2012. október 10., szerda

Sonic the Hedgehog (Master System)

Megjelenés

Sega Master System
Japán: nem jelent meg
Amerika: 1991. október 25.
Európa: 1991. október 25.

Sega Game Gear
Japán: 1991. december 28.
Amerika: 1991
Európa: 1991

Wii
Japán: 2008. augusztus 5.
Amerika: 2008. augusztus 4.
Európa: 2008. szeptember 19.

Fejlesztő: Sega
Kiadó: Sega
Műfaj: Platform
Játékmód: 1 játékos
Ár: 500 Wii pont

Platform

Azt gondolom, hogy kevesen vannak, akik ne ismernék a kék sündisznót, aki úgy süvít, mint a szél. Sokáig úgy tűnt, hogy méltó ellenfele lesz piros-kék overallos hősünknek Super Mariónak, ám sajnos a Sega bukásával, Sonic karrierje is mélyrepülésnek indult. A széria játékai sokáig csak a Sega konzoljain volt játszható, és sokak szerint addig volt jó. Na nem azért, hogy csak a Segások privilégiuma legyen Sonic, hanem mert a konzol bukása utána az újabb játékok inkább már olyannak tűntek, amit csak azért csináltak, hogy a Sega életben maradjon. Ezekhez a játékokhoz nem nagyon volt szerencsém (talán szerencsére?), de annak örülök, hogy a GameCube-os érától kezdve már más konzolokon is megjelentek a Sonic játékok, így mi, Nintendósok is kivehettük a részünket a nosztalgiából. Elég csak a GC-re megjelent Sonic Mega Collection-re gondolni, vagy a Wii Virtual Console-ra megjelent Sonic részekre.

Így juthattam ismét hozzá a Master System-es Sonic the Hedgehog-hoz. A személyes történeten túl mindig is érdekeltek a Sonic játékok, hiszen ott volt annak idején az 576 Kbyte TV műsora, valamint később (vagy vele egyidőben?) Martin önálló TV-s műsora, a Szegasztok! Igencsak árulkodó a cím, Martin annak idején nagyon sokat játszott Sonic játékokkal, és engem is megfogott a játék hangulata. Később a Master System segítségével lehetőségem volt a teszt tárgyát épező Sonic the Hedgehog-gal játszani. Azt láttam, hogy nem egészen ugyanolyan, mint a Mega Drive-os Sonicok, de van olyan jó, mint az.

Sőt, nagyon is jó. Ennek sokkal inkább platform-jelleget adtak, mintsem végigrohanni a pályákon, így eléggé hajaz a Mario játékokra. De szerencsére van benne elég különbség ahhoz, hogy ne koppintásnak gondoljuk, hiszen megmaradtak Sonic egyedi tulajdonságai, sőt, ha úgy tetszik, akár itt is végigfuthatunk egy-egy pályán. De ez nem mindenhol lehetséges, hiszen valahol lassan előremozog a kamera, és ott nem mehetünk a saját sebességünkben, vagy felfele kell menni, vagy éppen víz alatt kell végigmenni a pályán, ami ugye lassító tényező. A játékban hat világ van:

  • Green Hill
  • Bridge
  • Jungle
  • Labyrinth
  • Scrap Brain
  • Sky Base

Minden világnak három pályája van, és mindegyik pálya elején láthatjuk a térképen, hogy éppen merre megyünk, mi a cél. Az első világ a Sonic játékokból megszokott Green Hill, ahol az alapokat sajátíthatjuk el, a második a Bridge, ahol értelemszerűen egy hídon megyünk végig, a harmadik világ ugyanolyan platform jellegű, inkább csak a zöld háttér, és a növények idézik az őserdői hangulatot. Érdekes, hogy inkább az ötödik világnak van labirintus-jellege, a negyedik világban víz alatti pályákon megyünk végig. Itt vigyázni kell, mert fogy a levegőnk, amikor elkezd öttől visszaszámolni, gyorsan keressünk egy levegős helyet, vagy ugorjunk ki egy pillanatra a vízből, ha van lehetőség. Az ötödik világban egy nagy épületbe kerülünk, onnan kell kijönnünk, és a végén egy nagy léghajóban harcolunk meg végleg a főgonosszal Dr. Robotnikkal. Vele mindegyik világ harmadik pályáján harcolunk, és megmentünk kis állatkákat, akik egy gépezetbe vannak bezárva. Előny, hogy minden egyes pályán másképp kell megharcolni, az adott világ sajátosságait kihasználva. Minden egyes világban el van rejtve egy-egy Chaos Emerald, azokat is érdemes összegyűjteni. A játék végén pedig az összes foglyul ejtett állat kiszabadul, és ha összeszedtük mindenhol a Chaos Emerald-ot, akkor a világ megszabadul a gonosz erőktől.

A pályák szerencsére változatosak, így a többszöri végigjátszás is élvezetes. Ahogy írtam, ennek a játéknak inkább platform-jellege van, és mindezek mellett könnyű is, így ez a játék nagyszerű talpalávaló annak, aki szeretne megismerkedni a Sonic világával. Master System-en kívül Sega Game Gear-en is megjelent, valamint a Sonic Mega Collection Plus keretén belül is játszhatunk vele. A grafika nagyon jó, ahogy elnéztem a többi Master System játékot, kiemelkedik az átlagból. A játékot akár 1 órán belül is végig lehet játszani, de a hosszú évek azt tapasztalják, hogy van akkora újrajátszási értéke, mint egy-egy régi Mario játéknak, bár én hiányolom, hogy nem játszhatjuk többen, mint a régi klasszikus Mariókat. Az irányítása talán túlságosan egyszerű, hiszen a Wiimote-on az 1-es, vagy a 2-es gombbal tudunk ugrani, és a Control Pad iránygombjaival menni. Gyorsításra nincs szükség, hiszen Sonic önmagában nagyon gyorsan megy. Mindegyik világnak más zenéje van, ami fülbemászó, dallamos. A hangulata pedig teljesen magával ragadó. Úgyhogy maximálisan megéri az 500 pontot, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki meg akar ismerkedni a Sonic világával.

Grafika: 9/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság: 8/10
Kihívás: 7/10
Zene / Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Fantasztikus zene
+ Könnyű kezelés
+ Átlagon felüli grafika
+ Magával ragadó hangulatvilág
– Mai szemmel talán rövid

94%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése