Három kör a fehér viharban - 1080° Avalanche

November közepe nálam a téli sport szezon kezdete. Ekkor kezdődnek a téli sport versenyek, melyeket mindig lelkesen követek az Eurosporton. Nem tagadom, hogy eleinte azért kezdtem el nézni, mert nagyon tetszett a téli táj, de idővel a sportágak is magukba szippantottak. Először a biatlont szerettem meg a nyugodt légköre miatt, majd jött az alpesi sí, snowboard, síugrás, majd a szakkommentátoroknak köszönhetően némi tudásra is szert tettem a sportágakat illetően, így már kicsit hozzáértőként is nézem ezeket a sporteseményeket.

De nemcsak nézem, hanem játszom is a téli sportokat. Hosszú évek óta hagyomány nálam, hogy november közepe és nagyjából március közepe között játszok téli sportokkal Nintendón. Jelenleg a két 1080° Snowboarding és a Mario & Sonic 2010 és 2014-es téli Olimpiai játékok állnak rendelkezésre. Ha valamit beszereznék még, az SSX-ből néhány játék. De most kerüljön fókuszba egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, a 1080° Avalanche.

Sajnos a játék nem önhibájából került a perifériára. A hatodik generációban a PlayStation 2 olyannyira uralta a konzolpiacot, hogy az XBOX-nak és a Nintendo GameCube-nak esélye sem volt, hogy komolyabban szót kapjon. Nem utolsósorban a 1080° Avalanche elődje, a 1080° Snowboarding volt az első igazi téli sportjáték, mely ráadásul produkált is valami eladást. A keresetnek köszönhetően további fejlesztőcégeket inspirált arra, hogy megalkossák a maguk snowboard játékát. Ismert a már fentebb említett SSX, de ott van a Tony Hawk Pro Skater, ahogy a Shaun Palmer's Pro Snowboarder. Tehát a 1080° Snowboarding azért is tudott valami kereskedelmi sikert elérni, mert nem volt igazi konkurense, míg a 1080° Avalanche már messze nem volt egyedülálló.

Pedig érdemes egy pillantást vetni rá, mert a játék minden szempontból fantasztikus! Meg is néztem, 92%-ra értékeltem, és most is nagyjából tartom magam ehhez az értékhez. Külsőre is gyönyörű játék, megítélésem szerint szépen öregedett az évek során. Mert hát ne felejtsük el, hogy tavaly volt 20 éves a játék! CRT TV-n nagyon szépen mutat a játék, viszont lapos TV-n már kicsit homályosabb a kép. Ugyanakkor a pályák rendkívül részletgazdagok. Nagyon sok elem van, így azt gondolom, hogy az F-Zero GX-hez hasonlóan ez is olyan GameCube játék, aminek a karaktereit kicsit jobban kidolgozzák, szélesvásznúvá és nagy felbontásúvá teszik, akkor megállná a helyét a mai játékok között is. De a játék oly módon is szépen öregedett, hogy nagyon dinamikus. Gyorsan megy a verseny, szinte érezni a feszültséget, izgalmat, minden egyes pillanatban a képernyőre szegez és arra késztet, hogy összpontosítsak a játékra.

Zene

Ebben nagyban hozzájárul a zene is, amely az előző játékkal ellentétben egységesebb, dominál a kemény rock zene. Ráadásul néhány dalt olyan kanadai punk-rock együttesekkel vettek fel, mint a Finger Eleven, Cauterize vagy BOYSETSFIRE. Ők mifelénk ismeretlenek, és a dalokat meghallgatva mondhatjuk, hogy méltatlanul. Emelik a játék hangulatát, mintha igazán átéreznék a snowboard lényegét. Közülük talán a Finger Eleven a legkeményebb, valósággal berúgja az ajtót a Good Times című dalukkal, mely az első pálya zenéje, bőven megalapozza a hangulatot. A Cauterize az az együttes, amelyik némileg kilóg a többi közül, hiszen az énekesnek nincs kifejezetten klasszikus rocker hangja. A zenéjük is leginkább punk rock stílusú, míg a többieké inkább hard rock. Choke dalának egy részletét választották ki a játék főmenüjének témájául. Jelen van még pluszban a Seether a Fine Again című alternatív rockdalával, mely optimista és nyugodt hangvétele remekül egészíti ki a fentebb említett három banda dalait. Sőt, ez lett a személyes kedvencem. Készítettem egy lejátszási listát a licenszelt dalokból, érdemes meghallgatni őket.

Összesen 8 dalt licenszelt a Nintendo, a többiről a cég saját zeneszerzői gondoskodtak. Sajnos nem jelent meg hivatalosan CD-n, de a játékban végighallgathatjuk őket. A Socketzero, JP, Squidd, B711 a Nintendo saját formációi erre a játékra. Mindegyik egyedi színezetet ad a játéknak. Érdekes, hogy amíg különböző rock dalokat licenszelt a Nintendo, addig a saját együttesei leginkább elektronikus zenében utaznak. Ugyanakkor igyekeztek olyan dalokat írni, hogy passzoljanak a licenszelt dalokhoz. Bár néhány annyira egyedire sikeredett, hogy be se lehet határolni egy stílusba. Engem elsősorban a Socketzero: Point A dala fogott meg a maga dinamikus mivoltával, mely egyszerre áraszt magából feszültséget és nyugalmat. Arra osztökél, hogy minden egyes pillanatban odafigyeljek a játékra, mert bármikor jöhet a lavina, mely maga alá temethet. Ebben a dalban érzem leginkább azt, amiről szól nekem a játék. De a többi dal is igyekszik a maga módján "bemutatni" a snowboardot, némelyik teljesen egyedi aspektusból. A JP dalai a legegyedibbek, de a leginkább a Squidd dalait dicsérik. Ez az egyedüli a Nintendo saját együttesei közül, ahol énekelnek. És nem is akárhogy! Nagy kár, hogy írtak más videojátékhoz dalt, egy ziccert hagyott ki velük a Nintendo.

Játékmódok

A 1080° Snowboardinggal ellentétben itt kisebb hangsúlyt kap a trükközés. Itt is van Trick Attack, de kivették Traininget, tehát nincs arra lehetőség, hogy a trükköket külön gyakoroljuk. A fő játékmód továbbra is a Match Race, ahol egy gépi ellenféllel versenyzük egy adott útvonalon. A pályák megítélésem szerint nem rövidebbek, egyszerűen lehetőségünk van sokkal gyorsabban is menni, ezért hamarabb célba lehet érni. Könnyebben érjük el a végsebességet, ha induláskor az analóg kart felfele irányítva kicsit meglökjük magunkat, illetve rögtön utána az L-gombbal felvesszük a tojástartást. De nem érdemes abban maradni, mert nehezebben tudunk kanyarodni. A játék kicsit brutálisabb lett abból a szempontból, hogy könnyedén elláthatjuk az egyszeri síző, illetve járókelő baját, ha épp útban van. És ott vannak a már korábban említett ránk leselkedő veszélyek. Lavinaveszély az van, és egyszerűen hátborzongató, ahogy az egész kamera beremeg, és szól a sziréna, ahogy száguldunk lefelé a lejtőn. Tehát mindent megtettek annak érdekében, hogy a játék még izgalmasabb legyen.

A Time Attack is adott, hogy felvegyük a versenyt önmagunkkal és az addig elért legjobb időnkkel. Újdonság, hogy érmedarabkákat gyűjthetünk a pályán. Ha megtaláljuk mind a 5 darabot, akkor lesz teljes az érme. Ezek összegyűjtésével nyílnak meg a további hódeszkák, tehát érdemes keresni őket. Ugyanakkor mivel eléggé el vannak rejtve, ezért tapasztalataim szerint nem lehet úgy legjobb időt menni, hogy közben összegyűjtjük a darabkákat. Megítélésem szerint egyfajta kényszermegoldás volt a Nintendo részéről. Akartak mindenképp valami extrát adni a játéknak, hogy minél több megnyitható titok legyen, de úgy gondolták, hogy erre felesleges lenne külön játékmódot szentelni. A versenyt megzavarná, így maradt az, hogy legyen az időmérő verseny része.

A másik új játékmód a Gate Challenge, ahol a saját ügyességünket tehetjük próbára. Itt a pályákon vannak gátak elhelyezve, mint az alpesi sízőknek. A feladatunk, hogy a kettő között átmenjünk. Sikeres áthaladás esetén 500 ponttal és 2 másodperccel leszünk gazdagabbak. Nem végzetes, ha kihagyunk egy gátat, de nincs annyi idő, hogy úgy érjünk célba, hogy túl sokat hagyunk ki. Vannak nagyobb ellenőrző pontok, ahol 5 másodpercet írnak jóvá, plusz, ha minden addigi gáton átmentünk, akkor "PERFECT" értékelésért további 500 ponttal leszünk gazdagabbak. Eléggé trükkös helyen vannak a gátak, kell gyakorolni, hogy ráérezzünk arra, hogyan tudunk átmenni mindegyiken. Az a legbiztosabb, ha még az "aktuális" gát előtt ráfordulunk a következőre, így könnyebb lesz azt elérni.

És ott van a már korábban említett Trick Attack. Ezt szerencsére könnyebb teljesíteni, hiszen realisztikusabb lett a játék. Jelen esetben is minél bonyolultabb trükköket hajtunk végre, annál több pontot kapunk. Van többjátékos módja is a játéknak, amit nemcsak normál módon, hanem LAN adapterrel is játszhatunk. Egyszerre négyen is versenyezhetünk, ami mindenképp nagy előnye a 1080° Snowboardinghoz képest. Sokkal élvezetesebb, és tartalmasabb lett az egész játék.

Karakterek

Ebben a játékban is 5 karakter közül választhatjuk ki a legszimpatikusabbat. Néhányan ismerősek lesznek az előző játékokból, de vannak újak is. A játék újdonsága, hogy mindegyik versenyzőnek saját snowboard-készlete van, melyek szintén egyedi tulajdonságokkal bírnak. Vannak bizonyos rejtett hódeszkák is, mint például a NES controller mintázatú, vagy a pingvin, ecset mintázatú snowboardot is megnyithatjuk. Az ultimate hódeszka a rakéta, amivel szuper gyorsak vagyunk.

A karakterek képességei 8-as skálán értendők. Jelen esetben is igaz az, hogy a japán nevek keleti sorrendben olvashatók. Ismerkedjünk meg velük.

Ricky Winterborn

Nemzetiség: Kanadai
Kor: 18 éves
Nem: Férfi

Sebesség: 6
Gyorsulás: 5
Ugrás: 8
Irányítás: 5
Egyensúly: 5

Kanadában, Whistler hegység közelében él, itt tanult meg snowboardozni. Az öltözködését és a beszédstílusát nagyban befolyásolta a Punk és elektronikus zene. Igazi nagymenővé vált az előző játékok óta. Van is benne egoizmus, ugyanis nem szereti, ha valaki jobb nála. Tehát meglehetősen arrogáns a stílusa, ennek ellenére megragadta Hayami Akari figyelmét. Úgy beszélik, hogy kettejük között kapcsolat van.

Hayami Akari

Nemzetiség: Japán
Kor: 19 éves
Nem: Nő

Sebesség: 5
Gyorsulás: 6
Ugrás: 5
Irányítás: 8
Egyensúly: 6

Kóbe városában született, kedves, jóakaratú lány. Szívesen ösztönöz, bátorít másokat a jobb teljesítményért. Eléggé alacsony lány, de nem szereti, ha emiatt lenézik őt. Elmondása szerint tavaly legyőzte Ricky-t a félcső versenyen az előző szezonban, de Ricky tagadja ezt. Hayami gyakran hallgatja a legújabb trendeket, de Ricky hatására nem veti meg a punk rock zenét sem.

Kemen Vasquez

Nemzetiség: Chilei
Kor: 21 éves
Nem: Férfi

Sebesség: 8
Gyorsulás: 5
Ugrás: 8
Irányítás: 5
Egyensúly: 5

Santiagóban született, alapvetően nyugodt srác. Nem zavarja, ha vitáznak vele, vagy bántják őt. Akkor mutatja meg az igazán vad oldalát, ha nyer. Akkor bemutatót tart a legmenőbb táncából. Ha versenyre készül, gyakran hallgat kemény rap zenét, hogy felvegye a sport ritmusát.

Tara Hunter

Nemzetiség: Amerikai
Kor: 22 éves
Nem: Nő

Sebesség: 5
Gyorsulás: 8
Ugrás: 5
Irányítás: 6
Egyensúly: 6

Groton városában született, igazi hip-hop díva. Mindig stílusosan csúszik le a hegyen, de az érzelmeit soha nem mutatja ki. Tarának ez az első szezonja, és úgy érzi, bizonyítania kell, hogy kivívja a többiek tiszteletét és elismerését. Kész is megdolgozni érte.

Rob Haywood

Nemzetiség: Amerikai
Kor: 23 éves
Nem: Férfi

Sebesség: 7
Gyorsulás: 5
Ugrás: 5
Irányítás: 6
Egyensúly: 8

Seattle-ben született, igazi vezetői ambíciókkal rendelkezik. Nagyon okos és odafigyel a lényegre, de ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt elképzelte, gyakran dühös lesz. Sokkal inkább ő akarja kialakítani a trendeket, minthogy kövesse azt. Egyaránt részt vesz nyári- és téli extrém sportokon, aminek köszönhetően nagyon jó fizikummal rendelkezik. Rob szívesebben van együtt Tarával és Kemennel, jó eséllyel a kicsi korkülönbség miatt. Nagyon szereti a hegyeket, ami szerinte remekül szimbolizálja az általa szeretett Rock zenét. Kemény, gyors és sötét.

Fejlesztés

A játékot jó eséllyel az elődjének sikere hívta életre, ugyanis még Nintendo 64-re tervezték a megjelenését. Még 1999-ben jelentették be a folytatást, amit a Nintendo másodfejlesztője, a Left Field vett gondozásába. De gyorsan kiderült, hogy a játék nem abban az ütemben készül, ahogy a Nintendo elgondolta, ezért törölték a Nintendo 64-es megjelenést, helyette Nintendo GameCube játék lesz. Nem sokkal ezután a Left Field be is jelentette, hogy visszalépnek attól, hogy a Nintendo másodfejlesztője legyen, hogy a többi konzolra is tudjon játékot fejleszteni.

A játék további fejlesztését a Nintendo amerikai fejlesztő részlege, a Nintendo Software Technology Corporation vette kezelésbe. Eredetileg 1080°: White Storm címen akarták megjelentetni, utalva a Wave Race: Blue Storm-ra. Végül 1080° Avalanche címen jelent meg. De az eredeti címet sem vetették el teljesen, ugyanis Japánban 1080° Silverstorm (テン·エイティ シルバーストーム) címen jelentették meg.

A legnagyobb kihívás az volt, hogy milyen úton menjen a játék tovább. Az elődhöz hasonlóan maradjon meg a realitás talaján, vagy vesse alá magát az új trendeknek, és a rivális snowboard játékokhoz hasonlóan "toljuk maximumra az extremitást" elven fejlesszék a játékot? Az eredményt látva a Nintendo valahol a kettő között próbált meg egyensúlyozni. Igyekezett megőrizni a sportág valóságos mivoltát, de amikor lavinától kell menekülni, vagy egyszeri síelőket is "eltakaríthatjuk" az útból, azért érzékelhető, hogy a Nintendo érzékelte, hogy ezalatt az 5 év alatt is sokat változtak a trendek. Dimanikusabbak, keményebbek lettek a játékok. Tehát se nem annyira valóságos, se nem annyira extrém. A Nintendo (jelen esetben) jó szokásához híven maradt az egyedi útján, aminek köszönhetően ismét egy fantasztikus játékot vehettünk a kezünkbe.

A Nintendo nem vette át az SSX-ből a karrier módot, a hatalmas hegyeket és a szakkormmentárokat. Helyette viszont fókuszált az egyedi pályatervezésre, és ne feledjük el, hogy a 1080° Snowboardinggal ellentétben itt már minden egyes nehézségi szintnek saját pályái vannak. További örvendetes fejlődés az elődhöz képest, hogy ha valami baj ér minket (például nekiütközünk valakinek) nem feltétlen esünk el, csupán elvesztjük az egyensúlyunkat, amit az Analóg kar forgatásával gyorsan korrigálhatunk.

Amire viszont komoly gondja volt az amerikai fejlesztő csapatnak, hogy a trükkök kivitelezése reálisabb legyen. A 1080° Snowboarding egyik sikerének alapjának tudják be a trükkök széles tárházát, de ezek kivitelezése irreálisan nehéz volt. Volt olyan, hogy egyáltalán el se kezdte a trükkök kivitelezését, de arra is volt példa, hogy saját hibánkon kívül sültünk bele a mutatványba. Ezen sokat korrigáltak a GameCube-os változatban. Az újabb játékban gondoskodtak arról, hogy ha nem sikerül a trükkök kivitelezése, az tényleg a mi hibánk legyen.

Külön érdekesség még, hogy Amerikában megjelent egy dupla lemezes kiadás is a játékból. Az extra DVD-n egy félórás téli sportfilmet nézhetünk meg, közben hallgathatjuk a játék zenéjét.

Pattanjunk hát hódeszkára!

Remélem, ez a cikk felkeltette az érdeklődők figyelmét. A játék kiváló példa arra, hogy milyen kiválóságok tudnak olykor születni a Nintendo különutas mivoltából. Kétségtelenül figyelembe vette a trendek változását: Dinamikusabbá, izgalmasabbá tette a játékot, határozottan érezni a feszültséget, de ragaszkodtak a 1080° Snowboarding valósághű mivoltához. Ezzel nagyon jót tettek, nagyon kár, hogy nem jutott ki a neki járó figyelem. Kiválóan visszahozza a téli sportok hangulatvilágát, ráadásul ennek mi is részesei lehetünk.

Remek munkát végeztek, és ahány Nintendo GameCube játékról írtam eddig, mind egyre jobban sajnálom, hogy nem digitalizálták a játékokat. Így ha akarunk velük játszani, rendelkeznünk kell egy konzollal, plusz egy példánnyal a játékból. Ahogy a cikk elején szó volt róla, CRT TV-n éles és szép a kép, viszont ami a HD TV-t illeti, már kis kijelzőn is homályos a kép. Nagyon megérné, hogy aktualizálják, mert egy igazi remekmű lett. Addig is, amíg a Nintendo ezt nem lépi meg, akinek van lehetősége, mindenképp szerezzen be egy GameCube-ot és egy 1080° Avalanche-et, és hódítsa meg a hóval fedett hegyeket. Fantasztikus élményben lesz része.

Linkek

Hivatalos Nintendo profil | NintendoLife | GameFAQs | Moby Games | Wikipédia | Fandom oldal

Csobbanjunk a habok közé! - Wave Race: Blue Storm

Van egy olyan szokásom, hogy az évszaknak megfelelő játékokkal játszom. Például a Mario & Sonic játékok kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy otthonunkban akár minden nyáron újra éljük a nyári Olimpia hangulatát, de itt van a Nintendo 64-re és GameCube-ra megjelent Wave Race páros, ami szintén kiváló választás azoknak, akik szeretik a vízi extrémsportokat.

Bár Jet ski-t ritkán közvetítenek sportcsatornák, pedig emlékeim szerint egy időben felkapott volt, de aztán annyiban maradt. Nagyjából akkor jelent meg a Nintendo 64-re a Wave Race 64. El is ment a játékból majdnem 3 millió példány. Volt egy kellemes hangulata, aminek köszönhetően mindig játszatta magát, de valamiért a Nintendo nem kapta fel annyira. Van három sportjáték-sorozata a cégnek, melyeket meglehetősen méltatlanul kezelt: A Pilotwings - Wave Race - 1080° Snowboarding hármas. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy rétegsportágakat dolgoznak fel, melyeket kevesen űznek. Pedig egy ilyen játék kiváló lehetőség arra, hogy népszerűsítse az adott sportágat. A Nintendo játékaiban erre minden lehetőség adott volt, hiszen a cég nagyon is ért a játékfejlesztéshez, hogy a játékaiba beletegye azt az egyedi hangulatvilágot, mely megkülönbözteti a Nintendo játékait a többi fejlesztő cég játékaitól. Ezt sikerrel alkalmazta a Wave Race játékokban is.

Nagyon jó lett mind a két játék, bár a Blue Storm valamivel tökösebb lett, nemcsak a nehézségével, hanem a szövegeivel is. Egy idő után rettenetesen bosszantott a Nintendo 64-es játékban, hogy a kommentár mindent már-már kényszeresen pozitívan reagált le. Például a Time Attack módban, azt mondja: "You almost had it!" amikor 6-7 másodperccel elmaradtam a legjobb időmtől, de őszerinte "majdnem" megvolt. Én azt hívom "almost had it"-nek, amikor csak néhány tizeddel maradtam el a legjobb időmtől. Ezeket azért idegesítő egy idő után hallgatni, mert tudom én magamtól, hogy nem volt jó a versenyem, nem kell tompítani az élét. Ilyen nagy különbség mellett meg legjobb jóindulattal sem lehet "majdnem"-ről beszélni. Merjétek mondani egy Forma 1-es versenyzőnek időmérő edzéskor 5 másodperc hátránynál, hogy "You almost had it!", szerintem egy nagyot  belerúgna a kocsijába. Bár a 64-es játék narrátorának hangja effektív idegesítő tud lenni, szerencsére a Blue Storm-ban mások beszélnek. Konkrétan a versenyzők edzője, kiknek stílusa jobban reprezentálja a sport extrém mivoltát. A Nintendo 64-es játék szövegét is szerencsére teljesen megváltoztatták.

De minden szempontból jobb a Nintendo GameCube-os játék. A grafika a karakterdizájnt leszámítva gyönyörű! A víz teljesen valóságszerűen fordozódik, ahogy a hullámzás is (bár ez már a Nintendo 64-es játékban is jó volt) teljesen jó. Sőt, azt mi magunk is állíthatjuk, ezáltal is változatosabbá téve a játékot. De még az időjárási körülményeken is lehet változtatni. Természetesen napos időben a legjobb versenyezni, esőben pedig igazi kihívás a látási viszonyok okán is. Erről a kamerára cseppenő esőcseppek is gondoskodnak.

Sokan egyébként nem szeretnek a Time Attack módban játszani. Vagy elő sem veszik, vagy épp csak kipróbálják, hogy elmondhassák magukról, hogy teljes körűen kipróbálták a játékot. Pedig nagyon jól lehet rajta gyakorolni, én azon kevesek közé tartozom, akik sokat szoktak Time Attack-ben játszani. Úgy vagyok vele, ahogy az egyik nagy kedvenc animémben a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben volt jelenet, amikor Sasaki Kousuke lehordta Kurahara Kakeru-t, hogy nem szégyelli magát, gyengékkel fut egy csapatban, majd Sugiyama Takashi odalépett és büszkén odamondta neki, hogy "Mi a saját versenyünket futjuk!" Ez a Time Trial vagy a Time Attack játékmód. Ott csak saját magunkkal versenyzünk, a Time Attack kiváló lehetőség arra, hogy magunkat fejlesztve, akár legyőzve is fejlesstük önmagunkat. És ha egy játék kellőképp jó, akkor a Time Attack mód még motivál is, hogy fejlődjünk benne. Minimum 1 órát képes vagyok minden alkalommal Time Attack-en játszani.

Ez a játékmód azért is jó, mert nem zavarnak be a többiek. Van lehetőség kiismerni a pálya sajátosságait, hol vannak a bóják, hogyan kell irányítani a Jet-ski-t, hogy mindegyiket a megfelelő irányból ki tudjuk kerülni. Azt is beállíthatjuk, hogy milyen milyen időjárási körülmények között eddzünk. És csak megerősíteni tudom, hogy élmény javítani a legjobb időnket. Személyes tapasztalat, amikor már elég jó vagyok egy könnyebb pályán, aztán egy nehezebb pályát választottam, abban is sokkal jobb voltam és az addigi legjobb időmet 9 másosperccel javítottam meg! Az elején általában hagyom, hogy továbbmenjek, ha hibázok és az akkori legjobb idők természetesen elmaradnak az átlagos legjobb időtől. De ahogy fejlődök, úgy engedem meg magamnak egyre kevésbé a hibázást és indítom újra a játékot, ha felborulok a Jet-ski-vel. Egy idő után egyre gyakoribb, hogy hiba esetén újra kezdem az egész játékot. Ez főleg akkor tud rettenetesen bosszantó lenni, amikor egy előző körben körrekordot értem el. Szerencsére egyáltalán nem rage-elek és nem vágom dühösen a földhöz a controllert, ha elrontom és újra kell kezdenem. Nagyon egyszerű módszerem van önmagam megnyugtatására: "Ha egyszer sikerült elérni azt a körrekordot, sikerülni fog még egyszer." Én csináltam és akkor nagyon figyeltem, miért is ne sikerülhetne még egyszer? Ez arra ugyan tényleg jó, hogy megnyugtassam magam, de nem mindig jön össze. Van olyan, hogy tényleg keresztet vethetek arra az időre, de arra is volt példa, hogy még annál is jobbat tudok teljesíteni. Akkor aztán tényleg hatalmas az öröm.

Azt külön pozitívumnak tartom a játékban, hogy nincs előre beírt legjobb idő. Nem szeretem a versenyjátékok időmérőiben, ha van írva például 1:10:000, mert akkor elvész annak az élménye, hogy önmagamat fejlesztve érek el legjobb időt. Ráadásul nem feltétlen van olyan idő beállítva legjobbnak, amit könnyű elérni. Ilyen szerencsére nincs a Wave Race: Blue Storm-ban. Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha a Time Attack módban teljesen egyedül gyakorolhatunk.

Verseny

Akkor érdemes a Championship Mode-ban komolyan versenyezni, amikor az időmérőn kellőképp kiismertük a pályákat. A versenyek ugyanis még normal-ban is rendkívül nehezek tudnak lenni. Ha felborulunk a Jet-ski-vel már jönnek ránk az ellenfél játékosok és akár testületileg is megelőznek minket. És ez nemcsak önmagában azért baj, mert nem érhetünk el jó eredményt, hanem mindegyik pályánál kell egy minimum pontszám, amit el kell érni ahhoz, hogy a következő pályára mehessünk. Ez természetesen halmozódik, ahogy egyre előrébb megyünk és a játék kellő ismerete, valamint elegendő gyakorlás nélkül nem olyan könnyű elérni azt.

8-an versenyzünk, az 1. helyezett 12 pontot kap, de az utolsó is kap 1 pontot. Nekem szimpatikus az egy pont az utolsó helyen, mert ha mást nem, legalább azt méltatja a játék, hogy végigmentünk. Ebben a játékban tényleg megérdemli az 1 pontot az is, aki utolsónak ér be, ugyanis ha 5 alkalommal rossz oldalról kerüljük ki a bójákat, akkor diszkvalifikálnak minket a versenyről. Ekkor kapunk 0 pontot.

De természetesen, aki végig akar menni az egész versenyen, annak komolyabb eredményt kell felmutatnia. A játék pedig minden szempontból jobb, mint a Nintendo 64-es előd, úgyhogy érdemes minél többet játszani. Élményszámba megy fejlődni és jó érzés jónak lenni egy ilyen játékban.

Trükkök kivitelezése

Trükkök kivitelezését egyáltalán nem gyakoroltam a játékban. Ezeket a versenyben nem érdemes alkalmazni, mert csak belassít minket. A többi játékos se használja, ráadásul extrém sportokban gyorsasági versenyeknél egyik sportoló sem trükközik. A 1080° Snowboardingnak köszönhetően szívesen nézek snowboardot télen az Eurosporton, és ott is az van, hogy amikor gyorsasági verseny van, akkor csak arra összpontosítanak, hogy tartsák a megfelelő tartást, a kanyart megfelelően vegyék be, illetve a különböző akadályokat úgy abszolválják, hogy a lehető legkevésbé lassítsa őket. Ugyanez a helyzet a Jet-ski-nél is. Olyan trükköket lehet megtanulni ebben a sportágban is, hogy épp hogy nem vagyunk cirkuszi mutatványosok, de ezt a játékban csak a Stunt Mode-ban érdemes alkalmazni.

Illetve van egy Free Roam játékmód, ahol teljesen szabadon, arra mehetünk a pályán, amerre csak akarunk. Itt már végképp semmilyen megkötés nincs. Nincs időkorlát (amit saját magadnak állítasz), nincs az, hogy hány kört mehetünk, minden teljesen szabad. Ez a játékmód ideális a trükkök gyakorlására. Utána mehetünk a Stunt Mode játékmódra, ahol díjazzák a tudásunkat. Minél bonyolultabb trükköket mutatunk be, annál több pontot kapunk. Tehát ebben a módban a pontrekordunkat dönthetjük meg.

Karakterek

A játékban 8 karakter közül választhatunk, ismerkedjünk meg velük egy kicsit komolyabban. Az ő egyéni képességeik is növelik a játék szavatosságát, ugyanis külön kihívás kiismerni mindegyik irányítását. Az nagyon jó, ha valaki 1-2 karakterrel profin megtanul játszani és sorra nyeri velük a versenyeket, de azt szoktam mondani, hogy azok az igazán jó játékosok, akik mindegyik karakterrel jól tudnak játszani. Ők azok, akik 100%-ig kiismerték a játékot, hiszen nemcsak az adott játékos sajátosságaihoz alkalmazkodva tudnak úgy versenyeket nyerni, hogy mindegyik pályát kiismerték. Röviden összefoglalva mesterei a játéknak. És így már sokkal hosszabb ideig tart ténylegesen jónak lenni a játékban, hiába van benne csak 7-8 pálya. Ez a kis leírás segít abban, hogy vázlatos képet kapjunk a játszható karakterekről és és eldöntsük, hogy melyikükkel érdemes kezdeni, melyikükkel érdemes megismerkedni a játékkal, kit érdemes később választani, amikor már jók vagyunk.

Mindegyik mellett olvashatók a képességei, ez a játéknak meghatározása alapján 6-os skálán értelmezendő. 1-es a szegényes, 6-os a kiváló. A japán nevek keleti sorrendben olvashatók.

1. Hayami Ryota

Kor: 18 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Coacha, Jack
Irányítás: 4,5
Sebesség: 4,5
Gyorsulás: 3
Erő: 4
Kunszt: 3

Hayami Ryota ideális kezdőknek. Semmiben nem kiemelkedő, de nagyon jól irányítható, vele jól elsajátíthatók a játék alapjai. Egyébként kedves szerény srác. Jóképű, szeretik a lányok, de nincs meg benne az a vagányság, ami ahhoz kell, hogy igazán jó legyen ebben a sportban. Leginkább csak élvezni szereti a játékot, nem kifejezetten versenyszellem. Ő a Wave Race 64-ben debütált, ahol szintén nagyon jól irányítható karakter.

2. David Mariner

Kor: 32 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Haverja, Ray
Irányítás: 2
Sebesség: 6
Gyorsulás: 1,5
Erő: 5
Kunszt: 2

Nagydarab srác, jellemzőek is rá a nehéz súlyú versenyzők sajátossága, hogy ugyan nagyon gyorsak tudnak lenni, de azt nehezen érik el, ráadásul rosszul irányíthatók. David Mariner is olyan nagy ívben veszi be a kanyart, hogy nagyon könnyű vele kikerülni a pályáról valamint a megfelelő irányból kikerülni a bóját. Igazából semmire nem megy a nagy sebességével, mert csak még nehezebben irányítható akkor. Csakis profi játékosoknak javasolt. Ő is a Wave Race 64-ben debütált, ott is ő a legnehezebben irányítható karakter.

3. Hayami Akari

Kor: 17 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Szobatársa, Kyoko
Irányítás: 3
Sebesség: 1,5
Gyorsulás: 6
Erő: 1,5
Kunszt: 5,5

Hayami Akari a tipikus aranyos japán kiscsaj, akin megakad a fiúk szeme fürdőruhában. De aranyos vagy sem, ő a "túl könnyű irányítani" tipikus esete. Annyira élesen veszi be a kanyart, hogy alig kell fordulni vele, és akkor is szinte hajtűkanyart vesz. Vele ezért kell vigyázni. De egyébként nagyon könnyen eléri a végsebességét, így aki megtanulja a jet-skijének irányítását, az egy jól irányítható karakterrel versenyezhet. Mellesleg a habok mellett a hófödte hegycsúcsok ördöge is, hiszen az 1080° Snowboarding-ban debütált. Bár a kisugárzása nem ezt tükrözi, de alapvetően kedves, szerény lány, akinek nem okoz problémát elismerni a másik erényeit. Ő Hayami Ryota húga

4. Nigel Carver

Kor: 28 éves
Nemzetiség: brit
Edzője: Coacha, Terrence
Irányítás: 6
Sebesség: 3
Gyorsulás: 4
Erő: 3
Kunszt: 4,5

Ő a másik, akit könnyű irányítani. 100%-ig azt csinálja, amit "mondunk" neki, emellett jó a sebessége is. Vele is nagyon jól meg lehet tanulni az alapokat, kezdőknek érdemes őt választani. Ő csak ebben a játékban játszható karakter.

5. Ayumi Stewart

Kor: 21 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Coacha, Robin
Irányítás: 4
Sebesség: 4
Gyorsulás: 3,5
Erő: 3,5
Kunszt: 3,5

Ayumi Stewart félig japán félig amerikai, ezért van nyugati sorrendben a neve. Ő azok számára ideális, akik már elsajátították az alapokat és már több kihívásra vágynak. Ő sem kiemelkedő semmiben, de nagyon jó eredményt lehet vele elérni. Ő is a Wave Race 64-ben debütált.

6. Rob Haywood

Kor: 20 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: A barátja, Doug
Irányítás: 2,5
Sebesség: 5,5
Gyorsulás: 2
Erő: 6
Kunszt: 2,5

Rob Haywood a tipikus erőember, akinek szenvedélye a testépítés. Minek utána kiváló erőben van, ezért a nehéz súlyú versenyzők jellemzőivel rendelkezik: nagyon jó a jet-skijének végsebessége, de nagyon nehezen irányítható. Ő is nagy ívben veszi be a kanyart, könnyű kijönni vele a pályáról és nehéz megkerülni vele a bójákat. Kifejezetten profiknak ajánlott. Ő is a 1080° Snowboarding-ban debütált, ott is inkább az erejével tűnt ki, semmint a tudásával.

7. Ricky Winterborn

Kor: 14 éves
Nemzetiség: kanadai
Edzője: A nagybátyja, Russ
Irányítás: 3,5
Sebesség: 2
Gyorsulás: 5
Erő: 2
Kunszt: 6

Ricky Winterborn a csapat legfiatalabb, egyben legkisebb termetű tagja. Ebből kifolyólag nincs nagy ereje, de nagyon jól gyorsul és a relatíve alacsony végsebességét jól tartja. Emellett ő is ajánlott kezdőknek, hiszen jól irányítható, vele is jól elsajátíthatók az alapok. Zsenge korának okán ő a legbevállalósabb, nemcsak imádja kivitelezni a trükköket, hanem nagyon jó is bennük. Az ő személye abból a szempontból is érdekes, hogy szintén a 1080° Snowboarding-ban debütált, sőt a 1080° Avalanche-ben is játszható karakter, de a téli sportokban inkább tűnik fiatal felnőttnek. A Nintendo 64-es téli játékban kicsit esetlen, de a GameCube-os változatban ő a legmenőbb srác, aki már-már a rosszfiú-lét határait súrolja.

8. Serena del Mar

Kor: 19 éves
Nemzetiség: brazil
Edzője: A barátja, Luis
Irányítás: 5,5
Sebesség: 3,5
Gyorsulás: 4,5
Erő: 2,5
Kunszt: 4

Mindig jól jön egy spanyol nevű (bár portugál ajkú országból származik...), egzotikus külsejű nő, akin megakad a férfiak szeme. Ő ezen funkciók mellett meglehetősen jó játékos, bár néha ő is túl könnyen irányítható, ami problémát okozhat. Ő is inkább azoknak ajánlott, akik már kiismerték az alapokat. Ő is csak ebben a játékban játszható.

Kritikák

Kritikákat nemcsak azért érdemes olvasni, hogy összevessük a saját véleményünket másokéval, hanem mások olyanokra is ráirányíthatják a figyelmünket, amire addig nem is gondoltunk, pedig tényleg sarkalatos pontok. Ezért is van az, hogy bizonyos játékokat jobb évekkel később ismét elővenni, hogy mássuk, hogy más játékok ismeretében is ugyanolyannak látjuk-e a játékot. Erre az egyik legjobb példa számomra a Mario Kart 64, amivel annak idején rengeteget játszottam. Sokáig fel se tűntek a hibái, mert akkor nem ismertem annál jobbat, csak később, ahogy jöttek a technikailag jobb versenyjátékok (pl.: Diddy Kong Racing), világlott meg, hogy mennyivel jobb is lehetett volna a játék, ha csak egy kicsivel később jelenik meg.

Egy ilyen hibája a játéknak lett világos számomra akkor, amikor először játszottam a 1080° Avalanche-csel. Hogy mennyire kidolgozottabbak a karakterek ott. A Wave Race: Blue Storm esetében a víz fodrozódása és az időjárási körülmények teljesen realisztikussá teszik a játékot, de a karakterek messze nincsenek kidolgozva. Felismerhetők, azzal nincs gond, de részletek elvesznek. Azért nehéz erről részletesebben írni, mert a játék megjelenése óta eltelt 20 év és ma már szinte teljesen filmszerű a karakterek kidolgozása. Ma már nehéz megállapítani, hogy GameCube-on mi számít igazán jónak. Főleg, hogy nem az apró részletekre állt rá a szemem, de azt biztosra tudom mondani, hogy ebben a játékban a víz az, amire nagyon fókuszáltak, hogy a hullámzás, eső legyen minél valósághűbb.
Ugyanakkor, ha a Nintendo 64-es játékhoz képest nézzük, ahol a sisak miatt egyáltalán nem volt arca a karaktereknek, akkor inkább fejlődött a játék. A Wave Race 64-ben csak az eredményhirdetéskor láthattuk a játékosok arcát, és ott aztán tényleg nem a karakterdizájn az, ami miatt elkezdünk tapsolni. A GameCube-os játékban legalább végig látjuk őket.

A másik, amit komolyan szoktak említeni, hogy a pályákon nincs sok változtatás a Wave Race 64-hez képest. Nemhogy nincs sok változtatás, hanem a nagyrészüket egy az egyben áthozták a Nintendo 64-es változatból, azokat fejlesztették tovább. Így a Wave Rave: Blue Storm majdnem úgy viszonyul a Wave Race 64-hez, mint a Mario Kart 8 Deluxe a Mario Kart 8-hoz. Mondjuk Wave Race 64 Deluxe-nak a GameCube játékot? Annál azért lényegesen több, ha már csak a grafikára gondolok, de a több karakter is kellő extrát nyújt, főleg ha arra megyünk, hogy mindegyikkel jók legyünk.

Sokan mondják, hogy nehéz a játék. Sokat kell gyakorolni az biztos, de erről csak azt tudom mondani, hogy a játék tényleg van annyira jó, hogy kellően motiváltak legyünk abban, hogy fejlődjünk benne. Nálam nem dominál a játék nehézsége. Ugyanakkor az tény, hogy meglepő tapasztalni egy-egy komoly Blue Storm-ozás után mennyivel könnyebb nyerni a 64-es játékban.

Ezeket leszámítva azt lehet mondani, hogy akik játszottak ezzel a játékkal, szinte kivétel nélkül szerették a Wave Race: Blue Storm-ot. A titok egyszerű: Kellőképp komolyan veszi magát ahhoz, hogy ténylegesen motiváltak legyünk a fejlődésben. Tényleg nem számít mennyire nehéz a játék.

Hol lehet játszani a játékot?

Ha már mindenképp kritizálni akarunk valamit, akkor azt, hogy a Nintendo mennyire mostohán kezeli a GameCube játékok sorsát. Sokan átkozták a Wii és a Wii U idejében a Virtual Console-t, mert a Nintendo újra pénzt kért a retro játékokért. Ez tény, de van egy nagy előnye az újra kiadásoknak: Folyamatosan köztudatban tartja a retro játékokat és elérhetővé teszi azoknak is, akik nem játszottak vele annak idején. Vagy azért, mert nem volt lehetőségük, vagy mert más játék volt náluk épp akkor fókuszban.

A Virtual Console-nak és most a Nintendo Switch online-nak köszönhetően folyamatosan játszhatjuk újra és újra a régi Nintendo konzolok játékait. Ez alól egyetlen kivétel van, a Nintendo GameCube. Sajnos a Wave Race: Blue Storm-ra is igaz az, ami a többi szintén nagyszerű Nintendo GameCube játékra (jó, tudom, kijött a Super Mario Sunshine a 3D All-Stars-ban illetve a Zelda: Wind Waker HD-ban), hogy ha ezeket újra akarjuk játszani, akkor vennünk kell egy Nintendo GameCube-ot és vadászni a játékot. Ami nem olyan könnyű a Wave Race: Blue Storm esetében, hiszen ebből lényegesen kevesebbet adtak el, csupán kb. 600.000 példányt. Az ilyen játékokért kár, sokkal nagyobb ismertséget érdemelnek. Csak remélni tudom, hogy kijönnek a Nintendo GameCube játékok is digitális formában, addig is érdemes egy Nintendo GameCube-ot venni és beszerezni a nagy játékokat, ami arra a konzolra jelent meg. Sok játékélménnyel leszünk gazdagabbak.

Extrába még annyit megemlítenék, hogy ezt a játékot tényleg CRT TV-n érdemes játszani. Bár van 22"-os LCD TV-m amin relatíve jobban mutatnak a retro játékok, de még ott is homályos a kép. Ha csak új TV-n van lehetőségünk játszani, mindenképp kis TV-n játsszunk, mert kevésbé pixelesek a játékok. De régi képcsöves TV-n az igazi. A Wave Race: Blue Storm képe tűéles CRT TV-n. Mutattak is nekem egy összehasonlító cikket retro játékok képei CRT és az LCD TV között, tényleg látványos a különbség. Ezeket a játékokat a régi képcsöves TV-kre fejlesztették, ott mutat igazán jól, az új TV-knek más a technológiája, ezért a retro játékok ritkán mutatnak rajta jól. Tehát retro játékoknak retro sarkot.

Akinek viszont van lehetősége ezzel a játékkal játszani, annak nagyon jó játékélményben lesz része.

Linkek

A játékról az alábbi weboldalakon lehet részletesebben olvasni.

Hivatalos Nintendo oldal | Wikipédia | MobyGames | GameFAQs | NintendoLife

1080° Avalanche

Megjelenés Japán: 2004. január 22. Amerika: 2003. december 1. Európa: 2003. november 28. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Sport Játékmód: 1-4 játékos Memória: 3+ blokk Platform

A konzolgeneráció váltás nemcsak a technikai fejlődésről kellene szóljon. Nemcsak grafikailag, zeneileg kell fejlődnie egy játéknak, hanem a több lehetőségből kifolyólag autentikusabbnak, hangulatosabbnak kell lennie. Ha mondjuk egy sportjáték jobban kihozná az adott sportágban rejlő lehetőségeket, teljes értékű játékok lennének, mindezek mellett maguk a pályák is hangulatosabbak lennének, minél jobban visszaadnák az adott sportág hangulatát, a retro sokkal inkább a helyén lenne kezelve, és nem lenne egyre nagyobb igény rá. Szerencsére még most is elmondhatjuk, hogy mi Nintendósok szerencsések vagyunk ezügyben, több játék is példázza azt, hogy miért jó az új generáció. Most is visszamegyünk egy kicsit az időben, és egy szintén nagyon jó példát szeretnék bemutatni.

Ez a 1080° Avalanche, mely számomra tökéletesen megmutatja, hogy miről szól egy generációváltás. Ez a játék ugyanis minden tekintetben jobb lett az elődjénél. A GameCube lehetőségeihez mérten kiváló játékról van szó, grafikailag rengeteget javult, a hihetetlenül dimanikus, a zene pedig hihetetlen hogy visszaadja a snowboard hangulatát. Mindezt teszi úgy, hogy mindent megőrzött abból, amitől olyan fantasztikus volt az elődje. Ahogy írtam, egy snowboard játékról van szó, ahol versenyezni lehet, és trükkök bemutatásával szerezhetünk minél több pontot. Már a címképernyőn hallható kemény rockzene is hűen visszaadja a játék dinamikus mivoltát, azonnal bevisz a sportág hangulatába. A két főjáték a Match Race és a Trick Attack. Öt játszható karakter áll rendelkezésünkre. Közülük Ricky Winterborn, Hayami Akari és Rob Haywood ismerős lehet az előző játékból, hozzájuk csatlakozott Tara Hunter és Kemen Vazquez. Nem érdemes utánuk nézni a Wikipédián, mind az öten fiktív szereplők. Mindnyájuknak saját hódeszka-készületük van, egyéni tulajdonságokkal, a karakterek egyéni jellemzőivel kiegészítik egymást.

Match Race esetében párbajt vívunk egy ellenfél játékossal, az nyer, aki gyorsabban ér be a célba. Ez a játékmód fix egyjátékos, egy gépi ellenfél játékossal versenyzünk a pályán. Az irányítást könnyű elsajátítani. Nem kell gombot nyomni a gyorsításra, karakterünk mindig a legnagyobb sebességre törekszik. Az Analóg karral lehet fordulni, az A-gombbal lehet ugrani, valamint az L-gombbal lehet az úgynevezett tojástartást felvenni. Ekkor gyorsabban érjük el a csúcssebességet, ugyanakkor ilyenkor rosszabbul vesszük be a kanyart, és az egyensúly-érzékünk is romlik. Valamint az R-gombbal lehet a hódeszkát megfordítani, a Z-gombbal pedig saját magunknak örülhetünk. Három bajnokság van itt is: Novice, Hard és Expert, ami előrelépés a Nintendo 64-es elődhöz képest, hogy itt már mindegyik bajnokságnak külön pályája van. Mindezek mellett a pályák sokkal kidolgozottabbak, részletgazdagabbak. A fák, jég, buktatók, házak mellett például síelők közül versenyzünk, és bizony, ha egyikük-másikuk útban van, akkor karakterünk nem megáltallott egy “Get outta way!” szöveggel odébb parancsolni a pánikba esett síelőket. Ugyanígy megjelentek az alagutak is, de egy pályán például egy olyan ház mellett megyünk el, ahol a tűzifának valót vágják géppel, és fellógatva vontatják őket. Persze ekkor már játékosunk kap szívbajt, hogy csak nehogy megsebesüljön. Azt eddig is tudtam, hogy a Snowboard (ahogy a téli sportok többsége) veszélyes sportág, efelől ez a játék csak megerősített. Ez a játék is számol sebzést, de másképp, mint ahogy az előző játékban, ahol egy hosszú csík volt, és a sérülés mértékétől függően akár nagyobb szelete is kipirosodhat, hanem itt fixen hat kis csík van. Tehát összesen ötször lehet sérülni, a hatodikra játékosunk végleg elterül a földön, egy életet elvesztünk, és kezdhetjük elölről a pályát. Merthogy életet itt is számol a gép, és itt is nagyon szűkmarkúan osztják. Három élet van, és ha elfogy az összes, akkor bizony kíméletlenül Game Over van, és kezdhetjük az egészet elölről. Életet nemcsak akkor vesz el a gép, ha hatszor megsérültünk, hanem akkor is, ha vesztünk a versenyben.

Trükköket különböző gombkombinációkkal lehet már a Match Race-ben is kivitelezni, de tapasztalatom szerint nem érdemes, mert csak lelassít, ráadásul megtörténhet az, hogy elvesztjük az egyensúlyunkat. Ilyenkor az történik, hogy nagyon lassúak vagyunk, elvesztjük az uralmunkat a hódeszka felett. Ezt az analóg kar forgatásával lehet helyrehozni, és játékosunk akkor képes ismét versenyezni. Meg aki szokott snowboard versenyt nézni a TV-ben, az láthatja, hogy ott sem trükköznek a sportolók, csak azon vannak, hogy a lehető leggyorsabban, legjobb ívben menjenek végig a pályán, és nyerjenek. A trükkökre ott van a Trick Attack játékmód, ahol pontozzák is a különböző trükköket. A játék nevében meg nem véletlen van a 1080°, ugyanis a három kör a levegőben, azt a lehető legnehezebb kivitelezni, és a legtöbb pont jár érte. A játékban listázva vannak a különböző trükkök, és azokat milyen gombkombinációval lehet kivitelezni.

A Time Trial itt is időmérő, bár itt annyiból érvényét veszti, hogy a Match Race alatt elért legjobb időket is elmenti a gép. De azért adtak értelmet az időmérőnek is. Ugyanis 5 érmedarabkát helyeztek el egy-egy pálya különböző részein. Ezeket összegyűjtve kapunk meg újabb és újabb hódeszkákat. És mivel minden játékosnak saját snowboard-készlete van, érdemes mindenkivel összegyűjteni az érméket. A Gate Challenge is érdekes játékmód. Alapból 30 másodpercet kapunk, és különböző ellenőrzőpontokon kell átmenni az adott pályán, akkor kapunk 500 pontot, és +2 másodpercet. Ezt a játékot is lehet többen játszani, végre akár négyen is összeülhetünk egy versenyre. Az előző játék nagy hiányossága volt, hogy csak ketten lehetett maximum játszani.

Ezek is azt gondolom, hogy kellő alapot adnak arra, hogy egy nagyon jó játékkal van dolgunk, amit külön megdobnak a hangulatos pályák és az extrém jó rock zene. Érdekes, hogy csupa ismeretlen előadók vannak a játékban, mint például Finger Eleven, BOYSETSFIRE vagy Cauterize. Itt derül ki, hogy nem feltétlen azok gyárták a legjobb zenéket, akiket játszanak a rádiók, hanem alternatív együttesek körében is születnek fantasztikus zenei művek, akik mifelénk nem annyira ismertek. Az biztos, hogy nagyon feldobja a zene a játék hangulatát. A grafika pedig nemcsak a sok pályaelem miatt kiemelkedő, hanem mert részletgazdag, kidolgozott, a színek élénkek, egyszerűen csodálatos az egész. Meg merem kockáztatni, hogy ha nem változtatnának semmit a grafikán, csak feljavítanák a felbontász 1080p-re, a mai játékok között is simán megállná a helyét grafikailag. Azt gondolom, hogy a 1080° Avalanche az egyik legjobb név az úgynevezett “overlooked” játékok listáján, az biztos, hogy az egyik legjobb sportjáték, amivel életemben valaha is játszottam.

Grafika: 10/10 Játszhatóság: 8/10 Szavatosság: 8/10 Kihívás: 9/10 Zene / Hang: 10/10 Hangulat: 10/10 + Eszméletlenül hangulatos + Részletgazdag, gyönyörű grafika + Élethű rockzene + Kellőképpen nehéz – Nem biztos, hogy mindenkit leköt hosszútávra 92%