A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ice Climber. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ice Climber. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. augusztus 2., péntek

Nintendo World Championships: NES Edition

Megjelenés: 2024. július 18.

Fejlesztő: indiezero
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Válogatás
Játékmód: 1-8 játékos

Irányítás: Joy-Con, Pro controller, NES controller
Wi-Fi: Van
Nyelv: Angol, német, francia, olasz, spanyol, portugál, holland, japán, kínai, koreai
Ár: £24.99 / €29,99
(Digitális formában)

Platform

A Nintendo rendszertelenül ugyan, de alkalomadtán leporolja valamelyik régi sorozatát, majd ismét felfuttatja. A Nintendo World Championships egy nagyon régi ötlet: 1990-ben indult hódító útjára, és annyira sikeres volt, hogy cartridge formájában is napvilágot látott. Ebből csak néhány példányt gyártottak, így ha fel is kerül az eBay-re egy-egy példány, és fájna rá a fogunk, azon kell tanakodnunk, hogy most egy lakást vegyünk, vagy a Nintendo World Championships cartridge-et? Az óriási siker ellenére a versenyt csak 2015-ben ismételték meg, majd 2017-ben. A két bajnokság győztese vezette fel a negyedik felvonást, mellyel otthonában bárki játszhat. Ez a Nintendo World Championships: NES Edition.

Nem akármekkora felhajtás volt a játék körül. A Nintendo előre leszögezte, hogy nem fognak sokat gyártani a játékból, és hogy ennek nyomatékot adjanak, profilonként csak egy példányt lehetett rendelni. Erre rájön az, hogy konkrétan sorszámot kellett húznunk, hogy előrendelhessük a játékot. Tehát nem volt könnyű hozzájutni egy fizikai példányhoz, nézzük, hogy megérte-e.

Ha azt hinnénk, hogy betéve tudjuk az összes NES játékot, vegyük csak elő ezt a gyűjteményt és gondoljuk át a dolgot. A Nintendo World Championships: NES Edition 13 NES játékból tartalmaz különböző küldetéseket. Ezek rendszerint változó hosszúságúak. Vannak villámgyors, néhány másodperc alatt megoldandó feladatok (mint például szerezd meg az első gombát a Super Mario Bros.-ban), de vannak, amikkel perceken át fogunk bíbelődni (pl.: játsszuk végig a Super Mario Bros. 3 1. világát), de a klasszikus Mario játékok mellett próbára tehetjük magunkat The Legend of Zelda, Kid Icarus, Ice Climbers, ExciteBike vagy Kirby's Adventure küldetéseken. És aki hozzám hasonlóan nem speedrunolt, az hamar rájön, hogy teljesen más játékstílusra, tudásra van itt szükség, mint a rendes játékban. A reflex mellett a játéknak szinte programozói pontosságú ismerete szükségeltetik, ugyanis ki kell tapasztaltalni, hogyan tudjuk az összes érmét a lehető legrövidebb idő alatt összegyűjteni, vagy egy ellenséget a lehető leghamarabb legyőzni. Erre rájön az, hogy természetesen megőrizték a játékok eredeti fizikáját, így aki soha nem játszott a Ice Climbers-szel vagy a Balloon Fight-tal, azt a karakterek mozgása külön próbára fogja tenni.

De az a jó a játékban, hogy bőven kapunk lehetőséget a fejlődésre. Bár a rangok (S-A-B-C) determinálják a teljesítményünket, konkrétan nem siettet a játék. Van bőven lehetőség kiismeni az egyes küldetéseket, aztán legközelebb biztos jobban fog menni. Külön pozitívum, hogy a jobb oldali képen az adott küldetésből az addigi legjobb játékunkat láthatjuk, így össze tudjuk hasonlítani a jelenlegi játékunkkal. Így mindig láthatjuk, mennyit fejlődtünk.

A 13 játék összesen több mint 150 küldetést foglal magában, és ha figyelembe vesszük, hogy van néhány, amelyik komolyan megizzaszt, akkor láthatjuk, hogy azért van némi szavatossága a játéknak. Mindegyikért kapunk egy-egy jelvényt, ha a küldetést legalább A-rangra tudtuk teljesíteni. Az extra jelvényekkel együtt összesen 183 közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatikusabbat, amelyikkel kitüntetjük magunkat. Ez az online játékban lesz látható. Egyszerre 7 ellenféllel mérettethetjük meg magunkat. Érdekesség, hogy nem egyszerre játszunk, hanem a külön felveszi a gép mindenkinek az egyéni játékát, és aztán azokat állítja párbajra. De valós időben csak mi magunk játszunk. Egy ilyen játék három fordulóból áll. Az elsőből a legjobb 4 jut tovább, majd a végén a két legjobb versenyzik a végső győzelemért. A másik szintén online játszható játék egy verseny, ahol 5 különböző játék egy-egy küldetését teljesíthetjük. A legjobb eredményünket rögzíti a rendszer, majd a többiekével összevetve kapunk végső helyezést. A Party Mode keretén belül pedig helyben játszhatunk többen, akár 8-an is. Itt különböző pakkok közül választhatjuk ki a számunkra szimpatikusabbat, majd mérhetjük össze speedrunner tudásunkat.

De sajnos nem írhatom azt, hogy még számtalan titok vár felfedezésre. A játék egyik legnagyobb hibája, hogy messze nincs benne annyi lehetőség, mint amennyit az ötletből ki lehet hozni. Bár a képek alapján a Nintendo World Championships tényleg csak ennyiből állt (ráadásul a NES cartridge-on csak 3 játékkal játszhatunk), ám időközben kijött egy NES Remix páros, ami önmagában azzal tartalmaz többet, hogy a két játékban együtt sokkal több NES játékkal játszhatunk mint a Nintendo World Championships-ben. Nem is beszélve a NES Remix extráiról. Az összehasonlítás már csak azért is állja meg a helyét, mert ugyanazaz az indiezero fejlesztette a Nintendo World Championshipset, mely a NES Remixet. Ha a NES Remixhez mérjük, akkor visszaesésről beszélhetünk. Aki szereti a NES játékokat, minden bizonnyal nem fog csalódni, de senki ne számítson extra meglepetésekre. Az meg szintén nem várható, hogy valami update-tel bővíteni fogják a játékot.

Amivel ki lehet tolni a játék szavatosságát, ha mondjuk az összes küldetést megcsináljuk S rangúra. Van néhány küldetés, ami önmagában nagyon nehéz, hát még ha mindegyiket tökéletesíteni akarjuk... Aki mindegyik küldetést hibátlanul meg tudja csinálni, az nyugodtan kijelentheti magát NES-mesternek. Aranyos extra, hogy megadhatjuk a kedvenc NES játékunkat, de olyan listából, amiben olyan játékok is szerepelnek, melyek csak Japánban jelentek meg. Emellett adhatunk magunknak titulust is (NES-generáció, szüleim a NES generáció tagjai, meg ilyenek), de összességében ki lehet jelenteni, hogy ezt a játékot csak magunknak tehetjük tartalmassá, amennyiben a NES játékok és a speedrun mindenek felett áll nálunk.

Grafika: 7/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 5/10
Kihívás: 8/10
Zene/Hang: 8/10
Hangulat: 8/10

+ Igazi NES gyűjtemény
+ A fizikai kiadás sok extrával jelent meg
+ Magunkkal és másokkal szemben is fejlődhetünk
– Nem nehéz teljesen kivinni a játékot
– Nem használták ki kellőképp a lehetőségeket.

78%

2013. május 1., szerda

Ice Climber

Megjelenés

Nintendo Entertainment System
Japán: 1985. január 30.
Amerika: 1985. október
Európa: 1986. szeptember 1.

Wii
Japán: 2007. január 16.
Amerika: 2007. február 12.
Európa: 2007. március 15.

Nintendo 3DS
Japán: 2011. szeptember 1. (Ambassadoroknak)
2012. július 4. (Mindenkinek)
Amerika: 2011. szeptember 1. (Ambassadoroknak)
2013. január 31. (Mindenkinek)
Európa: 2011. szeptember 1. (Ambassadoroknak) 2013. május 2. (Mindenkinek)

Wii U
Japán: 2013. április 27.
Amerika: 2013. április 26.
Európa: 2013. április 27.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Platform
Játékmód: 1-2 játékos

Ár
Wii: 500 pont
3DS: £4.49 / €4.99
Wii U: £3.49 / €4.99

Platform

A Nintendo már a NES megjelenése előtt is aktív volt a videojátékok terén, alaposan ki akarták ismerni a piacot, mire konzoljukkal komolyabban betörnek a piacra. Ezekben az időkben csak rövid, szinte néhány kilobyte-os játékkal jöttek ki, elsődleges céljuk az volt, hogy a technikai korlátok ellenére a lehető legtartalmasabb játékot készítsék el. Ez többségében sikerült is, bár néhány azokban az időkben megjelent játék esetében igencsak elgondolkodtató, hogy ezt mégis hogy gondolták, de szerencsére az Ice Climber nem ilyen.

Az, hogy annak idején mennyire volt híres, azt nem tudom, de azt igen, hogy egy jónéhányan játszottunk vele az elmúlt években. Valaki a Super Smash Bros. Brawl hatására (hiszen a két főhős játszható karakter), valaki csak mert gyűjti a Nintendo játékokat, azok tudják, hogy ez nem maradhat ki. Kicsit azért rossz tudomásul venni, hogy ez a játék nem élt meg semmilyen folytatást, pedig lehetne mit kihozni az ötletből. De miről is van szó? Valahol az Északi sark környékén járunk, két főhősünk Popo és Nana expedícióra indul, melynek keretén belül 32 hegyet másznak meg.

Hőseink kezében egy-egy kalapács van, azzal kell a jeget törni, és egyre feljebb jutni. Persze a játékban ellenségek is vannak, akik akadályoznak minket. Jelen van például a jegesmedve, vagy Topi, aki mindig befedi az általunk képzett lyukat, de ugyanígy ártó szándékkal van jelen Nitpicker, a madár, aki folyton körülöttünk repked. Természetesen mindenkit meg lehet ölni a kalapáccsal. A cél, hogy feljussunk a hegy tetejére. Amint felülre kerülünk, kapunk egy időlimitet, mely alatt a bónusz tárgyakat be lehet gyűjteni. Akkor ér véget a játék, ha elkaptunk a hegy fölött repkedő Condor, a madár lábát, valamint, ha lejár az idő. Ekkor hősünk sírva veszi tudomásul, hogy a végső bónusz pontot nem kapja meg, tovább ekkor is mehetünk, hiszen alapból meg van nyitva mind a 32 hegy, ott kezdünk, ahol jól esik. De magasan ajánlott a legelejétől kezdeni, ugyanis nem könnyű a játék. Nemcsak az ellenségek, hanem karakterünk fejletlen mozgása miatt is. Például ugrás közben nem lehet irányt váltani, ami azért veszélyes, mert így nehezebb kikerülni az ellenségeket. Ugyanígy, ha állásból ugrunk, közben nem lehet oldalra vinni hősünket, ami azért rossz, mert így jobban ki kell vájni a felettünk levő jégtömböt, hogy keresztbe is átférjünk rajta. Azt nem gondolom, hogy ez azért van, mert nem voltak meg a technikai adottságok, hiszen az egy évvel később megjelent Super Mario Bros.-ban ezt nagyszerűen megcsinálták, ahogy emlékeim szerint a Mario Bros.-ban sem okoz ez különösebb gondot. Inkább csak nehezíteni akarták a játékot. Ezért érdemes az elsőtől kezdeni, hogy megszokjuk a furcsa irányítást. A játékot persze könnyebb, ha ketten játszunk, amire persze van lehetőség. Ekkor az első játékot Popót irányítja, míg a második Nanát.

De az ellenségeknek is köszönhetően biztosan nem fogunk unatkozni. A grafika rendben van, amennyire kidolgozottnak kell lenni egy ilyen játéknak, annyit dolgoztak rajta, kellőképpen felismerhetők. Ja, és elfeledkeztem a zuhanó cseppkövekről, természetesen azok is életveszélyesek. Az irányítás nehézségeiről már beszéltem, amúgy az alapok egyszerűek: A-gomb az ugrás, egyúttal kalapácsát is használja hősünk. A B-gombbal a földön tudunk ütni szerszámunkkal, így megsebezve az ellenfeleket. A szavatosságról gondoskodik a nehézség, de azért a 32 hegy sem épp egy Donkey Kong-rövidségű játékról árulkodik. Épp csak néhány zene, ahogy ezekben az időkben, ami érdekes, hogy a pálya zenéje halk, nem tudni, hogy miért. A síró hangeffekt engem személy szerint nevetésre ingerel. Az pedig emberfüggő, hogy ki érez rá a hangulatára.

Nem ajánlatos a játékot csak azért elővenni, mert szerettük a Super Smash Bros. szériából a két karaktert, a nehézsége miatt ez jóval többet kíván. Akik nincsenek hozzászokva a régi játékok nehézségéhez, azok valószínűleg pár perc múlva le fogják tenni ezt a produktumot, mivel nem sok motiválóerőt tudok elképzelni, mely arra sarkall, hogy vigyük végig a játékot, de akik szeretik az igazi kihívásokat, azok ebben a játékban megtalálják a számításukat.

Grafika: 7/10
Játszhatóság: 6/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás 10/10
Zene / Hang: 6/10
Hangulat: 5/10

+ Kellően tartalmas
+ Nagyon nehéz már az első hegyeket is megmászni
+ Kidolgozott karakterek
– Nehézkes irányítás
– Nincs nagyon, ami további játékra inspirálna.

66%