 MegjelenésJapán: 1991. augusztus 30. Fejlesztő: Tokyo Shoseki Platform  |
Különleges hangulatuk van a régi sportjátékoknak. Azzal a grafikával, és hanggal, amit az akkori játékok tudtak, még érthetően nem a vizuális élmény volt a cél, hanem hogy a maga egyszerűségében a legjobban élvezzük az adott sportjátékot. A Super Tennis egy érdekes darabja ezen rétegnek.
A Super Nintendo megjelenése után nem sokkal jelent meg a játék, érezhetően még nem aknázták ki a konzol tudását, bár egy-két grafikai újdonságot már megvillantottak ebben a játékban is, ám egyértelműen a hangulata viszi el. Már akkor is tudtam, hogy egy forradalmi mesterműről van szó, de annyira szerettem játszani vele, hogy komolyabban elkezdtem érdeklődni a sport iránt, és egészen jól megismertem a szabályokat. A játék egyébként egyszerű, nincs is sok lehetőség benne. Játszhatunk egyedül, párban, vagy részt vehetünk a bajnokságban. Teljes játékot játszhatunk, mi választhatjuk meg, hogy hány szettet szeretnénk játszani. Tíz férfi, tíz női játékos közül választhatunk, olyan nevek vannak, akik a ’90-es évek elején mind nagy teniszklasszisok voltak. Ha kiválasztottuk a számunkra megfelelő játékost, háromféle pályán tehetjük próbára tudásunkat: kemény (beton), salak és fű. Az mindenképpen jó pontja a játéknak, hogy a labda ugyanúgy viselkedik a játékban, mint a valóságban. Vagyis kemény, és salakos pályán magasabbra pattan a labda, míg füvön alacsonyabbra. És akkor kezdődik a játék! Nyugodtan betehetünk valami zenét játék közben, ugyanis teljes csendben játszunk. Csak a narrátort hallhatjuk, meg egy-egy menet végén a közönség tapsát. A játék célja lényegében az, hogy úgy üssük át az ellenfél térfelére a labdát, hogy az ne tudja visszaütni, vagy hibára kényszerítsük, így kapunk pontot. Egy játékos akkor hibázik, amikor a vonalon kívülre, vagy hálóra üti a labdát. Ekkor 15 pontot kapunk, majd második győzelmünk után 30-at, majd harmadikra 40-et. És 40-en túl jár az első pont. Hat pontot kell összeütögetni, hogy egy szettet megnyerjünk. Az irányítás, és a játékosok fizikája eléggé érdekes. A Control Paddal mozgatjuk a karakterünket. Furcsa, hogy oldalra nagyon gyorsan mozognak a játékosok, míg előre vagy hátra lassan. Az A-, B-gombokkal szerválunk is ütünk normál módon, az Y-gombbal magasra ütjük a labdát, míg az X-szel szélesen, és erősen. Egyedüli, és páros meccsben 1, 3, 5 szettet lehet játszni, egy-egy meccs akár másfél órán át is tarthat. Bajnokságban egyenes kieséses rendszer van, és csak egy szettet játszunk. 16-an vagyunk egy ilyen játékban, és a világ 8 nagy teniszpályáján játszhatunk egy-egy bajnokságot, úgy mint Ausztrália (Melbourne), Brazília (Rio de Janeiro), vagy Franciaország (Párizs), de ugyanígy megtaláljuk a lehetőségek között Japánt, Kínát, az Egyesült Államokat, Angliát, vagy Afrika egy országát.
A játék ezzel szinte teljes egészében bemutatásra került. Összességében egy kellemes játékkal van dolgunk, kár, hogy csak Super Nintendóra jelent meg, és nem adták ki később Wii Virtual Console-ra, ahogy a NES-es sportjátékokat. A grafika kellemes, azért érződik, hogy az első időkből van, jól láthatóan ekkor még nem ismerték annyira a SNES technikai adottságait. De talán egy tenisz játék esetében nincs szükség olyan mindent elsörpő grafikai megoldásokra, ami miatt panaszkodhatnánk, az a játékosok kidolgozatlansága, jó részük ugyanúgy néz ki a játék alatt. A zene is hasonlóan egyszerű, ami meglepő, hogy a játék alatt semmi zene nem szól. Csak az opciók kiválasztásánál van zene, meg amikor a két játékos térfelet cserél, és amikor eredményt hirdetnek. Tehát nincs sok, de ami van, az kellemes, jó hallgatni. A kezelést könnyű megtanulni, viszont nehéz a játék, kemények a gépi játékosok, úgyhogy ha igazán profik akarunk lenni, sokat kell gyakorolni. Egy teniszhez mérten elegendő lehetőségeket tartalmaz a játék, ennél nem is kell több, ekkor még nem gondolkodtak különböző extrákban, mint például a mostani Mario sportjátékokban, ezt a produktumot a hangulata fogja elvinni. Különleges atmoszférát teremt maga körül, nyugodalmas játék, mely teljesen magával ragadhat. Akinek van Super Nintendója, annak ajánlom a játékot. Ha olcsón megtalálja, egy kellemes játékot vásárol, melynek ha ráérez a hangulatára, akár hozzám hasonlóan komolyabban elkezdheti érdekelni a sport.
Grafika: 6/10 + Kellemes játékélmény 77% |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése