2013. március 19., kedd

New Super Mario Bros. 2

Megjelenés

Japán: 2012. július 28.
Amerika: 2012. augusztus 19.
Európa: 2012. augusztus 17.

Fejlesztő: Nintendo EAD
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Platform
Játékmód: 1-2 játékos

Online: Nincs
StreetPass: Van
SpotPass: Van
Méret: 2.737 blokk

Ára: £39.99 / €44.99

Platform

"Aranylemez a nagyszobába"

Talán nem túlzás a paródia dal szövegével kezdeni, hiszen ha CD-khez hasonlóan játékok eladásai után is járna valami aranyminősítés, a Nintendo ki sem látszana belőlük. Iszonyú sok példányszámat adnak el egy-egy játékból, nem ritka a 10+ milliós összeladás. Sokan azzal kritizálják a Nintendót, hogy mindezt kevés innovációval érik el. Én sokáig nem tartottam olyan indokoltnak ezt a kritikát, de a New Super Mario Bros. 2-vel már nálam is elérték azt a szintet, amire már én is azt mondom, hogy jogosak a negatív fennhangok a játékkal szemben.

Igazából a fejlesztők egyáltalán nem akarták újítóvá tenni a játékot, csupán önmaguk kiparodizálása volt a cél. Rengeteg játékot adnak el, dől a pénz, hát miért ne tapasztalhatnák meg ugyanezt a játékosok is? Mindez nagyon szép, sőt még nevetnék is rajtuk, de az, hogy teljes áron adnak egy olyan játékot, melyen szemmel láthatóan nem dolgoztak sokat, hát az sajnos nem vicces. Ugyanis ez a játék rövid, de ami nagyobb gond az egyik legkönnyebb Mario játék, így kihívást se nagyon keressünk benne.

Él még az újdonság varázsa?

Ha már New Super Mario Bros. 2, akkor az ember várná az újdonságot, pedig csak arról van szó, hogy ez a DS-en indított New Super Mario Bros. széria folytatása. Akkoriban nagy ötletnek számított, hiszen visszahozták a közkedvelt 2D-s Mario platform játékokat, mindezt rendkívül kellemes grafikai megvalósítással, és Mario is szabadabban mozgott, mint a régi 2D-s érában. És mi sem bizonyítja jobban, hogy a Nintendo 64 elérkezésével nem ért véget a 2D-s platformerek aranykora, minthogy a NSMB-ből több, mint 30 millió példányt adtak el. A New Super Mario Bros. 2 öszességében egy kellemes játék, ám, hogy mennyi újítás van benne, az nézőpont kérdése. Ha különválasztjuk az asztali- és a kézikonzolos változatokat, akkor rá fogunk csodálkozni egy pár új dologra. Új pályák, új tárgyak, melyek mind megnövelhetik a játékélményt. Viszont egybevetjük a New Super Mario Bros. Wii-vel, akkor azt kell mondjam, hogy igencsak csínján bántak az innovációval, sőt kénytelenek leszünk azzal szembesülni, hogy pályákat, világtérképeket, zenéket egy az egyben a régebbi játékokból vettek át. És ami szintén kellemetlen, hogy alapjáraton csak hat világ elérhető, amit alig pár óra alatt végig lehet játszani. Extraként elérhető még gomba, virág, és csillag világ, melyeket titkos kijáratok felfedezésével lehet megnyitni, vagy a csillag világ Bowser legyőzése után válik elérhetővé, melybe csak akkor lehet bemenni ha van nálunk 90 csillagérme. Nem kis meglepetés volt számomra, hiszen tök ártatlanul megnyitottam 5 csillagért a rejtett Toad házakat, erre a legvégére kiderül, hogy csak akkor folytathatod a játékot a vége után, ha van nálad 90 csillagérme.

Mostani fejemmel azt tanácsolom mindenkinek, hogy mivel a játék tényleg nagyon könnyű, ezért a Toad házakat, betűzött pályákat senki ne nyissa meg, hanem előbb a csillag világot a legvégén, és majd utána, hogy meglegyen 100%-ra a játék. Életek felől egyáltalán nem kell aggódni, kizárt, hogy bárkinek is elfogyjon az összes, hiszen 100 érme után itt is kapunk életet, és ami az érméket illeti… Nos, abból BŐSÉGESEN van. Nem véletlen, hogy minden pálya után elmenti az abban összegyűjtött érmék számának rekordját, és mindenhol négyszámjegyű rekordot jegyez fel. Nekem valami 750 körül volt az egy pályán belüli rekordom, ezt úgy, hogy ott is elbénáztam, így biztosan nem lehetetlen 1000+ érmét összegyűjteni egy pálya alatt. Ebben segítségünkre lesz az Arany Tűzvirág, mely az összes téglát érmévé változtatja, valamint minden ellenségből 5-10-15…-50 érmét “sajtol ki”, attól függ, hogy hatósugarán belül hány ellenséget talál el. Egyébként a detonicáióját követő fény, és hangrobbanás megér egy misét, azt fantasztkusan megcsinálták. Az érmék gyűjtésében segít az aranyszínű gyűrű, melynek hatására minden egyes ellenség aranyszínű lesz, és érméket hagy maga mögött. Ennek környékén legtöbbször Koopa Troopa van, mellette ellenségek, melyeket, ha kilövünk a segítségével (tehát eldobjuk a Koopa páncélt), szintén rengeteg sok érme (5-10-15…-50) tulajdonosai lehetünk, és akkor még nem is beszéltünk a Koopa maga után hagyott érméiről. Nagyon ritka ugyan, de van Arany Gomba is, mely azonnal 100 érmét ír jóvá a számlánkon. Mondtam, hogy könnyű érméket szerezni. A játék folyton-folyvást azt sulykolja belénk, hogy gyűjtsünk össze 1 millió érmét. Hogy miért, azt nem tudom, ugyanis új címképernyőn kívül semmi új nem vár ránk. Sem az, hogy más karakterrel végigjátszhatjuk a játékot, sem új világ, sem úgy pálya, semmi. Pedig biztosan lehetett volna mit kitalálni mellé, nekem most csak így ennyi jutott eszembe.

De mégis...

Van valami a játékban, ami miatt újra és újra elővenné az ember. Ugyanis tetten érhető az a Mario-hangulat, ami miatt olyan nagy rajongótábora lett a játéknak. Az egyik nagy visszatérő tárgy, melynek személy szerint nagyon örültem, hogy az a Szuper Levél, mellyel ismét Mosómedve Marióvá válik hősünk, ennek köszönhetően ismét repülni tudunk (bár ugyanerre lehetett volna lehetőség a Super Mario 3D Land-ben, ám ott nem tudták megoldani, hogy Tanooki Mario repülni tudjon). Persze a Gomba, Tűzvirág nem maradhat ki. Azt kell mondjam, hogy igaza van a fejlesztőcégnek, hogy nem dolgoztak rajta sokat. A hangulat, a pályaelemek, a karakterek mozgásai adottak, egy kicsit nehezítsünk rajta, és máris kész a játék! És a nehezítés sem ér sokat, hiszen a rengeteg érme által életünk száma is nagyon gyorsan gyarapodik, így igen könnyen meglehet, hogy három számjegyűre rúghat. De szerencsére a játék lehetőséget ad arra, hogy felhőtlenül élvezzük annak menetét, így gyorsan elfelejtjük minden negatívumát, ugyanis a pályákon élvezet végigmenni, és ha itt-ott akad egy-két kihívás, azt most is nagy élmény megcsinálni. Ennek köszönhetjük, hogy akármennyire nincs benne semmi újdonság, élvezet végigvinni.

A fő játéknak akár ketten is nekivághatunk, ennek nagy hátránya, hogy partnerünknek is rendelkezni kell egy példánnyal a játékból, ugyanis a játék nem támogatja a Download Play-t (vagyis, hogy a másik fél játék nélkül rácsatlakozzon partnere játékába). Ezek után még kérdezi valaki, hogy miért önparódia a játék? Másrészt meg azt gondolom, hogy még ha csökkentett játékmódot is engedélyeznek (mint például a Mario Kart-ok esetében is), azt is legalább akkora élvezettel játszaná bárki, mint ha meglenne egy páldány a játékból, és teljes értékű többjátékos módot játszhatnának. És akkor ott van még a Coin Rush játékmód is, mely azért rejt egy-két nehézséget magában, hogy a magukat hardcore játékosoknak nevezett gamerek is megtalálják a nekik való kihívást. Ugyanis abban kisebb csoportokra vannak osztva a pályák, szám szerint három, melyeket a fő játékban is játszhatunk, ám igencsak meg vannak nehezítve. Nevéből adódóan fő cél, hogy minél több érmét összegyűjtsünk nehezített körülmények között. Itt robban csak igazán a kassza! Rengeteg sok érmét lehet összeszerezni, ugyanakkor nehézsége nemcsak abban rejlik, hogy a pályákon gyúrtak egy kicsit, hanem csak egyetlen egy életünk van, és ha bárhol meghalunk, a három pálya alatt, a legelejétől kezdjük újra (értsd: első pályától). És ha ez még nem elég, időből nagyon-nagyon kevés van, és bár vannak órák, melyek megnövelik az időt, de nagyon ügyesnek kell lenni, hogy a lehető legtöbb érmét összeszedjük, és az idő lejárta előtt célba érjünk. Ha esetleg meghalnánk, akkor sincs különösebb okunk mérgelődni, mert az addig összegyűjtött érmék is mennek a közös kasszába, ez is motiválhat minket, hogy ne adjuk fel. Alapból három csomagnyi pálya van, de a játék shop-jában további pakkokat vásárolhatunk ilyen 2-4 fontért darabját, ezek megnövelhetik a szavatosságot, játékidőt.

Külcsín, belbecs

Ezek után összegezzük a játékot. Grafikailag nagyon érdekesre sikeredett. Mivel 2D-s, ezért ne várjunk nagy vizuális forradalmat, sőt az egész eléggé egyedire sikeredett, amit én nem tudok sokra értékelni. Ugyanis a pályák alatt, ha 3D-sre változtatjuk a képet, akkor a háttér nem kerül térbe, hanem elhomályosodik. A kezelés rém könnyű, kis túlzással élve, akár NES controller is elég lenne az irányításhoz: A, B gomb ugrás, X, Y gomb gyorsulás és társai. A főjáték nagyon rövid, ahogy írtam már, ami motivációt adhat arra, hogy több tíz óránk legyen a játékba, az az összes csillagérme összegyűjtése, 1 millió érme összegyűjtése (bár ezt is inkább becsületből, mert extra nem jár vele), vagy hogy profik legyünk a Coin Rush-ban. Ha a Nintendo mindenképp 2D-s platformjátékban gondolkodik, én azzal tenném egyedivé, hogy nagyon hosszú lenne egy-egy pálya, és nagyon nehéz. Igazán akkor lenne meg a hangulata, ha meglenne az a feeling a régi Mariókból, hogy éppen hogy sikerült túljutni az adott részen. Emellé esetleg több checkpoint is beleférhet, de ez akkor sokat visszavenne a nehézségből. Sok új zene nincs, csak a rejtett világoknak van saját zenéjük, meg a Coin Rush-ban hallhatunk egy pár egyedi szerzeményt, de ezen kívül az összes zene ismerős az előző játékokból. Egyedüli újítás, hogy a pálya zenéje Athletic módban japán gyerekkórussal dúdoltatták fel, mely engem személy szerint idegesít. Ennek ellenére a játék mégis nagyon ott van, mert a hangulata igenis inspirálhat minket arra, hogy minden extrát összegyűjtsünk benne, és vérprofik legyünk benne. Ezzel lehetne nagyon jó is, akár kiváló a játék, de a hibái csak szimplán “jóra” minősítik le a produktumot. Ami nagy kár, mert ezt lehetett volna másképp is csinálni. Így azt mondom, hogy nem éri meg a teljes árát. Inkább várjatok valami akcióra, vagy ugyanezen az áron a Super Mario 3D Land nagyobb és tartalmasabb szórakozást nyújt.

Grafika: 6/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 6/10
Kihívás: 4/10
Zene / Hang: 7/10
Hangulat: 9/10

+ Könnyű kezelhetőség
+ Nagyon hangulatos
+ Élvezetes játékmenet
– Nagyon kevés újdonság
– Túlságosan könnyű

72%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése