2010. március 19., péntek

Super Paper Mario

Megjelenés

Wii
Japán: 2007. április 19.
Amerika: 2007. április 9.
Európa: 2007. szeptember 14.

Wii U
Japán: 2016. augusztus 3.
Amerika: 2016. június 16.
Európa: 2016. augusztus 11.

Fejlesztő: Intelligent Systems
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Kaland, RPG
Játékmód: Egy játékos

Irányítás: Wii Remote
Wi-Fi: Nincs
Méret: 708,50 MB

Ár: £17.99 / €19.99

Platform

A Paper Mario széria az egyik legméltatlanabbul kezelt játéksorozat. A SNES-es Super Mario RPG folytatásának szánt Paper Mario N64-re a konzol korszakának végén jelent meg, ezért nem kapott akkora média-nyilvánosságot, mint amekkorát megérdemelt volna. A GC-s folytatás a The Thousand-Year Door már szélesebb közben vált ismertté. És most itt van a Super Paper Mario, mely szakít az elődök hagyományaival, és talán nem is baj, ha nem ismerjük a sorozat előző tagjait.

Mi, Nintendo-tulajok, soha nem voltunk elkényeztetve 3rd party játékokkal, de erre javarészt nem is volt igényünk. Minek, amikor itt van Mario, Zelda, Pokémon, stb.? Mindig is ezek vitték fel az aktulális Nintendo konzol eladásait. És ez ma sincs másképp. A Nintendo ötlet-tára sosem szenvedett hiányt, az új játékoknak is megvan a maguk varázsa, és mindig vannak olyan elemek, melyek miatt megszeretjük az adott játékot. Nincs ez másképp a Super Paper Marióval sem, mely a Super Mario Galaxy előtt amolyan hiánypótló szerepet töltött be, de azért ez a játék jóval több annál.

A játék története kicsit tovább lett gondolva az előző Mariókhoz képest. Bowser elrabolta Peach Hercegnőt, sőt szemtanúi lehetünk az igen vicces kimenetelű esküvői szertartásuknak, hol Bowser alattvalói Goombák, Koopák, Hammer Brosok, éljenzenek az ifjú párnak. Bowser boldog, míg Peach értetlenül áll az egész előtt. Persze ezt a Mario fivérek sem nézik tétlenül, elmennek hát megmenteni Hercegnőt. Ám a történetnek itt még nincs vége. Bowser jobbkeze, Count Bleck az ifjú férj ellen fordul, és mindenkit beszippant a saját dimenziójába, kivéve Mariót. Így hősünkre hárul megmenteni Flipside-ot, ugyanis most nem a Gomba Királyság van veszélyben. És nemcsak Luigiékat kell kiszabadítani, hanem “az ellenségem ellensége a barátom” elven Bowsert és csapatát is.

Ahogy az elején írtam, a Super Paper Mario szakít a hagyományokkal, teljesen új értelmet ad a szériának. Sok mindent megőrzött az elődeiből, de legalább annyira letért az útról, így ha valaki ugyanazt a Paper Mariót várja, mint N64-en vagy GC-n, az csalódás érheti. Az irányítás nem túlzottan bonyolult, sőt a Nunchakura egyáltalán nincs szükség. A mozgásérzékelést is csak csírájában használja ki. A legnagyobb változás egyértelműen a 2D/3D közötti váltás.

És egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek hangzik, sőt! Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége! Még a játék elején megkapjuk a Flipside idős bölcsétől, Merlontól ezt a képességet, hogy átmegyünk 3D-be. Szükségünk is lesz rá, hiszen sokszor úgy jövünk rá a titok nyitjára csak, ha átmegyünk 3D-be. Emellett sok platform, ösvény nyílik meg előttünk, és míg 2D-ben úgy tűnik, hogy a falak egymáson vannak, ezek térben válnak egymástól. Viszont nem lehetünk határtalan ideig 3D-ben. Amikor átváltunk, akkor megjelenik egy Flip meter, mely folyamatosan csökken, és ha eléri a nullát, akkor életerőnk bánja, ugyanis eggyel csökken. Ezután újra feltöltődik a Flip Meter, és újra elkezd csökkenni. De ez csak Mario képessége. Mert bizony nemcsak ő az egyetlen játszható karakter.

Szám szerint négyen vannak:

  • Mario: Kezdetben csak őt irányíthatjuk, őt kapjuk meg kezdőkarakternek. Különleges képessége, hogy 2D-ből át tud menni 3D-be.
  • Peach: Mario után Peachet kapjuk meg. Őt egy különleges recept alapján készített levessel tudjuk felébreszteni. Különlegessége, hogy az esernyőjével sokáig tud lebegni a levegőben.
  • Bowser: Vele egy harc közben találkozunk, miután Mario legyőzte őt, Bowser kénytelen belátni, hogy ha ki akar szabulni Count Bleck karmai közül, össze kell fognia Marióval. Képessége a tűzköpés, és minden egyes támadása duplát sebez az ellenfelekre.
  • Luigi: Őt a játék vége fele szerezhetjük meg, igencsak el van rejtve, de fel lehet lelni. Félve bújkál az ellenség elől, de amikor meglátja Mariót, megnyugszik. Specialitása a nagy ugrás, de vigyázzunk vele, mert csúszik a lába.

Persze hőseink nincsenek egyedül. Társunk Tippi, és Pixl barátai. Tizenkét különböző pixl van. Mindegyiknek különleges tulajdonsága van, melyek mind segítenek kalandunkon. Az 1-es gombbal tudjuk aktiválni őket.

  • Throeau: Ő a legelső, akit megkapunk. Ha őt eldobjuk, akkor elkapja a tárgyat, valamint kapcsolókat megnyithatunk vele.
  • Boomer: Bombaként szolgál. Nagy előnye, hogy végtelen mennyiségben áll rendelkezésünkre, viszont, egyszerre csak egyet használhatunk, és csak akkor használhatjuk fel a következőt, ha az előző már felrobbant.
  • Slim: A fogyókúra eredménye: Mario képes olyan sovány lenni, hogy kétszer kell ránézni, hogy egyszer észrevegyük. Amikor Mario áll, akkor teljesen láthatatlan. Vannak helyek, melyeken csak így lehet átmenni.
  • Thudley: A súly-alakú pixl használata egyszerű. Aktiválása után képesek vagyunk a Ground Poundra, melyre magyarul a legjobb szó talán a taposás.
  • Carrie: Előfordulhat, hogy egy olyan pályán találjuk magunkat, melynek útja tüskékkel van kikövezve. Ekkor Carrie a mi pixl-ünk, altiválásával ráállunk, és rajta utazva bárhova, bármeddig mehetünk.
  • Barry: Barry megszerzése nem feltétlen szükséges a játék végigviteléhez. Tippeket ad, hogy jussunk be Francis kastélyához. Ha legyőztük őt, csatlakozik hozzánk, megvéd az ellenfelektől, tüskéivel sebzi őket.
  • Fleep: Vele különleges helyen találkozunk, a WC-ben. Egy könyvre van szüksége, amit nekünk kell elvinni neki. Abban a könyvben benne van az a varázsige, mellyel titkos jeleket tud megfejteni, ezzel segít rajtunk.
  • Cudge: Kalapács alakjából egyértelműen ki lehet következtetni, hogy miként funkcionál. Igazán nagy, és nehéz tárgyakat lehet eltörni vele.
  • Dottie: Ez a kis kör alakú pixl Mariót és barátait nagyon kicsivé változtatja, ezáltal be tudunk menni alacsony bejáraton, vagy a vizen tudunk járni vele.
  • Piccolo: Ezen pixl használata is opcionális. Ha valamilyen hang szűrődik a messzi távolból, megmondja, hogy honnan van, és mi az.
  • Dashell: Őt a legnehezebb megszerezni, viszont annál hasznosabb. Vele extra sebességgel megyünk végig a pályákon.

Emellett sok segítőnk lesz a játékban. Mindenek előtt Flipside idős bölcse, Merlon. De rendelkezésünkre áll egy szálloda, ahol 5 érméért megszállhatunk egy éjszaka. Ha kialudtuk magunkat, akkor az összes életerőnket visszanyerjük. Mindemellett ott van a bolt, ahol igen hasznos dolgokat vehetünk, mint például Shroom Shake, POW Block, meg sok minden, amitől van nő az életerőnk, vagy az ellenfelünket gyengítjük. Flipside-ban taáljuk még a jósnőt is, akihez érdemes akkor menni, amikor elakadtunk, ő mindig megmondja, hogy merre fogunk továbbmenni. Persze nem ingyen. Ami még hasznos, az a kifőzde, ahol szinte mindenféle tárgyből képes ételt főzni nekünk a szakácsnő, melyek rendszerint segítenek. Nála sokszor beugrottam, hogy Sugarnak becézi Mariót, és többször gondolkodtam azon, hogy honnan szerzek én cukrot? Erre legalább fél óra ment el, mire visszamentem, mindent megtaláltam, csak cukrot nem… Ekkor esett le, hogy engem hív sugar-nek. Szóval hasznos város a Flipside.

Persze Count Bleck sincs egyedül. Mellette van a titkárnője, Nastasia. Az örök viccelődő Dimento, az erőművész O’Chunks, és a “szépséges” Mimi.

Mivel ez a játék lényegében platform, sokat veszített RPG-s jellegéből, de legalább annyit meg is őrzött belőle. Megmaradtak olyan dolgok, mint például az életerő, támadóerő, vagy sebzőpontok, ebből következik az, hogy karakterünk szinteket fog fejlődni. Én amit nagy előnyének tartok a játéknak, hogy nem kell fennakadni, és órákig fejlesztgetni karakterünket, hanem mehetünk folyamatosan. Ennek két oka van. A szintfejlődés igazából nagyon kicsi, valamint az ellenfelek ereje nem nő. Saját RPG-elem ugye, hogy mi is fejlődünk, és utunk során az ellenfelek élet- és támadóereje is egyre nagyobb. Ennél a játéknál meg ugyanolyan szinten maradnak az ellenfelek, így az “életerő-jelenség” sem 100%-osan RPG-s ennél a játéknál. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdemes fejleszteni, hisz így is sok mindenünk fog fejlődni kalandunk során.

És hogy miben vesztett RPG-s mivoltából? Sajnos búcsút inthetünk a körökre osztott harcoknak. Nagy kár érte, mert az előző Paper Mariókban nagyon jól megcsinálták. Illetve egy körökre osztott harc van a 7-2 pályán, amikor Chain Chompot kell legyőzni meglehetősen igazságtalan körülmények között. Ehelyett az ellenfél fejére kell ugrani. Hogy ezt most jó volt lecserélni, vagy nem, mindkét oldalon van igazság. Nem volt jó lecserélni, mert sokan pont emiatt szerették a Paper Mario sorozatot. Viszont, akik azt mondják, hogy jó lecserélni, azt is meg lehet érteni, hisz ők azt mondhatnák, hogy így “Mariósabb” lett a játék. Én az előbbiek pártját fogom, hisz pont ettől volt egyedi, egyéni a sorozat. Még egy ponton vesztett RPG-s jellegéből a játék, nevezetesen hogy pályák vannak a játékban. Méghozzá az ősrégi Mario játékból megszokott 8 világ, 4 pálya. Illetve itt a világokat fejezetnek hívják. Szavatosság terén nem olyan nagy, hisz írtam korábban, hogy vannak olyan pályák, melyeket 2-3 perc alatt lehet teljesíteni. Persze lesznek majd pepecselősebb pályák. Nekem a fősztorit egy kis mellékággal pontosan 21 órába telt végigvinni. Ebbe beletartozik az is, hogy ha már végképp elakadtam, akkor netes segítséghez fordultam, vagy ha MSN-en írtak rám, akkor lepauzáltam a játékot, és ezt is beszámítja a gép. Sőt, ha jól tudom, egyszer 2 órára is volt szüneteltetve a játék, így a teljes játékidőt olyan 15-16 órásra tippelem. Viszont, ha 100%-ra törekszünk, akkor ez a játékidő jelentősen ki fog tolódni a sok mellékküldetésnek köszönhetően.

Hát, nem a grafika lesz az, amitől állunkat leejtve fogunk játszani. Igazából már ezen is látszik, hogy az egész játék komolytalan. Semmi komoly grafikai megvalósítás nincs. Nagyon jól átvált 2D-ből 3D-be, de azontúl semmi. A karaktereken felesleges fennakadni, a játékélmény részét képezik, hogy így néznek ki. Akármennyire is mondanánk, hogy 2007-ben ez véresen kevés, el kell fogadni, hogy szándékosan lett leegyszerűsítve a megjelenítés. Az meg, hogy karaktereink nem beszélnek, azon már meg sem lehet lepődni.

A grafika egyszerűségéből kifolyólag a zene sem lett valami komoly. A hangszerelés rendkívül egyszerű, viszont a dallamvilág annál fantasztikusabb. Ez is fémjelzi a játék nagyszerűségének a titkát. Ugyanis ezt a játékot egyértelműen a hangulata viszi el. A humoros történet, a hozzáillő zene, grafikai megjelenítés, ezek így együtt az egekig emelik a hangulatot, és szórakoztatóvá teszik a játékot.

Az, hogy ki találja meg a játékban a számítását, nehéz lenne megmondani, hisz tartalmaz mind RPG-s mind platformos elemeket, de nem eleget, hogy az egyik stílus elkötelezett híve is nagyon szeresse ezt a játékot, de ha mindkét stílus rajongói is engednek a 21-ből, akkor simán élvezhetik a játékot. Sőt aki olyan, mint én, hogy egyik stílusnak sem szerelmese, az kifejezetten szeretni fogják ezt a játékot. Mario rajongónak kötelező vétel ez a játék, hisz van annyira tartalmas, hogy új ötletekkel legyen megbombázva, új oldalról legyen Mario megmutatva, új értelmet nyer a sorozat. Akkor 2007-ben nagyon jó volt ez a játék arra, hogy a Super Mario Galaxy megjelenéséig elüssük az időt, ma meg arra fantasztikus, hogy egy nagyon jó játékkal szórakozzunk. Ha nem egy stílust keresel a játékban, szereted a Mario játékokat, emellett bírod a Nintendo pozitív értelemben vett elmebetegségeit, akkor nagyon fogod szeretni ezt a játékot.

Grafika: 8/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 8/10
Kihívás: 6/10
Zene/hang: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Elképesztően humoros
+ Egyszerű, de mégis nagyszerű
+ Egyedi zene
– Tapasztalt játékosoknak túl könnyű
– Pár dolog nem az előnyére változott

86%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése