hanem realisztikusabb színeket is bocsát ki.
A Wii játékkönyvtár
A Wii-re összesen 1612 játék jelent meg, így a játékkönyvtára is figyelemre méltó. Arról se feledkezzünk meg, hogy a Wii játékok nagyrészét nem portolták későbbi konzolokra. Amik meg ugyan kaptak remastert (pl.: Super Mario Galaxy, Donkey Kong Country Returns), azok ugyan Full HD-ban játszhatók, de a Wii a legolcsóbb alternatíva azok számára, akik esetleg nem engedhetik maguknak az újabb kiadásokat. Bár a retro játékok ára nagyon felment az utóbbi években, a Wii játékait még mindig olcsón lehet megvenni. Ez a népszerűségnek az egyik nagy előnye: A konzolból több mint 100 millió példányban fogyott, elképesztően sok van belőle a használt piacon, így könnyű hozzájutni egy-egy példányhoz. Hasonlóképp a játékok is. Annak köszönhetően, hogy a nagy címekből is eszméletlen sokat adtak el, így könnyű megtalálni őket, így jutányos áron hozzá lehet jutni. És higgyétek el: A jó játékok, nagyon jók lettek Wiire, így olcsón kaphatunk minőségi játékélményt!
A retro értéke azért is ment fel, mert egyre több olyan poszt lát a közösségi oldalakon napvilágot, hogy régen nem volt se előfizetés, se mikrotranzakció, a játékot birtokolhattuk, nem állt fenn az a veszély, hogy egyszer csak lekapcsolják a szolgáltatást. Ha egy játékot megvettél, az teljes mértékig a tiéd volt. Meg egyáltalán a régi játékok sokkal nagyobb kihívást rejtettek magukban. A Wii ebből a szempontból egy átmeneti konzol volt, hiszen úgy képviselte a régi értékeket, hogy közben már a jövő felé tekintett. Bár a játékok ugyan könnyebbek voltak, de a tartalma, a környezet, a hangulatnak köszönhetően valósággal magukba szippantották a játékost. Ugyanígy megjelent az internet, és az online vásárlás is. De ekkor még nem volt előfizetés, így azt a játékot, amit digitális formában megvehettünk, az bizton a miénk volt. Az online szolgáltatást ugyan lekapcsolták, így online már játszhatók a játékok, de a másik ok, ami miatt annyira magasztalják a retrót, hogy ha többen akartunk játszani, akkor át "kellett" járni egymáshoz. De ez egyáltalán nem volt nyűg, egyrészt, mert akkoriban ez természetes volt, másrészt az offline közösségi játékot, amikor egymás mellett ülve játszunk, és reagáljuk le az adott történést, a mai napig nem pótolja az online játék. Bár ezek a posztok eléggé vehemensen védik a "Régen minden jobb volt" elméletet, ezzel egyszerűen nem tudok vitatkozni.
A Wii identitását ugyan nagyban meghatározzák a casual játékok, de kínálat erejét egyértelműen a már fentebb is említett nagy Nintendo címek adják. Ezek egyben a legsikeresebb játékok is. Magasan ezek uralták a Wii piacát, ahogy a Nintendónál szokott lenni, egyértelműen az anyacég játékai domináltak. Ez ugyan árnyalja a játékmennyiséget, de a magam részéről ezt nem tartom olyan nagy problémának. Mert bár ugyan ez behatárolta, hogy melyek azok a játékok, melyek tudtak érvényesülni, de a tudatos vásárlás egyik alapkövének tartom azt, hogy csak azokat a játékokat vesszük meg, amik tényleg megszólítanak minket. Írtam korábban is, hogy nem vagyok kibékülve azzal, ha egy "okosított" konzolt kismillió játékkal adnak. Mert csak a korábban feltett kérdést tudom ismételni: Vajon időt is kapok ahhoz a rengeteg játékhoz? Aligha. Talán furcsa lesz ez az asszociáció, de olyan ez, amikor valakinek rengeteg barátja van, de nem tölt minőségi időt azokkal, akik igazán számítanak. A játékokat is hasonlóképp látom.
Wii Emuláció 2026-ban
Sokan az emulátorokat használják, ha egy régi játékot akarnak kipróbálni, újra feleleveníteni a hozzájuk kötődő emlékeket, játékélményt. A Wii esetében is van erre lehetőség, megvannak a megfelelő programok erre, így az emulátor sokak számára a legkézenfekvőbb megoldás.
Ami viszont megváltozik, az a kontextus. Hiszen a konzolt cseréljük le egy programra, ami másképp játssza le a képeket. Bár jó eséllyel arra is van lehetőség, hogy HD-re felskálázza a képet, de az akkor sem lesz olyan, mint egy való HD remaster.
Miért? Mert a Wii még egyértelműen CRT TV-re készült. A játékokat is kifejezetten úgy fejlesztették, hogy képcsöves TV-n mutasson a lehető legszebben, legnagyobb felbontásban. A karakterek mozgása és a táj és régi TV-n mutat a legszebben, legrészletgazdagabban. Modern TV-re kötve a kép szaggatottabb, homályosabb és zajosabb. Ezek azok, amiket egy HD remasterrel kiküszöbölnek, de egy egyszerű felskálázás, amit az emulátorok használnak, ezeket nem javítják ki.
Ez persze nem az jelenti, hogy az emulátor használata rossz döntés lenne. Sőt, én már csak úgy sem vagyok ellene, mint régen, amikor már-már "harcosként" érveltem a Nintendo mellett. Ma már nagyrészt elengedtem azt, hogy szerzői jogokra hivatkozzak. Sokkal inkább úgy vagyok vele, hogy akinek elegendő az, amit az emulátor nyújt, aki nem akar komolyan Wiivel játszani, csak alkalmanként kipróbálni egy-egy játékot, annak jó választás az emulátor. De aki autentikus közegben akar Wii játékokkal játszani, annak a CRT TV és a konzol beszerzése nemcsak kiváló választás, de olcsó megoldás is.
Kiváltják a mai Nintendo konzolok a Wiit?
Egyértelműen nem. Bár a Nintendo Switch (2)-nek megvannak a maga mozgásérzékelős megoldásai, de azokat teljesen másképp használják, így nem pótolják azt az élményt, amit a Wii nyújtott.
A játékokat illetően meg kevés kapott HD remastert, vagy került be gyűjteménybe, illetve új változatok jelentek meg új konzolokra (pl.: Wii Sports -> Nintendo Switch Sports, Wii Fit -> Ring Fit Adventure), melyek új ötletekkel többé teszik az alapkoncepciót, de az egész játékkönyvtárt egy az egyben nem vitték át későbbi konzolokra.
Wii játékok ugyanakkor játszhatók Wii U-n. Tartalmaz Wii emulátort, 100%-osan lejátssza az előző generáció játékait. Így a Wii U is remek alternatíva, de nem annyira olcsó. A Wii első kiadását azért is megéri megvenni, mert lejátssza a Nintendo GameCube játékokat. Tartalmazza a GameCube controller mind a négy bemenetét, plusz a memóriakártya két bemenetét, amit gond nélkül beolvas.
A Wii használata 2026-ban
Tehát, aki Wii vásárlására adná a fejét, annak érdemes az első kiadást megvenni, ha szeretne Nintendo GameCube játékokkal is játszani. Ugyanakkor mivel ez a legrégebbi kiadás, ezért nagyobb az esélye annak, hogy sérült példányba futunk bele, vagy egy-egy alkatrésznek közel az életidejének vége.
A leggyakoribb hiba a Wiinél egyértelműen a lemezmeghajtóval van. Az a légérzékenyebb, sajnos előfordulhat egy idő után, hogy nehezebben olvassa be a játékot, zajos, vagy egyáltalán nem működik. Ugyanakkor az alapvető tapasztalat az, hogy a Wii önmagában jó minőségű konzol. Ritkán hallok arról, hogy más komponense elromlana, a Wiimote-ok is rendszerint jól bírják.
És akármennyire is furcsán hangzik, de a Wii interface-e a mai talán a legjobb Nintendo interface. A kis ablakokban az ábrák mozognak, az egész stílus és elrendezés a mai napig, ha nem is feltétlen modern, mindenképp kellemes még most is ránézni.
És azt se felejtsük el, csakhogy tovább érveljünk a retro mellett, hogy a Wiihez nem kell extra memória. Ne tessék kiröhögni az 512 MB-os belső tárhelyet! Bár a játék a lemezen van, nem települ a konzolra (mind a PS3 esetében), így csak a felülírandó adat (pl.: mentés) kerül a belső tárhelyre, és mivel az minimális helyet foglal, ezért játékok ezreinek mentése kerülhet a konzolba.
Ám fontos tudni, hogy ez csak akkor áll, ha csak Wii játékkal játszunk a konzolon. A Nintendo ennél a konzolnál vezette be a (retro) játékok digitális formában történő vásárlását (Virtual Console és WiiWare), amik szintén a belső tárhelyet foglalják. Ha ezekkel megszaladunk, szükségünk lehet SD-kártyára. Az itt lévő játékok elérhetőségét egy későbbi frissítéssel könnyen elérhetővé tették.
Ne feledjük, hogy a Wii játékok CRT TV-n mutatnak a legjobban. Ott kapjuk az igazán kiváló képminőséget. Ha HD TV-hez kapcsoljuk, akkor javasolt a komponens kábel vásárlása (ha van ilyen bemenet a TV-ben), mert élesebb lesz tőle a kép, meg kevésbé zajos.
Arról volt már szó, hogy leginkább az első kiadású Wiit érdemes megvenni. De amennyiben nem kívánunk Nintendo GameCube játékokkal játszani, úgy a Wii Mini is remek választás.
Várható élettartam
Retro konzolnál ez kényes kérdés, nincs másképp a Wiinél sem. Hiszen mégis csak használt gépet veszünk, ami ráadásul idén lesz 20 éves. Csak akkor várhatjuk, hogy javítások nélkül sokáig fog működni, ha az első gazdája is kíméletesen bánt a konzollal.
És bár akármennyire is ellene vagyok a Homebrew használatának, el kell ismerjem, hogy jelen esetben hosszútávon kifizetődő a használata. Amennyiben be tudunk ruházni egy külső merevlemezre, és megfelelően tudjuk futtatni a játékokat, akkor nemcsak a lemezmeghajtót kíméljük, hanem a játékok sem használódnak, így azok tovább megőrzik jó állapotukat. A Homebrew használata azért is megfontolandó, mert a Nintendo legkapcsolta a konzolhoz tartozó online szolgáltatásait, így nincs mód arra, hogy digitális játékokat legálisan megvásároljuk. Ezért, ha ezeket is a könyvtárunkba akarjuk tudni, akkor mindenképp alternatív megoldáshoz kell folyamodni.
De természetesen, aki hozzám hasonlóan ragaszkodik ahhoz, hogy eredeti közegben játsszon Wii játékokkal, nem kell neki sem sokat tenni azért, hogy a konzolját a lehető legtovább használhassa. Használt Wii esetében alaposan járjunk utána az állapotának, és hogy az előző tulajdonosa vajon kíméletesen használta-e. A Wii alapvetően jó minőségű komponensekből áll, így ha az előző tulajdonos is megkímélt állapotban adja át, mi is vigyázunk a konzolra, akkor várhatóan sokáig fog még minket szolgálni.
Végszó gyanánt
Semmi kétség nincs afelől, hogy megéri most is Wiit tartani. Hiszen a konzoltörténelem egy igazán egyedi, egyben komplex korszakát tudhatjuk magunkénak. Ugyanis a Wii tényleg mindenkit megszólított. Akkoriban, elfogult rajongóként úgy éreztem, hogy nem igaz, hogy a Wii érdemtelen a sikerre, ezt most, valamivel kritikusabb gondolkodással is így látom. Nyugodtan sportoljunk családtagokkal, versenyezzünk verjük el egymást barátokkal a hardcore játékokban! Ha pedig egyedül vagyunk, a kalandjátékokkal olyan játékélményben lehet részünk, amit soha nem fogunk elfelejteni.
Mindezt megfizethető áron. A Wii most is ugyanazt jelenti, mint megjelenésekor. 2026-ban is minden korosztály megtalálja a neki megfelelő szórakozási formát, előfizetés, online korlátozás és kontroll nélkül.
Azt gondolom, hogy kevés nagyszerűbb módja van a The Legend of Zelda 40. évfordulós hónap lezárásának, mint egy limitált kiadás beszerzése. Most vettem meg a The Legend of Zelda: Tears of the Kingdom gyűjtői kiadását, és azt kell mondjam, hogy odáig vagyok érte. Gyönyörű, csodálatosan szép, megérte megvenni!
Érdemes megvenni, aki pályázik rá, még megtalálhatja használtan. Még jó áron meg lehet találni, ezt például a Vinteden vettem 38.500 forintért.
Kicsit későn ébredtem fel a limitált kiadásokat illetően. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ahogy láttam az N-Conon az általunk összerakott The Legend of Zelda kiállítást, és hogy hogy néznek ki a limitált kiadások, merült fel bennem a kérdés, hogy eleddig ezt hogy hagyhattam ki? Nem tudom, de jobban rá fogok hajtani. Mondjuk azért is ezt vettem előbb, mert ehhez a legkönnyebb hozzájutni, így az ára sem annyira magas még. A korábbi Collector's Edition játékok beszerzése viszont már neccesebb lesz anyagilag, de ahogy lesz rá lehetőségem, beszerzem.
Az megmosolyogtat, hogy egy ekkora dobozban ilyen kicsinek hat a játék. Hát még a cartridge benne. De szépségét senki el nem tagadhatja.
A borító egyedi. Írtam arról az Ocarina of Time 3D-s posztban, hogy ott kezdték el azt, hogy kevésbé Linkre helyezték a fókuszt, hanem magára a tájra, ezzel is érzékeltetve a játék hatalmas mivoltát, és a vele járó szabadságérzetet. Ezt a Tears of the Kingdom borítójával is remekül kihozták.
És járt mellé egy acéltok is, amiben szintén lehet tárolni a játékot. Teljesen mindegy, miben van, mindegyikban stílusosan mutat a cartridge. Ez tulajdonképpen az a történelmi ábrázolások, amit a játék elején látunk a Hyrule kastély alatt. Nagyon ötletes, bár sokat gondolkodtam azon, hogy lehetne beilleszteni a hivatalos The Legend of Zelda timeline-ba, mert Zelda Hyrule alapításáról beszél Linknek, én meg azokból az időkból ilyenről nem tudok. Bár hozzáteszem, nem játszottam még a Skyward Sworddal. Ez az idővonal szerinti első játék, ahol a mi értelmezésünk szerint az őskorban járunk. Bár azt meg kell hagyni, Hyrule világában meglehetősen fejlett volt a civilizáció már a Skyward Swordban is. Ha esetleg ez a játék részletesen kifejti. Meg a Zelda Wiki vonatkozó cikkét is el lehet olvasni. Az biztos, hogy a Skyward Sword és a Tears of the Kingdom között legalább 10000 év telt el, de lehet, megvan az 20000 is, hiszen a Breath of the Wild ismert arról, hogy az idővonal szerinti előző Zelda játék után 10000 évvel játszódik. Mindenesetre gyönyörűek ezek a rajzok! Meg tudták azt csinálni, hogy olyanok, mint akár az egyiptomi hieroglifák.
És menjünk is tovább. A játék fölötti hosszúkás dobozban négy jelvényt találunk. Az igazat megvallva, még nem tudom értelmezni, hogy mit ábrázolnak, de ahogy előrehaladok a játékban, biztos okosabb leszek.
Bár elvileg használtan vettem a játékot (az eladó elmondása szerint csak egyszer nyitotta fel a dobozt), az artbook érintetlen. 200 oldalnyi tömör Zelda képgyönyör! Kell ennél több?
Ilyesféle könyveket elsősorban a japán kiadású limitált kiadás anime DVD-k és Blu-rayek mellé csomagolnak vázlatokkal, koncepciós rajzokkal, helyszínek részletes ábrázolásával. Ezek nagyon szépek, sokat hozzáadnak az anime eszmei értékéhez. Ha nem csomagolják a DVD, Blu-ray mellé, akkor külön könyvként lehet kapni "visual guide" címen. Ezek a könyvek jellemzően nagyobb méretűek. A plusz információkkal, interjúkkal sokat adnak az animékhez. Ahogy átfutottam, itt nincsenek úgy extra infók, de a képtár eszméletlen hangulatos. Ez ad sokat hozzá a játékhoz, teszi teljesebbé az élményt. De igazuk is van. Egy kép többet mond ezer szónál, és ezen könyv segítségével tényleg elmélyülhetünk a Tears of the Kingdom világába.
Ez a fémfelüleletre helyezett artwork meg több mint csodálatos. Csak azon gondolkodok, hova lehetne kitenni, vagy hogyan. Volt mögötte egy mágneses valami. Jól rá is volt ragadva, olyan nehezen tudtam róla leimádkozni... Ha az esetleg "közvetítőként" szolgál, de akkor kell hozzá egy megfelelő felület. Maradjunk annál, hogy a dobozban biztonságban megmarad.
Az eddigiek alapján egyébként jobban érzem ezt a játékot, mint a Breath of the Wildot, de messzemenőleg nem mondanék még semmit. De a kutatás nagyon jó ötlet, aktívan bevezet a játék hangulatába. De amikor meghallottam Zeldát angolul beszélni, első dolgom volt, amint megkaptam az irányítást, átállítani a játék nyelvét japánra. Irritáló számomra Zelda angol hangja, mert olyan, mintha állandóan pánikolna valami miatt. A japán ehhez képest egy határozott, mégis kellemes hangú nő. Nevezetesen Shimamura Yuu, aki ahogy elnézem, olyan animékben volt hallható, mint az Ao no Exorcist, Oshi no Ko, de Givenben is hallható, mint Uenoyama nővére. Innen tudom a leginkább a leginkább beazonosítani. "Takaros" kis menyecske, maradjunk ennyiben, erélyesen fejezi ki nemtetszését az öccse attitűdje felé.
A felirat meg nem is lehet más, mint holland! Így teljes a játék.
Nos, ennyi lenne. Remélem, tetszett a bemutató. Ha lesz még limitált kiadás, minden további nélkül be fogom mutatni. Végezetül hadd mutassam be jelenlegi Nintendo Switch gyűjteményemet.
Meg egy kis extra a végére: A The Legend of Zelda klubnapra megcsináltam a The Legend of Zelda idővonalat magyarul. Nem tudom, hogy bárki valaha megcsinálta-e, de én ezt itt most közkinccsé teszem.
A The Legend of Zelda évfordulójának alkalmából be szeretném mutatni a sorozathoz köthető játékgyűjteményemet. Első ízben az Ocarina of Time 3D-t. Azért ezt, mert személy szerint jobban szeretem ezt a kiadást, mint az eredetit. Méghozzá azért, mert talán ez az első olyan remake, melynek grafikai és technikai fejlettsége tükrözi a játék nívóját. Az Ocarina of Time nem érdemtelenül a mai napig a világ legjobbjának tartott játék. Kezdve azzal, hogy a Famitsu japán magazinban az Ocarina of Time volt az első olyan játék, mely megkapta a maximális pontszámot. És a játéknak a nimbusza azóta sem kopott ki.
Ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ahhoz, hogy a játéknak ekkora presztízse legyen, kellett az is, hogy szinte teljesen kizsigereljék a Nintendo 64-et technikailag. És ennek főleg mi, európaiak vagyunk a kárvallottjai, hiszen az órajel és az 50 Hz miatt eleve lassabbak a játékok nálunk. Ez az Ocarina of Time esetében fájóbb az átlagnál.
A Limited Edition Wind Waker játék második lemeze az Ocarina of Time, amit már javítottak, de úgy gondolom, hogy az első, technikailag igazán jó kiadás a Nintendo 3DS-es Ocarina of Time 3D. Ez az első olyan változat, amelyik méltó a játék nagy híréhez.
Az én példányom kicsit késői, 2022-ben vettem Hollandiában. Azon túl, hogy keblemre a holland nyelvvel és a holland kiadásokkal, korábban elkövettem azt a hibát, hogy eladtam minden Nintendo 3DS játékot, amit a Nintendo Selectsnek köszönhetően olcsóbban meg tudtam venni a Nintendo eShopról digitálisan. Aztán később visszavásároltam az összes játékot, de azóta úgy vagyok vele, hogy amíg nem tör rám egy kataklizma, addig nem szeretnék semmi olyasmit eladni, amihez van kötődésem.
Van egy olyan tézisem, hogy ez az artwork is azt közvetíti, hogy komolyan gondolták ezt a kiadást. Ezt a Nintendo 3DS-es Ocarina of Time megjelenésekor közölték, és meggyőződésem, hogy a valaha közölt legszebb Nintendo artworkök egyike. Mert csodálatos, részletgazdag, minden ízében fantasztikusan kidolgozott képről van szó. Link meg azért relatív kicsi, mert a táj hatalmasságával akarták érzékeltetni azt a szabadságérzetet, amivel a játék megajándékoz minket. Hogy nemcsak hogy a felfedeznivalók tárháza végtelen, hanem arra mész, amerre akarsz. Az egész Hyrule csakis a tiéd, és csak rád vár, hogy bejárd és felfedezd. Remekül érzékelteti a játék lényegét, a felfedezést, a rácsodálkozást, a gyermeki lelkesedést. Ekkor lehet igazán érezni a játék lelkét és nem akkor, ha végigjátszuk a játékot. Nem véletlen van annyi rejtett kincs a játékban. A 100%-os végigjátszáshoz tényleg alaposan be kell járni az egész játékteret.
Ez az artwork abból a szempontból is korszakalkotó, hogy aztán ez a téma lett a későbbi Zelda játékok artworkjeinek az alapja. Főleg a Nintendo Switches Zeldáknál érhető tetten, hogy a játékok nyílt világú mivoltát hasonlóan festői, csodálatos tájakkal érzékeltették. Már nem Link van a központban, hanem a világ hatalmassága és érintetlen szépsége. Az új Zelda játékokat akkor lehet igazán élvezni, ha belemélyedsz és átadod magad a felfedezés örömének.
Az természetesen alapvető, hogy a belső papírjának is meg kellett, hogy legyen. Amúgy relatív jó vásár volt, a Marktplaatson találtam €20-ért. Teljes mértékig elégedett vagyok vele, nem pályázok angol nyelvű kiadásra. Nincs problémám a leírás értelmezésével, ami szerintem a lehetőségekhez mérten kifejezetten szépen néz ki.
A 2011 volt az az év, amikortól a Nintendo belekezdett a leírásainak "összezsugorításába", és bár kárvallottja lett ennek az OoT 3D is, ez kifejezetten nagy és jól meg van csinálva. Ebből is látszik, hogy nem akarta a Nintendo veszni hagyni ezt a kiadást. És jól is tették, a lehetőségekhez mérten egy szép kiadással van dolgunk, túl azon, hogy van egy Ocarina of Time témájú Nintendo 3DS, ami aztán tényleg szinte megszólal.
Semmiben nem kevesebb ez a kiadás, mint az Wind Waker Limited Edition, hiszen ebben is megnyitható a Master Quest, ha már végigjátszottunk az alapjátékot. Érdekes időt szánni rá, mert játékélmény többszörösen visszaadja a befektetett időt. Az nagy dobás lenne, ha a Nintendo a 40. évforduló alkalmával bejelentené Nintendo Switch 2-re az Ocarina of Time HD-t. Az már tényleg olyan lenne, hogy azzal teljesedne ki csak igazán a játék nagyszerűsége. Rohannék előrendelni, akár a limitált kiadást is!
Tavaly a Super Mario Bros. megjelenésének 40. évfordulóját ünnepeltük. Ez a játék adta meg végül az utolsó löketet Japánban a Nintendo kazettás rendszerének, a Famicomnak. A The Legend of Zelda viszont a Famicom Disk System nyitócíme volt. Bár a két játékot egyszerre fejlesztették, a The Legend of Zelda komplexitása nemcsak a néhány hónapos plusz munkát követelte meg, hanem a kicsivel jobb rendszert. A Famicom Disk System megfelelő volt, nem utolsósorban küszöbön volt a megjelenése, így 1986-ban a kezében tudhatta a japán videojátékos közösség.
Szükség is volt az extra chipekre, amivel a Famicom Disk System rendelkezett, mert ilyen összetett játékot korábban nem látott a videojátékos közösség. Hatalmas játéktér, amelyben szabadon mozoghattunk. Minden csak arra vár, hogy felfedezzük. A Nintendo egy igazán varázslatos tájat tárt a játékosok elé, amely tele van fantáziadús lényekkel, elemekkel.
Történet
Réges-régen a világban káosz uralkodott!
Ezen káosz közepette Hyrule földjén egy kis királyságban egy legenda szállt apáról fiúra. A “Triforce” legendája, az arany háromszögekről, melyek misztikus erővel bírnak. Egy napon egy gonosz sereg megtámadta ezt a békés kis királyságot és ellopta az Erő Triforce-át. Ez a sereget Ganon vezette, a Sötétség hatalmas hercege, aki uralkodásával félelembe és sötétségbe akarta taszítani a világot. A gonosz uralmától tartva, Zelda, a királyság hercegnője nyolc részre törte szét a Bölcsesség Triforce-át, amit a birodalom különböző részeibe rejtett, hogy megmentse a gonosz Ganon karmaitól. Ezzel együtt megkérte a legmegbízhatóbb dajkáját, Impát, hogy titokban keresse meg azt a férfit, akinek van elég bátorsága elpusztítani a gonosz Ganont. Ennek hallatán Ganon dühbe gurult, bebörtönözte a hercegnőt és csapatot küldött Impa megkeresésére.
Erdőkkel és hegyekkel dacolva Impa menekült üldözői elől, hogy mentse az életét. Amikor már nagyon fáradt volt, Ganon gonosz csatlósai körülvették őt. Sarokba szorították! Mit tehetett volna? ... De várj! Még nincs minden veszve! Megjelent egy fiatal fiú. Ügyesen legyőzte Ganon csatlósait, és megmentette Impát a halálnál is rosszabb sorstól.
Linknek hívták. Utazásai során találkozott Impával és Ganon csatlósaival. Impa elmesélte Linknek Zelda hercegnő és a gonosz Ganon teljes történetét. Fűtötte az igazságérzet, ezért Link elhatározta, hogy megmenti Zeldát. De Ganon erős ellenfél volt, hiszen birtokolta az Erő Triforce-át. Így hát, hogy meg tudjon küzdeni Ganonnal, Linknek meg kellett keresni a Bölcsesség Triforce-ának részeit, hogy újjáépítse a misztikus háromszöget. Ha ezt nem tudta volna megtenni, Linknek esélye nem lett volna eljusson a Halál Hegyébe, ahol Ganon élt.
Le tudja Link győzni Ganont és megmenteni Zelda Hercegnőt?
Csak rajtad múlik. Sok sikert! Használd okosan a Triforce-t.
Játékmenet
A játék akció, kaland és RPG elemeket is tartalmaz. A játékos felülnézetből irányítja Linket, és fordul egyet a kép, amint Link eléri a képernyő szélét. Hyrule hatalmas világa változatos környezet teszi még szebbé. Link a kardjával győzi le az ellenségeket, de a kalandja során különböző segítő tárgyakat talál. Ezek egy része igencsak mélyen van elrejtve, megtalálásuk a játék egyik nagy rejtvénye.
Zelda Hercegnő a Bölcsesség Triforce-ának darabjait nyolc különböző kazamatában rejtette el. Ezeket kell Linknek megtalálni, a bennük lévő szörnyeket legyőzni. Ezekben a várbörtönökben is különböző segítő tárgyakra bukkan Link. Ha megszerzi a Bölcsesség Triforce-ának nyolc darabját és összerakja, akkor léphet be az utolsó várbörtönbe, a Halál Hegyébe, ahol már le tudja győzni Ganont és meg tudja menteni Zeldát.
Link a csak játék elején kapott karddal és ruházattal csak nagyon nehezen tudná Ganont legyőzni. Ezért a játék során erősebb kardokat talál, amivel könnyebben le tudja győzni az ellenségeket. A különböző színű ruházatok pedig ellenállóbbá teszik a sebződések ellen.
Fejlesztés
A játék Miyamoto Shigeru és Tezuka Takashi második közös fejlesztése. Miyamoto-san fejlesztette a játékot, míg Tezuka-san írta a történetet és a forgatókönyvet. A programozást nagyrészét Nakago Toshihiko látta el. Terui Keiji írta meg a háttértörténetet a játék leírásában. Elsősorban a középkori európai harcok ihlették a történet írásakor. Ő olyan animéknek forgatókönyvein dolgozott, mint a Dr. Slump vagy a Dragon Ball. Mind a két manga Toriyama Akira műve.
A fejlesztés 1984 őszén kezdődött, és már akkor is a Famicom Disk System megjelenésére időzítették a játék megjelenését. Bár a Super Mario Bros. és a The Legend of Zelda játékok fejlesztése egyszerre történt, figyeltek arra, hogy a két játék jól elkülöníthető legyen egymástól. A Mario játékot tudatosan egyszerűbbre fejlesztették, ahol a kaland volt a lényeg, és hogy a játékos végigjátssza a játékot. Ezzel szemben a Zelda játék jóval lassabb, összetettebb. Kifejezetten azon voltak, hogy a játékost gondolkodásra késztessék, akár annyira átérezze a kaland súlyát, mintha ő maga lenne a hős. Eleinte tartottak attól, hogy ez nem fog bejönni a játékosoknak, unalmasnak fogják tartani, végül nagyon kedvező fogadtatásra talált a játék.
Így nézett ki a játék Adventure-ként (Forrás: Nintendo Japan)
Az első koncepciót Miyamoto-san 1985. február 1-jén mutatta be. Ekkor a játék neve még csak “Adventure” volt, de már ez is részletes, átgondolt volt, aminek alapján tovább tudtak lépni. A grafikai terv vázlata is igen hamar, február 13-án készült el.
Grafikai vázlat alig két héttel később (Forrás: Nintendo Japan)
Miyamoto-san emlékezése szerint a japánokat összezavarta a kezdeti játéktervekben a nem lineáris játékmenet, és a játékot már kezdték, hogy Link kezében ott volt a kard. Ezt végül azért változtatták meg, hogy a játékos már az elején hallgasson az idős emberre és fogadja meg a tanácsát. A későbbi játékmenetben az idős bölcsek útmutatást adnak Linknek a továbbiakat illetően, ezzel a kommunikáció egy teljesen új formája valósult meg. Ez a játék alapozta meg a játékokban a karakterek közti beszélgetést.
A labirintusszerű elrendezés vázlata (Forrás: Nintendo Japan)
A Sonobei otthonában a tolóajtók labirintust képeztek, ez adta az ihletet arra, hogy a kazamaták labirintusszerűek legyenek. Hatással voltak rá a The Black Onix és az Ultima játékok is, amiben a karakterek fejlődését szórakoztatónak találta. Tezuka-san véglegesítette a kazamaták dizájnját és 1985 decemberében továbbadta Nakago-sannak, aki beprogramozta a játékba. Ám valami hiba miatt végül a kazamatáknak csak a felét programozta be, a térkép viszont a teljes egészében bekerült a játékba. Miyamoto-san ennek ellenére elégedett volt az eredménnyel, a csapat pedig elhatározta, hogy a memória másik felét pedig a második küldetés megalkotására használják fel. Ez a játék nehezített változata, ami akkor nyílik meg, amikor végigjátszottuk az alapjátékot. Tezuka-san találta ki, hogy a történet tündérmese-jellegű legyen, amit az olyan fantasy könyvek inspiráltak, mint J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura című regénye.
Miyamoto-san szerint a játék korai koncepciójában technológiai elemeket is tartalmaztak. Triforce töredékek elektronikus áramkörök voltak, a játék pedig eredetileg egyszerre játszódott volna a múltban és a jövőben is. Link neve is onnan származik, hogy kapcsolatot teremt a két idősík között. Ez ugyan végül nem valósult meg, de a későbbi játékokban a különböző világok és időszakok megjelennek. A főhős ezek között teremt kapcsolatot. A sorozat a későbbi játékokra is megtartották a fantasy-középkori jelleget, de beépítettek néhány technológiai elemeket. A címszereplő neve Zelda Fitzgeraldtól származik. A férje F. Scott Fitzgerald híres író volt. Zelda híres volt szépségéről, Miyamoto-sannak pedig tetszett a nevének hangzása.
Kondo Koji eredetileg öt zenét szerzett a játékhoz. Az első zenék nehezen jöttek, mert Tezuka-san utasításai nehezen érthetők voltak. A játékmenetet illetően is csak annyit árult el, hogy markánsan eltér a Super Mario Bros.-tól. Ez zavarta Kondo-sant, a homályos utasítások nehezítették a munkáját. Eredetileg Maurice Ravel: Boléro műve alapján írta a játék főcímzenéjét, mert annak dinamikája tökéletesen passzolt a játék lendületéhez. Ám 1985 novemberében át kellett írja a zenét, mert a japán törvények értelmében a mű még nem volt közkincs. Végül teljesen új alapra írta meg a végleges változatot, ami az egész játéksorozat ikonikus témája lett. A zenét egy nap alatt írta meg.
Miyamoto-san a címképernyőn hallható zene kapcsán megjegyezte, hogy a hangulata a spagettiwestern filmek melankóliáját idézi, ugyanakkor bátor, buzdító, így méltó egy kaland elindításához.
Megjelenés
Japán
Japánban a Famicom Disk System nyitócíme volt 1986. február 21-én. Az FDS nem egy önálló konzol volt, hanem egy kiegészítő, amit a Famicom aljába lehet csatlakoztatni. Jelentősége nemcsak az, hogy floppy-ra is írtak játékot, hanem extra hangchipet is tartalmaz, így a hangzás tartalmasabb. Ez leginkább a játék főcímzenéjében érhető tetten, de Link kardsugarának hangja is más, ahogy a főellenségek üvöltése is élethűbb. A Famicom Disk System önmagában nem használható. A floppy előnye nemcsak az, hogy nagyobb tárhellyel rendelkezik, hanem gyártása jóval költséghatékonyabb. Mivel a Famicom csak 256 karaktert támogat, ezért japán szöveget kizárólag katakanával jelenítenek meg. Ez az a japán írásrendszer, amit idegen eredetű szavak írásához használnak. További előnye a floppynak, hogy újraírható, ezért van az, hogy a The Legend of Zelda az első olyan játék, mely saját mentéssel rendelkezik, ahelyett, hogy jelszavakat jelenítene meg. A játék kihasználta a controller mikrofon bemenetét is. Bizonyos ellenségeket megölhetjük pusztán azzal, hogy beleüvöltünk a mikrofonba.
Japánban ezen tényezők mellett az is hozzájárult a sikerhez, hogy egyrészt a kiegészítő megjelenésekor ez volt az egyedüli önálló játék, a többi mind Famicom port volt.
A játék meg is lehetett nyerni Japánban. A Charumera ramen cég hirdetett meg a játék megjelenésekor egy The Legend of Zelda promóciót, aminek keretében meg lehetett nyerni a játékot. Ez a kiadás elvileg semmiben nem különbözik az eredetitől. Ennek ellenére rendkívül drágán értékesítik aukciós oldalakon, mert nagyon ritka.
Cartridge változat
A játék 1994-ben cartridge-en is megjelent. Ehhez a játékot némileg le kellett butítani a Famicom PCM hangrendszeréhez igazítani a hangzást. A mentést meg egy kazettába beépített "Memory Management Controller" chippel (MMC1 modell) oldották meg. Ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy a játékok kazettán is nagyobbak legyenek, hanem elemmel működő RAM-mal is rendelkezett, így a játékosok tudták menteni az adataikat. Ugyanakkor az elem lemerülése teljes és visszavonhatatlan adatvesztéssel járt.
A kazettás kiadásra a címet is módosították, a "Zelda no Densetsu" cím mellé egy 1-es számot is írtak, hiszen ekkorra már voltak folytatások.
Amerika és Európa
A The Legend of Zelda nyugaton aranyszínű cartridge-ben jelent meg. Hogy ez már vásárláskor is vonzerő legyen, a dobozból kivágtak egy apró részt, hogy látható legyen a kazetta színe. Az amerikai kiadás leírásában tévedésből benne hagyták “az ellenségek utálják a hangos zajt” utalást. Ez sokakat megtévesztett, mert azt hitték, hogy a “recorder” nevű fuvola használata egyfajta jolly joker. Ehhez képest döbbenten konstatálták, hogy semmi hatása nincs.
A játékban megszerezhető könyv nevét Book of Magicre változtatták meg. A japán változatban Bible a könyv neve. Valószínűleg azért eszközölték a változást, a Nintendo of America akkori szigorú irányelvei szerint a játékok nem tartalmazhattak semmilyen vallási vonatkozást. Ehhez képest érdekes módon a pajzson látható keresztet meghagyták.
A játékból 1988-ban kétmillió példány kelt el. A Nintendo of America igyekezett az erős és összetartó rajongói bázist képezni, ezért, ha a játékhoz mellékelt garanciajegyet visszaküldték, automatikusan egy rajongói klub tagjai lettek. A tagok kéthavonta kaptak egy eleinte 4, 8 majd később 32 oldalas hírlevelet, amiben különböző tippek-trükkök szerepeltek Nintendo játékokból. Az első számból 700 példányt küldtek ki, de a rajongói bázis rohamléptekben növekedett. 1988 elejére már 1 millió tagja volt.
A japán magazinok sikereiből tudta a Nintendo, hogy a rajongók értékelik ezeket a segítségeket. Ezt későbbiekben kiegészítették rejtvényekkel, viccekkel, és a rajongók különösen örültek az olyan összetettebb játékokhoz adott tippeknek, mint a The Legend of Zelda, amelyben például titkos ajtókat, bejáratokat, rejtett kulcsokat fedtek fel. Az 1988-ban átlépett lélektani határ arra késztette Arakawa Minorut, az akkor Nintendo of America elnökét, hogy indítsa útjára a Nintendo Power magazint.
Mivel a Nintendónak nem volt sok terméke, ezért kevés reklámot készített. De azok hatalmas költségvetéssel bírtak. Egy Nintendo reklám elkészítése akár 5 millió dollárt is elégetett, ami négy-ötszöröse egy átlagos cég reklámjának. A The Legend of Zelda reklámja volt az első, amit elkészítettek, méghozzá Bill White reklám és PR-igazgató vezetésével. A reklám nagy figyelmet kapott, hiszen egy amerikai komikus, John Kassir, lényegében “eljátszotta” a játékot. Egy sötét, várbörtönnek látszó helyen volt, hadonászott mindenfelé, mintha lecsapná az ellenségeket, miközben a nevüket kiabálja, és Zeldát hívja.
Új kiadások
BS Zelda no Densetsu
A játékot Japánban eredetileg nem Famicom kazettán tervezték újra kiadni, hanem Super Famicomra egy kibővített változatot. A játék 1995-ben játszható is volt a csak Japánban kapható Satellaview kiegészítő segítségével. A kiegészítő tulajdonképpen egy modem, amivel műholdról lehetett venni Super Famicomra játékot, magazint. A Satellaview egy 512 KByte méretű kazettából és egy, a Super Famicom aljába illeszthető kiegészítő portból állt. A játék 16-bites grafikával és kibővített lehetőségekkel játszható volt 1995 augusztusa és 1997 januárja között. Az első térképet 1995. augusztus 6-án tették közzé, míg a másodikat 1995. december 30-án. A játék további érdekessége, hogy nem Link volt a játszható karakter, hanem egy Satellaview-ből választott karaktert iráníthattunk.
Nyugati kiadások
A játék először a Nintendo GameCube-ra megjelent Animal Crossing játékban volt játszható, de nem úgy, ahogy a többi elérhető játék. A játék Nintendo Entertainment Systemre megjelent játékokat tartalmaz, amik a játék egy bizonyos helyszínén játszhatók. Négy játék viszont csak speciális módon volt elérhető, közülük a The Legend of Zelda nyitható meg a legkörülményesebben. Szerepel a játék az Animal Crossing kódjában, de csak csalókártyával nyitható meg.
Az első hivatalos kiadás a The Legend of Zelda: Collector’s Edition játékgyűjtemény részeként jelent meg. Az első játék mellett játszható a Zelda II: The Adventure of Link, az Ocarina of Time és a Majora’s Mask, valamint egy 20 perces demó is megnyitható a Wind Waker játékból. Game Boy Advance-re is megjelent 2004-ben a játék a NES Classics sorozat részeként. A felbontást a Game Boy Advance-hez igazították, az emuláció pedig a Collector’s Edition változatán alapul. Ezek mellett Virtual Console és Nintendo Switch Online részeként is megjelent a játék. A Wii Virtual Console emulációja is a Collector’s Edition kiadásán alapul. Valamint egy demó is játszható a Wii-re megjelent Super Smash Bros. Brawlban. 2021 novemberében pedig a játéksorozat 35. évfordulója alkalmából megjelent egy Game & Watch kiadás a játékból. Itt játszhattunk először hivatalosan a The Legend of Zelda japán változatát.
Minden újabb kiadás szinte 100%-osan megegyezik az eredeti változattal. Apróbb helyesírási hibákat javítottak ki, főleg a címképernyő történetében.
Fogadtatás
A játék minden szempontból forradalmi volt és hatalmas siker. Japánban már a megjelenés napján 1 millió példány kelt el a játékból. Amerikában pedig az első olyan NES játék volt, mely elérte az 1 milliós eladást. Európában viszont jóval szerényebb eladásokat produkált. Nem kapott komoly reklámkampányt a játék, a gaming média sem nagyon beszélt róla, a játékosok is inkább idegenkedtek a teljesen újszerű játékmenettől és hogy túl sok titkot, rejtvényt tartalmaz. A játék visszamenőleg lett nagyon kedvelt. Sokan az újrakiadott változatok által ismerték meg a játékot.
A japán BIWEEKLY Famitsu magazin kritikusát lenyűgözte a hangzás, a szép, tiszta grafika és a könnyed, egyszerű irányítás. Úgy tartják, hogy a népszerűsége a dizájnban rejlik, és bár nehéz a játék, de a küzdelem kifizetődik. Ez inspirálja a játékosokat, hogy ne adják fel. A Famicom Hisshoubon magazin mind a három kritikusa dicsérte a játékot. A változatos fegyverarzenál, a hatalmas játéktér és a sok titok nemcsak tartalmas, hanem hosszútávú szórakozást garantál, ugyanakkor a Famicom Disk System 15000 jenes árát sokallották. Az első Famitsu Game Awards díjátadón a The Legend of Zelda lett az év harmadik legjobb játéka a Dragon Quest és a Gradius mögött. A legjobb háttérzene díját viszont elnyerte. Az 1994-es új kiadást a Famitsu 273. számában ugyan remekműnek írták le, de felhívták a figyelmet, hogy mivel cartridge-en jelent meg, ezért mind grafikailag, mint zeneileg gyengébb minőséget képvisel, ami már nem felelt meg az akkori standardeknek.
Az amerikai sajtó is dicsérte a játékot. A Computer Entertainerkiváló kalandjátéknak nevezte a játékot. Jócskán felülmúlta a várakozásokat, hiszen nem egy tipikus Hack-and-Slash játékról van szó. A története túlmutat az addig látottakon. Kiemelték a játék nehézségét is, hogy bár sok szörnnyel kell megküzdeni, titkos bejáratokat kell felfedezni, ami ugyan rengeteg frusztrációval járhat, de a játék rúpiákkal, fegyverekkel, új helyekkel, felfedezéssel bőven megjutalmaz, tehát a kemény munka kifizetődik. Dicsérték a játék nagyon vonzó mivoltát, a mesés tájakat, legnyűgöző grafikát és a kiváló eredeti zenét. Külön kiemelték, hogy a hatalmas játéktér ellenére a játék gördülékeny és zökkenőmentesen halad. A játék hihetetlenül gazdag játékélménnyel jutalmazza a játékost, ami messze túlmutat az addig megszokott játékokon. Úgy fogalmaztak, hogy minden Nintendo-rajongó számára kötelező. A Computer Gaming World 1988-ban az év kalandjátékának nevezte a The Legend of Zeldát. Úttörő volt az akció-kaland játékok konzolra történő áthozatalában. 1990-re sok számítógépes RPG-játékos vett Nintendo Entertainment System konzolt. A Nintendo Power magazin első számára a játékosok Top 30-as szavazásán 1. helyen végzett. A magazin az 1988-as év “legjobb kihívású” játékának díját is megkapta. A magazin a működő innovációinak okán a legjobb NES játéknak minősítette a The Legend of Zeldát. A GamesRadar a 3. legjobb NES játékának minősítette, dicsérve a komplexitását, hogy nyílt világú, a grafikát pedig időtlennek írták le.
Európában viszont nem volt egységesen pozitív a fogadtatás. A brit Computer and Video Games hosszasan ismertette a játékot tárgyilagosan, kevésbé az érzelmekre helyezte a fókuszt. Végsősoron kiemelte a kiváló grafikát, játékmenetet és zenei hangzást, de bírálta a 39 GBP-s árat. Ez jól mutatja, hogy Európa bizonyos szempontból elmaradott volt videojátékok terén, hiszen ide végképp nem jutott el semmilyen RPG játék, ezért ez a játék még ebben a formában is teljesen új volt. Az ACE magazin ugyanakkor "szerepjáték-eposz"-nak nevezte a The Legend of Zeldát, amivel bebizonyította a Nintendo, hogy a konzolok is alkalmasak a szerepjátékokra. A Total! Magazin 1992-ben 78%-osra értékelte a játékot. A grafikát és a zenét például közepesre értékelték. Többek között a vegyes fogadtatásnak is köszönhető, hogy a The Legend of Zelda franchise nehezen indult el Európában.
Retrospektív értékelések is mind elismerően szólnak a játékról. A gamer sajtó visszamenőleg is látja és értékeli a The Legend of Zelda forradalmi mivoltát. Folyamatos jelenlévője legjobb játékok listájának, ezeken rendre előkelő helyen végez. 2016-ban pedig bekerült a játék a videojátékok Hírességek Csarnokába.
Hatása
A The Legend of Zelda játékot az akció-RPG játékok szellemi előfutárának tartják. Annak ellenére, hogy egyébként nem tekinthető klasszikus értelemben RPG játéknak, hiszen hiányoznak belőle például a tapasztalati pontok és a körökre osztott harcok. De hogy Linknek egyre erősebb fegyverei és egyre több szíve van, ahogy előre halad, utal azokra a fejlődésekre, amin egy karakter egy RPG játékok során átmegy. Ezek alapul szolgáltak a későbbi akció-RPG játékoknak. A nem lineáris fantasy közeg és a zene stílusa is számos RPG játék alapja lett.
Miyamoto-san azonban nem RPG-nek tartja a játékot, sokkal inkább "valós idejű kalandjátéknak”. Elmondása szerint nem érdeklik a statisztikák és a számok, sokkal inkább arra fókuszált, hogy a játék fantázia-mivolta mellett is amennyire csak lehet, valósnak hasson a játék, hogy akár egy akciójáték benyomását keltse.
A The Legend of Zelda a Nintendo egyik legfontosabb sorozata. A játékokban egyedi és hangulatos közeget és karaktereket alkottak meg. A főcímzene és a hangok kivétel nélkül megjelennek a későbbi játékokban is.
Egy Triforce nevű árkád alaplap is készült 2002-ben a Nintendo, a Sega, és a Namco közös munkájának köszönhetően. A név nemcsak a játéksorozatra utal, hanem a három készítő közös munkáját is szimbolizálja.
A GameSpot besorolta minden idők 15 legnagyobb hatású játéka közé, a nyílt világú, nem linerális játék korai példája volt, valamint az első játék, amiben lehetett menteni. Olyan játékokat alapozott meg, mint a Metroid vagy a Final Fantasy. A Game Informer pedig 2009-ben egy 200-as listában minden idők legnagyszerűbb játékának aposztrofálta, mert szerintük nem évekkel, hanem évtizedekkel előzte meg a korát.
Rajzfilmsorozat
A játékból készült egy 13 részes rajzfilmsorozat a DiC Entertainment jóvoltából. A rajzfilm nem önálló sorozatként készült, hanem a Super Mario Bros.: The Super Show részeként. Hétfőtől csütörtökig egy Super Mario Bros. rajzfilm epizódot vetítettek le, péntekenként pedig egy The Legend of Zelda részt.
A rajzfilmet meglehetősen sok kritika érte a repetitív mivolta és a gyerekes története miatt. A történet giccses, a párbeszéd meg természetellenes. Zelda rajongók nem is szeretik a franchise részeként értelmezni a rajzfilmet. Amerikában DVD-n is megjelent, a kiadvány minőségét is kritizálták, főleg a kép miatt, hogy a színek túl világosak.
Összegzés
"Minden játéknak van története. Egynek azonban legendás." Szól a szállóigévé vált mondás. Remélem, hogy ez az írás méltán bizonyítja, hogy miért is igaz ez a The Legend of Zelda játékra. Meghatározta a játékipar alakulását, megannyi játéksorozatot inspirált. A főhősről, Linkről meg talán kijelenthetjük, hogy ő Pán Péter fejlettebb változata. Hiszen ő nemcsak egy kalandhoz nőtt fel. Hanem egy teljes eposzhoz. Egy olyan eposzhoz, mellyel nemcsak a videojátékipart tette többé, hanem a játékosokat is, akiket megajándékoz a kalandjaival. Már 40 éve velünk van... És még hány felejthetetlen kaland vár ránk!
%20-%20Disk%20Side%20A%20(1).jpg)
