 MegjelenésNintendo Entertainment System Wii Nintendo 3DS Wii U Fejlesztő: Capcom Ár Méret Platform  |
A Konami mellett a Capcom volt az, amelyik a kezdettől fogva külsős cégként erős támogatást adtak a Nintendónak. Mindkét cég bebizonyította, hogy nemcsak az anyacég játékai lehetnek klasszisok, hanem bármely külsős fejlesztő szakíthat nagyot még úgy is, ha a kínálatban Mario vagy Zelda szerepel. A Capcom a Disney játékok mellett a Mega Man sorozattal alkotott marandót. A Mega Man szériával (mely Japánban Rockman néven futott be) megmutatták, hogy lehet úgy nagyon nehéz játékokat csinálni, hogy az élvezetes legyen.
Célja is van a játéknak, ugyanis hat robotot kell megmenteni, melyet Dr. Light egyéni célokra fejlesztett ki. A nevük is utal rá: Fireman, Cutman, Gutsman, Elecman, Iceman, Bombman. Ezeket elrabolta Dr. Wily, és újraprogramozta őket, hogy segítsék őt ördögi tervében. Dr. Light-nak van még egy robotja, egy bizonyos Mega Man. Önként vállalta, hogy visszahozza a hat elrabolt robotot, így vele indulunk útnak, hogy megmentsük őket. A hat robotot hat különböző pályán találjuk meg. Ami nagy előnye a játéknak, hogy nem lineáris, tehát mi választhatjuk ki, hogy melyik megyünk elsőnek, melyik robotot mentsük meg. Akit megmentettünk, annak képessége a miénk lesz.
Így azért már lényegesen könnyebb lesz a játék, ha akár az elsőn is végig tudunk menni. Viszont érdemes úgy pályát választani, akinek a fegyverét hasznosnak gondoljuk, hiszen az a további részben segítségünkre lesz. De akármelyik pályán is kezdünk, azt már az elején láthatjuk, hogy nem a mai játékos által megszokott nehézségi szintre szabták a játékot. Sokkal jobban kell figyelni, összpontosítani, és érdemes a lehető legkevesebb sebzéssel eljutni a főellenségig, mert az mindegyik pályán nagyon nehéz. Az életerőnket a bal-felső sarokban levő csík jelzi, ami egy-egy sebzés után bizony jó ütemben fogy, és eléggé kevés az életerőt növelő kapszula, úgyhogy minden egyes pályarészen hihetetlenül kell összpontosítani. A legrosszabbak egyértelműen azok az ellenségek, melyek sugárban lőnek egyszerre minden irányba. Nehéz megtalálni azt a bizonyos “holtpontot”, ahova egyáltalán nem lőnek, és oda beállni. És még számtalan elem van, amire érdemes odafigyelni.
Az irányítás amúgy meglehetősen egyszerű. Az iránygombokkal megyünk, felső, alsó gombokkal létrán mászunk, az A-gombbal ugrunk, míg B-gombbal lövünk. Ha sikerül egy pályát teljesíteni, akkor a START-gombbal aktiválhatjuk annak a robotnak a fegyverét, akit megmentettünk. Ha többet is sikerült szabadlábra helyezni, akkor lehet váltogatni, amelyik épp a legjobb, hiszen mindegyiknek megvan a maga erőssége. Külön érdekesség, hogy a START-menü nagyban hasonlít a Zelda II: The Adventure of Link játékban látható menüjére, ahol a különböző varázslatokat aktiválhatjuk. A játékban az ellenségek különböző kapszulákat ejtenek el, ha megöljük őket. A kisebbek a muníciónkat növeli (a különleges fegyverek tára limitált), a nagyobbak, az életerőnket. Az utóbbiból van kevesebb. Vannak extra életet rejtő kapszulák is, de ezek nagyon ritkák, és nehéz eljutni hozzájuk.
Az évtizedek múltával könnyebbek lettek a játékok, és ahogy utaltam rá, a Mega Man játékok nem a mai játékosok átlagos nehézségi szintjére van írva, és ezt különösen akkor érezzük meg, amikor főellenséggel harcolunk. A főellenségek pedig nem mások, mint azok a robotok, akiket Dr. Light alkotott meg, csak Dr. Wily átprogramozott. Az ő fegyvereiket kaphatjuk meg, ha legyőztük őket. Kis könnyebbség, hogy ha meghalunk, és elég messzire jutottunk el, nem feltétlen a pálya elejétől kell újra kezdeni. A játék hat pályából áll, plusz Dr. Wily négy pályája. Aki végigjátssza, az elmondhatja magáról, hogy igazán nehéz játékokkal is tud játszani.
Úgy gondolom, hogy az alapvető inspiráció ebből fakadhat. Azok, akik régóta játszanak, de a Mega Man-hez nem volt szerencséjük, talán üdítőleg hat, hogy újra találkozhat olyan nehéz játékkal, mely a régi időket idézi. Semmiképp nem az átlagos, “casual” rétegnek javasolt a játék, ők hamar le fogják tenni a controllert. A grafika a korához képest szépnek mondható. Bővelkedik grafikai elemekben, és többször akadozik is a játék, mert ha már legalább 6 elem (karakterek, ellenségek) mozgott egyszerre, az már kiakasztotta a NES processzorát. A zene is nagy jóra sikeredett, fülbemászó 8-bites zenék kifejezetten emlékezetesek.
A játék mindenképp ajánlott, hogy lássuk, honnan indult a sorozat, de azok a mai játékosok, akik érdeklődnek a sorozat iránt, annak ajánlott a második résszel kezdeni, mert ott két nehézségi szint választható, de ugyanígy érdemes megnézni a Rockman.EXE (Megaman NT Warrior angolul) animesorozatot, mely ötletesen ülteti át a játék elemeit a közeljövő valóságába.
 Grafika: 8/10 + Igazi kihívást nyújtó játék 82% |
