Az első két részben végigvettük a Sega történelmét. Ám ahogy annyian, úgy a Sega is ki akarta venni a részét a Nintendo sikeréből a kézikonzolpiacon. A Sega történelmet lezáró részben vegyük át ezen hordozható gépek történetét.
Game Gear
A Sega jó szokásához híven nagyot álmodott. Egy technológiailag sokkal fejlettebb kézikonzollal akartak a Game Boy fölé kerekedni. És bizony, megcsinálták! 1990-ben gyakorlatilag egy 8-bites konzolt vehettünk a kezünkbe. Technikai paraméterei sok mindenben megegyezik a Master System tudásával. A színes kijelző, a fektetett képpel és a Z80-as processzorral a Game Boy utódjaként pozícionálták a Game Geart. A neve is utalás arra, hogy a Game Boy riválisaként fejlesztették a kézikonzolt. A Sega kutatási és fejlesztési részleg vezetője, Hideki Sato a Nintendo kézikonzoljának monokróm kijelzőjét kihívásnak tekintették, azzal akarták a színes kijelzőt szembeállítani. A formáját a Sega Mega Drive controller alapján tervezték, hogy az ívelt felülete és a hosszúkás mérete kényelmesebbé tegye a fogást. A konzol súlya a kezdetektől fogva kényes kérdés volt. Igyekezték a Game Boy és az Atari Lynx közé belőni, hogy nagyon ne legyen nehéz. A konzolhoz Master Gear adaptert is lehetett kapni, melynek segítségével játszhattunk az Master System játékaikkal is.
Mivel a Game Boy megjelenésének hatására döntött a Sega úgy, hogy belép a kézikonzol piacra, ezért siettették a Game Gear fejlesztését. Éppen ezért emeltek át sok komponenst a Master Systemből, sőt még azzal is továbbfejlesztették, hogy a Game Gear 4096 színt volt képes megjeleníteni, míg a Master System csak 64-et. Ennek kárvallottjai az elemek voltak. A Game Gear 6 AA elemmel működött körülbelül 3-5 órán keresztül. Összehasonlításként a Game Boyba 4 elem kellett, mely 30 órán át bírta.
Megjelenés
Japánban 1990. október 6-án jelent meg és 40.000 példányt adtak el belőle az első két nap. Az első hónapban 90.000 példány kelt el, és még 600.000 rendelésből. A Sega of America marketing igazgatója, Robert Botch szerint nyilvánvaló, hogy szükség van minőségi kézikonzolra, amit a riválisok nem tudtak leszállítani. Ebbe a szép, színes grafikát értette és az izgalmas, minőségi játékokat, mely minden korosztályt játékra inspirál.
És nem is indultak rossz eséllyel, hiszen a Mega Drive sikere megágyazott a Game Gearnek is. Ráadásul abban is különbözni akartak a Game Boytól, hogy ahogy a Mega Drive esetében is, úgy a kézikonzollal is elsősorban az idősebb korosztályt célozták meg, így akarták menőbb konzolként bemutatni a Game Boyjal ellentétben. Japánban ugyanakkor a reklámokban inkább nők kezébe adták a kézikonzolt, tehát a Sega érezhetően arra ment rá, hogy egy piaci rést töltsön be a Game Gearrel, és olyanokat is bevonjanak a játékok világába, akik eddig nem nagyon ragadtak controllert a kezükbe.
Amerikában lépten-nyomon összehasonlították nemcsak a Game Boyjal a konzoljukat, hanem a játékos réteget is. A Sega szerint a Nintendóval az elhízottak és tanulatlanok játszanak. 1994-ben pedig azt mondták, hogy ha nem vagy színvak, és az IQ-d magasabb, mint 12, akkor megválogatod, mivel játszol. A reklámot komoly kritika érte a Nintendo részéről, még tüntetést is szerveztek, hiszen a Sega sértegeti a fogyatékkal élő embereket. A Sega of America akkori elnöke, Tom Kalinske szerint a Nintendónak inkább a marketingfejlesztéssel kellene foglalkoznia, semmint, hogy csoportokat kényszerít demonstrációra. Végsősoron a marketingnek és az azt követő vitának, demonstrációnak kevés hatása volt az eladásokra.
Európában és Ausztráliában jelent meg utoljára a Game Gear. A nagy késedelmek miatt egyes importőrök akár 200 Fontot is fizettek termékenként, a brit forgalmazó, a Virgin Mastertronic ennek ellenére 99,99 Fontban határozta meg a kézikonzol árát. A Game Gear sikeresen indult. 1992 januárjában a konzolpiac 16%-át birtokolja, ez decemberre 40%-ra nőtt.
Hanyatlás
Ám végül a Sega nem sokáig támogatta a Game Geart. A Mega Drive sikere és a két kiegészítő komponense, a Sega CD és a 32X minden erőforrásukat lefoglalta. Utána meg a Sega Saturn fejlesztésére összpontosítottak. Így végül a Sega soha nem tudott igazi kihívója lenni a Game Boynak. Végül 10,62 milliónál állt meg a számláló eladások tekintetében, ami össze sem hasonlítható a Nintendo kézikonzoljának 118,2 milliós eladásával.
A Game Boy Pocket megjelenése ráadásul még tovább rontotta a Game Gear esélyeit, hiszen egy még kisebb konzol, még kisebb elemmel még tovább bírta, mint a Game Gear. Nem beszélve a folyamatos játékkínálatról, mely folyamatosan szinten tartotta a Game Boy eladásait. Eleinte a Tetris, a Super Mario Land játékok domináltak, majd később a Pokémon játékok gondoskodtak arról, hogy a Nintendo bankszámlája sose legyen pirosban.
A konzol támogatása és forgalmazása 1997-ben megszűnt. Ugyanakkor egy külsős gyártó, a Majesco Entertainment kiadta a Game Gear egy változatát, mélyen leszállított áron, 30 dollárért. Játékokat hozzá a Sega licensze alapján 15 dolláért értékesítettek. Új játékok is jelentek meg hozzá, de a Game Gear játékokat is gond nélkül tudta futtatni. Ezt a kiadást egészen 2002-ig lehetett kapni. Legközelebb 2011-től lehetett Game Gear játékokkal játszani, amikor a Nintendo 3DS Virtual Console kínálatába bekerültek a Game Gear játékok.
Technikai specifikációk
Ahogy szó volt róla, sok komponenst a Master Systemből építettek a Game Gearbe. Ez például azt jelenti, hogy 8-bites Zilog Z80-as processzorral rendelkezik, mely 3,5 MHz órajelen fut, a játék zenéjét meg a Texas Instruments SN76489 hangchip szólaltatja meg. Bár a kézikonzolba csak egy hangszórót építettek, fülhallgatót csatlakoztatva, a játékok sztereóban szólnak. A RAM 8 KB-os, a Video RAM pedig 16 KB-os.
A Game Gear 210 mm széles, 113 mm magas, mélysége pedig 38 mm. Az LCD kijelző 8,1 mm átmérőjú (3,2”) és egyszerre 32 színt képes megjelentetni a 4096-ból. Felbontása 160×144 és 60 Hz-es képfrissítési frekvencián jeleníti meg a játékot, a háttérvilágításról meg hideg katód fénycső gondoskodik.
Ahogy fentebb szó volt róla, a Game Gear nagyon nem bánt gazdaságosan az elemekkel. 6 db. AA elemet 3-5 óra alatt zabált fel a kézikonzol, amit komoly kritika tárgya volt. A Sega később kétféle újratölthető akkumulátort adott ki, amelyekkel lényegesen tovább lehetett játszani.
Játékkínálat
A Sega kézikonzoljára összesen 365 játék jelent meg. Viszont régiónként nagyon eltérő a kínálat. A legtöbb játék Amerikában jelent meg, Japánban és Európában a játékok csaknem fele nem jelent meg.
Nyitócímek között olyan játékok voltak, mint a Sonic the Hedgehog, The GG Shinobi, vagy a Land of Illusion: Starring Mickey Mouse. A konzol ígéretes játékokkal indult, ezeket konkrétan a konzol legjobbjainak tartják. A játékok többségét a Master Systemből portoltak át, de néhány Mega Drive 8-bites változata is bővítette a kézikonzol kínálatát. Mivel a kijelző és a technikai specifikációja nagyon hasonlít a Master Systemre, ezért a fejlesztők könnyen átportolhatták a játékaikat a kézikonzolra.
Azért is a portok domináltak a Sega kézikonzolján, mert a Nintendo kérlelhetetlenül uralta a kézikonzol piacot, ezért a fejlesztőknek nem érte meg erőforrást fordítani új Game Gear játékok fejlesztésére.
Fogadtatás
A Game Gearből összesen 11 millió példányt adtak el, mellyel jobban teljesített az Atari Lynx-nél és a NEC TurboExpressnél, de messze elmaradt a Nintendo Game Boyától. Az alacsony eladási adatok ellenére stabilan a piacon tudott maradni.
A gaming sajtó általánosságban dicsérte a kézikonzol fejlett mivoltát, hogy egy hordozható Master Systemet vásároltunk. A gombok elosztása is kényelmes fogást biztosít. Ellenben a fogyasztást komoly kritika érte. Volt olyan, aki viccesen megjegyezte, hogy utazáskor egy kisebb csomag elemet is pakolni kell, ha visszük a Game Geart is, vagy tartalék elemet kell az ágyba vinni, ha éjszaka alvás helyett játszunk. A játékkínálatot is kritika érte. Hiába volt erősebb a Game Gear, ha Game Boyon olyan klasszisok jelentek meg, amivel egyszerűen nem versenyezhetett a Sega. A tartalom és az innováció mindig felülmúlja a technológiát. Ezt használta ki a Nintendo a DS és a Wii idejében is. A Game Gear 10 évvel megelőzte a korát, ugyanis csak a 2001-ben megjelent Game Boy Advance volt nála fejlettebb.
Akármennyire is furcsán hangzik, de a Game Gear abból a szempontból sikertörténet, hogy a Sony PSP megjelenéséig a Game Gear volt a legsikeresebb nem Nintendo kézikonzol. Ez pedig árulkodik arról, hogy mennyire egyeduralkodó volt a kiotói cég a piacon.
Sega Nomad
A Mega Drive is megkapta a maga kézikonzolos átiratát Sega Nomad néven. Ez a konzol csak Amerikában jelent meg és nem volt saját játékkínálata. Helyette az összes Mega Drive játékot lejátszotta. A Sega Nomad 1995 októberében jelent meg és egészen 1999-ig volt kapható. Ám mivel csak 1 millió példányt adtak el belőle, ezért kereskedelmileg bukásnak számít.
Japán alternatívája a Mega Jet, melyet kizárólag a Japan Airlines járatain lehetett használni. Mindenképp TV-hez kellett csatlakoztatni, mert nem volt saját kijelzője. A TV-hez csatlakoztatás egyáltalán nem volt botor gondolat, hiszen Japánban a ‘60-as évek óta létezik extra kis méretű képcsöves hordozható TV.
A Sega a Nomaddal akarta bebiztosítani a Mega Drive piacvezető szerepét az amerikai kontinensen. Ugyanakkor a Segának nem voltak komoly tervei a kézikonzollal, hiszen még saját játéka sem volt. És mivel a Nintendo a Pokémon Red / Blue / Yellow-val csak még jobban dominálta a kézikonzolpiacot, ezért a Nomadnak esélye sem volt kitörni.
A kritikusok véleménye is inkább vegyes volt. A 179 dolláros indulóárat ugyan magasnak tartották, de mivel a Mega Drive komponenseit tartalmazta, ezért korának legfeljettebb kézikonzolja volt. Az amerikai változat kijelzővel volt ellátva, ami szép, és jól meg van világítva, de gyors mozgáskor elmodósik a kép, valamint a kis kijelzőn a részletgazdag grafikai elemek bizonyos részei elvesznek. Kritizálták a rosszul időzített megjelenést (A PlayStation és a Pokémon mellett egyáltalán nem maradt figyelem a Nomadra), valamint a rossz marketinget, hiszen a Sega sem hitt a sikerben. Annyira népszerű volt Amerikában a Mega Drive, de a Retro Gamer újságírója, Stuart Hunt szerint megfelelő marketing esetén a Nomad igazi alternatívája lehetett volna a Mega Drive-nak, amivel érdemben meghosszabbíthatta volna a játékok élettartamát.
Az szóba se jött, hogy Japánban széles körben lehessen kapni a kézikonzolt, hiszen ott bukás volt a Mega Drive. Ezért ott a Saturnra összpontosítottak, ami meglepő módon sikeres volt az ázsiai szigetországban. Az európai megjelenés meg az amerikai kudarc miatt maradt el.
Végszó gyanánt
Nos, ennyi volt a Sega történelem. Kevés rapszodikusabb cég van a Segánál a konzoltörténelemben, hiszen nem sok céggel esett meg, hogy egy igazi potenciált hagytak veszni. Meggyőződésem, hogy ha nem erőltették volna a japán szemléletet nyugatra, és elegendő időt szenteltek volna a konzolok fejlesztésére, akkor, ha nem is értek volna fel a PlayStationig és a Nintendóig, de egy kényelmes harmadik helyet maguknak tudhattak volna. Biztos hogy lett volna egy masszív játékosréteg, mely támogatta volna őket. Valamennyi konzoljában megvolt a lehetőség, nem beszélve a játékokról, melyek az esetek többségében magas minőséget képviseltek. Nem utolsósorban egyedi játékokat fejlesztettek, melyeknek a maguk hangulatvilágának köszönhetően a mai napig népes rajongótábora van.
A cikk az Animagazin 89. számában jelent meg. A magazin ingyenesen letölthető és olvasható itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése