 MegjelenésNintendo DS Wii U Fejlesztő: Chunsoft Méret: 87,50 MB Platform  |
Mit tennél, ha egyszer Pokémonként ébrednél? Teszi fel a nagy kérdést a Pokémon franchise 2006-ban indult spinoff sorozata, a Mystery Dungeon. Az ekkorra már hatalmasra nőtt Pokémon univerzum a generációnkénti fő játékok mellett több spinoff játékot is megjelentetett, melyek változó minőségben ugyan, de egyedi formában mutatták be Pokémon világát. De az egyetlen olyan spinoff játék, mely sorozattá nőtte ki magát, az a Mystery Dungeon.
Amelyben ezúttal mi magunk is Pokémonok vagyunk. Egy olyan vidéken járunk ugyanis, ahol csak Pokémonok élnek. Tudnak az emberek létezéséről, de soha nem találkoztak velük. Mi magunk is emberek voltunk, ám valamilyen rejtélyes okból kifolyólag Pokémonná váltunk. És hogy melyik Pokémonná? Arra a játék elején kitöltendő rövid személyiségteszt ad választ, mely által a játék képet kap arról, hogy alaptermészetünk alapján melyik Pokémon áll hozzánk a legközelebb. Ezután választhatunk magunknak társat, mely nem lehet ugyanaz a Pokémon, mint aki mi vagyunk, ahogy ugyanaz a típusú sem. Tehát Charmander nem kaphat például Cyndaquilt vagy Torchicot társnak.
Amennyiben megalakult a csapat, azonnal meg is kapjuk az első küldetésünket, a Tiny Woodsban Butterfree mama elvesztette egy szem Caterpie kisfiát, aki leesett, egészen a legalsó szintig. Miközben lemegyünk hozzá, megismerjük a játék alapjait. Hiszen az erdőben különböző Pokémonok jelennek meg, támadnak ránk. Az A-gomb az egyszerű Tackle támadás, a menüben a Movesban láthatjuk a speciális, Pokémonunkra jellemző támadást. A játékban ugyanúgy fejlődünk, szintet lépünk, ezáltal erősebbek leszünk.
Ha sikerrel abszolváltuk az első mentőakciót, akkor leszünk egy csapat, és semmi más dolgunk nincs, mint várni az újabb küldetéseket. Ezen küldetések alatt valamennyi helyen megfordulunk, Pokémonokkal találkozunk, akikkel nemcsak megharcolhatunk, hanem össze is barátkozhatunk, így újabb csapattársakra tehetünk szert. Sokan hibának gondolják a játék repetitív mivoltát. Hiszen a játékmenet minden egyes küldetéssel ugyanaz. Bejárjuk a terepet, Pokémonokkal harcolunk, megmentjük a bajbajutottat, néha egy-egy különlegesség, és kész. Ám én még ennél is nagyobb bajnak tartom, hogy az egész játék túlságosan egyszerű. Mondjuk soha nem volt igazán jellemző a Pokémon játékokra a komplex harcrendszer, a taktika kidolgozása, de nem is ez volt a lényeg. De jelen esetben az egyszerűség nagyon kijön, hiszen jellemzően annyi a feladat, hogy elbánjunk az utunkban álló Pokémonnal. Később azért jönnek olyan érdekességek, mint rivális mentőcsapattal összemérni magunkat, amik adnak némi színezetet a küldetéseknek.
A játék igazi érdekessége azonban, hogy két szálon fut a történet. Egyrészt, teljesítjük a már fentebb említett küldetéseket, másrészt, betekintést nyerünk a Pokémonunk álmába, aminek köszönhetően lassan, fokozatosan fény derül arra, hogy hogyan is lettünk mi Pokémonok. Hősünk ugyanis semmire nem emlékszik az emberi mivoltából, vagy hogy hogyan lett Pokémon. Ezek a képek először nagyon homályosan jelennek meg álmában, majd később egyre több részlet jelenik meg, így egyre tisztább képet látunk. Hamar megviláglik, hogy ebben az egyik Pokémon, Gardevoir keze is benne van.
Azt gondolom, hogy ez adja a játék egyediségét, és bármennyire is repetitívek a küldetések, azért érdemes végigjátszani, hiszen már önmagában az egyedi hangulata okán is játszatja magát a játék. Azt viszont fontos tudni, hogy egy alapból Game Boy Advance-re fejlesztett játékkal van dolgunk, mely kapott egy Nintendo DS portot. Ebből kifolyólag nem is használja ki teljes mértékig a Nintendo DS egyediségét, mert példáuk az érintőképernyő használata meglehetősen pongyola. De azért kapott némi extrát a Red Rescue Teamhez képest. De személy szerint hibának tartom azt is, hogy a játék az alsó képernyőn jelenik meg. A felsőn tulajdonképpen csak információk jelennek meg a Pokémonunkról, vagy a helyszínről, ahol épp járunk. Megítélésem szerint kényelmesebb, ha a felső képernyőn látjuk a játékot, legalábbis nálam alapvető beállítás, hogy ha GBA játékkal játszok DS-en, akkor a játék a felső képernyőn jelenjen meg.
A zenék jól meg vannak írva, kifejezetten emeli a küldetések helyszínének miliőjét, hihetetlenül dallamos, könnyen megjegyezhetők, segít elmerülni a játékban. Tehát a hibái ellenére is érdemes játszani vele, egy nagyon érdekes sorozatot indított útjára a Blue Rescue Team, amivel mindenképp érdemes legalább egy próbát tenni.
 Grafika: 7/10 + Érdekes alapkoncepció 73% |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése