The Super Mario Bros. Movie DVD és Blu-Ray

Nem, sajnos jelent meg Magyarországon a The Super Mario Bros. Movie DVD-n és Blu-Rayen, az én példányom is Hollandiából származik. Megkérdeztem az Xpress-t, hogy várható-e magyar megjelenés a Mario filmből, és mivel a kérdésemre nemmel válaszoltak, ezért úgy döntöttem, hogy egy holland barátom segítségével megszerzem magamnak Hollandiából. Tegnap megérkezett. Ezt a kiadványt szeretném közelebbről bemutatni.

Maga a film megítélésem szerint eléggé középszerű lett. Történet tekintetében nem kell nagy dobásra számítani, a Mario játékokat sem a történetük miatt szeretjük. Brooklyn úszik csőtörés miatt, de Pauline, a polgármester biztosítja a lakosságot, hogy ura a helyzetnek. A pánik az arcán mindenképp erről tanúskodik. A Mario fivérek tudják mi a feladatuk. Meg is nézik a csőrendszert, amikor az egy cső magába szívja hőseinket. Ám valamilyen furcsa okból kifolyólag Mario a Gombakirályságba kerül, míg Luigi a Sötétség Országába, melynek Bowser az uralkodója. A sárkánykirály dühösen veszi tudomásul, hogy egy daliás herceg környékezi Peach Hercegnőt, akinek ráadásul nincs is ellenére Mario. Így a feladat Mario számára kettős. Nemcsak Brooklyn csőrendszerét megtiszítani, hanem megmenteni a Gomba Királyságot Bowsertől, aki mindennek tetejébe feleségül akarja venni Hercegnőt.

A filmben különböző Mario játékokra jellemző elemeket jelenítenek meg. Rendkívül látványos, nagyon jól néz ki a Mario univerzum. Olyan, mintha megelevenedett volna a játék. Visszahozta az én gyerekkoromat is, mert kicsiként hittem abban, hogy valahogy el lehet jutni a Gomba Királyságba és Marióék oldalán harcolni Bowser ellen. Marióban pedig a játékos személye elevenedik meg. Ugyanúgy kissé esetlen, ártatlan, de optimista és eltökélt abban, hogy megmenti a Gomba Királyságot és Brooklynt. A játékos-mivolta leginkább akkor érhető tetten, amikor Hercegnő megmutatja azt az akadálypályát, melyen Mario bizonyíthatja a rátermettségét. Itt bennem is megelevenedett a sok újrapróbálkozásom a Super Mario All-Stars játékban. Azt gondolom, hogy a videojátéknak sok eleme van, mely méltán tette közkedvelt szórakozássá a videojátékokat, de aki nem tapasztalta meg a '90-es években, hogy milyen az, amikor sokszor végigmegyünk egy Mario pályán, majd sok küzdelem árán egyszer csak célba érünk, annak egy korszak maradt ki az életéből. Ezeket nagyon jól áthozták a filmbe. Emellett lehet keresni a különböző Mario játékokra jellemző easter egg-eket. Luigi félős mivolta a Luigi's Mansion sorozatot idézi, ahogy Bowser is inkább a Paper Mario szériában akarta feleségül venni Hercegnőt, Kamek pedig a New Super Mario Bros. Wii-ben öltötte magára Hercegnő gúnyát. De számos más Nintendo játékból is kerültek a filmbe érdekességek.

A filmmel mégsem vagyok teljesen elégedett. Az első és legszembetűnőbb hibája bizonyos szereplők, elsősorban Peach Hercegnő és Toad személyiségének jelentős megváltoztatása. Őket nem a vagány mivoltuk miatt szeretjük, hanem pont a visszafogott, szerény, kedves személyiségük okán. De az egész filmre jellemző, hogy igyekezték amennyire lehet, a hollywoodi trendekre igazítani. De tele van a film sablonokkal, melyek következtében kapunk egy tökéletesen középszerű alkotást, amit csak a Nintendo világa tesz egyedivé. Egyébként egyáltalán nem maradna meg az emlékezetekben a film. Egyáltalán nincs benne szív és lélek. Nem izgalmas, Toad vagánysága is csak akkor vicces, amikor előáll a behemót nagy gokartjával, egyébként nincs olyan kedvesebb, megindítóbb jelenet, vagy bármi olyan, aminek köszönhetően átéreznénk a kalandot. A Mario játékosok, meg általában a Nintendósok fogják értékelni a filmet, de úgy vélem, hogy azok nem fogják igazán nagyra tartani filmet, akik nem játszanak.

Maga a kiadvány nagyjából rendben van. Érdekes az, hogy Mario és Luigi vannak a lemezeken, de a borító DVD-n jobban néz ki, mert kevésbé négyzet alakú, ennek köszönhetően a karakterek jobban el vannak osztva. Nem tudom, ki találta ki azt, hogy mindenki középre legyen betuszkodva, láttam már néhány ilyen borítót, plakátot, egyik se tetszett. Egyrészt így mindenki nagyjából egy helyre van zsúfolva, másrészt a borító két oldalsó részre szinte teljesen üres. Bár itt a Mario filmnél ötletesen megcsinálták a Gombakirályság van az egyik oldalon, a Sötétség országa pedig a másik oldalon, de önmagában az elrendezés nem tetszik.

A film angol, francia és holland szinkronnal és felirattal nézhető meg.

El van látva extrákkal mind a DVD, mind a Blu-Ray. Magyarra fordítva az alábbiakat tartalmazza.

• Ismerd meg a stábot!
• Fejlődés: A Super Mario Bros. Movie készítése
• Super Mario Bros.: Movie kalauz
• Peaches videoklip dalszöveggel
• Anya Taylor-Joy vezetési tanácsai

Mennyiségben nagyjából 1 óra az egész, de ha a minőséget nézem, alig van a lemezen hasznos információ. Csak a szokásos jópofizás megy, hogy mennyire imádtunk dolgozni filmen, felületesen bemutatták a karaktereket, hogy s mint készült a film, de konkrét újdonságból kevés van az extrákban. Az jó, hogy Miyamoto Shigeru és Kondo Koji is nyilatkoztak, illetve néhány easter egg-re itt is felhívták a figyelmet, a Peaches videoklip szintén jópofa, főleg mivel Jack Black zseniális előadása tette igazán igazám emlékezetessé a dalt, de aki látott már DVD és Blu-Ray extrákat, azt konkrét meglepetés nem fogja érni.

Tehát ez a kiadvány önmagában semmiben nem forradalmi. Hangulatos, mert Nintendós, de egyébként egy felejthető filmet nézhetünk meg, az extrák se tartalmaznak semmi különlegeset. Igazából már az előzetesek se biztattak engem sok jóval. A karakterdizájn nekem nem jött be, és már ott lehetett látni, hogy tipikus hollywoodi animációval lesz dolgunk. Valamennyire színesíti a Nintendo hangulatvilága, de az is annyira egyedi, hogy még ebben a filmben is könnyű kiszúrni a különbségeket. Mások ügyesebben csinálnak animációs filmeket. Annyi értelme van a filmnek, hogy ha az abból fakadó nagy bevétel ténylegesen arra készteti a Nintendót, hogy újabb játéksorozataik filmadaptálási jogát adják el, és mondjuk érkezik egy ténylegesen jó The Legend of Zelda film, akkor lesz igazán jó dolog a Mario film. Másfelől meg összességében része lesz a Nintendo gyűjteménynek.

Film: 5/10 Kép: 10/10 Hang: 8/10 Extrák: 4/10 Külcsín: 6/10 + Gyönyörűen látványos, jó helye lesz a Mario-gyűjteményemben. - Ha nem Mario lenne a főszereplő, akkor elfelejtenénk a filmet. 55%

Egy nagyon jó film egy kiváló szimulátorról - Gran Turismo

Ezidáig vártam azzal, hogy megnézzem a Gran Turismo filmet. Ennek egyik fő oka az, hogy az előző PlayStation filmadaptáció, az Uncharted nagyon nem tetszett és szkeptikus voltam az újabb Sony film kapcsán. De végül a kritikák és az előzetesek meggyőztek arról, hogy érdemes adni egy esélyt neki. És határozottan megérte.

Mindenképp ott jegyzem a legjobb filmélményeim között, minden kliséjével együtt nagyon szerettem nézni és végig érdeklődéssel néztem a filmet. Mivel egy versenyjátékhoz nem szokás történetet kitalálni (bár a Nintendo az F-Zero sorozattal erre is kísérletet tett), ezért a film egy, a játéksorozathoz kötődő, megtörtént eseményt dolgoz fel. 2011-ben találták ki a Gran Turismo akadémiát, elsősorban azért, hogy olyan autóversenyző palántáknak is lehetőséget biztosítson a versenyzéshez, akiknek anyagiak híján nem valósulhat meg az álmuk. Ennek az akadémiának egyik versenyzője Jann Mardenborough, az ő történetét dolgozza fel a film. Jann otthon, a PlayStation-je előtt vált nagy Gran Turismo játékossá. Feltett szándéka, hogy a való életben is autóversenyző lesz. Ezt persze a társai őrültségnek tartják a környezetében, hiszen hogyan lehet jó autóversenyző az, aki csak szimulátoron nevelkedett? Az autóversenyek rajongói ismerik a nagy versenyzők történetét, a legtöbben gokarttal kezdik, onnan fejlődik tovább ki-ki a maga útján. A film viszont azt a kérdést feszegeti, hogy lehet-e olyanból jó autóversenyző, aki szimulátorokon képezte magát?

A kérdésre a film megadja a választ, de az is tudható, hogy a Forma 1-es versenyzők is szoktak szimulátorokon játszani. Egyébként már csak azért is igen a válasz, mert ha egy játéksorozat ténylegesen komolyan veszi magát (ahogy a Gran Turismo komolyan veszi magát) és tényleg azon van, hogy az autó és a pályák fizikáját a lehető legélethűbben kivitelezzék, akkor egy szimulátor ténylegesen faraghat autóversenyzőt abból, aki kellőképp komolyan veszi a játékot. A film erre ráerősít. Jann Mardenborough-ban az anyján kívül senki nem hisz. Az apja annak ellenére, hogy igyekszik a maga szemszögéből helyes irányba terelni a fiát, a nézőpontja egyáltalán nem ítélhető el, hiszen észszerű keretek között állít fel a fiának valós alternatívákat. Vagy a munkájában követi őt (a vasútnál dolgozik) vagy az egyetemen tanul valamilyen autóversenyzéshez is köthető mérnöki tanulmányokat, nem emlékszem már pontosan melyiket. Pont ezért nem tudtam haragudni az apára, mert nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna olyan filmet, ahol a szülő a gyereke álmaival szemben két valós alternatívát állít fel, melyek közül az egyik ráadásul még nem is áll messze a gyerek álmától.

A fiú természetesen csak azért is a harmadik utat választja és bebizonyítja, hogy ő is kiváló autóversenyző lehet. És nem remeg meg a lába, amikor adódik a lehetőség. Bekerül ugyanis a legjobbak közé, akik a nagy Gran Turismo bajnokságon összemérhetik a vezetői kvalitásaikat, melynek országos nyertese a Gran Turismo akadémia egyik növendéke lehet.

Már itt érződik, hogy a film élni fog a drámai, hatásvadász jelenetekkel, ugyanis Jann épp, hogy eléri a gépet, ahol játszania kell, az utolsó ezredmásodpercben ül a szimulátor elé. Több ilyen jelenet is van a filmben, hogy az utolsó másodperc lesz a sorsdöntő, de ezeket azért lehet elnézni, mert az egészben hihetetlen szív és lélek van. Nagyon éreztem a szereplők jellemfejlődését, a köztük lévő kémiát. Még el is érzékenyültem, amikor az apa könnyáztatta arccal kért bocsánatot a fiától, amiért nem hitt benne. Az egy igazi apa-fia jelenet volt, a legmélyebb szeretettel.

A film egyébként nemcsak az utolsó, mindent eldöntő másodpercei miatt mondható túlidealizáltnak, hanem mert bár mutat jeleneteket az autóversenyzés kegyetlen valóságáról, kezdve a kíméletlen edzésektől a szándékosan szabotáló csapattársakon át a háttérmunkásokig, de volt olyan érzésem, hogy az autóversenyzés valósága még ennél is sötétebb. De mondhatjuk azt, hogy egy egész estés film nem ad keretet arra, hogy mindent megmutasson, inkább egy sorozatot, meg talán nem is jó, ha mindent tudunk (amennyiben helyesek a megérzéseim). Az a bizony baleset (mely 2015-ben tényleg megtörtént) a film leghátborzongatóbb jelenete. Tudomásom szerint az akadémia ennek következében szünetelte be 2016-ban a tevékenységét.

Nagyon örültem ennek a filmnek. És annyira érdekes, mert már 30 éve játszok Super Mario játékokkal, nagyon vártam idén áprilisban a The Super Mario Bros. Movie-t is, és csalódottan konstatáltam, hogy csak középszerű filmet láttam tavasszal. Mindig is Nintendo párti voltam, csak az utolsó 10 évben érdeklődök komolyabban a PlayStation iránt, de most azt kell mondjam, hogy a Super Mario Bros. film és a Gran Turismo párharcát körökkel a PlayStation nyerte. Nagy örömmel fogom venni a DVD és a Blu-Ray megjelenést, és további hasonló színvonalú játékadaptációk esetén számíthat rám a Sony. A Gran Turismo egy nagyon jó játékszimulátor, a belőle készült film meg nagyon jó szimulációja az autóversenyzők életének.