 MegjelenésJapán: 2011. február 26. Fejlesztő: Nintendo Wi-Fi: Nincs Ára: £15.99 / €19.99 Platform  |
Európai szemmel igen furcsa népnek tűnhet a japán, hiszen legalább ugyanannyira rajonganak a virtuális világért, mint a valódiért, ha nem jobban. Rengeteg életszimulátor játék jelenik meg csak a szigetországban, ezek közül is a randiszimulátorok a legnépszerűbbek. Ennek lélektani okát most ne firtassuk, hiszen külön cikket lehetne szánni, de az tény, hogy világszerte egyre jobban elterjednek az ilyen jellegű játékok.
Emlékszik valaki a ’90-es évek második feléből a tamagotchi-ra? Meg merem kockáztatni, hogy egy civilizált ember nem volt a Földön, akinek ne lett volna ilyen kis szerkezete, jóformán az egész világot megbolondította, hogy lehet egy saját kisállatod. Valaki külön eltemette halott virtuális kedvencét. Ennek következő szintje a Sims, mely már sokkal fejlettebb volt, és a mai napig nagyon sokan rajonganak érte.
A Nintendo mindig is látott fantáziát az életszimulátorosdiban, és 2005-ben megjelent Nintendo DS-re a Nintendogs. A játék (?) hatalmas népszerűségre tett szert világszerte, közel 25 millió példányszámban értékesítették. Nem is csoda, hiszen mutassatok fel egy olyan embert, aki képes lenne ellenálllni egy aranyos kutyakölyöknek. Még velem is megszerettette a kutyákat, pedig nem vagyok egy nagy kutyabarát. Csak egyetlen egy, számomra esszenciális dolgot hiányoltam a játékból, amit a teszt tárgyát képező 3DS-es verzióban megkaptam. Igen, a macskákat. Végre lehet macskám is!
Az elődjéhez hasonlóan ez is három kiadásban jelent meg, az alábbiakban:
- French Bulldog & New Friends
- Golden Retriever & New Friends
- Toy Poodle & New Friends
Én a Toy Poodle-t választottam, egyszerűen nem bírok ellenállni nekik, annyira aranyosak. De egyébként mind a három játék egyenként mind a kilenc kutyafajtája megszerezhető, csak a “starter” kutyák (Pokémon ártalom) fajtája más. Tehát, amikor először játsszunk vele, akkor a kutyakereskedésben (Kennel) kezdünk. Rendelkezésünkre áll mind a kilenc kutyafajta, sőt, itt azt is kiválaszthatjuk, hogy milyen legyen a kutyák szőrzetmintája, illetve annak színe. 2.000 fontos kezdőtőkével indulunk, egy kutya akár 1.600 fontba is kerülhet. Szánjunk időt, hogy szétnézünk a kutyák között, ugyanis ő egy életre a társunk lesz: Nevet adunk neki, trükkökre tanítjuk, versenyeztetjük, etetjük, itatjuk, sétáltatjuk, fürdetjük, stb, három szóval: életünk részévé válik. A játék egyébként maximálisan kihasználja a 3DS adottságait. A grafika teljesen 3D-s, a mikrofonba beszélve tanítjuk meg a nevét, és különböző trükkökre, valamint a Stylussal simogatjuk meg, tehát rendkívül interaktív. Amikor először hazavisszük, ne ijedjünk meg, ha új kedvencünk kicsit meg van illetődve, hiszen egy teljesen új helyre került. Etessük meg, itassuk meg, adjunk neki nevet, simogassuk,hamar feloldódik, másnap már – kis túlzással élve – ő lesz az, aki tartja a pórázt, hogy vigyük el sétáltatni. Tegyünk eleget a kérésének. Fontos, hogy játékkal, labdázással, és sétáltatással megőrizzük kutyánk jó fizikai állapotát,ugyanis érdemes kutyánkat versenyeztetni, mert pénzt nyerhetünk, amiből finanszírozhatjuk az állatunk etetését, tisztán tartását, és nem utolsó sorban újabb háziállatot vehetünk. Maximum három kisállatunk lehet. Kezdetben csak kutyát tudunk venni, de hamar megjelennek a macskák is. Ők nem fajtára vannak osztva, hanem: Standard, Oriental és Long Hair. A Standard a házimacska, amit sokan tartunk otthon. Az oriental a fajtiszta, elsősorban sziámival találkozunk itt, míg a Long Hair, a hosszúszőrű macska.
Enni- innivalót, és egyéb játékokat a boltban tudunk venni. Innivalóból kétféle van: Palackozott víz, és tej, míg kajából meg háromféle: Konzerv, száraz, és diétás kutya- és macskakaja. Nem kicsit akadtam fenn a diétás állateledelen, egyrészt a játékban nem híznak el a háziállatok, másrészt meg a valóságban még életemben nem hallottam még ilyesmiről. Játékok tárháza meg igencsak széles: Focilabdától, frizbin, buborékfújón, teniszlabdán át a léggömbig szinte minden fellelhető. A Secondhand Shop-ban, tudjuk eladni azokat a tárgyakat, melyekre már nincs szükségünk, vagy amiből több van, és elég belőle csak egy. Ez is jó pénzkereseti forrás, amiből tudjuk háziállatunk etetését finanszírozni, valamint új állatokra is gyűjthetünk pénzt. Cserélni is lehet a használt üzletben.
Már a képekből is kiderülhet, hogy messze túlmutat a Tamagotchin, hiszen a kutyánk nagyon jól érzi magát, miközben simogatjuk, felcsillan a szeme, amikor nevén nevezzük, hiszen ezzel érzi, hogy ő nemcsak egy kutya a sok közül, hanem tartozik valahova. És ha összekovácsolódtunk, különböző trükkökre taníthatjuk: ül, fekszik, nyújtja a tappancsát, bukfencezik, stb. Tanítani érdemes is, hiszen ahogy korábban írtam, versenyre vihetjük kedvencünket. Háromféle verseny van a játékban: Az első a frizbidobó verseny. Eldobjuk a frizbit, a kutyánknak meg azelőtt kell elkapnia, mielőtt földet érne. Minél messzebbre dobjuk el, annál több pontot kapunk, ha pedig a levegőben kapja el kutyánk, akkor +1 pont a jutalmunk. A második verseny ilyen csalogató. Kell venni a boltban egy “Lure” nevű játékot melynek orsójára valamilyen csoda folytán több száz méter zsineg került, a végén meg valami érdekesség, ami felkeltünk kedvencünk érdeklődését. Feladatunk, hogy az orsóval a zsineget húzva elcsalogassuk a pálya végére, természetesen az nyer, aki a leggyorsabban ér be. Viszont, ha túl gyorsan húzzuk, akkor kikerül a kutyánk látószögéből, és megáll, elveszti az érdeklődését. A harmadik versenyben derül ki, hogy milyen gazdik vagyunk, ugyanis az az engedelmességi verseny. Kutyánknak kell a megadott parancsnak engedelmeskedni, és 20 másodpercig úgy is kell maradnia. Hogy ehhez miért kell az AR kártya, arra még nem jöttem rá.
Ha jó helyezéseket érünk el versenyeken, akkor hamar meglesz a három háziállatunk. Aztán, hogy mekkora a játék szavatossága, az már csak rajtunk múlik, hogy mennyire nőttek kedvenceink a szívünkhöz, mennyire gondoskodunk róluk. És nem árt megemlíteni a játék negatívumait, abból is van egy pár. Ami érdekes, hogy az állatok viselkedése nem mindig életszerű. Hiszen mutassatok fel egy olyan macskát, mely ennyire békésen tűri, ha fürdetik, és ennyire imád focizni. És amit tapasztaltam a törpeuszkáromnál, hogy amikor magamhoz hívom, hogy megsimogassam, és a képernyőhöz ugrik, akkor néha úgy tesz, mintha megállás nélkül tüsszentene, akár simogatom, akár nem, és csak akkor hagyja abba, ha lemászik a képernyőről. Csak nem a játék hibája? A grafika egyébként nagyon szép, az animáció elsőosztályú, az utca is valósággal elénk tárul, amikor sétáltatunk, de 3D-ben mégsem annyira szép.
Hogy kinek ajánlanám a játékot? Nagyon nehéz kérdés, mert engem, aminek nincs háziállata, és szeretne egyet, teljesen elvarázsolt. De akinek van valódi házikedvence, az legfeljebb ránéz a képernyőre, látja, hogy milyen aranyos, esetleg egy kicsit játszadozik vele, de nem tudnám elképzelni, hogy hosszabb ideig is ellegyen egy ilyen programmal, amikor van valódi kedvence, akivel még fizikai kontaktusba is léphet. De még akiknek meg is tetszik a játék, nekik sem javaslom, hogy teljes áron vegyék meg. Ugyanis ezekkel a casual programokkal az a helyzet, hogy csak egy rövid időre szórakoztat. Aztán, ha megunod, lehet, hogy soha többet nem veszed elő, mert nincs benne annyi lehetőség, mint egy Marióban, vagy Zeldában, nem ad életreszóló játékélményt. De amíg eljátszadozunk vele, és virtuális kedvencünket sajátunknak érezzük, addig nagyon jó szórakozást nyújt.
 Grafika: 8/10 + Végtelenül aranyos háziállatok 76% |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése