 MegjelenésSega Mega Drive Wii Fejlesztő: Sonic Team Platform  |
Bár a Sega már 1986-ban belépett a konzolpiacra, 1991-ig kivárt a mascot-jával. Valószínűleg saját jogán akarta a cég magát ismertté tenni, ám azzal, hogy a Master System nem volt valami sikeres kénytelen-kelletlen be kellett látniuk, hogy nekik is szükségük van egy kabalára, amiről megjegyzi magának a céget a videojátékos közösség.
Utána viszont kabalájuk sebességével nőtt a Sega ismertsége! Sonic hozta meg a cég számára azt, hogy méltó kihívója lett a Nintendónak. És hála istennek, semmi másban nem másolta a kiotói cégóriást! Sonic ugyanis semmiben nem hasonlít Marióra, a Sega teljes mértékig egy saját világot alkotott. Ezzel saját jogán versengett Marióval, és meg kell hagyni, sokáig kiélezett volt a verseny. Nézzük is meg, honnan indult a nagy rivális, Sonic kalandja.
Nemcsak azért volt Sonic Mario méltó kihívója, mert nagyszerű játékkal lépett be a videojáték piacra, hanem mert a saját világával legalább annyi újdonságot mutatott be a gamereknek, amivel legalább annyira kinyitotta a lehetőségek tárházát, mint a Nintendo. A nagy sebesség legalább akkora szabadságérzetet adott, mint ahogy Mario meghódította a fellegeket. A Sonic the Hedgehog egyszerű, de nagyszerű mivoltára utal az, hogy a sündisznónak valójában nincs sok képessége: Nagyon gyors volt, magasra ugrott és tudott gurulni. És ez elég volt, hogy az egész játékot végigjátsszuk. Ám ez természetesen nem minden. A pályatervezéssel gondoskodtak a fejlesztők arról, hogy nem elég birtokolni a képességeket. Tudni is kell használni őket! A pályák zseniális és trükkös kivitelezése adja meg a játék egyediségét, egyben nehézségét. A játék hat világból (vagyis zónából) áll, mindegyik három részre van osztva. Mindegyiknek saját témája, tája van, melyet sajátosságai nemcsak megkülönböztethetővé teszik az egyes zónákat, hanem az abban rejlő lehetőségeket kihasználva más és más nehézségekkel találkozunk.
És ez nagy különbség az addig megjelent Mario játékokhoz képest. Mert bár a Mario játékok különböző világai és különböző tájakon, környezetben játszódnak, itt-ott más ellenségek bukkannak fel. De a környezet kevésbé válik el egymástól, így a Mario képességeit kis túlzással ugyan, de ugyanúgy kell használni az egész játék során. Ehhez képest a Sonic the Hedgehog-ban sokkal jobban elkülönülnek egymástól a zónák. Sokkal inkább kijönnek a sajátosságai, ami azt is hozza magával, hogy Sonic képességeit mindegyik zónában másképp kell használni. Minden egyes zónában valami más vár ránk, valami teljesen új, amivel korábban nem találkoztunk. Ebben rejlik a játék igazi kihívása.
.jpg)
Mindegyik zóna végén megütközünk Dr. Robotnikkal. Mindig másképp támad ránk, és nekünk is mindig más módon kell őt megölni. Az egyes pályák végén, amikor megpörgetjük a táblát, lehetőségünk van beugrani a rejtett hatalmas gyűrűbe. Itt nemcsak extra gyűrűket gyűjthetünk, hanem itt szerezhetjük meg a hat Chaos Emerald-ot is. A gyűrűkről a pályákon se feledkezzünk meg! Nemcsak azért érdemes gyűjteni, mert ha összegyűjtünk belőle 100-at egy élettel gazdagszunk (ennyi Nintendós utalást megengedhet magának a Sega), hanem mert ha megsebződünk, az összes gyűrűt elveszítjük. Így a gyűrűk mennyisége azt is mutatja, milyen sokáig tudunk sebződés nélkül játszani. És mivel elszórva találhatók gyűrűk a pályákon, kijelenthetjük, hogy ha összegyűjtünk 100-at, megérdemeljük az extra életet. Ha pedig végigmentünk mind a hat világon, jön a Final Zone, vele együtt a végső összecsapás Dr. Robotnikkal.
És utána kiszabadul minden foglyul ejtett állat. A játék változatossága, színes, élénk grafikája tesz arról, hogy generációk rajongjanak a játékért, és ma ugyanazzal a lelkesedéssel játsszunk vele, mint aktualitásakor. A pályák pedig nemcsak hosszúak, de olyan szinten részletgazdagok, amivel kitűnik a 16-bites játékok közül. A Sonic Team hamar kialakította a saját stílusát, ami grafikailag a mai napig egyedivé teszi a Sonic játékokat. Zenéje pedig legalább annyira egyedi, emblematikus, könnyen felismerhető mint a Mario játékoké.
Bár Sonic nem gyakorolt akkora hatást a videojáték-iparra, mint Mario, bőven megvannak az erényei, amik játékra ösztönözhetnek. Az elején ugyan meglehetősen könnyű, utána viszont fokozatosan nehezedik. A pályák hatalmasak, a változatossága pedig biztosan többszöri végigjátszásra fog inspirálni.
 Grafika: 9/10 + Csodálatos, részletgazdag grafika 89% |
