2008. szeptember 14., vasárnap

Zelda II: The Adventure of Link

Megjelenés

Nintendo Entertainment System
Japán: 1987. január 14.
Amerika: 1988. december
Európa: 1988. november 26.

Wii
Japán: 2007. január 23.
Amerika: 2007. június 4.
Európa: 2007. február 9.

Nintendo 3DS
Ambassadoroknak: 2011. szeptember 1.
Japán: 2012. június 6.
Amerika: 2012. november 22.
Európa: 2012. szeptember 13.

Wii U
Japán: 2013, szeptember 11.
Amerika: 2013. szeptember 12.
Európa: 2013. szeptember 26.

Fejlesztő: Nintendo
Kiadó: Nintendo
Műfaj: Akció RPG
Játékmód: 1 játékos

Ár
Wii: 500 Nintendo pont
Nintendo 3DS: £4.49 / €4.99
Wii U: £3.49 / €4.99

Méret
Wii: n/a
Nintendo 3DS: 66 blokk
Wii U: 34,91 MB

Platform

Ha egy játék sikeres, akkor azt szokás folytatni. Márpedig a The Legend of Zelda esetében egy sikeres játékról beszélünk, így evidens volt, hogy kapjon folytatást, mely nem váratott magára sokáig. Egy játék folytatásának két módja van. Vagy haladnak a jól bevált úton, vagy egy teljesen új irányba indulnak el, vállalva az esetleges kockázatokat. A Zelda II esetében az utóbbi valósul meg. Az egészet szinte teljesen elölről kezdték, és valami teljesen mást kaptunk. És hogy jó-e nekünk ez? Az alábbi sorokból kiderül.

Már a játék története is elég érdekes. Alig pár évvel az első Zelda játék után játszódik, Link nemrég töltötte be a 17. életévét. Úgy tűnik az első Zeldában a Ganon felett aratott győzelmünk nem volt tartós, mert ismét visszatér. De most úgy döntött, hogy nem ő vág vissza Linknek, hanem árnyékból elkészíti Link tökéletes mását, és vele próbálja megölni Linket. Tehát a végső főellenség mi magunk leszünk. Impa, Zelda dadája nem akarta, hogy Zelda hercegnő ismét közbelépjen, ezért úgy döntött, hogy altató-átkot szór Zeldára. Erről Ganon tudomást szerez, és azt is megtudja, hogy az átok a Triforce of Courage-dzsel törhető meg, ezért elrabolja azt. Tehát a feladatunk bejárni a hét Dungeont (mert ennyi van a játékban) és önmagunkkal megküzdve megszerezzük a Triforce of Courage-et, és megtörni Zelda felett az átkot

A készítők félredobták az akció-kaland jelleget, és kihoztak egy Castlevania-féle RPG-t. A legérdekesebb, hogy kétféle irányítása van a játéknak: Megmaradt a felülnézetes tér, amikor a Hyrule térképen vagyunk. De a térképen mozognak bizonyos ellenfelek. Ha ezek megtámadnak, akkor oldalnézetesre vált a kép, és abban a kis helyben vagyunk, ahol megtámadtak minket. Egy nagyobb ls egy kisebb ellenfél van a világtérképen, az határozza meg az adott pálya nehézségét. Érdemes ölni az ellenfeleket, mert most nem szíveket, rúpiákat kapunk, hanem tapasztalati pontokat. Hogy mik ezek?

Tehát minden ellenfél megöléséért tapasztalati pontokat kapunk. De hogy mennyit, az az ellenfél nehézsége határozza meg. A skála elég széles: 2-től egészen 200-ig terjed, de a főellenségekért, akár 1000-1500 pontot is kaphatunk. Itt említeném meg, hogy ez az egyetlen olyan Zelda játék, ahol nincsenek szívek, és nem a szívek jelzik az életerőnket, hanem egy piros csík. És a piros mellett balra van egy fehér csík, mely a varázserőnket mutatja. És van mellette balra egy kard. A mellette levő szám a támadóerőnket jelzi. A lényeg az, hogy ha összegyűjtünk egy bizonyos mennyiségű tapasztalati pontot, akkor Link fejlődik egy szintet. Hogy épp a támadóerő, a varázserő vagy az életerő fejlődik, azt a gép határozza meg. 50 pont az első elvárandó szint, de ez a végére akár 8000-re is felcsúszhat. Tehát, ha elérjük az 50 pontot, akkor fejlődünk egy szintet, utána 100 pontot kell elérni, majd 150-et és így tovább. Mint írtam korábban a tapasztalati pontrendszer borzalmas. Az odáig rendben van, hogy ellenfelek megölésével kapunk pontokat, meg itt-ott zsákra bukkanhatunk, ahol extra mennyiségű pont van, de sajnos vannak olyan ellenfelek, melyek pontokat vesznek el, ha megsebeznek. A másik nagy probléma, hogy életeket számol a gép. És ha elvesztjük az összes életet, akkor az addig megszerezett pontjaink lenullázódnak (a szintek természetesen megmaradnak). Ez a játék elején annyira még nem is lenne baj, mert akkor még hellyel-közzel lehet korrigálni a hibáinkon, de a végére nagyon bedurvul az egész! Egyre gyakrabban jelennek meg olyan ellenfelek, melyek pontokat vesznek, és olyan magasak lesznek az elvárandó pontok, hogy a játékos esetleg elvesztheti a motivációját arra, hogy gyűjtse a pontokat. Én legalábbis így jártam. Maga a játék, a végére is kegyetlen nehéz lesz, és az egész fejlődés akár értelmét is veszítheti, mert elég egy hiba, és az akár végzetes is lehet, és akkor hiába vagyunk már a maximum 8-as szintű életerőn. Mert a maximális támadó-, varázs-, és életerőszint a 8-as. A maximálisan összegyűjthető pont a 8000. Nem tudom, hogy mennyire jellemző az RPG-kre, hogy vannak ellenfelek, melyek pontokat vesznek el, de nagyon megnehezíti a dolgunkat. Még azt fontos tudni, hogy a varázserőszint növelésével nem maga a varázs ereje növekszik meg, hanem kevesebb csíkot fog elvenni ugyanannyi varázserő.

Ami újítás, hogy megjelennek a városok! Ez az első Zelda játék, ahol városokkal, emberekkel találkozhatunk. Nyolc város van, Mido, Rauru, Ruto, Darunia, Nabooru, Saria, Kasuto és Old Kasuto. Néhány név az Ocarina of Time-ból ismerős lehet. Mivel NES-ről van szó, ezért eléggé kezdetlegesen megrajzolt emberekkel találkozhatunk, négy féle van belőlük: Az idős asszony, a férfi, a vizet hordó nő és a fiatal lány. Meg itt-ott gyerekekkel is találkozhatunk. Városon belül küldetéseket lehet végrehajtani, de ezek annyira egyszerűek, bárgyúak, hogy szerintem ennél többet simán ki lehet hozni. Ilyenek vannak például, hogy a lány azt mondja, hogy „I lost my Mirror” Nem tudom, ki hogy van vele, de kinek jutna eszébe megkeresni a lány tükrét? Mindegy, az a lényeg, hogy ha megtaláljuk neki, akkor a nagyapja megtanít nekünk egy varázslatot. A legviccesebb, amikor egy másik városban egy lány azzal jön, hogy „I am Thirsty” És ha megitatjuk, akkor a nagyapjától szintén tanulunk valami varázslatot. Az egyetlen komoly küldetés a Darunia Townban van, egy szülő elvesztette kisfiát, és keressük meg neki. Jól elkeveredett, mert a labirintusban van! És igen, itt említettem a varázslatokat, melyekhez a varázserőszint szükséges. Ezeket városokban lehet megtanulni. Nyolc varázslat van:

  • Shield: Pirosra vált Link ruhája, megduplázza a védezési képességét. Ezt a Rauru Townban tanuljuk meg.
  • Jump: Link kétszer olyan magasra tud ugrani. Ezt a Ruto Townban tanuljuk meg.
  • Life: Három csíkkal megnöveli az életerőnket. Ezt a Saria Townban tanuljuk meg.
  • Fairy: Tündérré változunk, ezáltal repülni tudunk. Ezt a Mida Townban tanuljuk meg.
  • Fire: Tüzet lő ki a kard. Némely ellenfeleket csak így lehet megölni. Ezt a Nabooru Village-ben tanuljuk meg.
  • Reflect: A pajzs sokkal ellenállóbb lesz, valamint a varázstámadásokat visszaveri. Ezt a Darunia Townban tanuljuk meg.
  • Spell: Varázsigét mond vele Link, ezáltal a láthatatlan ellenfelek láthatóak lesznek, valamint a Bubble-okat Bottá változtatja (természetesen nem a faágra gondolok, ez egy ellenfél neve). A Kasuto Townban tanuljuk meg.
  • Thunder: Ezzel ébresztük fel Thunderbirdöt a Great Palace-ban, valamint mindenkit megöl, aki a képernyőn van. Ezt az Old Kasuto Townban tanuljuk meg.

Ezeket úgy lehet aktiválni, hogy ha megnyomjuk a START-gombot, amikor Link oldalnézetben van, kiválasztjuk azt a varázslatot, amit aktiválni szeretnénk, megint megnyomjuk a START-gombot, és utána a SELECT gombbal aktiváljuk őket.

A játék célja, hogy az első 6 Palace-ban a főellenségek legyőzésével megszerezzük a hat követ, melyek segítségével megnyílik a Great Palace. Tehát a játék összességében 7 Palace-ból áll. Ezek nehézségei változóak. Nem érdemes azonnal nekimenni az első Palace-nak, érdemes előbb egy kicsit fejleszteni magunkat, mert nagyon nehéz lesz. Aztán a harmadik, negyedik, ötödik Palace szerintem nagyon könnyűre sikeredett, majd a hatodik nagyon nehézzé válik. A Great Palace-hoz meg eljutni is nagyon nehéz, nemhogy végigvinni azt! A városokon és Palace-okon kívül találkozunk még sivatagokkal, folyóval, temetővel és Death Mountainnel, erdővel. A Palace-okban lehet tárgyakat szerezni, melyek segítenek útjainkon. Ezek a következők:

  • Gyertya: Megvilágítja a sötét barlangokat, ezáltal láthatóak lesznek az ellenfelek. Az első Palace-ban lehet megszerezni.
  • Szobor: Egy kisebb küldetés a Ruto Townban, egy család a kincsét vesztette el, melyet ez a szobor képez. Ha visszajuttatjuk hozzájuk, akkor megtanítják nekünk a Jump Spellt. A Desert Cave-ben találjuk meg.
  • Kesztyű: Ennek segítségével Link szét tudja törni a kőtömböket. A második Palace-ban szerezhetjük meg.
  • Kalapács: A világtérképen az utunkat akadályozó kőtömböket tudjuk szétverni vele. A Death Mountainban található meg.
  • Tutaj: Vizen tudunk menni rajta. A harmadik Palace-ban kapjuk meg.
  • Csizma: Link a vizen tud járni a segítségével. A negyedik Palace-ban található meg.
  • Furulya: Egy ősi Hyliai dallamot lehet vele eljátszani, mellyel a tengeri pókot tüntetjük el, ami elállja a Dangerous Hyulre bejáratát. Az ötödik Palace-ban szerezhető meg.
  • Kereszt: Láthatjuk vele a szellemeket. A hatodik Palace-ban lelhető fel.
  • Varázskulcs: Az összes ajtót kinyitja a Palace-okban. A Kasuto Townban lehet megszerezni.

Annak ellenére, hogy nem szívek mutatják az életerők, hanem az életcsík, titkos helyeken fellelhetőek Heart Containerek. Négy darab van belőlük, és az életcsíkot nagyítják meg. Négy egységnyi életcsíkunk van, és a játék végére akár nyolc is lehet. Mint említettem, varázscsík mutatja, hogy mekkora varázserővel rendolkezünk. Így Magic Containerek is találhatók a játékban, és az életcsíkhoz hasonlóan négy egységnyivel kezdünk, és négy Magic Container található titkos helyeken, tehát szintén nyolc egység a maximum.

A játék grafikája a NES-ből kihozható lehető legjobbak között van. Sokkal színesebb, jobban ki vannak dolgozva a karakterek, és a háttér is szép lett. Az egyedüli, amit furcsán ábrázolnak az, hogy Link hogy tartja a kezében a pajzsot. Mintha alulról fogná meg. De minden a lehető legjobb. A karakterek mozgása is részletes.

Ez az egyik olyan Zelda játék a Phantom Hourglass mellett, melynek a zenéjét nem Koji Kondo, hanem Akito Nakatsuka szerezte. Aki ismeri Koji Kondo zenéit, és fel is figyelhet arra, hogy a zene egy kicsit más stílusú. De ez semmit nem von le az értékéből, mert nagyon jó és hangulatos zenéket írt a játékra. Összesen nyolc zene hallható a játékban, mind egytől egyig fantasztikusak! Már az opening is megadja az alaphangulatot, a többi zene is fantasztikus lett! Abban különbözik a Koji Kondo-stílustól, hogy nem annyira hatást akar kelteni, hanem inkább egy egyszerű, kellemes, vidám melódiák. De még így is hatalmas, mert a Palace zene később a Super Smash Bros. Melee legkedveltebb zenéje lesz.

Hát, mit is mondhatnék? Nagyon sokukban ellenérzést váltott ki a játék, a Castlevania-stílusa miatt, és hogy nem hasonlít a többi Zeldához. A hangulata is teljesen egyedi. De szerintem nagyon jó lett, ha nem viszonyítanánk a többi Zeldához, akkor nagyon jó játéknak lehetne mondani. Kiknek lehet ajánlani? Akik nem riadnak vissza a nehézségektől, és van türelmük fejleszteni, nem azon vannak, hogy minél gyorsabban végigvigyék a játékot. Mielőtt valaki megvásárolná, vagy letöltené, azt javaslom, hogy előbb próbálja ki, mert nem biztos, hogy be fog jönni neki ez a stílus. Egyébként a játék – csakúgy, mint az első Zelda – nemcsak NES-en érhető el, hanem megjelent GameCube-on, a Collector’s Edition egyik tagja, valamint Game Boy Advance-en is megjelent a NES Classics sorozat keretén belül, továbbá letölthető Virtual Console-ról.

Összefoglalva a játékot pár mondatban, azt mondanám, hogy nagyon egyedi, érdemes egy próbát tenni, mert lehet, hogy meg fog tetszeni a hangulata alapján, de készüljünk fel, hogy nagyon meg fog izzasztani!

Grafika: 9/10
Játszhatóság: 7/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás: 10/10
Zene / Hang: 8/10
Hangulat: 9/10

+ Szebb, kidolgozottabb látványvilág
+ Hosszabb, mint az elődje
+ Egyedi hangzásvilág
+ Hangulata könnyen magával ragad
– Irgalmatlanul nehéz

89%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése