 MegjelenésNintendo Entertainment System Wii Nintendo 3DS Wii U Fejlesztő: Nintendo Ár Platform  |
A Nintendo már a NES megjelenése előtt is aktív volt a videojátékok terén, alaposan ki akarták ismerni a piacot, mire konzoljukkal komolyabban betörnek a piacra. Ezekben az időkben csak rövid, szinte néhány kilobyte-os játékkal jöttek ki, elsődleges céljuk az volt, hogy a technikai korlátok ellenére a lehető legtartalmasabb játékot készítsék el. Ez többségében sikerült is, bár néhány azokban az időkben megjelent játék esetében igencsak elgondolkodtató, hogy ezt mégis hogy gondolták, de szerencsére az Ice Climber nem ilyen.
Az, hogy annak idején mennyire volt híres, azt nem tudom, de azt igen, hogy egy jónéhányan játszottunk vele az elmúlt években. Valaki a Super Smash Bros. Brawl hatására (hiszen a két főhős játszható karakter), valaki csak mert gyűjti a Nintendo játékokat, azok tudják, hogy ez nem maradhat ki. Kicsit azért rossz tudomásul venni, hogy ez a játék nem élt meg semmilyen folytatást, pedig lehetne mit kihozni az ötletből. De miről is van szó? Valahol az Északi sark környékén járunk, két főhősünk Popo és Nana expedícióra indul, melynek keretén belül 32 hegyet másznak meg.
Hőseink kezében egy-egy kalapács van, azzal kell a jeget törni, és egyre feljebb jutni. Persze a játékban ellenségek is vannak, akik akadályoznak minket. Jelen van például a jegesmedve, vagy Topi, aki mindig befedi az általunk képzett lyukat, de ugyanígy ártó szándékkal van jelen Nitpicker, a madár, aki folyton körülöttünk repked. Természetesen mindenkit meg lehet ölni a kalapáccsal. A cél, hogy feljussunk a hegy tetejére. Amint felülre kerülünk, kapunk egy időlimitet, mely alatt a bónusz tárgyakat be lehet gyűjteni. Akkor ér véget a játék, ha elkaptunk a hegy fölött repkedő Condor, a madár lábát, valamint, ha lejár az idő. Ekkor hősünk sírva veszi tudomásul, hogy a végső bónusz pontot nem kapja meg, tovább ekkor is mehetünk, hiszen alapból meg van nyitva mind a 32 hegy, ott kezdünk, ahol jól esik. De magasan ajánlott a legelejétől kezdeni, ugyanis nem könnyű a játék. Nemcsak az ellenségek, hanem karakterünk fejletlen mozgása miatt is. Például ugrás közben nem lehet irányt váltani, ami azért veszélyes, mert így nehezebb kikerülni az ellenségeket. Ugyanígy, ha állásból ugrunk, közben nem lehet oldalra vinni hősünket, ami azért rossz, mert így jobban ki kell vájni a felettünk levő jégtömböt, hogy keresztbe is átférjünk rajta. Azt nem gondolom, hogy ez azért van, mert nem voltak meg a technikai adottságok, hiszen az egy évvel később megjelent Super Mario Bros.-ban ezt nagyszerűen megcsinálták, ahogy emlékeim szerint a Mario Bros.-ban sem okoz ez különösebb gondot. Inkább csak nehezíteni akarták a játékot. Ezért érdemes az elsőtől kezdeni, hogy megszokjuk a furcsa irányítást. A játékot persze könnyebb, ha ketten játszunk, amire persze van lehetőség. Ekkor az első játékot Popót irányítja, míg a második Nanát.
De az ellenségeknek is köszönhetően biztosan nem fogunk unatkozni. A grafika rendben van, amennyire kidolgozottnak kell lenni egy ilyen játéknak, annyit dolgoztak rajta, kellőképpen felismerhetők. Ja, és elfeledkeztem a zuhanó cseppkövekről, természetesen azok is életveszélyesek. Az irányítás nehézségeiről már beszéltem, amúgy az alapok egyszerűek: A-gomb az ugrás, egyúttal kalapácsát is használja hősünk. A B-gombbal a földön tudunk ütni szerszámunkkal, így megsebezve az ellenfeleket. A szavatosságról gondoskodik a nehézség, de azért a 32 hegy sem épp egy Donkey Kong-rövidségű játékról árulkodik. Épp csak néhány zene, ahogy ezekben az időkben, ami érdekes, hogy a pálya zenéje halk, nem tudni, hogy miért. A síró hangeffekt engem személy szerint nevetésre ingerel. Az pedig emberfüggő, hogy ki érez rá a hangulatára.
Nem ajánlatos a játékot csak azért elővenni, mert szerettük a Super Smash Bros. szériából a két karaktert, a nehézsége miatt ez jóval többet kíván. Akik nincsenek hozzászokva a régi játékok nehézségéhez, azok valószínűleg pár perc múlva le fogják tenni ezt a produktumot, mivel nem sok motiválóerőt tudok elképzelni, mely arra sarkall, hogy vigyük végig a játékot, de akik szeretik az igazi kihívásokat, azok ebben a játékban megtalálják a számításukat.
Grafika: 7/10 + Kellően tartalmas 66% |
