Game Boy korszak

Annak köszönhetően, hogy a Nintendo a NES megjelenésével alapjaiban írta át a videojátékos történelmet olyanok számára is ismertté tette a videojátékot, akiktől távol áll a szórakozásnak ezen fajtája. Super Mario artworköt még a legtrendibb videojátékos boltok is oda teszik a logójuk mellé, mert olyan szinten ismert karakter, hogy bárki, aki ránéz, biztosan tudja, hogy milyen üzletbe lép be. Ekkora siker után nem csoda, hogy a Nintendo a kézikonzolok piacán is megvetette a lábát. Hat részes sorozatban tekintjük át a Nintendo teljes történelmét. Először annak járunk utána hogy mitől volt egyeduralkodó a Game Boy.

Game Boy

A kezdetek

Már a Game Boy megjelenése előtt is voltak hordozható videojátékok a piacon, minálunk Magyarországon is. Ezeket kvarcjátékoknak hívtuk. A maguk egyszerűségével, monokróm színével, ma már inkább megmosolyogtató hangjával biztos elfoglaltságot jelentett az utazásokon már annak idején is. És a Nintendónak sem a Game Boy az első hordozható kézikonzolja. A ‘80-as évek elején volt a bizonyos Game & Watch sorozat, mely a mai napig nagy kultusznak örvend a Nintendósok körében, ritkaságának köszönhetően egy-egy példány pedig tízezres nagyságrendű összegért kel el aukciós oldalakon. Ha még az elemtartó fedele, doboza, de még a papírjai is megvannak, akkor minden további nélkül mélyebbre nyúl a pénztárcájába a gyűjtő. A Game & Watch annak ellenére volt nagyon népszerű, hogy minden egyes játékért külön-külön játékgépet kellett venni. Ekkor még nem volt megvalósítható a cserélhető kazetta a hordozható játékgépeknél, így aki igazán szerette ezeket a játékokat, már ekkor is kisebb gyűjteményt halmozott fel magának kézikonzolokból, és utazások alkalmával több gépet kellett magával vinnie, ha több játékkal akart játszani.

Talán ez is megalapozta a Game Boy sikerét, hiszen az önmagában forradalminak számított, hogy végre megvalósították a kazettás rendszert egy kézikonzolnál, így elég volt csak egy gépet venni, a kazettákat meg szabadon cserélhettük benne. Persze ez önmagában távolról sem elég a sikerhez. A Nintendo már a kezdetektől minőségi játékkínálattal árasztotta el a kézikonzolt. Jöttek az olyan játékok, mint a Super Mario Land, F1 Race, különböző logikai játékok, melyek mindennél tartalmasabb szórakozást ígértek a szabadban. Ennek köszönhetően olyan népszerűségre tett szert a Game Boy, ami bebetonozta a Nintendót a videojátékiparba. Főleg Japánban lett nagyon népszerű, hiszen az emberek ott mindig nagyon sokat utaztak elsősorban otthonuk és munkahelyük között, ezen időintervallum szórakoztató eltöltésére kínált alternatívát a Nintendo.

Konkurens

A sikerből persze más cég is akart részesedni. Nem is késlekedett sokáig a válasszal a Sega, mely a Master System-nek köszönhetően ekkor már ismert cég volt. Ők a Game Gear-rel akarták megvetni a lábukat a kézikonzolos piacon, és bizony technikailag igencsak a Nintendo fölé licitált. A Game Boy monokróm kijelzője helyett ugyanis színes kijelzővel látták el a Game Gear-t, másrészt a hangrendszer is fejlettebb volt. Mégis csúnyán elhasalt a Sega kézikonzolja. 1990 körül az a technológia, amit a Sega kínált, sokkal nagyobb erőforrást igényelt. Hat ceruzaelem kellett ugyanis a Game Gear-be, és úgy zabálta az elemeket, hogy a kazetták mellett kisebb elemkészlettel is készülni kellett annak, aki a Segáját vitte magával utazáskor. Ezzel szemben a Nintendo Game Boy-a takarékosan bánt a négy ceruzaelemmel, mindezek mellett az akkori méretekhez képest kicsi volt, nem utolsó sorban a külsős cégek is folyamatosan óriási játékkínálattal árasztották el a kézikonzolt. Game Gear-re is jelentek meg kifejezetten ígéretes játékok (például a Sega Master System-re megjelent Sonic játékok kijöttek a kézikonzolra is), de kínálat terén soha nem tudta igazán felvenni a versenyt a Game Boy-jal, ráadásul méretében nem sokkal volt kisebb egy asztali konzolnál.

Talán a korábbi tapasztalataiknak is köszönhető, hogy a Nintendo inkább az egyszerűségre törekedett a Game Boy kapcsán, hiszen már a NES-re is sok kiegészítő jelent meg, közülük nem egy jelentősen meghaladta a korát. Mert bizony, nem a Wii, de még csak nem is a PlayStation 2 EyeToy-a volt az első olyan konzol, kiegészítő, mely mozgásérzékelést tudott. Már NES-re is jelentek meg ilyen próbálkozások, már a ‘80-as években is kísérletezett a Nintendo azzal, hogy fitnesz- és sportjátékokat a játékos a saját testével irányíthasson. De ezek pont a magas áruk miatt nem terjedtek el annyira a köztudatban. És mivel a Nintendo vélhetően komolyan tervezett a kézikonzol piaccal, ezért olyan kompromisszumos megoldásra törekedtek, hogy azért nyújtson technológiailag is valamit a Game Boy, de megfizethető áron adja azt. A Nintendo egyébként a mai napig lavírozik ezen a mérlegen, és előfordult olyan, az egyik-másik végletet választotta egy-egy konzol esetében. Mert volt arra is példa, hogy nagyon erős konzollal jelentkezett (lásd: Nintendo 64, Nintendo GameCube), de ezek nagyon drágák voltak, illetve volt olyan is, hogy a népszerűség oltárán feláldozta a technikai fejlettséget, és alacsonyabb áron kínálta a játékélményt például a Nintendo DS és Wii esetében. Bár a kép némileg árnyalt, a Nintendónál is bizonyos esetekben ki lehet jelenteni, hogy az ördög a részletekben rejlik, de lesz majd szó róluk a későbbiekben.

Kezdeti játékkínálat

Most pedig lássuk a játékkínálatot. A Game Boy életideje alapvetően három nagy szakaszra (korszakra) bontható. Az első, a kezdeti szakasz 1989-1992 közé tehető, amikor jobbára egyszerűbb játékok láttak napvilágot, de játékélmény terén nem lehet panasz. Ahogy volt arról szó, a Nintendo és a külsős cégek folyamatosan nagy kínálattal biztosították, hogy a Game Boy életideje a lehető leghosszabb legyen. De már a legelején is megérte megvenni a kézikonzolt, már csak a fentebb említett Super Mario Land miatt. Némileg ugyan kezdetleges volt, az egyedi hangulata miatt mégis imádtuk. A Super Mario Land legalább annyira egyedi, mint a Super Mario Bros. 2. Habár több ellenség is felismerhető, mégis egyedi módon “viselkedtek”, ennek oka pedig egyszerű: A Game Boy azért némileg elmaradott volt a NES-hez képest technikailag, nem utolsósorban, ekkor még nem ismerték ki a kézikonzolban rejlő lehetőségeket. De azt el lehet mondani, hogy kiváló ötletekkel hidalták át a technikai akadályokat, melynek köszönhetően nemcsak egyedi, de rendkívül hangulatos Mario játékot vehettünk a kezünkbe.

Valamint a Nintendo tette igazán népszerűvé a logikai játékokat a videojáték iparban. Elég csak a Tetrisre gondolni. Az 1984-ben kitalált orosz játék rengeteg számítógépre, és játékkonzolra jelent már meg akkor is. Főleg a Commodore 64 változat lett legendás a szinte már hipnotikus hatású zenéje miatt, mellyel olyan légkört teremtett, teljes mértékig a játékra fókuszáltunk, és szinte teljesen kizártuk a külvilágot. A Nintendo nem akart senkit hipnózis alá vonni a zenéjével, de amiben többek között egyedi az általuk kiadott Tetris játéksorozat (hiszen Nintendo Switch-re is van Tetris, nem is akármilyen!), hogy mindig tettek valami oroszos utalást a játékaikba. Ez legtöbbször a zenében nyilvánult meg, népszerű orosz opera- és népzenéket hangszereltek át Nintendós stílusra, illetve egy-egy Tetris játékban mintha a moszkvai Vörös Tér látható. A Game Boy pedig rendesen el volt látva logikai játékokkal, ami azért telitalálat, mert ezekben egy-egy játékot többségében pár perc alatt le lehet játszani, így a Game Boy-t akár annyira is érdemes volt elővenni, amíg busszal, vagy metróval A-ból B-be eljutottunk. Nem utolsósorban, mivel nincs sok grafikai elem egy-egy logikai játékban, ezért, ami van, az mind részletgazdagon van kidolgozva, Mario is szinte úgy néz ki, mint a hivatalos artwork-ökön. Hiszen voltak logikai játékok bőven, melyet maga a Nintendo talált ki, és látott el egyedi ötleteivel. Ott van például a Dr. Mario, Mario & Yoshi, Yoshi’s Cookie, illetve később a Mario’s Picross.

További fejlődés

A Nintendo szerencsére nem ült a babérjain az első évek minden rekordot megdöntő eladásai után. Tovább fejlesztették a játékaikat és végig azon voltak, hogy a játékok ne csak játékélmény terén nyújtsa a legtöbbet. Ennek hozadékaként jelentek meg olyan játékok, mint például a Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, ami hatalmas ugrás az előző részhez képest. Nagyjából ezen játék megjelenésétől számítható a Game Boy második szakasza, mely 1992-1995 közé tehető. Az első időkben, a Super Mario Land-ben önmagában az volt a nagy dolog, hogy egyáltalán kézikonzolon játszhattunk Mario platformert. Erre jött rá a Super Mario Land 2, ami sokkal nagyobb tartalommal volt megtöltve az elődjéhez képest. Megjelent a kézikonzolon is a világtérkép, ahol minden egyes világnak sajátságos grafikai megvalósítása volt, emellett Mario mozgása is más volt az adott világnak megfelelően. Például az űrben sokáig lebegett a levegőben, de az úszást is nagyon jól megoldották. Ennek köszönhetően a Super Mario Land 2 már nemcsak játékélményt nyújtott, hanem tartalmat is, és az sem utolsó szempont, hogy a játék folyamatosan mentett, így következő bekapcsolás után onnan folytathattuk, ahol utoljára abbahagytuk. Ne feledjük, hogy ezekben az időkben kézikonzolon még új dolog volt a mentés.

Emellett olyan további játékok biztosították a Game Boy minőségi játékkínálatát, mint a Metroid II: Return of Samus, amely széria ugyan rétegjáték maradt a maga nehézségével és egyedi játékmenettel, de aki ráérez az ízére, az nagy rajongóvá válik. De ott van a The Legend of Zelda: Link’s Awakening is, ami szintén merész próbálkozás volt, hiszen ekkor már túlvoltunk a Super Nintendós Zelda játékon, melyet a mai napig a világ egyik legjobb játékaként tartják számon. És azt kell mondjam, hogy a Game Boy-os Zelda is méltán öregbíti a játéksorozat hírnevét, hiszen itt is olyan egyedi megoldásokkal küszöbölték ki a kézikonzol technikai korlátait, aminek köszönhetően sikerült megtartani a Zelda játékokra jellemző hangulatvilágot.

Game Boy-on debütált Kirby, a sokak által kedvelt kis rózsaszín gömb alakú űrlény, aki a Game Boy színkorlátai miatt az első játékben még fehér színű volt. Először rózsaszínként ezt követően, a NES-re megjelent Kirby’s Adventure-ben láthattuk. A második Game Boy-os Kirby’s Dream Land 1995-ben jelent meg, és a két hordozható Kirby játék között is akkora különbség van, mint a Super Mario Land párosa között. Az első Kirby’s Dream Land-del mondhatjuk, hogy bemutatkozott a Nintendo egyik legaranyosabb karaktere. Képességeket még nem tudott átvenni a beszippantott és lenyelt ellenségektől, de kedves, aranyos hangulata már ekkor megmutatkozott. Könnyűsége miatt egyébként gyerekek Mario játékának tartják az egész Kirby sorozatot. A második Kirby játék már sokkal fejlettebb volt. Itt is megjelentek a különböző világok, valamint természetesen itt már át tudta venni az egyes ellenségek képességeit, ha azokat beszippantotta és lenyelte. Nem utolsósorban Kirby-nek segítői is voltak, amik olyanok voltak, mint Yoshi a Super Mario World-ben, vagy a szintén Super Nintendóra megjelent Donkey Kong Country-ban, ahol szintén voltak segítő állatok, akiknek hátára ülve, nemcsak könnyebb lett a játék, hanem egyedi képességeiknek köszönhetően olyan helyekre is eljuthattunk, ahova magunktól nem tudtunk.

Pokémon

A Game Boy népszerűsége abban is megmutatkozott, hogy rengeteg külsős cég fejlesztett rá játékot. Mai napig a Game Boy az a Nintendo konzol, melyre a legtöbb játék jelent meg. Ez a hatalmas mennyiségű játék is bőven elegendő lenne arra, hogy hogy néhány évig lazán életben maradjon a Game Boy, de 1995-ben (nálunk 1996-ban) olyan játék jelent meg Game Boy-ra, mely önmagában akkora eladást biztosított a kézikonzolnak, mint a kezdeti időkben. Ez a Pokémon játéksorozat volt, mely valósággal új értelemet adott a kézikonzolos szórakozásnak. Egyrészt maga a játék is korához képest is eszméletlen tartalommal volt megtöltve, másrészt meg összehozta a játékosokat. Egy-egy generációs Pokémon játékból 2, sok esetben később további 1 kiadásban jelent meg. De nem azért, hogy a Nintendo ezzel dupla annyi pénzt kaszáljon, hanem mert az egyes kiadásokból hiányoznak bizonyos Pokémonok. Ennek az a lényege, hogy a játékosok, akiknek megvan egyik-másik Pokémon játék, azok tudnak Pokémonokat cserélni. Erre van a Game Link Cable, mely egyébként is lehetővé teszi, hogy Game Boy játékokkal többen játsszunk (ahol ez lehetséges). Ezen kábel segítségével két Game Boy összeköthető, és cserélhetők a Pokémonok. Így könnyen meglehet egy játékban az összes Pokémon.

Ez önmagában hatalmas lökést adott a Nintendónak, hiszen 1997 óta animesorozat is készül a Pokémonból, melynek eredeti célja az volt, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik elakadtak a játékokban. A sorozat persze messze túlnőtte ezen célját, és a mai napig óriási népszerűségnek örvend. A sikerre az egyik legékesebb példa, hogy az első sorozat openingjének kislemezéből (Mezase Pokémon Master) több, mint 1 millió 100 példányt kelt el, ezzel pedig ez minden idők legnépszerűbb anime kislemeze, valamint máig az egyetlen, mely 1 milliós eladással büszkélkedhet. Mivel ma már Japánban is sokkal kevesebben vesznek CD-t, ezért aligha lesz párja a kislemeznek 1 milliós eladás terén.

Ahogy fentebb utaltam rá, a Game Link Cable segítségével ketten játszhattunk egy játékkal. Ám ez a megoldás inkább problémásnak és költségesnek mondható, hiszen nemcsak hogy magától értetődően két Game Boy-ra van szükség, hanem mindkét játékosnak rendelkeznie kellett egy-egy példánnyal a játékból. Meg persze nem mindegyik játékkal lehetett ketten játszani.

További inkarnációk

A Game Boy nemcsak játékkínálat terén fejlődött, hanem magát a konzolt is fejlesztették. Hiszen az évek során természetesen fejlődik a technológia, és 1996-ra ki tudott adni a Nintendo egy olyan Game Boy-t, mely méretében kisebb volt, csak két elem kellett bele, és ugyanazt tudta technikailag mint a nagytestvére. Ez a Game Boy Pocket, mely méretéből adódóan méltó a nevéhez, ugyanis tényleg hordozható zsebben is akár. Emellett csak Japánban 1997-ben megjelent egy Game Boy Light is, mely az első olyan Game Boy volt, melynek saját háttérvilágítása volt. 1997 egyébként egy szomorú év volt a Game Boy-hoz kapcsolódóan, ugyanis a kézikonzol dizájnere, Yokoi Gunpei egy autóbaleset következtében ebben az évben halt meg.

Game Boy Color

Habár a Pokémon életben tartotta a Game Boy-t, de azért lehetett érzékelni, hogy a rajongók valami újat akarnak. 1998-ban meg már adott volt a technológiai lehetőség, hogy színes kijelzővel legyen megáldva a Game Boy, így az év végén megjelent a Game Boy Color. Színek tekintetében a konzol alapvetően a Super Nintendo szintjén volt, hiszen 32.768 színt tudott kezelni (16-bit), ám ezt a teljesítményt nagyban árnyalta, hogy a kijelzőn az első időkben egyszerre csak 32 színt tudott a kézikonzol megjeleníteni. Így lényegében a Game Boy Color valójában a NES szintjén volt grafikai megjelenítés terén.

Az első időkben megjelenő játékok mind játszhatók voltak a klasszikus Game Boy-jal, természetesen monokróm színben. Viszont a technológiai fejlődés gyorsan lehetővé tette, hogy a kézikonzol egyszerre 56 színt tudjon megjeleníteni. Ehhez újfajta játékkazettát gyártott a Nintendo, melyet már csak a Game Boy Color tudott lejátszani. Ebben több volt a memória, mely egyrészt hozta magával azt, hogy több színt tudott a konzol egyszerre megjeleníteni, másrészt maguk a játékok is részletgazdagabbak voltak mind grafika, mind tartalom terén, de játszhatóság terén is sokat fejlődött a Game Boy Color. Jó példa erre az 1990-ben megjelent “Golf” játék, melynek irányítását majdhogynem lehetetlen elsajátítani, míg az 1999-ben megjelent “Mario Golf” kezelése már sokkal kifinomultabb volt. Ebből kifolyólag még ha nehéz is volt a játék, meg lehetett tanulni az irányítást.

A Game Boy Color rövid életű konzol volt, hiszen már 2001-ben jött az utód. Ez pedig azt hozta magával, hogy a késői Game Boy Color játékokra már irányult akkora figyelem. Kevés példányban gyártották le, így ritkaságok lettek.

Viszont sokáig a Game Boy család volt a legsikeresebb konzol. A 118 milliós összeladás magáért beszél, és bőven megmagyarázza, hogy miért egyeduralkodó a Nintendo a kézikonzolok piacán.

Game Boy Advance

És akkor lássuk is az utódot, mely már nagyon komoly előrelépés volt (ahogy a neve is mutatja) technikailag és kínálat terén. Ez pedig a 2001-es megjelenésű Game Boy Advance, amely többszörösen meghaladta technikailag a Game Boy Color tudását. Habár ez a konzol is 32.768 színt tudott kezelni, viszont már 512 színt tudott a kijelzőn megjeleníteni, ami az asztali konzolok közül nagyjából a Super Nintendo szintjén volt. Emellett olyan CPU és hangrendszer volt a GBA-ban, hogy sok Super Nintendo klasszikust újra kiadtak erre a konzolra, így a Game Boy Advance egy idő után szinte hordozható Super Nintendóvá avanzsált. Új kiadást kapott például a Super Mario World, a Yoshi’s Island, a nagysikerű és közkedvelt Disney játékok (például az Aladdin, Oroszlánkirály, Magical Quest hármas) is napvilágot láttak ezen a kis hordozható kézikonzolon. Mindezek mellett ez a konzol technikai tudásának köszönhetően már alkalmas volt arra, hogy olyan játékok is megjelenhessenek, amik eddig nem voltak jelen kézikonzolok. Így Game Boy Advance-en debütált például a Mario Kart, a Super Circuit című játékkal, de hasonlóképpen közkedvelt az F-Zero: Maximum Velocity, melyek fizikája a közkedvelt Super Nintendós elődön alapult, de lényegesen játszhatóbb és szebb volt a GBA változat.

A Game Boy Advance siker terén is méltó elődjéhez, ugyanis már a kezdetektől fogva népszerű kézikonzol volt. Ez pedig azt hozta magával, hogy több külsős cég, mely játékait PlayStation-re, esetleg Nintendo 64-re, később PlayStation 2-re és XBOX-ra megjelentette, áthozta Game Boy Advance-re is. Ám ezek a változatok nem arattak átütő sikert, mert a kurrens asztali konzol technikai tudásához képest természetesen lényegesen el volt maradva, így sok külsős játék butítva jelent meg. Ez pedig azzal járt, hogy amíg például a TOCA: World Touring Cars egy kiváló játék volt PlayStation-re, addig a Game Boy Advance változat egyenesen játszhatatlan volt. De vannak ellenpéldák is, mint például a Harry Potter vagy a Gyűrűk Ura, ami természetesen grafikailag inkább megmosolyogtató volt az asztali konzolos verziókhoz képest, ellenben maga a játék nagyon jó volt.

A Game Boy Advance még “vezetékes” konzol volt, tehát a kiegészítőket többségében vezetékes formában lehetett kapni a kézikonzolhoz. Vezetékes mivolta miatt itt is inkább problémás volt a többjátékos játék. Viszont jóval több játékkal lehetett többen játszani, ráadásul a Nintendo többek között azzal hirdette a Game Boy Advance-et, hogy elegendő egy kazetta ahhoz, hogy többen játszhassunk egy játékkal. Ez kétségtelenül igaz, de a Nintendo szemérmesen elhallgatta azt a tényt, hogy ha egy kazettával játszunk többen, akkor csökkentett lehetőségekkel tudunk csak játszani (például: néhány karakter vagy pálya közül lehet csak választani). Teljes valójában továbbra is csak úgy lehet játszani, ha mindenkinek megvan a játék.

A sikerhez jó eséllyel az is hozzájárult, hogy visszafele teljes mértékig kompatibilis volt a sima Game Boy-jal és Game Boy Color-ral, így az új konzolon játszhattuk a régi nagy kedvenceinket. Az első kiadásból 35 millió példány kelt el.

Game Boy Advance SP

A hibái ellenére népszerű volt a Game Boy Advance, de a Nintendo gyorsan jelentkezett a konzol második kiadásával, amit a mai napig az egyik legjobb dizájnú kézikonzolnak tartanak. Ez volt az első szétnyitható gépezet, a felső részén volt a kijelző, az alsó részén pedig a gombok. Ezzel pedig kényelmes volt a játék, összecsukva pedig teljességgel kompakt méretű volt. De nemcsak ebben volt innovatív a második Game Boy Advance. Saját fénye világította meg a kijelzőt, így már lehetett sötétben is játszani, ráadásul ez volt az első olyan kézikonzol, melyet nem ceruzaelem működtetett, hanem akkumulátor. Lítium-ion mivolta miatt kikapcsolt fénnyel akár 18 órát is kibírt, de teljes fényerejével is 10 órán át lehetett játszani a kézikonzollal.

Ezen kívül technikailag mindenben megegyezik az elődjével, így minden Game Boy Advance játékot gond nélkül lejátszik, hasonlóképpen kompatibilis a sima Game Boy és Game Boy Color játékokkal, mint az elődje.

A Nintendo helyzete a piacon és a versenytárs

Viszont ki lehet jelenteni, hogy a Game Boy Advance SP népszerűsége nagyon jól jött a Nintendónak, hiszen ahogy a Sony a PlayStation konzoljaival egyre inkább átvette a dominanciát az asztali konzolok piacán, úgy a Nintendónak egyre inkább veszteséges lett asztali konzolt gyártani. A Nintendo 64 még csak-csak tartotta magát, de a Nintendo GameCube komoly anyagi ráfordítást jelentett a cég számára. Nem túlzás kijelenteni, hogy csak annak köszönhető, hogy nem mentek csődbe, hogy meg tudták őrizni azt a kemény piacvezető pozíciót a kézikonzolok részlegében, melyet a Game Boy-jal megszereztek maguknak. 2003-at írunk, ekkor már egyre szélesebb körben terjedt el az internet használata lakossági körökben, és ezekben az időkben jelentek meg az első olyan mobiltelefonok, melyeken WAP (Wireless Application Protocol) által lehetett mobiltelefonon interneten böngészni, és játékokat letölteni. Mivel ezek a játékok rendkívül kezdetlegesek voltak, ezért nem lehettek versenytársai a Game Boy Advance-re megjelent játékoknak. A Nokia is 2003 októberében jelentette meg az N-Gage nevű mobiltelefonját, melyet kifejezetten játékra fejlesztettek. Jelentek is meg rá játékok, melyeket csak a Nokia N-Gage játszott le. Habár a Nokia rendesen promotálta a mobiltelefon-kézikonzol hibridet, nem terjedt el a piacon, mert lényegesen rosszabbul bírta, mint a Game Boy Advance, kb. 1-2 órán át bírta az akkumulátor, emellett telefonként is kényelmetlen volt használni. Így csak 2-3 évig volt piacon, és a 3 milliós összeladásával még a telefonok között is gyengének volt mondható, nemhogy a Game Boy Advance mellett, hiszen csak az SP-ből 44 millió példány fogyott.

Így a Game Boy Advance folyamatosan életben tartotta a Nintendót.

A retro kézikonzol

A Game Boy Advance játékai nem fejlődtek olyan látványosan, mint a Game Boy játékai, így nagyon korszakokra sem lehet bontani. Viszont ahogy szó volt róla, markáns volt a Game Boy Advance retro kínálata. Ezt főleg a NES Classics sorozat keretében megjelent játékok erősítették meg. Két sorozatban 9-9 NES játékos adtak ki újra Game Boy Advance-re. Olyan klasszikusok voltak kézikonzolon játszhatók, mint a Super Mario Bros., The Legend of Zelda, Metroid, Ice Climber, ExciteBike, tehát a maga idején közkedvelt játékok. Így kijelenthető, hogy a Game Boy Advance volt az első olyan kézikonzol, mellyel tényleg magunkkal vihettük régi nagy kedvenceinket, és bárhol játszhattuk őket.

A retro áradat nem újkeletű dolog a Nintendótól, hiszen volt a Super Nintendóra megjelent Super Mario All-Stars, valamint a Game Boy Color-ra megjelent Super Mario Bros. Deluxe is nagyon sikeres volt, így a Nintendo a Game Boy Advance-től fogva nagyon ráorientálódott a retro játékokra. Ami leginkább annak fényében volt érdekes, hogy ezt pont mi, Nintendósok igényeltük a legkevésbé. Tanulságos mai fejjel olvasni különböző levelezőrovatokat, mint például az 576 Konzol Csevegőjét 2002 után. Egyre több olyan levél érkezett be a szerkesztőségbe, ahol leginkább PlayStationösök panaszkodtak arról, hogy mennyire kevés az új ötlet az akkori új játékokban, és konkrétan igényelték a retrót. Jöttek, ahogy a Nintendo Game Boy Advance-ére is, csak nekünk erre nem volt annyira igényünk, mert főleg GameCube-on folyamatosan kaptuk az olyan jellegű innovatív játékokat, melyek bőven kielégítették az igényeinket, így nem éreztük szükségét a retro játékoknak. Ennek ellenére sikeres volt, és talán pont azért, mert ezek elsősorban a kézikonzolra jelentek meg, így magunkkal vihettük a nagy kedvenceinket.

Game Boy Micro

Teljesen váratlan húzás volt a Nintendótól, hogy a Nintendo DS megjelenése után még egy harmadik Game Boy Advance inkarnáció jelenjen meg. A Game Boy Micro hű a nevéhez, ugyanis a valaha megjelent legkisebb kézikonzolt vehetjük kezünkbe a Game Boy Micro által. Még az én kisebb tenyeremben is elfér, és ennek ellenére meglepő módon kényelmes játszani vele. Pedig még a kijelzője is kicsi, ennek ellenére jól lehet rajta látni mindent. Viszont a Game Boy Micro azért lehet nagyon jó választás, mert azáltal, hogy kisebb a kijelzője, de a felbontás ugyanakkora, ezért a pixelsűrűség nagyobb, tehát kevésbé látszanak pixelesnek a játékok a kézikonzolon. Ami miatt viszont nem lett annyira népszerű, hogy semelyik előző Game Boy Advance konzol kiegészítővel nem volt kompatibilis, valamint nem játszott le Game Boy és Game Boy Color játékokat. Így ez a kis kézikonzol inkább csak nekünk, Nintendósok számára érdekes. Ennek megfelelően csak 2 és fél millió példányt adtak el belőle. Arra viszont kiváló volt, hogy ezen kis kézikonzolnak köszönhetően érte el a Game Boy Advance család életidejében a 80 milliós összeladást.

Összegzés

Mint látható, a Nintendo többször történelmet írt. Először a legendás NES játékokkal, másodszor a kézikonzol piacon való megjelenésükkel. Mindkét esetben olyan szinten forradalmasították a videojátékokat, vontak be új rétegeket a videojátékokba, ahogy előtte senki, és utána is csak a Sony volt képes a PlayStation-jével. De majd a következő részben láthatjuk, hogy a Sony akármennyire is volt mindenható az asztali konzolok terén, a kézikonzolok piacán ők sem tudták legyőzni a Nintendót. Erről, és még sok érdekességről lesz szó a következő részben, ahol a Nintendo DS-ről és Nintendo 3DS-ről lesz szó.

Kirby's Dream Land

Megjelenés Game Boy Japán: 1992. április 27. Amerika: 1992. augusztus Európa: 1992. Nintendo 3DS Japán: 2011. június 7. Amerika: 2011. június 30. Európa: 2011. június 30. Fejlesztő: HAL Laboratory Kiadó: Nintendo Műfaj: Platform Játékmód: 1 játékos Ár: £3.60 / €4 Méret: 34 blokk Platform

Kirby viszonylag kevésbé ismert karakter, játékai sem terjedtek el olyan széles körben. Én is igazából csak a Super Smash Bros. szériából ismertem meg, volt tudomásom egyáltalán a létezéséről. Pedig ha a játékainak minőségét nézzük, bizony megérdemli, hogy annyira ismert legyen, mint a többi nagy Nintendo karakter. Kirby egy rózsaszín gömb alakú lény (a belőle készült animesorozat szerint űrlény), amely képes beszippantani más lényeket, és annak képességeit átvenni. Az ötlet nagyon jó, és lehetőséget ad egy igazán egyedi játéksorozat megalkotására.

A Kirby’s Dream Land hősünk debütáló játéka volt Game Boy-ra 1992-ben. És mivel kézikonzolra jelent meg, ezért sok lehetőség nem volt ebben a játékban, de az alapokat már itt megismerhettük. Például be tudta szippantani az ellenfeleket, de azokat lenyelve még nem tudta átvenni a képességeit. És eredeti rózsaszín színét sem itt kapta meg, ami érthető, hiszen a Game Boy monokróm kijelzője nem tudott sok színt megjelentetni. De lássuk is magát a játékot. Látszólag egy átlagos platformerrel van dolgunk, ám itt nem úgy öljük meg az ellenfelet, hogy a fejére ugrunk, vagy behúzunk neki egy nagyot, hanem ahogy feljebb is írtam, beszippantjuk őket. Viszont nemcsak lenyelni lehet, hanem kiköpni is. Ekkor csillag formát vesz fel az ellenség, és ha nekimegy egy másiknak, ő is meghal. Harmadik módja az likvidálásukra pedig, hogy felrepülünk, és ha kiköpjük a levegőt, az is végzetes az ellentábornak. Kirby ugyanis repülni is tud, ha megszívja magát levegővel.

Ennek nincs időlimitje, ezért gondolhatnánk, hogy a játékot nagyon könnyen végig lehet játszani, anélkül, hogy az ellenségekkel kapcsolatba kerülnénk. Ez tulajdonképpen így is van, de azért gondoljunk abba bele, hogy hol marad a játékélmény. Az egész játék így is nagyon könnyű, most végigrepülni, az nagyon rossz döntés lenne. A játék nemcsak hogy könnyű, de rövid is. Mindösszesen négy pályából áll, plusz a főellenség, King Dedede. A négy pálya egyenként legalább tartalmas, mindegyik végén egy főellenség, és azért King Dededéhez is úgy lehet eljutni, ha még egyszer megöljük a négy pálya főellenségét, és utána következik ő. King Dedede egy kicsit megizzaszthat, de neki sem nehéz megtalálni a gyenge pontját. És ha végeztünk vele, jön az extra játék, mely lényegében ugyanaz a négy pálya, csak alternatív útvonalakkal és némileg nehezebb. Úgyhogy szerencsére nem maradunk parlagon a négy pályával, és így azért már jobb összképet fest a játék.

De így is csak nagyon az alapokat tartalmazza. Valószínűleg ekkor még nem tudták úgy kivitelezni, ahogy azt elképzelték, ezért inkább a grafikára gyúrtak rá. Amennyire szép lehet egy Game Boy játék, azt mind kihozták a gépből, hiszen a karakterek szépen ki vannak dolgozva, a háttér is nagyon szép, és sok ellenség képes mozogni a képen, így nagyon szépen kidolgozott játékot vehetünk a kezünkbe. De a játék bárkinek ajánlott, annak ellenére, hogy rövid, hiszen itt megismerhetjük a játék alapjait, és fel sem fog tűnni, a ma már alapvető képességek és lehetőségek hiánya, mert a játék ettől függetlenül is szórakoztató. Már erre a részre is igaz ami a többi Kirby játékra, hogy nem a nagyon hatásos játékmenettel, történettel akar lenyűgözni minket, hanem egyszerűen csak megy a játék, és mindeközben észre sem vesszük, hogy Kirby bennünket is beszippantott a játékba.

Grafika: 10/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 4/10 Kihívás: 4/10 Zene és hangok: 7/10 Hangulat: 9/10 + Gyönyörű grafika + Könnyen megtanulható irányítás + Már ebben a játékban is megvan a bizonyos Kirby hangulat – Túl könnyű – Nagyon rövid 77%

Kirby Air Ride

Megjelenés Japán: 2003. július 11. Amerika: 2003. október 13. Európa: 2004. február 27. Fejlesztő: HAL Laboratory Kiadó: Nintendo Műfaj: Verseny Játékmód: 1-4 játékos Memória: 4 blokk Platform

A Kirby játékokban gyakran láthatjuk, ahogy Kirby egy csillagra (nevezzük nevén: Warp Star) száll, és elrepül a pálya másik részére. A HAL Laboratory-nál gondoltak egyet, és kitalálták, hogy miért is ne lehetne egy versenyzős játékot csinálni ennek alapján? Az ötlet mindenképp jövedelmező, akár még nagyon jó dolog is kisülhet belőle, lássuk is a kivitelezést.

Aki játszott a Super Smash Bros. Melee-vel, annak ismerős lehet a játék menürendszere. Nem csoda, hiszen mindkét remekmű a HAL Laboratory keze munkássága: Egyszerű, áttekinthető. Pattanjunk is hát csillagunkra! Három játékmód van: Air Ride, Top Ride és City Trial. Az Air Ride a szabad verseny. Először kétféle járgány közül választhatunk, majd ez folyamatosan bővül, a végén már nemcsak Kirby-vel, hanem Meta-Knight-tal is versenyezhetünk. Ő a szárnyaival száll harcba a győzelemért. Kilenc pálya van, és négyen versenyzünk egyszerre. Maga a játék kellemes, meg el lehet lenni vele, de én hiányolom az olyan sablonos dolgokat, mint például a bajnokság. Akármennire is általános dolog egy versenyjátékban, de nagyon sokat dob a játék tartalmán. A másik nagy hátrány, hogy a kamera eléggé gyorsan megy, így kissé átláthatatlan a pálya, és nehézkes az irányítás. Pedig az nagyon egyszerű. A járgyányunk magától gyorsul, szinte csak az analóg karra van szükségünk. Az A-gombbal tudunk fékezni, ezzel jobban be tudjuk venni a kanyarokat, valamint, ha van nyíl a földön, az extra gázt ad a csillagunknak. A pályán néha megjelennek a korábbi Kirby játékokból ismert ellenségek, őket szintén az A-gombbal tudjuk beszippantani, és a képességét felhasználva tudunk társaink orra alá borsot törni. Ezzel enyhe Mario Kart feelinget akartak adni, ami nem is rossz ötlet, csak a baj ott van, hogy csak négy játékos versenyzik, emiatt valahogy üresnek tűnik az egész terep. Pedig el lehet versenyezni vele, csak tartós szórakozást nem nyújt. Van Time Attack is ezen játékmódon belül, ekkor 3 kört megyünk a pályán, és az öt legjobb idő lesz elmentve, a Free Run-ban pedig annyi kört tehetünk meg, amennyit csak szeretnénk. A szavatosságát a checklist adhatja meg, aki az achievement-ekre megy, az megnyithatja mind a 120 kis ablakot, melyekért különböző rejtett feladatot kell teljesíteni (pl. egy adott pályán időeredmény alatt kell teljesíteni)

A Top Ride egy nagyon érdekes játékmód, felülnézetes verseny. Kilenc nagyon rövid pályán megyünk öt kört, hasonló elveken, mint az Air Ride-ban. Tehát felülnézetből megy a verseny, az irányítást nagyon szokni kell, mert elég nehézkes a kocsi fordulása, a fékezés itt is sokat segít. Érdekesség, hogy a pályanevek japánul is ki vannak írva, mivel a négy alapelem egyikének nevét kapták bizonyos pályák: Fire, Water, Sky, Metal, stb. Itt is van Time Attack, ahol szinte legjobb időkért gyakorolhatunk, Free Run is van, ahol szintén annyi kört mehetünk, amennyit szeretnénk.

A harmadik játékmód a City Trial. Itt egy nagy városban kezdünk általában egymástól távoli helyen. A fő célunk, hogy power upokat szerezzünk, amik a városban véletlenszerűen jelennek meg. Ezeket szerezhetünk még kék dobozokból is, amikből általában egynél több szokott kiugrani. A kék dobozokban power upokon kívül, ételt is találhatunk, ami visszaadja a hp-t. Ez fontos lehet, mert a többi játékos egyik célja az is lehet, hogy felrobbantsa a másik játékost. Sima pörgéssel bármikor megtámadhatunk bárkit, bár az annyit nem sebez. Viszont erre vannak a zöld és piros dobozok. A zöldben használható fegyverek lehetnek, mint az órás bomba (akna), ágyú vagy óriás Gordo, amit másokra dobálhatunk. Ezeken kívül időleges, támadás, védekezés erősítő, vagy gyorsító is lehet bennük. A piros dobozban találhatjuk a copy képességeket, és ritkábban egy darabot a háromból a Dragoonhoz vagy a Hydrához. Ez utóbbi kettő egy nagyon erős csillag, mellyel nagy valószínűséggel megnyerhetjük a város után következő stadium játékot. Mivel tulajdonképpen azért kell erősíteni power upokkal a csillagunkat, hogy könnyebben nyerhessük meg a stadium játékot. Ezáltal másik célunk még a városban, hogy egy jó csillagot szerezzünk, mely sokat segíthet megynerni a következő játékot, mivel az induló compact csillagunk nem a legalkalmasabb bármire is. Néha város játék közben a képernyő alján ad egy tippet, hogy milyen stadium játék fog következni, ilyenkor könnyebb is jó power upokat és csillagot keresni. De akár a menüben is beállíthatjuk hogy ne random játék legyen, hanem egy meghatározott. Alapjáraton csak néhány játék van megnyitva a stadium menüben, de ha randomra van állítva, akkor újakat is kiadhat a város után, amikkel utána szabadon játszhatunk is. Ilyen játékok például a, gyorsulási verseny, egymás elleni harc, távol, illetve magas ugrás, célba ugrás, stb. Ami még érdekesség a várossal kapcsolatban, hogy néha történhetnek eventek, például megtámadja a várost Dyna Blade, vagy épp egy meteorzápor jön.

Egy nagyon kellemes Kirby játékkal van dolgunk, csak nagy kár, hogy a nagyon jó ötletből keveset valósítottak meg. A grafika emlékeztet a Super Smash Bros. Melee-re, ami nem csoda, hiszen ezt a játékot is a HAL Laboratory csinálta, ők pedig mindig nagyon szép grafikával áldják meg a Kirby játékokat. Az, hogy gyorsan megy a kamera mögöttünk, eléggé áttekinthetetlen maga a pálya, és sokszor nehéz eltalálni, hogy merre is kell menni, én is többször rossz irányba mentem. A zene viszont ELSŐOSZTÁLYÚ! Nem tudom, hogy mi inspirálta a zeneszerzőket, de annyira fantasztikus, és hangulatos zenéket kreáltak a játéknak, hogy akár külön instrumental CD-ként is megjelenhetne. Egyik legjobb játékzene, amit valaha is hallottam. És ez nagyon sokat emeli a játék hangulatát. A hiányosságai ellenére bátran ajánlom a játékot, mert a kellemes grafikának, és a csodálatos zenének köszönhetően teljesen belefeledkezünk a játékba.

Köszönet a City Trial rész ismertetéséért Tutajkknak!

Grafika: 9/10 Játszhatóság: 7/10 Kihívás: 5/10 Szavatosság: 6/10 Zene / Hang: 10/10 Hangulat: 8/10 + Fantasztikus zene + Nagyon szép grafika + Kellemes játékélmény – Kevés lehetőség – Sokkal többet ki lehetett volna hozni a játékból 80%

3D Classics: Kirby's Adventure

Megjelenés Japán: 2012. április 25. Amerika: 2011. november 17. Európa: 2011. november 17. Fejlesztő: HAL Laboratory Kiadó: Nintendo Műfaj: Platform Játékmód: 1 játékos Wi-Fi: nincs StreetPass: nincs SpotPass: nincs Méret: 458 blokk Ára: £5.40 / €6 (3DS Virtual Console) Platform

Kirby az egyik legméltatlanabbul kezelt Nintendo karakter, hiszen sokáig csak kevesen ismerték Japánon kívül. Ennek egyik oka az, hogy az aktuális Kirby játék mindig az adott konzol korszakának végén jelent meg. Például Super Nintendóra a Kirby’s Fun Pak 1996-ban, vagy a Kirby 64: The Crystal Shards N64-re 2001-ben. És mivel nem voltak annyira reklámozva, emellett már mindenki a következő generációs konzolra fókuszált, így a Kirby játékok nagyon sokáig nem kapták meg nekik járó ismertséget.

Ugyanígy járt a NES-re megjelent Kirby’s Adventure is, mely 1993-ban jelent meg NES-re, és legközelebb csak 2007-ben játszhattuk újra Virtual Console-on, de tavaly 3DS-re is megjelent felturbózott grafikával, mely által remélhetőleg sokkal nagyobb lesz Kirby rajongótábora. És erre minden esély megvan, hiszen nagyon jó lett a játék. Érdekessége, hogy nem az a nagy hatást keltő játék, hanem az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Semmi olyan dolog nincs a játékban, amitől egy életre belevésődik az ember emlékezetébe, sőt mindennek tetejében még végtelenül könnyű is, de a hangulata annyira játszatja magát, hogy észre sem veszed hogy telik az idő, és már túlvagy az első világon is.

A játék 7 világból áll, mindegyikben 4-6 pálya van, feladatunk végigmenni rajtuk. Az ellenségeket beszippanthatjuk, és ha megesszük őket, akkor átvehetjük a képességeiket. Így kerülhet kard a kezünkbe, tudunk tüzet, vagy jeget fújni, esetleg lekaratézhetjuk az ellenfelet, hogy csak egy néhányat említsek. Az egyik legviccesebb képesség a “Mike Kirby”, amikor hősünk egy mikrofont vesz a kezébe, óriási hangerővel beleüvölt, és attól meghalnak az ellenségek. Ezt háromszor tudjuk megcsinálni. A képességünket elveszítjük, ha nekimegyünk egy ellenségnek, ekkor egy csillag formájában távozik belőlünk, de aggodalomra nincs semmi ok, mert azt újra beszippanthatjuk. A képernyő alján látható hat csík jelzi az életerőnket. Hat egységből áll, ha “elfogy”, meghaltunk. Ahogy említettem, maga a játék nagyon könnyű, ugyanis, ha felfújódunk, akkor tudunk repülni, melynek nincs limitje, akár az egész pályát végigrepülhetjük. Ha tégla-akadályba ütközünk, akkor egyszerűen csak fújjuk rá a beszívott levegőt, és máris továbbmehetünk. Ebben rejlik a könnyűsége, hogy annyira nyilvánvaló a továbbjutási lehetőség, a főellenségeket is mind könnyű legyőzni, emellett az elvesztett képességeket is visszaszerezhetjük, így a játékot nagyon könnyű lesz végigjátszani.

A NES egyik érdekessége, hogy a korszaka alatt ez a konzol fejlődött a legtöbbet. Nézzük meg az első játékait. Nagyon rövid, pár pálya, a legegyszerűbb karakterábrázolások, a háttér is többnyire fekete. Ehhez képest a Kirby’s Adventure grafikailag a konzol királya. Nem is túlzás kijelenteni, hogy egy apró ráncfelvarrás, és akár SNES-en nagyon szépen mutatna a játék. Nem olyan hosszú, pár óra alatt lazán végig lehet játszani akár 100%-ra is. A zene nagyon jó lett, egyszerű, kellemes, és fülbemászó. A játékmenet és a zene egyvelege fogja elvinni az egész játékélményt, ugyanis tényleg annyira hangulatos lett, hogy teljesen magával ránt.

Én 20 éve játszok, Kirbyvel mégis csak 2000-ben hallottam először, és 2006-ban játszottam vele először. Ekkor jöttem rá, hogy egy olyan egyedi játékélmény maradt ki addig az életemből, melyet addig soha egy játék sem nyújtott. Úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, megéri a 5,40 fontot.

Grafika: 10/10 Játszhatóság: 9/10 Kihívás: 6/10 Szavatosság: 8/10 Zene / Hang: 10/10 Hangulat: 9/10 + Nagyon szép grafika + Magával ragadó játékélmény + Könnyed irányítás és játékmenet + Hangulatos zene – Mai szemmel kicsit rövid 88%