MOTHER CD

Korábban volt szó HirtDrifter kollégának köszönhetően a MOTHER játékról, mely a Nintendo egy rejtett kincse. Nekünk sokáig az volt, hiszen nagyon nehezen jutott el a játék hivatalos úton nyugatra. Leginkább a Super Smash Bros. sorozatnak köszönhetően ismerhettük meg a szereplőit: Nesst és Lucast, akik egyedi karakterdizájnjukkal és támadásaikkal azonnal felhívták magukra a figyelmet. Ki is alakult egy rajongói közösség, melynek feltett szándéka volt a játékok angolra fordítása és közzététele. Nekik köszönhetően elsők között lehettünk szemtanúja annak, hogy mennyire más a japán videojátékos kultúra, mint a nyugati.

És mekkora kultusza volt Japánban a relikviáknak! Ennek köszönhetően bátran kísérleteztek olyan kiadványokkal, amik egyedi megoldást szültek, így az adott franchise-t is egyedi módon színesítették. Erre kiváló példa a MOTHER játékból készült CD, ami még sajátságosabb képet ad az egyébként is érdekes játéksorozatnak. Ha esetleg meglepődnénk, hogy egy NES (Famicom) játékból hogy adhatnak ki soundtrack CD-t, szintén egyedisége a japán kultúrának, hogy a Famicom játékokból is jött már ki CD, ám a játék zenéjét egyedi, jellemzően élő hangszerekre hangszerelték. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy bizonyos zenékhez énekelnek is, na az teszi igazán különlegessé ezt az albumot.

Az album 1989. augusztus 21-én, alig egy hónappal a játék megjelenése után került a boltok polcaira. Azóta több kiadást is megélt, én a 2004-es kiadásra pályáztam, mert ezen egy bónusz dal is hallható, és a mai napig úgy vagyok vele, hogy ez így ebben a formában teljes az album. Ám mivel a dalokat a '80-as évek végén vették fel, ezért a dalok ezt az időszakot tükrözik. Ám, akik csak azért váltanának repülőjegyet Japánba, mert imádják a '80-as évek kayokyoku, city pop dalait, és az első lemezboltban megvegyék a CD-t, sajnos megállásra kell késztessem őket. Ugyanis az album igazi egyediségét nemcsak az adja, hogy a dalokat brit énekesekkel énekelték fel, hanem ennek megfelelően a dalok is a korszak nyugati pop-rock hangzását tükrözik. Nagy talány, hogy a Suzuki Keiichi által írt játékzenéket miért nyugati zeneszerzőkkel gondoltatták újra, főleg, hogy a játék japánabb már nem is lehetne, de azt kell mondjam, hogy az eredmény kiváló lett.

Nagyszerűen hangszerelték át a dalokat, egyáltalán nem fukarkodtak az élő hangszerekkel. Ami azért volt nagyon jó megoldás, mert talán a zene emeli ki a leginkább a játék mélységét. Kezdve azzal, hogy a játék egyik fő célja, hogy nyolc különböző dallamot találjunk meg. Ez egyenesen magával hozza azt, hogy a zene kulcsszerepet játszik. A dalok CD-re hangszerelt változata pedig nemcsak remekül adja át a játék mélységét, hanem önálló zenei albumként is funkcionál. A dalokhoz nem szükséges a játék ismerete, a szövegek önmagukban is értelmezhetők, nem utolsósorban teljes értékűek. A versek bár naivak: Barátság, összetartás, az élet felfedezése, mégis annyira szép az ének és az előadás, nem utolsósorban önazonos, hogy bármelyik felnőttből kihozza a naiv, gyermeki énjét.

Ahogy szó volt róla, nemcsak a szöveg angol nyelvű, hanem az énekesek is britek. A legemlékezetesebb előadás egyértelműen az akkor 15 éves Catherine Warwickhez tartozik, akit a MOTHER rajongók azonnal a szívükbe zártak. Kedves, ártatlan stílusa megszólít. És azt hiszem, a titok nyitja az, hogy hihető, hogy az énekesnő tényleg ilyen. Ebben az előadásban a szíve, lelke benne van. De nemcsak ő énekel. Az album változatosságát nemcsak az adja, hogy férfiak is tiszteletüket teszik, hanem a dalainak rockosabb hangzása is színesebbé teszi a korongot. Mindezt úgy, hogy ezzel együtt lesz egységes a hangzás. Nem kis vállalkozás különböző műfajokat egy albumba sűríteni úgy, hogy a hangzás mégis egységes maradjon. Jelentem, a MOTHER album ennek maradéktalanul eleget tesz.

Zeneileg is érdemes elmerülni a dalokban, hiszen nemcsak az élő hangszerelés ad egyedi hangzást a játékból megismert daloknak, hanem a különböző ötletek és azok kivitelezése. A játék témájául szolgáló zenéket olyan dallamokkal egészítették ki, amik nemcsak hogy illenek a játék zenéjéhez, kiegészítik, de mélységet is adnak a daloknak. Ez teszi igazán különlegessé az egész albumot, és ez az, ami általánosságban különlegessé teszi a '80-as, '90-es évek első felének japán játékzenei palettáját, de az egész japán könnyűzene egyediségéről is tanúbizonyságot ad.

A borító arról árulkodik, hogy a lemezt elsősorban a játék rajongóinak készítették. Hiszen a játék borítóját vették át, és egy piros alapon a felső részre írt "MOTHER" szó aligha kelti fel az átlag zenehallgató figyelmét. Hacsak nem leszünk figyelmesek az O betűt képző földgömbre. A dalok mondanivalójáról sokkal inkább a hátsó borító árulkodik. Arról a barátságról, összetartástól, szeretetről, amiről különböző stílusban értekeznek az énekesek. A borító kihajtható, a belső oldalakon olvasható a szöveg, a külső részét meg a játékból ismert karakterekről ad tárlatvezetést. A nevek már alap japán nyelvtudással is viccesen hatnak. Nem különösebben erőltették meg magukat, amikor kiötlötték az OTOKONOKO, OTOMODACHI vagy a DENSHA neveket. De talán ez is arról tanúskodik, hogy a játék értékét valahol egészen máshol kell keresni.

Ha bármilyen kritikával élhetnék, talán annyi lenne, hogy a 8. dalt éneklő énekesnő hangterjedelem terén kissé túlvállalta magát, de ezt leszámítva egy kiváló albumot vehetünk a kezünkbe. A dalainak varázsát nem az igazán mély, nagyhatású dalok adják, hanem a játék oly módon történő újraértelmezése, hogy bárki, aki meghallgatja ezt az albumot, nemcsak egy egyedi zenei élménnyel lesz gazdagabb, hanem legalább annyira felkelti az érdeklődést a játéksorozat iránt, mint a Super Smash Bros. sorozat. Ennél többet egy zenei kiadvány nem is tehet egy franchise-ért.

Ének: 8/10
Zene: 9/10
Szöveg: 9/10
Hangszerelés: 10/10
Borító: 8/10
Hangulat: 10/10

+ Egy különleges játéksorozat méltó közvetítője
- Az ének nem mindenhol a legjobb

91%

Az album Spotify-on is meghallgatható:

CD-n a CDJapan oldalán rendelhető meg.