2016. június 10., péntek

Super Soccer

Megjelenés

Japán: 1991. december 13.
Amerika: 1992. május
Európa: 1992. június 4.

Fejlesztő: Human Entertainment
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Sport
Játékos: 1-2 játékos

Platform

Örvendjünk annak, hogy a magyar labdarúgó válogatott 44 év után ismét jelen van az Európa Bajnokságon. Ugyan lehet károgásokat olvasni szép számmal, hogy legalább megvan a biztos csapat, amelyik kiesik az első körben, de azért nem jó dolog ennyire negatívnak lenni. Másfelől meg merem kockáztatni, hogy azok is TV elé ülnek, amikor a magyar válogatott játszik, akik köszönőviszonyban sincsenek a focival. Én is úgy vagyok vele, hogy maximum az EB-t meg a VB-t nézem, meg esetleg elkapok egy-egy mérkőzést, amikor teniszt ígérnek az adott időpontra, de ott csúszás van vagy, vagy el is marad az adott meccs. De egyáltalán nem hoznak lázba. Ennek ellenére van néhány focis játékom, amit alkalomadtán előveszek, így vagyok a Super Soccer-rel is. Lássuk, miről is van szó.

Azért döntöttem focis játék tesztje mellett, mert azt gondolom, hogy konzolosként talán úgy fejezhetjük ki örömünket, hogy a magyar csapat is jelen van az EB-n, hogy jobban fókuszba kerülnek a labdarúgó szimulátorok. Akár játékon keresztül is kitanulhatjuk az adott sportágat, ha a szimuláció megfelelően élethű. Néhány hónapja keményen ócsároltam a NES-re megjelent Soccer játékot, és írtam ott is, hogy már a Super Soccer is lényegesen jobb, pedig majdhogynem SNES nyitócím volt. És tényleg így van, egy sokkal jobb focis szimulátorral van dolgunk, amivel már érdemes komolyan foglalkozni, még akkor is, ha első időkben mondjuk 22-0-ra kapunk ki. Egyetlen komoly hátránya van, hogy nem lehet nehézségi szintet beállítani, így akárcsak a Super Tennis, a Super Soccer is bevisz a mélyvízbe. És bizony, nem kegyelmeznek a gépi játékosok, komolyan elgondolkodtam azon, hogy ez a nehézségi szint nem-e veszi el a motivációt a kezdő játékosoktól? Főleg annak fényében, hogy mai a játékok ugye jóval könnyebbek, és a mai játékosok nem feltétlen vannak hozzászokva ahhoz, hogy egy játék nehéz legyen. A régi időkben egy játék sokkal nagyobb kihívást nyújtott, ezek végigvitele élményszámba ment. Hasonlóan a sportszimulációk esetében profinak lenni az adott játékban.

Két játékmód van a Super Soccer-ben, az Exhibition és a Tournament. Az Exhibition-ben lehet barátságos mérkőzéseket játszani. Kiválasztjuk a számunkra szimpatikus országot / csapatot. Láthatjuk mellettük az egyes jellemzőket, például gyorsaság, erő és védekezés. Érdekes már ezen a játékon keresztül is látni, hogy mennyit változott a labdarúgó csapatok erőviszonya, hiszen azokról az országokról, melyekről manapság sokat hallunk, azok a Super Soccer idejében nem voltak valami erősek. De például Hollandia, Brazília, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország már ekkor is etalonnak számítottak a fociban. Magyarország már itt sem volt játszható csapat. Be lehet állítani a csapat felállítását. Támadó- vagy védekező focit szeretnénk? Ami meglepő, hogy elég sok lehetőségünk van. Kezdő játékosoknak érdemes védekező felállást választani: 2 csatár, 3 középpályás és 5 hátvéd lesz így a csapatunkban. Emellett megválaszhatjuk, hogy hány perces legyen egy félidő. 1 és 99 perc között lehet választani, de tessék csínján bánni a magas értékekkel, ugyanis ez a játék valós időben számol vissza! Tehát ha valaki 99 percre állítja be, az készüljön fel 3 óra 18 percnyi focijátékra egyhuzamban. Másfelől meg személy szerint örülök ennek, mert soha nem értettem, hogy más focijátékok, akár a mai FIFA játékok is, miért számolnak vissza őrült sebességgel. Értem, hogy egy átlag játékos valószínűleg nem ülne végig egy valós idejű 2×45 perces játékot, de azt gondolom, hogy meg kell adni a lehetőséget annak, aki mégis szeretné ezzel is realisztikusabbá tenni a játékot magának. A Super Soccer kizárólag valós időben számol vissza. Azt gondolom, hogy kezdőknek érdemes 5 percre beállítani, amikor először játszottam vele, 10 percre állítottam be a félidők hosszúságát, és amikor már az 5. perc után 11-0 volt az állás a gép javára, akkor megköszöntem a lehetőséget, és nyomtam egy RESET-et.

Az az igazság, hogy bár a játék tényleg sokkal jobb, mint a NES-es Soccer, másik nagy hibája a nehézség mellett, hogy meglehetősen kaotikus. Nehéz átlátni, hogy ki kicsoda (azon túl, hogy a csapatok ruházata persze eltérő színezetű), de ami miatt egyedi a játékmenet az a kameraállás. Ugye megszokhattuk, hogy egy átlagos focijátékban lényegében oldalnézetből láthatjuk az eseményeket, hiszen a kamera a pálya hosszabb oldalán van. Itt meg a mi kapunk oldaláról szemlélhetjük az eseményeket. Ez önmagában egyedivé teszi a játékot, és bizony nehéz is megszokni. Rá is leszünk kényszerülve, mert a gép tényleg nem kegyelmez. Már írtam rá példát, hogy ha tényleg nem megy a játék, akkor sok-0 is lehet akár az eredmény. Elvileg minden szabály szerint megy, bár néha azt éreztem, hogy olyan gáncsolást is megenged a gép, amire a való életben akár piros lap is járna. Ha véget ér egy meccs, lehet újat kezdeni.

Ha nem sikerült dűlőre jutni, és döntetlen marad az állás büntetőket lehet rúgni. Itt is 5-5 lehetőség van mindkét csapatnak, mint a való életben. Alapvetően ugyanaz a funkciója, mint a teniszben a „Tie Break”-nek, ha a hosszabbítások után sem áll nyerésre egyik csapat sem, akkor jönnek a büntetők. Öt alkalommal lehet kapuba rúgni a csapatoknak egyenként, és amelyik csapat többször rúg gólt, az nyer. Ugyanezt lehet külön játékmódban játszani. A másik játékmód, mely a lényeg lenne, a Tournament, itt lehet bajnokságokon részt venni. Kissé furcsának tűnik a hasonlat, de „Mortal Kombat”-szerűen megy a bajnokság. Tehát nem egyenes kieséses rendszerben, hanem először a leggyengébb csapat ellen játszunk (Belgium), majd így megyünk az egyre erősebbek felé, míg el nem érjük a legerősebbeket, a németeket. Nincs mentés a játékban, így ha legyőzünk egy csapatot, kapunk egy kódot, azt kell beírni, ha a további csapattal szeretnénk játszani. A bajnokságban egy félidő 5 perc, és ha vesztettünk, természetesen újrakezdhetjük az adott meccset.

A játék annak ellenére, hogy kezdetleges, megvan a hangulata, amit külön emelnek a különböző Nintendo, Super Nintendo és Game Boy logóval ellátott reklámok a pályán. El is gondolkodtam, hogy ilyet a való életben miért nem látni soha? PlayStation logók voltak minden mennyiségben, de a Nintendo ily módon soha nem reklámozta magát. Viszont a grafika nem feltétlen mondható nagy eresztésnek, mivel mégiscsak az első SNES játékok között, ráadásul az egyedi kameraállást is szokni kell. Technikailag azt gondolom, hogy rendben van a játék, inkább a szabálytalanságokkal szembeni engedékenység, ami nem tetszett, egyébként el lehet játszani vele néha. Erre esetleg jó lehet, érdemes lehet beszerezni, de a későbbi SNES-es focis játékok fényében nem tudom elképzelni, hogy bárki is több órát töltene el ezzel a játékkal.

Grafika: 7/10
Játszhatóság: 8/10
Szavatosság: 6/10
Kihívás: 9/10
Zene és hangok: 5/10
Hangulat: 7/10

+ Korához képest fejlett játék
+ Könnyen megtanulható irányítás
+ Hangulatos játék
– Nem állítható nehézségi szint
– Nehezebben átlátható az egyedi kameraállás miatt

62%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése