 Japán: nem jelent meg Fejlesztő: Probe Entertainment Limited Platform  |
Általában egyöntetű a vélemény annak tekintetében, hogy a legjobb rajzfilmadaptációk NES-re és SNES-re készültek. Azóta sokat változott a piac, más szempontok kerültek előtérbe. De most idézzük vissza a dicső múltat, és azokat az időket, amikor egyre-másra készültek a Mario klónok több-kevesebb egyedi ötlettel. A Hurricanes egy DiC Entertainment rajzfilm volt 1993-ban, és összesen 65 részt élt meg. Ez egy focis sorozat volt, ahol a Hurricanes nevű focicsapat részt vesz egy bajnokságban, melynek győztese $100.000 jutalmat kap. A csapat célja pedig nem kevesebb, mint az utánpótlás csapatot támogatni, hogy jövőben is olyan nemes legyen a foci, mint most. Természetesen nincs rajzfilm negatív szereplők, jelen esetben csapat nélkül, akik saját célukra akarják a nyereményt felhasználni, és nem ismernek akadályt.
A játékban ezt a történetet visszük végig, persze zanzásítva. Az egyik nagy egyedisége a játékmenetnek, hogy saját történetvezetése van, tehát nem készen kapjuk a bonyodalmat, hanem belekerülünk a játék során. A csapat otthona a Hispanola sziget, elsődleges feladatunk eljutni a repülőtérre, ugyanis a bajnokság helyszínére, a Gorgon stadionba repülővel jutunk el. A játék elején két focista közül választhatunk: Cal Casey, a csapatkapitány, 28 éves középpályás. A másik pedig Napper, a 22 éves jobb hátvéd. Képességben nincs különbség. Kalandjuk során persze nem hagyják otthon a focilabdájukat, azzal rúgjuk az ellenségeket. Folytatva a történetet, az első probléma a repülőtéren ér minket, ugyanis az ellenséges csapat kiszippantja a kerozint abból a gépből, mely elszállítana minket a célállomásra. Teljesen nem sikerül megszabotálni a bajnokságot, elindulunk, ám a kevés benzin miatt a dzsungelben kényszerleszállást kell végrehajtani. Sajnos itt kell továbbmenni, és is tévedünk a játék során, és egy maja templomban kötünk ki. Ha innen kijutunk, akkor egy vasútállomásra érünk, itt vonattal mehetnénk tovább, ha nem robbantanák fel síneket. Ezt is meg tudjuk akadályozni, de csak egy darabig jutunk el vonattal. A bányából a Garkos repülőtérre jutunk el, ahonnan már csak egy karnyújtásra van a stadion, ahol megmérkőzhetünk a 100.000 dolláros díjért. Nem, nem vált át sportjátékká a platform, az ellenséges csapatkapitányt labdánkkal kell megölni.
Összesen 15 pályából áll a játék, melynek elején kiválaszthatjuk a nehézségi szintet. Ha easy-n játszunk, akkor csak az első hét pálya áll rendelkezésre, az összes pályát normal-on és hard-on játszhatjuk végig. A különbség nemcsak az ellenségek nehézségi szintjében van, hanem más ending videót kapunk a végére. A pályákon lehetőségünk van trófeákat gyűjteni, ezek minden pálya végén pontok formájában jóváíródnak. A legértékesebb közülük a kék kokárda. Érdemes easy-n kezdeni a játékot, ugyanis már ott sem annyira könnyű, főleg azért nem, mert életet szinte egyáltalán nem találunk, csak kék-fehér pajzsból egy párat, mellyel újrakezdhetjük a játékot, ha elvesztettük az összes életet. A bal-felső sarokban levő életcsík jelzi, hogy éppen hányadán állunk az életerőnkkel, ezt növelhetjük a pályán talált sajttortaszelettel, és az üdítővel. Találunk különböző cipőket a pályán, a zöld színűvel például magasabbra ugrunk, a sárgával gyorsabbak vagyunk, míg a pirosakkal messzebb lőjük el a labdát. A nagy kőlabda is ennyire hasznos, ugyanis jóval erősebb, így ellenségeket elsőre megölhetünk vele. Minden egyes pálya végén, ha kiemelkedően jól teljesítettünk (melyet elsősorban trófeákban mér), akkor egy bónusz pályára megyünk, ahol megadott időkereten belül további trófeákat gyűjthetünk. Főellenséggel minden pálya végén találkozunk, mely az ellenséges csapat egy-egy tagja.
És lényegében ennyi az egész játék. Az ellenségek sokrétűek, az adott helyhez kapcsolódnak. A grafika hozza a SNES-től elvárt színvonalat, bár a karakterek kicsit jobban ki lehettek volna dolgozva. Az irányítást elég könnyű megtanulni, a B-gombbal ugrunk, A-gombbal lőjük a labdát, X-gombbal ilyen íves rúgásra van lehetőség, ami jó a magasabban levő ellenségekhez. Az Y-gombot nyomva tartva pedig erővel rúghatjuk el a labdát. Ekkor az életerő csíkunk mutatja, hogy mennyire lesz erős a rúgás, ha elengedjük a gombot. A kezelés egyetlen problematikája, hogy néha késéssel reagál arra a gombra, amit megnyomtunk. A 15 pálya bár nem hangzik soknak, de mivel elég nehéz a játék, ezért elleszünk egy darabig azzal, hogy végigvigyük a játékot. A zene pedig elég jó. Tartalmas, tehát nem csak valami random hangokból összerakott kreálmány, hanem kellőképp fülbemászó, kellemes hallgatni.
Sok jó ötletet tartalmaz a játék, de alapvetően nem forradalmasítja a platformjátékot. Egy próbát mindenképp megér, könnyen meg lehet szeretni.
Grafika: 7/10 + Könnyed kezelés 73% |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése