35 éves a Super Mario Bros. 3!

Szépen elmentünk azon tény mellett, hogy idén 35 éve jelent meg minden idők egyik legnagyszerűbb játéka, a Super Mario Bros. 3. Nagyszerűsége nemcsak a sok kiváló újdonságában rejlett (világtérkép, új segítőtárgyak, extra hosszú játék), hanem abban is, hogy a korszakalkotó Super Mario Bros.-hoz képest készítettek egy sokkal jobb játékot. Így a Super Mario sorozat 4. játéka, a Super Mario Bros. 3 (hiszen kétféle Super Mario Bros. 2 van), volt az a játék, mely végleg bebetonozta a Nintendót a videojáték iparba és emelte a magaslatokig a Super Mario sorozatot.

Nem is lehet anélkül beszélni a Super Mario Bros. 3-ról, hogy meg ne említenénk a játékhoz kötődő számokat, hiszen közel 20 millió példányban kelt el világszerte. Ezzel sokáig rekorder volt a "nem bundle-ben kiadott játékok" eladási számát illetően. Mario híre meg már akkor nagyobb volt akár a Disney legfőbb karakteréé, Miki egéré. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a játék több pénzt hozott, mint az E.T. film. Mario ismertségét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy valamennyi videojátékbolt valamelyik Mario artworköt használja fel önmaga promotálására, még akkor is, ha nem a Nintendo a fő profilja. Hiszen, bárki, aki meglátja Mariót, az bizton tudja, hogy milyen üzletbe tér be.

De meg lehetne említeni a világszerte ismertté vált amerikai reklámot, ahol gyerekek és fiatalok tömege skandálta Mario nevét.

És hát igen... Ilyen játékot csakis dicsérni, éltetni lehet. Így kell nemcsak emlékezetes, de kiváló reklámot gyártani.

Fejlesztés

Pedig a játék fejlesztése nem volt könnyű munka. Egyike azon játékoknak, melyen napi szinten 16 órát dolgoztak a készítők. Miyamoto Shigeru (a képen is ő látható) egy nagyjából 20-30 fős programozói gárdát igazgatott. A játék fejlesztése nem sokkal a japán Super Mario Bros. 2 1986-os megjelenése után kezdődött. A napi kb. 16 órás munkára meg azért volt szükség, mert sok olyan újdonságot terveztek a játékba, amire eddig korábban nem volt példa. Hiszen a Super Mario Bros. 3 volt az első olyan játék, melynek világtérképe volt, illetve annyi tartalom van a játékban, hogy ha az eredeti változatot játsszuk, akkor könnyen arra lehetünk figyelmesek, hogy beszaggat a játék, ha túl sok mozgóelem jelenik meg a képernyőn egyszerre.

A játékot egyébként hasonlóképp felülnézetesre tervezték, mint a The Legend of Zeldát, de ezt azért vetették el, mert Mario egyik fő mozgása az ugrás, és madártávlatból nehéz lett volna megítélni, hogy mikor is van pontosan Mario a földön. Így maradt az oldalnézet. A vadonatúj koncepció Tezuka Takashi ötlete volt, aki egyáltalán nem akarta, hogy az új játék egy Super Mario Bros. 2 folytatás legyen, annak egy könnyített kiadása. Mariónak teljesen új mozgássort gondolt ki, amiben segítették az olyan tárgyak is, mint például a Szuper Levél, a Béka-mez, vagy a Kalapács-mez. A térkép-koncepcióját egy hosszúkás szűk szobáben dolgozták ki, ahol egy nagy asztal mellett kézzel tervezték azt, amit végül megprogramoztak.

Kondo Koji-nak sem volt könnyebb dolga a zenék komponálásában. Nem használhatta fel a Super Mario Bros. zenéit, az egész játékhoz új dallamokat kellett kitalálnia. Bevallása szerint a Super Mario Bros. 3-hoz volt a legnehezebb zenét kitalálnia, mert nagyon nehéz volt a pályákhoz megfelelő hangulatú zenéket komponálnia. Ráadásul a játék tartalma miatt mennyiségben is sok zenét kellett kitalálnia. Két zenét végül felhasználtak az eredeti Marióból: A föld alatti pályák zenéjét, illetve legvégén a Hercegnő megmentésekor használt zene, de ezek is újra lettek hangszerelve.

De hiába dolgoztak a játékon napi szinten 16 órát, hiába mutatta Miyamoto-san a rabszolgahajcsár énjét (mert tényleg nagyon szigorú ha munkáról van szó), a játék eredeti 1988. tavaszi megjelenését hat hónappal ki kellett tolni, mert annyi új elemet találtak ki a játékhoz, hogy azok programozása túl sokáig tartott. Végül 1988. október 23-án jelent Japánban. De nemcsak az újdonságok programozása miatt tolódott ki a játék megjelenése. Az is komoly fejtörést okozott a készítőknek, hogy a megszokott elemeket, karaktereket hogyan újítsák meg úgy, hogy az egész játék tényleg az újdonság erejével hasson. Tehát összességében annyit dolgoztak a játékon, mintha egy vadonatúj játékot terveztek volna.

Kulturális utalások

A játék az 1989-es "A Varázsló" (The Wizard) című filmben is megjelent. A film nyíltan a játék promóciójaként készült, hiszen a Videojáték Armadeggon döntő játéka a Super Mario Bros. 3 volt, melyet akkor vadonatúj játékként játszott a három döntőbe jutott játékos. Láttam a filmet, megítélésem szerint rendben volt, bár a napnál is világosabb, hogy az egész tényleg nem sokkal több, mint tömény Nintendo-reklám. Hiszen több akkor menő NES játékot is bemutattak a filmben, mint például Super Mario Bros. 2, Zelda II: The Adventure of Link, Metroid, Teenage Mutant Ninja Turtles, de helyet kapott Double Dragon is. A film összességében arról szól, hogy a PTSD-ben szenvedő Jimmy mindenáron el akar jutni Kaliforniába. Eközben kiderül, hogy kivételes tehetsége van a videojátékokhoz. Jobbára a fogadásból megnyert pénzből jut el a testvérével a nyugati államba, hogy ott részt vegyen a Videojáték Armageddon versenyén. És hogy feldolgozza a maga traumáját. Ez korrekt húzás volt a filmesektől, főleg azért, mert a különböző pszichés betegségek kezelése még a szakemberek számára is komoly kihívás volt 1989-ben, hát még ahogy a társadalom kezelte... Úgyhogy szerencsére több, mint Nintendo-reklám, a nyilvánvalóan erőltetett jelenetek ellenére is érdemes megnézni.

Meg azért is, mert jól jelzi, hogy a Nintendo az elején nagyon erősen jelen volt a populáris kultúrában, és több filmben és rajzfilmben is szerepeltette a cég a játékait. Elég csak a Super Mario Bros.: The Super Show-val indult rajzfilmsorozatra gondolni, mely a részemről a The Adventures of Super Mario Bros. 3-vel tetőzött be. A rajzfilm annak ellenére volt korrekt, hogy tele volt mai szemmel nézve nyilvánvaló hibával. A történetek relatíve jók voltak, és remekül visszahozta a SMB3 vibe-ját. Tehát a Nintendónak nagyon is volt üzleti érzéke, nagyon jól látta, hogy micsoda lehetőségek rejlenek abban, ha filmben, rajzfilmben szerepeltetik a termékeiket. Valószínűleg később is benne lett volna a cég abban, hogy különböző filmekben megjelenjenek, ha nem égették volna meg magukat olyan csúnyán azzal a katasztrofális minőségű Super Mario Bros. filmmel 1993-ban.

A siker titka

Ezt a játékot sikerre tervezték. Csak a programozásba kb. 1 millió dollárt invesztáltak, a reklámkampányba pedig nem kevesebb, mint 25 millió dollárt fektettek be. Tehát a cél teljesen nyilvánvaló volt, de ezért a marketingkampányon túl is sokat tettek. Kezdve azzal, hogy kifejezetten játszható nehézségűre tervezték a játékot. Semmiképp sem akarták, hogy olyan nehéz legyen, mint a japán Super Mario Bros. 2, de azért mindenképp legyen benne valami kihívás. Így okozott igazi sikerélményt az, ha egy-egy pályát, országot végig tudtunk vinni, és lépésenként tovább tudtunk jutni. Persze ez önmagában nem elég. Sok korábbi nagy videojátékos cég kifejezetten a kihívásra fókuszált a számítógépeiken, konzoljaikon, a Nintendo volt az a cég, amelyik a szórakoztatást is a zászlajára tűzte. Ezért is van az, hogy az első két asztali konzol nevében ott van az "Entertainment System" elnevezés, ezért is van az, hogy a Nintendo of America (velük együtt a Nintendo of Europe is) a konzolok dobozaira egy család képét tette ki, ahol a gyerekek játszanak, a szülők meg legalább akkora örömüket lelik a gyerekek játékában, mintha ők maguk játszanának. Ezzel akarta a Nintendo érzékeltetni, hogy a játékaik mindenkit magába szippantanak. A konzol közel 62 milliós eladása pedig jól jelezte a nép rárezgett erre az üzenetre, ahogy a Super Mario Bros. 3 közel 18 milliós Rekordok Könyvébe is bekerült eladás is jelezte, hogy a Nintendónál kiváló munkát végeztek.

Nem utolsó sorban ebben a játékban is megjelenik az, hogy Miyamoto-san nagyon szeretett kalandozni gyerekkorában, új helyeket felfedezni. Ezt emelte be a művészetébe. Erre volt jó példa a The Legend of Zelda játék, amiben annyi felfedeznivaló várt, hogy azzal szolgált hosszú órákon át történő játék. Ez a Super Mario Bros. 3-ban is jelen van. A játékban sokszor olyan helyen vannak rejtett tárgyak, ahol a legkevésbé sem számítunk rá. És rengeteg van ebből. Ezért van az, hogy a Mario 3-at sokszor végig kell játszani, ha 100%-ra ki akarjuk játszani, a titkok sokszor teljesen véletlenül kerülnek a szemünk elé. Ez is egy varázsa a játéknak. Például ki gondolná, hogy ha úgy végzünk a pályán, hogy 11 érménk van, akkor az országtérképen vándorló Kalapács testvér egyszer csak repülő csatahajóvá változik, rajta rengeteg érmével? Ugyanígy minden világnak van egy pályája, ahol ha egy meghatározott mennyiségű érmét összegyűjtünk, akkor egy rejtett Toad ház bukkan fel a térképen, ahol a legritkább segítőtárgyak egyike lelhető fel.

De ugyanígy lehet említeni a különböző japán folklórra emlékeztető elemeket, mint például a Tanooki-mez, vagy a kappa, amivé a 3. világ királya változik. De hogy is találhattunk volna ki gyerekkorunkban, hogy a 3. világban, a sziget, ahol a Kastély van, Japánt ábrázolja, és a Kastély pont ott van, ahol Kiotó a szigetországban. Az meg már csak hab a tortán, hogy a Koopalingek nevei mind egy ismert személyiségről kapták a nevüket, de a legendárium szól arról is, hogy a Koopalingek arca egy-egy, a játékot programozó arcáról mintázták.

A Japánhoz kapcsolódó utalások olyanok, hogy nyugaton is, mint a mesevilág része, bőven megállják a helyüket. Nyugodtan hívhatjuk mosómedvének a tanooki-kat, ahol nyugodtan repülhetnek a magasba a farkuk segítségével, ha teljes sebességgel futunk. Ahogy az is meglehetősen szürreális, hogy egy levéltől tanooki füle és farka nő Mariónak. Az pedig, hogy szoborrá változik, az meg már végképp olyan extra, amitől csak az egész játék még inkább meseszerűvé válik. (Pedig ez is a japán folklór része) Elnézve a játékot, azt gondolom, hogy igencsak nehéz lenne eldönteni, hogy melyik a cég, amelyik jobban visszarepít minket a gyerekkorunkba: A Disney vagy a Nintendo.

Mert igen. Nekem a Super Mario Bros. 3 nyomán Mario volt az igazi hős. Ez a játék adta meg azt a világot, amibe imádtam benne lenni, és valahol legbelül hittem abban, hogy egy másik dimenzióban a valóságban is létezik ez a világ. 8-10 évesen gyakran álmodotam arról, hogy megtalálom azt a csőrendszert, mely eljuttat Mario világába, és élőben együtt járjuk végig a kalandjait. Ez volt az én gyerekkorom romantikus elvágyódása a való világ elől, ahol boldogan élhetek. Ez az illúzió nagyban megszépítette a gyerekkoromat és adott motivációt arra, hogy könnyebben kezeljem a való világ nehézségeit. A függönyt azóta lehúzták, én a való világban maradva felnőttem, de ez volt életem legjobb előadása. És hogy a Nintendónak köszönhetően ennek én magam is részese lehettem, ez olyan ajándék volt gyerekkoromban, amit semmi nem tudott pótolni.

Különböző változatok

Sok Mario játékból jöttek meg újabb és újabb kiadások, többük remake-et is kapott, de emlékeim szerint a Super Mario Bros. 3 az egyedüli olyan Mario játék, melyet három verzióban játszhatunk. Lássuk őket röviden.

Super Mario Bros. 3 (NES, 1988)

Sokan a NES kiadásra esküsznek, egy fő okból kifolyólag: Eredeti. Ezzel ismertük meg a játékot, ezzel fedeztünk fel minden szépségét, ezzel töltöttünk hosszú, önfeledt órákat. Sőt, ha azt vesszük, hogy ez a változat NES képességének a határait feszegeti, akkor teljesen legitim, hogy sokuknak ez a nagy kedvence. A készítők tényleg mindent megtettek azért, hogy ez a játék egy legenda legyen, amivel generációk fognak évtizedek múlva is játszani.

Super Mario All-Stars (SNES, 1993)

Hatalmasat fejlődött a Super Nintendós változat. A grafika is 3D-s hatású lett, a zene pedig nemcsak hangszerelés tekintetében lett változatosabb, hanem a hangerővel is játszottak. Már a játék bekapcsolásakor is valóságos színkavalkád köszönt bennünket, ez önmagában megalapozza azt, hogy egy kiváló játékkal lesz dolgunk. Nem utolsósorban a SNES tudásának köszönhetően a játék egyáltalán nem laggol és sok glitchet kijavítottak.

Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3 (GBA, 2003)

Harmadjára Game Boy Advance-re jelent meg a játék, amelyet a Super Mario All-Stars alapján dolgoztak át. Az arányok kicsit furcsák a játékban, hiszen a TV 4:3-as képarányát kellett a Game Boy Advance 3:2-es képarányához igazítani. Tehát az elemek meg vannak nyújtva a játékban.
Ugyanakkor örömteli hallani Charles Martinet "Woo-hoo! Just what I needed!" felkiáltását hallani, amikor Mario felszed egy segítőtárgyat. De a szinkronszínész szerethető hangja az egész játékban elkísér minket.
És akkor nem beszéltünk még az e-kártyák segítségével megszerezhető extra pályákról, amikhez mi európaiak ugyan nem juthattunk hozzá az eredeti változatban, de Wii U-n és Nintendo Switch Online-on mi is játszhatjuk az extra pályákat, amikből összesen 38 áll rendelkezésre.
Emellett több apró változatást eszközöltek a játékban, melyek azt érzékeltetik, hogy a játék valójában 2003-ban készült el abban a formában, ahogy azt eredetileg eltervezték. Bár a GBA képaránya és hangja némileg torzít az összképen; ha kijönne egy negyedik kiadás GBA extrákkal SNES grafikával, az lenne a tökéletes.

Végszó gyanánt

A Super Mario Bros. 3 arra kiváló példa, hogy lehet valami szinte tökéletes csak azért, mert marketing sikere van. Úgy volt jó, hogy ezt a játékot agyonra reklámozták, szerepeltették, ahol csak lehet, hiszen ezt a remekművet mindenkinek ismerni kell. Még ha csak hallomásból is, de tudnia kell róla! Milyen az, amikor egy kulturális termék esetében minden összeáll. Mennyiségben rekordot dönt, minőségben a tökéletesség határát súrolja. Méltán lett világsiker, emléke ma is olyan élénken él, mintha most lenne aktuális a játék. Ezt a játékot az örökkévalóságnak szánták. Generációknak kell ismerni világszerte, mert a Super Mario Bros. 3-at mindenki játszhatja, végigjátszása pedig mindenkinek sikerélményt okoz. Örökké ragyogjon a csillaga a videojátékok égboltján!

Forrás

Castle, M. (2014). In Nintendo the Official Nintendo Magazine presents the ultimate guide to mario (pp. 18–21). essay, Future Publishing Ltd.

Jones, D. (2020). In The complete book of mario: The ultimate guide to gaming’s most iconic character (pp. 60–65). essay, Future P.

Online források

Nintendope | chrismcovell.com | Super Mario Wiki | Nintendo Life

The Super Mario Bros. Movie DVD és Blu-Ray

Nem, sajnos jelent meg Magyarországon a The Super Mario Bros. Movie DVD-n és Blu-Rayen, az én példányom is Hollandiából származik. Megkérdeztem az Xpress-t, hogy várható-e magyar megjelenés a Mario filmből, és mivel a kérdésemre nemmel válaszoltak, ezért úgy döntöttem, hogy egy holland barátom segítségével megszerzem magamnak Hollandiából. Tegnap megérkezett. Ezt a kiadványt szeretném közelebbről bemutatni.

Maga a film megítélésem szerint eléggé középszerű lett. Történet tekintetében nem kell nagy dobásra számítani, a Mario játékokat sem a történetük miatt szeretjük. Brooklyn úszik csőtörés miatt, de Pauline, a polgármester biztosítja a lakosságot, hogy ura a helyzetnek. A pánik az arcán mindenképp erről tanúskodik. A Mario fivérek tudják mi a feladatuk. Meg is nézik a csőrendszert, amikor az egy cső magába szívja hőseinket. Ám valamilyen furcsa okból kifolyólag Mario a Gombakirályságba kerül, míg Luigi a Sötétség Országába, melynek Bowser az uralkodója. A sárkánykirály dühösen veszi tudomásul, hogy egy daliás herceg környékezi Peach Hercegnőt, akinek ráadásul nincs is ellenére Mario. Így a feladat Mario számára kettős. Nemcsak Brooklyn csőrendszerét megtiszítani, hanem megmenteni a Gomba Királyságot Bowsertől, aki mindennek tetejébe feleségül akarja venni Hercegnőt.

A filmben különböző Mario játékokra jellemző elemeket jelenítenek meg. Rendkívül látványos, nagyon jól néz ki a Mario univerzum. Olyan, mintha megelevenedett volna a játék. Visszahozta az én gyerekkoromat is, mert kicsiként hittem abban, hogy valahogy el lehet jutni a Gomba Királyságba és Marióék oldalán harcolni Bowser ellen. Marióban pedig a játékos személye elevenedik meg. Ugyanúgy kissé esetlen, ártatlan, de optimista és eltökélt abban, hogy megmenti a Gomba Királyságot és Brooklynt. A játékos-mivolta leginkább akkor érhető tetten, amikor Hercegnő megmutatja azt az akadálypályát, melyen Mario bizonyíthatja a rátermettségét. Itt bennem is megelevenedett a sok újrapróbálkozásom a Super Mario All-Stars játékban. Azt gondolom, hogy a videojátéknak sok eleme van, mely méltán tette közkedvelt szórakozássá a videojátékokat, de aki nem tapasztalta meg a '90-es években, hogy milyen az, amikor sokszor végigmegyünk egy Mario pályán, majd sok küzdelem árán egyszer csak célba érünk, annak egy korszak maradt ki az életéből. Ezeket nagyon jól áthozták a filmbe. Emellett lehet keresni a különböző Mario játékokra jellemző easter egg-eket. Luigi félős mivolta a Luigi's Mansion sorozatot idézi, ahogy Bowser is inkább a Paper Mario szériában akarta feleségül venni Hercegnőt, Kamek pedig a New Super Mario Bros. Wii-ben öltötte magára Hercegnő gúnyát. De számos más Nintendo játékból is kerültek a filmbe érdekességek.

A filmmel mégsem vagyok teljesen elégedett. Az első és legszembetűnőbb hibája bizonyos szereplők, elsősorban Peach Hercegnő és Toad személyiségének jelentős megváltoztatása. Őket nem a vagány mivoltuk miatt szeretjük, hanem pont a visszafogott, szerény, kedves személyiségük okán. De az egész filmre jellemző, hogy igyekezték amennyire lehet, a hollywoodi trendekre igazítani. De tele van a film sablonokkal, melyek következtében kapunk egy tökéletesen középszerű alkotást, amit csak a Nintendo világa tesz egyedivé. Egyébként egyáltalán nem maradna meg az emlékezetekben a film. Egyáltalán nincs benne szív és lélek. Nem izgalmas, Toad vagánysága is csak akkor vicces, amikor előáll a behemót nagy gokartjával, egyébként nincs olyan kedvesebb, megindítóbb jelenet, vagy bármi olyan, aminek köszönhetően átéreznénk a kalandot. A Mario játékosok, meg általában a Nintendósok fogják értékelni a filmet, de úgy vélem, hogy azok nem fogják igazán nagyra tartani filmet, akik nem játszanak.

Maga a kiadvány nagyjából rendben van. Érdekes az, hogy Mario és Luigi vannak a lemezeken, de a borító DVD-n jobban néz ki, mert kevésbé négyzet alakú, ennek köszönhetően a karakterek jobban el vannak osztva. Nem tudom, ki találta ki azt, hogy mindenki középre legyen betuszkodva, láttam már néhány ilyen borítót, plakátot, egyik se tetszett. Egyrészt így mindenki nagyjából egy helyre van zsúfolva, másrészt a borító két oldalsó részre szinte teljesen üres. Bár itt a Mario filmnél ötletesen megcsinálták a Gombakirályság van az egyik oldalon, a Sötétség országa pedig a másik oldalon, de önmagában az elrendezés nem tetszik.

A film angol, francia és holland szinkronnal és felirattal nézhető meg.

El van látva extrákkal mind a DVD, mind a Blu-Ray. Magyarra fordítva az alábbiakat tartalmazza.

• Ismerd meg a stábot!
• Fejlődés: A Super Mario Bros. Movie készítése
• Super Mario Bros.: Movie kalauz
• Peaches videoklip dalszöveggel
• Anya Taylor-Joy vezetési tanácsai

Mennyiségben nagyjából 1 óra az egész, de ha a minőséget nézem, alig van a lemezen hasznos információ. Csak a szokásos jópofizás megy, hogy mennyire imádtunk dolgozni filmen, felületesen bemutatták a karaktereket, hogy s mint készült a film, de konkrét újdonságból kevés van az extrákban. Az jó, hogy Miyamoto Shigeru és Kondo Koji is nyilatkoztak, illetve néhány easter egg-re itt is felhívták a figyelmet, a Peaches videoklip szintén jópofa, főleg mivel Jack Black zseniális előadása tette igazán igazám emlékezetessé a dalt, de aki látott már DVD és Blu-Ray extrákat, azt konkrét meglepetés nem fogja érni.

Tehát ez a kiadvány önmagában semmiben nem forradalmi. Hangulatos, mert Nintendós, de egyébként egy felejthető filmet nézhetünk meg, az extrák se tartalmaznak semmi különlegeset. Igazából már az előzetesek se biztattak engem sok jóval. A karakterdizájn nekem nem jött be, és már ott lehetett látni, hogy tipikus hollywoodi animációval lesz dolgunk. Valamennyire színesíti a Nintendo hangulatvilága, de az is annyira egyedi, hogy még ebben a filmben is könnyű kiszúrni a különbségeket. Mások ügyesebben csinálnak animációs filmeket. Annyi értelme van a filmnek, hogy ha az abból fakadó nagy bevétel ténylegesen arra készteti a Nintendót, hogy újabb játéksorozataik filmadaptálási jogát adják el, és mondjuk érkezik egy ténylegesen jó The Legend of Zelda film, akkor lesz igazán jó dolog a Mario film. Másfelől meg összességében része lesz a Nintendo gyűjteménynek.

Film: 5/10 Kép: 10/10 Hang: 8/10 Extrák: 4/10 Külcsín: 6/10 + Gyönyörűen látványos, jó helye lesz a Mario-gyűjteményemben. - Ha nem Mario lenne a főszereplő, akkor elfelejtenénk a filmet. 55%

Egy nagyon jó film egy kiváló szimulátorról - Gran Turismo

Ezidáig vártam azzal, hogy megnézzem a Gran Turismo filmet. Ennek egyik fő oka az, hogy az előző PlayStation filmadaptáció, az Uncharted nagyon nem tetszett és szkeptikus voltam az újabb Sony film kapcsán. De végül a kritikák és az előzetesek meggyőztek arról, hogy érdemes adni egy esélyt neki. És határozottan megérte.

Mindenképp ott jegyzem a legjobb filmélményeim között, minden kliséjével együtt nagyon szerettem nézni és végig érdeklődéssel néztem a filmet. Mivel egy versenyjátékhoz nem szokás történetet kitalálni (bár a Nintendo az F-Zero sorozattal erre is kísérletet tett), ezért a film egy, a játéksorozathoz kötődő, megtörtént eseményt dolgoz fel. 2011-ben találták ki a Gran Turismo akadémiát, elsősorban azért, hogy olyan autóversenyző palántáknak is lehetőséget biztosítson a versenyzéshez, akiknek anyagiak híján nem valósulhat meg az álmuk. Ennek az akadémiának egyik versenyzője Jann Mardenborough, az ő történetét dolgozza fel a film. Jann otthon, a PlayStation-je előtt vált nagy Gran Turismo játékossá. Feltett szándéka, hogy a való életben is autóversenyző lesz. Ezt persze a társai őrültségnek tartják a környezetében, hiszen hogyan lehet jó autóversenyző az, aki csak szimulátoron nevelkedett? Az autóversenyek rajongói ismerik a nagy versenyzők történetét, a legtöbben gokarttal kezdik, onnan fejlődik tovább ki-ki a maga útján. A film viszont azt a kérdést feszegeti, hogy lehet-e olyanból jó autóversenyző, aki szimulátorokon képezte magát?

A kérdésre a film megadja a választ, de az is tudható, hogy a Forma 1-es versenyzők is szoktak szimulátorokon játszani. Egyébként már csak azért is igen a válasz, mert ha egy játéksorozat ténylegesen komolyan veszi magát (ahogy a Gran Turismo komolyan veszi magát) és tényleg azon van, hogy az autó és a pályák fizikáját a lehető legélethűbben kivitelezzék, akkor egy szimulátor ténylegesen faraghat autóversenyzőt abból, aki kellőképp komolyan veszi a játékot. A film erre ráerősít. Jann Mardenborough-ban az anyján kívül senki nem hisz. Az apja annak ellenére, hogy igyekszik a maga szemszögéből helyes irányba terelni a fiát, a nézőpontja egyáltalán nem ítélhető el, hiszen észszerű keretek között állít fel a fiának valós alternatívákat. Vagy a munkájában követi őt (a vasútnál dolgozik) vagy az egyetemen tanul valamilyen autóversenyzéshez is köthető mérnöki tanulmányokat, nem emlékszem már pontosan melyiket. Pont ezért nem tudtam haragudni az apára, mert nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna olyan filmet, ahol a szülő a gyereke álmaival szemben két valós alternatívát állít fel, melyek közül az egyik ráadásul még nem is áll messze a gyerek álmától.

A fiú természetesen csak azért is a harmadik utat választja és bebizonyítja, hogy ő is kiváló autóversenyző lehet. És nem remeg meg a lába, amikor adódik a lehetőség. Bekerül ugyanis a legjobbak közé, akik a nagy Gran Turismo bajnokságon összemérhetik a vezetői kvalitásaikat, melynek országos nyertese a Gran Turismo akadémia egyik növendéke lehet.

Már itt érződik, hogy a film élni fog a drámai, hatásvadász jelenetekkel, ugyanis Jann épp, hogy eléri a gépet, ahol játszania kell, az utolsó ezredmásodpercben ül a szimulátor elé. Több ilyen jelenet is van a filmben, hogy az utolsó másodperc lesz a sorsdöntő, de ezeket azért lehet elnézni, mert az egészben hihetetlen szív és lélek van. Nagyon éreztem a szereplők jellemfejlődését, a köztük lévő kémiát. Még el is érzékenyültem, amikor az apa könnyáztatta arccal kért bocsánatot a fiától, amiért nem hitt benne. Az egy igazi apa-fia jelenet volt, a legmélyebb szeretettel.

A film egyébként nemcsak az utolsó, mindent eldöntő másodpercei miatt mondható túlidealizáltnak, hanem mert bár mutat jeleneteket az autóversenyzés kegyetlen valóságáról, kezdve a kíméletlen edzésektől a szándékosan szabotáló csapattársakon át a háttérmunkásokig, de volt olyan érzésem, hogy az autóversenyzés valósága még ennél is sötétebb. De mondhatjuk azt, hogy egy egész estés film nem ad keretet arra, hogy mindent megmutasson, inkább egy sorozatot, meg talán nem is jó, ha mindent tudunk (amennyiben helyesek a megérzéseim). Az a bizony baleset (mely 2015-ben tényleg megtörtént) a film leghátborzongatóbb jelenete. Tudomásom szerint az akadémia ennek következében szünetelte be 2016-ban a tevékenységét.

Nagyon örültem ennek a filmnek. És annyira érdekes, mert már 30 éve játszok Super Mario játékokkal, nagyon vártam idén áprilisban a The Super Mario Bros. Movie-t is, és csalódottan konstatáltam, hogy csak középszerű filmet láttam tavasszal. Mindig is Nintendo párti voltam, csak az utolsó 10 évben érdeklődök komolyabban a PlayStation iránt, de most azt kell mondjam, hogy a Super Mario Bros. film és a Gran Turismo párharcát körökkel a PlayStation nyerte. Nagy örömmel fogom venni a DVD és a Blu-Ray megjelenést, és további hasonló színvonalú játékadaptációk esetén számíthat rám a Sony. A Gran Turismo egy nagyon jó játékszimulátor, a belőle készült film meg nagyon jó szimulációja az autóversenyzők életének.