Megéri-e 2026-ban Wiit venni?

Idén 20 éves a Nintendo egyik emblematikus konzolja, a Wii. Már a korában is vitatott volt a létjogosultsága, hiszen Nintendo rajongók jellemzően szerették a konzolt, az ellentábor meg azon forrongott, hogy hogy lehet egy olcsó technológiájú gépet jócskán áron felül adni. És hogy jönnek ahhoz, hogy ennyire népszerű legyen? Hiszen nagy visszatérő volt, ismertsége túlszárnyalta a NES és a SNES ismertségét. Most ezen kerek évforduló alkalmából nézzük át, hogy érdemes-e most is Wiit venni.

A válasz egyértelműen igen! Nemcsak az évforduló miatt veszem a Nintendo mozgásérzékelős konzolját nagyító alá, hanem mert ez az egyedüli olyan retro Nintendo konzol, mely olcsón kínál visszatekintést a Nintendónak ezen nagyszerű időszakához. Miért nagyszerű? Mert a Wii mindenkit megszólított. A casual játékosoknak ott voltak a mozgásérzékelős játékok, a hardcore játékosoknak meg a klasszikus címek folytatásai. De milyen folytatások voltak! Super Mario Galaxy, a The Legend of Zelda: Twilight Princess is Wiin a legolcsóbb, a Mario Kart Wii és a Super Smash Bros. Brawl hosszú-hosszú órákon át biztosította a közösségi játékot. És ne felejtsük el azt sem, hogy néhány nagyobb cím is Wiire tért vissza! Metroid Prime 3: Corruption és Kirby's Adventure Wii remek példák arra, hogy volt mivel játszani ezen legendás konzolon. Aki pedig egyszerűbb szórakozásra vágyik, annak ott a Wii Sports, Wii Play, a Wii Fittel igazi kockahasat gyúrhatunk magunknak a strandszezonra, aki pedig elborult szórakozásra adná a fejét, annak ott a WarioWare: Smooth Moves, ami talán a sorozat legbetegebb játéka.

Tehát a Wii mindenkinek szólt. A Nintendo már a Game Boyos időszakban is tudta, hogy a játékosoknak a játékélmény az elsődleges, nem az ultraerős hardware (Game Boy: 118,4 millió, Game Gear 10,6 millió, azt hiszem, nem szorul különösebb magyarázatra). Amire ugyan lehet azt mondani, hogy jolly joker, hiszen olcsó technológiával igencsak meg lehet gazdagodni, de akárhogy is nézzük, a játékélményt nem váltja ki az erős gépezet. Ez az asztali konzoloknál a Wiinél csúcsosodott ki. A hetedik generáció egyébként is furcsa volt, hiszen a Wii valóban technikailag elmaradott konzol volt, a PlayStation 3 meg túlfejlett. Talán csak a Microsoft lőtte be jól, hiszen az XBOX360 konzoljával, hiszen fokozatosan állt át a HD TV technológiájához. A PlayStation 3 meg azért volt túlfejlett, mert 2006-ban messze nem voltak elterjedve a HD TV-k, és mivel konzol technológiája is a jövő felé mutatott, ezért annak idején nagyon drága konzol volt. Ez pedig a Wii létjogosultságát növelte, hiszen hiába volt a fejlettségéhez képest drága, a PS3-hoz képest olcsó volt. És mivel mozgásérzékeléssel családi szórakozást ígért, ezért sokak számára egyértelmű választás volt a Nintendo konzolja.

Tehát amíg a Sony a modern korszakát kezdte meg a PlayStation 3-mal, addig a Nintendo megmaradt a klasszikusnál. Ez egyben azt is magával hozza, hogy a Wii igazán CRT TV-n mutat jól. Nincs akadálya annak, hogy HD TV-hez kössük, sőt, a Komponens kábel segítségével nagyon szép képet ad, de a legjobb képminőséget egyértelműen a képcsöves TV-n élvezhetjük.

Miért? Mert ott jönnek ki a leginkább a Wii gyönyörű, élénk színei, az igazán szép játékoknál a grafika mennemenőleg itt van a leginkább kidolgozva. Ez persze magával hozza azt is, hogy képcsöves TV-t kell venni. Ezekhez egészen jutányos áron hozzá lehet ma már jutni, sokkal inkább a szállítás és a tárolás lehet problémás, hiszen egy CRT TV nagy méretű és nehéz. De megéri, mert a játékélmény régi TV-n a legautentikusabb. Közbevetésként hadd ajánljam figyelmekbe a Sony Trinitron TV-ket, ami minden retro játékos kedvence. Miért? Mert az alapvető technológiája, hogy három sugarat bocsát ki egyetlen csőből, így a kép nemcsak élesebb, nagyobb a fényereje, hanem realisztikusabb színeket is bocsát ki.

A Wii játékkönyvtár

A Wii-re összesen 1612 játék jelent meg, így a játékkönyvtára is figyelemre méltó. Arról se feledkezzünk meg,  hogy a Wii játékok nagyrészét nem portolták későbbi konzolokra. Amik meg ugyan kaptak remastert (pl.: Super Mario Galaxy, Donkey Kong Country Returns), azok ugyan Full HD-ban játszhatók, de a Wii a legolcsóbb alternatíva azok számára, akik esetleg nem engedhetik maguknak az újabb kiadásokat. Bár a retro játékok ára nagyon felment az utóbbi években, a Wii játékait még mindig olcsón lehet megvenni. Ez a népszerűségnek az egyik nagy előnye: A konzolból több mint 100 millió példányban fogyott, elképesztően sok van belőle a használt piacon, így könnyű hozzájutni egy-egy példányhoz. Hasonlóképp a játékok is. Annak köszönhetően, hogy a nagy címekből is eszméletlen sokat adtak el, így könnyű megtalálni őket, így jutányos áron hozzá lehet jutni. És higgyétek el: A jó játékok, nagyon jók lettek Wiire, így olcsón kaphatunk minőségi játékélményt!

A retro értéke azért is ment fel, mert egyre több olyan poszt lát a közösségi oldalakon napvilágot, hogy régen nem volt se előfizetés, se mikrotranzakció, a játékot birtokolhattuk, nem állt fenn az a veszély, hogy egyszer csak lekapcsolják a szolgáltatást. Ha egy játékot megvettél, az teljes mértékig a tiéd volt. Meg egyáltalán a régi játékok sokkal nagyobb kihívást rejtettek magukban. A Wii ebből a szempontból egy átmeneti konzol volt, hiszen úgy képviselte a régi értékeket, hogy közben már a jövő felé tekintett. Bár a játékok ugyan könnyebbek voltak, de a tartalma, a környezet, a hangulatnak köszönhetően valósággal magukba szippantották a játékost. Ugyanígy megjelent az internet, és az online vásárlás is. De ekkor még nem volt előfizetés, így azt a játékot, amit digitális formában megvehettünk, az bizton a miénk volt. Az online szolgáltatást ugyan lekapcsolták, így online már játszhatók a játékok, de a másik ok, ami miatt annyira magasztalják a retrót, hogy ha többen akartunk játszani, akkor át "kellett" járni egymáshoz. De ez egyáltalán nem volt nyűg, egyrészt, mert akkoriban ez természetes volt, másrészt az offline közösségi játékot, amikor egymás mellett ülve játszunk, és reagáljuk le az adott történést, a mai napig nem pótolja az online játék. Bár ezek a posztok eléggé vehemensen védik a "Régen minden jobb volt" elméletet, ezzel egyszerűen nem tudok vitatkozni.

A Wii identitását ugyan nagyban meghatározzák a casual játékok, de kínálat erejét egyértelműen a már fentebb is említett nagy Nintendo címek adják. Ezek egyben a legsikeresebb játékok is. Magasan ezek uralták a Wii piacát, ahogy a Nintendónál szokott lenni, egyértelműen az anyacég játékai domináltak. Ez ugyan árnyalja a játékmennyiséget, de a magam részéről ezt nem tartom olyan nagy problémának. Mert bár ugyan ez behatárolta, hogy melyek azok a játékok, melyek tudtak érvényesülni, de a tudatos vásárlás egyik alapkövének tartom azt, hogy csak azokat a játékokat vesszük meg, amik tényleg megszólítanak minket. Írtam korábban is, hogy nem vagyok kibékülve azzal, ha egy "okosított" konzolt kismillió játékkal adnak. Mert csak a korábban feltett kérdést tudom ismételni: Vajon időt is kapok ahhoz a rengeteg játékhoz? Aligha. Talán furcsa lesz ez az asszociáció, de olyan ez, amikor valakinek rengeteg barátja van, de nem tölt minőségi időt azokkal, akik igazán számítanak. A játékokat is hasonlóképp látom.

Wii Emuláció 2026-ban

Sokan az emulátorokat használják, ha egy régi játékot akarnak kipróbálni, újra feleleveníteni a hozzájuk kötődő emlékeket, játékélményt. A Wii esetében is van erre lehetőség, megvannak a megfelelő programok erre, így az emulátor sokak számára a legkézenfekvőbb megoldás.

Ami viszont megváltozik, az a kontextus. Hiszen a konzolt cseréljük le egy programra, ami másképp játssza le a képeket. Bár jó eséllyel arra is van lehetőség, hogy HD-re felskálázza a képet, de az akkor sem lesz olyan, mint egy való HD remaster.

Miért? Mert a Wii még egyértelműen CRT TV-re készült. A játékokat is kifejezetten úgy fejlesztették, hogy képcsöves TV-n mutasson a lehető legszebben, legnagyobb felbontásban. A karakterek mozgása és a táj és régi TV-n mutat a legszebben, legrészletgazdagabban. Modern TV-re kötve a kép szaggatottabb, homályosabb és zajosabb. Ezek azok, amiket egy HD remasterrel kiküszöbölnek, de egy egyszerű felskálázás, amit az emulátorok használnak, ezeket nem javítják ki.

Ez persze nem az jelenti, hogy az emulátor használata rossz döntés lenne. Sőt, én már csak úgy sem vagyok ellene, mint régen, amikor már-már "harcosként" érveltem a Nintendo mellett. Ma már nagyrészt elengedtem azt, hogy szerzői jogokra hivatkozzak. Sokkal inkább úgy vagyok vele, hogy akinek elegendő az, amit az emulátor nyújt, aki nem akar komolyan Wiivel játszani, csak alkalmanként kipróbálni egy-egy játékot, annak jó választás az emulátor. De aki autentikus közegben akar Wii játékokkal játszani, annak a CRT TV és a konzol beszerzése nemcsak kiváló választás, de olcsó megoldás is.

Kiváltják a mai Nintendo konzolok a Wiit?

Egyértelműen nem. Bár a Nintendo Switch (2)-nek megvannak a maga mozgásérzékelős megoldásai, de azokat teljesen másképp használják, így nem pótolják azt az élményt, amit a Wii nyújtott.

A játékokat illetően meg kevés kapott HD remastert, vagy került be gyűjteménybe, illetve új változatok jelentek meg új konzolokra (pl.: Wii Sports -> Nintendo Switch Sports, Wii Fit -> Ring Fit Adventure), melyek új ötletekkel többé teszik az alapkoncepciót, de az egész játékkönyvtárt egy az egyben nem vitték át későbbi konzolokra.

Wii játékok ugyanakkor játszhatók Wii U-n. Tartalmaz Wii emulátort, 100%-osan lejátssza az előző generáció játékait. Így a Wii U is remek alternatíva, de nem annyira olcsó. A Wii első kiadását azért is megéri megvenni, mert lejátssza a Nintendo GameCube játékokat. Tartalmazza a GameCube controller mind a négy bemenetét, plusz a memóriakártya két bemenetét, amit gond nélkül beolvas.

A Wii használata 2026-ban

Tehát, aki Wii vásárlására adná a fejét, annak érdemes az első kiadást megvenni, ha szeretne Nintendo GameCube játékokkal is játszani. Ugyanakkor mivel ez a legrégebbi kiadás, ezért nagyobb az esélye annak, hogy sérült példányba futunk bele, vagy egy-egy alkatrésznek közel az életidejének vége.

A leggyakoribb hiba a Wiinél egyértelműen a lemezmeghajtóval van. Az a légérzékenyebb, sajnos előfordulhat egy idő után, hogy nehezebben olvassa be a játékot, zajos, vagy egyáltalán nem működik. Ugyanakkor az alapvető tapasztalat az, hogy a Wii önmagában jó minőségű konzol. Ritkán hallok arról, hogy más komponense elromlana, a Wiimote-ok is rendszerint jól bírják.

És akármennyire is furcsán hangzik, de a Wii interface-e a mai talán a legjobb Nintendo interface. A kis ablakokban az ábrák mozognak, az egész stílus és elrendezés a mai napig, ha nem is feltétlen modern, mindenképp kellemes még most is ránézni.

És azt se felejtsük el, csakhogy tovább érveljünk a retro mellett, hogy a Wiihez nem kell extra memória. Ne tessék kiröhögni az 512 MB-os belső tárhelyet! Bár a játék a lemezen van, nem települ a konzolra (mind a PS3 esetében), így csak a felülírandó adat (pl.: mentés) kerül a belső tárhelyre, és mivel az minimális helyet foglal, ezért játékok ezreinek mentése kerülhet a konzolba.

Ám fontos tudni, hogy ez csak akkor áll, ha csak Wii játékkal játszunk a konzolon. A Nintendo ennél a konzolnál vezette be a (retro) játékok digitális formában történő vásárlását (Virtual Console és WiiWare), amik szintén a belső tárhelyet foglalják. Ha ezekkel megszaladunk, szükségünk lehet SD-kártyára. Az itt lévő játékok elérhetőségét egy későbbi frissítéssel könnyen elérhetővé tették.

Ne feledjük, hogy a Wii játékok CRT TV-n mutatnak a legjobban. Ott kapjuk az igazán kiváló képminőséget. Ha HD TV-hez kapcsoljuk, akkor javasolt a komponens kábel vásárlása (ha van ilyen bemenet a TV-ben), mert élesebb lesz tőle a kép, meg kevésbé zajos.

Arról volt már szó, hogy leginkább az első kiadású Wiit érdemes megvenni. De amennyiben nem kívánunk Nintendo GameCube játékokkal játszani, úgy a Wii Mini is remek választás.

Várható élettartam

Retro konzolnál ez kényes kérdés, nincs másképp a Wiinél sem. Hiszen mégis csak használt gépet veszünk, ami ráadásul idén lesz 20 éves. Csak akkor várhatjuk, hogy javítások nélkül sokáig fog működni, ha az első gazdája is kíméletesen bánt a konzollal.

És bár akármennyire is ellene vagyok a Homebrew használatának, el kell ismerjem, hogy jelen esetben hosszútávon kifizetődő a használata. Amennyiben be tudunk ruházni egy külső merevlemezre, és megfelelően tudjuk futtatni a játékokat, akkor nemcsak a lemezmeghajtót kíméljük, hanem a játékok sem használódnak, így azok tovább megőrzik jó állapotukat. A Homebrew használata azért is megfontolandó, mert a Nintendo legkapcsolta a konzolhoz tartozó online szolgáltatásait, így nincs mód arra, hogy digitális játékokat legálisan megvásároljuk. Ezért, ha ezeket is a könyvtárunkba akarjuk tudni, akkor mindenképp alternatív megoldáshoz kell folyamodni.

De természetesen, aki hozzám hasonlóan ragaszkodik ahhoz, hogy eredeti közegben játsszon Wii játékokkal, nem kell neki sem sokat tenni azért, hogy a konzolját a lehető legtovább használhassa. Használt Wii esetében alaposan járjunk utána az állapotának, és hogy az előző tulajdonosa vajon kíméletesen használta-e. A Wii alapvetően jó minőségű komponensekből áll, így ha az előző tulajdonos is megkímélt állapotban adja át, mi is vigyázunk a konzolra, akkor várhatóan sokáig fog még minket szolgálni.

Végszó gyanánt

Semmi kétség nincs afelől, hogy megéri most is Wiit tartani. Hiszen a konzoltörténelem egy igazán egyedi, egyben komplex korszakát tudhatjuk magunkénak. Ugyanis a Wii tényleg mindenkit megszólított. Akkoriban, elfogult rajongóként úgy éreztem, hogy nem igaz, hogy a Wii érdemtelen a sikerre, ezt most, valamivel kritikusabb gondolkodással is így látom. Nyugodtan sportoljunk családtagokkal, versenyezzünk verjük el egymást barátokkal a hardcore játékokban! Ha pedig egyedül vagyunk, a kalandjátékokkal olyan játékélményben lehet részünk, amit soha nem fogunk elfelejteni.

Mindezt megfizethető áron. A Wii most is ugyanazt jelenti, mint megjelenésekor. 2026-ban is minden korosztály megtalálja a neki megfelelő szórakozási formát, előfizetés, online korlátozás és kontroll nélkül.

A cikk az Obsolete Sony: Is the PlayStation 2 Worth Buying in 2026? cikke alapján készült.

A fogyás eredménye

Köztudottan a PlayStation 3 nagyon nehezen indult. Ez nagyban köszönhető annak is, hogy az első kiadású FAT konzol esetében nem is voltak a dizájnerek a topon, másrészt borzasztóan drága volt. Nemcsak a vásárlók hördültek fel az árcédula láttán, hanem a Sony-nál is komoly fejtörést okozott, hogy csak veszteséggel tudják eladni a PS3-at.

De megvolt ennek a maga oka. A PlayStation 2-vel szemben az egyik legfőbb kritika az volt, hogy generációjának leggyengébb konzolja volt. Ennek akart a Sony elé menni azzal, hogy egy mindennél erősebb konzolt gyártott. Ám átestek a ló túlsó oldalára, ugyanis nemcsak, hogy egy drága konzolt sikerült összehozni, hanem minden addiginál hatalmasabb gépet, ami ráadásul irdatlan nehéz is volt.

A kritikák ugyanakkor a rossz marketingről is szóltak. A Business Week magazin például úgy írt a PS3-ról, hogy sokkal inkább lenyűgözi őket az, hogy mire képes a konzol, mint az, amit kihoznak belőle. Ez leginkább annak a következménye, hogy a PS3 megjelenésekor megelőzte a korát, ezért évekig nem tudták kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Fejleszteni is nehéz volt a konzolra, úgyhogy minden adott volt ahhoz, hogy a Nintendo visszavegye a piacvezetői pozíciót.

Ezzel szemben a 2009 őszén megjelent PlayStation 3 Slim valóságos sikertörténet volt. Pár nehéz év után a Sony végre önmagára talált! A PlayStation 3 Slim dizájnja sokkal megnyerőbb, a műanyag matt felület nemcsak robusztusabb érzetet ad, hanem a kosz sem látszik meg annyira a felületén, és takarítani is könnyebb. Kevesebb áramot fogyaszt a hűtése is csendesebb.

Nem utolsósorban lényegesen kisebb, mint az elődje! Ez leginkább annak köszönhető, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően ugyanazok komponensek kisebbekké válnak. Ennek köszönhető az, hogy a PS3 Slim úgy tudott 1/3-dal kisebb lenni, hogy technikailag semmiben nem marad el a FAT kiadástól! Ennek köszönhetően a PS3 Slimet nemcsak lényegesen olcsóbb volt gyártani, hanem a játékosok is lényegesen kedvezőbb árcédulával szembesültek a boltok polcain. Ráadásul játék is jelent meg rá szép számmal, és talán ez a utóbbi két érv volt az igazi ütőkártya a PlayStation 3 mellett.

És hogy Sony is lecserélte az eredeti "PlayStation 3" logót is "PS3"-ra, utal nemcsak a konzol vékonyabb mivoltára, hanem hogy az első kiadás után az új konzolt teljesen új alapokra helyezték. Ráadásul technikailag inkább kicsivel többet tudott, hiszen a FAT kiadás max. 80 GB volt, míg a PS3 Slim eleve 120 GB-os merevlemezzel indult, de később 160, illetve 320 GB-os merevlemezes kiadás is napvilágot látott.

Extra érdekesség a "Slim" szó, ugyanis amíg angolul "vékony" jelentéssel bír, addig hollandul az "okos" jelentést hordozza magában. Okos döntés volt vékonyabbá tenni a PS3-at!

Technikai specifikációk

• Memória: 256 MB XDR DRAM főmemória és 256 MB GDDR3 RAM videómemória
• Operációs rendszer: XrossMediaBar - Egyedi PS3 rendszersoftware
• Grafika: Sony/Nvidia RSX "Reality Synthesizer (500 MHz)
• Processzor: STI Cell 64-bit CPU (3,2 GHz)
• Média: Blu-ray lemez, DVD-, CD-ROM, USB
• Háttértár: Cserélhető merevlemez. Modelltől függően 120 GB, 160 GB, 320 GB gyári merevlemez.

PlayStation történelem - 3. rész

A Sony első két konzolja hangos volt a sikertől és a rekordoktól. Úgy tűnt, a PlayStation dominanciája generációkra szól, és a többiek örülhetnek, ha egy kis helyen meghúzhatják magukat. Ehhez képest a hetedik generációra nagyot fordult a konzolipar, és a Nintendo visszavette az uralmat. Helyreállt volna a rend? Valamit rosszul csinált a Sony? Ezekre a kérdésekre is keressük a választ a cikkben.

Fejlesztés

Talán a PlayStation 2-t ért kritikákra reagálva is azon volt a Sony, hogy a PlayStation harmadik konzolja mindennél erősebb legyen. A PS3 fejlesztése 2001. március 9-én kezdődött, amikor a Sony Computer Entertainment elnöke, Kutaragi Ken bejelentette, hogy Toshibával és az IBM-mel együtt egy Cell mikroprocesszort fejlesztenek. Ez egy olyan architektúra, mely egy rendszerbe foglalja az általános célú és teljesítményű magokat a modern, nagyteljesítményű koprocesszoros elemekkel. Ez jelentősen felgyorsítja a multimédiás, vektoros és egyéb számításokat. Ezzel a PlayStation 3 az akkori szuperszámítógépek tudásával vetekedett, ennek volt köszönhető, hogy ez volt az első olyan konzol, mely Full HD felbontást tudott progresszív módon megjeleníteni, nem utolsósorban Blu-ray lejátszóval is rendelkezett.

2004 szeptemberében közölték az első részleteket a PS3-mal kapcsolatosan. Ekkor tudható volt, hogy a beépített Blu-ray lejátszó DVD-t és CD-t is le tud játszani, valamint visszafele kompatibilis lesz a PS1 és PS2 játékokkal. 2005 elejétől fókuszáltak az új játékok fejlesztésére. Ennek vezetője Yoshida Shuhei volt. A konzolt először a 2005-ös E3-on, május 16-án láthatta a közönség. Ekkor még a bumeráng-alakú prototípus controllerrel mutatták be. A konzolt a Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots játék egy korai verziójával promotálták (a játék csak 2008-ban jelent meg). Egyéb funkcióját még a 2005. szeptemberi Tokyo Game Show-n sem láthatta a közönség.

A PlayStation 3-at két HDMI, egy ethernet és hat USB porttal mutatták be 2005-ben, de 2006-ra egy HDMI- és négy USB bemenetet tartalmazott a konzol költséghatékonyság céljából. Két modellt, egy 20 GB-os és egy 60 GB-os modellt terveztek 2006 novemberére megjelentetni világszerte, de végül a Blu-ray meghajtó hiánya miatt az európai megjelenést 2007 márciusára halasztották.

Megjelenés és eladások

A PS3 2006. november 11-én jelent meg Japánban, és a Media Create szerint 81.639 példány kelt el az első nap. Már akkor is „lehangolónak” nevezték az eladási adatokat, ráadásul a konzolok egy részét üzletemberek vették meg, akik kínaiaknak fizettek azért, hogy eBay-en tovább értékesítsék. Ennek következményeként több konzolt adtak el, mint játékot. Akik viszont játék céljából vették meg, azok legtöbbje a Ridge Racer 7 játékot választotta a konzol mellé.

Amerikában pár nappal később jelent meg, november 17-én. Sajnos nagyon rosszul jártak, akik jó előre vártak az üzletek kinyitására, ugyanis kirabolták a várakozókat, az ügyfelek közé meg kocsiból lőttek. Ezzel oly módon is hatalmas pánikot okoztak, hogy már azért is verekedtek a várakozók, hogy ki-ki a leghamarabb jusson a konzoljához, hogy biztonságban tudja magát.

Az európai megjelenés pedig a késés miatt volt problémás. Mivel az utolsó pillanatban jelentették be a halasztást, ezért sokan már úgy rendelték elő a konzolt, hogy ki is fizették az árát. A Sony természetesen visszatérítette a pénzt azoknak, akik igényt tartottak erre. De nem tarthattak erre sokan igényt, ugyanis Európában 600.000 PS3-at adtak el az első két napon. Ahogy a PlayStation 2 is Európában volt a legsikeresebb, úgy a PS3 is sikeresen rajtolt az öreg kontinensen. Nagy-Britanniában volt a legnagyobb igény a konzolra, ott előrendeléseket kellett törölni, mert a Sony nem tudta kielégíteni az igényeket.

Drámai változások

Ugyanakkor a konzoleladások rapid sebességgel zuhantak. A következő héten Európában 82%-kal csökkentek az eladások, de a világ többi részén is jóval kevesebbet adtak el a konzolból az azt követő hetekben. Ehhez képest a Nintendo aktuális konzoljainak (Wii és Nintendo DS) eladásai soha nem látott számokat ostromoltak. Sokan, főleg játékosok, tanácstanul álltak az eladási adatok előtt. Elemzők tudni vélték, hogy a PS3 eladása elsősorban a magas ára miatt zuhant be nagymértékben. Az első napokban megvették az elkötelezett rajongók, a játékosok többsége viszont sokallta az árát. A másik komoly kritika a konzollal kapcsolatosan, hogy hiányolták a Wii-re jellemző egyedi játékokat. A PS3-ra sokáig nem jelent meg olyan exkluzív cím, ami miatt megérje megvenni. A multiplatform címek közül általánosságban jobbnak tartották az XBOX360 változatot.

A Sony-nak megvolt az oka a magas árra: Papíron jól hangzik a Full HD felbontás, de 2006-ban a Full HD TV még felsőkategóriás terméknek számított, ezért a konzol tudását nagyon kevés készülék tudta teljes körűén kihasználni. PlayStation 3-at így is veszteséges volt eladni. A 60GB-os modellt 599 dollárért értékesítették, ezzel együtt éves szinten milliárd dolláros mértékű veszteséget volt kénytelen elkönyvelni a Sony. 2007-ben mondott le Kutaragi Ken a Sony Computer Entertainment elnöki székről. Helyét Hirai Kazuo vette át. Célja volt fokozatosan nyereségessé tenni a Sony konzolrészlegét A trend 2010-ben fordult meg, a későbbi modelljeivel már tudott nyereséget realizálni a cég. Ez annak is volt köszönhető, hogy a konzolban található chipek árai drasztikusan csökkentek, ami természetesen csökkentette a konzol előállítási költségét.

Annak következtében, hogy a játékok XBOX360 verziói jobbak voltak, a PlayStation 3 volt a sereghajtó a 7. generációban. Ugyanakkor a játékosok, főleg a Sony rajongók felháborodva konstatálták, hogy a Nintendo eladásai szárnyalnak, hiszen a Wii technológiája nagyon olcsó. Ezen a ponton igazuk van a Sony-soknak. Jóllehet, a Wii megjelenésekor feleannyiba került, mint a PlayStation 3, de a benne lévő mozgásérzékelős és egyéb technológia valójában már elavult és olcsó volt. A Nintendo konkrétan azt érte el, hogy a konzoleladásuk a kezdetektől fogva nyereséges volt. Fontos tudni, hogy a bevett gyakorlat az, hogy veszteségesen értékesítik a konzolt. A gépet csak egyszer veszi meg a játékos, aztán a játékok kompenzálják a veszteséget. Viszont az, aki nem volt jártas a technológiákban, csak azt látta, hogy a Nintendo konzolja lényegesen olcsóbb, a mozgásérzékelésnek köszönhetően sokkal interaktívabb, egyedibb, ezért a Wii mellett döntött.

Ez volt az az időszak, amikor a Nintendo olyan szintű növekedésről tett tanúbizonyságot a negyedéves üzleti jelentéseiben, mint amit a világ leghatalmasabb cégei produkálnak. Tehát nagyot fordult a piac, most a Sony küzdött azzal, hogy talpon tudjon maradni. Évek kellettek, amíg a PlayStation 3 iránt fellendült az érdeklődés. Végül 87,4 millió példányt adtak el a PS3-ból, amivel ugyan az első PlayStation eladásaitól elmaradt, de nem sokkal.

Későbbi modellek

Ahogy az első két PlayStation, úgy a PS3 is megélt egy slim kiadást.

PS3 Slim

2009. augusztus 18-án jelentette be a Sony a Slim változatot, mely nemcsak kisebb volt az első kiadásnál, hanem kevesebb áramot fogyasztott, és a hűtése is csendesebb volt. A konzol szeptemberben jelent meg az aktuális Spider-Man film játékadaptációjával. A konzol logóját is megújították, csak „PS3” felirat volt olvasható rajta.

PS3 Super Slim

A PlayStation 3 az első olyan konzol, mely „Super Slim” kiadásban is megjelent 2012 végén. Ahogy a neve is utal rá, a konzol még kisebb volt, valamint ez az egyedüli kiadás, melyet 500 GB-os háttértárral lehetett kapni. További különbség, hogy a lemezmeghajtó tálcás volt, nem motorizált (tehát „benyelte” a lemezt, amint behelyeztük a nyílásba). A konzol alapvetően fekete színben volt kapható, de később fehér, kék, piros színben is került a boltok polcaira.

Játékok

A PlayStation 3 Amerikában 17, míg Európában 24 játékkal jelent meg. Az európai megjelenésbe jó eséllyel beleszámított a késés, illetve több olyan játék is megjelent nálunk, ami a nyugati kontinensen nem. A Formula One Championship Edition, MotorStorm, Virtua Fighter 5 sikeresen rajtoltak Európában, 2007 legsikeresebb játékai voltak. Amerikában a Resistance: Fall of Man játékot vették legtöbben a konzol mellé. A japán piacot meg leginkább a Ridge Racer 7 és a Final Fantasy XIII lendítette fel.

Az új konzolra is folytatódtak az olyan nagysikerű sorozatok, mint a Ratchet & Clank, Metal Gear Solid, Gran Turismo, de új sorozatokkal is kísérletezett a Sony. PlayStation 3-on debütált a mai napig nagy sikernek örvendő Uncharted, melyből könyvadaptáció is készült, valamint nemrég a moziba is beülhettünk egy Uncharted filmre. De a Nintendóra jellemző szerethető, gyermeki hangulatvilággal is kísérleteztek a LittleBigPlanet képében.

Közel 600 millió PlayStation 3 játékot értékesítettek összesen, az utolsó játék a Shakedown: Hawaii volt, mely 2020. augusztus 20-án jelent meg. Technikai specifikációk A PlayStation 3 dizájnja alapvetően nem változott az újabb modellek megjelenésekor. Maradt a fekete műanyag váz, a teteje homorú volt. A logó betűtípusát a Spider-Man filmből vették, amit szinte elsők között találtak ki, amikor elkezdték fejleszteni a konzolt. A PS3-at a Sony, a Toshiba és az IBM által közösen fejlesztett Cell mikroprocesszor hajtja. Eredetileg grafikus processzor nélkül tervezték megjelentetni, hiszen a Cell processzora képes lenne a megfelelő grafikai feladatok ellátására. De mivel kiderült, hogy akkor a PlayStation 3 még az XBOX360-nál is gyengébb lenne, végül megkérték az Nvidiát, hogy gyártsanak egy RSX chipet. Ez az első grafikus processzorok egyike volt, mely képes natív 1080p-s felbontásra.

A konzolban Blu-ray meghajtó kapott helyet, a játékok is Blu-ray lemezen voltak kaphatók. A PS3 médialejátszóként is funkcionált, hiszen le tudta játszani a Blu-rayeket, DVD-ket és CDket, sőt még a Super Audio CD-ket is. A konzol Bluetooth-szal (2.0-ás verzió), Ethernettel, USBvel, Wi-Fi-vel volt ellátva, az internetes webáruházában online streaming alkalmazások (pl.: YouTube, Netflix) is vásárolhatók voltak.

Kiegészítők

A PlayStation 3 eredetileg egy Sixaxis controllerrel jelent meg, majd később jött ki vezeték nélküli DualShock 3 vezérlő. A controller nemcsak rezgő funkcióval, hanem mozgásérzékeléssel is rendelkezik. Mind a kettő használható anélkül, hogy az egyik zavarná a másikat. Bluetooth-on keresztül a PSP Go, a PlayStation TV is vezérelhető a controllerrel. Egy USB mini-B porton keresztül tölthető, a controllert egy 3,7 V-os Li-ion akkumulátor működteti, mely 570 mAh tárolására képes. Ezzel akár 30 órán át is használható egy töltéssel. A Wii sikerét meglovagolva, a Sony is kiadott egy mozgásérzékelős controllert PlayStation Move néven. Hasonlóan távirányító-szerű controller volt, mely ún. „Tehetetlenségi érzékelővel” lett ellátva. Ezzel pontosan tudta érzékelni a játékosok mozgását a PlayStation Eye segítségével.

A versenyjátékok realisztikus irányításához a Logitech kiadott egy Driving Force GT-t. Ez volt a Gran Turismo játékok hivatalos kormánya, és szinte teljes mértékig úgy irányíthattuk vele az autónkat, mintha a való életben versenyeznénk. A kormány 900°-ban volt elfordítható, és az autók kormányával megegyező méretű. Az erő-visszacsatolást a játék fizikai motorja hajtja, ennek köszönhetően teljesen valóságosnak tűnik az autó vezetése.

A Logitech is biztosított vezeték nélküli controllert a PS3-hoz. A fő különbség, hogy a Logitech vezérlője két darab AA elemmel működik, ami nagyjából 50 óra játékra volt elegendő.

A Blu-ray lejátszáshoz külön távirányító volt kapható, amellyel sokkal könnyebben tudtunk navigálni a Blu-ray menüjében. A PlayTV-nek köszönhetően digitális TV adásokat is lehetett nézni a konzollal, de kapható volt a Memória kártya adapter is, hiszen a konzol korábbi modelljei le tudták játszani az első két PlayStation játékot

PlayStation Network

A PlayStation 3 volt az első olyan PS konzol, mely alapból csatlakozott az internetre. Ekkor hozta létre a Sony a saját ingyenes online szolgáltatását, a PlayStation Network-öt. Ennek keretében játszhatunk online, illetve biztosította a különböző internetes szolgáltatásokat. A PSN hamar kapott magyar támogatást. Regisztrálhattunk magyar profilt, illetve a webáruházban is forintban láthattuk az árat.

PlayStation Plus

A 2010-es E3-on jelentették be a PlayStation Network előfizetéses prémium szolgáltatását, a PlayStation Plus-t. Ennek része volt a játékok korai változatának kipróbálása, demo verziók, valamint fizetős DLC-k is ingyen letölthetők lettek.

PlayStation Store

A PlayStation 3-on debütált a Sony digitális webáruháza, a PlayStation Store. Itt nemcsak az új játékokat vásárolhatjuk meg digitális formában, de innen tölthetjük le a demókat, streaming alkalmazásokat. A Sony 2021. március 29-én bejelentette a PlayStation Store megszűnését, de a rajongói vis - szajelzésekre reagálva április 19-re visszavonták, így a PS3 webáruháza a mai napig él.

A konzol életideje alatt több online szolgáltatás volt elérhető, mint például PlayStation Home (a Sony közösségi oldala), Life with PlayStation (a Sony híroldala), de ezeket mind megszüntették. Népszerű alkalmazások voltak, a PlayStation Home-nak több mint 41 millió aktív felhasználója volt.

Fogadtatás

A PlayStation 3-at megjelenésekor sok kritika érte a magas ára és a minőségi játékok hiánya miatt. Ennek elsődleges oka, hogy az előző két PlayStation konzollal ellentétben PS3-ra sokkal nehezebb volt játékot fejleszteni. A Full HD felbontást viszont kedvezően fogadták. Ahogy fokozatosan talpra állt a konzol, és érkeztek rá a jobbnál jobb játékok, úgy kapott egyre kedvezőbb kritikákat. Az Ars Technica internetes magazin a kezdeti 6/10-es értékelését 9/10- re javította a játékkínálatnak köszönhetően. Az IGN szerint a PlayStation 3 minden idők 15. legjobb konzolja. A PC Magazine 2012-ben jobb konzolnak tartotta a PS3-at, mint az XBOX360-at. Többek szerint a Sony méltatlanul bánt a PlayStation 3-mal. A GamesRadar szerint a konzol marketingje katasztrofálisan sikerült, hiszen valójában a 7. generáció legjobban várt gépe volt. Elgondolásuk szerint a Sony nem aknázta ki a konzoljában rejlő lehetőségeket. A Business Week nevű magazin is úgy fogalmazott, hogy sokkal jobban lenyűgözi őket az, hogy a PS3 mire lenne képes, mint amit kihoznak belőle. A fejlesztők is panaszkodtak, hogy nehéz volt PS3-ra játékot fejleszteni. A Valve munkatársa, Gabe Newell úgy fogalmazott, hogy a PlayStation 3 totális katasztrófa, a Sony nem veszi figyelembe a játékosok és a fejlesztők igényeit. Ahogy felhasználóbarátabb lett a PS3, úgy fogalmaztak meg ők is kedvezőbb véleményt, valamint keményen dolgoznak azon, hogy a Portal 2 PS3-on legyen a legjobb. Az Activision Blizzard vezérigazgatója pedig a Sony támogatásának leállítását helyezte kilátásba, ha nem csökken a konzol ára.

Voltak, akik már a megjelenésekor pozitívan értékelték. A CNET sokoldalú és lenyűgöző jelzőkkel illette a PlayStation 3-at. Dicsérte a csúcsminőségű grafikát és a stílusos dizájnt. Szerintük megéri a konzol a borsos árát. Bár a játékkínálat náluk is kritika tárgya volt. Több mozis magazin szerint a PlayStation 3 Blu-ray lejátszása jobb minőségű, mint az átlag Blu-ray lejátszóé. A Hexus internetes magazin szerint, ha kiaknázzák a benne rejlő lehetőségeket, minden idők legjobb konzolja lesz. Egy fejlesztőcsapat, nevezetesen a Shiny Entertainment szerint a PlayStation 3 hardvere a legjobb.

Slim modellek

A Slim modell nagyon kedvező fogadtatásban részesült. Amazonon akkor minden idők legsikeresebben fogyó terméke volt. Az alacsonyabb árát és a nagyobb tárhelyet is általánosságban dicsérték. A Super Slim modell is pozitív fogadtatásban részesült. Méltatták a csendes működését, a ventilátor is halkabb lett, valamint hogy még kisebb, még könnyebb, ezzel együtt minden funkciót megőrzött. Ekkorra már sokkal több játék is volt elérhető PlayStation 3-ra, amelyek minőségét általánosságban elismerték. Könnyű elérni a merevlemezt is, tehát könnyű nagyobb tárhelyűre cserélni. Ugyanakkor a Super Slim modell lemeztálcáját nem találták megfelelő minőségűnek. Jó eséllyel a költséghatékonyság okán döntöttek így, ennek fényében nem sokkal olcsóbb a Super Slim, mint az elődje.

Összegzés

Valószínűleg a pozitív értékeléseknek is köszönhető, hogy a Slim modellekre fellendült a PlayStation 3 eladása. Emellett a konzol kínálta technológia az évek előrehaladtával egyre több ember számára vált elérhetővé, valamint az igazán jó játékok is csak később jelentek meg. Alapvetően jó konzol a PlayStation 3, a korai modellek az előző PS játékokat is le tudták játszani, a Blu-ray lejátszó és az online funkciója is meghaladta a korát. És innen hova lehet tovább fejlődni? A következő számban részletesebben is megismerkedünk a PlayStation 4-gyel.

A cikk eredetileg az Animagazin 83. számában jelent meg. Az online magazin a link alatt ingyenesen megtekinthető és letölthető.

A Wii-korszak

A Nintendo második aranykora? Egyáltalán nem túlzás ezt kijelenteni, hiszen akkorát robbantott a Wii, mint a Sony a PlayStation megjelenésével. A Wii ismert és népszerű konzol lett, melyről biztosan sokan legalább hallottak. De mire is vezethető vissza a Wii sikere? Mennyire beszélhetünk második aranykorról? Ennek járunk most utána.

Koncepcióváltás

Eddig sem állt távol a Nintendótól az újítás. A konzoljai egymástól nagyon jól elkülöníthetők voltak és mindegyik emlékezetes volt a maga módján. Akár játékkínálat, akár külső kialakítás terén. És annak köszönhetően, hogy a NES-SNES korszakban a generációjának élén volt, olyan nagy pénzügyi nyereségre tett szert, hogy sokáig talpon tudott maradni a PlayStation mellett. Viszont a GameCube kudarca komoly váltásra késztette a Nintendót. Mindenképp valami olyat akartak kitalálni, amit addig abban a formában senki nem valósított meg. A Nintendo 2005-ben hozta nyilvánoságra, hogy Project Revolution néven fejleszti az új konzolját. A név is igencsak hangzatos volt, sokáig forgott közszájon a “Nintendo Revolution” név, mert tényleg érzékeltette, hogy a Nintendo most valami nagyon újra készül. Valamire, ami forradalmi lesz. Mi, Nintendósok büszkén emlegettük a nevet, hiszen mennyivel jobban hangzik a készülő PlayStation 3-mal, vagy a már megjelent XBOX 360-mal szemben. A konzol prototípusa is erőteljesen hasonlított a végleges változathoz és nagyon vártuk, mert tényleg teljesen másképp nézett ki, így biztosak voltunk abban, hogy valami olyat fogunk kapni, amit eddig soha.

Ehhez képest szinte pofára esés volt a névváltoztatás, és hogy Wii néven jelenik meg az új konzol. A Nintendo ugyan az angol személyes névmással “we” magyarázta, hogy az új konzollal a közösségi játékra összpontosítanak (mert mintha eddig nem ez lett volna fókuszban...), de igencsak nehéz volt megemészteni az új, igencsak esetlen nevet. A Revolution név még az elvakult PlayStationösökből is tiszteletet vívott ki, később a Wii névvel viszont ugyanúgy gúny tárgya lett a Nintendo, mint korábban.

Megjelenésének körülményei

A GameCube életútja meglehetősen csendes volt. Jelentek meg rá jó játékok, voltak nagy visszatérők, mint például a Metroid Prime, viszont a nagy áttörés elmaradt. Így kicsit ebből is fakadt az a kíváncsiság, hogy mivel fog előjönni a Nintendo. A Wii végül 2006. december 8-án jelent meg Európában, így nálunk is. Ezen a napon a Game Park videojáték üzlet, mint legnagyobb Nintendo viszonteladó Magyarországon, külön Wii-napot is tartott. Ennek keretében a szerencsés előrendelők a konzolt aznap már éjfélkor átvehették, így lényegében a Game Parknak köszönhetően Európán belül Magyarországon lehetett elsőként kapni a konzolt. Kisebb sajtótájékoztatót is tartottak, így némi publicitást is nyert a Wii megjelenése. Aznap egész nap bárki számára kipróbálható volt a Wii, a Wii Sports-on keresztül bárki maga próbálhatta ki, hogyan is működött a mozgásérzékelés. Mert igen, a Wii volt az első olyan konzol, ahol a mozgásérzékelés volt fókuszban. A controller egy Wii Remote nevű szerkezet volt, ami leginkább a TV távirányítójához hasonlított, és a konzolhoz kapható Sensor Bar-ral kommunikált. A Sensor Bar pontosan érzékelte, hogyan, merre mozgatjuk a Wiimote-ot, ez pedig azt eredményezte, hogy a Wii Sports-ban szinte ugyanúgy játszhattuk az adott sportjátékot, mint a való életben. És ez rettenetesen hangulatos volt. Volt alkalmam nekem is aznap kipróbálni a konzolt és most is vissza tudom idézni, hogy hihetetlenül egyedi, de nagyon jó élmény volt először játszani Wii-vel. A Wii-nél manifesztálódott először az, amit mi Nintendo rajongók mindig is hangoztatottunk, hogy a grafika nem számít, csak a játékélmény a lényeg. Nem túlzás kijelenteni, hogy a Wii Sports még egy Nintendo 64-es játéknál is csúnyább volt. De a kellemes zene és a mozgásérzékelés élménye kárpótolt a technikai hiányosságokért.

Merthogy a Wii volt a hetedik konzolgeneráció technikailag messze leggyengébb konzolja. Amíg PlayStation 3 és az XBOX 360 már az 1080p-vel kísérletezett, játékaik mindennél valósághűbbek voltak, addig a Nintendónál a HD még csak mutatóba sem volt. Ráadásul, ha a Nintendo GameCube-nál “bevesszük” a Luigi’s Mansion-t a Mario játékok közé, akkor kijelenthető, hogy a Wii volt ténylegesen az első olyan konzol, mely nem Mario játékkal jelent meg. Helyette kaptunk egy The Legend of Zelda: Twilight Princess-t, ami az addigi leghatalmasabb, legtartalmasabb Zelda játék volt. Ez a játék már felmutatott valami technikai tudást, de ezt a játékot eredetileg GameCube-ra fejlesztették. Meg is jelent az előd konzolra is, és bizony a mozgásérzékelésen kívül csak annyi volt a különbség, hogy szélesvásznú volt a kép, valamint az egész játék meg volt tükrözve. Link ugyanis balkezes, a Wiimote-ot (amivel kardozhattunk) a jobb kézben tartottuk. Maga a játék sokkal szebb nem volt.

Megjelenés

Talán még sokak számára emlékezetes, de érdemes mélyebben elemezni a Wii sikerét. Mert hát igen: A NES és a PlayStation mellett a Wii volt a harmadik olyan asztali konzol, mely óriásit robbantott. Ezeket az eladási adatokat annak idején folyamatosan figyelemmel követhettük a Gamer365 weboldalán, ahol mindig listázták az aktuális heti japán konzol és játék eladási adatokat. És azt lehet mondani, hogy a Wii a Nintendo DS-sel kéz a kézben toronymagasan vezette a heti eladási listákat. Kisebb harc is kialakult a kommentmezőkben, hiszen amíg mi, Nintendósok, úgy éreztük, hogy helyreállt a rend, a Nintendo visszakerült a helyére, addig a PlayStationösök valósággal felháborodtak, hogy vezetheti egy ennyire gyenge konzol az eladási adatokat? És ezek a hatalmas eladási számok a pénzügyi nyereséget hoztak magukkal. Jenek milliárdjaiban, dollárok millióiban mérték az adózott eredményt és a bevételeket. El is terjedt annak idején egy meme, ahol Miyamoto Shigeru egy Nintendo DS-sel a kezében nevetett, hogy “It prints money!”, miközben a DS-ből csak úgy záporoztak a dollár bankjegyek.

Nincs mit szépíteni, tényleg erről volt szó. Mind a Wii, mind a Nintendo DS valójában nagyon alacsony költségvetésű konzolok voltak és a PlayStationösök valójában azt támadták, hogy egy ennyire olcsó konzol mennyire drágán kapható. A Wii technikai tudásához képest tényleg drága konzol volt, megjelenésekor 69.990 forintért volt kapható a boltokban. És ez az ár később sem ment lejjebb. Hát, ha viszik ennyiért is, akkor miért vinnék lejjebb az árát? Mondható tisztességtelennek, és igazuk is van, az más kérdés, hogy ez mennyire fér bele ez az árpolitika a kapitalizmus erkölcsi fogalomkörébe. A Wii azon kevés konzolok közé került, amelyet nyereséges lett gyártani, ugyanis minden egyes eladott példánnyal nőtt a Nintendo összbevétele. Nem ez a bevett gyakorlat a videojátékos piacon. Általában konzolt gyártani és eladni minimális veszteséggel szokás, méghozzá azért, mert a kieső bevétel az eladott játékokból jön vissza. Ez pénzügyileg a legjobb módszer arra, hogy a lehető legtöbb embert rávegyenek a videojátékozásra és hogy vegyék a konzoljukat. Így tudják az átlag keresettel rendelkező ember számára elfogadható áron értékesíteni a konzoljukat, a kieső bevétel meg a játékokból jön vissza.

Viszont a Nintendo megvalósította azt, hogy konzolt is nyereséges lett eladni. És emiatt ugyan mondhatjuk, hogy joggal szidta a PlayStationös tábor a Nintendo konzoljait, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a Sony is legalább annyira hibás volt abban, hogy a hetedik generációra ennyire felborultak az erőviszonyok. A Sony ugyanis annyira nagyra volt azzal, hogy technikailag felszerelt konzoljaikkal sikert aratnak, hogy a PlayStation 3 lett a generáció legerősebb konzolja. A helyzet azonban az, hogy a 2006-2007-es technikai fejlettséghez képest túl erős volt a konzol. A PlayStation 3 ugyanis csak HD TV-n működött és Blu-ray lejátszót tartalmazott. Fontos tudni, hogy ezekben az időkben még csak feltörőben voltak a lapos TV-k, a Full HD technológia meg kifejezetten drágának számított. Így egy átlag középosztálybeli ember nem engedhette meg magának a Full HD TV-t. A PS3 technológiája is nagyon drága volt, ezért volt az, hogy 164.990 forintról indult az ára. Ezzel együtt volt olyan szinten veszteséges gyártani a konzolt, hogy gyakorlatilag jobban jártak, ha nem veszik a játékosok, mert legalább nem nő tovább a veszteség. A PS3 eladásai sokáig messze elmaradtak a PS2 eladásaitól.

A Nintendo valójában semmi mást nem csinált, mint egy általuk 20 éve sikertelenül kipróbált technológiát vettek elő és tették bele a Wii-be. Ahogy szó volt róla korábban, már a ‘80-as évek második felében, NES-szel is tettek kísérletet a mozgásérzékelésre, de az akkor a magas ára miatt egyáltalán nem futott be. Eltelt azóta 20 év, a technológia olcsó lett és ezzel, mint egy újszerű játékélményt hirdetve harangozta be a Nintendo az új konzolt. Az eredmény pedig nem maradt el. A technológia olcsó mivolta abban is tetten érhető volt, hogy a Wii sikerét meglovagolva jöttek a klón konzolok, amik Wii-hez hasonlóan a mozgásérzékelést imitálták és lényegesen olcsóbb volt. Ezeket nálunk elsősorban a LIDL-ben lehetett kapni és relatíve volt is rá kereslet, ugyanis a tájékozatlan szülők ismerték ugyan a Wii-t, de annyira nem, hogy tudják, hogy mit vásárolnak valójában. Így nagy csalódás volt otthon, amikor kiderült, hogy valójában nem Wii-t vettek.

Valós-e ez a siker?

Ha ekkora siker volt a Nintendo, joggal gondolhatnánk, hogy a Nintendo másodvirágzását élte és visszatértek az Elektor Kalandor és a Három Kívánság-szerű Nintendót népszerűsítő TV műsorok. Az igaz, hogy a Nintendo tényleg a másodvirágzását élte, de ennek körülményei árnyalják a sikert. A Nintendo ugyanis elsősorban az alkalmi, úgynevezett casual játékosok körében volt nagy siker. Ezen nincs mit csodálkozni. A Wii Sports és a Wii Play és az olyan mozgásérzékelős játékok, mint a WarioWare: Smooth Moves nem a keménymagot inspirálta játékra. A Nintendo a hetedik generációban azzal akarta kikerülni a PlayStationnel való versengést, hogy egy merőben új réteget vonzottak a videojátékok világába, ez az akció sikerült túl jól. Megjelentek a videojátékos szülők, a videojátékos nagyik, akik élvezték, hogy egy táviránytó-szerű szerkezettel a kezükben a TV-ben látható eredménye van a mozgásuknak. Ugyanakkor kijött két másik statisztika is, ami árnyalta a Nintendo sikerét. Az egyik a konzolhoz vásárolt játékok mennyisége, ami még nem mutatott annyira rossz értéket a Nintendónál. A konzolhoz vásárolt játékok mennyisége nem arra jó, hogy azt szemléltesse, hogy kinek mekkora gyűjteménye van, hanem arra, hogy mekkora a hosszútávú érdeklődés a konzol iránt. Mennyire veszik a játékokat. A Nintendo ebben nem mutatott annyira rossz számot a maga 6-7 játékával. Ezt a listát egyébként mindig az XBOX360 vezette 9,5 körüli játékátlaggal. Amiben viszont tragikus képet mutatott a Nintendo, hogy egy nap alatt átlagban mennyit játszanak vele az emberek. Nagyon keveset, mindössze 20-30 percet. Ez a szám arról tanúskodott, hogy az új réteg bevonása valójában sikertelen kísérlet volt és az egész mozgásérzékelés egy lufi volt, ami gyorsan kipukkadt. Pedig nem volt ördögtől való a terv, hiszen miért is szerethetné meg az idős nagymama is a Mario játékokat? Miért is élvezhetné egy fantáziavilág felfedezését a The Legend of Zelda játékkal? De hát nagyon úgy néz ki, hogy ahogy egy Rammstein rajongó sem kezd el németül tanulni, úgy egy casual játékos sem kezd komolyan érdeklődni a videojátékok iránt.

Viszont nem alakult ki a piacnak az az önszabályozó rendszere, hogy túlkínálat alakuljon ki a Wii-ből. Nem árasztották el a használt piacot a Wii konzolok, nem jelentek meg ezrével Vaterán, eBay-en, egyéb aukciós oldalakon az eladásra szánt konzolok. A Nintendo ugyanis 2008-ban kijött a Wii Fit nevű programmal, ami megint csak mindent letarolt, így a Nintendo aztán már tényleg mindent vitt. A Wii Fit, ahogy a nevéből kikövetkethető, egy edzőprogram volt. De nem csak úgy imitáltuk a Wiimote-tal a különböző gyakorlatokat. A játék mellé ugyanis egy Balance Board nevű mérleg-szerű szerkezetet csomagoltak, ami valóságosan érzékelte az elvégzett gyakorlatokat. Nagyon jól tudta, hogy mennyire guggolunk le, hajolunk le, mennyire végezzük pontosan az adott gyakorlatot. Pedig a trükk egyszerű volt: Azáltal érzékelte a gyakorlatunk pontosságát, hogy éppen hol van a testsúlyunk. Azt is könnyen érzékelte, ha lelépünk a Balace Board-ról, hiszen egyszerűen csak csökkent a rá nehezedő súly, amit pontosan ki tudott számolni.

További játékok

Persze, a Nintendo nem feledkezett meg azokról sem, akik valódi játékokra vágytak. Folyamatosan jöttek a valóban minőségi játékok, amik már emlékeztettek a régi játékok minőségére és hangulatára. Az érdekes, hogy a Wii abban is első Nintendo konzol volt, hogy eleinte tényleg a külsős cégek játékai domináltak a konzolon. Ilyen volt például a Red Steel, de az Electronic Arts is menetrendszerűen kiadta az aktuális újabb sport- és Need for Speed játékait Wii-re. Az első említésre méltó Nintendo játék a Super Paper Mario volt 2007 nyaráról, aminek funkciója sokkal inkább az volt, hogy a Super Mario Galaxy megjelenéséig szórakoztassa a Mario rajongókat. A Super Paper Mario abban különbözött az előző Paper Marióktól, hogy az RPG játékot platform játékként játszhattunk, így félig klasszikus Mario játékkal volt dolgunk, amit elképesztő humorral fűszereztek meg. Elég csak az intelligens virágokra, az úgynevezett “Floro Sapiens”-re gondolni, akik elrabolták Mariót. A zene is kellőképp érzékelteti a játék bohókás mivoltát. A játékot könnyű végigjátszani, így tényleg a szórakoztatás a fő funkciója, annak viszont elsőosztályú. De az első, igazi nagy attrakció a Super Mario Galaxy volt, ami méltóképp vitte tovább elődei hírnevét. Itt is, mint az előző 3D-s Mario játékokban, küldetéseket kellett teljesíteni, de a galaxisok közti utazásnak, az elképesztően bájos miliőnek, a gyermeklelkű lumáknak, őrzőjük Rosalinának köszönhetően magasan felülkerekedik az eddigi Mario játékokon. Nem véletlen, hogy ott jegyzik a világ legjobb játékai között, hiszen talán egyetlen játék sem hozta vissza ennyire a játékos gyermeki énjét, mint a Super Mario Galaxy és szeretett benne lenni. Emellett a mozgásérzékelést is kiválóan megoldották, így talán kijelenthető, hogy ez a játék volt az első, mely valójában megmutatja, hogy mit is tud a Wii technikailag.

Online vásárolható játékok

A Wii volt az első olyan Nintendo konzol, melynek online boltja volt. Ezt a Wii Shop Channel nevű alkalmazáson keresztül lehetett elérni. Itt lehetett először digitális formában vásárolni játékot. Ám ekkor még csak retro játékok voltak kínálatban. Ezeket úgynevezett Wii Pontokért (melynek nevét később Nintendo Pontra változtatták meg) lehetett megvásárolni. Wii Pontokat a Wii Points Card nevű kártya által vásárolhattuk meg az üzletekben. A kártyán lévő 16 jegyű kódot beírva aktiválódott az alkalmazásban a pontmennyiség. Boltokban egységesen 2000 Wii Pontot tartalmazó kártyát lehetett vásárolni, de volt lehetőség online is pontokat vásárolni. A különböző retro játékok értek bizonyos pontmennyiséget (jellemzően 500, 800, 1000), ezekre válthattuk be őket. Elsőként a három retro Nintendo konzol játékait vásárolhattuk meg, de aztán becsatlakoztak egyéb cégek konzoljai, mint például a Sega Master System, Mega Drive, Commodore 64, TurboGrafX-16. Ezeket gyűjtőnéven “Virtual Console”-nak hívták. Ezen konzolok játékait folyamatosan tették ki letöltésre és a végére szép mennyiségű felhozatalból lehetett választani. Később WiiWare néven új játékok is letöltésre kerültek. Ezek mind kisebb, olcsóbb játékok voltak. Az ebből fakadó lehetőségeket nem is a nagy cégek használták ki, sokkal inkább a kisebb, független fejlesztők, akik sok esetben meglehetősen ötletes játékokat adtak ki, melyekkel érdemes volt foglalkozni. A legújabb Wii játékokat több okból sem lehetett ekkor még digitális formában megvenni. Egyrészt a Wii saját memóriája 512 MB volt, egy Wii játék meg sok esetben önmagában több memóriát foglalt. Az csak egy későbbi frissítés során tették elérhetővé, hogy a Wii közvetlen SD-kártyáról olvassa be a játékokat, de mivel ekkor még inkább 1, 2 vagy 4 GB-s SD kártyák voltak elérhetők, ezért a digitális játékok esetében ugyanúgy kellene cserélni (és persze vásárolni) a kártyákat, mint a lemezeket. Másrészt az internet is jóval lassabb volt ekkor, ezért nagyon lassan jött volna le egy-egy nagyobb játék. Harmadrészt meg annak idején jó eséllyel a Nintendo szerverei sem bírtak annyi memóriával, hogy ezeket a játékokat is tárolják. De aki szereti a retro játékokat, annak sok kincset rejtett a Wii online boltja. De már ez is történelem, mivel a Wii Shop Channel szerverét 2019 elején lekapcsolták.

Összegzés

Aztán jött szép sorban a Mario Kart Wii, a Super Smash Bros. Brawl, később a New Super Mario Bros. Wii, Super Mario Galaxy 2, valamint az új The Legend of Zelda játék, a Skyward Swords, melyekkel ellátták a veterán rajongókat. Összességében viszont azt lehet elmondani, hogy a Wii elsősorban a casual rétegnek köszönhetően volt elképesztően népszerű, valamint nekik köszönhetően lett a Wii az első olyan Nintendo asztali konzol, mely átlépte a 100 milliós összeladást. Hogy megérdemelten, azt döntse el mindenki saját értékrendje szerint. Egy biztos: Olcsó költségvetés ide, casual játékok oda, a Wii annyira egyedi konzol lett, hogy soha előtte egyetlen Nintendo konzolnak nem volt annyira egyedi élmény játszani. És ezt tessék a lehető legpozitívabban érteni. Mert bár a Wiimote teljesen elüt a többi konzol controllerétől, de pont azért, mert a Nintendo a klasszikus sorozatainak új játékaiba is belecsempészte a mozgásérzékelést, ezáltal teljesen sajátságos élményt adnak a játékok. Tehát mindenképp érdemes kipróbálni annak, aki eddig még nem játszott Wii-vel, mert még a konzoltörténelmen belül is saját történelmet írt.

Wii U

Persze a Nintendo nem ült a babérjain. Készült az új konzol, melyre már a munkacíme miatt is figyelmet kapott, ugyanis “Project Café” néven fejlesztették. Kávé készítését természetesen nem ígérték az új konzollal, de kíváncsi volt a nagyközönség arra, hogy merre mehet a Nintendo tovább a nagyon sikeres Wii után. Hiszen tudható, hogy a Nintendo mindig hoz valami újat, amit eddig soha senki nem vállalt be. Nos, újdonságok most is jöttek, de azok kivitelezése sokakban csalódást keltett. A Nintendo of America akkori elnöke, Reggie Fils-Aime mindig is emlékezetes volt egyedi arcformájáról (nincs mit szépíteni rajta, ez az igazság) és beszédstílusáról, és az, amilyen komolysággal az arcán képes bejelenteni a legjelentéktelenebb újdonságot, mintha a Nintendo megint valami forradalmit talált volna ki. Most sem volt másképp: ahogy a hangjával bejelentette az új konzol nevét, a “Wii” nevére rájön a “U” és összeolvasta, hogy Wii U, azzal nemcsak a Nintendós közösség, de echte az egész videojátékos közösség sokkot kapott. Természetesen most is az angol személyes névmásokkal játszottak, a “we” mellé jött a “you”. Hogy “te” miért esel ki a “mi” közösségünkből, arra a konzol egyedi (de unalmas más a Nintendónál mindent egyedinek hívni...) kontrollere, a Wii U GamePad adja meg a választ. Kijelzője lévén egy táblagépre hasonlít, azzal a különbséggel, hogy el van látva a controllerekre jellemző gombokkal. Ezzel egyébként a Nintendo 3DS dupla kijelzős kézikonzolját akarták asztali konzol formájában megoldani, tehát mást látunk a GamePad kijelzőjén és mást TV-n, valamint a kijelző érintőképernyős. De természeten nemcsak egyedül lehet játszani. A Wii U ugyanis teljességgel kompatibilis volt a Wiimote-tal és akár egyszerre négyet is rá lehetett csatlakoztatni. Tehát, a konklúzió: “te” játszol a GamePad-del, “mi” meg játszunk a Wiimote-tal.

Fogadtatás

De nemcsak a néven látszik meg, hogy a Nintendo kreativitásának mélypontján volt, hanem a konzol külsején is. A GamePad jelenléte ugyan jó ötlet volt, de maga a konzol külsőleg alig változott a Wii-hez képest. A Wii U esett át a legkisebb külsőségbeli változtatáson a Nintendo konzolok történetében. És mivel nagyon rosszul volt promotálva az új konzol, ezért az a nézet terjedt el, hogy a Wii U valójában nem más, mint a Wii-nek egy frissített, továbbfejlesztett változata. Ez bizony azt hozta magával, hogy a Wii U lett a legrosszabbul induló Nintendo konzol. Ezen az olyan nyitócímek sem segítettek, mint a New Super Mario Bros. U, a Nintendo Land, Zombi U vagy az Assassin’s Creed III.

És a Wii U-ra később sem várt jobb jövő, a Nintendo nagyon elhanyagolta ezt a konzolt. Ismét példát láthatunk arra, hogy a Nintendo nem tudja jól kezelni a sikert. A Wii óriási sikerei után a Wii U teljesen el lett hanyagolva és később sem hozott nagyobb sikert. Amíg a GameCube esetében legalább azt megcsinálták, hogy néhány nagyobb játék is kijött a konzolra, amik valamennyire életben tartották a konzolt, addig a Wii U-ról ez nem mondható el. Nagyon kevés monumentális játék jelent meg a Wii utódjára. A nagyobb, említésre méltó játék a Super Mario 3D World volt, de tartalmában messze elmarad a klasszikus 3D-s Mario játékoktól. Sokkal inkább a Nintendo 3DS-re megjelent Super Mario 3D Land-nek volt egy kibővített, asztali konzolos változata. Konkrétan új The Legend of Zelda játék nem jelent meg Wii U-ra, csak a Wind Waker és a Twilight Princess kapott egy HD kiadást. Viszont Hyrule Warriors néven indítottak egy új sorozatot. Nemcsak a név jelzi, hogy az eddigi Zelda játékoktól eltérő sorozat indult, hanem az is, hogy ezt nem egyedül a Nintendo adta ki. Az első játékot az Omega Force és a Team Ninja fejlesztette és gyakorlatilag a Dynasty Warriors és a The Legend of Zelda szériák házasításáról van szó. Mivel a játékmenet is közelebb áll a Dynasty Warrios-hoz, emiatt nem aratott átütő sikert, hiszen egyrészt a Zelda rajongók sem ehhez voltak hozzászokva, másrészt a játéknak sincs meg a Zeldára jellemző miliő. Talán nem is volt igazán célközönsége játéknak, rajongók keveset beszéltek a játékról. Ha valami célja volt a játéknak, akkor az, hogy Nintendóra is jelenjen meg egy Hack and Slash játék, ami eddig csak elenyésző mennyiségben volt konzolon, azok is kivétel nélkül külsős cégek játékai voltak.

Ami reménykeltő lehetett volna, a Mario Kart 8. A soron következő Mario Kartot nagy csinnadrattával jelentette be a Nintendo, ugyanis nemcsak abban volt különleges, hogy a pályák bizonyos részein nem volt gravitáció, így oldalt a falon, de akár a mennyezeten is játszhattunk, hanem hogy a zenék nagyrészét is élő hangszerekkel vették fel. Külön videóban mutatták, ahogy a nagyzenekarral veszik fel a zenéket. Ennek azért volt izzadtságszaga, mert a Mario Kart nem az a sorozat, ami orchestra minőségű zenét követel meg magának. Ez egy könnyed játéksorozat, amivel el lehet szórakozni, ezt pont a könnyed, számítógépes zene teszi teljessé, az emeli a hangulatot. Ám a Mario Kart 8 zenéjével nemcsak az volt a gond, hogy “túl jó” volt, hanem az is, hogy szinte semmilyen dallama nem volt. A Mario Kart 8 zenéje a legkevésbé emlékezetes az eddigi Mario Kart zenék közül. A videóban is csak azt demonstrálták, hogy mennyire kemény munka zajlik a felvétel során, remélve, hogy ez majd szinten tartja nemcsak a Mario Kart sorozatot, hanem fellendíti a Wii U eladásait is. Nos, ez sajnos nem történt meg, sőt, sajnos azt kell mondjam, hogy a zenébe azért volt felesleges ennyi energiát beleölni, mert azáltal, hogy nincs dallam, nem hallatszik ki semmilyen téma, egyáltalán nem marad meg az emlékezetekben. Nagy kár, hogy teljesen felesleges pontra helyezték a hangsúlyt, de nagyon nem is tudtak mit tenni, hiszen a Mario Kart már annyira kiforrta magát, hogy nagyon nem is lehet forradalmit újítani a játéksorozaton, leszámítva a HD grafikát, a pályaötleteket, néhány új karaktert, meg persze néhány új ötlet. A Mario Kart sorozatba érdemi újítást csak akkor lehet tenni, ha érdemben fejlődnek a konzolok technikailag, például a VR általános lesz.

Amiért viszont kár, hogy nem kapott nagyobb visszhangot a rajongók körében, az a Super Smash Bros. For Wii U. Talán ez az egyedüli Nintendo által valódi tartalommal ellátott játék, amin látszik, hogy a cég sokat dolgozott, azontúl, hogy elővette a sorozat előző játékát, a Brawl-t és kicsit kicsinosította. Illetve, ami emlékezetes volt még, a Wii U-n elindított Splatoon sorozat, mely hűen bizonyítja, hogy a Nintendónak most is vannak új ötletei. A játék szereplői “Inkling”-ek, akik hivatalos meghatározás szerint humanoid fejlábúak. Alapvetően ember alakban jelennek meg, a játék lényege pedig, hogy ki tud egy adott területet a legjobban összefestékezni. Legtöbbször 8-an játsszák a játékot és két csoportra vannak osztva, a csoportok más színű festéket kapnak és amelyik színben jobban pompázik az adott terület, az a csapat nyert. A festék persze egy idő után elfogy, a karakternek ekkor meg kell találni a saját színű festékét és abban puhatestűvé átalakulva, a festékben elmerülve tudja feltölteni a festékes tárát. A játék elképesztően szórakoztató, nagyon népszerű volt a rajongók körében. Még a Nintendo is tett arról, hogy népszerű legyen a sorozat, hiszen hétvégeken különböző “Splatfest”-eket hirdettek meg. Itt bizonyos “kérdésekre” volt két válaszlehetőség, mi magunk dönthettük el, hogy melyikbe csatlakozunk és azt képviselve egy online versenyben vettünk részt. Ilyen kérdés volt például, hogy a sült krumplit majonézzel vagy ketchuppel eszed. Ezeknek óriási sikerük volt, a Splatoon volt az a játék, amit a leginkább életben tartott a Nintendo Wii U-ra.

Nintendo eShop

A Wii U-nál már sokkal fejlettebb online lehetőségek voltak. Már a kezdetektől meg lehetett vásárolni a Wii U játékokat digitális formában, bár már nem sávszélesség volt a szűk keresztmetszet, mint a Wii esetében, hanem a játékok árai. Ugyanis majdhogynem drágábbak voltak, mint a fizikai változatai. De emellett szintén lehetett új, csak digitális formában játékokat venni, valamint itt is volt Virtual Console, vagyis retro játék kínálat, de már csak a Nintendo retro konzoljai mellett a TurboGrafx-16 játékaiból lehet böngészni. Amit érdemes lehet tudni, hogy a Wii U esetében már nem a játékok európai verzióját töltjük le, hanem az amerikait. Azért, mert a Wii U már HD konzol és HDMI-kábellel csatlakozik a TV-hez, és Amerikában már a kezdetektől progresszív volt a játékok (és persze az egyéb TV-műsorok megjelenítése), míg Európában váltottsoros. Ez az NTSC analóg TV-s szabványnak köszönhető, melyet többek között Amerikában használtak és mivel Európában is elterjedtek a progresszív pásztázást támogató HD TV-k, ezért nem volt akadálya annak, hogy a jobb képminőségű, amerikai retro játékok terjedjenek el Európában. Alapvetően látható a különbség, tényleg lényegesen jobban néznek ki a régi játékok. Nem utolsósorban, mivel 60 Hz volt Amerikában a frekvencia, míg Európában 50 Hz, ezért a játékok gyorsabbak is voltak. Fogalmazzunk úgy, hogy Wii U-n játszhatjuk először eredeti sebességében a régi játékokat, hiszen az európai változat nyilván lassított volt. De ez egyébként annyira nem szembetűnő, sokkal inkább az élénkebb, telítettebb színek.

A Wii U esetében már nem pontokért vásároltuk a játékokat, mint a Wii esetében, hanem valós devizában. És mi dönthettük el szabadon, mennyi pénzt töltünk fel a digitális pénztárcánkba. Ami előny, hogy ez a pénztárca egyesítve volt a Nintendo 3DS online boltjával, így mindkét helyen egyaránt vásárolhattunk ugyanabból a digitális pénzből.

Konklúzió

Sokan a hibái ellenére szeretik a Wii U-t, hiszen azért volt rá játékkínálat. De nem lehet nem döbbenettel tudomásul venni, hogy 100 milliót is meghaladó Wii, mint legsikeresebb Nintendo asztali konzol után, a Wii U-ból alig 14 milliót adtak el. Márpedig ez a szám a Sega bukását idézi. Mondhatnánk, hogy megvolt a maga bája a Wii U-nak, de valójában ez volt az a Nintendo konzol, amelynek a legkevésbé volt saját hangulata. Kicsit olyan érzetet ad, mintha a Nintendo tényleg nem akart volna szabadulni a Wii-től, hiszen abban volt a sikerük igazi kulcsa és a Wii U csak azért jelent meg, mert hát haladni kell a korral. De ilyen kényszeres haladásra még nem láttam példát.

Egyáltalán nem túlzás a Sega bukását példának előhozni. Hiszen, ha a következő konzol, a Nintendo Switch is hasonlóképp teljesít majd, mint a Wii U, akkor elképzelhető, hogy ez a cég is feladja a konzolpiacot. De nem így történt, a Nintendo Switch sikere ismert, a Nintendo történelmet bemutató cikksorozat következő részében a kurrens konzolt vesszük nagyító alá.

A cikk eredetileg az AniMagazin 63. számában jelent meg. A magazin ingyenesen letölthető és olvasható ezen link alatt.