A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Game Boy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Game Boy. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 30., péntek

Sega történelem 3. rész - Sega kézikonzolok

Az első két részben végigvettük a Sega történelmét. Ám ahogy annyian, úgy a Sega is ki akarta venni a részét a Nintendo sikeréből a kézikonzolpiacon. A Sega történelmet lezáró részben vegyük át ezen hordozható gépek történetét.

Game Gear

A Sega jó szokásához híven nagyot álmodott. Egy technológiailag sokkal fejlettebb kézikonzollal akartak a Game Boy fölé kerekedni. És bizony, megcsinálták! 1990-ben gyakorlatilag egy 8-bites konzolt vehettünk a kezünkbe. Technikai paraméterei sok mindenben megegyezik a Master System tudásával. A színes kijelző, a fektetett képpel és a Z80-as processzorral a Game Boy utódjaként pozícionálták a Game Geart. A neve is utalás arra, hogy a Game Boy riválisaként fejlesztették a kézikonzolt. A Sega kutatási és fejlesztési részleg vezetője, Hideki Sato a Nintendo kézikonzoljának monokróm kijelzőjét kihívásnak tekintették, azzal akarták a színes kijelzőt szembeállítani. A formáját a Sega Mega Drive controller alapján tervezték, hogy az ívelt felülete és a hosszúkás mérete kényelmesebbé tegye a fogást. A konzol súlya a kezdetektől fogva kényes kérdés volt. Igyekezték a Game Boy és az Atari Lynx közé belőni, hogy nagyon ne legyen nehéz. A konzolhoz Master Gear adaptert is lehetett kapni, melynek segítségével játszhattunk az Master System játékaikkal is.

Mivel a Game Boy megjelenésének hatására döntött a Sega úgy, hogy belép a kézikonzol piacra, ezért siettették a Game Gear fejlesztését. Éppen ezért emeltek át sok komponenst a Master Systemből, sőt még azzal is továbbfejlesztették, hogy a Game Gear 4096 színt volt képes megjeleníteni, míg a Master System csak 64-et. Ennek kárvallottjai az elemek voltak. A Game Gear 6 AA elemmel működött körülbelül 3-5 órán keresztül. Összehasonlításként a Game Boyba 4 elem kellett, mely 30 órán át bírta.

Megjelenés

Japánban 1990. október 6-án jelent meg és 40.000 példányt adtak el belőle az első két nap. Az első hónapban 90.000 példány kelt el, és még 600.000 rendelésből. A Sega of America marketing igazgatója, Robert Botch szerint nyilvánvaló, hogy szükség van minőségi kézikonzolra, amit a riválisok nem tudtak leszállítani. Ebbe a szép, színes grafikát értette és az izgalmas, minőségi játékokat, mely minden korosztályt játékra inspirál.

És nem is indultak rossz eséllyel, hiszen a Mega Drive sikere megágyazott a Game Gearnek is. Ráadásul abban is különbözni akartak a Game Boytól, hogy ahogy a Mega Drive esetében is, úgy a kézikonzollal is elsősorban az idősebb korosztályt célozták meg, így akarták menőbb konzolként bemutatni a Game Boyjal ellentétben. Japánban ugyanakkor a reklámokban inkább nők kezébe adták a kézikonzolt, tehát a Sega érezhetően arra ment rá, hogy egy piaci rést töltsön be a Game Gearrel, és olyanokat is bevonjanak a játékok világába, akik eddig nem nagyon ragadtak controllert a kezükbe.

Amerikában lépten-nyomon összehasonlították nemcsak a Game Boyjal a konzoljukat, hanem a játékos réteget is. A Sega szerint a Nintendóval az elhízottak és tanulatlanok játszanak. 1994-ben pedig azt mondták, hogy ha nem vagy színvak, és az IQ-d magasabb, mint 12, akkor megválogatod, mivel játszol. A reklámot komoly kritika érte a Nintendo részéről, még tüntetést is szerveztek, hiszen a Sega sértegeti a fogyatékkal élő embereket. A Sega of America akkori elnöke, Tom Kalinske szerint a Nintendónak inkább a marketingfejlesztéssel kellene foglalkoznia, semmint, hogy csoportokat kényszerít demonstrációra. Végsősoron a marketingnek és az azt követő vitának, demonstrációnak kevés hatása volt az eladásokra.

Európában és Ausztráliában jelent meg utoljára a Game Gear. A nagy késedelmek miatt egyes importőrök akár 200 Fontot is fizettek termékenként, a brit forgalmazó, a Virgin Mastertronic ennek ellenére 99,99 Fontban határozta meg a kézikonzol árát. A Game Gear sikeresen indult. 1992 januárjában a konzolpiac 16%-át birtokolja, ez decemberre 40%-ra nőtt.

Hanyatlás

Ám végül a Sega nem sokáig támogatta a Game Geart. A Mega Drive sikere és a két kiegészítő komponense, a Sega CD és a 32X minden erőforrásukat lefoglalta. Utána meg a Sega Saturn fejlesztésére összpontosítottak. Így végül a Sega soha nem tudott igazi kihívója lenni a Game Boynak. Végül 10,62 milliónál állt meg a számláló eladások tekintetében, ami össze sem hasonlítható a Nintendo kézikonzoljának 118,2 milliós eladásával.

A Game Boy Pocket megjelenése ráadásul még tovább rontotta a Game Gear esélyeit, hiszen egy még kisebb konzol, még kisebb elemmel még tovább bírta, mint a Game Gear. Nem beszélve a folyamatos játékkínálatról, mely folyamatosan szinten tartotta a Game Boy eladásait. Eleinte a Tetris, a Super Mario Land játékok domináltak, majd később a Pokémon játékok gondoskodtak arról, hogy a Nintendo bankszámlája sose legyen pirosban.

A konzol támogatása és forgalmazása 1997-ben megszűnt. Ugyanakkor egy külsős gyártó, a Majesco Entertainment kiadta a Game Gear egy változatát, mélyen leszállított áron, 30 dollárért. Játékokat hozzá a Sega licensze alapján 15 dolláért értékesítettek. Új játékok is jelentek meg hozzá, de a Game Gear játékokat is gond nélkül tudta futtatni. Ezt a kiadást egészen 2002-ig lehetett kapni. Legközelebb 2011-től lehetett Game Gear játékokkal játszani, amikor a Nintendo 3DS Virtual Console kínálatába bekerültek a Game Gear játékok.

Technikai specifikációk

Ahogy szó volt róla, sok komponenst a Master Systemből építettek a Game Gearbe. Ez például azt jelenti, hogy 8-bites Zilog Z80-as processzorral rendelkezik, mely 3,5 MHz órajelen fut, a játék zenéjét meg a Texas Instruments SN76489 hangchip szólaltatja meg. Bár a kézikonzolba csak egy hangszórót építettek, fülhallgatót csatlakoztatva, a játékok sztereóban szólnak. A RAM 8 KB-os, a Video RAM pedig 16 KB-os.

A Game Gear 210 mm széles, 113 mm magas, mélysége pedig 38 mm. Az LCD kijelző 8,1 mm átmérőjú (3,2”) és egyszerre 32 színt képes megjelentetni a 4096-ból. Felbontása 160×144 és 60 Hz-es képfrissítési frekvencián jeleníti meg a játékot, a háttérvilágításról meg hideg katód fénycső gondoskodik.

Ahogy fentebb szó volt róla, a Game Gear nagyon nem bánt gazdaságosan az elemekkel. 6 db. AA elemet 3-5 óra alatt zabált fel a kézikonzol, amit komoly kritika tárgya volt. A Sega később kétféle újratölthető akkumulátort adott ki, amelyekkel lényegesen tovább lehetett játszani.

Játékkínálat

A Sega kézikonzoljára összesen 365 játék jelent meg. Viszont régiónként nagyon eltérő a kínálat. A legtöbb játék Amerikában jelent meg, Japánban és Európában a játékok csaknem fele nem jelent meg.

Nyitócímek között olyan játékok voltak, mint a Sonic the Hedgehog, The GG Shinobi, vagy a Land of Illusion: Starring Mickey Mouse. A konzol ígéretes játékokkal indult, ezeket konkrétan a konzol legjobbjainak tartják. A játékok többségét a Master Systemből portoltak át, de néhány Mega Drive 8-bites változata is bővítette a kézikonzol kínálatát. Mivel a kijelző és a technikai specifikációja nagyon hasonlít a Master Systemre, ezért a fejlesztők könnyen átportolhatták a játékaikat a kézikonzolra.

Azért is a portok domináltak a Sega kézikonzolján, mert a Nintendo kérlelhetetlenül uralta a kézikonzol piacot, ezért a fejlesztőknek nem érte meg erőforrást fordítani új Game Gear játékok fejlesztésére.

Fogadtatás

A Game Gearből összesen 11 millió példányt adtak el, mellyel jobban teljesített az Atari Lynx-nél és a NEC TurboExpressnél, de messze elmaradt a Nintendo Game Boyától. Az alacsony eladási adatok ellenére stabilan a piacon tudott maradni.

A gaming sajtó általánosságban dicsérte a kézikonzol fejlett mivoltát, hogy egy hordozható Master Systemet vásároltunk. A gombok elosztása is kényelmes fogást biztosít. Ellenben a fogyasztást komoly kritika érte. Volt olyan, aki viccesen megjegyezte, hogy utazáskor egy kisebb csomag elemet is pakolni kell, ha visszük a Game Geart is, vagy tartalék elemet kell az ágyba vinni, ha éjszaka alvás helyett játszunk. A játékkínálatot is kritika érte. Hiába volt erősebb a Game Gear, ha Game Boyon olyan klasszisok jelentek meg, amivel egyszerűen nem versenyezhetett a Sega. A tartalom és az innováció mindig felülmúlja a technológiát. Ezt használta ki a Nintendo a DS és a Wii idejében is. A Game Gear 10 évvel megelőzte a korát, ugyanis csak a 2001-ben megjelent Game Boy Advance volt nála fejlettebb.

Akármennyire is furcsán hangzik, de a Game Gear abból a szempontból sikertörténet, hogy a Sony PSP megjelenéséig a Game Gear volt a legsikeresebb nem Nintendo kézikonzol. Ez pedig árulkodik arról, hogy mennyire egyeduralkodó volt a kiotói cég a piacon.

Sega Nomad

A Mega Drive is megkapta a maga kézikonzolos átiratát Sega Nomad néven. Ez a konzol csak Amerikában jelent meg és nem volt saját játékkínálata. Helyette az összes Mega Drive játékot lejátszotta. A Sega Nomad 1995 októberében jelent meg és egészen 1999-ig volt kapható. Ám mivel csak 1 millió példányt adtak el belőle, ezért kereskedelmileg bukásnak számít.

Japán alternatívája a Mega Jet, melyet kizárólag a Japan Airlines járatain lehetett használni. Mindenképp TV-hez kellett csatlakoztatni, mert nem volt saját kijelzője. A TV-hez csatlakoztatás egyáltalán nem volt botor gondolat, hiszen Japánban a ‘60-as évek óta létezik extra kis méretű képcsöves hordozható TV.

A Sega a Nomaddal akarta bebiztosítani a Mega Drive piacvezető szerepét az amerikai kontinensen. Ugyanakkor a Segának nem voltak komoly tervei a kézikonzollal, hiszen még saját játéka sem volt. És mivel a Nintendo a Pokémon Red / Blue / Yellow-val csak még jobban dominálta a kézikonzolpiacot, ezért a Nomadnak esélye sem volt kitörni.

A kritikusok véleménye is inkább vegyes volt. A 179 dolláros indulóárat ugyan magasnak tartották, de mivel a Mega Drive komponenseit tartalmazta, ezért korának legfeljettebb kézikonzolja volt. Az amerikai változat kijelzővel volt ellátva, ami szép, és jól meg van világítva, de gyors mozgáskor elmodósik a kép, valamint a kis kijelzőn a részletgazdag grafikai elemek bizonyos részei elvesznek. Kritizálták a rosszul időzített megjelenést (A PlayStation és a Pokémon mellett egyáltalán nem maradt figyelem a Nomadra), valamint a rossz marketinget, hiszen a Sega sem hitt a sikerben. Annyira népszerű volt Amerikában a Mega Drive, de a Retro Gamer újságírója, Stuart Hunt szerint megfelelő marketing esetén a Nomad igazi alternatívája lehetett volna a Mega Drive-nak, amivel érdemben meghosszabbíthatta volna a játékok élettartamát.

Az szóba se jött, hogy Japánban széles körben lehessen kapni a kézikonzolt, hiszen ott bukás volt a Mega Drive. Ezért ott a Saturnra összpontosítottak, ami meglepő módon sikeres volt az ázsiai szigetországban. Az európai megjelenés meg az amerikai kudarc miatt maradt el.

Végszó gyanánt

Nos, ennyi volt a Sega történelem. Kevés rapszodikusabb cég van a Segánál a konzoltörténelemben, hiszen nem sok céggel esett meg, hogy egy igazi potenciált hagytak veszni. Meggyőződésem, hogy ha nem erőltették volna a japán szemléletet nyugatra, és elegendő időt szenteltek volna a konzolok fejlesztésére, akkor, ha nem is értek volna fel a PlayStationig és a Nintendóig, de egy kényelmes harmadik helyet maguknak tudhattak volna. Biztos hogy lett volna egy masszív játékosréteg, mely támogatta volna őket. Valamennyi konzoljában megvolt a lehetőség, nem beszélve a játékokról, melyek az esetek többségében magas minőséget képviseltek. Nem utolsósorban egyedi játékokat fejlesztettek, melyeknek a maguk hangulatvilágának köszönhetően a mai napig népes rajongótábora van.

A cikk az Animagazin 89. számában jelent meg. A magazin ingyenesen letölthető és olvasható itt.

2023. május 15., hétfő

Game Boy korszak

Annak köszönhetően, hogy a Nintendo a NES megjelenésével alapjaiban írta át a videojátékos történelmet olyanok számára is ismertté tette a videojátékot, akiktől távol áll a szórakozásnak ezen fajtája. Super Mario artworköt még a legtrendibb videojátékos boltok is oda teszik a logójuk mellé, mert olyan szinten ismert karakter, hogy bárki, aki ránéz, biztosan tudja, hogy milyen üzletbe lép be. Ekkora siker után nem csoda, hogy a Nintendo a kézikonzolok piacán is megvetette a lábát. Hat részes sorozatban tekintjük át a Nintendo teljes történelmét. Először annak járunk utána hogy mitől volt egyeduralkodó a Game Boy.

Game Boy

A kezdetek

Már a Game Boy megjelenése előtt is voltak hordozható videojátékok a piacon, minálunk Magyarországon is. Ezeket kvarcjátékoknak hívtuk. A maguk egyszerűségével, monokróm színével, ma már inkább megmosolyogtató hangjával biztos elfoglaltságot jelentett az utazásokon már annak idején is. És a Nintendónak sem a Game Boy az első hordozható kézikonzolja. A ‘80-as évek elején volt a bizonyos Game & Watch sorozat, mely a mai napig nagy kultusznak örvend a Nintendósok körében, ritkaságának köszönhetően egy-egy példány pedig tízezres nagyságrendű összegért kel el aukciós oldalakon. Ha még az elemtartó fedele, doboza, de még a papírjai is megvannak, akkor minden további nélkül mélyebbre nyúl a pénztárcájába a gyűjtő. A Game & Watch annak ellenére volt nagyon népszerű, hogy minden egyes játékért külön-külön játékgépet kellett venni. Ekkor még nem volt megvalósítható a cserélhető kazetta a hordozható játékgépeknél, így aki igazán szerette ezeket a játékokat, már ekkor is kisebb gyűjteményt halmozott fel magának kézikonzolokból, és utazások alkalmával több gépet kellett magával vinnie, ha több játékkal akart játszani.

Talán ez is megalapozta a Game Boy sikerét, hiszen az önmagában forradalminak számított, hogy végre megvalósították a kazettás rendszert egy kézikonzolnál, így elég volt csak egy gépet venni, a kazettákat meg szabadon cserélhettük benne. Persze ez önmagában távolról sem elég a sikerhez. A Nintendo már a kezdetektől minőségi játékkínálattal árasztotta el a kézikonzolt. Jöttek az olyan játékok, mint a Super Mario Land, F1 Race, különböző logikai játékok, melyek mindennél tartalmasabb szórakozást ígértek a szabadban. Ennek köszönhetően olyan népszerűségre tett szert a Game Boy, ami bebetonozta a Nintendót a videojátékiparba. Főleg Japánban lett nagyon népszerű, hiszen az emberek ott mindig nagyon sokat utaztak elsősorban otthonuk és munkahelyük között, ezen időintervallum szórakoztató eltöltésére kínált alternatívát a Nintendo.

Konkurens

A sikerből persze más cég is akart részesedni. Nem is késlekedett sokáig a válasszal a Sega, mely a Master System-nek köszönhetően ekkor már ismert cég volt. Ők a Game Gear-rel akarták megvetni a lábukat a kézikonzolos piacon, és bizony technikailag igencsak a Nintendo fölé licitált. A Game Boy monokróm kijelzője helyett ugyanis színes kijelzővel látták el a Game Gear-t, másrészt a hangrendszer is fejlettebb volt. Mégis csúnyán elhasalt a Sega kézikonzolja. 1990 körül az a technológia, amit a Sega kínált, sokkal nagyobb erőforrást igényelt. Hat ceruzaelem kellett ugyanis a Game Gear-be, és úgy zabálta az elemeket, hogy a kazetták mellett kisebb elemkészlettel is készülni kellett annak, aki a Segáját vitte magával utazáskor. Ezzel szemben a Nintendo Game Boy-a takarékosan bánt a négy ceruzaelemmel, mindezek mellett az akkori méretekhez képest kicsi volt, nem utolsó sorban a külsős cégek is folyamatosan óriási játékkínálattal árasztották el a kézikonzolt. Game Gear-re is jelentek meg kifejezetten ígéretes játékok (például a Sega Master System-re megjelent Sonic játékok kijöttek a kézikonzolra is), de kínálat terén soha nem tudta igazán felvenni a versenyt a Game Boy-jal, ráadásul méretében nem sokkal volt kisebb egy asztali konzolnál.

Talán a korábbi tapasztalataiknak is köszönhető, hogy a Nintendo inkább az egyszerűségre törekedett a Game Boy kapcsán, hiszen már a NES-re is sok kiegészítő jelent meg, közülük nem egy jelentősen meghaladta a korát. Mert bizony, nem a Wii, de még csak nem is a PlayStation 2 EyeToy-a volt az első olyan konzol, kiegészítő, mely mozgásérzékelést tudott. Már NES-re is jelentek meg ilyen próbálkozások, már a ‘80-as években is kísérletezett a Nintendo azzal, hogy fitnesz- és sportjátékokat a játékos a saját testével irányíthasson. De ezek pont a magas áruk miatt nem terjedtek el annyira a köztudatban. És mivel a Nintendo vélhetően komolyan tervezett a kézikonzol piaccal, ezért olyan kompromisszumos megoldásra törekedtek, hogy azért nyújtson technológiailag is valamit a Game Boy, de megfizethető áron adja azt. A Nintendo egyébként a mai napig lavírozik ezen a mérlegen, és előfordult olyan, az egyik-másik végletet választotta egy-egy konzol esetében. Mert volt arra is példa, hogy nagyon erős konzollal jelentkezett (lásd: Nintendo 64, Nintendo GameCube), de ezek nagyon drágák voltak, illetve volt olyan is, hogy a népszerűség oltárán feláldozta a technikai fejlettséget, és alacsonyabb áron kínálta a játékélményt például a Nintendo DS és Wii esetében. Bár a kép némileg árnyalt, a Nintendónál is bizonyos esetekben ki lehet jelenteni, hogy az ördög a részletekben rejlik, de lesz majd szó róluk a későbbiekben.

Kezdeti játékkínálat

Most pedig lássuk a játékkínálatot. A Game Boy életideje alapvetően három nagy szakaszra (korszakra) bontható. Az első, a kezdeti szakasz 1989-1992 közé tehető, amikor jobbára egyszerűbb játékok láttak napvilágot, de játékélmény terén nem lehet panasz. Ahogy volt arról szó, a Nintendo és a külsős cégek folyamatosan nagy kínálattal biztosították, hogy a Game Boy életideje a lehető leghosszabb legyen. De már a legelején is megérte megvenni a kézikonzolt, már csak a fentebb említett Super Mario Land miatt. Némileg ugyan kezdetleges volt, az egyedi hangulata miatt mégis imádtuk. A Super Mario Land legalább annyira egyedi, mint a Super Mario Bros. 2. Habár több ellenség is felismerhető, mégis egyedi módon “viselkedtek”, ennek oka pedig egyszerű: A Game Boy azért némileg elmaradott volt a NES-hez képest technikailag, nem utolsósorban, ekkor még nem ismerték ki a kézikonzolban rejlő lehetőségeket. De azt el lehet mondani, hogy kiváló ötletekkel hidalták át a technikai akadályokat, melynek köszönhetően nemcsak egyedi, de rendkívül hangulatos Mario játékot vehettünk a kezünkbe.

Valamint a Nintendo tette igazán népszerűvé a logikai játékokat a videojáték iparban. Elég csak a Tetrisre gondolni. Az 1984-ben kitalált orosz játék rengeteg számítógépre, és játékkonzolra jelent már meg akkor is. Főleg a Commodore 64 változat lett legendás a szinte már hipnotikus hatású zenéje miatt, mellyel olyan légkört teremtett, teljes mértékig a játékra fókuszáltunk, és szinte teljesen kizártuk a külvilágot. A Nintendo nem akart senkit hipnózis alá vonni a zenéjével, de amiben többek között egyedi az általuk kiadott Tetris játéksorozat (hiszen Nintendo Switch-re is van Tetris, nem is akármilyen!), hogy mindig tettek valami oroszos utalást a játékaikba. Ez legtöbbször a zenében nyilvánult meg, népszerű orosz opera- és népzenéket hangszereltek át Nintendós stílusra, illetve egy-egy Tetris játékban mintha a moszkvai Vörös Tér látható. A Game Boy pedig rendesen el volt látva logikai játékokkal, ami azért telitalálat, mert ezekben egy-egy játékot többségében pár perc alatt le lehet játszani, így a Game Boy-t akár annyira is érdemes volt elővenni, amíg busszal, vagy metróval A-ból B-be eljutottunk. Nem utolsósorban, mivel nincs sok grafikai elem egy-egy logikai játékban, ezért, ami van, az mind részletgazdagon van kidolgozva, Mario is szinte úgy néz ki, mint a hivatalos artwork-ökön. Hiszen voltak logikai játékok bőven, melyet maga a Nintendo talált ki, és látott el egyedi ötleteivel. Ott van például a Dr. Mario, Mario & Yoshi, Yoshi’s Cookie, illetve később a Mario’s Picross.

További fejlődés

A Nintendo szerencsére nem ült a babérjain az első évek minden rekordot megdöntő eladásai után. Tovább fejlesztették a játékaikat és végig azon voltak, hogy a játékok ne csak játékélmény terén nyújtsa a legtöbbet. Ennek hozadékaként jelentek meg olyan játékok, mint például a Super Mario Land 2: 6 Golden Coins, ami hatalmas ugrás az előző részhez képest. Nagyjából ezen játék megjelenésétől számítható a Game Boy második szakasza, mely 1992-1995 közé tehető. Az első időkben, a Super Mario Land-ben önmagában az volt a nagy dolog, hogy egyáltalán kézikonzolon játszhattunk Mario platformert. Erre jött rá a Super Mario Land 2, ami sokkal nagyobb tartalommal volt megtöltve az elődjéhez képest. Megjelent a kézikonzolon is a világtérkép, ahol minden egyes világnak sajátságos grafikai megvalósítása volt, emellett Mario mozgása is más volt az adott világnak megfelelően. Például az űrben sokáig lebegett a levegőben, de az úszást is nagyon jól megoldották. Ennek köszönhetően a Super Mario Land 2 már nemcsak játékélményt nyújtott, hanem tartalmat is, és az sem utolsó szempont, hogy a játék folyamatosan mentett, így következő bekapcsolás után onnan folytathattuk, ahol utoljára abbahagytuk. Ne feledjük, hogy ezekben az időkben kézikonzolon még új dolog volt a mentés.

Emellett olyan további játékok biztosították a Game Boy minőségi játékkínálatát, mint a Metroid II: Return of Samus, amely széria ugyan rétegjáték maradt a maga nehézségével és egyedi játékmenettel, de aki ráérez az ízére, az nagy rajongóvá válik. De ott van a The Legend of Zelda: Link’s Awakening is, ami szintén merész próbálkozás volt, hiszen ekkor már túlvoltunk a Super Nintendós Zelda játékon, melyet a mai napig a világ egyik legjobb játékaként tartják számon. És azt kell mondjam, hogy a Game Boy-os Zelda is méltán öregbíti a játéksorozat hírnevét, hiszen itt is olyan egyedi megoldásokkal küszöbölték ki a kézikonzol technikai korlátait, aminek köszönhetően sikerült megtartani a Zelda játékokra jellemző hangulatvilágot.

Game Boy-on debütált Kirby, a sokak által kedvelt kis rózsaszín gömb alakú űrlény, aki a Game Boy színkorlátai miatt az első játékben még fehér színű volt. Először rózsaszínként ezt követően, a NES-re megjelent Kirby’s Adventure-ben láthattuk. A második Game Boy-os Kirby’s Dream Land 1995-ben jelent meg, és a két hordozható Kirby játék között is akkora különbség van, mint a Super Mario Land párosa között. Az első Kirby’s Dream Land-del mondhatjuk, hogy bemutatkozott a Nintendo egyik legaranyosabb karaktere. Képességeket még nem tudott átvenni a beszippantott és lenyelt ellenségektől, de kedves, aranyos hangulata már ekkor megmutatkozott. Könnyűsége miatt egyébként gyerekek Mario játékának tartják az egész Kirby sorozatot. A második Kirby játék már sokkal fejlettebb volt. Itt is megjelentek a különböző világok, valamint természetesen itt már át tudta venni az egyes ellenségek képességeit, ha azokat beszippantotta és lenyelte. Nem utolsósorban Kirby-nek segítői is voltak, amik olyanok voltak, mint Yoshi a Super Mario World-ben, vagy a szintén Super Nintendóra megjelent Donkey Kong Country-ban, ahol szintén voltak segítő állatok, akiknek hátára ülve, nemcsak könnyebb lett a játék, hanem egyedi képességeiknek köszönhetően olyan helyekre is eljuthattunk, ahova magunktól nem tudtunk.

Pokémon

A Game Boy népszerűsége abban is megmutatkozott, hogy rengeteg külsős cég fejlesztett rá játékot. Mai napig a Game Boy az a Nintendo konzol, melyre a legtöbb játék jelent meg. Ez a hatalmas mennyiségű játék is bőven elegendő lenne arra, hogy hogy néhány évig lazán életben maradjon a Game Boy, de 1995-ben (nálunk 1996-ban) olyan játék jelent meg Game Boy-ra, mely önmagában akkora eladást biztosított a kézikonzolnak, mint a kezdeti időkben. Ez a Pokémon játéksorozat volt, mely valósággal új értelemet adott a kézikonzolos szórakozásnak. Egyrészt maga a játék is korához képest is eszméletlen tartalommal volt megtöltve, másrészt meg összehozta a játékosokat. Egy-egy generációs Pokémon játékból 2, sok esetben később további 1 kiadásban jelent meg. De nem azért, hogy a Nintendo ezzel dupla annyi pénzt kaszáljon, hanem mert az egyes kiadásokból hiányoznak bizonyos Pokémonok. Ennek az a lényege, hogy a játékosok, akiknek megvan egyik-másik Pokémon játék, azok tudnak Pokémonokat cserélni. Erre van a Game Link Cable, mely egyébként is lehetővé teszi, hogy Game Boy játékokkal többen játsszunk (ahol ez lehetséges). Ezen kábel segítségével két Game Boy összeköthető, és cserélhetők a Pokémonok. Így könnyen meglehet egy játékban az összes Pokémon.

Ez önmagában hatalmas lökést adott a Nintendónak, hiszen 1997 óta animesorozat is készül a Pokémonból, melynek eredeti célja az volt, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik elakadtak a játékokban. A sorozat persze messze túlnőtte ezen célját, és a mai napig óriási népszerűségnek örvend. A sikerre az egyik legékesebb példa, hogy az első sorozat openingjének kislemezéből (Mezase Pokémon Master) több, mint 1 millió 100 példányt kelt el, ezzel pedig ez minden idők legnépszerűbb anime kislemeze, valamint máig az egyetlen, mely 1 milliós eladással büszkélkedhet. Mivel ma már Japánban is sokkal kevesebben vesznek CD-t, ezért aligha lesz párja a kislemeznek 1 milliós eladás terén.

Ahogy fentebb utaltam rá, a Game Link Cable segítségével ketten játszhattunk egy játékkal. Ám ez a megoldás inkább problémásnak és költségesnek mondható, hiszen nemcsak hogy magától értetődően két Game Boy-ra van szükség, hanem mindkét játékosnak rendelkeznie kellett egy-egy példánnyal a játékból. Meg persze nem mindegyik játékkal lehetett ketten játszani.

További inkarnációk

A Game Boy nemcsak játékkínálat terén fejlődött, hanem magát a konzolt is fejlesztették. Hiszen az évek során természetesen fejlődik a technológia, és 1996-ra ki tudott adni a Nintendo egy olyan Game Boy-t, mely méretében kisebb volt, csak két elem kellett bele, és ugyanazt tudta technikailag mint a nagytestvére. Ez a Game Boy Pocket, mely méretéből adódóan méltó a nevéhez, ugyanis tényleg hordozható zsebben is akár. Emellett csak Japánban 1997-ben megjelent egy Game Boy Light is, mely az első olyan Game Boy volt, melynek saját háttérvilágítása volt. 1997 egyébként egy szomorú év volt a Game Boy-hoz kapcsolódóan, ugyanis a kézikonzol dizájnere, Yokoi Gunpei egy autóbaleset következtében ebben az évben halt meg.

Game Boy Color

Habár a Pokémon életben tartotta a Game Boy-t, de azért lehetett érzékelni, hogy a rajongók valami újat akarnak. 1998-ban meg már adott volt a technológiai lehetőség, hogy színes kijelzővel legyen megáldva a Game Boy, így az év végén megjelent a Game Boy Color. Színek tekintetében a konzol alapvetően a Super Nintendo szintjén volt, hiszen 32.768 színt tudott kezelni (16-bit), ám ezt a teljesítményt nagyban árnyalta, hogy a kijelzőn az első időkben egyszerre csak 32 színt tudott a kézikonzol megjeleníteni. Így lényegében a Game Boy Color valójában a NES szintjén volt grafikai megjelenítés terén.

Az első időkben megjelenő játékok mind játszhatók voltak a klasszikus Game Boy-jal, természetesen monokróm színben. Viszont a technológiai fejlődés gyorsan lehetővé tette, hogy a kézikonzol egyszerre 56 színt tudjon megjeleníteni. Ehhez újfajta játékkazettát gyártott a Nintendo, melyet már csak a Game Boy Color tudott lejátszani. Ebben több volt a memória, mely egyrészt hozta magával azt, hogy több színt tudott a konzol egyszerre megjeleníteni, másrészt maguk a játékok is részletgazdagabbak voltak mind grafika, mind tartalom terén, de játszhatóság terén is sokat fejlődött a Game Boy Color. Jó példa erre az 1990-ben megjelent “Golf” játék, melynek irányítását majdhogynem lehetetlen elsajátítani, míg az 1999-ben megjelent “Mario Golf” kezelése már sokkal kifinomultabb volt. Ebből kifolyólag még ha nehéz is volt a játék, meg lehetett tanulni az irányítást.

A Game Boy Color rövid életű konzol volt, hiszen már 2001-ben jött az utód. Ez pedig azt hozta magával, hogy a késői Game Boy Color játékokra már irányult akkora figyelem. Kevés példányban gyártották le, így ritkaságok lettek.

Viszont sokáig a Game Boy család volt a legsikeresebb konzol. A 118 milliós összeladás magáért beszél, és bőven megmagyarázza, hogy miért egyeduralkodó a Nintendo a kézikonzolok piacán.

Game Boy Advance

És akkor lássuk is az utódot, mely már nagyon komoly előrelépés volt (ahogy a neve is mutatja) technikailag és kínálat terén. Ez pedig a 2001-es megjelenésű Game Boy Advance, amely többszörösen meghaladta technikailag a Game Boy Color tudását. Habár ez a konzol is 32.768 színt tudott kezelni, viszont már 512 színt tudott a kijelzőn megjeleníteni, ami az asztali konzolok közül nagyjából a Super Nintendo szintjén volt. Emellett olyan CPU és hangrendszer volt a GBA-ban, hogy sok Super Nintendo klasszikust újra kiadtak erre a konzolra, így a Game Boy Advance egy idő után szinte hordozható Super Nintendóvá avanzsált. Új kiadást kapott például a Super Mario World, a Yoshi’s Island, a nagysikerű és közkedvelt Disney játékok (például az Aladdin, Oroszlánkirály, Magical Quest hármas) is napvilágot láttak ezen a kis hordozható kézikonzolon. Mindezek mellett ez a konzol technikai tudásának köszönhetően már alkalmas volt arra, hogy olyan játékok is megjelenhessenek, amik eddig nem voltak jelen kézikonzolok. Így Game Boy Advance-en debütált például a Mario Kart, a Super Circuit című játékkal, de hasonlóképpen közkedvelt az F-Zero: Maximum Velocity, melyek fizikája a közkedvelt Super Nintendós elődön alapult, de lényegesen játszhatóbb és szebb volt a GBA változat.

A Game Boy Advance siker terén is méltó elődjéhez, ugyanis már a kezdetektől fogva népszerű kézikonzol volt. Ez pedig azt hozta magával, hogy több külsős cég, mely játékait PlayStation-re, esetleg Nintendo 64-re, később PlayStation 2-re és XBOX-ra megjelentette, áthozta Game Boy Advance-re is. Ám ezek a változatok nem arattak átütő sikert, mert a kurrens asztali konzol technikai tudásához képest természetesen lényegesen el volt maradva, így sok külsős játék butítva jelent meg. Ez pedig azzal járt, hogy amíg például a TOCA: World Touring Cars egy kiváló játék volt PlayStation-re, addig a Game Boy Advance változat egyenesen játszhatatlan volt. De vannak ellenpéldák is, mint például a Harry Potter vagy a Gyűrűk Ura, ami természetesen grafikailag inkább megmosolyogtató volt az asztali konzolos verziókhoz képest, ellenben maga a játék nagyon jó volt.

A Game Boy Advance még “vezetékes” konzol volt, tehát a kiegészítőket többségében vezetékes formában lehetett kapni a kézikonzolhoz. Vezetékes mivolta miatt itt is inkább problémás volt a többjátékos játék. Viszont jóval több játékkal lehetett többen játszani, ráadásul a Nintendo többek között azzal hirdette a Game Boy Advance-et, hogy elegendő egy kazetta ahhoz, hogy többen játszhassunk egy játékkal. Ez kétségtelenül igaz, de a Nintendo szemérmesen elhallgatta azt a tényt, hogy ha egy kazettával játszunk többen, akkor csökkentett lehetőségekkel tudunk csak játszani (például: néhány karakter vagy pálya közül lehet csak választani). Teljes valójában továbbra is csak úgy lehet játszani, ha mindenkinek megvan a játék.

A sikerhez jó eséllyel az is hozzájárult, hogy visszafele teljes mértékig kompatibilis volt a sima Game Boy-jal és Game Boy Color-ral, így az új konzolon játszhattuk a régi nagy kedvenceinket. Az első kiadásból 35 millió példány kelt el.

Game Boy Advance SP

A hibái ellenére népszerű volt a Game Boy Advance, de a Nintendo gyorsan jelentkezett a konzol második kiadásával, amit a mai napig az egyik legjobb dizájnú kézikonzolnak tartanak. Ez volt az első szétnyitható gépezet, a felső részén volt a kijelző, az alsó részén pedig a gombok. Ezzel pedig kényelmes volt a játék, összecsukva pedig teljességgel kompakt méretű volt. De nemcsak ebben volt innovatív a második Game Boy Advance. Saját fénye világította meg a kijelzőt, így már lehetett sötétben is játszani, ráadásul ez volt az első olyan kézikonzol, melyet nem ceruzaelem működtetett, hanem akkumulátor. Lítium-ion mivolta miatt kikapcsolt fénnyel akár 18 órát is kibírt, de teljes fényerejével is 10 órán át lehetett játszani a kézikonzollal.

Ezen kívül technikailag mindenben megegyezik az elődjével, így minden Game Boy Advance játékot gond nélkül lejátszik, hasonlóképpen kompatibilis a sima Game Boy és Game Boy Color játékokkal, mint az elődje.

A Nintendo helyzete a piacon és a versenytárs

Viszont ki lehet jelenteni, hogy a Game Boy Advance SP népszerűsége nagyon jól jött a Nintendónak, hiszen ahogy a Sony a PlayStation konzoljaival egyre inkább átvette a dominanciát az asztali konzolok piacán, úgy a Nintendónak egyre inkább veszteséges lett asztali konzolt gyártani. A Nintendo 64 még csak-csak tartotta magát, de a Nintendo GameCube komoly anyagi ráfordítást jelentett a cég számára. Nem túlzás kijelenteni, hogy csak annak köszönhető, hogy nem mentek csődbe, hogy meg tudták őrizni azt a kemény piacvezető pozíciót a kézikonzolok részlegében, melyet a Game Boy-jal megszereztek maguknak. 2003-at írunk, ekkor már egyre szélesebb körben terjedt el az internet használata lakossági körökben, és ezekben az időkben jelentek meg az első olyan mobiltelefonok, melyeken WAP (Wireless Application Protocol) által lehetett mobiltelefonon interneten böngészni, és játékokat letölteni. Mivel ezek a játékok rendkívül kezdetlegesek voltak, ezért nem lehettek versenytársai a Game Boy Advance-re megjelent játékoknak. A Nokia is 2003 októberében jelentette meg az N-Gage nevű mobiltelefonját, melyet kifejezetten játékra fejlesztettek. Jelentek is meg rá játékok, melyeket csak a Nokia N-Gage játszott le. Habár a Nokia rendesen promotálta a mobiltelefon-kézikonzol hibridet, nem terjedt el a piacon, mert lényegesen rosszabbul bírta, mint a Game Boy Advance, kb. 1-2 órán át bírta az akkumulátor, emellett telefonként is kényelmetlen volt használni. Így csak 2-3 évig volt piacon, és a 3 milliós összeladásával még a telefonok között is gyengének volt mondható, nemhogy a Game Boy Advance mellett, hiszen csak az SP-ből 44 millió példány fogyott.

Így a Game Boy Advance folyamatosan életben tartotta a Nintendót.

A retro kézikonzol

A Game Boy Advance játékai nem fejlődtek olyan látványosan, mint a Game Boy játékai, így nagyon korszakokra sem lehet bontani. Viszont ahogy szó volt róla, markáns volt a Game Boy Advance retro kínálata. Ezt főleg a NES Classics sorozat keretében megjelent játékok erősítették meg. Két sorozatban 9-9 NES játékos adtak ki újra Game Boy Advance-re. Olyan klasszikusok voltak kézikonzolon játszhatók, mint a Super Mario Bros., The Legend of Zelda, Metroid, Ice Climber, ExciteBike, tehát a maga idején közkedvelt játékok. Így kijelenthető, hogy a Game Boy Advance volt az első olyan kézikonzol, mellyel tényleg magunkkal vihettük régi nagy kedvenceinket, és bárhol játszhattuk őket.

A retro áradat nem újkeletű dolog a Nintendótól, hiszen volt a Super Nintendóra megjelent Super Mario All-Stars, valamint a Game Boy Color-ra megjelent Super Mario Bros. Deluxe is nagyon sikeres volt, így a Nintendo a Game Boy Advance-től fogva nagyon ráorientálódott a retro játékokra. Ami leginkább annak fényében volt érdekes, hogy ezt pont mi, Nintendósok igényeltük a legkevésbé. Tanulságos mai fejjel olvasni különböző levelezőrovatokat, mint például az 576 Konzol Csevegőjét 2002 után. Egyre több olyan levél érkezett be a szerkesztőségbe, ahol leginkább PlayStationösök panaszkodtak arról, hogy mennyire kevés az új ötlet az akkori új játékokban, és konkrétan igényelték a retrót. Jöttek, ahogy a Nintendo Game Boy Advance-ére is, csak nekünk erre nem volt annyira igényünk, mert főleg GameCube-on folyamatosan kaptuk az olyan jellegű innovatív játékokat, melyek bőven kielégítették az igényeinket, így nem éreztük szükségét a retro játékoknak. Ennek ellenére sikeres volt, és talán pont azért, mert ezek elsősorban a kézikonzolra jelentek meg, így magunkkal vihettük a nagy kedvenceinket.

Game Boy Micro

Teljesen váratlan húzás volt a Nintendótól, hogy a Nintendo DS megjelenése után még egy harmadik Game Boy Advance inkarnáció jelenjen meg. A Game Boy Micro hű a nevéhez, ugyanis a valaha megjelent legkisebb kézikonzolt vehetjük kezünkbe a Game Boy Micro által. Még az én kisebb tenyeremben is elfér, és ennek ellenére meglepő módon kényelmes játszani vele. Pedig még a kijelzője is kicsi, ennek ellenére jól lehet rajta látni mindent. Viszont a Game Boy Micro azért lehet nagyon jó választás, mert azáltal, hogy kisebb a kijelzője, de a felbontás ugyanakkora, ezért a pixelsűrűség nagyobb, tehát kevésbé látszanak pixelesnek a játékok a kézikonzolon. Ami miatt viszont nem lett annyira népszerű, hogy semelyik előző Game Boy Advance konzol kiegészítővel nem volt kompatibilis, valamint nem játszott le Game Boy és Game Boy Color játékokat. Így ez a kis kézikonzol inkább csak nekünk, Nintendósok számára érdekes. Ennek megfelelően csak 2 és fél millió példányt adtak el belőle. Arra viszont kiváló volt, hogy ezen kis kézikonzolnak köszönhetően érte el a Game Boy Advance család életidejében a 80 milliós összeladást.

Összegzés

Mint látható, a Nintendo többször történelmet írt. Először a legendás NES játékokkal, másodszor a kézikonzol piacon való megjelenésükkel. Mindkét esetben olyan szinten forradalmasították a videojátékokat, vontak be új rétegeket a videojátékokba, ahogy előtte senki, és utána is csak a Sony volt képes a PlayStation-jével. De majd a következő részben láthatjuk, hogy a Sony akármennyire is volt mindenható az asztali konzolok terén, a kézikonzolok piacán ők sem tudták legyőzni a Nintendót. Erről, és még sok érdekességről lesz szó a következő részben, ahol a Nintendo DS-ről és Nintendo 3DS-ről lesz szó.

A cikk eredetileg az AniMagazin 56. számában jelent meg, amit itt lehet ingyenesen letölteni.