Én ezt eredetileg retro gaming posztnak szántam, csak hát az a faramuci helyzet állt elő, hogy aktualitása lett. Most volt ugyanis hír, hogy a Sony a PlayStation 5 konzoljainak árának emelkedése okán bevezeti a kölcsönzéses rendszert. Nagyon tetszik az ötlet, hova tovább, az olvasottak alapján kijelenthető, hogy igencsak korrektek az ajánlatok. Bár a cikk némileg lódít, mert a PlayStation hivatalos weboldalán nem írnak vásárlási lehetőségről. Az még akkor is remek opció lenne, ha a végösszeg végül magasabban jön ki, mintha most megvásároltuk volna a konzolt, mert azt gondolom, hogy többen vennének PlayStation 5-öt, de a nagyon magas ára miatt most nem engedhetik meg maguknak. Így hozzá tudnának jutni egy példányhoz.
Tulajdonképpen ismétli magát a történelem, hiszen a '90-es években volt elterjedt gyakorlat a konzolok, játékok kölcsönzése. Akkor is az volt, hogy annyira magasak voltak az árak, hogy megérte ez a konstrukció. A különbség most annyi, hogy annak idején a konzolboltok fakultatíve vezették be, most viszont a Sony ezt központilag vezeti be. Japánban már egy ideje működik, és nagyot fut náluk. További különbség, hogy ezt egy lízingcég működteti. Az Egyesült Királyságban a PlayStation Flex nevet kapta a szolgáltatás. Meglátjuk, mennyire lesz foganatja. Amit eddig látok, az alapján szimpatikusnak tűnik, mert a három éves kölcsönzés havidíja is alacsonyabban jön ki összesen, mint a PS5 teljes ára. Remélhetőleg elterjed egész Európában, ha tényleg lenne utólagos vásárlási lehetőség, az lenne a non plus ultra.
Az 576 KByte Shop szlogenje volt "A hely, ahol játszva vásárolhatsz", majd később "A hely, ahol játszva kölcsönözhetsz". Nem véletlen a változtatás. 1993-ban olyan magas volt a konzolok és játékok árai, hogy általánosságban lassulásnak indult a konzolpiac. A jobb oldalon látható, inflációval korrigált ártáblázat is remekül érzékelteti, hogy miről van szó. Nem csoda, hogy ez a piac szereplőit is változásra késztette, új módját keressék annak, hogy megszólítsák a játékos közösséget.
Ez Magyarországra különösen igaz volt, hiszen itt eleve alacsonyabb volt a vásárlóerő a '90-es években, így itt különösen drágának számítottak a játékok. A drága konzolok és játékok többek között azt hozták magukkal, hogy az utcában jellemzően egy valakinek volt Super Nintendója vagy Sega Mega Drive-ja, a többi gyerek pedig hozzá járt át játszani. Ez a közösségépítésnek egy teljesen új formáját hozta magával. Ők alkottak egy csapatot, de arra is akadt példa, hogy innen alakultak klubok.
Erről nekem is vannak emlékeim. A mi utcánkban ketten voltunk, akinek volt Super Nintendója, így a barátok, osztálytársak hozzám jártak át, akiket érdekelt a videojáték. Volt ennek egy hangulata, amit szerettem. Csak még jobbak voltak a játékok és az összecsapások, ha volt szurkolótábor is.
Az üzleteket illetően jellemzően 24 órára lehetett konzolt, játékot kölcsönözni. A játékok kölcsönzése is nagyon ment, hiszen jellemzően így volt lehetőség kipróbálni az újdonságokat. Már a kölcsönzésben is nagy örömöm volt, úgy vittem haza a játékot, mintha a sajátom lett volna. Aztán a játék köré gyűltünk, és jó hangulatban teltek a játékok. És ne feledjük el, hogy többek között ez is oka volt annak, hogy a játékok annyira nehezek voltak annak idején, hogy ne az legyen, hogy a játékos egy 24 órás kölcsönzéssel kijátssza a játékot, aztán nem veszi meg. Erre a legjobb példa a SNES-es és a Sega Mega Drive-os Oroszlánkirály játék, ahol a Disney kifejezett elvárása volt, hogy nehéz legyen a játék.
De persze nemcsak kölcsönzés volt ekkoriban, hanem a konzolboltban, helyben is lehetett játszani. Általában egy órára 100-200 forintért lehetett játszani. Ez a közösségépítésnek egy teljesen új formáját hozta, hiszen gyakran ismeretlen srácok álltak össze játszani, és így akár barátságok is szövődhettek. Ilyennek én is részese voltam. Olyan is volt, hogy ha nagyon belemerültünk a játékba, de szóltak ránk, hogy hamarosan lejár az idő, akkor négyen dobtuk össze az újabb órára való játékot, és ment a móka tovább. Ezért van az, hogy a Mario Kart 64 és a Goldeneye 007 különleges játékok számomra, mert főleg konzolboltban játszottam velük sokat. És azok az órák felejthetetlenek voltak, mivel négyen játszottunk velük, ezért számomra ezek a többjátékos móka igazi alapkövei voltak.
Ezért van az, hogy nem bánom, hogy későn tudtam venni Nintendo 64-et. Csak 2000-ben, de ha azt vesszük, hogy a helyben játékokkal és kölcsönzésekkel mennyit játszottam előtte, az élmény sokkal korábbi.
Jól látható, hogy a kölcsönzés annak idején egy win-win deal volt a konzolboltoknak és a vevőnek is, hiszen volt lehetősége kipróbálni a játékot, így úgy vehette meg azt, hogy tudja, hogy neki az tetszeni fog. Nem utolsósorban barátokkal mindig jobb kipróbálni az újdonságokat. A konzolboltoknak meg hamar összejött a játék ára a kölcsönzésekből.
Valami hasonló kísérel meg a Sony mai körülményekhez mérten visszahozni. Bár a közösségépítés része elmarad (a helyben játék oldaláról biztosan), de az mindenképp pozitívum, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy az is hozzájusson PS5-höz, aki nem engedheti meg magának. Ez elég jól mutatja, hogy a konzolpiac lassulásnak indult annak következtében, hogy az árak már nemhogy nem csökkennek abban a mértékben, ahogy korábban, sőt még inkább növekedett is. De mint látható, elég csak egy-két jó ötlet, és a piac nem vész el, csak átalakul. A helyben játék meg az gamer- és esport bároknak köszönhetően jó ideje jelen van ismét Magyarországon.
Ezért van az, hogy én nem tartottam különösen problémásnak az áremelkedést. Egyrészt kellemes emlékeim vannak azokból az időkből, amikor jóval kevesebb játékot vásárolhattunk. Az igazat megvallva én nemcsak azért nem szeretem, amikor meghirdetnek egy konzolt kismillió játékkal, mert meg van buherálva a gép, hanem mert papíron ugyan jól hangzik a mennyiség, de időt is kapok hozzá, hogy az összes játékot 100%-ra végigjátsszam? Aligha. Tehát régen jóval kevesebb játék volt, de ezekbe volt idő elmerülni, végigjátszani. Tudatosabb is volt a játékvásárlás, amit meg nem tudtunk megvenni, azt kölcsönöztük. Másrészt tudtam, hogy lesz erre megoldás. És lám, a Sony meghozta. Remélem, beválik Európában is. Némileg más lesz, mint 30 éve, hiszen változnak az idők, de azt gondolom, hogy a jelenkor igényeihez alkalmazkodva ez most is jó gyakorlat lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése