A hófödte hegyek ördöge - 1080° Snowboarding

Ha már tél, akkor téli sport. És természetesen nem maradhat ki a Nintendo 64 egyik nagyszerűsége, a 1080° Snowboarding sem. Ez a játék jelent meg a Pilotwings - Wave Race - 1080° Snowboarding hármas közül utoljára, 1998 novemberében. Ha úgy vesszük, azért is aktuális írni erről a játékról, hiszen tavaly jelent meg 25 éve.

És bár mondhatjuk, hogy a játék több szempontból is idejét múlt, hiszen aki követi a téli sportokat, az tudhatja, hogy a Snowboardnál ma az 1080° már penzumnak számít az élsportolóknál. Ám az ezredforduló végén erre csak a legjobbak voltak képesek. Hogy ez hogy lehetséges, és hogy vált mára kiugró eredménnyé az 1800° pörgés a levegőben (tehát 5 kört forognak), az ugyanannyira rejtély számomra, mint az egyes gyorsasági versenyek csúcsainak folyamatos megdöntése. De ez semmit nem vesz el a játék nagyszerűségéből.

Bár nem lett annyira népszerű játék, én mégis nagyon szeretem. Gyakorlatilag a hangulatával vitt el. Nagyon átadja a téli táj hangulatát, a játék fizikája is élethű. Ha kisebb szögben lejt a pálya, akkor lassabban gyorsulunk, a sűrű hó minket is ugyanúgy lelassít, mint a való életben, míg jégen úgy száguldunk, mintha külön rakétasugár hajtana minket. Nem utolsósorban első játékok egyike volt, amelyben a hódeszka nyomot hagyott a hóban.

Karakterek

Meg úgy az egész nagyon hangulatos. Ahogy a versenyzők a faházban várják, hogy versenyezhessenek, közben ki így, ki úgy múlatja az időt. Nem is értem, hogy miért nem együtt csinálnak valamit. Lényegében csak Ricky Winterborn és Hayami Akari vannak együtt, de róluk tudhatjuk, hogy ők egyébként is igencsak rokonszenvesek egymásnak. Összesen öten laknak a faházban, ismerkedjünk meg velük.

1. Kimachi Kensuke
   Kor: 19 év
   Nemzetiség: Japán
   Nem: Férfi
   
   A közismert japán játékos, aki általánosan kedvelt a tudása miatt. Célja, hogy a világ legjobbja legyen.
   Maximális sebessége: 115 km/h
   Technika: 8/10
   Egyensúly: 6/10
   Erő: 7/10
   Ugrás: 6/10
2. Dion Blaster
   Kor: 28 év
   Nemzetiség: Brit
   Nem: Férfi
   
   Az egyik legelismertebb snowboardos, a leggyorsabb mind közül. Maga is tisztában van a képességeivel, ezért bosszantja, hogy nem képes jól kivitelezni a trükköket.
   Maximális sebessége: 120 km/h
   Technika: 4/10
   Egyensúly: 5/10
   Erő: 8/10
   Ugrás: 4/10
3. Rob Haywood
   Kor: 20 év
   Nemzetiség: amerikai
   Nem: Férfi
   
   Ricky apja vette be a csapatba. Tehetséges snowboardos, de még sokat szeretne fejlődni.
   Maximális sebessége: 118 km/h
   Technika: 8/10
   Egyensúly: 7/10
   Erő: 6/10
   Ugrás: 6/10
4. Hayami Akari
   Kor: 17 év
   Nemzetiség: japán
   Nem: Nő
   
   Újnak számít a sportágban, de keményen dolgozik, hogy fejlődjön. A technikája és az ugróképessége teszi alkalmassá arra, hogy a csapat tagja legyen. Szegényt, a csiripelő magas hangjával sztereotip japánná tették.
   Maximális sebessége: 112 km/h
   Technika: 8/10
   Egyensúly: 9/10
   Erő: 3/10
   Ugrás: 8/10
5. Ricky Winterborn
   Kor: 14 év
   Nemzetiség: kanadai
   Nem: Férfi
   
   Igazán nagyra van magával, hiszen az apja hozta létre a csapatot. Nem az ereje miatt szeretjük őt, de kiválóan hajtja végre a trükköket.
   Maximális sebessége: 110 km/h
   Technika: 10/10
   Egyensúly: 7/10
   Erő: 4/10
   Ugrás: 10/10

A japán játékosok neve a megszokottaknak megfelelően keleti sorrendben olvashatók. Szimpatikus mindenki, mindegyiknek megvan a különleges képessége, így könnyű személyes kedvencet találni. Kimachi Kensuke a tipikus jó mindenben, de semmiben nem kiemelkedő, míg Dion Blaster nagyon gyors, Ricky Winterborn pedig a trükkök nagymestere. Hayami Akari és Rob Haywood is ígéretes játékosok, érdemes velük is játszani. Többen is ismerősek lehetnek a Wave Race-ből. Ez is utalás arry, hogy a 1080° Snowboardingot a Wace Race inspirálta. Az persze más kérdés, hogy lehet jó snowboardos az, aki tud Jet Ski-zni, hiszen a két sportág jelentősen eltér egymástól. Én azt gondolom, hogy ez bőven belefér a művészi kreativitás keretébe. Mondjuk azt, hogy ők öten (akiket természetesen ne keressünk a valóságban) különleges képességekkel rendelkeznek, akik teljesen eltérő sportágakban jeleskednek. Ráadásul ha úgy vesszük, még van is némi átfedés, hiszen az egyes sportolók ugyanabban jók a különböző sportágakban. Például Ricky Winterborn nem épp a leggyorsabb Jet Ski-ző, de ugyanúgy a trükkök koronázatlan királya, mint a 1080° Snowboarding-ban.

Játékmódok

És hogy megy a játék? A fő játékmód a Match Race, ami értelemszerűen egy párbaj. Az általunk kiválasztott karakterrel és hódeszkával kell lecsúszni a hegyen. Három lehetőségünk van, és csak akkor mehetünk tovább, ha a gépi ellenfeleknél hamarabb érünk célba. Három nehézségi szint van: Normal, Hard és Expert. A nehezebbek nemcsak azért nehezebbek, hogy gyorsabbak a gépi ellenfelek, és kevesebbet hibáznak, hanem adott esetben az időjárási körülmények is cudarabbak. Szeretjük, ha esik a hó, de a téli sportolók számára nemcsak azért rossz, ha sűrű pelyhekben szakad a hó, mert rosszak a látási viszonyok, hanem a friss hó lassítja őket. Érdekes volt, nemrég hallgattam a "Hóeke" podcastot az Eurosport csatornáján, ahol többek között arról beszéltek amíg tavaly azért mondtak le több téli sport versenyt, mert nem volt hó, idén meg azért, mert túl sok hó van a pályán, és lehetetlenség eltakarítani. Hát valami hasonló a helyzet a játékban nehezebb szinteken, csak itt bizony nem fújják le a versenyt, hanem minden körülmények között megtartják.

Az kár, hogy csak egy gépi ellenfél ellen versenyezhetünk egyszerre, ahogy az emberi játékosok száma is maximum 2 lehet. Azt nem tudom, hogy régen milyenek voltak a snowboard versenyek, de ma már négyes versenyeket rendeznek, mindig ketten jutnak tovább. Régen kizárólag páros versenyek voltak, vagy a Nintendo 64 technikai korlátai miatt játszhatunk a játékkal ketten? Sajnos a Mario Kart 64 híres arról, hogy nagyon furcsán működik, ha hárman vagy négyen játszunk vele, tehát elképzelhető, hogy régen is négyesben versenyeznek. A konzol órajele bolondul meg, és lesz túl gyors a játék, valamint jobban előjönnek a glitchek. Nem tud a konzol egyszerre négy karaktert kezelni? Ki tudja, mindenesetre jó dolog a párbaj. Arra vigyázunk, hogy nem érdemes verseny alatt trükközni. Nem jár érte jutalom, ráadásul le is lassít minket. A való életben sem trükköznek a versenyzők, amikor gyorsasági verseny van.

A trükkök kivitelezésére ott van a "Trick Attack" mód, ahol vagy szabad pályán, vagy egy félcsőben kápráztathatjuk el a nagyérdeműt. Az alaptrükkök 100-200 pontot érnek, de a legbonyolultabb, 1080°-os forgásért, akár 3000 pontot is kaphatunk. Ezek kivitelezése külön kihívás, nekem nagyon nehezen mennek még az egyszerűbbek is. Vagy én csinálok valamit rosszul, vagy a játék válaszideje miatt nem érzékeli jól a gombkombinációt. De ezzel a játékmóddal nagyon nem boldogulok. Ráadásul van egy olyan furcsasága a játéknak, hogy úgy vannak meghatározva a legmagasabb pontszámok (mert itt vannak előre beprogramozott rekordok), hogy ha nem csinálok semmit, csak végigmegyek a pályán, akkor is felkerülök a legjobbak közé. Ez azért lehetséges, mert a megmaradt időt is pontozza a gép, és ha csak lecsúszok, akkor értelemszerűen sok a megmaradt idő, épp annyi, hogy így is rekordmennyiségű extra pontot kapok. Érdekes dolog. De ebben valamiért nem tudok remekelni. Biztos másnak megy annyira, hogy tudjon benne remekelni, és magasan felülmúlják az előre betáplált legjobb időt.

Annak sem kell búsulnia, aki hiányolja, a szlalomot, hiszen a "Contest" erre van. Ilyen versenyt a valóságban is csak párosban rendeznek. Az a lényeg, hogy a piros zászlót balról kell megkerülni, a kéket meg jobbról. Mivel ezt nem játszhatjuk párbajban, ezért a megkerült zászlókért pontot kapunk. És mivel a célba érésünket is értékelik, ezért érdemes megtalálni azt a pontot, ahol pont megkerüljük a zászlót, de már a következő felé megyünk. Ez egy trükkös játékmód.

Természetesen lehet gyakorolni is, a "Time Attack" módban pályákon mehetünk magunk végig, a "Training"-ben pedig szabadon azt csinálunk, amit akarunk. Itt érdemes a trükköket gyakorolni, azt itt nagyon lehet. A Time Attack-ben meg a lehető leggyorsabban célba érni. Ketten meg kizárólag a Match Race-t játszhatjuk.

Zene

Mindenképp érdemes külön említést tenni a játék zenéjéről, mert az is kuriózummá vált. Az a Nagata Kenta írta a játék zenéjét, aki a Mario Kart 64 zenéjéről is gondoskodott. 1996-ban került a Nintendóhoz, a Mario Kart 64 volt az első zene, amit szerzett. Gyakorlatilag rögtön jött utána a 1080° Snowboarding.

És ha zenei stílus egységes lett volna, akkor ez lehetett volna az első olyan játék, amelynek kemény rock zenéje van. A nyitózene ugyanis erősen üt, megadja az alaphangulatot. Ám, amikor kiválasztjuk a karakterünket, akkor már rapet hallunk. A "Work Your Body!" szállóigévé vált a rajongók körében. És nem is kell várni, hogy más zenei stílust halljunk a játékban, hiszen amint elkezdjük a versenyt, akár táncolhatnékunk is támadhatna a techno zene hallatán.

A játékban több zenében is hallhatunk valami rapet vagy szöveget. A zene furcsasága a dalszövegek, talán jegyezhetjük minden idők legfurcsább dalszövegei közé a játékzenét. A második pályán folyton próbát tartanak, mert mást se hallunk, hogy "This is a test. This is ONLY a test". Jól kiemelve az "only" szót. De a telefonálós "Call Me" dal is vicces, ahogy egy gépi hang megszólal, hogy "Hello, hello, hello... How do you do?" És nem hiszem, hogy van férfi, akinek ne lennének 18+ gondolatai a "Give it to Me"-ben hallható nyögéstől. Az egész szöveg ennyiből áll: "Give it to Me! Give it to Me! Good!" Vajon mit akarhatott magának? Mi az, ami ennyire jó neki. Miért kell neki utána felnyögnie? Csupa titok és rejtély az a dal. Valóban az, ugyanis ezt csak a játék japán változatában hallhatjuk. A nyugati változatból kivették az erős szexuális érzet miatt. De nekünk sem kell lemondani az eredeti japán változatról, hiszen a játék zenéje CD-n elérhető volt, a "Nintendo 64 Sound Series" hetedik albuma volt.

De nemcsak a "Give it to Me" az egyedüli, amit átírtak a nyugati változatban. A "This is a Test" szövegéből is kivettek egy részt, ugyanis a japán verzióban ismételgetik a "Homosexuality" szót. Füleltem is, azt hittem, hogy rosszul hallok. Azt hittem már én akarok mindent LMBT-nek hallani, mire kiderült számomra is, hogy tényleg jól hallok. És csak hogy teljes legyen a lista, a "Grasp Power" dalnak is csak a karaoke verzióját hallhatjuk a játék nyugati verziójában. Abban semmi utalás nincs a szexualitásra, gondolom, azért vették ki belőle az éneket, mert olyan erős és durva a stílus, mint egy thrash metal dalban, és nem akarták, hogy nagyon agresszívnek hasson miatta a játék. Kár érte, mert a snowboard tényleg annyira kemény, mint amennyire az az ének. Nem ez az első olyan játék, amiben a Nintendo a nyugati változatába komolyabban belenyúl. Emlékezzünk a Super Mario Kart alkoholizáló Hercegnőjére és Bowserére.

Összességében szeretem a játék OST-jét. Sajátságos hangulata van, nagyon jó, hogy a különböző zenei stílusok ellenére mégis egységet alkot az OST album. Ha csak kemény rock zenéje lenne a játéknak, akkor megelőzné az F-Zero X-et, mint első játék, melynek hard rock OST-je lenne.

Fejlesztés

A játék fejlesztése nem vett igénybe sok időt, kb. 9 hónap alatt lett kész. 1997. november 21-én jelentették be a Nintendo Space World-on a 1080° Snowboardingot, mint meglepetésjátékot az F-Zero X mellé. Nagyon kevés téli sportjáték jelent meg Nintendo 64-re. A Snowboard Kids nem igazán vehető komolyan, a Big Mountain 2000 meg el se jutott Európába. Tehát az egyedüli értelmes téli sportjáték Nintendo 64-re a 1080° Snowboarding. A játékot újságírók először 1998 januárjában próbálhatták ki.

A játékot Abe Masamachi és Takano Mitsukiro rendezte, a programozáson pedig két brit dolgozott, nevezetesen Giles Goddard és Colin Reed. Giles Goddard tervezte a Super Mario 64-en Mario arcát. Ők a Nintendo külföldi programozói, akik Kiotóban dolgoztak. De nem ők az egyedüli nyugati személyek, akik dolgoztak a játékon. A dalok többségében ténylegesen angolul beszélő emberek rappeltek. A producer Miyamoto Shigeru volt, aki lényegében a Wave Race 64 téli változatát akarta megalkotni. Szeret síelni, eredetileg síelős játékot akart fejleszteni, de a '90-es évek végére trendi lett a snowboard. Ezért végül snowboard játék lett, aminek egyediségét azáltal igyekezett kihozni, hogy olyan helyekre is elmehettünk a Snowboarddal, ahova síléccel a lábunk alatt nem. Például fák között.

Mint látható, az átlagnál több külföldi fejlesztő dolgozott a játékon. Ők igazán szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a Nintendo tipikus japán cég abból a szempontból, hogy nem igazán szeretnek külföldi fejlesztőkkel dolgozni. Nagyon megválogatják, hogy kik kerülhetnek a csapatba. A külföldi fejlesztőnek mindenképp kell legyen valami híre, és az sem utolsó szempont, hogy jókor kell lennie jó helyen. A két programozó a Super Nintendóra megjelent StarWing (Amerikában StarFox) játékban végzett munkájával vívta ki a Nintendo bizalmát. Nem is beszélve az olyan külföldi szponzorokról, mint például a Tommy Hilfiger vagy a Lamar Snowboards. Tehát a játék ebből a szempontból is egyedi.

A karaktereket inverz kinematikával alkották meg, ami azt jelenti, hogy a poligonok nincsenek összeillesztve. Ez határozza meg a karakterek mozgását is. Az ütközést is igyekeztek a lehető legrealisztikusabbá tenni. A karakter abba az irányba dől és akkora erővel, ahogy nekiütköztünk valaminek. A képkockák közötti interpoláció pedig lehetővé teszi, hogy a karakterek mozgása folyamatosnak és simának hasson. A trükkök esetében viszont módosítani kellett az animációt. Igyekeztek egy valódi hódeszka mozgását modellezni. A surolódást valós időben modellezték verseny közben. Emellett minden mozgást végrehajt, és valós időben kezeli a számításokat.

Maga a sportág is hálás téma abból a szempontból, hogy nem sokat kellett a realitás oltárán feláldozni ahhoz, hogy a játék akár árkád élményt is hordozzon magával. De azért látszik, hogy a realitás itt-ott csorbát szenved. Elég csak arra gondolni, hogy a kidőlt fákat is simán átugorja a karakter, pedig látható, hogy nem ugrik akkorát, hogy az egyébként sikerüljön.

A játékot a téli időszakban akarták minden régióban kiadni. Ennek fényében a japán 1998. február 28-i megjelenés még épp belefér, de az amerikai április 1-jei megjelenéssel már megcsúsztak. Ezért bár megjelenhetett volna Európában menetrend szerint, egészen október 9-ig vártak a megjelenéssel. Így lényegében csak mi, európaiak kaptuk meg a játékot teljesen a téli szezonra.

Végszó gyanánt

A 1080° Snowboarding egy különleges játék a Nintendo repertoárjában. Nálam kötelező darab telente, annak ellenére, hogy még sem vagyok benne igazán jó, nagyon élvezem a játékot. Ha fejlődök benne, az csak plusz motivációt jelent. Nagyon jól programozták a játékot, remekül éreztették a sport dinamikus mivoltát, a játék fizikáját amennyire csak lehetett, igyekeztek realisztikusra megcsinálni. Az analóg kar pedig lehetővé teszi az élethűbb irányítást, és hogy a karakterünk tényleg 360°-ban mozogjon. Ezt nagyon nehéz lett volt Super Nintendón kivitelezni. És bár nem tűnik úgy, hogy nagyon bővelkedne a lehetőségekben, joggal hiányoljuk a négyjátékos módot, de profivá válni igazi kihívás ebben a játékban. Érdemes sokat gyakorolni. A játékzene szintén emeli a a hangulatot és a feszültséget, furcsaságai pedig emlékezetessé teszi a Nintendo történelmében. A zene szexuális mivoltán me ne rökönyödjünk meg, hiszen ne feledjük, hogy csak a Nintendo of America agyszüleménye volt a családbarát szórakozás. A Nintendo Japánban teljesen mást jelent.

Mindenképp jót tett a Snowboard hírnevének, hogy a 1080° Snowboarding az első valósághű sportjáték. Több snowboard játékot is megihletett, melyek főleg PlayStation 2-re és XBOX-ra jelentek meg. Elég csak az SSX szériára gondolni, de ott van a Tony Hawk Pro Skater is, vagy a Shaun Palmer's Pro Snowboarder. Ez viszont sajnos azzal is járt, hogy a Nintendo GameCube-ra megjelent 1080° Avalanche jóval kisebb figyelmet kapott, pedig remekül kihasználta a GameCube technikai adottságait.

Bár sajnos semmi jele annak, hogy a Nintendo feltámasztaná a sorozatot, érdemes az eredeti játékkal egy próbát tenni. Nintendo Switch tulajdonosoknak, akik a kibővített Nintendo Switch Online-nal rendelkeznek, más dolguk sincs, mint bekapcsolni a konzolt, elindítani a Nintendo 64 - Nintendo Switch Online-t, és a 1080° Snowboarding-ot kiválasztva pattanjunk hódeszkára és legyünk mi a rettegett Snowboardosok!

Linkek

Hivatalos Nintendo profil | NintendoLife | GameFAQs | Moby Games | Wikipédia | Fandom oldal

IGN interjú | Red Bull Throwback Thursday | NME.com | Retro Games Master

Csobbanjunk a habok közé! - Wave Race: Blue Storm

Van egy olyan szokásom, hogy az évszaknak megfelelő játékokkal játszom. Például a Mario & Sonic játékok kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy otthonunkban akár minden nyáron újra éljük a nyári Olimpia hangulatát, de itt van a Nintendo 64-re és GameCube-ra megjelent Wave Race páros, ami szintén kiváló választás azoknak, akik szeretik a vízi extrémsportokat.

Bár Jet ski-t ritkán közvetítenek sportcsatornák, pedig emlékeim szerint egy időben felkapott volt, de aztán annyiban maradt. Nagyjából akkor jelent meg a Nintendo 64-re a Wave Race 64. El is ment a játékból majdnem 3 millió példány. Volt egy kellemes hangulata, aminek köszönhetően mindig játszatta magát, de valamiért a Nintendo nem kapta fel annyira. Van három sportjáték-sorozata a cégnek, melyeket meglehetősen méltatlanul kezelt: A Pilotwings - Wave Race - 1080° Snowboarding hármas. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy rétegsportágakat dolgoznak fel, melyeket kevesen űznek. Pedig egy ilyen játék kiváló lehetőség arra, hogy népszerűsítse az adott sportágat. A Nintendo játékaiban erre minden lehetőség adott volt, hiszen a cég nagyon is ért a játékfejlesztéshez, hogy a játékaiba beletegye azt az egyedi hangulatvilágot, mely megkülönbözteti a Nintendo játékait a többi fejlesztő cég játékaitól. Ezt sikerrel alkalmazta a Wave Race játékokban is.

Nagyon jó lett mind a két játék, bár a Blue Storm valamivel tökösebb lett, nemcsak a nehézségével, hanem a szövegeivel is. Egy idő után rettenetesen bosszantott a Nintendo 64-es játékban, hogy a kommentár mindent már-már kényszeresen pozitívan reagált le. Például a Time Attack módban, azt mondja: "You almost had it!" amikor 6-7 másodperccel elmaradtam a legjobb időmtől, de őszerinte "majdnem" megvolt. Én azt hívom "almost had it"-nek, amikor csak néhány tizeddel maradtam el a legjobb időmtől. Ezeket azért idegesítő egy idő után hallgatni, mert tudom én magamtól, hogy nem volt jó a versenyem, nem kell tompítani az élét. Ilyen nagy különbség mellett meg legjobb jóindulattal sem lehet "majdnem"-ről beszélni. Merjétek mondani egy Forma 1-es versenyzőnek időmérő edzéskor 5 másodperc hátránynál, hogy "You almost had it!", szerintem egy nagyot  belerúgna a kocsijába. Bár a 64-es játék narrátorának hangja effektív idegesítő tud lenni, szerencsére a Blue Storm-ban mások beszélnek. Konkrétan a versenyzők edzője, kiknek stílusa jobban reprezentálja a sport extrém mivoltát. A Nintendo 64-es játék szövegét is szerencsére teljesen megváltoztatták.

De minden szempontból jobb a Nintendo GameCube-os játék. A grafika a karakterdizájnt leszámítva gyönyörű! A víz teljesen valóságszerűen fordozódik, ahogy a hullámzás is (bár ez már a Nintendo 64-es játékban is jó volt) teljesen jó. Sőt, azt mi magunk is állíthatjuk, ezáltal is változatosabbá téve a játékot. De még az időjárási körülményeken is lehet változtatni. Természetesen napos időben a legjobb versenyezni, esőben pedig igazi kihívás a látási viszonyok okán is. Erről a kamerára cseppenő esőcseppek is gondoskodnak.

Sokan egyébként nem szeretnek a Time Attack módban játszani. Vagy elő sem veszik, vagy épp csak kipróbálják, hogy elmondhassák magukról, hogy teljes körűen kipróbálták a játékot. Pedig nagyon jól lehet rajta gyakorolni, én azon kevesek közé tartozom, akik sokat szoktak Time Attack-ben játszani. Úgy vagyok vele, ahogy az egyik nagy kedvenc animémben a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben volt jelenet, amikor Sasaki Kousuke lehordta Kurahara Kakeru-t, hogy nem szégyelli magát, gyengékkel fut egy csapatban, majd Sugiyama Takashi odalépett és büszkén odamondta neki, hogy "Mi a saját versenyünket futjuk!" Ez a Time Trial vagy a Time Attack játékmód. Ott csak saját magunkkal versenyzünk, a Time Attack kiváló lehetőség arra, hogy magunkat fejlesztve, akár legyőzve is fejlesstük önmagunkat. És ha egy játék kellőképp jó, akkor a Time Attack mód még motivál is, hogy fejlődjünk benne. Minimum 1 órát képes vagyok minden alkalommal Time Attack-en játszani.

Ez a játékmód azért is jó, mert nem zavarnak be a többiek. Van lehetőség kiismerni a pálya sajátosságait, hol vannak a bóják, hogyan kell irányítani a Jet-ski-t, hogy mindegyiket a megfelelő irányból ki tudjuk kerülni. Azt is beállíthatjuk, hogy milyen milyen időjárási körülmények között eddzünk. És csak megerősíteni tudom, hogy élmény javítani a legjobb időnket. Személyes tapasztalat, amikor már elég jó vagyok egy könnyebb pályán, aztán egy nehezebb pályát választottam, abban is sokkal jobb voltam és az addigi legjobb időmet 9 másosperccel javítottam meg! Az elején általában hagyom, hogy továbbmenjek, ha hibázok és az akkori legjobb idők természetesen elmaradnak az átlagos legjobb időtől. De ahogy fejlődök, úgy engedem meg magamnak egyre kevésbé a hibázást és indítom újra a játékot, ha felborulok a Jet-ski-vel. Egy idő után egyre gyakoribb, hogy hiba esetén újra kezdem az egész játékot. Ez főleg akkor tud rettenetesen bosszantó lenni, amikor egy előző körben körrekordot értem el. Szerencsére egyáltalán nem rage-elek és nem vágom dühösen a földhöz a controllert, ha elrontom és újra kell kezdenem. Nagyon egyszerű módszerem van önmagam megnyugtatására: "Ha egyszer sikerült elérni azt a körrekordot, sikerülni fog még egyszer." Én csináltam és akkor nagyon figyeltem, miért is ne sikerülhetne még egyszer? Ez arra ugyan tényleg jó, hogy megnyugtassam magam, de nem mindig jön össze. Van olyan, hogy tényleg keresztet vethetek arra az időre, de arra is volt példa, hogy még annál is jobbat tudok teljesíteni. Akkor aztán tényleg hatalmas az öröm.

Azt külön pozitívumnak tartom a játékban, hogy nincs előre beírt legjobb idő. Nem szeretem a versenyjátékok időmérőiben, ha van írva például 1:10:000, mert akkor elvész annak az élménye, hogy önmagamat fejlesztve érek el legjobb időt. Ráadásul nem feltétlen van olyan idő beállítva legjobbnak, amit könnyű elérni. Ilyen szerencsére nincs a Wave Race: Blue Storm-ban. Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha a Time Attack módban teljesen egyedül gyakorolhatunk.

Verseny

Akkor érdemes a Championship Mode-ban komolyan versenyezni, amikor az időmérőn kellőképp kiismertük a pályákat. A versenyek ugyanis még normal-ban is rendkívül nehezek tudnak lenni. Ha felborulunk a Jet-ski-vel már jönnek ránk az ellenfél játékosok és akár testületileg is megelőznek minket. És ez nemcsak önmagában azért baj, mert nem érhetünk el jó eredményt, hanem mindegyik pályánál kell egy minimum pontszám, amit el kell érni ahhoz, hogy a következő pályára mehessünk. Ez természetesen halmozódik, ahogy egyre előrébb megyünk és a játék kellő ismerete, valamint elegendő gyakorlás nélkül nem olyan könnyű elérni azt.

8-an versenyzünk, az 1. helyezett 12 pontot kap, de az utolsó is kap 1 pontot. Nekem szimpatikus az egy pont az utolsó helyen, mert ha mást nem, legalább azt méltatja a játék, hogy végigmentünk. Ebben a játékban tényleg megérdemli az 1 pontot az is, aki utolsónak ér be, ugyanis ha 5 alkalommal rossz oldalról kerüljük ki a bójákat, akkor diszkvalifikálnak minket a versenyről. Ekkor kapunk 0 pontot.

De természetesen, aki végig akar menni az egész versenyen, annak komolyabb eredményt kell felmutatnia. A játék pedig minden szempontból jobb, mint a Nintendo 64-es előd, úgyhogy érdemes minél többet játszani. Élményszámba megy fejlődni és jó érzés jónak lenni egy ilyen játékban.

Trükkök kivitelezése

Trükkök kivitelezését egyáltalán nem gyakoroltam a játékban. Ezeket a versenyben nem érdemes alkalmazni, mert csak belassít minket. A többi játékos se használja, ráadásul extrém sportokban gyorsasági versenyeknél egyik sportoló sem trükközik. A 1080° Snowboardingnak köszönhetően szívesen nézek snowboardot télen az Eurosporton, és ott is az van, hogy amikor gyorsasági verseny van, akkor csak arra összpontosítanak, hogy tartsák a megfelelő tartást, a kanyart megfelelően vegyék be, illetve a különböző akadályokat úgy abszolválják, hogy a lehető legkevésbé lassítsa őket. Ugyanez a helyzet a Jet-ski-nél is. Olyan trükköket lehet megtanulni ebben a sportágban is, hogy épp hogy nem vagyunk cirkuszi mutatványosok, de ezt a játékban csak a Stunt Mode-ban érdemes alkalmazni.

Illetve van egy Free Roam játékmód, ahol teljesen szabadon, arra mehetünk a pályán, amerre csak akarunk. Itt már végképp semmilyen megkötés nincs. Nincs időkorlát (amit saját magadnak állítasz), nincs az, hogy hány kört mehetünk, minden teljesen szabad. Ez a játékmód ideális a trükkök gyakorlására. Utána mehetünk a Stunt Mode játékmódra, ahol díjazzák a tudásunkat. Minél bonyolultabb trükköket mutatunk be, annál több pontot kapunk. Tehát ebben a módban a pontrekordunkat dönthetjük meg.

Karakterek

A játékban 8 karakter közül választhatunk, ismerkedjünk meg velük egy kicsit komolyabban. Az ő egyéni képességeik is növelik a játék szavatosságát, ugyanis külön kihívás kiismerni mindegyik irányítását. Az nagyon jó, ha valaki 1-2 karakterrel profin megtanul játszani és sorra nyeri velük a versenyeket, de azt szoktam mondani, hogy azok az igazán jó játékosok, akik mindegyik karakterrel jól tudnak játszani. Ők azok, akik 100%-ig kiismerték a játékot, hiszen nemcsak az adott játékos sajátosságaihoz alkalmazkodva tudnak úgy versenyeket nyerni, hogy mindegyik pályát kiismerték. Röviden összefoglalva mesterei a játéknak. És így már sokkal hosszabb ideig tart ténylegesen jónak lenni a játékban, hiába van benne csak 7-8 pálya. Ez a kis leírás segít abban, hogy vázlatos képet kapjunk a játszható karakterekről és és eldöntsük, hogy melyikükkel érdemes kezdeni, melyikükkel érdemes megismerkedni a játékkal, kit érdemes később választani, amikor már jók vagyunk.

Mindegyik mellett olvashatók a képességei, ez a játéknak meghatározása alapján 6-os skálán értelmezendő. 1-es a szegényes, 6-os a kiváló. A japán nevek keleti sorrendben olvashatók.

1. Hayami Ryota

Kor: 18 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Coacha, Jack
Irányítás: 4,5
Sebesség: 4,5
Gyorsulás: 3
Erő: 4
Kunszt: 3

Hayami Ryota ideális kezdőknek. Semmiben nem kiemelkedő, de nagyon jól irányítható, vele jól elsajátíthatók a játék alapjai. Egyébként kedves szerény srác. Jóképű, szeretik a lányok, de nincs meg benne az a vagányság, ami ahhoz kell, hogy igazán jó legyen ebben a sportban. Leginkább csak élvezni szereti a játékot, nem kifejezetten versenyszellem. Ő a Wave Race 64-ben debütált, ahol szintén nagyon jól irányítható karakter.

2. David Mariner

Kor: 32 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Haverja, Ray
Irányítás: 2
Sebesség: 6
Gyorsulás: 1,5
Erő: 5
Kunszt: 2

Nagydarab srác, jellemzőek is rá a nehéz súlyú versenyzők sajátossága, hogy ugyan nagyon gyorsak tudnak lenni, de azt nehezen érik el, ráadásul rosszul irányíthatók. David Mariner is olyan nagy ívben veszi be a kanyart, hogy nagyon könnyű vele kikerülni a pályáról valamint a megfelelő irányból kikerülni a bóját. Igazából semmire nem megy a nagy sebességével, mert csak még nehezebben irányítható akkor. Csakis profi játékosoknak javasolt. Ő is a Wave Race 64-ben debütált, ott is ő a legnehezebben irányítható karakter.

3. Hayami Akari

Kor: 17 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Szobatársa, Kyoko
Irányítás: 3
Sebesség: 1,5
Gyorsulás: 6
Erő: 1,5
Kunszt: 5,5

Hayami Akari a tipikus aranyos japán kiscsaj, akin megakad a fiúk szeme fürdőruhában. De aranyos vagy sem, ő a "túl könnyű irányítani" tipikus esete. Annyira élesen veszi be a kanyart, hogy alig kell fordulni vele, és akkor is szinte hajtűkanyart vesz. Vele ezért kell vigyázni. De egyébként nagyon könnyen eléri a végsebességét, így aki megtanulja a jet-skijének irányítását, az egy jól irányítható karakterrel versenyezhet. Mellesleg a habok mellett a hófödte hegycsúcsok ördöge is, hiszen az 1080° Snowboarding-ban debütált. Bár a kisugárzása nem ezt tükrözi, de alapvetően kedves, szerény lány, akinek nem okoz problémát elismerni a másik erényeit. Ő Hayami Ryota húga

4. Nigel Carver

Kor: 28 éves
Nemzetiség: brit
Edzője: Coacha, Terrence
Irányítás: 6
Sebesség: 3
Gyorsulás: 4
Erő: 3
Kunszt: 4,5

Ő a másik, akit könnyű irányítani. 100%-ig azt csinálja, amit "mondunk" neki, emellett jó a sebessége is. Vele is nagyon jól meg lehet tanulni az alapokat, kezdőknek érdemes őt választani. Ő csak ebben a játékban játszható karakter.

5. Ayumi Stewart

Kor: 21 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Coacha, Robin
Irányítás: 4
Sebesség: 4
Gyorsulás: 3,5
Erő: 3,5
Kunszt: 3,5

Ayumi Stewart félig japán félig amerikai, ezért van nyugati sorrendben a neve. Ő azok számára ideális, akik már elsajátították az alapokat és már több kihívásra vágynak. Ő sem kiemelkedő semmiben, de nagyon jó eredményt lehet vele elérni. Ő is a Wave Race 64-ben debütált.

6. Rob Haywood

Kor: 20 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: A barátja, Doug
Irányítás: 2,5
Sebesség: 5,5
Gyorsulás: 2
Erő: 6
Kunszt: 2,5

Rob Haywood a tipikus erőember, akinek szenvedélye a testépítés. Minek utána kiváló erőben van, ezért a nehéz súlyú versenyzők jellemzőivel rendelkezik: nagyon jó a jet-skijének végsebessége, de nagyon nehezen irányítható. Ő is nagy ívben veszi be a kanyart, könnyű kijönni vele a pályáról és nehéz megkerülni vele a bójákat. Kifejezetten profiknak ajánlott. Ő is a 1080° Snowboarding-ban debütált, ott is inkább az erejével tűnt ki, semmint a tudásával.

7. Ricky Winterborn

Kor: 14 éves
Nemzetiség: kanadai
Edzője: A nagybátyja, Russ
Irányítás: 3,5
Sebesség: 2
Gyorsulás: 5
Erő: 2
Kunszt: 6

Ricky Winterborn a csapat legfiatalabb, egyben legkisebb termetű tagja. Ebből kifolyólag nincs nagy ereje, de nagyon jól gyorsul és a relatíve alacsony végsebességét jól tartja. Emellett ő is ajánlott kezdőknek, hiszen jól irányítható, vele is jól elsajátíthatók az alapok. Zsenge korának okán ő a legbevállalósabb, nemcsak imádja kivitelezni a trükköket, hanem nagyon jó is bennük. Az ő személye abból a szempontból is érdekes, hogy szintén a 1080° Snowboarding-ban debütált, sőt a 1080° Avalanche-ben is játszható karakter, de a téli sportokban inkább tűnik fiatal felnőttnek. A Nintendo 64-es téli játékban kicsit esetlen, de a GameCube-os változatban ő a legmenőbb srác, aki már-már a rosszfiú-lét határait súrolja.

8. Serena del Mar

Kor: 19 éves
Nemzetiség: brazil
Edzője: A barátja, Luis
Irányítás: 5,5
Sebesség: 3,5
Gyorsulás: 4,5
Erő: 2,5
Kunszt: 4

Mindig jól jön egy spanyol nevű (bár portugál ajkú országból származik...), egzotikus külsejű nő, akin megakad a férfiak szeme. Ő ezen funkciók mellett meglehetősen jó játékos, bár néha ő is túl könnyen irányítható, ami problémát okozhat. Ő is inkább azoknak ajánlott, akik már kiismerték az alapokat. Ő is csak ebben a játékban játszható.

Kritikák

Kritikákat nemcsak azért érdemes olvasni, hogy összevessük a saját véleményünket másokéval, hanem mások olyanokra is ráirányíthatják a figyelmünket, amire addig nem is gondoltunk, pedig tényleg sarkalatos pontok. Ezért is van az, hogy bizonyos játékokat jobb évekkel később ismét elővenni, hogy mássuk, hogy más játékok ismeretében is ugyanolyannak látjuk-e a játékot. Erre az egyik legjobb példa számomra a Mario Kart 64, amivel annak idején rengeteget játszottam. Sokáig fel se tűntek a hibái, mert akkor nem ismertem annál jobbat, csak később, ahogy jöttek a technikailag jobb versenyjátékok (pl.: Diddy Kong Racing), világlott meg, hogy mennyivel jobb is lehetett volna a játék, ha csak egy kicsivel később jelenik meg.

Egy ilyen hibája a játéknak lett világos számomra akkor, amikor először játszottam a 1080° Avalanche-csel. Hogy mennyire kidolgozottabbak a karakterek ott. A Wave Race: Blue Storm esetében a víz fodrozódása és az időjárási körülmények teljesen realisztikussá teszik a játékot, de a karakterek messze nincsenek kidolgozva. Felismerhetők, azzal nincs gond, de részletek elvesznek. Azért nehéz erről részletesebben írni, mert a játék megjelenése óta eltelt 20 év és ma már szinte teljesen filmszerű a karakterek kidolgozása. Ma már nehéz megállapítani, hogy GameCube-on mi számít igazán jónak. Főleg, hogy nem az apró részletekre állt rá a szemem, de azt biztosra tudom mondani, hogy ebben a játékban a víz az, amire nagyon fókuszáltak, hogy a hullámzás, eső legyen minél valósághűbb.
Ugyanakkor, ha a Nintendo 64-es játékhoz képest nézzük, ahol a sisak miatt egyáltalán nem volt arca a karaktereknek, akkor inkább fejlődött a játék. A Wave Race 64-ben csak az eredményhirdetéskor láthattuk a játékosok arcát, és ott aztán tényleg nem a karakterdizájn az, ami miatt elkezdünk tapsolni. A GameCube-os játékban legalább végig látjuk őket.

A másik, amit komolyan szoktak említeni, hogy a pályákon nincs sok változtatás a Wave Race 64-hez képest. Nemhogy nincs sok változtatás, hanem a nagyrészüket egy az egyben áthozták a Nintendo 64-es változatból, azokat fejlesztették tovább. Így a Wave Rave: Blue Storm majdnem úgy viszonyul a Wave Race 64-hez, mint a Mario Kart 8 Deluxe a Mario Kart 8-hoz. Mondjuk Wave Race 64 Deluxe-nak a GameCube játékot? Annál azért lényegesen több, ha már csak a grafikára gondolok, de a több karakter is kellő extrát nyújt, főleg ha arra megyünk, hogy mindegyikkel jók legyünk.

Sokan mondják, hogy nehéz a játék. Sokat kell gyakorolni az biztos, de erről csak azt tudom mondani, hogy a játék tényleg van annyira jó, hogy kellően motiváltak legyünk abban, hogy fejlődjünk benne. Nálam nem dominál a játék nehézsége. Ugyanakkor az tény, hogy meglepő tapasztalni egy-egy komoly Blue Storm-ozás után mennyivel könnyebb nyerni a 64-es játékban.

Ezeket leszámítva azt lehet mondani, hogy akik játszottak ezzel a játékkal, szinte kivétel nélkül szerették a Wave Race: Blue Storm-ot. A titok egyszerű: Kellőképp komolyan veszi magát ahhoz, hogy ténylegesen motiváltak legyünk a fejlődésben. Tényleg nem számít mennyire nehéz a játék.

Hol lehet játszani a játékot?

Ha már mindenképp kritizálni akarunk valamit, akkor azt, hogy a Nintendo mennyire mostohán kezeli a GameCube játékok sorsát. Sokan átkozták a Wii és a Wii U idejében a Virtual Console-t, mert a Nintendo újra pénzt kért a retro játékokért. Ez tény, de van egy nagy előnye az újra kiadásoknak: Folyamatosan köztudatban tartja a retro játékokat és elérhetővé teszi azoknak is, akik nem játszottak vele annak idején. Vagy azért, mert nem volt lehetőségük, vagy mert más játék volt náluk épp akkor fókuszban.

A Virtual Console-nak és most a Nintendo Switch online-nak köszönhetően folyamatosan játszhatjuk újra és újra a régi Nintendo konzolok játékait. Ez alól egyetlen kivétel van, a Nintendo GameCube. Sajnos a Wave Race: Blue Storm-ra is igaz az, ami a többi szintén nagyszerű Nintendo GameCube játékra (jó, tudom, kijött a Super Mario Sunshine a 3D All-Stars-ban illetve a Zelda: Wind Waker HD-ban), hogy ha ezeket újra akarjuk játszani, akkor vennünk kell egy Nintendo GameCube-ot és vadászni a játékot. Ami nem olyan könnyű a Wave Race: Blue Storm esetében, hiszen ebből lényegesen kevesebbet adtak el, csupán kb. 600.000 példányt. Az ilyen játékokért kár, sokkal nagyobb ismertséget érdemelnek. Csak remélni tudom, hogy kijönnek a Nintendo GameCube játékok is digitális formában, addig is érdemes egy Nintendo GameCube-ot venni és beszerezni a nagy játékokat, ami arra a konzolra jelent meg. Sok játékélménnyel leszünk gazdagabbak.

Extrába még annyit megemlítenék, hogy ezt a játékot tényleg CRT TV-n érdemes játszani. Bár van 22"-os LCD TV-m amin relatíve jobban mutatnak a retro játékok, de még ott is homályos a kép. Ha csak új TV-n van lehetőségünk játszani, mindenképp kis TV-n játsszunk, mert kevésbé pixelesek a játékok. De régi képcsöves TV-n az igazi. A Wave Race: Blue Storm képe tűéles CRT TV-n. Mutattak is nekem egy összehasonlító cikket retro játékok képei CRT és az LCD TV között, tényleg látványos a különbség. Ezeket a játékokat a régi képcsöves TV-kre fejlesztették, ott mutat igazán jól, az új TV-knek más a technológiája, ezért a retro játékok ritkán mutatnak rajta jól. Tehát retro játékoknak retro sarkot.

Akinek viszont van lehetősége ezzel a játékkal játszani, annak nagyon jó játékélményben lesz része.

Linkek

A játékról az alábbi weboldalakon lehet részletesebben olvasni.

Hivatalos Nintendo oldal | Wikipédia | MobyGames | GameFAQs | NintendoLife

1080° Snowboarding

Megjelenés Nintendo 64 Japán: 1998. február 28. Amerika: 1998. március 31. Európa: 1998. október 31. Wii Japán: 2008. január 15. Amerika: 2008. január 28. Európa: 2008. január 18. Wii U Japán: 2016. január 20. Amerika: 2015. december 31. Európa: 2015. december 31. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Sport Játékmód: 1-2 játékos Mentés elemes memóriába Controller Pak: Nem Rumble Pak: Igen Expansion Pak: Nem Ár Wii: 1.000 Nintendo pont Wii U: £8.99 / €9.99 Méret Wii: n/a Wii U: 103 MB Platform

A Nintendo a sportágak elég széles tárházába enged betekintést, hiszen sokféle sportjátékot adtak ki. Ezek minősége változó, vannak példaértékű játékok, melyek akár a legjobb sportjáték címét is elnyerhetnék, de sajnos vannak igencsak felejtős alkotások, melyek például a megjelenítésben, vagy idétlen szabályrendszerével vérzik el. A Nintendo 64-re 1080° Snowboarding nem feltétlen a legjobb sportjáték, mely valaha megjelent, de hogy kiemelkedő remekműről van szó, az biztos.

A N64-es Pilotwings 64, Wave Race 64 és 1080° Snowboarding játékokat mesterhármasnak hívom. Mind a három játék nagyon jóra sikeredett, illetve ezek elődjei és utódjai is szorosan követik a három játékot minőség tekintetében. De most tél van, hamarosan itt az újév, nézzünk most egy téli sportot. A snowboard nem feltétlen olyan szinten ismert téli sportág, mint például az alpesi sí vagy a síugrás. Én is csak a 1080° Snowboarding kapcsán találkoztam egyáltalán a sportággal, és foglalkoztam vele komolyabban. Azt nem mondom, hogy élőben is kipróbálnám a snowboardot, de hogy nagyon jól szórakoztam a játékkal, az tény.

Lássuk, miről is van szó. A főjáték egy párbaj két versenyző között. Már a legelején hallhatjuk, hogy többféle zenei stílus is megjelenik a játékban. Rock zene a főcím, a karakter- és a pályaválasztó zene viszont rap (a játék rajongói számára szállóigévé vált a „Work your body!” szöveg), majd a játék alatt trance és disco zene szól. A főjáték a Match Race, ahol is egy pályán ketten versenyzünk, hogy ki ér hamarabb a célba. A versenyzők egy faházban melegednek, játszanak együtt, míg várják, hogy válasszunk közülük versenyezni. Majd ha a karakter után a megfelelő hódeszkát is kiválasztottuk, három nehézségi szint közül választhatunk. Ez nem olyan, mint a Mario Kart, ahol bajnokságot választunk, és mindegyikben más pálya van, hanem ugyanazokon a pályákon megyünk, csak az ellenfél gépi játékosok mesterséges intelligenciáját választjuk. Az első a Normal, itt az első 4 pályán megyünk, ha ezt teljesítjük, megnyílik a Hard, ahol 5 pályán mérjük össze erőnket, majd ha ebben is jeleskedtünk, jön a Pro, ahol már mind a 6 pályán végig kell menni. Nem könnyű már a Normal sem, mert bár hibáznak a gépi ellenfelek, de kellőképpen technikásak ahhoz, hogy a hibáik nagyrészét kompenzálják. De a pályák és a zenék nagyon hangulatosak, kellőképpen inspirálóak, hogy küzdjünk az egyre jobb eredményért. Az pedig külön grafikai bravúr volt annak idején, hogy a hóban nemcsak a deszka hagy nyomot, hanem az ujjaink is, ahogy fordulunk, és oldalra dőlünk. A pályák pedig fokozatosan válnak egyre nehezebbé. Az elsőben megismerhetjük az irányítást, a másodikban meg már megtapasztalhatjuk, hogy jégen ugyan gyorsabbak vagyunk, de nehezen irányítható a hódeszka. A gép életet számol, ha másodikként érünk be a célba, vesztettünk, újra meg kell próbálni, és egy életet elvesztünk. Nem bántak bőkezűen az életekkel, csak három van belőle. Emellett sérülést is számol a gép, sőt annak súlyosságát is figyelembe veszi. Ha túl sokszor estünk el, vagy értünk rosszul földet, ugyanúgy elvesz egy életet a gép, mintha a versenyt veszettük volna el. Csak akkor lehet továbbmenni, ha megnyertük a párbajt.

Természetesen több játékmód is rendelkezésre áll. A Time Attack-ben egyedül megyünk végig a pályán, a három legjobb időeredményünket menti el a gép. Ez is alkalmas lehet gyakorlásra, de abból a szempontból irreleváns, hogy ha a versenyen is megyünk egy legjobb időt, azt is ugyanúgy elmenti a gép, mint az időmérős eredményeket. Természetesen trükköket elsajátítani, azzal pontot szerezni is van lehetőség, erre van a Trick Attack játékmód. Itt kétféle lehetőség van. Mehetünk az egyik rendes pályán, vagy külön az erre tartogatott két pályán. Ezek a félcső és az ugrósánc. Itt lehet trükköket bemutatni, melyekért pontokat kapunk. Természetesen a bonyolultabbakért több pont jár, és nehezebb is kivitelezni. Az 1080°-os fordulatért már 9 gombot kell egymás után helyes sorrendben megnyomni, hogy sikeres legyen addig, amíg a karakterünk a levegőben van. A contest pedig szlalomverseny. A rendes pályákon vannak zászlók kitűzve, ezeket kívülről kikerülve kell a célba érni. Ez külön nehéz, ugyanis extra élet sincs, így ha egyszer vesztettünk, vége a játéknak. Ahogy írtam, a különböző trükkök betanulása nehézkes, a training mód ezek begyakorlására szolgál. Érdemes is sokat gyakorolni, nem lehet eléggé jól ismerni a trükköket. Ha egy barátunk is velünk van, ne is gondoljunk más játékra, csak erre, mert nagyszerű ketten játszani, összemérni a tudásunkat. De csak ketten tudunk többjátékos módot játszani.

A játék nagyon jó, a grafikája átlagon felüli, de leginkább a zenéje teszi hangulatossá. Igaz, hogy csak kevés pálya van a játékban, de azok mind változatosak. Mert bizony nemcsak a fenyvesekben snowboardozhatunk, hanem akár faluban, ahol házakat és autókat kell kikerülni. És az adja a változatosságot, hogy bizonyos pályarészeknél több útvonal is van, mindegyiknél más és más akadályokat kell kikerülni. Amíg az egyiknél azon ügyeskedünk, hogyan tartsuk egyenesben a befagyott tó jegén a hódeszkánkat, addig a másiknál kidőlt fákat kell átugrani. Nem volt sok snowboardos játékhoz szerencsés, de meg merem kockáztatni, hogy még a maiak közül is kevés ennyire élethűen és hangulatosan kivitelezett hódeszkás produktum. Mindenkinek ajánlom, és most már nemcsak Nintendo 64-n és Wii-n játszható, hanem Wii U Virtual Console-on is elérhető lesz e hét csütörtöktől.

Grafika: 9/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 8/10 Kihívás: 9/10 Zene és hangok: 10/10 Hangulat: 9/10 + Extrém jó zene + Kiváló fizika + Nagyon szép és hangulatos grafika + Több játékmód – Nincs négyjátékos lehetőség 88%