 MegjelenésJapán: 2012. április 26. Fejlesztő: ND Cube Irányítás: Wii Remote Platform  |
Hosszú – csaknem 5 éves – szünet után jelentkezik ismét a Mario Party sorozat. Ez a hosszú idő megfelelő arra, hogy átgondolják, hogy mi az, ami jó, és min kéne változatni. Azt már a trailerekből kiderült, hogy sok újítás lesz, de hogy fenekestül felforgassák az egészet, az azért meglepő.
Létezik a Party Mode, de merőben más szabályokkal. Egy járgányban ülünk mindnyájan, és együtt megyünk, bár az akciók csak azzal a játékossal történik, aki éppen dobott. Még nagy újítás, hogy ezentúl nem fix 4 fő a játékosok száma, hanem akár ketten játszatunk. Ez azért előny, mert sokan szidták a Mario Party-t, hogy unalmas, hogy mindig ki kell várni, hogy mi történik a gépi játékosokkal. Megoldották a problémát. Továbbra is dobókocka dobással dől el, hogy ki kezd egy körben. Az érmék eltűntek, lényegében a csillagok is, helyettük Mini Star-ok vannak. Ezek bizonyos mezőknél vannak, nem kell (nem is lehet) megvásárolni őket. Aki eléri őket, az annyi Mini Star-t kap, amennyit látunk: legalább 3at, de 5-öt, és 10-et is kaphatunk. Az érmék eltűnésének egy nagy hátránya van: Nincsenek se kapszulák, se orbok, semmilyen akció-gömböcske, ami érdekessé tenné a játékot. Helyette, ha kék mezőre lépünk, akkor előjön egy ajándék doboz, melyben extra kocka van, amivel 1-3-at, vagy 4-6-ot, esetleg 0-1-et dobhatunk. A dobozban rendszerint van egy második tárgy: ami egy Mini-játék. Ugyanis a másik nagy újítása, nem minden kör után kapjuk a mini-játékokat, hanem csak ha kék mezőre lépünk. Ezzel úgy, ahogy van, elrontották a Party Mode-ot. Mivel nincs a mezőkön annyi lehetőség, és mini-játékok is ritkán jönnek, ezért a Party mode lényegében abból áll, hogy felváltva dobunk a kockával, ha szerzünk minicsillagot, akkor örülünk, ha pedig minijátékot játszunk, akkor fel lehet ébredni. Az első pálya, a Toad Road a Mario Party széria fekete báránya. Iszonyú kevés lehetőség van a mezőkön, és annyira unalmas volt a játék, hogy ha kiadtam volna érte 13-14.000 forintot, szerintem fogtam volna a fejem. De az a nagy szerencse, hogy ezzel lényegében minden hátrányt felsoroltam.
A minijátékok esetében nem tudom, hogy csinálja a Nintendo, hogy ez már a 11. Mario Party (A GBA-sat, és a DS-eset is beleszámolva), de egyszerűen most is 80 olyan fantasztikus játékot hoztak össze, hogy élvezet őket külön játszani. És nincs két egyforma játék, legfeljebb csírájában emlékeztet valamelyik korábbi részben látott Minijátékhoz. Amíg lesz Mario Party, addig ez fogja alapból elvinni a sorozatot. Szerencsére a Party Mode többi tábláján játszva némileg jobb összképet mutat, de a Minijátékok körönkénti hiánya, és a különböző lehetőségek unalmassá tették a Party Mode-ot. Toad visszatért játékvezetőként! Az első két részben irányította az eseményeket, itt ismét eme rangban üdvözölhetjük őt. Bár inkább csak játékos lenne (különböző színű Toadok vezetik a játékot), mert iszonyúan szájbarágósan mondja el a szabályt, és minden egyes kör elején megállít, hogy ha például 4-nél többet dobsz, akkor eléred a Ministarokat, vagy másik példa, hogy ne dobj 3-at, mert Bowser mezőre lépsz. De ez annyira nyilvánvaló, és idegesítő, hogy ezt ennyire mondja, pláne, hogy igazából nem segít vele semmit, mivel nem lehet befolyásolni, hogy mennyit dobjunk. Már csak egy Hey! Listen!-féle beszólás hiányzik.
A Story-Mode-ot átnevezték Solo-ra, itt is van történet: A Mini-Star-ok az égen vannak. Marióék csodálják őket, épp Mario nézi teleszkóppal, amikor egy “jaa” felkiáltással (ahogy mondja, az elviszi a játék humorát) felfedez egy fekete lyuk szerűséget. Nem a semmibe vesznek a csillagok, Bowser szippantja a gépezetébe. Hőseink feladata, hogy az elvesztett csillagot visszaszerezzék. Végigmegyünk az öt pályán, mindegyikben, ha nyertünk, megküzdünk a főellenséggel (ha nem, újrakezdjük az adott pályát) majd a végén a Bowser táblán vívjuk meg a főcsatát. Hárman játszunk, aki a legtöbb Ministart összegyűjti egy pályán, az nyer.
A Minijátékok jóformán a Minigame módra korlátozódtak. Itt lehet egyedi beállításokkal játszani őket, az egyik kedvencem a Garden Battle. Az a lényege, hogy kapunk egy 5×5-ös kis földet, és adott 4 különböző formájú és méretű palánta. Aki megnyeri az adott minijátékot, az választhat egyet. Nem mindig a legnagyobbat kell kiválasztani, érdemes egy-egy alakzatot kihozni, ugyanis csak akkor nyerünk, ha teljesen betöltjük az 5×5-ös földet. A többi lehetőség az elmegy.
Vannak extra játékok, ezek közül egyértelműen a Goomba Bowling viszi a prímet. Nem az a szokványos bowling, 10 bábu helyett, 20 Goomba sétál egymás előtt, egy Koopa páncél szolgál tekegolyóként, és el kell találnunk a lehető legtöbb Goombát. Parádés lett a kivitelezés! Hasonlóan jó játék Castle Clear Out, ami olyan, mint a Tetris, csak színes golyókkal. Három színes golyót kapunk, ezeket kell úgy a többire tenni, hogy hat azonos színű egymással kapcsolatban levő golyó legyen. Külön jutalom jár, ha ez a hat azonos színű golyó egy vonalban van, vagy piramis-alakba kerülnek, mert ilyenkor a másik játékost szivatjuk meg extra golyókkal. A Shell Soccer egy érdekes foci-átirat. A Koopa-páncél a focilabda, és nincs kapu, hanem mindkét csapat (2×2-es csapatban játszunk) térfelének a végén hét Goomba van, az nyer, aki először találja el mind a hét Goombát, természetesen nem kell egyszerre. Nagyon érdekes a Perspective Mode. Itt 10 megadott minijátékot játszhatunk first person nézetből. Nagyon érdekessé teszi a játékot, egyben meg is nehezíti. A tizediket ember legyen a talpán, aki megcsinálja.
Minden egyes játékért Mario Party Point-ot kapunk, ezeket a Museum-ban válthatjuk be különböző tárgyakra. Vásárolhatunk különböző kocsikat, meghallgathatjuk a zenéket, hangokat, valamint csillagképeket is nézhetünk pontokért. Ugyanis a Ministarok egy-egy alakzatot hoznak ki. Érdekességképp egy-egy tűzijátékot ellőheti egy pontért. A Staff Credit-et is itt nézhetjük meg.
Mint kiderült, a hosszú szünet oka, hogy a sorozat eddigi részeit gyártó HudsonSoft-ot felvásárolta a Konami, és 2012. március 1-jén megszűnt a cég. A játékkészítési jogokat végül az Nd Cube kapta meg, ők csinálták a Wii Party-t is, ezért vannak apró utalások a Wii játékára. A grafika nagyon szép lett, talán kicsit gliccses, nagyon vissza akarták hozni a Super Mario Galaxy-feelinget, nem hiába a Mini-Star-ok. A kezeléssel ismét semmi gond, egyszerű játékok, nem szükséges bonyolult irányítás. A zene kellemes, abban nem tér el a régi Mario Party feelingtől. A hangulatát pedig vállukon viszik a minijátékok és az extra játékok. A Party Mode újításai nagyon rossz ötletek voltak, gyakorlatilag a főjátékon vérzett el az egész. Nagy kár, sokkal többet vártam tőle, miután láttam, hogy mennyi újítás lesz benne. Csak rossz irányba vitték el a sorozatot.
 Grafika: 10/10 + Nagyszerű Minijátékok 67% |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése