Megjelenés Japán: 2006. április 20. |
1996-ra már két része is kijött Itoi Shigesato játéksorozatának, a Mothernek, és mivel az eladási statisztikák nagyon is kedvezőek voltak, így egyértelműnek tűnt, hogy ideje lesz kiadni egy harmadik részt is, így trilógiává bővíteni, de egyszersmind végleg lezárni a sorozatot. Bár a játékot már 1994-ben elkezdték tervezni, és megmaradt mögött Itoi, mint projectvezető, és Iwata Satoru, mint producer, a kész mű mégis nagyon nehezen készült el, gyakorlatilag 11 évvel az előző rész után.
Mielőtt azonban magáról a játékról beszélnénk, érdemes megállni egy pillanatra, és megemlékezni Ágota Kristóf (illetve magyarul Kristóf Ágota), Svájcban élő, franciául író magyar írónőről. Kristóf 1935-ben született Csikvándon, és meglehetősen kemény gyerekkor után 1956-ban, 21 évesen családjával Svájcba menekült. Később elhagyta őket is, majd franciául kezdett tanulni és így írta meg műveit is. Eleinte a színház vonzotta, de sokkal jobban megtalálta a hangját, mint prózaíró, számtalan nyugtalanító, szomorú írás fűződik a nevéhez. De a legismertebb műve egyértelműen A nagy füzet, amely 1986-ban jelent meg. A nyers, naturalistán brutális írás egyszerű mondatokban, de nagyon árnyalt képekben mutatja be a háborúban megsemmisült országban egy ikerpár, Lucas és Claus szenvedéseit. A történet nem fukarkodik a háború borzalmainak leírásával, és azt is bemutatja, hogy gyerekszereplői hogyan mennek lelkileg tönkre. A könyvnek két folytatása is készült, A bizonyíték (1988) és A harmadik hazugság (1991), amelyek aztán Trilógia, Hazugság-trilógia vagy Füzet-trilógia néven egy közös műként tartatnak számon. Kristóf A nagy füzetért megkapta az ADELF (a frankofon írók szövetségének) Európa díját, amelyet 2001-ben Gottfried Keller-díj, majd 2008-ban Osztrák Állami Díj az európai irodalomért követett. Végül 2011-ben halt meg Neuchatelben.
Ágota Kristóf, a kép a tokiói Shin Kokuritsu Gekijou weblapjáról (https://www.nntt.jac.go.jp/english/staff/writer-playwriter-1/agota-kristof.html) származik.
Itoi olvasta a könyvet, és nem titkolta, hogy a fő inspirációja a Mother 3-hoz (azonfelül, hogy az eredeti két részt is folytatni akarta) A nagy füzet, de a játék fordulatait tekintve valószínűleg a teljes Trilógia volt. A játék főhőse Lucas, és útjának egyik központi motívuma, hogy eltűnt ikertestvérét, Claust keresi. A játék maga pedig idilli szigetvilágban játszódik, amelyet egyfajta militarista kapitalizmussal házaló ellenség keres meg és teszi tönkre. Ebből egyébként alapvetően látszik, hogy a játék teljesen más hangulatú lesz, mint előző részei.
A Mother 3 fejlesztése tehát már 1994-ben megkezdődött, először ezt is SNES-játéknak képzelték el, de még az első érdemi lépések megtétele előtt a fejlesztőgárda az új, szupersztárnak gondolt rendszerre, a Nintendo 64-re állt át, illetve sokkal inkább annak még készülőben lévő kiegészítőjére, a Nintendo 64 Disk Drive-ra, mint az egyik nyitócím. Nem tűnt rossz ötletnek, mert az N64 akkoriban még jól futott, az N64 DD pedig drasztikusan megnövelhette volna a játék méretét. Bár akkoriban a készülő művet Mother 3 és Earthbound 64 címen emlegette a világsajtó, a hivatalos címe Mother 3: Chimera Forest lett volna. Azonban Itoiék súlyosan elszámították magukat, mert a stáb ugyan profi volt a SNES kezelésében, de az N64 bonyolultabb rendszere, 3D grafikus megjelenítése új dolog volt nekik is, ami nagyon hátráltatta a munkát. Aztán a DD is komoly elmaradásokkal küszködött, így a játék végül sima N64 cartridge-re helyeződött át, és copyright-okok miatt átkeresztelték Fall of the Pig Kingre. Földi halandó végül csak 1999-ben, a Nintendo’s Spaceworld eseményen vethetett egy pillantást a demó verzióra, amivel játszani is lehetett. Bár a játékban a végül ténylegesen kiadott verzió karakterei szerepeltek, azt végül is nem lehet tudni, hogy már akkor is ez a történet lett volna. 2000-ben Iwata Satoru kivált a csapatból, a Nintendo pedig megkezdte a GameCube előzetes promócióját, aminek eredményeképp az N64 és az arra épp készülőben lévő játékok támogatása megszűnt. Ekkor a Mother 3 csúnyán hiányos, bugokkal tarkított, félig befejezett játék volt, esély sem volt rá, hogy ilyen formában bármikor kiadásra kerülhet, így hivatalosan is megszüntették a munkálatokat. Az eredeti, 64-es változat semmilyen formában nem maradt fent, egy-két promókép emlékeztet csak rá. Egy jó darabig úgy nézett ki, a világ végül mégis Mother 3 nélkül marad, végül azonban mégis megtört a jég. 2003-ban ugyanis a Nintendo kiadta az első két epizód kompilációs kiadását Game Boy Advance-re, Mother 1+2 néven, és ennek júniusi reklámjában hirtelen felbukkant a hír, hogy készül a Mother 3, akkoriban azonban semmilyen információt nem közöltek róla. A mű végül 2006-ban került piacra, szintén Game Boy Advance-re, mégpedig a HAL Laboratory, a Nintendo és a Brownie Brown fejlesztésében.
1996-os kép az eredeti Earthbound 64DD-ből (Forrás:Computer and Video Games 178. - idézve a tcrf.net oldalon)
Míg a sorozat első és második része hasonló történettel bírtak, de az azonos műfaj ellenére meglehetősen különböző játékstílussal, addig a harmadik rész stílusra nagyon hasonlít a másodikra, de a története minden szempontból egyedi. A kezdet kezdetén egy Tazmily nevű falut ismerhetünk meg, ahol az embereknek mindenük megvan, amire szükségük van, segítenek egymásnak, és még a pénz is ismeretlen fogalom. A falu raktáraiban nincs sok minden, de bármit elvehetünk. Aztán egy váratlan eseménysor felveri a dolgokat. És már itt látszik a különbség az első két játékkal, mert ez a sok esemény szinte pár perc játék után olyan tragédiákhoz vezet, ami az első két részben szinte soha nem (vagy legalábbis csak a vége felé) történt meg. Aztán megjelenik a rejtélyes Pigmask-hadsereg, akik egy új, boldogabb életet kínálnak a falusiaknak, ők pedig akár akarják, akár nem, meg is kapják ezt. Ezután továbbra sem érnek véget az érdekességek, az első három fejezet ugyanis más és más karakterek nézőpontjából mutatja be a történetet, másokat irányíthatunk, és gyakori, hogy ők és a velük megtörtént dolgok befolyásolják a többieket (amiket csak később tudunk meg és rendszerint humoros események folytán). Az állandó csapatunk csak a 4. fejezetre jön össze, az addigi irányítható karakterek jellemzően megtartják fontosságukat, de onnantól mellékszereplőként fognak tevékenykedni. Még érdekesebb, hogy a játék fő célját is csak a vége felé tudjuk majd meg.
A Mother 3 talán leghatásosabb eleme, hogy mennyire ügyesen keveri az előző részek bájos humorát egy nagyon nyomasztó történettel, és alighanem pont ez teszi kegyetlenül emlékezetessé. Mert igen, ezzel a játékkal nagyon rossz érzés játszani, mégpedig a legjobb értelemben. Főhősei nemcsak a Pigmaskok és az általuk irányított szörnyek által szenvednek, de saját magukkal is szembe kell nézniük. A játék egyik legemlékezetesebb pályája a lakatlan sziget, ahova hőseink sérülten kerülnek, a túlélésükhöz pedig meg kell enniük egy gyanús gombát. Ez természetesen egy drogos gomba, így embereink utána hallucinálják a sziget tájait, és a múltjukból előjövő traumák is kínozzák őket. És ez még mindig csak a kezdet, mert a játék vége felé egyre inkább sötétebb lesz. Érdekes elem, hogy Tazmily falu nemcsak megszenvedi a kapitalizmus térhódítását, de ahogy haladunk előre, úgy lesz nemcsak egyre barátságtalanabb, de üresebb is a hely, hiszen lassan mindenki a nagyvárosba költözik. Szerencsére humor is akad bőven: az ellenfelek is, a helyzetek is gyakran viccesek. Ebben a játékban egy majom és egy kutya is a játszható karakterek között van (és az utóbbi a főcsapat állandó tagja is, saját képességekkel). Célszerű elolvasni a táblákat, de a játékmechanika is sok lehetőséget ad poénkodásra. A gyógyítóhelyek ebben a játékban forróvizes fürdők, és bizony előfordul, hogy a barlangokban ajándékdobozokban lelünk fürdőket.
Játékmenet szempontjából a Mother 2 lehetett az alap, de így is elég sok újítást tartalmaz. Az ellenfelek már nemcsak látszanak, de némileg szabadabban mozognak is, és lehetőségünk van hátukba kerülni. Ilyenkor a harcképernyőn is nekünk háttal kezd az ellenfél, és persze ilyenkor az első támadásunkra sokkal védtelenebb. A főhősöknek nemcsak egyedi képességeik, de egyedi menüik is vannak. Ettől függetlenül sok történetelem visszatér az előző részekből, például az elektromos támadások visszafordítására használt Franklin Badge is fontos lesz, sőt, még egy pár szereplő is visszatér, még akkor is, ha mindez lehetetlennek látszik.
Az előző két részhez hasonlóan zeneileg ismét remekmű született, sok zene van, de mégis rengeteg melódia úgy készült, hogy egy korábbit más hangulattal, más lassúsággal, hangszínben játszanak el. Az utolsó fejezetben pedig a sorozat klasszikusait is hallhatjuk kiváló újraértelmezésben.
Úgy vélem, a Mother 3 abszolút a trilógia méltó, remekbeszabott és nagyon megviselő lezárása, az első pillanattól a döbbenetes végkifejletig minden a helyén van benne. Egyáltalán nem tartom olyan könnyed, minden sötétsége ellenére vidám játéknak, mint előzményeit, hanem kiváló ötvözete a sorozatnak önmagának és a korábban említett Ágota Kristóf világának, ami olyan keveréket ad, amit alighanem nem is fog megismételni senki. A mai napig egy jó játék, sokat adott az RPG műfajához (nem annyit, mint a második rész, de így is fejlesztett).
Itoi Shigesato ezt a játékot tartotta a sorozat zárásának, és nem is akart negyedik részt. Az Earthbound maga rengeteg játékot inspirált, gyakran a Mother 3-al közösen, de alapvetően ezek szinte mind főként a második részhez vezetnek vissza. Ha a Nintendo nem is, egy lelkes kis csapat nekiállt egy negyedik fanepizód készítésének, és bár a Nintendo alapvetően a címet kifogásolta, a játékot magát nem állították le, annak fejlesztése Oddity néven ment tovább... Ámde 2016 óta semmilyen hír nem született róla, így végül szinte bizonyos, hogy ez a project végleg megszűnt.
A cikk megírásához a saját ismereteim mellett az alábbi források nyújtottak segítséget:
Ágota Kristóf bejegyzése a Molyon | Ágota Kristóf - cultura.hu | Starman.net | Korabeli hír a játék megjelenéséről | Interjú a nemhivatalos fordítás készítőivel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése