Nintedo DS feltámasztása

 Úgy hozta a sors, hogy kaptam 2 darab első szériás Nintendo DS-t azzal a céllal, hogy rakjak össze egy működő példányt belőlük. Az első gép burkolata a zsanérnál egy leejtést követően eltört, de elméletileg más baja nem volt, míg a második nem volt törött, azonban a felső kijelzőn 3 helyen pixelhiba jelentkezett világos hátternél. Ez legjobban a Super Mario 64 DS indításakor látszott igazán. A feladat tehát az volt, hogy a törött donorgépből mentsek át egy kijelzőt a másik DS-be. Sajnos a törött gép nem akart bekapcsolni, így kérdéses volt a kijelzők állapota, de optimistán álltam a dolgokhoz. Eddig azonban DS-ben nem cseréltem kijelzőt, videót már korábban néztem róla, és láttam, hogy a DS modellek esetében ez eléggé problémás. Ugyanis hiába csak a felső részt kell szétszedni, a kijelző szalagkábele a zsanér részen keresztülvezetve csatlakozik az alaplaphoz, ami a konzol alsó részében található. Magyarán nem fogom tudni kivenni, amíg teljesen szét nem szedem az egész burkolatot, alul és felül is, mindezt rögtön két gépen is végig kell zongorázzam...

Bal oldalon a törött donor DS, mellette pedig a jobb állapotú, szétszerelés előtt

Aztán jött a megkönnyebbülés, ahogy utánanéztem a DS szétszedésének. Kiderült, hogy a kijelző a felső részben egy kis átjátszópanelbe van bekötve, tehát mindkét konzol esetében elég csak felül bontani a házat. Valójában a fentebb taglalt megoldás sem áll távol a valóságtól, mert a Nintendo már ezt a kevésbé praktikus megoldást kezdte alkalmazni a DS Lite-tól kezdve a 3DS-ig. Szerencse, hogy eddig kijelzőt nem kellett cseréljek ezekben. Ezt követően már több kedvvel fogtam hozzá a projektnek. Mindkét konzol felső részét elkezdtem bontani, először a felső képernyő körüli ütköző gumikat pattintottam ki a helyükről egy kicsi méretű laposfejű csavarhúzóval, majd pedig az alattuk lévő csavarokat távolítottam el.

Az első lépés...

A csavarokat takaró gumik elöregedtek. Az ép DS esetében ezek még épen maradtak, összeszerelést követően visszakerültek a helyükre.

A négy csavar eltávolítása után elkezdhettem szétpattintani a házat.

Ekkor mutatkozott meg, hogy ezek a gépek benne vannak a korban, ugyanis a donorgép esetében a gumik elkezdtek lebomlani, ahogy kipiszkáltam a helyükből, rögtön elvesztették a formájukat, nyúlóssá váltak. Ezt követően a burkolat elemei közt lévő résnél elkezdtem óvatosan szétpattintani az egészet. Ekkor feltárult a felső részek belseje:

Mint két tojás, csupán az egyik törött.

Itt jól látszott, hogy a kijelzőbe csatlakozó szalagkábel melyik panel felé veszi az irányt: ez az a bizonyos átjátszópanel, így azzal folytattam, hogy az ezt rögzítő csavart kiszedtem a helyéből.

A panelt felfordítva hozzáférünk a szalagkábelek csatlakozóihoz, amit óvatosan kell felnyitni.

Ezt követően ki tudtam emelni az áramkört, és elkezdhettem kinyitni a szalakgábeleket rögzítő csatlakozókat. Ezután a kábeleket kihúztam a helyükből. Fontos, hogy kettő kábel is csatlakozik a kijelzőből, a keskenyebbik felel a világításért.

Az egyik szalgkábel egy másik kisebb darabot rejtett maga alatt...

...ami a háttérvilágítást biztosítja a kijelzőhöz.

Az átjátszópanelt az alaplappal szintén egy szalagkábel köti össze. Ez egy ponton a kijelző hátuljára van ragasztva egy öntapadós felülettel. A kábelt ezen a ponton nagyon óvatosan fel kellett húzzam, ügyelve arra, hogy ne sérüljön.

A ragasztás a kábel sarka alatt található.

A kihúzott kijelzőt a burkolathoz belülről szintén egy öntapadós réteg tartotta a helyén. Ez felel azért, hogy a képernyő kicsit se lötyögjön, valamint hogy ne kerülhessen a plexi és a képernyő közé egyetlen szem por sem. Mivel ez a felület a képernyő körül található, úgy döntöttem, hogy egy csavarhúzóval óvatosan elkezdem kiemelni. Erre találtam is egy jó pontot, ahova a csavarhúzófejet be tudtam illeszteni, és elkezdhettem az eltávolítst:

A képernyő egyik sarkánál el lehet kezdeni óvatósan a kiemelést.

Az eddig taglalt lépéseket természetesen a másik konzollal is meg kellett ismételjem. Mikor mindkettő kijelzőt kiszabadítottam a helyéről, a törött burkolatú gép képernyőjét áthelyeztem a másikba. Eközben ügyeltem rá, hogy se a képernyő felületén, sem a plexi belső oldalán ne maradjon porszem, szerencsére 1-2 szem letörlése után a végeredmény jó lett. Ahogy a képen látható, volt némi kosz begyűlve a széleknél és a zsanéroknál, így ezt nedvestörlővel eltávolítottam. 

Jól látható, hogy nem volt makulátlan az illesztési pontoknál.

A zsanér részhez is beférkőzött a por az évek alatt.

Az első probléma ekkor jött: a Mario Kart matricás felső részt kellett volna ráhelyezzem (ez volt a kérés), de ahogy próbáltam összepattintani finoman, kis nyomás hatására letört a lejjebb látható darab. Ezt egyébként pont a másik gépről zsákmányoltam volna, így végül a másik fedél került vissza, annak sem volt baja. 

A donor DS műanyag burkolata elöregedett, ugyanis a legkisebb erőkifejtés hatására rögtön törni kezdett.

A kijelzőt ekkorára már csatlakoztattam, és minden összetevő a helyére került. Jöhetett a teszt, és a konzol menüjében minden bíztató volt, egyetlen hibás pixel sem fogadott, legalábbis a fehér háttérrel. Az öröm azonban nem tartott sokáig, ugyanis néhány játékkal kipróbálva rögtön szemet szúrt, hogy sötét színekkel az egyik pixel zölden világít, ami eléggé kilóg a sorból.

Itt azt hittem, hogy célegyenesben vagyok, tévedtem.

Azonban gyosran szemet szúrt a képernyő alján étkelenkedő zöld pont.

Ami csak még zavaróbb olyan játékoknál, ahol sötét színek vannak.

Viszont B terv szerencsére volt, ugyanis alul is, felül is pontosan ugyanaz a típusú képernyő van a DS-ben, ennek köszönhetően még egy dobásom volt hátra. Szétkaptam tehát a donorgép alsó részét (végül csak nem úsztam meg ezt a lépést), az alsó csavarok eltávolításakor vált világossá, hogy a műanyag ház többi része is el lehet öregedve, ugyanis a recsegő hangok arra utaltak, hogy a menetek éppen szétrepedtek, mikor a csavarokat kifelé tekertem. És ha már itt jártam, a kijelzővel együtt az egyik hátsó gombot is kiszedtem, ugyanis a másik gépen az egyik kissé meg volt sérülve, így kicseréltem egy teljesen ép darabra.

Alsó burkolat eltávolítva, a sérült vállgomb csere előtt.

Szinte az összes menet erre a sorsra jutott, szerencsére csak az egyébként is sérült donor DS háza volt ilyen állapotban.

Végül alul is kikötöttem a kijelzőt, óvatosan kiemeltem, annyi extra munka volt vele, hogy az elé ragasztott (csak öntapadós anyaggal), érintések érzékeléséért felelős digitizert is eltávolítottam. Viszabontottam a másik gép felső részét, a zöld pixelhibás képernyőt eltávolítottam, és a donor DS alsó képernyőjét beköltöztettem a helyére, és bekötöttem a szalgkábelt.

Az alaplapról lecsatlakoztattam a kijelzőt.

Az alsó kijelző, amint épp arra vár, hogy az új helyére kerüljön. Felette a digitizer, amit le kellett szedjek róla.

A szivacsra a felső résznél nincs szükség, így azt óvatosan eltávolítottam.

Végeztem vele egy gyors tesztet, ismét jónak bizonyult a DS menüjében, azonban sötét színekkel próbálva a történelem megismételte önmagát. Hamar észrevettem, hogy az egyik pixel sötétkéken világít abban az esetben, ha fekete, vagy hasonló árnyalatú színeket mutat a gép. Más színekkel általában jól működik, világosabbaknál sem volt gond. Ekkorára már nem maradt másik kijelzőm, amivel próbálkozhattam volna, így  arra jutottam, hogy ez maradjon benne, mert a sötétkék pixel a kisebbik rossz az összes közül.

Második próbálkozás, a szalagkábelt a kijelző hátuljához ragasztottam 2 csík kaptonszalaggal, hogy nem mozduljon el.

A V betű belsejében jól látszik a hibás, kéken világító pixel.

Az előző zöld szinte minden esetben rendkívül kilógott a sorból, a kék azonban tapasztalatom szerint jobban beolvadt a többi közé. A gyári képernyő pedig legalább 3 helyen volt hibás, így a hibás pixelek számát 2-vel csökkentettem. Egyik barátom említette eközben, hogy a netről rendelt, eredeti DS kijelzők több ízben is hibásan érkeztek, a koruk miatt sajnos jellemző, hogy nem túl megbízhatóak, emiatt az lett a projekt vége, hogy nem kísérleteztem további cserekijelzőkkel, hanem ebben a formájában visszaadtam a gépet.

Burkolat összepattintva, csavarok a helyükön, és a gumi ütközőket is visszakerültek.

Végső soron egy kevésbé hibás kijelzőre cseréltem ki a felsőt, valamint az egyik sérült hátsó gomb helyére és egy kifogástalan állapotú darab került. Így a rajta végzett munka nem volt hiábavaló, de azért kár, hogy a két rendelkezésre álló LCD közül mindkettőn volt egy-egy hiba. Végezetül a donor DS-t is sikerült bekapcsolni egy hosszas töltés után, így legalább megtudtam, hogy az alaplapja nagyon is működik, így egy nap talán új házba költöztetve még egy ép konzolt lehet belőle varázsolni. Levezetésnek pedig végre 20 év után kipróbáltam a Picto Chat-et. Anno nem ismertem más DS tulajt, de ennek a kedvéért elővettem a saját konzolom, hogy egy kicsit elszórakozzak vele.

A jó, a rossz, és a csúf, avagy 3 ezüst színű DS egy helyen.

Üdv ismét az élők sorában!