 |
Hajdanán, amikor az 576 KByte és 576 Konzol magazinok fénykorukat élték, az olvasóinak egy része tesztelő akart lenni. Ez nagyon jó gondolat, kevés jobb dolog történhet az emberrel, ha azt csinálhatja, amit szeret, ezáltal kiteljesedik a munkájában. De azt azért érdemes tudni, hogy nem egészen úgy van az, hogy mi választhatjuk ki, hogy melyik játékról szeretnénk írni: Kiosztásra kerülnek azon játékok, amelyek bekerülnek az aktuális havi magazinba. Ez persze azzal is jár, hogy olyan játékokkal is becsülettel kell játszani, amelyikre „civilben” rá se néznénk. Például, mert nem a mi stílusunk, vagy mert annyira rossz, hogy ha tehetnénk rituálisan elégetnénk a játékot. Soha nem voltam hivatásos tesztelő, erről a fent említett két újságban írtak folyamatosan. De az esetemben ezért is van az, hogy én magam választom meg, mely játékról írok, hiszen ezt önszorgalomból teszem.
De azért bevállaltam néhány olyan játékot, amik nem éppen a vállalható kategóriába tartoznak. Többségében azért, hogy színesebb legyen a „repertoárom”, és ne csak Mario játékokról írjak 90-100%-os írásokat. Ezen arányon rontva döntöttem úgy, hogy írok a NES-re megjelent Golf játékról. Az nagyon szép a Nintendótól, hogy a NES idejében sok sportjátékkal leptek meg minket, ezáltal már a ’80-as évek gyermekei, fiataljai is kipróbálhatták magukat TV előtt különböző sportszimulátorokkal. Aztán ezek minősége már erősen kérdéses. Senki el nem veheti a NES-től, hogy forradalmi konzol volt a maga idejében, olyan szinten alakította át a videojátékos közösséget, hogy talán csak a Sony PlayStation lehet ezügyben vetélytársa. Viszont a NES azért teljesít ennyire rosszul sportjátékokban, mert a konzol technikailag tökéletesen alkalmatlan egy igényes és élethű sportjáték kivitelezésére, ezekre utaltam már korábban is a Soccer és Tennis tesztjeimben. Nem utolsó sorban, ezekben a játékokban nagyon korlátozottak korábban a lehetőségek.
A Golf, ha lehet, még ezt is alulmúlja. Csak egyetlen pálya 18 lyuka áll rendelkezésre, és bár a grafika viszonylag jó, a játszhatóság az, amin elvérzik ez a játék. A Game Boy-os Golfnál is az volt a nagy hiba, hogy amikor elütjük a labdát, a képernyő alján levő erőméter olyan gyorsan mozog, hogy lehetetlen beállítani rendesen az ütés erejét, majd annak pontosságát. Mindezek tetejében a játék sehol nem mutatja, hogy hány yard-ra vagyok aktuálisan a lyuktól, csak azt, hogy a kiindulási ponttól milyen messze van. Így csak szemmértékre tudtam megtippelni, hogy éppen melyik ütő lehet a megfelelő (abból azért szerencsére van mindegyik). De ezt szinte mindig félrekalkuláltam. Ennek köszönhetően többször megfürdött a labdám, vagy ment ki a pályáról (Out of Bounds). Főleg ez volt bosszantó, mert a játék már akkor is OB-t jelzett, amikor fák közé ment a labda. Csak akkor érzékeli a játék, hogy pályán belül van, ha sima felületre ér a labda. Retenetesen illúzióromboló, hogy nem tudták megcsinálni, hogy füves legyen a pálya, vagy hasonlók (épp csak bunker és víz van). Ennek fényében a Double Bogey (+2 pont) kifejezetten jó eredménynek számított a játékban.
Ami igazán árulkodó a játék minőségéről, hogy még a játék Game Boy-os változata is tartalmasabb, mert legalább lehet pályát választani, és többféle pályafelület van (pl. Rough), ezt a NES verzióból egy az egyben kihagyták, pedig elvileg technikailag többet tud. A Game Boy-os Golf is eléggé igénytelen játék volt, a NES-es pedig egyenesen ocsmány. Imádom az első Nintendo konzolt a forradalmi alkotásaiért, de ha a sportjátékaira gondolok, rémálmok gyötörnek. Soha többet ne lássam!
Grafika: 3/10 + Elfogadható grafika 12% |
