A hófödte hegyek ördöge - 1080° Snowboarding

Ha már tél, akkor téli sport. És természetesen nem maradhat ki a Nintendo 64 egyik nagyszerűsége, a 1080° Snowboarding sem. Ez a játék jelent meg a Pilotwings - Wave Race - 1080° Snowboarding hármas közül utoljára, 1998 novemberében. Ha úgy vesszük, azért is aktuális írni erről a játékról, hiszen tavaly jelent meg 25 éve.

És bár mondhatjuk, hogy a játék több szempontból is idejét múlt, hiszen aki követi a téli sportokat, az tudhatja, hogy a Snowboardnál ma az 1080° már penzumnak számít az élsportolóknál. Ám az ezredforduló végén erre csak a legjobbak voltak képesek. Hogy ez hogy lehetséges, és hogy vált mára kiugró eredménnyé az 1800° pörgés a levegőben (tehát 5 kört forognak), az ugyanannyira rejtély számomra, mint az egyes gyorsasági versenyek csúcsainak folyamatos megdöntése. De ez semmit nem vesz el a játék nagyszerűségéből.

Bár nem lett annyira népszerű játék, én mégis nagyon szeretem. Gyakorlatilag a hangulatával vitt el. Nagyon átadja a téli táj hangulatát, a játék fizikája is élethű. Ha kisebb szögben lejt a pálya, akkor lassabban gyorsulunk, a sűrű hó minket is ugyanúgy lelassít, mint a való életben, míg jégen úgy száguldunk, mintha külön rakétasugár hajtana minket. Nem utolsósorban első játékok egyike volt, amelyben a hódeszka nyomot hagyott a hóban.

Karakterek

Meg úgy az egész nagyon hangulatos. Ahogy a versenyzők a faházban várják, hogy versenyezhessenek, közben ki így, ki úgy múlatja az időt. Nem is értem, hogy miért nem együtt csinálnak valamit. Lényegében csak Ricky Winterborn és Hayami Akari vannak együtt, de róluk tudhatjuk, hogy ők egyébként is igencsak rokonszenvesek egymásnak. Összesen öten laknak a faházban, ismerkedjünk meg velük.

1. Kimachi Kensuke
   Kor: 19 év
   Nemzetiség: Japán
   Nem: Férfi
   
   A közismert japán játékos, aki általánosan kedvelt a tudása miatt. Célja, hogy a világ legjobbja legyen.
   Maximális sebessége: 115 km/h
   Technika: 8/10
   Egyensúly: 6/10
   Erő: 7/10
   Ugrás: 6/10
2. Dion Blaster
   Kor: 28 év
   Nemzetiség: Brit
   Nem: Férfi
   
   Az egyik legelismertebb snowboardos, a leggyorsabb mind közül. Maga is tisztában van a képességeivel, ezért bosszantja, hogy nem képes jól kivitelezni a trükköket.
   Maximális sebessége: 120 km/h
   Technika: 4/10
   Egyensúly: 5/10
   Erő: 8/10
   Ugrás: 4/10
3. Rob Haywood
   Kor: 20 év
   Nemzetiség: amerikai
   Nem: Férfi
   
   Ricky apja vette be a csapatba. Tehetséges snowboardos, de még sokat szeretne fejlődni.
   Maximális sebessége: 118 km/h
   Technika: 8/10
   Egyensúly: 7/10
   Erő: 6/10
   Ugrás: 6/10
4. Hayami Akari
   Kor: 17 év
   Nemzetiség: japán
   Nem: Nő
   
   Újnak számít a sportágban, de keményen dolgozik, hogy fejlődjön. A technikája és az ugróképessége teszi alkalmassá arra, hogy a csapat tagja legyen. Szegényt, a csiripelő magas hangjával sztereotip japánná tették.
   Maximális sebessége: 112 km/h
   Technika: 8/10
   Egyensúly: 9/10
   Erő: 3/10
   Ugrás: 8/10
5. Ricky Winterborn
   Kor: 14 év
   Nemzetiség: kanadai
   Nem: Férfi
   
   Igazán nagyra van magával, hiszen az apja hozta létre a csapatot. Nem az ereje miatt szeretjük őt, de kiválóan hajtja végre a trükköket.
   Maximális sebessége: 110 km/h
   Technika: 10/10
   Egyensúly: 7/10
   Erő: 4/10
   Ugrás: 10/10

A japán játékosok neve a megszokottaknak megfelelően keleti sorrendben olvashatók. Szimpatikus mindenki, mindegyiknek megvan a különleges képessége, így könnyű személyes kedvencet találni. Kimachi Kensuke a tipikus jó mindenben, de semmiben nem kiemelkedő, míg Dion Blaster nagyon gyors, Ricky Winterborn pedig a trükkök nagymestere. Hayami Akari és Rob Haywood is ígéretes játékosok, érdemes velük is játszani. Többen is ismerősek lehetnek a Wave Race-ből. Ez is utalás arry, hogy a 1080° Snowboardingot a Wace Race inspirálta. Az persze más kérdés, hogy lehet jó snowboardos az, aki tud Jet Ski-zni, hiszen a két sportág jelentősen eltér egymástól. Én azt gondolom, hogy ez bőven belefér a művészi kreativitás keretébe. Mondjuk azt, hogy ők öten (akiket természetesen ne keressünk a valóságban) különleges képességekkel rendelkeznek, akik teljesen eltérő sportágakban jeleskednek. Ráadásul ha úgy vesszük, még van is némi átfedés, hiszen az egyes sportolók ugyanabban jók a különböző sportágakban. Például Ricky Winterborn nem épp a leggyorsabb Jet Ski-ző, de ugyanúgy a trükkök koronázatlan királya, mint a 1080° Snowboarding-ban.

Játékmódok

És hogy megy a játék? A fő játékmód a Match Race, ami értelemszerűen egy párbaj. Az általunk kiválasztott karakterrel és hódeszkával kell lecsúszni a hegyen. Három lehetőségünk van, és csak akkor mehetünk tovább, ha a gépi ellenfeleknél hamarabb érünk célba. Három nehézségi szint van: Normal, Hard és Expert. A nehezebbek nemcsak azért nehezebbek, hogy gyorsabbak a gépi ellenfelek, és kevesebbet hibáznak, hanem adott esetben az időjárási körülmények is cudarabbak. Szeretjük, ha esik a hó, de a téli sportolók számára nemcsak azért rossz, ha sűrű pelyhekben szakad a hó, mert rosszak a látási viszonyok, hanem a friss hó lassítja őket. Érdekes volt, nemrég hallgattam a "Hóeke" podcastot az Eurosport csatornáján, ahol többek között arról beszéltek amíg tavaly azért mondtak le több téli sport versenyt, mert nem volt hó, idén meg azért, mert túl sok hó van a pályán, és lehetetlenség eltakarítani. Hát valami hasonló a helyzet a játékban nehezebb szinteken, csak itt bizony nem fújják le a versenyt, hanem minden körülmények között megtartják.

Az kár, hogy csak egy gépi ellenfél ellen versenyezhetünk egyszerre, ahogy az emberi játékosok száma is maximum 2 lehet. Azt nem tudom, hogy régen milyenek voltak a snowboard versenyek, de ma már négyes versenyeket rendeznek, mindig ketten jutnak tovább. Régen kizárólag páros versenyek voltak, vagy a Nintendo 64 technikai korlátai miatt játszhatunk a játékkal ketten? Sajnos a Mario Kart 64 híres arról, hogy nagyon furcsán működik, ha hárman vagy négyen játszunk vele, tehát elképzelhető, hogy régen is négyesben versenyeznek. A konzol órajele bolondul meg, és lesz túl gyors a játék, valamint jobban előjönnek a glitchek. Nem tud a konzol egyszerre négy karaktert kezelni? Ki tudja, mindenesetre jó dolog a párbaj. Arra vigyázunk, hogy nem érdemes verseny alatt trükközni. Nem jár érte jutalom, ráadásul le is lassít minket. A való életben sem trükköznek a versenyzők, amikor gyorsasági verseny van.

A trükkök kivitelezésére ott van a "Trick Attack" mód, ahol vagy szabad pályán, vagy egy félcsőben kápráztathatjuk el a nagyérdeműt. Az alaptrükkök 100-200 pontot érnek, de a legbonyolultabb, 1080°-os forgásért, akár 3000 pontot is kaphatunk. Ezek kivitelezése külön kihívás, nekem nagyon nehezen mennek még az egyszerűbbek is. Vagy én csinálok valamit rosszul, vagy a játék válaszideje miatt nem érzékeli jól a gombkombinációt. De ezzel a játékmóddal nagyon nem boldogulok. Ráadásul van egy olyan furcsasága a játéknak, hogy úgy vannak meghatározva a legmagasabb pontszámok (mert itt vannak előre beprogramozott rekordok), hogy ha nem csinálok semmit, csak végigmegyek a pályán, akkor is felkerülök a legjobbak közé. Ez azért lehetséges, mert a megmaradt időt is pontozza a gép, és ha csak lecsúszok, akkor értelemszerűen sok a megmaradt idő, épp annyi, hogy így is rekordmennyiségű extra pontot kapok. Érdekes dolog. De ebben valamiért nem tudok remekelni. Biztos másnak megy annyira, hogy tudjon benne remekelni, és magasan felülmúlják az előre betáplált legjobb időt.

Annak sem kell búsulnia, aki hiányolja, a szlalomot, hiszen a "Contest" erre van. Ilyen versenyt a valóságban is csak párosban rendeznek. Az a lényeg, hogy a piros zászlót balról kell megkerülni, a kéket meg jobbról. Mivel ezt nem játszhatjuk párbajban, ezért a megkerült zászlókért pontot kapunk. És mivel a célba érésünket is értékelik, ezért érdemes megtalálni azt a pontot, ahol pont megkerüljük a zászlót, de már a következő felé megyünk. Ez egy trükkös játékmód.

Természetesen lehet gyakorolni is, a "Time Attack" módban pályákon mehetünk magunk végig, a "Training"-ben pedig szabadon azt csinálunk, amit akarunk. Itt érdemes a trükköket gyakorolni, azt itt nagyon lehet. A Time Attack-ben meg a lehető leggyorsabban célba érni. Ketten meg kizárólag a Match Race-t játszhatjuk.

Zene

Mindenképp érdemes külön említést tenni a játék zenéjéről, mert az is kuriózummá vált. Az a Nagata Kenta írta a játék zenéjét, aki a Mario Kart 64 zenéjéről is gondoskodott. 1996-ban került a Nintendóhoz, a Mario Kart 64 volt az első zene, amit szerzett. Gyakorlatilag rögtön jött utána a 1080° Snowboarding.

És ha zenei stílus egységes lett volna, akkor ez lehetett volna az első olyan játék, amelynek kemény rock zenéje van. A nyitózene ugyanis erősen üt, megadja az alaphangulatot. Ám, amikor kiválasztjuk a karakterünket, akkor már rapet hallunk. A "Work Your Body!" szállóigévé vált a rajongók körében. És nem is kell várni, hogy más zenei stílust halljunk a játékban, hiszen amint elkezdjük a versenyt, akár táncolhatnékunk is támadhatna a techno zene hallatán.

A játékban több zenében is hallhatunk valami rapet vagy szöveget. A zene furcsasága a dalszövegek, talán jegyezhetjük minden idők legfurcsább dalszövegei közé a játékzenét. A második pályán folyton próbát tartanak, mert mást se hallunk, hogy "This is a test. This is ONLY a test". Jól kiemelve az "only" szót. De a telefonálós "Call Me" dal is vicces, ahogy egy gépi hang megszólal, hogy "Hello, hello, hello... How do you do?" És nem hiszem, hogy van férfi, akinek ne lennének 18+ gondolatai a "Give it to Me"-ben hallható nyögéstől. Az egész szöveg ennyiből áll: "Give it to Me! Give it to Me! Good!" Vajon mit akarhatott magának? Mi az, ami ennyire jó neki. Miért kell neki utána felnyögnie? Csupa titok és rejtély az a dal. Valóban az, ugyanis ezt csak a játék japán változatában hallhatjuk. A nyugati változatból kivették az erős szexuális érzet miatt. De nekünk sem kell lemondani az eredeti japán változatról, hiszen a játék zenéje CD-n elérhető volt, a "Nintendo 64 Sound Series" hetedik albuma volt.

De nemcsak a "Give it to Me" az egyedüli, amit átírtak a nyugati változatban. A "This is a Test" szövegéből is kivettek egy részt, ugyanis a japán verzióban ismételgetik a "Homosexuality" szót. Füleltem is, azt hittem, hogy rosszul hallok. Azt hittem már én akarok mindent LMBT-nek hallani, mire kiderült számomra is, hogy tényleg jól hallok. És csak hogy teljes legyen a lista, a "Grasp Power" dalnak is csak a karaoke verzióját hallhatjuk a játék nyugati verziójában. Abban semmi utalás nincs a szexualitásra, gondolom, azért vették ki belőle az éneket, mert olyan erős és durva a stílus, mint egy thrash metal dalban, és nem akarták, hogy nagyon agresszívnek hasson miatta a játék. Kár érte, mert a snowboard tényleg annyira kemény, mint amennyire az az ének. Nem ez az első olyan játék, amiben a Nintendo a nyugati változatába komolyabban belenyúl. Emlékezzünk a Super Mario Kart alkoholizáló Hercegnőjére és Bowserére.

Összességében szeretem a játék OST-jét. Sajátságos hangulata van, nagyon jó, hogy a különböző zenei stílusok ellenére mégis egységet alkot az OST album. Ha csak kemény rock zenéje lenne a játéknak, akkor megelőzné az F-Zero X-et, mint első játék, melynek hard rock OST-je lenne.

Fejlesztés

A játék fejlesztése nem vett igénybe sok időt, kb. 9 hónap alatt lett kész. 1997. november 21-én jelentették be a Nintendo Space World-on a 1080° Snowboardingot, mint meglepetésjátékot az F-Zero X mellé. Nagyon kevés téli sportjáték jelent meg Nintendo 64-re. A Snowboard Kids nem igazán vehető komolyan, a Big Mountain 2000 meg el se jutott Európába. Tehát az egyedüli értelmes téli sportjáték Nintendo 64-re a 1080° Snowboarding. A játékot újságírók először 1998 januárjában próbálhatták ki.

A játékot Abe Masamachi és Takano Mitsukiro rendezte, a programozáson pedig két brit dolgozott, nevezetesen Giles Goddard és Colin Reed. Giles Goddard tervezte a Super Mario 64-en Mario arcát. Ők a Nintendo külföldi programozói, akik Kiotóban dolgoztak. De nem ők az egyedüli nyugati személyek, akik dolgoztak a játékon. A dalok többségében ténylegesen angolul beszélő emberek rappeltek. A producer Miyamoto Shigeru volt, aki lényegében a Wave Race 64 téli változatát akarta megalkotni. Szeret síelni, eredetileg síelős játékot akart fejleszteni, de a '90-es évek végére trendi lett a snowboard. Ezért végül snowboard játék lett, aminek egyediségét azáltal igyekezett kihozni, hogy olyan helyekre is elmehettünk a Snowboarddal, ahova síléccel a lábunk alatt nem. Például fák között.

Mint látható, az átlagnál több külföldi fejlesztő dolgozott a játékon. Ők igazán szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a Nintendo tipikus japán cég abból a szempontból, hogy nem igazán szeretnek külföldi fejlesztőkkel dolgozni. Nagyon megválogatják, hogy kik kerülhetnek a csapatba. A külföldi fejlesztőnek mindenképp kell legyen valami híre, és az sem utolsó szempont, hogy jókor kell lennie jó helyen. A két programozó a Super Nintendóra megjelent StarWing (Amerikában StarFox) játékban végzett munkájával vívta ki a Nintendo bizalmát. Nem is beszélve az olyan külföldi szponzorokról, mint például a Tommy Hilfiger vagy a Lamar Snowboards. Tehát a játék ebből a szempontból is egyedi.

A karaktereket inverz kinematikával alkották meg, ami azt jelenti, hogy a poligonok nincsenek összeillesztve. Ez határozza meg a karakterek mozgását is. Az ütközést is igyekeztek a lehető legrealisztikusabbá tenni. A karakter abba az irányba dől és akkora erővel, ahogy nekiütköztünk valaminek. A képkockák közötti interpoláció pedig lehetővé teszi, hogy a karakterek mozgása folyamatosnak és simának hasson. A trükkök esetében viszont módosítani kellett az animációt. Igyekeztek egy valódi hódeszka mozgását modellezni. A surolódást valós időben modellezték verseny közben. Emellett minden mozgást végrehajt, és valós időben kezeli a számításokat.

Maga a sportág is hálás téma abból a szempontból, hogy nem sokat kellett a realitás oltárán feláldozni ahhoz, hogy a játék akár árkád élményt is hordozzon magával. De azért látszik, hogy a realitás itt-ott csorbát szenved. Elég csak arra gondolni, hogy a kidőlt fákat is simán átugorja a karakter, pedig látható, hogy nem ugrik akkorát, hogy az egyébként sikerüljön.

A játékot a téli időszakban akarták minden régióban kiadni. Ennek fényében a japán 1998. február 28-i megjelenés még épp belefér, de az amerikai április 1-jei megjelenéssel már megcsúsztak. Ezért bár megjelenhetett volna Európában menetrend szerint, egészen október 9-ig vártak a megjelenéssel. Így lényegében csak mi, európaiak kaptuk meg a játékot teljesen a téli szezonra.

Végszó gyanánt

A 1080° Snowboarding egy különleges játék a Nintendo repertoárjában. Nálam kötelező darab telente, annak ellenére, hogy még sem vagyok benne igazán jó, nagyon élvezem a játékot. Ha fejlődök benne, az csak plusz motivációt jelent. Nagyon jól programozták a játékot, remekül éreztették a sport dinamikus mivoltát, a játék fizikáját amennyire csak lehetett, igyekeztek realisztikusra megcsinálni. Az analóg kar pedig lehetővé teszi az élethűbb irányítást, és hogy a karakterünk tényleg 360°-ban mozogjon. Ezt nagyon nehéz lett volt Super Nintendón kivitelezni. És bár nem tűnik úgy, hogy nagyon bővelkedne a lehetőségekben, joggal hiányoljuk a négyjátékos módot, de profivá válni igazi kihívás ebben a játékban. Érdemes sokat gyakorolni. A játékzene szintén emeli a a hangulatot és a feszültséget, furcsaságai pedig emlékezetessé teszi a Nintendo történelmében. A zene szexuális mivoltán me ne rökönyödjünk meg, hiszen ne feledjük, hogy csak a Nintendo of America agyszüleménye volt a családbarát szórakozás. A Nintendo Japánban teljesen mást jelent.

Mindenképp jót tett a Snowboard hírnevének, hogy a 1080° Snowboarding az első valósághű sportjáték. Több snowboard játékot is megihletett, melyek főleg PlayStation 2-re és XBOX-ra jelentek meg. Elég csak az SSX szériára gondolni, de ott van a Tony Hawk Pro Skater is, vagy a Shaun Palmer's Pro Snowboarder. Ez viszont sajnos azzal is járt, hogy a Nintendo GameCube-ra megjelent 1080° Avalanche jóval kisebb figyelmet kapott, pedig remekül kihasználta a GameCube technikai adottságait.

Bár sajnos semmi jele annak, hogy a Nintendo feltámasztaná a sorozatot, érdemes az eredeti játékkal egy próbát tenni. Nintendo Switch tulajdonosoknak, akik a kibővített Nintendo Switch Online-nal rendelkeznek, más dolguk sincs, mint bekapcsolni a konzolt, elindítani a Nintendo 64 - Nintendo Switch Online-t, és a 1080° Snowboarding-ot kiválasztva pattanjunk hódeszkára és legyünk mi a rettegett Snowboardosok!

Linkek

Hivatalos Nintendo profil | NintendoLife | GameFAQs | Moby Games | Wikipédia | Fandom oldal

IGN interjú | Red Bull Throwback Thursday | NME.com | Retro Games Master

Irány ismét a hűs tenger! - Wave Race 64

Úgy döntöttem, hogy írok egy postot a Wave Race 64-ről is. Ha már itt a nyár és szerencsére nem szerénykedik az erejével, mi lehet kellemesebb, ha másképp nem, egy játék erejéig meghódítani a tengerpartot és a Jet-Ski mesterévé válni!

Ahogy a játék japán és amerikai változata elárulja, kizárólag a japán Kawasaki által gyártott Jet-Ski-re összpontosít a játék. Ezen a néven csak a Kawasaki gyárt vízi járművet. Egy másik japán cég, a Yamaha "Super Jet" néven gyárt motoros vízi járművet, de 2004 óta a kanadai Bombadier nevű cég is gyártja a maga Sea-Doo nevű vízi járművét. Több kisebb cég is próbálkozott hasonló járművel, de a Kawasaki az a cég, mely igazán ismertté tette a vízi száguldást.

A Nintendo már az első Game Boy-ra is kiadott egy Wave Race nevű játékot, de az a kézikonzol technikai tudásának következtében meglehetősen szerény képességekkel bírt. A Wave Race 64 az első olyan játék, mely méltó módon mutatja be a vízi versenysportot, annak minden élményével és nehézségével. A Nintendo jól ráérzett arra, hogy a Nintendo 64 az első olyan konzol, mely alkalmas a komolyabb versenysportok bemutatására. Bár a Wave Race 64 is a Nintendo 64 azon nyitócímei közé tartozik, melyet eredetileg Super Nintendóra fejlesztettek. El is gondolkodtatott, hogy ugyan az F-Zerót kiválóan megcsinálták SNES-re, de mutatna-e annyira jól egy vízi versenysport is? A "vízi" szón van a hangsúly, mert ahhoz kétség nem fér, hogy a jet-ski fizikájának kivitelezése már a Super Nintendo is alkalmas lett volna, de a víz fodrozódását aligha tudták volna élethűen meganimálni. Én nem láttam olyan SNES játékot, melyben a víz még csak megközelítőleg úgy fordozódott volna, mint a való életben. Határozottan jó ötlet volt megvárni a játékkal a Nintendo 64-et, amikor a konzol már technikailag is lehetőséget biztosított arra, hogy egy vízi versenysport a lehető legvalósághűbb legyen.

Úgy is hirdették a játékot, mint az "F-Zero a vízen". Természetesen nem arra gondoltak, hogy a vízen is ezerrel száguldunk a távoli jövőben, a verseny valósághű mivoltára utaltak. De felmerül a kérdés, hogy vajon valósághű maradt-e volna, ha maradtak volna az eredeti tervnél. Miyamoto Shigeru 1995-ben ugyanis olyan koncepcióról beszélt, hogy a jet-ski-k kenu-szerű vízijárművé alakulhattak volna át. Aligha lett volna valósághű a játék és került volna a Kawasaki logója a borítóra. Végülis a Rare-nél dolgozó Tim Stamper javaslatára maradtak a jet-skinél. A vízi jármű átalakulása jó eséllyel onnan jött, hogy egyébként egyszerű hajóverseny volt az eredeti terv, ami Miyamoto-san szerint nagyon jól nézett ki a terveken, de aligha lett volna egyedi a játék. És hogy igazán izgalmas legyen, jutott eszükbe az ötlet, hogy akkor alakuljon át. De akkor viszont a játék valósághű mivoltán vérzett volna el a projekt. A jet-ski kétségtelenül kiváló kompromisszumos megoldás arra, hogy valósághű is és érdekes is legyen a játék.

A valósághű mivolta a játéknak nemcsak a "Kawasaki" logo miatt volt fontos, hanem azért is, hogy a játékot kellőképp komolyan vegyék a játékosok. A Nintendo sikerre akarta vinni a játékot, ezért 4 millió dolláros reklámkampánnyal promotálták a játékot. Habár az eredmény egy átlag Nintendo játéktól elmaradt, hiszen bőven vannak Nintendo játékok, melyek a 3 milliós összeladás többszörösét produkálták, de összességében a játékiparban szép eredménynek számít. A Wave Race 64 ismert és kedvelt játék volt, melyet a kritikusok is dicsértek. A Metacritic-en 92%-os átlagértékelése van a játéknak, de az értékelések is rendre 9 pontra vagy fölé értékelték a játékot. Az olyan médiumok, mint az EP Daily és a Next Generation pedig 100%-ra és 5 csillagra (5-ös skálán) értékelték a játékot.

És nehéz is vele vitatkozni. Annak ellenére, hogy nincs sok lehetőség a játékban, hiszen csak 4 választható karakter van és pályából is összesen 9 van (a bemutató pályával együtt), mégis van egy olyan hangulata aminek köszönhetően játszatja magát a játék. Átjön a tenger, a nyár hangulata és az, hogy jó száguldani a vízben. De hogy miért számít extrém sportnak, az ütközésekből jól látszik. De ezért jók a szimulációk, az olyanoknak, akik alapvetően szeretnek extrém sportokat nézni a TV-ben, de élőben soha nem próbálnák ki. Viszont videojáték formájában kiélhetem én is ezen szenvedélyemet. Nekem legfeljebb csak azon kell idegeskedni, ha nem én nyertem meg a versenyt, vagy hibáztam időmérőn. Maga a játék kétségtelenül minőségi formában mutatja be a jet-ski versenysportot.

Ahogy említettem feljebb, a játékban 4 játszható karakter van, őket mutatnám be röviden. Ahogy a Blue Storm-os cikkben, itt is a japán nevek keleti sorrendben olvashatók. A versenyzők egyéni tulajdonságai 5-ös skálán olvashatók.

1. Hayami Ryota
   Nemzetiség: japán
   Kor: 18 év
   Irányítás: 3
   Gyorsulás: 3
   Kezelés: 4
   Jármű: 3
   Sebesség: 4
   Hayami Ryota a Wave Race játékok Super Mariója. Mindenben jó, semmiben nem kiemelkedő, így bárki számára ideális játékos. Jól gyorsul a járműje, jól irányítható, illetve a sebességét nagyon jól meg tudja tartani. Vele a legideálisabb gyakorolni a versenyeken, viszont a trükkök kivitelezésében ő a leggyengébb.
2. Ayumi Stewart
   Nemzetiség: amerikai
   Kor: 21 év
   Irányítás: 4
   Gyorsulás: 5
   Kezelés: 3
   Jármű: 2
   Sebesség: 2
   Ayumi Stewart félig amerikai, félig japán, ezért van nyugati sorrendben írva a neve. Nagyon jó a gyorsulása, viszont az ő járművének a legalacsonyabb a végsebessége. Pont amiatt kár, hogy lassú, mert egyébként nagyon jól irányítható. Ő is jó lehet kezdők számára elsajátítani az alapokat.
3. Miles Jeter
   Nemzetiség: kanadai
   Kor: 24 év
   Irányítás: 5
   Gyorsulás: 3
   Kezelés: 1
   Jármű: 3
   Sebesség: 3
   A trükkök koronázatlan királya, vele érdemes a trükköket gyakorolni. Ami a versenyt illeti, Miles Jeter a "túl könnyen irányítható" karakter tipikus esete. Nem is szimplán fordul a járműve, hanem forog. Ezért nagyon enyhén kell oldalra fordítani az analóg kart, úgy is nagyon jól veszi be a kanyart. Sokat kell vele gyakorolni, hogy ezt kitanuljuk. Ő az egyedüli, aki csak ebben a játékban játszható, őt váltotta le a Blue Storm-ban a 1080° Snowboarding-ból Ricky Winterborn, aki szintén kanadai. Ő is a trükkök kivitelezésében erős.
4. Dave Mariner
   Nemzetiség: amerikai
   Kor: 32 év
   Irányítás: 1
   Gyorsulás: 2
   Kezelés: 2
   Jármű: 4
   Sebesség: 5
   Nagy termetéből kifolyólag nagyon rossz a gyorsulása, de a végsebessége neki a legjobb. Ugyanakkor rettenetesen nehéz őt irányítani, nagy ívben veszi be a kanyart. Úgy lehet őt jól irányítani ha folyamatosan visszük oldalra az analóg kart, akkor folyamatosan kicsiket fordulva kisebb ívben veszi be a kanyart. Ezt is sokat kell gyakorolni, nehéz vele a megfelelő irányból kikerülni a bójákat és kijönni vele a pályáról. Kizárólag profi játékosoknak ajánlott a választása.

Így a versenyen négyen veszünk részt. Ahogy próbálgatjuk a karaktereket, itt is nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi múlik a verseny technikai részén, tehát a járművön és a vezetőjén. Érdemes egy karakterrel begyakorolni a játékot, akár vele megnyerni az Expert bajnokságot és utána kipróbálni a többiekkel a játékot. Valószínűleg könnyebb lesz a többiekkel is játszani, de így is gyakorolni kell, hogy velük is jók legyünk. Ebben rejlik a szavatossága. Jó eséllyel sok időt fogunk tölteni a játékkal, ha tényleg jók akarunk lenni benne.

Ezért érdemes sokat gyakorolni Time Trials-ban. Bár mindenképp a Championships módban kell kezdeni, ugyanis csak azokon a pályákon lehet időmérőt menni, melyeket a bajnokságban megnyitottuk. Bár emlékeim szerint az első pályán lehet időmérőzni, de az biztos, hogy itt előre meg vannak határozva legjobb idők, aminek személy szerint nem vagyok híve. Mert ad egy olyan érzetet, hogy van egy alap elvárás, amit illik teljesíteni, ha jó akarsz lenni. Sokakkal ellentétben pont azért szeretek időmérőn menni, mert ott mindig magamhoz képest fejlődhetek. Egyébként meg aki profi egy versenyjátékban és sokat időmérőzik, az tudhatja, hogy mennyire bosszantó tud lenni egy apró hiba, ha már tökéletesen kiismerte az adott pályát. Ekkor van az, hogy már csak nüanszokon múlik, hogy önmagunkhoz képest még jobbak legyünk.

Például azon, hogy mikor nyomjuk meg az A-gombot, amikor az elején számol vissza a játék. Minél jobb reflexszel nyomunk a gázra akkor, amikor bemondja a "GO!"-t a narrátor, annál több nyíl villan fel a "Power" részen. Ha annyira jól kapjuk el a rajtot, hogy egyből "Max Power"-rel kezdünk, akkor a jet-skink nagyon gyorsan eléri a végsebességét, így akár 1-2 másodpercet is nyerhetünk az időmérőn. Ezért kell úgy kitanulni a pályákat, hogy lehetőleg minden bóját kikerüljünk, mert ha csak egyet is kihagyunk, akkor a "power" összes lámpája kialszik és látványosan lelassul a jet-ski-nk. Ez újabb 1-2 másodperces veszteséggel jár. Ezek természetesen újra felvillannak, hogy jól kerüljük ki a bójákat. Ezért kell megtalálni a legideálisabb ívet mindegyik pályán, hogy a bóják kikerülése a leghető legkesebb szlalomozással járjon. De személy szerint nem szoktam bosszankodni, azon, ha hibázok, mert úgy vagyok vele, hogy ha egyszer el tudtam érni azt a legjobb időt, akkor sikerülni fog még egyszer. Ez jó módszer arra, hogy megnyugtassam magam és a játékra összpontosítva tényleg jobb legyek.

A versenyen a pontelosztás sajátságos, hiszen az 1. helyezett 7 pontot kap a 2. helyezet 4-et, a 3. helyezett kap 2-t, de az utolsó is kap 1 pontot. Ezek a különbségek könnyen kihozhatják azt, hogy a győztes ha nagyon jól játszik, nagy pontfölénnyel nyerheti meg a bajnokságot. Amikor még kellőképp jó voltam Normal nehézségi szinten, akkor úgy nyertem meg a bajnokságot a maximális 42 ponttal, hogy a második helyezettnek még 20 pontja sem volt. Alapvetően szép azt látni, hogy mennyire jó vagyok a játékban, hogy a második helyezettet is több mint a duplájával előztem meg, de nem mondható igazságosnak a rendszer. Ettől függetlenül nagyon jó játék, jó rajta versenyezni és mindig jó látni, hogy mennyit fejlődök.

Ahogy utaltam rá, ebben a játékban is lehet trükközni, van is rá külön Stunts Mode. Itt pontszámokat kapunk, melynek mennyisége a kivitelezett trükk nehézségének függvénye. Ide a legjobb karakter Miles Jeter, és talán ezért van az, hogy ő jet-ski-je nem szimplán nagyon jól fordul, de forog. Pont ez teszi őt alkalmassá a trükkök kivitelezése. Vele szinte élmény gyakorolni a trükköket és döntögetni a személyes rekordjainkat. Ez az a játékmód, amiben Hayami Ryota a leggyengébb.

A Super Mario 64 mellett a Wace Race 64 az a játék, mely japánban egy második kiadást élt meg, nevezetesen egy "Shindou edition"-t. Meglepett, hogy miért a "Shindou" nevet kapta ez a kiadás, mert a szót eleinte a "csodagyerek" jelentésében ismertem. Ráadásul úgy tudtam, hogy csak rezgőkártya támogatást kapott a második kiadás, mondtam is magamban, elég alacsonyan röpködnek a Nintendónál a csodagyerek jelzők, ha erre megadják. De ahogy utánajártam, hogy ez is olyan japán szó, aminek két jelentése van, függően attól, hogy mely kanjikkal írjuk. Ha csodagyerekként értelmezzük, akkor így kell írni: 神童, ám ezzel a kanji párossal: 振動 teljesen mást jelent: Vibrációt, oszcillációt. A borító tanúsága szerint az utóbbi a helyes megoldás. És stimmel is a Rumble Pak funkció, de ahogy utánaolvastam, hogy időmérőn lehet szellemként elmenteni a legjobb időnket, illetve a zenék is korszerűsítve vannak. Talán mégiscsak helytálló a "csodagyerek" jelző is. Hiszen a játék önmagában is fantasztikus, mennyivel jobb lehet az extrákkal. Úgyhogy nálam mégis csak érdemes arra, hogy csodagyerekként is említsük a játékot.

Szerencsére mivel a Nintendo 64 játékok sokkal inkább elérhetők az újabb konzolokra is a Wave Race 64-ről is gondoskodott a Nintendo arról, hogy az utókor számára is játszható legyen, ezért könnyű beszerezni a játékot. Elérhető volt Wii-n és Wii U-n Virtual Console-on, illetve Nintendo Switch online kiterjesztett szolgáltatásában is játszható a Nintendo 64 könyvtárban. Érdemes is, mert tényleg nagyon jó lett. A Wave Race 64 pont azon játékok közé tartozik, melyek esetében pont nem egyértelmű, hogy hol jobb játszani, hiszen Nintendo 64-en a leglátványosabb az amerikai NTSC és az európai PAL verziók közti különbség. Az amerikai verzió gyorsabb, ott játszhatjuk eredeti sebességében a játékot, köszönhetően annak, hogy 60 Hz-es, illetve a színek is élénkebbek. Ezért is mondják azt, hogy a retro játékokat a legjobb minőségében új, lapos TV-ken HDMI kábellel lehet játszani. A régi, CRT TV az öreg sznob gamerek TV-je. Az én álláspontom pont a kettő között van. Tényleg sokkal jobb az amerikai változatot HDMI kábellel játszani, de a kis LCD TV-kre (22"-24", max 32") tenném le a voksomat. Nagy képernyős TV-ken borzalmasan nagyok a pixelek és nehezen kivehető, hogy mit látunk a TV-ben.

Végezetül egy érdekesség: Hayami Ryota az a karakter, mely megszerezhető trófea volt a Super Smash Bros. Melee-ben, matrica a Super Smash Bros. Brawl-ban, illetve "lélek" a Super Smash Bros. Ultimate-ben. De felfedezhetjük a 2023-as Super Mario Bros. Movie-ban is, hiszen látható az egyik plakáton, ahol azzal henceg, hogy megnyerte a bajnokságot, annak ellenére, hogy átlagosak a képességei. Nem hiába ő a Wave Race játékok Super Mariója. Érdemes lenne összegyűjteni az egyéb Nintendós utalásokat a movie-ban, sejthetően van néhány.

Pattanjunk hát jet-ski-re és váljunk a tengerpart ördögévé!

Források: Retro Gamer 153. szám | EMAP magazin 1996. január | The Baltimore Sun | IGN | TheGamesDB | MetaCritic | Nintendo Fandom | Jisho

Egyéb linkek: Nintendo | Wikipédia | GameFAQs | MobyGames | NintendoLife

Csobbanjunk a habok közé! - Wave Race: Blue Storm

Van egy olyan szokásom, hogy az évszaknak megfelelő játékokkal játszom. Például a Mario & Sonic játékok kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy otthonunkban akár minden nyáron újra éljük a nyári Olimpia hangulatát, de itt van a Nintendo 64-re és GameCube-ra megjelent Wave Race páros, ami szintén kiváló választás azoknak, akik szeretik a vízi extrémsportokat.

Bár Jet ski-t ritkán közvetítenek sportcsatornák, pedig emlékeim szerint egy időben felkapott volt, de aztán annyiban maradt. Nagyjából akkor jelent meg a Nintendo 64-re a Wave Race 64. El is ment a játékból majdnem 3 millió példány. Volt egy kellemes hangulata, aminek köszönhetően mindig játszatta magát, de valamiért a Nintendo nem kapta fel annyira. Van három sportjáték-sorozata a cégnek, melyeket meglehetősen méltatlanul kezelt: A Pilotwings - Wave Race - 1080° Snowboarding hármas. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy rétegsportágakat dolgoznak fel, melyeket kevesen űznek. Pedig egy ilyen játék kiváló lehetőség arra, hogy népszerűsítse az adott sportágat. A Nintendo játékaiban erre minden lehetőség adott volt, hiszen a cég nagyon is ért a játékfejlesztéshez, hogy a játékaiba beletegye azt az egyedi hangulatvilágot, mely megkülönbözteti a Nintendo játékait a többi fejlesztő cég játékaitól. Ezt sikerrel alkalmazta a Wave Race játékokban is.

Nagyon jó lett mind a két játék, bár a Blue Storm valamivel tökösebb lett, nemcsak a nehézségével, hanem a szövegeivel is. Egy idő után rettenetesen bosszantott a Nintendo 64-es játékban, hogy a kommentár mindent már-már kényszeresen pozitívan reagált le. Például a Time Attack módban, azt mondja: "You almost had it!" amikor 6-7 másodperccel elmaradtam a legjobb időmtől, de őszerinte "majdnem" megvolt. Én azt hívom "almost had it"-nek, amikor csak néhány tizeddel maradtam el a legjobb időmtől. Ezeket azért idegesítő egy idő után hallgatni, mert tudom én magamtól, hogy nem volt jó a versenyem, nem kell tompítani az élét. Ilyen nagy különbség mellett meg legjobb jóindulattal sem lehet "majdnem"-ről beszélni. Merjétek mondani egy Forma 1-es versenyzőnek időmérő edzéskor 5 másodperc hátránynál, hogy "You almost had it!", szerintem egy nagyot  belerúgna a kocsijába. Bár a 64-es játék narrátorának hangja effektív idegesítő tud lenni, szerencsére a Blue Storm-ban mások beszélnek. Konkrétan a versenyzők edzője, kiknek stílusa jobban reprezentálja a sport extrém mivoltát. A Nintendo 64-es játék szövegét is szerencsére teljesen megváltoztatták.

De minden szempontból jobb a Nintendo GameCube-os játék. A grafika a karakterdizájnt leszámítva gyönyörű! A víz teljesen valóságszerűen fordozódik, ahogy a hullámzás is (bár ez már a Nintendo 64-es játékban is jó volt) teljesen jó. Sőt, azt mi magunk is állíthatjuk, ezáltal is változatosabbá téve a játékot. De még az időjárási körülményeken is lehet változtatni. Természetesen napos időben a legjobb versenyezni, esőben pedig igazi kihívás a látási viszonyok okán is. Erről a kamerára cseppenő esőcseppek is gondoskodnak.

Sokan egyébként nem szeretnek a Time Attack módban játszani. Vagy elő sem veszik, vagy épp csak kipróbálják, hogy elmondhassák magukról, hogy teljes körűen kipróbálták a játékot. Pedig nagyon jól lehet rajta gyakorolni, én azon kevesek közé tartozom, akik sokat szoktak Time Attack-ben játszani. Úgy vagyok vele, ahogy az egyik nagy kedvenc animémben a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben volt jelenet, amikor Sasaki Kousuke lehordta Kurahara Kakeru-t, hogy nem szégyelli magát, gyengékkel fut egy csapatban, majd Sugiyama Takashi odalépett és büszkén odamondta neki, hogy "Mi a saját versenyünket futjuk!" Ez a Time Trial vagy a Time Attack játékmód. Ott csak saját magunkkal versenyzünk, a Time Attack kiváló lehetőség arra, hogy magunkat fejlesztve, akár legyőzve is fejlesstük önmagunkat. És ha egy játék kellőképp jó, akkor a Time Attack mód még motivál is, hogy fejlődjünk benne. Minimum 1 órát képes vagyok minden alkalommal Time Attack-en játszani.

Ez a játékmód azért is jó, mert nem zavarnak be a többiek. Van lehetőség kiismerni a pálya sajátosságait, hol vannak a bóják, hogyan kell irányítani a Jet-ski-t, hogy mindegyiket a megfelelő irányból ki tudjuk kerülni. Azt is beállíthatjuk, hogy milyen milyen időjárási körülmények között eddzünk. És csak megerősíteni tudom, hogy élmény javítani a legjobb időnket. Személyes tapasztalat, amikor már elég jó vagyok egy könnyebb pályán, aztán egy nehezebb pályát választottam, abban is sokkal jobb voltam és az addigi legjobb időmet 9 másosperccel javítottam meg! Az elején általában hagyom, hogy továbbmenjek, ha hibázok és az akkori legjobb idők természetesen elmaradnak az átlagos legjobb időtől. De ahogy fejlődök, úgy engedem meg magamnak egyre kevésbé a hibázást és indítom újra a játékot, ha felborulok a Jet-ski-vel. Egy idő után egyre gyakoribb, hogy hiba esetén újra kezdem az egész játékot. Ez főleg akkor tud rettenetesen bosszantó lenni, amikor egy előző körben körrekordot értem el. Szerencsére egyáltalán nem rage-elek és nem vágom dühösen a földhöz a controllert, ha elrontom és újra kell kezdenem. Nagyon egyszerű módszerem van önmagam megnyugtatására: "Ha egyszer sikerült elérni azt a körrekordot, sikerülni fog még egyszer." Én csináltam és akkor nagyon figyeltem, miért is ne sikerülhetne még egyszer? Ez arra ugyan tényleg jó, hogy megnyugtassam magam, de nem mindig jön össze. Van olyan, hogy tényleg keresztet vethetek arra az időre, de arra is volt példa, hogy még annál is jobbat tudok teljesíteni. Akkor aztán tényleg hatalmas az öröm.

Azt külön pozitívumnak tartom a játékban, hogy nincs előre beírt legjobb idő. Nem szeretem a versenyjátékok időmérőiben, ha van írva például 1:10:000, mert akkor elvész annak az élménye, hogy önmagamat fejlesztve érek el legjobb időt. Ráadásul nem feltétlen van olyan idő beállítva legjobbnak, amit könnyű elérni. Ilyen szerencsére nincs a Wave Race: Blue Storm-ban. Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha a Time Attack módban teljesen egyedül gyakorolhatunk.

Verseny

Akkor érdemes a Championship Mode-ban komolyan versenyezni, amikor az időmérőn kellőképp kiismertük a pályákat. A versenyek ugyanis még normal-ban is rendkívül nehezek tudnak lenni. Ha felborulunk a Jet-ski-vel már jönnek ránk az ellenfél játékosok és akár testületileg is megelőznek minket. És ez nemcsak önmagában azért baj, mert nem érhetünk el jó eredményt, hanem mindegyik pályánál kell egy minimum pontszám, amit el kell érni ahhoz, hogy a következő pályára mehessünk. Ez természetesen halmozódik, ahogy egyre előrébb megyünk és a játék kellő ismerete, valamint elegendő gyakorlás nélkül nem olyan könnyű elérni azt.

8-an versenyzünk, az 1. helyezett 12 pontot kap, de az utolsó is kap 1 pontot. Nekem szimpatikus az egy pont az utolsó helyen, mert ha mást nem, legalább azt méltatja a játék, hogy végigmentünk. Ebben a játékban tényleg megérdemli az 1 pontot az is, aki utolsónak ér be, ugyanis ha 5 alkalommal rossz oldalról kerüljük ki a bójákat, akkor diszkvalifikálnak minket a versenyről. Ekkor kapunk 0 pontot.

De természetesen, aki végig akar menni az egész versenyen, annak komolyabb eredményt kell felmutatnia. A játék pedig minden szempontból jobb, mint a Nintendo 64-es előd, úgyhogy érdemes minél többet játszani. Élményszámba megy fejlődni és jó érzés jónak lenni egy ilyen játékban.

Trükkök kivitelezése

Trükkök kivitelezését egyáltalán nem gyakoroltam a játékban. Ezeket a versenyben nem érdemes alkalmazni, mert csak belassít minket. A többi játékos se használja, ráadásul extrém sportokban gyorsasági versenyeknél egyik sportoló sem trükközik. A 1080° Snowboardingnak köszönhetően szívesen nézek snowboardot télen az Eurosporton, és ott is az van, hogy amikor gyorsasági verseny van, akkor csak arra összpontosítanak, hogy tartsák a megfelelő tartást, a kanyart megfelelően vegyék be, illetve a különböző akadályokat úgy abszolválják, hogy a lehető legkevésbé lassítsa őket. Ugyanez a helyzet a Jet-ski-nél is. Olyan trükköket lehet megtanulni ebben a sportágban is, hogy épp hogy nem vagyunk cirkuszi mutatványosok, de ezt a játékban csak a Stunt Mode-ban érdemes alkalmazni.

Illetve van egy Free Roam játékmód, ahol teljesen szabadon, arra mehetünk a pályán, amerre csak akarunk. Itt már végképp semmilyen megkötés nincs. Nincs időkorlát (amit saját magadnak állítasz), nincs az, hogy hány kört mehetünk, minden teljesen szabad. Ez a játékmód ideális a trükkök gyakorlására. Utána mehetünk a Stunt Mode játékmódra, ahol díjazzák a tudásunkat. Minél bonyolultabb trükköket mutatunk be, annál több pontot kapunk. Tehát ebben a módban a pontrekordunkat dönthetjük meg.

Karakterek

A játékban 8 karakter közül választhatunk, ismerkedjünk meg velük egy kicsit komolyabban. Az ő egyéni képességeik is növelik a játék szavatosságát, ugyanis külön kihívás kiismerni mindegyik irányítását. Az nagyon jó, ha valaki 1-2 karakterrel profin megtanul játszani és sorra nyeri velük a versenyeket, de azt szoktam mondani, hogy azok az igazán jó játékosok, akik mindegyik karakterrel jól tudnak játszani. Ők azok, akik 100%-ig kiismerték a játékot, hiszen nemcsak az adott játékos sajátosságaihoz alkalmazkodva tudnak úgy versenyeket nyerni, hogy mindegyik pályát kiismerték. Röviden összefoglalva mesterei a játéknak. És így már sokkal hosszabb ideig tart ténylegesen jónak lenni a játékban, hiába van benne csak 7-8 pálya. Ez a kis leírás segít abban, hogy vázlatos képet kapjunk a játszható karakterekről és és eldöntsük, hogy melyikükkel érdemes kezdeni, melyikükkel érdemes megismerkedni a játékkal, kit érdemes később választani, amikor már jók vagyunk.

Mindegyik mellett olvashatók a képességei, ez a játéknak meghatározása alapján 6-os skálán értelmezendő. 1-es a szegényes, 6-os a kiváló. A japán nevek keleti sorrendben olvashatók.

1. Hayami Ryota

Kor: 18 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Coacha, Jack
Irányítás: 4,5
Sebesség: 4,5
Gyorsulás: 3
Erő: 4
Kunszt: 3

Hayami Ryota ideális kezdőknek. Semmiben nem kiemelkedő, de nagyon jól irányítható, vele jól elsajátíthatók a játék alapjai. Egyébként kedves szerény srác. Jóképű, szeretik a lányok, de nincs meg benne az a vagányság, ami ahhoz kell, hogy igazán jó legyen ebben a sportban. Leginkább csak élvezni szereti a játékot, nem kifejezetten versenyszellem. Ő a Wave Race 64-ben debütált, ahol szintén nagyon jól irányítható karakter.

2. David Mariner

Kor: 32 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Haverja, Ray
Irányítás: 2
Sebesség: 6
Gyorsulás: 1,5
Erő: 5
Kunszt: 2

Nagydarab srác, jellemzőek is rá a nehéz súlyú versenyzők sajátossága, hogy ugyan nagyon gyorsak tudnak lenni, de azt nehezen érik el, ráadásul rosszul irányíthatók. David Mariner is olyan nagy ívben veszi be a kanyart, hogy nagyon könnyű vele kikerülni a pályáról valamint a megfelelő irányból kikerülni a bóját. Igazából semmire nem megy a nagy sebességével, mert csak még nehezebben irányítható akkor. Csakis profi játékosoknak javasolt. Ő is a Wave Race 64-ben debütált, ott is ő a legnehezebben irányítható karakter.

3. Hayami Akari

Kor: 17 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Szobatársa, Kyoko
Irányítás: 3
Sebesség: 1,5
Gyorsulás: 6
Erő: 1,5
Kunszt: 5,5

Hayami Akari a tipikus aranyos japán kiscsaj, akin megakad a fiúk szeme fürdőruhában. De aranyos vagy sem, ő a "túl könnyű irányítani" tipikus esete. Annyira élesen veszi be a kanyart, hogy alig kell fordulni vele, és akkor is szinte hajtűkanyart vesz. Vele ezért kell vigyázni. De egyébként nagyon könnyen eléri a végsebességét, így aki megtanulja a jet-skijének irányítását, az egy jól irányítható karakterrel versenyezhet. Mellesleg a habok mellett a hófödte hegycsúcsok ördöge is, hiszen az 1080° Snowboarding-ban debütált. Bár a kisugárzása nem ezt tükrözi, de alapvetően kedves, szerény lány, akinek nem okoz problémát elismerni a másik erényeit. Ő Hayami Ryota húga

4. Nigel Carver

Kor: 28 éves
Nemzetiség: brit
Edzője: Coacha, Terrence
Irányítás: 6
Sebesség: 3
Gyorsulás: 4
Erő: 3
Kunszt: 4,5

Ő a másik, akit könnyű irányítani. 100%-ig azt csinálja, amit "mondunk" neki, emellett jó a sebessége is. Vele is nagyon jól meg lehet tanulni az alapokat, kezdőknek érdemes őt választani. Ő csak ebben a játékban játszható karakter.

5. Ayumi Stewart

Kor: 21 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Coacha, Robin
Irányítás: 4
Sebesség: 4
Gyorsulás: 3,5
Erő: 3,5
Kunszt: 3,5

Ayumi Stewart félig japán félig amerikai, ezért van nyugati sorrendben a neve. Ő azok számára ideális, akik már elsajátították az alapokat és már több kihívásra vágynak. Ő sem kiemelkedő semmiben, de nagyon jó eredményt lehet vele elérni. Ő is a Wave Race 64-ben debütált.

6. Rob Haywood

Kor: 20 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: A barátja, Doug
Irányítás: 2,5
Sebesség: 5,5
Gyorsulás: 2
Erő: 6
Kunszt: 2,5

Rob Haywood a tipikus erőember, akinek szenvedélye a testépítés. Minek utána kiváló erőben van, ezért a nehéz súlyú versenyzők jellemzőivel rendelkezik: nagyon jó a jet-skijének végsebessége, de nagyon nehezen irányítható. Ő is nagy ívben veszi be a kanyart, könnyű kijönni vele a pályáról és nehéz megkerülni vele a bójákat. Kifejezetten profiknak ajánlott. Ő is a 1080° Snowboarding-ban debütált, ott is inkább az erejével tűnt ki, semmint a tudásával.

7. Ricky Winterborn

Kor: 14 éves
Nemzetiség: kanadai
Edzője: A nagybátyja, Russ
Irányítás: 3,5
Sebesség: 2
Gyorsulás: 5
Erő: 2
Kunszt: 6

Ricky Winterborn a csapat legfiatalabb, egyben legkisebb termetű tagja. Ebből kifolyólag nincs nagy ereje, de nagyon jól gyorsul és a relatíve alacsony végsebességét jól tartja. Emellett ő is ajánlott kezdőknek, hiszen jól irányítható, vele is jól elsajátíthatók az alapok. Zsenge korának okán ő a legbevállalósabb, nemcsak imádja kivitelezni a trükköket, hanem nagyon jó is bennük. Az ő személye abból a szempontból is érdekes, hogy szintén a 1080° Snowboarding-ban debütált, sőt a 1080° Avalanche-ben is játszható karakter, de a téli sportokban inkább tűnik fiatal felnőttnek. A Nintendo 64-es téli játékban kicsit esetlen, de a GameCube-os változatban ő a legmenőbb srác, aki már-már a rosszfiú-lét határait súrolja.

8. Serena del Mar

Kor: 19 éves
Nemzetiség: brazil
Edzője: A barátja, Luis
Irányítás: 5,5
Sebesség: 3,5
Gyorsulás: 4,5
Erő: 2,5
Kunszt: 4

Mindig jól jön egy spanyol nevű (bár portugál ajkú országból származik...), egzotikus külsejű nő, akin megakad a férfiak szeme. Ő ezen funkciók mellett meglehetősen jó játékos, bár néha ő is túl könnyen irányítható, ami problémát okozhat. Ő is inkább azoknak ajánlott, akik már kiismerték az alapokat. Ő is csak ebben a játékban játszható.

Kritikák

Kritikákat nemcsak azért érdemes olvasni, hogy összevessük a saját véleményünket másokéval, hanem mások olyanokra is ráirányíthatják a figyelmünket, amire addig nem is gondoltunk, pedig tényleg sarkalatos pontok. Ezért is van az, hogy bizonyos játékokat jobb évekkel később ismét elővenni, hogy mássuk, hogy más játékok ismeretében is ugyanolyannak látjuk-e a játékot. Erre az egyik legjobb példa számomra a Mario Kart 64, amivel annak idején rengeteget játszottam. Sokáig fel se tűntek a hibái, mert akkor nem ismertem annál jobbat, csak később, ahogy jöttek a technikailag jobb versenyjátékok (pl.: Diddy Kong Racing), világlott meg, hogy mennyivel jobb is lehetett volna a játék, ha csak egy kicsivel később jelenik meg.

Egy ilyen hibája a játéknak lett világos számomra akkor, amikor először játszottam a 1080° Avalanche-csel. Hogy mennyire kidolgozottabbak a karakterek ott. A Wave Race: Blue Storm esetében a víz fodrozódása és az időjárási körülmények teljesen realisztikussá teszik a játékot, de a karakterek messze nincsenek kidolgozva. Felismerhetők, azzal nincs gond, de részletek elvesznek. Azért nehéz erről részletesebben írni, mert a játék megjelenése óta eltelt 20 év és ma már szinte teljesen filmszerű a karakterek kidolgozása. Ma már nehéz megállapítani, hogy GameCube-on mi számít igazán jónak. Főleg, hogy nem az apró részletekre állt rá a szemem, de azt biztosra tudom mondani, hogy ebben a játékban a víz az, amire nagyon fókuszáltak, hogy a hullámzás, eső legyen minél valósághűbb.
Ugyanakkor, ha a Nintendo 64-es játékhoz képest nézzük, ahol a sisak miatt egyáltalán nem volt arca a karaktereknek, akkor inkább fejlődött a játék. A Wave Race 64-ben csak az eredményhirdetéskor láthattuk a játékosok arcát, és ott aztán tényleg nem a karakterdizájn az, ami miatt elkezdünk tapsolni. A GameCube-os játékban legalább végig látjuk őket.

A másik, amit komolyan szoktak említeni, hogy a pályákon nincs sok változtatás a Wave Race 64-hez képest. Nemhogy nincs sok változtatás, hanem a nagyrészüket egy az egyben áthozták a Nintendo 64-es változatból, azokat fejlesztették tovább. Így a Wave Rave: Blue Storm majdnem úgy viszonyul a Wave Race 64-hez, mint a Mario Kart 8 Deluxe a Mario Kart 8-hoz. Mondjuk Wave Race 64 Deluxe-nak a GameCube játékot? Annál azért lényegesen több, ha már csak a grafikára gondolok, de a több karakter is kellő extrát nyújt, főleg ha arra megyünk, hogy mindegyikkel jók legyünk.

Sokan mondják, hogy nehéz a játék. Sokat kell gyakorolni az biztos, de erről csak azt tudom mondani, hogy a játék tényleg van annyira jó, hogy kellően motiváltak legyünk abban, hogy fejlődjünk benne. Nálam nem dominál a játék nehézsége. Ugyanakkor az tény, hogy meglepő tapasztalni egy-egy komoly Blue Storm-ozás után mennyivel könnyebb nyerni a 64-es játékban.

Ezeket leszámítva azt lehet mondani, hogy akik játszottak ezzel a játékkal, szinte kivétel nélkül szerették a Wave Race: Blue Storm-ot. A titok egyszerű: Kellőképp komolyan veszi magát ahhoz, hogy ténylegesen motiváltak legyünk a fejlődésben. Tényleg nem számít mennyire nehéz a játék.

Hol lehet játszani a játékot?

Ha már mindenképp kritizálni akarunk valamit, akkor azt, hogy a Nintendo mennyire mostohán kezeli a GameCube játékok sorsát. Sokan átkozták a Wii és a Wii U idejében a Virtual Console-t, mert a Nintendo újra pénzt kért a retro játékokért. Ez tény, de van egy nagy előnye az újra kiadásoknak: Folyamatosan köztudatban tartja a retro játékokat és elérhetővé teszi azoknak is, akik nem játszottak vele annak idején. Vagy azért, mert nem volt lehetőségük, vagy mert más játék volt náluk épp akkor fókuszban.

A Virtual Console-nak és most a Nintendo Switch online-nak köszönhetően folyamatosan játszhatjuk újra és újra a régi Nintendo konzolok játékait. Ez alól egyetlen kivétel van, a Nintendo GameCube. Sajnos a Wave Race: Blue Storm-ra is igaz az, ami a többi szintén nagyszerű Nintendo GameCube játékra (jó, tudom, kijött a Super Mario Sunshine a 3D All-Stars-ban illetve a Zelda: Wind Waker HD-ban), hogy ha ezeket újra akarjuk játszani, akkor vennünk kell egy Nintendo GameCube-ot és vadászni a játékot. Ami nem olyan könnyű a Wave Race: Blue Storm esetében, hiszen ebből lényegesen kevesebbet adtak el, csupán kb. 600.000 példányt. Az ilyen játékokért kár, sokkal nagyobb ismertséget érdemelnek. Csak remélni tudom, hogy kijönnek a Nintendo GameCube játékok is digitális formában, addig is érdemes egy Nintendo GameCube-ot venni és beszerezni a nagy játékokat, ami arra a konzolra jelent meg. Sok játékélménnyel leszünk gazdagabbak.

Extrába még annyit megemlítenék, hogy ezt a játékot tényleg CRT TV-n érdemes játszani. Bár van 22"-os LCD TV-m amin relatíve jobban mutatnak a retro játékok, de még ott is homályos a kép. Ha csak új TV-n van lehetőségünk játszani, mindenképp kis TV-n játsszunk, mert kevésbé pixelesek a játékok. De régi képcsöves TV-n az igazi. A Wave Race: Blue Storm képe tűéles CRT TV-n. Mutattak is nekem egy összehasonlító cikket retro játékok képei CRT és az LCD TV között, tényleg látványos a különbség. Ezeket a játékokat a régi képcsöves TV-kre fejlesztették, ott mutat igazán jól, az új TV-knek más a technológiája, ezért a retro játékok ritkán mutatnak rajta jól. Tehát retro játékoknak retro sarkot.

Akinek viszont van lehetősége ezzel a játékkal játszani, annak nagyon jó játékélményben lesz része.

Linkek

A játékról az alábbi weboldalakon lehet részletesebben olvasni.

Hivatalos Nintendo oldal | Wikipédia | MobyGames | GameFAQs | NintendoLife

Wave Race: Blue Storm

Megjelenés Japán: 2002. szeptember 14. Amerika: 2002. november 17. Európa: 2002. május 3. Fejlesztő: Nintendo Software Technology Kiadó: Nintendo Műfaj: Sport Játékmód: 1-4 játékos Memória: 12 blokk Platform

Nem kerteltek a GameCube-bal! Már a nyitócímek is bizonyították, hogy a Nintendo komolyan veszi önmagát és életben akar maradni a piacon. A kis kockakonzol volt generációjának legerősebb asztali konzolja, és már olyan címek is hegyezték oroszlánkarmait, mint a Luigi’s Mansion, Super Smash Bros. Melee, vagy a teszt tárgyát képező Wave Race: Blue Storm.

Ez a harmadik Wave Race játék, az első még Game Boy-ra jelent meg, és azt kell mondani, hogy az ősi kézikonzol technikai tudásához képest igencsak szépen muzsikál, míg a Nintendo 64-re megjelent Wave Race 64 pedig már az anyacég által fejlesztett mesterhármas része lett a 1080° Snowboarding és a Pilotwings 64 mellett. Mind a három játék nagyon jó lett, kijelenthetjük, hogy a Nintendo tud sportjátékot csinálni.

És most itt a Jet Ski-szimuláció koronázatlan királyának, a Wave Race-nek harmadik, egyben sajnos máig utolsó része. És igen! A Nintendo már ezzel bizonyítja, hogy tényleg komolyan veszi magát. Konzolon ilyen szépen kivitelezett vízcsobogást nagyon ritkán látni, a grafika és a fizika nagyon igényes lett. Többféle játékmód áll rendelkezésünkre, magasan ajánlott a tutorial-lal kezdeni, ugyanis a játék az irányítás terén is komolyan veszi magát. Három csoportra vannak osztva, kezdő, haladó és egy expert, ezen belül vannak egyszerűbb mozgások, ugrások, valamint trükkök (stunt). Ha csak versenyeken akarunk indulni, akkor elég ha csak a mozgásokat tanuljuk meg, ugrásoknak, trükköknek a Stunt Mode-ban van jelentőségük.

Versenyezni pedig a Championship-ben lehet. Először van egy Exhibition, ahol verseny körülmények között mehetünk egy próbajátékot, alatta van a Beginner, Hard és Expert. A kezdők versenyében 5 pályát kell teljesíteni, a haladókéban 6-ot, míg a profikéban hetet. A verseny egyediségét adják a különböző időjárási események. Természetesen a legideálisabb napos időben Jet Ski-zni, de a vihar és a szakadó eső teszi csak igazán izgalmassá a versenyt. Nemcsak a nagy habok miatt, hanem a romló látási viszonyok is megnehezítik versenyünket. Változékony időben pedig kiszámíthatatlan a verseny, hiszen könnyen előfordulhat, hogy szép, napos időben kezdjük a versenyt, és végül esőben fejezzük be. A játék fizikájának egyik bravúrja ugyanis, hogy verseny alatt is változnak a pálya körülmények (nagyobb habokat ver a tenger), és a látási viszonyok.

Nintendo 64 egyik egyedisége volt a napszakok váltakozása, az új konzol már időjárás változást is lehetővé tesz. Nyolc karakter közül választhatunk, ezek közül néhányan ismerősek lehetnek a 1080° Snowboarding-ból. Például a japán illetőségű Akari Hayami vagy a kanadai tinédzser Ricky Winterborn. Ők ketten kifejezetten kezdőknek ajánlottak kis súlyuk miatt. Mind a nyolcan egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, például a legnehezebb súlyú David Mariner-t a legnehezebb irányítani, a könnyebb súlyúak pedig trükkökben ügyesebbek. Ebben a játékban is megmaradt az, hogy csak bizonyos pontszámmal lehet a következő pályára menni, ez extra kihívást ad a játéknak, hiszen ha nem sikerül, akkor nincs második esély. Figyelni pedig nagyon kell, ugyanis nagyon nehezen látható át az egész terep. Nekem a bal felső sarokban levő térkép segített eligazodni. Maga a verseny pedig ugyanazon az alapon működik, mint az előd, tehát bójákat kell kikerülni, a sárgákat bal oldalról, míg a pirosakat jobb oldalról. Ez a játék nehézségének kulcsa, ugyanis már az első pályán is olyan helyen vannak a bóják, hogy nehéz legyen a megfelelő irányból kikerülni. És a bal alsó sarokban öt gömb-szerűséget látunk, ha rossz oldalról kerüljük ki a bójákat, akkor egy áthúzásra kerül, és ha mind az öt “kimerül”, akkor diszkvalifikálnak minket a versenyből. Viszont ha jó irányból kerüljük ki, akkor a turbo-mérő elkezd feltöltődni, és ha ez ötször sikerül, akkor extra turbót kapunk, melyet az X- vagy a Z-gombbal aktiválhatunk. De vigyázzunk, mert ha hibázzuk, elveszítjük a turbót. Így ha bizonyos, hogy nem tudjuk kikerülni a bóját, akkor azonnal aktiváljuk a turbót. Az irányítás is nehezíti a játékot, nagyon nehéz ráérezni arra, hogy vegyük be a kanyarokat a lehető legkisebb sebességvesztés mellett. De ha ráérzünk a játék hangulatára, akkor inspirálólag fog hatni a nehézsége. Ez egyáltalán nem lesz nehéz, mivel még a Nintendónak azon korszakából származik ez a játék, amikor a cég még komolyan vette a sportjátékokat, és a szórakoztatás mellett a kihívás és az élethű szimuláció voltak a fő szempontok. A víz csobogása mesterszintű, az eső még a kamerára is rácsöpög.

A Tutorial és a Championship mellett játszhatunk Time Attack-et, mely természetesen gyakorlásra és a pályák kiismerésére szolgál. A legjobb három időt menti el a gép. A Free Roam-ban pedig szabadon bejárhatjuk a terepet, arra megyünk amerre csak szeretnénk, nincs korlátozás. A trükkök elsajátításának pedig a Stunt Mode-ban van jelentősége, ugyanis itt pontozzák azokat, minél bonyolultabbakat mutatunk be, annál több pontot kapunk. Emellett gyűrűkön is át kell menni. Lehet többen is játszani, de mivel nehéz, ezért csak úgy élvezetes, ha egyenrangú ellenfelek mérik össze tudásukat. Kezdőnek önbizalom-romboló lenne egy profival szemben.

A játék még megannyi titkot és meglepetést rejt. Egy próbát mindenképp javaslok, már csak azért is, hogy lássátok, milyen az, amikor a Nintendo komoly játékot csinál. Emellett könnyen rá lehet kattanni anélkül is, hogy bármikor is közünk lett volna a jet ski-hez. A hangulat garantált, és láthatjuk milyen az, amikor a Nintendo egy nem franchise játék esetében is kitesz magáért.

Grafika: 8/10 Játszhatóság: 7/10 Szavatosság: 8/10 Kihívás: 9/10 Zene / Hang: 8/10 Hangulat: 10/10 + Ritka élethű grafika + Rendkívül élethű + Több lehetőség + Fantasztikus hangulat – Kidolgozatlan karakterek 88%