Firebat - Revolution

Megjelenés: 2024. szeptember 27. Fejlesztő: Inked Pixel Kiadó: Tuan kiadó Műfaj: Logikai Játékmód: 1 játékos Irányítás: Joy-Con, Pro controller Wi-Fi: Nincs Nyelv: Angol Ár: £7.19 / €7,99 (Digitális formában) Platform

A magyar játékfejlesztés főleg a '80-as években volt jelentős. Amikor az egyes konzolok és számítógépek nyílt rendszerűek voltak, könnyebb volt a fejlesztők dolga. Ezen is a Nintendo változtatott, amikor a saját konzoljaival nemcsak átvette a dominanciát a videojáték-iparban, hanem zárttá tette a rendszerét, ezért nem lehetett csak úgy elkészíteni egy játékot. Ezután a nagy cégek világhírű játékai háttérbe szorították a magyar fejlesztők (sok esetben ígéretes) próbálkozásait. Az indie-korszak viszont újra kinyitotta az ajtót a magyarok előtt is. Az utóbbi évek egyik nagy ígérete a Zen Studio flipper játékai, és most itt van a Tuan kiadó játéka, a Firebat - Revolution, vegyük is szemügyre.

Egy minden ízében retro hangulatú játékról van szó. Maga a logikai téglatörő műfaj is már a '80-as években fiatalok tömegét csábította az Árkád gépek elé, de a Game Boy-ra is megjelent az Alleyway nevű játék, melyet a szegény ember Arkanoidjaként aposztrofálnak - nem alaptalanul. Most pedig itt van a Firebat - Revolution, melynek grafikája szemmel láthatóan a SNES-es időket idézi.

Annak ellenére, hogy egy logikai stuffról van szó, történetet is írtak a játékhoz: A Tűzdenevérek generációk óta elnyomás alatt élnek. De megérkezett Hope, a hősnő, aki miután megtalálta a Sphera Arciniumot és a Machinát, az alvilág felé veszi az irányt, hogy felvegye a küzdelmet az elnyomókkal. Ezzel együtt felfedi a Tűzdenevérek múltját, így megtalálja a kiutat az alvilágból. Segítségünkre lesz Charon, az alvilág egy lakója, de több tűzdenevér is csatlakozik hozzánk.

Feladatunk tehát megtalálni az alvilágból a kiutat. Egy térképen megyünk végig, ahol összesen 94 pályán kell valamennyi téglát összetörni. A pályák rendkívül változatosak és ötletesek! Az egyszerű tégla alakzatokon túl ellenségek épülnek fel téglákból, akik mozognak is! Nem is adják könnyen magukat. Bár a tűzeső segít minket, hiszen azok is "sebzik" a téglákat, de a labdával elég nehéz eltalálni a mozgó alakzatokat. Főleg, amikor már csak kevés maradt. Az ellenségek alapvetően nem sebzik a denevérünket, de az épp elég, hogy eltérítik a golyónkat az útjából, így az nem oda érkezhet, ahova számítunk rá.

A játék egyéb nehézségeket is rejt. Bizonyos helyeken zombik (?) állják az el az utunkat, akik csak fizetség fejében engednek tovább. És bizony előfordulhat, hogy nincs meg az, ami a továbbjutásunk záloga, akkor vissza kell menni és megszerezni azt. Tehát érdemes minden pályán végigmenni és teljesíteni a küldetést, és ez némely esetben nagyon nehéz. Tehát kihívás tekintetében is a SNES-es időket idézi a játék.

Amiben szintén retro a játék, a zene. Nagyon érdekesek az élő rockbetétek, a szintetizátor alapra írt zenék viszont a '80-as évek TV-műsorainak szignáljait idézik. Teljesen egyedi miliőt kölcsönöznek a játéknak. Ezen felül is a játék rendkívül tartalmas, tehát bőven megéri azt a 8 Eurót, amennyiért Nintendo Switch-en megvásárolhatjuk a játékot, de Windows-on is végigjátszhatjuk.

A Tuan kiadó méltán öregbítette a játékával a magyar játékfejlesztés hírét. Egyedi ötleteivel, történetével a legtöbbet hozták ki a műfajból. Aki szereti a logikai játékokat, és tartalmas szórakozásra vágyik, annak a Firebat - Revolution ideális választás. A nehézsége esetleg problémás lehet azoknak, akik nem szoktak hozzá a régi játékok nehézségeihez, de akiket inspirál a közeg, hangulat, az kihívásként volt tekinteni a játékra!

Grafika: 8/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 8/10 Kihívás: 9/10 Zene/Hang: 9/10 Hangulat: 9/10 + Igazi retro hangulat + Rendkívül ötletgazdag + Kiváló zene + Kellőképpen tartalmas – Egyes játékosoknak túl nehéz lehet 88%

Nintendo World Championships: NES Edition

Megjelenés: 2024. július 18. Fejlesztő: indiezero Kiadó: Nintendo Műfaj: Válogatás Játékmód: 1-8 játékos Irányítás: Joy-Con, Pro controller, NES controller Wi-Fi: Van Nyelv: Angol, német, francia, olasz, spanyol, portugál, holland, japán, kínai, koreai Ár: £24.99 / €29,99 (Digitális formában) Platform

A Nintendo rendszertelenül ugyan, de alkalomadtán leporolja valamelyik régi sorozatát, majd ismét felfuttatja. A Nintendo World Championships egy nagyon régi ötlet: 1990-ben indult hódító útjára, és annyira sikeres volt, hogy cartridge formájában is napvilágot látott. Ebből csak néhány példányt gyártottak, így ha fel is kerül az eBay-re egy-egy példány, és fájna rá a fogunk, azon kell tanakodnunk, hogy most egy lakást vegyünk, vagy a Nintendo World Championships cartridge-et? Az óriási siker ellenére a versenyt csak 2015-ben ismételték meg, majd 2017-ben. A két bajnokság győztese vezette fel a negyedik felvonást, mellyel otthonában bárki játszhat. Ez a Nintendo World Championships: NES Edition.

Nem akármekkora felhajtás volt a játék körül. A Nintendo előre leszögezte, hogy nem fognak sokat gyártani a játékból, és hogy ennek nyomatékot adjanak, profilonként csak egy példányt lehetett rendelni. Erre rájön az, hogy konkrétan sorszámot kellett húznunk, hogy előrendelhessük a játékot. Tehát nem volt könnyű hozzájutni egy fizikai példányhoz, nézzük, hogy megérte-e.

Ha azt hinnénk, hogy betéve tudjuk az összes NES játékot, vegyük csak elő ezt a gyűjteményt és gondoljuk át a dolgot. A Nintendo World Championships: NES Edition 13 NES játékból tartalmaz különböző küldetéseket. Ezek rendszerint változó hosszúságúak. Vannak villámgyors, néhány másodperc alatt megoldandó feladatok (mint például szerezd meg az első gombát a Super Mario Bros.-ban), de vannak, amikkel perceken át fogunk bíbelődni (pl.: játsszuk végig a Super Mario Bros. 3 1. világát), de a klasszikus Mario játékok mellett próbára tehetjük magunkat The Legend of Zelda, Kid Icarus, Ice Climbers, ExciteBike vagy Kirby's Adventure küldetéseken. És aki hozzám hasonlóan nem speedrunolt, az hamar rájön, hogy teljesen más játékstílusra, tudásra van itt szükség, mint a rendes játékban. A reflex mellett a játéknak szinte programozói pontosságú ismerete szükségeltetik, ugyanis ki kell tapasztaltalni, hogyan tudjuk az összes érmét a lehető legrövidebb idő alatt összegyűjteni, vagy egy ellenséget a lehető leghamarabb legyőzni. Erre rájön az, hogy természetesen megőrizték a játékok eredeti fizikáját, így aki soha nem játszott a Ice Climbers-szel vagy a Balloon Fight-tal, azt a karakterek mozgása külön próbára fogja tenni.

De az a jó a játékban, hogy bőven kapunk lehetőséget a fejlődésre. Bár a rangok (S-A-B-C) determinálják a teljesítményünket, konkrétan nem siettet a játék. Van bőven lehetőség kiismeni az egyes küldetéseket, aztán legközelebb biztos jobban fog menni. Külön pozitívum, hogy a jobb oldali képen az adott küldetésből az addigi legjobb játékunkat láthatjuk, így össze tudjuk hasonlítani a jelenlegi játékunkkal. Így mindig láthatjuk, mennyit fejlődtünk.

A 13 játék összesen több mint 150 küldetést foglal magában, és ha figyelembe vesszük, hogy van néhány, amelyik komolyan megizzaszt, akkor láthatjuk, hogy azért van némi szavatossága a játéknak. Mindegyikért kapunk egy-egy jelvényt, ha a küldetést legalább A-rangra tudtuk teljesíteni. Az extra jelvényekkel együtt összesen 183 közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatikusabbat, amelyikkel kitüntetjük magunkat. Ez az online játékban lesz látható. Egyszerre 7 ellenféllel mérettethetjük meg magunkat. Érdekesség, hogy nem egyszerre játszunk, hanem a külön felveszi a gép mindenkinek az egyéni játékát, és aztán azokat állítja párbajra. De valós időben csak mi magunk játszunk. Egy ilyen játék három fordulóból áll. Az elsőből a legjobb 4 jut tovább, majd a végén a két legjobb versenyzik a végső győzelemért. A másik szintén online játszható játék egy verseny, ahol 5 különböző játék egy-egy küldetését teljesíthetjük. A legjobb eredményünket rögzíti a rendszer, majd a többiekével összevetve kapunk végső helyezést. A Party Mode keretén belül pedig helyben játszhatunk többen, akár 8-an is. Itt különböző pakkok közül választhatjuk ki a számunkra szimpatikusabbat, majd mérhetjük össze speedrunner tudásunkat.

De sajnos nem írhatom azt, hogy még számtalan titok vár felfedezésre. A játék egyik legnagyobb hibája, hogy messze nincs benne annyi lehetőség, mint amennyit az ötletből ki lehet hozni. Bár a képek alapján a Nintendo World Championships tényleg csak ennyiből állt (ráadásul a NES cartridge-on csak 3 játékkal játszhatunk), ám időközben kijött egy NES Remix páros, ami önmagában azzal tartalmaz többet, hogy a két játékban együtt sokkal több NES játékkal játszhatunk mint a Nintendo World Championships-ben. Nem is beszélve a NES Remix extráiról. Az összehasonlítás már csak azért is állja meg a helyét, mert ugyanazaz az indiezero fejlesztette a Nintendo World Championshipset, mely a NES Remixet. Ha a NES Remixhez mérjük, akkor visszaesésről beszélhetünk. Aki szereti a NES játékokat, minden bizonnyal nem fog csalódni, de senki ne számítson extra meglepetésekre. Az meg szintén nem várható, hogy valami update-tel bővíteni fogják a játékot.

Amivel ki lehet tolni a játék szavatosságát, ha mondjuk az összes küldetést megcsináljuk S rangúra. Van néhány küldetés, ami önmagában nagyon nehéz, hát még ha mindegyiket tökéletesíteni akarjuk... Aki mindegyik küldetést hibátlanul meg tudja csinálni, az nyugodtan kijelentheti magát NES-mesternek. Aranyos extra, hogy megadhatjuk a kedvenc NES játékunkat, de olyan listából, amiben olyan játékok is szerepelnek, melyek csak Japánban jelentek meg. Emellett adhatunk magunknak titulust is (NES-generáció, szüleim a NES generáció tagjai, meg ilyenek), de összességében ki lehet jelenteni, hogy ezt a játékot csak magunknak tehetjük tartalmassá, amennyiben a NES játékok és a speedrun mindenek felett áll nálunk.

Grafika: 7/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 5/10 Kihívás: 8/10 Zene/Hang: 8/10 Hangulat: 8/10 + Igazi NES gyűjtemény + A fizikai kiadás sok extrával jelent meg + Magunkkal és másokkal szemben is fejlődhetünk – Nem nehéz teljesen kivinni a játékot – Nem használták ki kellőképp a lehetőségeket. 78%

F-Zero 99

Nem először csinálja a Nintendo azt, hogy egy sorozatát hosszú idő után éleszti újjá. Elég csak a Donkey Kong Country-ra gondolni, mely 1996 után 2010-ben kapott új játékot, de sokan várják a 2007-es Metroid Prime 3 után is a bejelentett folytatást. Ugyanígy tért vissza majdnem 20 év csend után az F-Zero sorozat is!

Bár egy kicsit csalóka ez a visszatérés, hiszen csak a Super Nintendo játék kapott egy remake-et, de milyen remake-et! Mindenben jobbá tették az eredeti játékhoz képest. A játék ugyan alapvetően megőrizte a Super Nintendo grafikáját, elsősorban a kocsik mozgásának fizikáját korszerűsítették. Simábban, könnyebben fordul a kocsi, a gyorsulása, mozgása is természetesebbnek hat. Ami újdonság, hogy már az első körtől kezdve használhatjuk az extra sebességet. Ez természetesen most is az erőmérő kárára történik. Viszont szintén újdonság, hogy ha fogytán van az erőnk, akkor nem lassulunk le. Ugyanúgy elérjük a teljes sebességet, de ha gyorsulásban vagyunk, akkor lassabban érjük el.

A négy játszható karakterés a kocsi ugyanaz, mint az eredeti Super Nintendós játékban. Még a tulajdonságuk is megegyezik: Tehát Captain Falcon (Blue Falcon) az általánosan jó versenyző, Dr. Stewart (Golden Fox) nagyon gyorsan eléri a végsebességét, de az ő végsebessége a legalacsonyabb, illetve az ő kocsija csúszik a legjobban. Ugyanakkor az ő kocsija töltődik újra a leggyorsabban. Pico (Wild Goose) az, akinek jó a végsebessége, Samurai Goroh (Fire Stingray) kocsiját a legkönnyebb irányítani és neki a legmagasabb a végsebessége, de mivel az nagyon lassan éri el, ezért egy ütközés után ha nagyon lelassul, akkor sokáig megy lassabban a kocsi.

A játék ugyanolyan Battle Royale jellegű online versenyjáték, mint a Tetris 99, vagy a Pac-Man 99, vagy amilyen volt a Super Mario Bros. 35, tehát világszerte 99 játékos egyszerre csap össze online a győzelemért. És ha számításba vesszük azt is, hogy már az első körtől használhatjuk a gyorsulást, így a töltőállomásnál igazi tülekedés alakul ki, így a káosz garantált. Nehéz követni, hogy épp hányadik helyen állunk, de pont ezért rettenetesen élvezetes az egész. Mindenki ugyanúgy az első helyre pályázik. Ráadásul a másik nagy újdonsága a játéknak, hogy mások összekoccanásából mi is profitálhatunk. Ugyanis aranyszínű kis szikrák pattannak ki az ütközésekből, amelyeket begyűjthetünk. Ezek egy külön mérőben gyűlnek. Ha megtelik, akkor az A-gombot megnyomva, a magasban találjuk magunkat, az égi pályán. Itt végig egyenletesen gyorsabban megyünk, és nem lesz bajunk abból, ha a falnak ütközünk. Ez természetesen csak rövid ideig tart, de nagyon jó lehetőség arra, hogy előrébb jussunk a mezőnyben. Természetesen mi magunk is kiüthetünk egy játékost. További újdonság ugyanakkor, hogy ha kiütünk valakit, akkor az erőmérőnk nagyobb lesz.

Lehetőségünk van spontán egy 99-es versenyt menni. A jegyeket ekkor is gyűjtjük, illetve a rangunk az alapján a gép kijelöl négy olyan rivális játékost, akik nagyjából mi a szintünkön állnak. Minél többet győzünk le közülük (végzünk náluk jobb helyen), annál jobban nő a rangunk. Ahogy a Mario Kart 8-ban a VR pontszám alapján, úgy az F-Zero 99-ben a rang alapján osztja be az online jelentkező játékosokat. Illetve különböző online küldetések is vannak, melyek óránként többször váltakoznak. Ezeket teljesítve szintén extrákban részesülünk. Emellett van Practice is, ami lényegében az időmérő. Ez a játék egyedüli offline része. Csak azok a pályák vannak megnyitva, melyeken előzetesen már versenyeztünk online. Ezeken viszont mind a négy kocsi legjobb idejét külön elmenti a rendszer. Ez jó alap arra, hogy lássuk, hogy mely pályán melyik kocsival vagyunk a legjobbak.

A garázsban meg a megszerzett extrákkal fejleszthetjük a kocsit. Ezeket az elért szintek után kapjuk meg. Kaphatunk jobb turbót, illetve a kocsi színét és alakját is változtathatjuk. Az utóbbiak konkrétan nem fejlesztik a kocsinkat, inkább a kocsik felhozatalát teszik változatosabbá. Jópofák, némelyek egészen dizájnosak. Elért eredmények után pedig jelvényeket kapunk. Ezek is inkább arra szolgálnak, hogy "kitegyük az ablakba", konkrét extrát nem adnak. Illetve a profilképünk autóját és hátterét is itt állíthatjuk be.

Első körben ezt kapjuk a játéktól, de szinte biztosak lehetünk abban, hogy a következő update-ekkel további újdonságokkal látják el a játékokat. Pályákat biztosan kapunk még, hiszen abból csak 7 van megnyitva. Az eredeti játékban pedig 15 pályán versenyezhetünk, a többinek a helye is ott van a Practice-ben. Most azon a hét pályán játszhatunk, amiken a SNES játékban időmérőt is mehetünk. Ha még extra játékmódokat is kapunk, az lesz az igazi, de jelen állapotában is azt lehet mondani, hogy kiválóan átdolgozták az eredeti játékot. Minden szempontból jobb lett, mint az eredeti. Én még azt is örömmel venném, ha offline is lehetne versenyezni (tipp egy jövőbeli játékmódra), és akkor tényleg semmi panaszom nem lenne. Talán annyi, hogy a modern betűtípus kevésbé illeszkedik a játék látványvilágába, de bár minden játéknak ennyi hibája lenne. A Nintendo nagyon ért a remake-ekhez! Annak idején a Super Mario All-Stars is telitalálat volt, a Super Mario Advance sorozatnál is azt éreztem, hogy a Nintendónak ez volt az eredeti terve a feldolgozott játékokkal. Az utóbbi években a Super Mario Maker érzékeltette igazán, hogy sok régi játék mutatna jól mai fizikával, erre adott végleges bizonyítékot az F-Zero 99. Nagyon szívesen megnéznék még régi játékokat hasonló feldolgozásban, de ha ez a feldolgozás lendületet ad egy vadonatúj F-Zero játéknak, akkor bőven megérte!

Grafika: 8/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás: 10/10
Zene / Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Kiváló online multiplayer, mindenben jobb lett az eredetihez képest!
- Inkább csak apróságok, de egyáltalán nem zavaróak

95%

New Super Luigi U

Megjelenés Japán: 2013. június 19. (DLC-ként) 2013. július 13. (önálló játékként) Amerika: 2013. június 20. (DLC-ként) 2013. augusztus 25. (önálló játékként) Európa: 2013. június 20. (DLC-ként) 2013. július 26. (önálló játékként) Fejlesztő: Nintendo EAD Kiadó: Nintendo Műfaj: Platform Játékmód: 1-4 játékos Ár: £17.99 / €19,99 Online játék: nincs Amiibo-támogatás: nincs Méret: 731,4 MB Platform

2013-ben jubilált Mario testvére Luigi, hiszen akkor 30 éve debütált a Mario Bros.-ban. Ezen alkalomból több játék és kiegészítő jelent meg Luigi főszereplésével, melyekkel emlékezetessé tették a “Year of Luigi”-nak elnevezett 2013-as évet. Ennek egyik játéka a New Super Luigi U.

Amely lényegében a New Super Mario Bros. U módosított változata. Sokban hasonlít, de a Super Mario Bros.: The Lost Levels alapján Luigi magasabbra ugrik és jobban csúszik, amikor meg akarnánk állítani. A pályák lényegesen rövidebbek, de több ellenség és akadály van, ezáltal nehezebb átjutni egy pályán. Ha ez még nem lenne elég, a rendelkezésünkre álló idő mindössze 100 másodperc. Ebben a játékban Mario egyáltalán nem játszható karakter. Luigi a főszereplő, mellette szerepel a sárga és kék Toad, illetve Nabbit. Az eredeti játékban tárgyakat rabolt el Toad házából, azokat lehetett megszerezni. Itt játszható karakterként tér vissza. Ő az, aki nem sebződik, de nem tud segítő tárgyat felvenni, illetve Yoshin se tud lovagolni.

Tehát a lényeg itt is ugyanaz: Hercegnőt elrabolták a Koopalingek, Luigit és Toadot (Mario csak a sapkája “erejéig” látható a játékban) Bowser mechanikus karja messzire repíti, az Acorn Síkságig. A különbség nemcsak az, hogy Mario nem szerepel a játékban, hanem hogy Nabbit is csatlakozik hozzánk, tehát segítő karakterként avanzsál. Feladatunk ezúttal is ugyanaz, mint a korábbi Mario játékokban. 8 világon keresztül eljutni Bowser kastélyáig és megmenteni Hercegnőt. Ahogy szó volt róla, egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk, hiszen hiába rövidek a pályák, azokon jóval több akadály és ellenség van jelen.

Ellenben ez a játék kiváló arra, hogy gyakoroljuk a más játékokban elsajátított képességeinket, hiszen a pályák alkalmasak arra, hogy ritmusra fussunk végig rajta, vagy akár az ellenségek csoportos ledózerolásával életeket szerezzünk. Ezért ez a játék inkább arra alkalmas (már csak az időlimit miatt is), hogy kiismerve a pályákat végigszaladjunk rajtuk, tehát gyakoroljuk vele a speedrunolást. Pont ezért mondanám azt, hogy nem nekem való ez a játék, hiszen jobban szeretem felfedezni a pályákat, lassan, már-már komótosan végigmenni rajtuk, semmint végigszaladni. Soha nem volt stílusom, hogy végigszaladjak a pályákon, ettől függetlenül biztos, hogy végig fogom vinni a játékot, már csak azért is, hogy gyakoroljam ezt a stílust. Maga a játék meg van annyira jó, hogy motivált legyek abban, hogy végigjátsszam.

A játékot persze többen is játszhatjuk. Magát a főjátékot is végigjátszhatjuk csapatban, illetve a New Super Mario Bros. U-ból megismert játékmódok ebben a játékban is elérhetők és játszhatók, csak természetesen Mario nélkül. Játszható a Challenge Mode, ahol egy meghatározott időn belül kell a pálya egy meghatározott részéig eljutni. Talán ebben a játékban jobban él a Boost Rush Mode, hiszen eleve sietni kell, hogy elérjük a pálya végét, hát itt aztán lehet azt gyakorolni. Végül ott van az érmegyűjtős Coin Battle is, amit itt is csak többen játszhatunk.

Mivel egy játék kiegészítéséről van szó, ezért nagyon többet nem lehet írni róla. Olyannyira, hogy az önálló játék már nem kapható külön, kizárólag a New Super Mario Bros. U-val együtt, mint "New Super Mario Bros. U + New Super Luigi U". Ezért is van az, hogy már digitális formában is csak a két játék együtt tölthető le. De azért látható, hogy annak ellenére, hogy ez csupán egy kiegészítés, meg van töltve tartalommal, ezért önálló játékként is érdemes volt megvenni. És mivel hamar egyesítették a két játékot, ezért külön a New Super Luigi U fizikai változatban ritkaságnak számít manapság. Kizárólag ez a változat játszható magában, digitális formában DLC-ként töltődik le a játék, amit csak a New Super Mario Bros. U-val együtt lehet játszani. Ezért is van az, hogy gyorsan összefésülték a két játékot. De érdemes a Luigi nevével fémjelzett játékot is külön végigvinni, hiszen kiváló kiegészítőről van szó és megizzaszt rendesen.

Grafika: 8/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 6/10 Kihívás: 9/10 Zene / hang: 6/10 Hangulat: 8/10 + Kiváló kiegészítése az alapjátéknak. – Kezdő játékosoknak túl nehéz. 82%

New Super Mario Bros. U

Megjelenés Japán: 2012. december 8. Amerika: 2012. november 18. Európa: 2012. november 30. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Platform Játékmód: 1-5 játékos Ár: £19.99 / €24.99 Online játék: Nincs Amiibo-támogatás: Nincs Méret: 13936,22 MB Platform

A Wii U sikerét nemcsak a rendkívül rossz marketing és a hibás üzleti döntések sorozata nehezítette meg, hanem gyenge Nintendós nyitócímek. Hiszen megszokhattuk, hogy a Nintendo egy-egy konzol kezdeti eladásait mindig valami nagyobb címmel lendíti meg, ami aztán be is írja magát a konzoltörténelem egyik legemlékezetesebb játékai közé. A Wii sikerére viszont annyira elkényelmesedett a Nintendo, hogy a Wii U-t kihagyta ebből a szórásból. Jött új Mario játék, örülhettünk a New Super Mario Bros. U-nak, de rövid is volt, ráadásul messze nem volt annyira korszakalkotó, mint az előző konzolok nyitócímei. Jobb, mint a New Super Mario Bros. 2, tehát érzékelhetően komolyan vette magát a Nintendo, de már nincs meg az a varázsa, mint a Nintendo DS-es, vagy akár a Wii-s New Super Mario Bros.-nak.

Természetesen szó nincs arról, hogy egy rossz játék lenne (ahogy a New Super Mario Bros. 2 sem volt az), megvannak a maga újításai, hiszen bejöttek új játékmódok, és megadták a módját, hogyan használhatjuk ki a Wii U GamePad érintőképernyőjét. De az biztos, hogy a nagy újítás nem a történetben keresendő, hiszen ugyanúgy Hercegnő lett elrabolva Bowser által, mint bármikor korábban. Most épp békés vacsorájuk közben jut eszébe Bowsernek és 7 alattvalójának (minek utána kiderült, hogy a 7 Koopaling nem a gyerekei) elrabolni Hercegnőt. Marióra, Luigira és a sárga és kék kalapos Toadra meg a “Mecha Hand” nevű szerkezettel jól rácsaptak, hogy ne árthassak bele ördögi tervükbe. Ennek következtében ők messzire repülnek, egészen az Acorn síkságig. Ott egy Acorn fának zuhannak, ahonnan sok Super Acorn esik ki. Bizony, ez lesz az új segítő tárgy hőseinknek a kalandjuk során.

És hát mivel hőseink messzire repültek, ezért 8 világot kell bejárniuk, hogy eljussanak Bowser kastélyáig és megmentsék Hercegnőt. A játékmenet teljesen ugyanolyan, mint a korábbi New Super Mario Bros. játékokban. Mario pályákon megy végig, hogy eljusson az adott világ kastélyáig, hogy megküzdjön az azt uraló Koopalinggel, majd végül Bowserrel, hogy végre megmentse Hercegnőt. A játék 2,5D-s, tehát oldalscrollozós játék, de mivel van háttere a pályáknak, ezért 3D-s hatást kelt. Ahogy szó volt róla, az új segítő tárgy az úgynevezett Super Acorn, mely hősünket Squirrel Marióvá változtatja. Ahogy a neve utal rá, Mario mókussá változik át, melynek két oldalán van egy-egy köpenyeg-szerűség van, mely által konkrétan repülni ugyan nem tud, de a Wiimote egyszeri megrázásával a magasba lendül, majd a folyamatos rázogatással lebegve ér földet. Repülőmókusok a valóságban is léteznek, róluk mintázták Mario képességét.

Az ellenségek közül is sok lesz az ismerős, és leginkább a sok újsonság hiányzik a játékból. A játékmenet teljesen ugyanaz, a zene pedig annyira nem innovatív, hogy még a világok zenéi is végig ugyanazok, csak persze a világ körülményeihez képest más dallammal hangszereléssel. Abban sincs változás, hogy ugyanúgy sztyeppékről indulunk, majd jön a pusztaság, majd átmegyünk a vízi, havas, erdős, hegyes világon, majd felmegyünk egészen a felhőkig, hogy végül megküzdjünk Bowserrel. A pályákon is a már jól megszokott zenék szólnak. Persze magukat a pályákat teljesen újratervezték és azokon most is élmény végigmenni. Örvendetes, hogy a pályák itt is inkább nehezebbek, mint a Wii-s New Super Mario Bros.-ban. Mert így legalább van némi kihívás, a Nintendo meg nagyon jól ért ahhoz, hogyan tegye a pályákat inspirálóan nehézzé. Tehát, hogy érezzük, hogy van kihívás a pályában, mégis olyan ötlekkel gazdagítják a pályákat, hogy élmény rajtuk végig menni. Ez a New Super Mario Bros. U-ban is megvan, alapvetően nagyon jó rajtuk játszani, de a pályák felépítése annyira hasonlít a korábbi New Super Mario Bros. játékokéhoz, hogy nem maradnak meg az emlékezetekben.

Sokak örömére Yoshi is visszatért, sőt hozta kisbarátait is. A Baby Yoshik különböző színekben pompáznak, színük szerint különböző képességeik vannak. Ez ismerős lehet a Super Mario Galaxy 2-ből. A sárga Baby Yoshi megvilágítja a sötét terepet, a piros (most egyszerűsítsünk) Baby Yoshi óriási léggömbbé fúvódik fel, neki köszönhetően lebeghetünk a magasban, a kék Baby Yoshi meg buborékokat lövell ki a szájából, melyek ha elkapnak egy ellenséget, három érmévé változnak, amit természetesen bezsebelhetünk.

Inkább játékmódok terén történt némi újítás, ugyanis a fő játék mellett ott van például a Challenge Mode, ahol meghatározott időn belül egy a pálya egy meghatározott részére eljutni. Ezeknek öt különböző módozata van. Aztán ott van a Boost Rush Mode, ami nagyon hasonlít a New Super Mario Bros. 2 Coin Rush módjához. Tehát adott három pálya, de nem a lehető legtöbb érmét kell a a pálya végére érve összegyűjteni, hanem egyszerűen csak eljutni az pálya végéig. Aztán, ha jönnek vele érmék, az csak bónusz. A Coin Battle-ben gyűjthetjük az érméket. Ezt csakis többen játszhatjuk. A lényeg, hogy a játék mindegyik pályáján játszhatunk, ahol már jártunk a főjátékban, és gyűjthetjük az érméket. Ez is hasonlóan a New Super Mario Bros. 2-höz számolatlanul jelennek meg az érmék extrában (csak épp aranygomba és virág nélkül), és több pályán megyünk végig. Természetesen az nyer, aki a legtöbb érmét összegyűjti. Nem mutatja a játék alatt, hogy állunk, mindig az adott pálya végén összegzi az érméket, és láthatjuk a jelenlegi állást. Ez egy plusz izgalmi faktor. Alapvetően jó ötlet, élvezetesek az extra játékmódok.

Szóval nem érdemes azt a forradalmat várni, mint a klasszikus Mario játékoktól, de elszórakozunk vele, és a maga sajátságos módján tartós szórakozást garantál. De az igazi innováció igenis hiányzik a játékból. A játékmenet, a pályák felépítése némi változtatástól eltekintve teljesen ugyanaz, mint a korábbi New Super Mario Bros. játékok esetében, valamint zenék tekintetében sincs semmi újítás. Viszont az jó dolog, hogy HD-ben játszhatunk, illetve az extrák is jól sikerültek. De nem csoda, hogy közel 10 év távlatából ez az utolsó New Super Mario Bros. játék. Persze, ott a New Super Luigi U és a Nintendo Switch-es újragondolt változat, de alapvetően ez az utolsó New Super Mario Bros. játék, és talán már nem is lesz folytatás. És talán így is van rendjén. Nem inflálták el annyira az egész sorozatot, hogy akár nevetség tárgya legyen, hogy sokadszorra ugyanazt kapjuk. Amik vannak, azokkal érdemes játszani, ahogy ezzel is.

Grafika: 8/10 Játszhatóság: 9/10 Szavatosság: 6/10 Kihívás: 7/10 Zene / hang: 6/10 Hangulat: 8/10 + A régi megszokott, könnyed Mario hangulatvilág – Kevés újítás, szinte csak a kötelező körök 82%

Super Mario 3D All-Stars

Megjelenés Japán: 2020. szeptember 18. Amerika: 2020. szeptember 18. Európa: 2020. szeptember 18. Fejlesztő: Nintendo Kiadó: Nintendo Műfaj: Platform Játékmód: 1-2 játékos Irányítás: Joy-Con, Pro controller Wi-Fi: Nincs Nyelv: Angol, német, francia Ár: £49.99 / €59,99 (Csak 2021. március 31-ig volt elérhető digitális formában) Platform

A Nintendo mindig is tett arról, hogy az egyes játéksorozatok évfordulóira emlékezzenek a rajongók. Hiszen folyamatosan kaptuk az ilyen-olyan különleges kiadásokat. És mivel ezek nekünk, rajongóknak kifejezetten tetszett, ezért egy idő után már-már igényként merült fel, hogy a Nintendo örvendeztessen meg minket valami extrával. Így aztán jöttek az újabb és újabb játékok vagy az újabb kiadások. Felesleges ezért szidni a Nintendót, hiszen csak igényeket elégítenek ki. Ha nem repülnének rá a rajongók a folyamatos újrakiadásokra, akkor más lenne a felállás. De mivel veszik a játékosok, így kaptunk egy pakkot a Super Mario Bros. megjelenésének 35. évfordulójára is, méghozzá a Super Mario 3D All-Stars-t.

Pakkot? … Ne essünk túlzásokba, egy rendes Switch kártyára kaptunk 3 régi Mario játékot: Super Mario 64, Super Mario Sunshine és Super Mario Galaxy. Sokan hiányosnak tartják a gyűjteményt, hiszen várták a Super Mario 3D World-öt is. Azt később extrával megkaptuk, én személy szerint sokkal inkább hiányolom a Super Mario Galaxy 2-t. Az ilyen “Super Mario Bros.: The Lost Levels” lehetett volna a Super Mario Galaxy mellé. Meg abban talán több tartalom volt, az lett volna igazán ezen gyűjtemény megkoronázása. Meg az is érthetetlen, hogy miért csak limitált ideig lehetett kapni a játékot? De inkább azt nézzük meg, hogy mi az, amiben nem változott a játék és mi az, amiben többet nyújt?

Mi maradt régi?

A játékmenet, egyértelműen. A játékokon semmit nem változtattak. Azért kár, mert végigjátszottam volna a Super Mario 64-et a Nintendo 64-es grafikával a Nintendo DS-es bővítésekkel. Tehát, nem 120 csillag lett volna a maximum, hanem 150. Az önmagában dobott volna a gyűjtemény értékén. Mind a három játék megmaradt eredeti mivoltában, így most már Nintendo Switchen is végigjátszhatjuk őket.

A grafika határeset. Láthatóan próbálták amennyire lehet felpásztázni 1080p-re, a szövegbuborékokegész élesek, és magát a játékot is amennyire lehet, igyekeztek szebbé tenni, de azért látszik rajtuk, hogy nem most jelentek meg először.

És miben lett új?

Többek között a kezdőképernyő, ami igencsak tetszetősre sikeredett. Itt el lehet olvasni a játékokkal kapcsolatos információkat, valamint váltani lehet a nyelvek között. Ami nekem személy szerint tetszik, hogy az európai borítókat használták fel a játékok illusztrálásához. És persze meg lehet hallgatni a játék zenéjét is. A lejátszó jól néz ki, az eredeti albumok borítói láthatók. Bár, hogy ki hagyná bekapcsolva a konzolját, hogy hallgassa a játék zenéjét, nem tudom, de mivel tudomásom szerint a dalok sehol máshol nem érhetők el digitális formában, így ha úgy vesszük, a kiadvánnyal együtt első kézből vehetjük kezünkbe a játékok zenéjét digitális formában.

Super Mario 64

Az első 3D-s Mario játék igazán tetszetősen néz ki. Látszik, hogy dolgoztak rajta, hogy jól nézzen ki Full HD-ban is. Nemcsak nagyobb lett a felbontás, hanem a textúrákon is javítottak. Kifejezetten kellemes játszani így a játékkal, viszont a Nintendo DS-es bővítésekkel tényleg sokkal jobb lett volna maga a játék. De így is teljesen jó. Gondolom, veterán Mariósok Nintendo 64-en (vagy valamelyik későbbi megjelenés alkalmával) már többször végigjátszották 100%-ra, itt az idő, hogy ezt megtegyük ismét Nintendo Switch-en!

Super Mario Sunshine

Ez az első olyan Mario játék, mely nem aratott osztatlan sikert még a Mario rajongók körében sem. És lehet is érzékelni, hogy miért. Kellemes hangulata van a Delfino Island-nek, meg itt-ott kisebb hanghatásokkal sikerült emlékezetessé tenni a játékot, de a kamerakezelés és az irányítás ugyanolyan borzalmas maradt, mint korábban. Úgy kellett kisakkoznom, hogy melyik gomb, mit csinál. Azért, mert annyi irányítása van Mariónak, és ami miatt soha nem tudtam megbarátkozni a játékkal, hogy ha csak egy kicsit is másfele irányítottam Mariót, mint amerre eredetileg akartam, akkor általában sokat esett vissza és nem egyszer fordult elő, hogy többször neki kellett menni a pálya egy nagyobb részének. Így egy idő után ez már sok volt nekem. Játszva a Nintendo Switch változattal, kénytelen voltam konstatálni, hogy itt sem lesz végigjátszva, mert már az elején problémám volt például a F.L.U.D.D. irányításával. Ami a grafikát illeti, a kép ugyan szélesvásznú lett, ami mindenképp örvendetes, viszont nem lett teljesen éles. Nem sikerült teljesen Full HD-re felpásztázni.

Super Mario Galaxy

Egyértelműen ez a játék viszi el a hátán a gyűjteményt. Nem véletlen gondolom, hogy a Super Mario Galaxy 2-vel lett volna teljes a játékcsomag, hiszen ez a játék még most is fantasztikus, ráadásul csodálatosan mutat Full HD-ben. Erre a játékra már annak idején is rácsodálkoztunk, mert az első olyan Wii játékok egyike volt, amely nemcsak a klasszikus Nintendo játékélményt hozta vissza (emlékezhetünk a Wii kínálatára…), hanem amit csak lehet, kisajtoltak technikailag a konzolból, ugyanis gyönyörűen néz ki a játék. És láthatóan alig kellett javítani a külsőségeken, hogy Nintendo Switch-en is mutatós legyen. Emellett játékmenet terén is sokat fejlődött a játék és az irányítást is fantasztikusan hozták át az új konzolra. Kiválóan működik a mozgásérzékelés a két Joy-Connal, gyorsan rá lehet érezni az irányításra. Ez a fajta könnyedség az, amit hiányolok a Sunshine-ból. Pro Controller híján nem tudom, hogy milyen lehet mozgásérzékelés nélkül irányítani a játékot, de az biztos, hogy ebben a kiadásban ez a játék jobb, mint az eredeti.

Összegzés

Mind a három játékon javítottak valamennyit. Még fellelhető boltokban, de aki korábban játszotta mind a három játékot, és gondolkodik, hogy megvegye-e ezt is, annak javasolnám, hogy nézze meg előbb és ha tetszik, amit lát, csak akkor vegye meg. Kellemes válogatás, de mivel inkább hiányosnak mondható, ezért nem gondolnám, hogy mindenkinek bejönne. De ha valaki újra végigjátszaná a 3D-s klasszikusokat, azoknak kiváló választás ez a gyűjtemény.

Grafika: 7/10 Játszhatóság: 7/10 Szavatosság: 8/10 Kihívás: 10/10 Zene/Hang: 10/10 Hangulat: 10/10 + Három klasszikus egy helyen + Hosszú időre leköthet + Kiváló zenék, melyek külön is meghallgathatók – Inkább hiányosnak mondható gyűjtemény – Kevés az újítás 80%

Mario Kart 8 Deluxe

Megjelenés Japán: 2017. április 28. Amerika: 2017. április 28. Európa: 2017. április 28. Fejlesztő: Nintendo EPD, Bandai Namco Kiadó: Nintendo Műfaj: Verseny Játékmód 1-8 játékos (offline) 1-12 játékos (online) Irányítás: Joy-Con, Pro Controller Wi-Fi: Van Nyelv: angol, német, francia, olasz, spanyol, holland, portugál, orosz, japán, koreai, kínai Ár: €59.99 Platform

Sajnos a Wii U nem volt sikeres konzol. Talán a rossz marketing, a kevés igazán innovatív játék az oka, de tény, hogy azért sok jó játék volt, ami miatt viszont megérte Wii U-t venni, az ismeretlenség homályába vész. Vagy mégsem? Úgy tűnik, a Nintendo Switch lesz az a konzol, mely megadja az elődjére megjelent játékoknak járó méltó ismertséget.

És így jutunk el a Mario Kart 8 Deluxe-ig. Ahogy a Wii, úgy a Nintendo Switch sem nyit Mario játékkal, ellenben a kurrens konzolra megkaptuk a Mario Kart 8-at felújított változatában. És megérdemli a maga népszerűségét, mert egy kiváló Mario Kart jelent meg Wii U-ra, és talán Nintendo Switch-re megkapja a neki járó ismertséget. Bár azt gyorsan hozzátenném, hogy maga a játék ugyan kiváló, de több olyan eleme is van a játéknak, amit annyira jóra akartak megcsinálni, hogy már amiatt lett izzadtságszagú az egész. Gondolok itt a zenére. Ha emlékszünk, a játék megjelenése előtt nem sokkal egy videót közölt le a Nintendo, ahol mutatták, hogy a zenekar felveszi a játék zenéjét. Mindez arra szolgált, hogy a rajongók lássák, hogy micsoda munka van a Mario Kart 8 mögött, ezzel akarták a Wii U és a játék eladásait fellendíteni. Kétségtelen, hogy a munka külön értékelendő, de ahogy az várható volt, nem ezen múlt, hogy a Wii U áll, vagy bukik. De nemcsak ezzel volt a baj, hanem azzal is, hogy ugyan szépen hangzik az élő zene a Mario Kart-ban, de sokat nem ér, mert maga a zene teljesen jellegtelen, dallamtalan. Egyetlen egy zenét sem tudok visszaidézni a Mario Kart-ból, és nem egyszer volt már arra példa, hogy egy játéknak legyen akármennyire is élő a zenéje, akármennyire is gazdag a hangszerelése, a zene megítélése nem(csak) ezen múlik. Meggyőződésem, hogy a dallamon múlik leginkább, hogyan emlékszünk vissza a zenére, nem a hangszerelésen. Jó példa a régi idők klasszikus zenéi arra, hogy sokkal jobb egy ugyan számítógéppel felvett zene, de annak dallamát évtizedek múlva álmunkból felébresztve is idézzük.

Tehát a Mario Kart 8-at nem a zenéje miatt fogjuk szeretni, és mivel a Deluxe változat alapvetően egy az egyben megegyezik a Wii U-s változattal, ugyanez igaz a Nintendo Switch-re megjelent változatra is. Szerencsére túl is vagyunk a negatívumokon, mert ahogy írtam, a Mario Kart 8 egy kiváló játék. De mi a titka annak, hogy egy már 25 éves a játéksorozattal (a Deluxe megjelenésekor) a mai napig élmény játszani. Azt gondolom, hogy a válasz többek között a folyamatos megújulásban keresendő. Minden egyes Mario Kart rejt annyi újdonságot, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést, emellett olyan hangulata van egyik másik játéknak, hogy az önmagában hosszútávú szórakozást ígér. Nincs ez másképp a Mario Kart 8 Deluxe-szal sem. A lényeget leírtam a Mario Kart 8 tesztben, ezért csak arra térnék ki, hogy miben lett több a Nintendo Switch változat.

Elsőként, ami Wii U-n DLC-ként meg lehetett vásárolni, az ebben a játékban alapból benne van. Valamennyi bajnokság játszható, sőt, nemcsak a DLC-ben megszerzett plusz játékosok lettek alapból játszható karakterek, hanem pluszba jöttek olyan új játékosok, mint Inkling Boy / Girl, vagy játszhatóvá vált Link a Breath of the Wild-ból, így kétféle Link közül választhatunk. A versenyek, a pontozás és a rangrendszer nem változott. Játékon belül viszont az egyik legszembetűnőbb újdonság, hogy immár nem egy, hanem 2 tárgy lehet nálunk, mint a Mario Kart: Double Dash!!-ban, valamint ha tovább driftelünk, akkor már nemcsak pirosan szikrázik a kocsink, hanem lilában is, így még több ideig gyorsul a kocsink.

Ami a grafikát illeti, ugyanúgy szép és részletgazdag a játék, de most már natív 1080p a felbontás. A Wii U-s Mario Kart 8 eredeti felbontása 720p volt, ez lett felpásztázva 1080p-re. A Mario Kart 8 Deluxe-ben már tisztán Full HD-ben játszhatunk. És azt kell mondjam, hogy látszik is a különbség. Élesebbek a képek, a színek pedig élénkebbek, erősebbek.

De az egyik legfontosabb változás kijavították a Battle Mode-ot. A Wii U-s játék egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a Grand Prix pályáin ment a csata, rendszerint körbe, körbe, aztán ha megtaláltuk egymást, mehetett az ölre menő csata. Ez, amíg 12-en vagyunk egy pályán, nem annyira problémás, mert azért könnyen megtaláltuk egymást, de ahogy fogytak a játékosok, úgy vált egyre hosszabbá és unalmasabbá a csata. Hála istennek a Nintendo Switch-re új, saját pályákat kapott a Battle Mode, melyek már ugyanúgy zárt terűek, mint a korábbi Mario Kart-ok Battle pályái. Így végre ugyanúgy élmény rajtuk játszani, ráadásul itt is lehetőség van nemcsak az ellenfél játékos léggömbjét kidurrantani, hanem érméket gyűjteni, bombázni a másikat, vagy Shine Sprite-ot elvenni. Helyet kapott egy új játékmód, a Renegade Roundup, amit csak csapatban lehet játszani. A lényege ugyanis az, hogy a kék csapat Piranha virággal elkapja az ellenfél játékosokat. A lényeg az, hogy meghatározott időn belül a kék csapat elkapja a piros csapat játékosait. A piros csapat tagjainak csak egy élete van, és csak akkor nyer, ha megmarad legalább egy játékosa az időkereten belül. Ez igazságtalannak tűnhet, hiszen a kék csapat játékosainak száma nem csökken, csak a pirosaké, és tényleg minden az időkereten múlik, illetve a piros csapat leleményességén. Lényegében a kék csapat itt rendőrként viselkedik, hiszen az a piros csapattag, akit elkaptak, az börtönbe kerül. Egyedi ötlet, és ugyan úgy tűnik a bebörtönzendő csapat számára nagyon nehéz, de van egy gomb a pályán rajta egy kulcs ikonnal. Aki azt megnyomja, az addig foglyul ejtett kiszabadulnak és mehet tovább a móka.

Összességében kiváló lett ez a Mario Kart. Azt leszámítva, hogy a zene többségében dallamtalan, ismét egy kiváló játékot vehetünk a kezünkbe, ami az előzőekhez hasonlóan hosszú évekre le fog kötni minket, és jó esély van arra, hogy akkor is elő fogjuk venni, amikor már a következő generációs Nintendo konzolokra jönnek az új Mario Kartok. Nagyon jó az, hogy a Nintendo most is készít időtlen játékokat. Mindenképp érdemes beszerezni, mert évtizedekre nyújt kellemes szórakozást.

Grafika: 10/10 Játszhatóság: 10/10 Szavatosság: 10/10 Kihívás: 10/10 Zene és hangok: 6/10 Hangulat: 10/10 + Minden megvan benne, ami klasszikussá teszi – A zenék többsége dallamtalan 95%

Volleyball

Megjelenés Nintendo Entertainment System Japán: 1986. július 21. Amerika: 1987. március Európa: 1987. november 15. Wii Japán: 2007. augusztus 21. Amerika: 2007. november 12. Európa: 2007. augusztus 10. Wii U Japán: 2014. március 12. Amerika: 2014. március 20. Európa: 2014. május 8. Fejlesztő: Pax Softonica Kiadó: Nintendo Műfaj: Sport Játékos: 1-2 játékos Ár Wii: 500 Nintendo pont Wii U: £3.49 / €4.99 Platform

Az utóbbi hónapokban erősen elkezdtem érdeklődni a röplabda iránt. Ennek nagy szerepe volt a Haikyuu!! animének, melyről azt gondolom, hogy magasan a legjobb sportanime, amit eddig láthattunk. Tehetséges játékosokat látunk benne, nem pedig félistenek mérkőzését, melyekkel rend szerint elrontják a sportaniméket. És mivel humorban is élen jár az anime, emellett a játékosok is szerethetők, ezért azt gondolom, hogy sokkal inspirálóbb, mint bármelyik másik hasonló alkotás. Röplabdás játékból kevés van, az egyik közülük a NES azon “híres” sorozának játéka, melybe a Soccer, Tennis és Golf is tartozik. Mivel tudtam, hogy ezek milyenek, ezért nem voltak illúzióim a Volleyball kapcsán. Ennek ellenére letöltöttem Wii U-ra, és kipróbáltam. De még ha fel is voltam készülve a csalódásra, nagyon szörnyű volt megélni azt.

Eddig a három fentebb felsorolt NES-es sportjátékhoz volt “szerencsém”, és azt gondolom, hogy nem meglepetés, hogy nem vagyok inspirált a többi játék kipróbálásában. De azért ránéztem még a Volleyball-ra, ha már ennyire belemerültem a sportágba. De amit itt láttam, az a sportág kicsúfolása volt. Újabb bizonyítékot nyert, hogy a NES tökéletesen alkalmatlan sportjátékok kivitelezésére.

Igazából lehetőségek terén nincs is annyira elhanyagolva a játék. Lehet tényleges játékot játszani, és gyakorolni a Training alatt. De a gyakorlás igazából szintén éles meccs, csak gyengébb ellenfél játékosokkal. Itt ugyanis nem lehet mesterséges intelligenciát állítani. Ebből kifolyólag eléggé nehezek a meccsek. Ha a Game-re megyünk, akkor játszhatunk egy- vagy kétjátékos férfi vagy női meccset. Tehát négy választási lehetőség van. Emellett nyolc ország meg nem nevezett játékosai közül választhatunk: USA, Japán, Szovjetunió, Brazília, Kína, Dél-Korea, Kuba és Tunézia. Amúgy nem csoda, hogy itt több ázsiai országgal játszhatunk, mivel a sportág az átlagosnál népszerűbb a keleti országokban. Nincsenek különbségek az egyes országok között, csak arra szolgál, hogy ha köztük van a kedvenc országunk, vele játszhassunk. Bár az elején érdemes azt az országot választani, ahova legkevésbé szeretnénk elmenni (esetemben Amerika és Szovjetunió… ha az létezne még), mert biztos, hogy 25-0-ra fogunk veszteni (röplabdában 25-ig megy a játék), és annak az országnak a színeiben kevésbé fájdalmas a vereség, melyet nem szeretünk.

Az egész játék rettenetesen átláthatatlan. Nem lehet kitalálni, hogy épp kit irányítunk, és mire rájövünk, addigra sok esetben a földön a labda, ami mint tudható, a röplabdában az ellenfélnek pont. Így nagyon résen kell lenni, különben könnyen megnyeri az ellenfél csapat a meccset. Zeneileg, hangok terén kritikán aluli a játék. Olyan érzetet ad, mintha kifiguráznák a röplabdát, ehhez rájön az, hogy grafikailag is egyszerűen pocsék. A női játékosok konkrétan úgy néznek ki, mintha tyúkok lennének. Komolyan mondom, és isten mentsen attól, hogy megbántsak bárkit. A NES már csak az irányítás miatt is alkalmatlan a röplabda kivitelezésére, hiszen már a szerválás is többféle módon történhet. Az A-gomb történetesen nem funkcionál semmire, a csak a B-gombot használjuk ütésre. Mondjuk többféle módon üti el a labdát a játékos, mindig az adott pozíciónak megfelelően. Ez azért problémás, mert kiszámíthatóvá teszi a játékot. A röplabdáról meg mint tudható, azon túl, hogy csapatsport, rendkívül sokat számít a taktika és az ellenfél csapat megtévesztése. Már csak ebből kifolyólag sem lehet látványosan játszani.

Azt nem mondanám, hogy minden idők legrosszabb játéka, amivel dolgom volt a több, mint 25 éves videojátékos múltam során, de mivel nemrég elkezdtem aktívan röplabdázni, és szeretem is, ezért kritikusabb vagyok a játékkal kapcsolatosan. De nagyon nem is kell kritikusnak lenni, a különböző értékelések is azt mutatják, hogy a sportjátékok legaljával van dolgunk. Minimum Super Nintendo kell a röplabda élethű kivitelezésére, de sajnos a Super Soccer és a Super Tennis mellett nem készült “Super Volleyball”, és mivel nagyon kevés röplabdás játék van (inkább strandröplabda van konzolokon), így marad a sportpálya.

Grafika: 1/10 Játszhatóság: 2/10 Szavatosság: 4/10 Kihívás: 3/10 Zene és hangok: 1/10 Hangulat: 1/10 + Legalább van röplabdás játék – Elképesztően ronda grafika – Szörnyű hangok – Játszhatatlan – Kicsúfolja a sportágat 10%

Zen Pinball 3D

Megjelenés Japán: Nem jelent meg Amerika: 2012. január 12. Európa: 2011. december 1. Fejlesztő: Zen Studios Kiadó: Zen Studios Műfaj: Flipper Játékmód: 1-4 játékos Wi-Fi: nincs StreetPass: nincs SpotPass: nincs Méret: 533 blokk Ár: £4.49 / €4.99 Formátum

A flipper talán megjelenése óta óriási népszerűségnek örvend. Egy nagy táblán egy kis golyó száguld, miközben a pálya elemeit érintve sok pontot szerezhetünk. Ez inspirálólag hat a játékosokra, aki pedig nem szereti a flippert, az legtöbbször azzal érvel, hogy milyen játék az, ahol csak két kart elég nyomkodni, és akár pontok millióit gyűjthetjük oly módon, hogy komoly hatásunk nincs a táblán a történésekre. Mint sok esetben, a flippernél is egyéni értékrend kérdése, hogy rajongóként vagy kritikus szemmel nézzük a játékot. A Zen Pinball 3D pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy rajongóként nézzünk a flipperre.

Nekünk magyaroknak pedig külön öröm a játék, hiszen a játék magyar fejlesztés, a Zen Studios egy budapesti székhelyű fejlesztői csoport, közülük néhányan fejlesztették ezt a fantasztikus játékot. Merthogy tényleg az lett. Mi kell ahhoz, hogy egy flipperjáték jó legyen? Változatos táblák, jó fizika és sok lehetőség a táblákon belül. Ez mind megvan a Zen Pinball 3D-ben.

Négy tábla játszható a játékban. Az Excalibur-ban lovagi tornán veszünk részt, párbajokat kell megvívni, kiképzéseken részt venni. Az Eldoradóban régésznek állunk, különböző kincseket kell kiásni. A Shaman-ban bennszülöttként kell táncot járni, dobolni, megidézni az ősöket. Az Earth Defense!-ben pedig a földönkívüliek invázióját akadályozzuk meg. Lakosokat kell megmenteni, valamint felvenni az idegenekkel a harcot. A táblák nemcsak változatosak, hanem részletgazdagok is. Nagyon sok lehetőség van a játékban, sok helyen lehet pontot gyűjteni. De pont emiatt nehezebben átlátható, hogy mi van, merre jár a labda, mire kapunk pontot. Ez azért van, mert ezeket a táblákat eredetileg nem erre a konzolra tervezték. Az első Zen Pinball játék még 2009-ben jelent meg PlayStation 3-ra, a négy tábla közül kettő itt volt először játszható. Ezért túl kicsi a Nintendo 3DS kijelzője a tábláknak. De szerencsére van erre megoldás, az X gombbal lehet a játék alatt kameranézetet váltani. Összesen 8 kameraállás van, én az ötödiken játszok, mert követi a labdát, ezáltal belátható az egész tábla.

A control paddal a bal kart hozzuk működésbe, a B-gombbal pedig a jobb kart. A labda pedig teljesen úgy viselkedik, mint a való életben. Valószínűleg nem ez a játék fog a nagyobb baráti összejöveleken, konzolos bulikon előkerülni, ugyanis 4-en is játszhatjuk a játékot, de senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy a maga nemében egy zseniális játékról van szó. Nagyon megéri az árát, tartalmas szórakozást nyújt. És hogy magyar fejlesztői cég hozta össze ezt a játékot, csak öregbíti a nagy múltú magyar játékfejlesztés hírnevét.

Nintendo 3DS-en csak négy tábla játszható, Wii U-n az alapjáték ingyen letölthető, a táblákat külön kell megvenni. Meg is fogom tenni, mert így is lelkiismeret-furdalásom van, hogy egy ilyen játékot mélyen leszállított áron vettem meg, amikor bőven megérte volna az eredeti árát is. Cserébe Wii U-n megveszem az összes táblát. Rengeteg van belőlük, legalább 30. A Zen Studios flipperjátékának újabb változata Nintendo Switch-en is játszható, nem tudom elképzelni, hogy elrontották volna ott is. Érdemes figyelni a Zen Studios játékait, valamit nagyon tudnak.

Grafika: 8/10 Játszhatóság: 10/10 Szavatosság: 7/10 Kihívás: 9/10 Zene és hangok: 8/10 Hangulat: 10/10 + Változatos, részletgazdag táblák + Hangulatos + Valósághű fizika + Élmény a rekordhajhászás – Nehezen átláthatóak a táblák 92%