F-Zero 99 - Tippek és trükkök a jó játékhoz

Elég régóta játszok F-Zeróval ahhoz, hogy az eddig szert tett képességeimmel valami eredményt fel tudjak mutatni. Az első bekezdés hadd legyen a dicsekedésé, ugyanis eddig egyszer játszottam csak online Knight Cup versenyt, így is sikerült a 99 játékosból bejutni a legjobb 20-ba, így az utolsó pályán is mehettem. Egészen pontosan a 18. helyen végeztem összességében.

Ahhoz képest, hogy mekkora lökdösődés, tülekedés van egy online versenyen, elégedett vagyok az eredményemmel. Azon mondjuk mosolyogtam, hogy olyan jelvényt is osztanak, hogy "Az utolsó helyezett, mely értékelt volt", ezt kaptam meg én. Tehát én fejeztem be a legkevesebb pontszámmal a versenyt, mögöttem már mindenki diszkvalifikált volt. Én büszke vagyok rá, nagyon jó verseny volt. Tényleg, akinek van Nintendo Switch-e, azonnal töltse le magának az F-Zero 99-et, mert isteni jó játék lett! Ráadásul ingyenes!

A Nintendo Life összeállított egy listát az általuk alkalmazott tippekből, trükkökből. Ezek nagyja egyáltalán nem új számomra, sőt, még az F-Zero 99 "exkluzív" trükkökre ss rájöttem magamtól. Az eredmény pedig látható. És azt terveztem, hogy minden trükköt, amit ők összegyűjtöttek, azt én a saját tapasztalataim alapján kommentálom.

Választható kocsik

A Nintendo Life megtette azt, hogy kiemelt egy kocsit, amely szerintük az összes többi felett áll. Én ettől tartózkodnék, mert tényleg azt tapasztalom, hogy mindegyik kocsi más-más pályán jó. Egyszerűen azért, mert mindegyik pályának egyedi tulajdonsága van, így magunknak kell kitapasztalni, hogy összességében melyik számunkra az ideális jármű. De természetesen röviden bemutatom őket.

Blue Falcon

Vezetője: Captain Falcon
Ahogy a játékok főszereplőjénél szokás, ők az általánosan mindenben jó, de semmiben nem kiemelhető karakterek. Jelen esetben is erről van szó. A Blue Falcon ideális kezdőknek, hogy kitapasztaljuk az alapokat.

Golden Fox

Vezetője: Dr. Stewart
Bár ennek a kocsinak a legalacsonyabb a végsebessége, de nagyon jól gyorsul. Tehát könnyű vele elérni a végsebességet. Viszont eléggé rosszul irányítható, eléggé csúszós. Ugyanakkor a sérüléseket ezen a kocsin a legkönnyebb gyógyítani, ugyanis amikor a töltőállomáson vagyunk, gyorsan töltődik vissza az erőmérőnk.

Wild Goose

Vezetője: Pico
Jó a végsebessége, még ha azt lassabban is éri el. A Wild Goose-t inkább a tapasztaltabb játékosoknak érdemes választani, mert bár igencsak robusztus járgány, tehát alig fogy az erőmérő, ha sérülünk, de ennek a kocsinak az ereje töltődik vissza a leglassabban, ha a töltőállomáson vagyunk.

Fire Stingray

Vezetője: Samurai Goroh
Ennek a kocsinak a legmagasabb a végsebessége, ugyanakkor a legrosszabb a gyorsulása. Érdekesség továbbá, hogy ezt a kocsit a legkönnyebb irányítani, mégsem mondanám általánosan választandó kocsinak mindenki számára, mert ha nagyot ütközünk vele, akkor nehezen nyerjük vissza a végsebességünket. Tehát inkább profi játékosoknak javasolt.

Tippek kezdőknek

Először lássuk azokat a trükköket, melyeket könnyen elsajátíthat bárki, emellett a többi F-Zero játékban is hasznos lehet tudni.

Játsszunk a Practice-ben is!

Nem egy embertől hallom, akár Mario Kart, akármelyik versenyjáték kapcsán, hogy max. fél órát játszanak időmérőn. Ez hiba. Az időmérő (jelen esetben Practice) kiváló lehetőség arra, hogy megismerjük a pályát. A pályavezetést, az ideális ívet, illetve mivel itt is lehet használni a turbót, ezért azt is kitapasztalhatjuk, hogy hol érdemes használni. Forma 1 nyelvén szólva, hol van a DRS-zóna. Sokat lehet ezekből tanulni, ráadásul az összes kocsi által korábbi időmérőn ment versenyünkkel mehetünk egy ún. "szellem-párbajt", ezáltal is összevethetjük, hogy melyik kocsival melyik pályán vagyunk a legjobbak. Tehát nagyon javasolt a használata.

Lassítsunk a töltőállomásnál

Ezt kizárólag akkor használjuk, amikor nagy baj van, és közel az autó totálkáros állapota. Az a lényeg, hogy amikor a töltőállomáshoz érünk, akkor engedjük el a gázt, és hagyjuk tölteni a kocsinkat, amíg szükséges. Nem érdemes teljesen feltölteni a kocsit, mert azzal túl sok idő megy el, inkább csak annyira, hogy egy kör erejéig biztonságban legyünk. Ezt magunknak kell kiszámítani, hogy mennyi szükséges, hogy a következő körig jók legyünk.

Néha nem baj, ha hátrább vagyunk

Mivel a 99 játékos egyszerre indul, ezért bár nagyon tág az indulópálya (ami olyan, mint a repülőtéren a felszállópálya), de nem elég hosszú ahhoz, hogy szétszéledjen a 99 játékos. Így az elején nagy tumultussal indul a verseny tényleges része. Ekkor nem baj, ha nem vagyunk elöl. Egyrészt nem veszünk részt a nagy ütközetben, másrészt hozzánk is jó eséllyel kerül az ütközésekből keletkező aranyszínű szikrákból, így könnyebben gyűlnek a második erőmérőbe, hamarabb jutunk az égi pályára, ahol szinte csak miénk a terep!

Tanuljunk meg jól kanyarodni

Az élesebb kanyarokat háromféle módon lehet bevenni. Egyrészt az éles kanyaroknál ténylegesen fékezünk az Y-gombbal, másrészt a nem annyira éles kanyaroknál elengedjük a gázt, vagy nyomkodjuk a B-gombot, ezáltal könnyebben tudunk kanyarodni. A gáz nyomkodása főleg a Game Boy Advance-es Maximum Velocity-ben mókás, mert ott olyan hangot ad, mintha dobolnának, miközben nyomkodjuk a gázt. Harmadrészt az L- vagy R-gombbal driftelünk. Ezzel simábban vesszük be az élesebb kanyart.

Ha igazán jók vagyunk, akkor kombináljuk ezeket módszereket.

Használjuk a turbót az egyenesekben

Ez az, amire korábban utaltam, ami olyan, mint a DRS-zóna a Forma 1-ben. Ahogy a száguldó cirkuszban a hosszú egyenesekben nyitják a versenyzők a hátsó szárnyat, úgy az F-Zeróban is a hosszú egyenesekben érdemes a turbót használni. Hasznos, megelőzhetünk vele pár játékost. De ne feledjük, hogy ez is az erőmérőnk kárára történik!

Találjuk meg a rövidítéseket

Néhány pályán a turbóval rövidíteni is lehet. Ugyanis át lehet menni a durva felületen turbóval sebességvesztés nélkül. A durva felület pedig bizonyos esetekben keresztbe áll a pályának olyan részén, ami rövidítés is lehetne. Ezek főleg a Mute City pályákon vannak, ott érdemes a turbót használni, de nézzünk szét más pályákon, hátha máshol is találunk rövidítést.

Ütközzünk neki a nagy aranykocsinak az aranyszikrákért

Az aranyszikrák összegyűjtésével gyűlik az aranymérő, mely ha megtelik, akkor az égi pályán mehetünk gyorsan röviden. Ezért, ha találunk a pályán kallódó aranyszirkát, gyűjtsük be őket, ha tudjuk. Viszont a pályán alkalmanként megjelenik egy nagy aranykocsi, aminek nyugodtan nekiütközhetünk, nemhogy nem lesz tőle semmi bajunk, hanem még meg is köszöni egy nagy adag aranyszikrával, hogy beköszöntünk hozzá.

Használjuk a pörgőtámadást

A ZL és a ZR gombokkal tudunk pörgőtámadást alkalmazni. Mivel a játék annyival is könnyítve van, hogy támadás közben is tudjuk rendesen kezelni a kocsinkat, nem úgy, mint például a Nintendo 64-es F-Zero X-ben. Ezért van az, hogy egyszerre csak egyszer tudunk támadni. Ezután egy mérő töltődik fel szépen lassan, ha megtelt, akkor tudunk legközelebb támadni.

Leginkább akkor érdemes használni, ha tumultusba kerülünk, és van esély arra, hogy kiütünk valakit. Ha sikerrel járunk, akkor az összes erőmérőnk nagyobb lesz. Sikeres támadás esetén pedig több bónusz pontot is kapunk a verseny végén.

Haladó tippek

Ha már jól mennek az alapok, érdemes néhány trükköt ezek közül kipróbálni, hogy nagyobb esélyünk legyen a győzelemre.

Okosan használjuk az égi pályát

Ha megtelt az aranymérő, és könnyíthetnénk a versenyünkön, nem mindig érdemes azonnal felhasználni, amint lehetőségünk adódik rá. Tapasztaljuk ki, hogy melyek a pálya nehezebb részei (pl.: sok akadály, éles kanyar), és ott használjuk fel. Az égi pályán ugyanis nemcsak nem lassulunk le, ha nem tudunk rendesen kanyarodni, de a kanyarokat is simábban, könnyebb bevenni. És ott gyorsan menni... Itt javíthatunk sokat a helyezésünkön.

Figyeljük a narancssárga nyilat

Az F-Zero játékokra általánosságban jellemző az, hogy nemcsak azt mutatja, ha a mögöttünk lévő versenyző a közelünkben van, hanem azt is, hogy pontosan hol van. Ugyanez igaz a legújabb F-Zero játékra, ami azért fontos információ, mert ha közvetlen a mögöttünk lévő játékos elé állunk, akkor hátulról fog meglökni minket, amivel plusz sebességet ad nekünk, ő pedig kárvallottja lesz a találkozónak.

A lassú és megfontolt játékkal nem biztos, hogy megnyerjük a versenyt... de megnyerhetjük a bajnokságot

Nem kell feltétlen erőszakosan azon lenni, hogy megnyerjük a versenyt. Az agresszív játék nem feltétlen kifizetődő, jobban járunk, ha eleinte hátulról figyeljük az eseményeket, könnyebb meglátni a lehetőséget a káoszban, amit mások okoznak, és akkor előrébb jönni.

És ha igazán káosz a verseny, akkor még arra is van esélyünk, hogy akár az egész bajnokságot megnyerjük.

Összegzés

Remélhetőleg ez a kis segédlet jó alap lesz arra, hogy jobb legyen a verseny. Amit még érdemes tudni, hogy a riválisokat az alapján választja ki a gép, hogy mely négy játékos van hozzánk képességben a legközelebb, illetve kik vannak velünk szomszédos helyen. Náluk kell a következő versenyen jobban teljesíteni. Minél több versenyzőt érünk utol, annál jobban nő a rangunk. Ám, ha nem előzünk meg senkit, akkor vissza is eshetünk.

Ahogy bizonyos teljesítményeket elérünk, kapunk különböző jelvényeket, illetve a kocsink színén és alakján is változtathatunk. Ezek semmilyen extrával nem járnak, csupán külsőségbeli plusz. Ez jó eséllyel azért van, hogy ne az legyen, hogy a kezdő játékosok ne tudjanak mit kezdeni a profikkal, ő is eséllyel küzdjön a győzelemért. Így tényleg az egyéni képesség számít.

Hát akkor nincs más hátra, minthogy töltsük le az ingyenes és kiváló játékot, és legjobb tudásunk szerint versenyezzük a győzelemért. Ez a játék méltán öregbíti az F-Zero hírnevét.

F-Zero 99

Nem először csinálja a Nintendo azt, hogy egy sorozatát hosszú idő után éleszti újjá. Elég csak a Donkey Kong Country-ra gondolni, mely 1996 után 2010-ben kapott új játékot, de sokan várják a 2007-es Metroid Prime 3 után is a bejelentett folytatást. Ugyanígy tért vissza majdnem 20 év csend után az F-Zero sorozat is!

Bár egy kicsit csalóka ez a visszatérés, hiszen csak a Super Nintendo játék kapott egy remake-et, de milyen remake-et! Mindenben jobbá tették az eredeti játékhoz képest. A játék ugyan alapvetően megőrizte a Super Nintendo grafikáját, elsősorban a kocsik mozgásának fizikáját korszerűsítették. Simábban, könnyebben fordul a kocsi, a gyorsulása, mozgása is természetesebbnek hat. Ami újdonság, hogy már az első körtől kezdve használhatjuk az extra sebességet. Ez természetesen most is az erőmérő kárára történik. Viszont szintén újdonság, hogy ha fogytán van az erőnk, akkor nem lassulunk le. Ugyanúgy elérjük a teljes sebességet, de ha gyorsulásban vagyunk, akkor lassabban érjük el.

A négy játszható karakterés a kocsi ugyanaz, mint az eredeti Super Nintendós játékban. Még a tulajdonságuk is megegyezik: Tehát Captain Falcon (Blue Falcon) az általánosan jó versenyző, Dr. Stewart (Golden Fox) nagyon gyorsan eléri a végsebességét, de az ő végsebessége a legalacsonyabb, illetve az ő kocsija csúszik a legjobban. Ugyanakkor az ő kocsija töltődik újra a leggyorsabban. Pico (Wild Goose) az, akinek jó a végsebessége, Samurai Goroh (Fire Stingray) kocsiját a legkönnyebb irányítani és neki a legmagasabb a végsebessége, de mivel az nagyon lassan éri el, ezért egy ütközés után ha nagyon lelassul, akkor sokáig megy lassabban a kocsi.

A játék ugyanolyan Battle Royale jellegű online versenyjáték, mint a Tetris 99, vagy a Pac-Man 99, vagy amilyen volt a Super Mario Bros. 35, tehát világszerte 99 játékos egyszerre csap össze online a győzelemért. És ha számításba vesszük azt is, hogy már az első körtől használhatjuk a gyorsulást, így a töltőállomásnál igazi tülekedés alakul ki, így a káosz garantált. Nehéz követni, hogy épp hányadik helyen állunk, de pont ezért rettenetesen élvezetes az egész. Mindenki ugyanúgy az első helyre pályázik. Ráadásul a másik nagy újdonsága a játéknak, hogy mások összekoccanásából mi is profitálhatunk. Ugyanis aranyszínű kis szikrák pattannak ki az ütközésekből, amelyeket begyűjthetünk. Ezek egy külön mérőben gyűlnek. Ha megtelik, akkor az A-gombot megnyomva, a magasban találjuk magunkat, az égi pályán. Itt végig egyenletesen gyorsabban megyünk, és nem lesz bajunk abból, ha a falnak ütközünk. Ez természetesen csak rövid ideig tart, de nagyon jó lehetőség arra, hogy előrébb jussunk a mezőnyben. Természetesen mi magunk is kiüthetünk egy játékost. További újdonság ugyanakkor, hogy ha kiütünk valakit, akkor az erőmérőnk nagyobb lesz.

Lehetőségünk van spontán egy 99-es versenyt menni. A jegyeket ekkor is gyűjtjük, illetve a rangunk az alapján a gép kijelöl négy olyan rivális játékost, akik nagyjából mi a szintünkön állnak. Minél többet győzünk le közülük (végzünk náluk jobb helyen), annál jobban nő a rangunk. Ahogy a Mario Kart 8-ban a VR pontszám alapján, úgy az F-Zero 99-ben a rang alapján osztja be az online jelentkező játékosokat. Illetve különböző online küldetések is vannak, melyek óránként többször váltakoznak. Ezeket teljesítve szintén extrákban részesülünk. Emellett van Practice is, ami lényegében az időmérő. Ez a játék egyedüli offline része. Csak azok a pályák vannak megnyitva, melyeken előzetesen már versenyeztünk online. Ezeken viszont mind a négy kocsi legjobb idejét külön elmenti a rendszer. Ez jó alap arra, hogy lássuk, hogy mely pályán melyik kocsival vagyunk a legjobbak.

A garázsban meg a megszerzett extrákkal fejleszthetjük a kocsit. Ezeket az elért szintek után kapjuk meg. Kaphatunk jobb turbót, illetve a kocsi színét és alakját is változtathatjuk. Az utóbbiak konkrétan nem fejlesztik a kocsinkat, inkább a kocsik felhozatalát teszik változatosabbá. Jópofák, némelyek egészen dizájnosak. Elért eredmények után pedig jelvényeket kapunk. Ezek is inkább arra szolgálnak, hogy "kitegyük az ablakba", konkrét extrát nem adnak. Illetve a profilképünk autóját és hátterét is itt állíthatjuk be.

Első körben ezt kapjuk a játéktól, de szinte biztosak lehetünk abban, hogy a következő update-ekkel további újdonságokkal látják el a játékokat. Pályákat biztosan kapunk még, hiszen abból csak 7 van megnyitva. Az eredeti játékban pedig 15 pályán versenyezhetünk, a többinek a helye is ott van a Practice-ben. Most azon a hét pályán játszhatunk, amiken a SNES játékban időmérőt is mehetünk. Ha még extra játékmódokat is kapunk, az lesz az igazi, de jelen állapotában is azt lehet mondani, hogy kiválóan átdolgozták az eredeti játékot. Minden szempontból jobb lett, mint az eredeti. Én még azt is örömmel venném, ha offline is lehetne versenyezni (tipp egy jövőbeli játékmódra), és akkor tényleg semmi panaszom nem lenne. Talán annyi, hogy a modern betűtípus kevésbé illeszkedik a játék látványvilágába, de bár minden játéknak ennyi hibája lenne. A Nintendo nagyon ért a remake-ekhez! Annak idején a Super Mario All-Stars is telitalálat volt, a Super Mario Advance sorozatnál is azt éreztem, hogy a Nintendónak ez volt az eredeti terve a feldolgozott játékokkal. Az utóbbi években a Super Mario Maker érzékeltette igazán, hogy sok régi játék mutatna jól mai fizikával, erre adott végleges bizonyítékot az F-Zero 99. Nagyon szívesen megnéznék még régi játékokat hasonló feldolgozásban, de ha ez a feldolgozás lendületet ad egy vadonatúj F-Zero játéknak, akkor bőven megérte!

Grafika: 8/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás: 10/10
Zene / Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Kiváló online multiplayer, mindenben jobb lett az eredetihez képest!
- Inkább csak apróságok, de egyáltalán nem zavaróak

95%

The Super Mario Bros. Movie DVD és Blu-Ray

Nem, sajnos jelent meg Magyarországon a The Super Mario Bros. Movie DVD-n és Blu-Rayen, az én példányom is Hollandiából származik. Megkérdeztem az Xpress-t, hogy várható-e magyar megjelenés a Mario filmből, és mivel a kérdésemre nemmel válaszoltak, ezért úgy döntöttem, hogy egy holland barátom segítségével megszerzem magamnak Hollandiából. Tegnap megérkezett. Ezt a kiadványt szeretném közelebbről bemutatni.

Maga a film megítélésem szerint eléggé középszerű lett. Történet tekintetében nem kell nagy dobásra számítani, a Mario játékokat sem a történetük miatt szeretjük. Brooklyn úszik csőtörés miatt, de Pauline, a polgármester biztosítja a lakosságot, hogy ura a helyzetnek. A pánik az arcán mindenképp erről tanúskodik. A Mario fivérek tudják mi a feladatuk. Meg is nézik a csőrendszert, amikor az egy cső magába szívja hőseinket. Ám valamilyen furcsa okból kifolyólag Mario a Gombakirályságba kerül, míg Luigi a Sötétség Országába, melynek Bowser az uralkodója. A sárkánykirály dühösen veszi tudomásul, hogy egy daliás herceg környékezi Peach Hercegnőt, akinek ráadásul nincs is ellenére Mario. Így a feladat Mario számára kettős. Nemcsak Brooklyn csőrendszerét megtiszítani, hanem megmenteni a Gomba Királyságot Bowsertől, aki mindennek tetejébe feleségül akarja venni Hercegnőt.

A filmben különböző Mario játékokra jellemző elemeket jelenítenek meg. Rendkívül látványos, nagyon jól néz ki a Mario univerzum. Olyan, mintha megelevenedett volna a játék. Visszahozta az én gyerekkoromat is, mert kicsiként hittem abban, hogy valahogy el lehet jutni a Gomba Királyságba és Marióék oldalán harcolni Bowser ellen. Marióban pedig a játékos személye elevenedik meg. Ugyanúgy kissé esetlen, ártatlan, de optimista és eltökélt abban, hogy megmenti a Gomba Királyságot és Brooklynt. A játékos-mivolta leginkább akkor érhető tetten, amikor Hercegnő megmutatja azt az akadálypályát, melyen Mario bizonyíthatja a rátermettségét. Itt bennem is megelevenedett a sok újrapróbálkozásom a Super Mario All-Stars játékban. Azt gondolom, hogy a videojátéknak sok eleme van, mely méltán tette közkedvelt szórakozássá a videojátékokat, de aki nem tapasztalta meg a '90-es években, hogy milyen az, amikor sokszor végigmegyünk egy Mario pályán, majd sok küzdelem árán egyszer csak célba érünk, annak egy korszak maradt ki az életéből. Ezeket nagyon jól áthozták a filmbe. Emellett lehet keresni a különböző Mario játékokra jellemző easter egg-eket. Luigi félős mivolta a Luigi's Mansion sorozatot idézi, ahogy Bowser is inkább a Paper Mario szériában akarta feleségül venni Hercegnőt, Kamek pedig a New Super Mario Bros. Wii-ben öltötte magára Hercegnő gúnyát. De számos más Nintendo játékból is kerültek a filmbe érdekességek.

A filmmel mégsem vagyok teljesen elégedett. Az első és legszembetűnőbb hibája bizonyos szereplők, elsősorban Peach Hercegnő és Toad személyiségének jelentős megváltoztatása. Őket nem a vagány mivoltuk miatt szeretjük, hanem pont a visszafogott, szerény, kedves személyiségük okán. De az egész filmre jellemző, hogy igyekezték amennyire lehet, a hollywoodi trendekre igazítani. De tele van a film sablonokkal, melyek következtében kapunk egy tökéletesen középszerű alkotást, amit csak a Nintendo világa tesz egyedivé. Egyébként egyáltalán nem maradna meg az emlékezetekben a film. Egyáltalán nincs benne szív és lélek. Nem izgalmas, Toad vagánysága is csak akkor vicces, amikor előáll a behemót nagy gokartjával, egyébként nincs olyan kedvesebb, megindítóbb jelenet, vagy bármi olyan, aminek köszönhetően átéreznénk a kalandot. A Mario játékosok, meg általában a Nintendósok fogják értékelni a filmet, de úgy vélem, hogy azok nem fogják igazán nagyra tartani filmet, akik nem játszanak.

Maga a kiadvány nagyjából rendben van. Érdekes az, hogy Mario és Luigi vannak a lemezeken, de a borító DVD-n jobban néz ki, mert kevésbé négyzet alakú, ennek köszönhetően a karakterek jobban el vannak osztva. Nem tudom, ki találta ki azt, hogy mindenki középre legyen betuszkodva, láttam már néhány ilyen borítót, plakátot, egyik se tetszett. Egyrészt így mindenki nagyjából egy helyre van zsúfolva, másrészt a borító két oldalsó részre szinte teljesen üres. Bár itt a Mario filmnél ötletesen megcsinálták a Gombakirályság van az egyik oldalon, a Sötétség országa pedig a másik oldalon, de önmagában az elrendezés nem tetszik.

A film angol, francia és holland szinkronnal és felirattal nézhető meg.

El van látva extrákkal mind a DVD, mind a Blu-Ray. Magyarra fordítva az alábbiakat tartalmazza.

• Ismerd meg a stábot!
• Fejlődés: A Super Mario Bros. Movie készítése
• Super Mario Bros.: Movie kalauz
• Peaches videoklip dalszöveggel
• Anya Taylor-Joy vezetési tanácsai

Mennyiségben nagyjából 1 óra az egész, de ha a minőséget nézem, alig van a lemezen hasznos információ. Csak a szokásos jópofizás megy, hogy mennyire imádtunk dolgozni filmen, felületesen bemutatták a karaktereket, hogy s mint készült a film, de konkrét újdonságból kevés van az extrákban. Az jó, hogy Miyamoto Shigeru és Kondo Koji is nyilatkoztak, illetve néhány easter egg-re itt is felhívták a figyelmet, a Peaches videoklip szintén jópofa, főleg mivel Jack Black zseniális előadása tette igazán igazám emlékezetessé a dalt, de aki látott már DVD és Blu-Ray extrákat, azt konkrét meglepetés nem fogja érni.

Tehát ez a kiadvány önmagában semmiben nem forradalmi. Hangulatos, mert Nintendós, de egyébként egy felejthető filmet nézhetünk meg, az extrák se tartalmaznak semmi különlegeset. Igazából már az előzetesek se biztattak engem sok jóval. A karakterdizájn nekem nem jött be, és már ott lehetett látni, hogy tipikus hollywoodi animációval lesz dolgunk. Valamennyire színesíti a Nintendo hangulatvilága, de az is annyira egyedi, hogy még ebben a filmben is könnyű kiszúrni a különbségeket. Mások ügyesebben csinálnak animációs filmeket. Annyi értelme van a filmnek, hogy ha az abból fakadó nagy bevétel ténylegesen arra készteti a Nintendót, hogy újabb játéksorozataik filmadaptálási jogát adják el, és mondjuk érkezik egy ténylegesen jó The Legend of Zelda film, akkor lesz igazán jó dolog a Mario film. Másfelől meg összességében része lesz a Nintendo gyűjteménynek.

Film: 5/10 Kép: 10/10 Hang: 8/10 Extrák: 4/10 Külcsín: 6/10 + Gyönyörűen látványos, jó helye lesz a Mario-gyűjteményemben. - Ha nem Mario lenne a főszereplő, akkor elfelejtenénk a filmet. 55%

Egy nagyon jó film egy kiváló szimulátorról - Gran Turismo

Ezidáig vártam azzal, hogy megnézzem a Gran Turismo filmet. Ennek egyik fő oka az, hogy az előző PlayStation filmadaptáció, az Uncharted nagyon nem tetszett és szkeptikus voltam az újabb Sony film kapcsán. De végül a kritikák és az előzetesek meggyőztek arról, hogy érdemes adni egy esélyt neki. És határozottan megérte.

Mindenképp ott jegyzem a legjobb filmélményeim között, minden kliséjével együtt nagyon szerettem nézni és végig érdeklődéssel néztem a filmet. Mivel egy versenyjátékhoz nem szokás történetet kitalálni (bár a Nintendo az F-Zero sorozattal erre is kísérletet tett), ezért a film egy, a játéksorozathoz kötődő, megtörtént eseményt dolgoz fel. 2011-ben találták ki a Gran Turismo akadémiát, elsősorban azért, hogy olyan autóversenyző palántáknak is lehetőséget biztosítson a versenyzéshez, akiknek anyagiak híján nem valósulhat meg az álmuk. Ennek az akadémiának egyik versenyzője Jann Mardenborough, az ő történetét dolgozza fel a film. Jann otthon, a PlayStation-je előtt vált nagy Gran Turismo játékossá. Feltett szándéka, hogy a való életben is autóversenyző lesz. Ezt persze a társai őrültségnek tartják a környezetében, hiszen hogyan lehet jó autóversenyző az, aki csak szimulátoron nevelkedett? Az autóversenyek rajongói ismerik a nagy versenyzők történetét, a legtöbben gokarttal kezdik, onnan fejlődik tovább ki-ki a maga útján. A film viszont azt a kérdést feszegeti, hogy lehet-e olyanból jó autóversenyző, aki szimulátorokon képezte magát?

A kérdésre a film megadja a választ, de az is tudható, hogy a Forma 1-es versenyzők is szoktak szimulátorokon játszani. Egyébként már csak azért is igen a válasz, mert ha egy játéksorozat ténylegesen komolyan veszi magát (ahogy a Gran Turismo komolyan veszi magát) és tényleg azon van, hogy az autó és a pályák fizikáját a lehető legélethűbben kivitelezzék, akkor egy szimulátor ténylegesen faraghat autóversenyzőt abból, aki kellőképp komolyan veszi a játékot. A film erre ráerősít. Jann Mardenborough-ban az anyján kívül senki nem hisz. Az apja annak ellenére, hogy igyekszik a maga szemszögéből helyes irányba terelni a fiát, a nézőpontja egyáltalán nem ítélhető el, hiszen észszerű keretek között állít fel a fiának valós alternatívákat. Vagy a munkájában követi őt (a vasútnál dolgozik) vagy az egyetemen tanul valamilyen autóversenyzéshez is köthető mérnöki tanulmányokat, nem emlékszem már pontosan melyiket. Pont ezért nem tudtam haragudni az apára, mert nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna olyan filmet, ahol a szülő a gyereke álmaival szemben két valós alternatívát állít fel, melyek közül az egyik ráadásul még nem is áll messze a gyerek álmától.

A fiú természetesen csak azért is a harmadik utat választja és bebizonyítja, hogy ő is kiváló autóversenyző lehet. És nem remeg meg a lába, amikor adódik a lehetőség. Bekerül ugyanis a legjobbak közé, akik a nagy Gran Turismo bajnokságon összemérhetik a vezetői kvalitásaikat, melynek országos nyertese a Gran Turismo akadémia egyik növendéke lehet.

Már itt érződik, hogy a film élni fog a drámai, hatásvadász jelenetekkel, ugyanis Jann épp, hogy eléri a gépet, ahol játszania kell, az utolsó ezredmásodpercben ül a szimulátor elé. Több ilyen jelenet is van a filmben, hogy az utolsó másodperc lesz a sorsdöntő, de ezeket azért lehet elnézni, mert az egészben hihetetlen szív és lélek van. Nagyon éreztem a szereplők jellemfejlődését, a köztük lévő kémiát. Még el is érzékenyültem, amikor az apa könnyáztatta arccal kért bocsánatot a fiától, amiért nem hitt benne. Az egy igazi apa-fia jelenet volt, a legmélyebb szeretettel.

A film egyébként nemcsak az utolsó, mindent eldöntő másodpercei miatt mondható túlidealizáltnak, hanem mert bár mutat jeleneteket az autóversenyzés kegyetlen valóságáról, kezdve a kíméletlen edzésektől a szándékosan szabotáló csapattársakon át a háttérmunkásokig, de volt olyan érzésem, hogy az autóversenyzés valósága még ennél is sötétebb. De mondhatjuk azt, hogy egy egész estés film nem ad keretet arra, hogy mindent megmutasson, inkább egy sorozatot, meg talán nem is jó, ha mindent tudunk (amennyiben helyesek a megérzéseim). Az a bizony baleset (mely 2015-ben tényleg megtörtént) a film leghátborzongatóbb jelenete. Tudomásom szerint az akadémia ennek következében szünetelte be 2016-ban a tevékenységét.

Nagyon örültem ennek a filmnek. És annyira érdekes, mert már 30 éve játszok Super Mario játékokkal, nagyon vártam idén áprilisban a The Super Mario Bros. Movie-t is, és csalódottan konstatáltam, hogy csak középszerű filmet láttam tavasszal. Mindig is Nintendo párti voltam, csak az utolsó 10 évben érdeklődök komolyabban a PlayStation iránt, de most azt kell mondjam, hogy a Super Mario Bros. film és a Gran Turismo párharcát körökkel a PlayStation nyerte. Nagy örömmel fogom venni a DVD és a Blu-Ray megjelenést, és további hasonló színvonalú játékadaptációk esetén számíthat rám a Sony. A Gran Turismo egy nagyon jó játékszimulátor, a belőle készült film meg nagyon jó szimulációja az autóversenyzők életének.

Irány ismét a hűs tenger! - Wave Race 64

Úgy döntöttem, hogy írok egy postot a Wave Race 64-ről is. Ha már itt a nyár és szerencsére nem szerénykedik az erejével, mi lehet kellemesebb, ha másképp nem, egy játék erejéig meghódítani a tengerpartot és a Jet-Ski mesterévé válni!

Ahogy a játék japán és amerikai változata elárulja, kizárólag a japán Kawasaki által gyártott Jet-Ski-re összpontosít a játék. Ezen a néven csak a Kawasaki gyárt vízi járművet. Egy másik japán cég, a Yamaha "Super Jet" néven gyárt motoros vízi járművet, de 2004 óta a kanadai Bombadier nevű cég is gyártja a maga Sea-Doo nevű vízi járművét. Több kisebb cég is próbálkozott hasonló járművel, de a Kawasaki az a cég, mely igazán ismertté tette a vízi száguldást.

A Nintendo már az első Game Boy-ra is kiadott egy Wave Race nevű játékot, de az a kézikonzol technikai tudásának következtében meglehetősen szerény képességekkel bírt. A Wave Race 64 az első olyan játék, mely méltó módon mutatja be a vízi versenysportot, annak minden élményével és nehézségével. A Nintendo jól ráérzett arra, hogy a Nintendo 64 az első olyan konzol, mely alkalmas a komolyabb versenysportok bemutatására. Bár a Wave Race 64 is a Nintendo 64 azon nyitócímei közé tartozik, melyet eredetileg Super Nintendóra fejlesztettek. El is gondolkodtatott, hogy ugyan az F-Zerót kiválóan megcsinálták SNES-re, de mutatna-e annyira jól egy vízi versenysport is? A "vízi" szón van a hangsúly, mert ahhoz kétség nem fér, hogy a jet-ski fizikájának kivitelezése már a Super Nintendo is alkalmas lett volna, de a víz fodrozódását aligha tudták volna élethűen meganimálni. Én nem láttam olyan SNES játékot, melyben a víz még csak megközelítőleg úgy fordozódott volna, mint a való életben. Határozottan jó ötlet volt megvárni a játékkal a Nintendo 64-et, amikor a konzol már technikailag is lehetőséget biztosított arra, hogy egy vízi versenysport a lehető legvalósághűbb legyen.

Úgy is hirdették a játékot, mint az "F-Zero a vízen". Természetesen nem arra gondoltak, hogy a vízen is ezerrel száguldunk a távoli jövőben, a verseny valósághű mivoltára utaltak. De felmerül a kérdés, hogy vajon valósághű maradt-e volna, ha maradtak volna az eredeti tervnél. Miyamoto Shigeru 1995-ben ugyanis olyan koncepcióról beszélt, hogy a jet-ski-k kenu-szerű vízijárművé alakulhattak volna át. Aligha lett volna valósághű a játék és került volna a Kawasaki logója a borítóra. Végülis a Rare-nél dolgozó Tim Stamper javaslatára maradtak a jet-skinél. A vízi jármű átalakulása jó eséllyel onnan jött, hogy egyébként egyszerű hajóverseny volt az eredeti terv, ami Miyamoto-san szerint nagyon jól nézett ki a terveken, de aligha lett volna egyedi a játék. És hogy igazán izgalmas legyen, jutott eszükbe az ötlet, hogy akkor alakuljon át. De akkor viszont a játék valósághű mivoltán vérzett volna el a projekt. A jet-ski kétségtelenül kiváló kompromisszumos megoldás arra, hogy valósághű is és érdekes is legyen a játék.

A valósághű mivolta a játéknak nemcsak a "Kawasaki" logo miatt volt fontos, hanem azért is, hogy a játékot kellőképp komolyan vegyék a játékosok. A Nintendo sikerre akarta vinni a játékot, ezért 4 millió dolláros reklámkampánnyal promotálták a játékot. Habár az eredmény egy átlag Nintendo játéktól elmaradt, hiszen bőven vannak Nintendo játékok, melyek a 3 milliós összeladás többszörösét produkálták, de összességében a játékiparban szép eredménynek számít. A Wave Race 64 ismert és kedvelt játék volt, melyet a kritikusok is dicsértek. A Metacritic-en 92%-os átlagértékelése van a játéknak, de az értékelések is rendre 9 pontra vagy fölé értékelték a játékot. Az olyan médiumok, mint az EP Daily és a Next Generation pedig 100%-ra és 5 csillagra (5-ös skálán) értékelték a játékot.

És nehéz is vele vitatkozni. Annak ellenére, hogy nincs sok lehetőség a játékban, hiszen csak 4 választható karakter van és pályából is összesen 9 van (a bemutató pályával együtt), mégis van egy olyan hangulata aminek köszönhetően játszatja magát a játék. Átjön a tenger, a nyár hangulata és az, hogy jó száguldani a vízben. De hogy miért számít extrém sportnak, az ütközésekből jól látszik. De ezért jók a szimulációk, az olyanoknak, akik alapvetően szeretnek extrém sportokat nézni a TV-ben, de élőben soha nem próbálnák ki. Viszont videojáték formájában kiélhetem én is ezen szenvedélyemet. Nekem legfeljebb csak azon kell idegeskedni, ha nem én nyertem meg a versenyt, vagy hibáztam időmérőn. Maga a játék kétségtelenül minőségi formában mutatja be a jet-ski versenysportot.

Ahogy említettem feljebb, a játékban 4 játszható karakter van, őket mutatnám be röviden. Ahogy a Blue Storm-os cikkben, itt is a japán nevek keleti sorrendben olvashatók. A versenyzők egyéni tulajdonságai 5-ös skálán olvashatók.

1. Hayami Ryota
   Nemzetiség: japán
   Kor: 18 év
   Irányítás: 3
   Gyorsulás: 3
   Kezelés: 4
   Jármű: 3
   Sebesség: 4
   Hayami Ryota a Wave Race játékok Super Mariója. Mindenben jó, semmiben nem kiemelkedő, így bárki számára ideális játékos. Jól gyorsul a járműje, jól irányítható, illetve a sebességét nagyon jól meg tudja tartani. Vele a legideálisabb gyakorolni a versenyeken, viszont a trükkök kivitelezésében ő a leggyengébb.
2. Ayumi Stewart
   Nemzetiség: amerikai
   Kor: 21 év
   Irányítás: 4
   Gyorsulás: 5
   Kezelés: 3
   Jármű: 2
   Sebesség: 2
   Ayumi Stewart félig amerikai, félig japán, ezért van nyugati sorrendben írva a neve. Nagyon jó a gyorsulása, viszont az ő járművének a legalacsonyabb a végsebessége. Pont amiatt kár, hogy lassú, mert egyébként nagyon jól irányítható. Ő is jó lehet kezdők számára elsajátítani az alapokat.
3. Miles Jeter
   Nemzetiség: kanadai
   Kor: 24 év
   Irányítás: 5
   Gyorsulás: 3
   Kezelés: 1
   Jármű: 3
   Sebesség: 3
   A trükkök koronázatlan királya, vele érdemes a trükköket gyakorolni. Ami a versenyt illeti, Miles Jeter a "túl könnyen irányítható" karakter tipikus esete. Nem is szimplán fordul a járműve, hanem forog. Ezért nagyon enyhén kell oldalra fordítani az analóg kart, úgy is nagyon jól veszi be a kanyart. Sokat kell vele gyakorolni, hogy ezt kitanuljuk. Ő az egyedüli, aki csak ebben a játékban játszható, őt váltotta le a Blue Storm-ban a 1080° Snowboarding-ból Ricky Winterborn, aki szintén kanadai. Ő is a trükkök kivitelezésében erős.
4. Dave Mariner
   Nemzetiség: amerikai
   Kor: 32 év
   Irányítás: 1
   Gyorsulás: 2
   Kezelés: 2
   Jármű: 4
   Sebesség: 5
   Nagy termetéből kifolyólag nagyon rossz a gyorsulása, de a végsebessége neki a legjobb. Ugyanakkor rettenetesen nehéz őt irányítani, nagy ívben veszi be a kanyart. Úgy lehet őt jól irányítani ha folyamatosan visszük oldalra az analóg kart, akkor folyamatosan kicsiket fordulva kisebb ívben veszi be a kanyart. Ezt is sokat kell gyakorolni, nehéz vele a megfelelő irányból kikerülni a bójákat és kijönni vele a pályáról. Kizárólag profi játékosoknak ajánlott a választása.

Így a versenyen négyen veszünk részt. Ahogy próbálgatjuk a karaktereket, itt is nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi múlik a verseny technikai részén, tehát a járművön és a vezetőjén. Érdemes egy karakterrel begyakorolni a játékot, akár vele megnyerni az Expert bajnokságot és utána kipróbálni a többiekkel a játékot. Valószínűleg könnyebb lesz a többiekkel is játszani, de így is gyakorolni kell, hogy velük is jók legyünk. Ebben rejlik a szavatossága. Jó eséllyel sok időt fogunk tölteni a játékkal, ha tényleg jók akarunk lenni benne.

Ezért érdemes sokat gyakorolni Time Trials-ban. Bár mindenképp a Championships módban kell kezdeni, ugyanis csak azokon a pályákon lehet időmérőt menni, melyeket a bajnokságban megnyitottuk. Bár emlékeim szerint az első pályán lehet időmérőzni, de az biztos, hogy itt előre meg vannak határozva legjobb idők, aminek személy szerint nem vagyok híve. Mert ad egy olyan érzetet, hogy van egy alap elvárás, amit illik teljesíteni, ha jó akarsz lenni. Sokakkal ellentétben pont azért szeretek időmérőn menni, mert ott mindig magamhoz képest fejlődhetek. Egyébként meg aki profi egy versenyjátékban és sokat időmérőzik, az tudhatja, hogy mennyire bosszantó tud lenni egy apró hiba, ha már tökéletesen kiismerte az adott pályát. Ekkor van az, hogy már csak nüanszokon múlik, hogy önmagunkhoz képest még jobbak legyünk.

Például azon, hogy mikor nyomjuk meg az A-gombot, amikor az elején számol vissza a játék. Minél jobb reflexszel nyomunk a gázra akkor, amikor bemondja a "GO!"-t a narrátor, annál több nyíl villan fel a "Power" részen. Ha annyira jól kapjuk el a rajtot, hogy egyből "Max Power"-rel kezdünk, akkor a jet-skink nagyon gyorsan eléri a végsebességét, így akár 1-2 másodpercet is nyerhetünk az időmérőn. Ezért kell úgy kitanulni a pályákat, hogy lehetőleg minden bóját kikerüljünk, mert ha csak egyet is kihagyunk, akkor a "power" összes lámpája kialszik és látványosan lelassul a jet-ski-nk. Ez újabb 1-2 másodperces veszteséggel jár. Ezek természetesen újra felvillannak, hogy jól kerüljük ki a bójákat. Ezért kell megtalálni a legideálisabb ívet mindegyik pályán, hogy a bóják kikerülése a leghető legkesebb szlalomozással járjon. De személy szerint nem szoktam bosszankodni, azon, ha hibázok, mert úgy vagyok vele, hogy ha egyszer el tudtam érni azt a legjobb időt, akkor sikerülni fog még egyszer. Ez jó módszer arra, hogy megnyugtassam magam és a játékra összpontosítva tényleg jobb legyek.

A versenyen a pontelosztás sajátságos, hiszen az 1. helyezett 7 pontot kap a 2. helyezet 4-et, a 3. helyezett kap 2-t, de az utolsó is kap 1 pontot. Ezek a különbségek könnyen kihozhatják azt, hogy a győztes ha nagyon jól játszik, nagy pontfölénnyel nyerheti meg a bajnokságot. Amikor még kellőképp jó voltam Normal nehézségi szinten, akkor úgy nyertem meg a bajnokságot a maximális 42 ponttal, hogy a második helyezettnek még 20 pontja sem volt. Alapvetően szép azt látni, hogy mennyire jó vagyok a játékban, hogy a második helyezettet is több mint a duplájával előztem meg, de nem mondható igazságosnak a rendszer. Ettől függetlenül nagyon jó játék, jó rajta versenyezni és mindig jó látni, hogy mennyit fejlődök.

Ahogy utaltam rá, ebben a játékban is lehet trükközni, van is rá külön Stunts Mode. Itt pontszámokat kapunk, melynek mennyisége a kivitelezett trükk nehézségének függvénye. Ide a legjobb karakter Miles Jeter, és talán ezért van az, hogy ő jet-ski-je nem szimplán nagyon jól fordul, de forog. Pont ez teszi őt alkalmassá a trükkök kivitelezése. Vele szinte élmény gyakorolni a trükköket és döntögetni a személyes rekordjainkat. Ez az a játékmód, amiben Hayami Ryota a leggyengébb.

A Super Mario 64 mellett a Wace Race 64 az a játék, mely japánban egy második kiadást élt meg, nevezetesen egy "Shindou edition"-t. Meglepett, hogy miért a "Shindou" nevet kapta ez a kiadás, mert a szót eleinte a "csodagyerek" jelentésében ismertem. Ráadásul úgy tudtam, hogy csak rezgőkártya támogatást kapott a második kiadás, mondtam is magamban, elég alacsonyan röpködnek a Nintendónál a csodagyerek jelzők, ha erre megadják. De ahogy utánajártam, hogy ez is olyan japán szó, aminek két jelentése van, függően attól, hogy mely kanjikkal írjuk. Ha csodagyerekként értelmezzük, akkor így kell írni: 神童, ám ezzel a kanji párossal: 振動 teljesen mást jelent: Vibrációt, oszcillációt. A borító tanúsága szerint az utóbbi a helyes megoldás. És stimmel is a Rumble Pak funkció, de ahogy utánaolvastam, hogy időmérőn lehet szellemként elmenteni a legjobb időnket, illetve a zenék is korszerűsítve vannak. Talán mégiscsak helytálló a "csodagyerek" jelző is. Hiszen a játék önmagában is fantasztikus, mennyivel jobb lehet az extrákkal. Úgyhogy nálam mégis csak érdemes arra, hogy csodagyerekként is említsük a játékot.

Szerencsére mivel a Nintendo 64 játékok sokkal inkább elérhetők az újabb konzolokra is a Wave Race 64-ről is gondoskodott a Nintendo arról, hogy az utókor számára is játszható legyen, ezért könnyű beszerezni a játékot. Elérhető volt Wii-n és Wii U-n Virtual Console-on, illetve Nintendo Switch online kiterjesztett szolgáltatásában is játszható a Nintendo 64 könyvtárban. Érdemes is, mert tényleg nagyon jó lett. A Wave Race 64 pont azon játékok közé tartozik, melyek esetében pont nem egyértelmű, hogy hol jobb játszani, hiszen Nintendo 64-en a leglátványosabb az amerikai NTSC és az európai PAL verziók közti különbség. Az amerikai verzió gyorsabb, ott játszhatjuk eredeti sebességében a játékot, köszönhetően annak, hogy 60 Hz-es, illetve a színek is élénkebbek. Ezért is mondják azt, hogy a retro játékokat a legjobb minőségében új, lapos TV-ken HDMI kábellel lehet játszani. A régi, CRT TV az öreg sznob gamerek TV-je. Az én álláspontom pont a kettő között van. Tényleg sokkal jobb az amerikai változatot HDMI kábellel játszani, de a kis LCD TV-kre (22"-24", max 32") tenném le a voksomat. Nagy képernyős TV-ken borzalmasan nagyok a pixelek és nehezen kivehető, hogy mit látunk a TV-ben.

Végezetül egy érdekesség: Hayami Ryota az a karakter, mely megszerezhető trófea volt a Super Smash Bros. Melee-ben, matrica a Super Smash Bros. Brawl-ban, illetve "lélek" a Super Smash Bros. Ultimate-ben. De felfedezhetjük a 2023-as Super Mario Bros. Movie-ban is, hiszen látható az egyik plakáton, ahol azzal henceg, hogy megnyerte a bajnokságot, annak ellenére, hogy átlagosak a képességei. Nem hiába ő a Wave Race játékok Super Mariója. Érdemes lenne összegyűjteni az egyéb Nintendós utalásokat a movie-ban, sejthetően van néhány.

Pattanjunk hát jet-ski-re és váljunk a tengerpart ördögévé!

Források: Retro Gamer 153. szám | EMAP magazin 1996. január | The Baltimore Sun | IGN | TheGamesDB | MetaCritic | Nintendo Fandom | Jisho

Egyéb linkek: Nintendo | Wikipédia | GameFAQs | MobyGames | NintendoLife

Csobbanjunk a habok közé! - Wave Race: Blue Storm

Van egy olyan szokásom, hogy az évszaknak megfelelő játékokkal játszom. Például a Mario & Sonic játékok kiváló lehetőséget biztosítanak arra, hogy otthonunkban akár minden nyáron újra éljük a nyári Olimpia hangulatát, de itt van a Nintendo 64-re és GameCube-ra megjelent Wave Race páros, ami szintén kiváló választás azoknak, akik szeretik a vízi extrémsportokat.

Bár Jet ski-t ritkán közvetítenek sportcsatornák, pedig emlékeim szerint egy időben felkapott volt, de aztán annyiban maradt. Nagyjából akkor jelent meg a Nintendo 64-re a Wave Race 64. El is ment a játékból majdnem 3 millió példány. Volt egy kellemes hangulata, aminek köszönhetően mindig játszatta magát, de valamiért a Nintendo nem kapta fel annyira. Van három sportjáték-sorozata a cégnek, melyeket meglehetősen méltatlanul kezelt: A Pilotwings - Wave Race - 1080° Snowboarding hármas. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy rétegsportágakat dolgoznak fel, melyeket kevesen űznek. Pedig egy ilyen játék kiváló lehetőség arra, hogy népszerűsítse az adott sportágat. A Nintendo játékaiban erre minden lehetőség adott volt, hiszen a cég nagyon is ért a játékfejlesztéshez, hogy a játékaiba beletegye azt az egyedi hangulatvilágot, mely megkülönbözteti a Nintendo játékait a többi fejlesztő cég játékaitól. Ezt sikerrel alkalmazta a Wave Race játékokban is.

Nagyon jó lett mind a két játék, bár a Blue Storm valamivel tökösebb lett, nemcsak a nehézségével, hanem a szövegeivel is. Egy idő után rettenetesen bosszantott a Nintendo 64-es játékban, hogy a kommentár mindent már-már kényszeresen pozitívan reagált le. Például a Time Attack módban, azt mondja: "You almost had it!" amikor 6-7 másodperccel elmaradtam a legjobb időmtől, de őszerinte "majdnem" megvolt. Én azt hívom "almost had it"-nek, amikor csak néhány tizeddel maradtam el a legjobb időmtől. Ezeket azért idegesítő egy idő után hallgatni, mert tudom én magamtól, hogy nem volt jó a versenyem, nem kell tompítani az élét. Ilyen nagy különbség mellett meg legjobb jóindulattal sem lehet "majdnem"-ről beszélni. Merjétek mondani egy Forma 1-es versenyzőnek időmérő edzéskor 5 másodperc hátránynál, hogy "You almost had it!", szerintem egy nagyot  belerúgna a kocsijába. Bár a 64-es játék narrátorának hangja effektív idegesítő tud lenni, szerencsére a Blue Storm-ban mások beszélnek. Konkrétan a versenyzők edzője, kiknek stílusa jobban reprezentálja a sport extrém mivoltát. A Nintendo 64-es játék szövegét is szerencsére teljesen megváltoztatták.

De minden szempontból jobb a Nintendo GameCube-os játék. A grafika a karakterdizájnt leszámítva gyönyörű! A víz teljesen valóságszerűen fordozódik, ahogy a hullámzás is (bár ez már a Nintendo 64-es játékban is jó volt) teljesen jó. Sőt, azt mi magunk is állíthatjuk, ezáltal is változatosabbá téve a játékot. De még az időjárási körülményeken is lehet változtatni. Természetesen napos időben a legjobb versenyezni, esőben pedig igazi kihívás a látási viszonyok okán is. Erről a kamerára cseppenő esőcseppek is gondoskodnak.

Sokan egyébként nem szeretnek a Time Attack módban játszani. Vagy elő sem veszik, vagy épp csak kipróbálják, hogy elmondhassák magukról, hogy teljes körűen kipróbálták a játékot. Pedig nagyon jól lehet rajta gyakorolni, én azon kevesek közé tartozom, akik sokat szoktak Time Attack-ben játszani. Úgy vagyok vele, ahogy az egyik nagy kedvenc animémben a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben volt jelenet, amikor Sasaki Kousuke lehordta Kurahara Kakeru-t, hogy nem szégyelli magát, gyengékkel fut egy csapatban, majd Sugiyama Takashi odalépett és büszkén odamondta neki, hogy "Mi a saját versenyünket futjuk!" Ez a Time Trial vagy a Time Attack játékmód. Ott csak saját magunkkal versenyzünk, a Time Attack kiváló lehetőség arra, hogy magunkat fejlesztve, akár legyőzve is fejlesstük önmagunkat. És ha egy játék kellőképp jó, akkor a Time Attack mód még motivál is, hogy fejlődjünk benne. Minimum 1 órát képes vagyok minden alkalommal Time Attack-en játszani.

Ez a játékmód azért is jó, mert nem zavarnak be a többiek. Van lehetőség kiismerni a pálya sajátosságait, hol vannak a bóják, hogyan kell irányítani a Jet-ski-t, hogy mindegyiket a megfelelő irányból ki tudjuk kerülni. Azt is beállíthatjuk, hogy milyen milyen időjárási körülmények között eddzünk. És csak megerősíteni tudom, hogy élmény javítani a legjobb időnket. Személyes tapasztalat, amikor már elég jó vagyok egy könnyebb pályán, aztán egy nehezebb pályát választottam, abban is sokkal jobb voltam és az addigi legjobb időmet 9 másosperccel javítottam meg! Az elején általában hagyom, hogy továbbmenjek, ha hibázok és az akkori legjobb idők természetesen elmaradnak az átlagos legjobb időtől. De ahogy fejlődök, úgy engedem meg magamnak egyre kevésbé a hibázást és indítom újra a játékot, ha felborulok a Jet-ski-vel. Egy idő után egyre gyakoribb, hogy hiba esetén újra kezdem az egész játékot. Ez főleg akkor tud rettenetesen bosszantó lenni, amikor egy előző körben körrekordot értem el. Szerencsére egyáltalán nem rage-elek és nem vágom dühösen a földhöz a controllert, ha elrontom és újra kell kezdenem. Nagyon egyszerű módszerem van önmagam megnyugtatására: "Ha egyszer sikerült elérni azt a körrekordot, sikerülni fog még egyszer." Én csináltam és akkor nagyon figyeltem, miért is ne sikerülhetne még egyszer? Ez arra ugyan tényleg jó, hogy megnyugtassam magam, de nem mindig jön össze. Van olyan, hogy tényleg keresztet vethetek arra az időre, de arra is volt példa, hogy még annál is jobbat tudok teljesíteni. Akkor aztán tényleg hatalmas az öröm.

Azt külön pozitívumnak tartom a játékban, hogy nincs előre beírt legjobb idő. Nem szeretem a versenyjátékok időmérőiben, ha van írva például 1:10:000, mert akkor elvész annak az élménye, hogy önmagamat fejlesztve érek el legjobb időt. Ráadásul nem feltétlen van olyan idő beállítva legjobbnak, amit könnyű elérni. Ilyen szerencsére nincs a Wave Race: Blue Storm-ban. Azt gondolom, hogy az a legjobb, ha a Time Attack módban teljesen egyedül gyakorolhatunk.

Verseny

Akkor érdemes a Championship Mode-ban komolyan versenyezni, amikor az időmérőn kellőképp kiismertük a pályákat. A versenyek ugyanis még normal-ban is rendkívül nehezek tudnak lenni. Ha felborulunk a Jet-ski-vel már jönnek ránk az ellenfél játékosok és akár testületileg is megelőznek minket. És ez nemcsak önmagában azért baj, mert nem érhetünk el jó eredményt, hanem mindegyik pályánál kell egy minimum pontszám, amit el kell érni ahhoz, hogy a következő pályára mehessünk. Ez természetesen halmozódik, ahogy egyre előrébb megyünk és a játék kellő ismerete, valamint elegendő gyakorlás nélkül nem olyan könnyű elérni azt.

8-an versenyzünk, az 1. helyezett 12 pontot kap, de az utolsó is kap 1 pontot. Nekem szimpatikus az egy pont az utolsó helyen, mert ha mást nem, legalább azt méltatja a játék, hogy végigmentünk. Ebben a játékban tényleg megérdemli az 1 pontot az is, aki utolsónak ér be, ugyanis ha 5 alkalommal rossz oldalról kerüljük ki a bójákat, akkor diszkvalifikálnak minket a versenyről. Ekkor kapunk 0 pontot.

De természetesen, aki végig akar menni az egész versenyen, annak komolyabb eredményt kell felmutatnia. A játék pedig minden szempontból jobb, mint a Nintendo 64-es előd, úgyhogy érdemes minél többet játszani. Élményszámba megy fejlődni és jó érzés jónak lenni egy ilyen játékban.

Trükkök kivitelezése

Trükkök kivitelezését egyáltalán nem gyakoroltam a játékban. Ezeket a versenyben nem érdemes alkalmazni, mert csak belassít minket. A többi játékos se használja, ráadásul extrém sportokban gyorsasági versenyeknél egyik sportoló sem trükközik. A 1080° Snowboardingnak köszönhetően szívesen nézek snowboardot télen az Eurosporton, és ott is az van, hogy amikor gyorsasági verseny van, akkor csak arra összpontosítanak, hogy tartsák a megfelelő tartást, a kanyart megfelelően vegyék be, illetve a különböző akadályokat úgy abszolválják, hogy a lehető legkevésbé lassítsa őket. Ugyanez a helyzet a Jet-ski-nél is. Olyan trükköket lehet megtanulni ebben a sportágban is, hogy épp hogy nem vagyunk cirkuszi mutatványosok, de ezt a játékban csak a Stunt Mode-ban érdemes alkalmazni.

Illetve van egy Free Roam játékmód, ahol teljesen szabadon, arra mehetünk a pályán, amerre csak akarunk. Itt már végképp semmilyen megkötés nincs. Nincs időkorlát (amit saját magadnak állítasz), nincs az, hogy hány kört mehetünk, minden teljesen szabad. Ez a játékmód ideális a trükkök gyakorlására. Utána mehetünk a Stunt Mode játékmódra, ahol díjazzák a tudásunkat. Minél bonyolultabb trükköket mutatunk be, annál több pontot kapunk. Tehát ebben a módban a pontrekordunkat dönthetjük meg.

Karakterek

A játékban 8 karakter közül választhatunk, ismerkedjünk meg velük egy kicsit komolyabban. Az ő egyéni képességeik is növelik a játék szavatosságát, ugyanis külön kihívás kiismerni mindegyik irányítását. Az nagyon jó, ha valaki 1-2 karakterrel profin megtanul játszani és sorra nyeri velük a versenyeket, de azt szoktam mondani, hogy azok az igazán jó játékosok, akik mindegyik karakterrel jól tudnak játszani. Ők azok, akik 100%-ig kiismerték a játékot, hiszen nemcsak az adott játékos sajátosságaihoz alkalmazkodva tudnak úgy versenyeket nyerni, hogy mindegyik pályát kiismerték. Röviden összefoglalva mesterei a játéknak. És így már sokkal hosszabb ideig tart ténylegesen jónak lenni a játékban, hiába van benne csak 7-8 pálya. Ez a kis leírás segít abban, hogy vázlatos képet kapjunk a játszható karakterekről és és eldöntsük, hogy melyikükkel érdemes kezdeni, melyikükkel érdemes megismerkedni a játékkal, kit érdemes később választani, amikor már jók vagyunk.

Mindegyik mellett olvashatók a képességei, ez a játéknak meghatározása alapján 6-os skálán értelmezendő. 1-es a szegényes, 6-os a kiváló. A japán nevek keleti sorrendben olvashatók.

1. Hayami Ryota

Kor: 18 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Coacha, Jack
Irányítás: 4,5
Sebesség: 4,5
Gyorsulás: 3
Erő: 4
Kunszt: 3

Hayami Ryota ideális kezdőknek. Semmiben nem kiemelkedő, de nagyon jól irányítható, vele jól elsajátíthatók a játék alapjai. Egyébként kedves szerény srác. Jóképű, szeretik a lányok, de nincs meg benne az a vagányság, ami ahhoz kell, hogy igazán jó legyen ebben a sportban. Leginkább csak élvezni szereti a játékot, nem kifejezetten versenyszellem. Ő a Wave Race 64-ben debütált, ahol szintén nagyon jól irányítható karakter.

2. David Mariner

Kor: 32 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Haverja, Ray
Irányítás: 2
Sebesség: 6
Gyorsulás: 1,5
Erő: 5
Kunszt: 2

Nagydarab srác, jellemzőek is rá a nehéz súlyú versenyzők sajátossága, hogy ugyan nagyon gyorsak tudnak lenni, de azt nehezen érik el, ráadásul rosszul irányíthatók. David Mariner is olyan nagy ívben veszi be a kanyart, hogy nagyon könnyű vele kikerülni a pályáról valamint a megfelelő irányból kikerülni a bóját. Igazából semmire nem megy a nagy sebességével, mert csak még nehezebben irányítható akkor. Csakis profi játékosoknak javasolt. Ő is a Wave Race 64-ben debütált, ott is ő a legnehezebben irányítható karakter.

3. Hayami Akari

Kor: 17 éves
Nemzetiség: japán
Edzője: Szobatársa, Kyoko
Irányítás: 3
Sebesség: 1,5
Gyorsulás: 6
Erő: 1,5
Kunszt: 5,5

Hayami Akari a tipikus aranyos japán kiscsaj, akin megakad a fiúk szeme fürdőruhában. De aranyos vagy sem, ő a "túl könnyű irányítani" tipikus esete. Annyira élesen veszi be a kanyart, hogy alig kell fordulni vele, és akkor is szinte hajtűkanyart vesz. Vele ezért kell vigyázni. De egyébként nagyon könnyen eléri a végsebességét, így aki megtanulja a jet-skijének irányítását, az egy jól irányítható karakterrel versenyezhet. Mellesleg a habok mellett a hófödte hegycsúcsok ördöge is, hiszen az 1080° Snowboarding-ban debütált. Bár a kisugárzása nem ezt tükrözi, de alapvetően kedves, szerény lány, akinek nem okoz problémát elismerni a másik erényeit. Ő Hayami Ryota húga

4. Nigel Carver

Kor: 28 éves
Nemzetiség: brit
Edzője: Coacha, Terrence
Irányítás: 6
Sebesség: 3
Gyorsulás: 4
Erő: 3
Kunszt: 4,5

Ő a másik, akit könnyű irányítani. 100%-ig azt csinálja, amit "mondunk" neki, emellett jó a sebessége is. Vele is nagyon jól meg lehet tanulni az alapokat, kezdőknek érdemes őt választani. Ő csak ebben a játékban játszható karakter.

5. Ayumi Stewart

Kor: 21 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: Coacha, Robin
Irányítás: 4
Sebesség: 4
Gyorsulás: 3,5
Erő: 3,5
Kunszt: 3,5

Ayumi Stewart félig japán félig amerikai, ezért van nyugati sorrendben a neve. Ő azok számára ideális, akik már elsajátították az alapokat és már több kihívásra vágynak. Ő sem kiemelkedő semmiben, de nagyon jó eredményt lehet vele elérni. Ő is a Wave Race 64-ben debütált.

6. Rob Haywood

Kor: 20 éves
Nemzetiség: amerikai
Edzője: A barátja, Doug
Irányítás: 2,5
Sebesség: 5,5
Gyorsulás: 2
Erő: 6
Kunszt: 2,5

Rob Haywood a tipikus erőember, akinek szenvedélye a testépítés. Minek utána kiváló erőben van, ezért a nehéz súlyú versenyzők jellemzőivel rendelkezik: nagyon jó a jet-skijének végsebessége, de nagyon nehezen irányítható. Ő is nagy ívben veszi be a kanyart, könnyű kijönni vele a pályáról és nehéz megkerülni vele a bójákat. Kifejezetten profiknak ajánlott. Ő is a 1080° Snowboarding-ban debütált, ott is inkább az erejével tűnt ki, semmint a tudásával.

7. Ricky Winterborn

Kor: 14 éves
Nemzetiség: kanadai
Edzője: A nagybátyja, Russ
Irányítás: 3,5
Sebesség: 2
Gyorsulás: 5
Erő: 2
Kunszt: 6

Ricky Winterborn a csapat legfiatalabb, egyben legkisebb termetű tagja. Ebből kifolyólag nincs nagy ereje, de nagyon jól gyorsul és a relatíve alacsony végsebességét jól tartja. Emellett ő is ajánlott kezdőknek, hiszen jól irányítható, vele is jól elsajátíthatók az alapok. Zsenge korának okán ő a legbevállalósabb, nemcsak imádja kivitelezni a trükköket, hanem nagyon jó is bennük. Az ő személye abból a szempontból is érdekes, hogy szintén a 1080° Snowboarding-ban debütált, sőt a 1080° Avalanche-ben is játszható karakter, de a téli sportokban inkább tűnik fiatal felnőttnek. A Nintendo 64-es téli játékban kicsit esetlen, de a GameCube-os változatban ő a legmenőbb srác, aki már-már a rosszfiú-lét határait súrolja.

8. Serena del Mar

Kor: 19 éves
Nemzetiség: brazil
Edzője: A barátja, Luis
Irányítás: 5,5
Sebesség: 3,5
Gyorsulás: 4,5
Erő: 2,5
Kunszt: 4

Mindig jól jön egy spanyol nevű (bár portugál ajkú országból származik...), egzotikus külsejű nő, akin megakad a férfiak szeme. Ő ezen funkciók mellett meglehetősen jó játékos, bár néha ő is túl könnyen irányítható, ami problémát okozhat. Ő is inkább azoknak ajánlott, akik már kiismerték az alapokat. Ő is csak ebben a játékban játszható.

Kritikák

Kritikákat nemcsak azért érdemes olvasni, hogy összevessük a saját véleményünket másokéval, hanem mások olyanokra is ráirányíthatják a figyelmünket, amire addig nem is gondoltunk, pedig tényleg sarkalatos pontok. Ezért is van az, hogy bizonyos játékokat jobb évekkel később ismét elővenni, hogy mássuk, hogy más játékok ismeretében is ugyanolyannak látjuk-e a játékot. Erre az egyik legjobb példa számomra a Mario Kart 64, amivel annak idején rengeteget játszottam. Sokáig fel se tűntek a hibái, mert akkor nem ismertem annál jobbat, csak később, ahogy jöttek a technikailag jobb versenyjátékok (pl.: Diddy Kong Racing), világlott meg, hogy mennyivel jobb is lehetett volna a játék, ha csak egy kicsivel később jelenik meg.

Egy ilyen hibája a játéknak lett világos számomra akkor, amikor először játszottam a 1080° Avalanche-csel. Hogy mennyire kidolgozottabbak a karakterek ott. A Wave Race: Blue Storm esetében a víz fodrozódása és az időjárási körülmények teljesen realisztikussá teszik a játékot, de a karakterek messze nincsenek kidolgozva. Felismerhetők, azzal nincs gond, de részletek elvesznek. Azért nehéz erről részletesebben írni, mert a játék megjelenése óta eltelt 20 év és ma már szinte teljesen filmszerű a karakterek kidolgozása. Ma már nehéz megállapítani, hogy GameCube-on mi számít igazán jónak. Főleg, hogy nem az apró részletekre állt rá a szemem, de azt biztosra tudom mondani, hogy ebben a játékban a víz az, amire nagyon fókuszáltak, hogy a hullámzás, eső legyen minél valósághűbb.
Ugyanakkor, ha a Nintendo 64-es játékhoz képest nézzük, ahol a sisak miatt egyáltalán nem volt arca a karaktereknek, akkor inkább fejlődött a játék. A Wave Race 64-ben csak az eredményhirdetéskor láthattuk a játékosok arcát, és ott aztán tényleg nem a karakterdizájn az, ami miatt elkezdünk tapsolni. A GameCube-os játékban legalább végig látjuk őket.

A másik, amit komolyan szoktak említeni, hogy a pályákon nincs sok változtatás a Wave Race 64-hez képest. Nemhogy nincs sok változtatás, hanem a nagyrészüket egy az egyben áthozták a Nintendo 64-es változatból, azokat fejlesztették tovább. Így a Wave Rave: Blue Storm majdnem úgy viszonyul a Wave Race 64-hez, mint a Mario Kart 8 Deluxe a Mario Kart 8-hoz. Mondjuk Wave Race 64 Deluxe-nak a GameCube játékot? Annál azért lényegesen több, ha már csak a grafikára gondolok, de a több karakter is kellő extrát nyújt, főleg ha arra megyünk, hogy mindegyikkel jók legyünk.

Sokan mondják, hogy nehéz a játék. Sokat kell gyakorolni az biztos, de erről csak azt tudom mondani, hogy a játék tényleg van annyira jó, hogy kellően motiváltak legyünk abban, hogy fejlődjünk benne. Nálam nem dominál a játék nehézsége. Ugyanakkor az tény, hogy meglepő tapasztalni egy-egy komoly Blue Storm-ozás után mennyivel könnyebb nyerni a 64-es játékban.

Ezeket leszámítva azt lehet mondani, hogy akik játszottak ezzel a játékkal, szinte kivétel nélkül szerették a Wave Race: Blue Storm-ot. A titok egyszerű: Kellőképp komolyan veszi magát ahhoz, hogy ténylegesen motiváltak legyünk a fejlődésben. Tényleg nem számít mennyire nehéz a játék.

Hol lehet játszani a játékot?

Ha már mindenképp kritizálni akarunk valamit, akkor azt, hogy a Nintendo mennyire mostohán kezeli a GameCube játékok sorsát. Sokan átkozták a Wii és a Wii U idejében a Virtual Console-t, mert a Nintendo újra pénzt kért a retro játékokért. Ez tény, de van egy nagy előnye az újra kiadásoknak: Folyamatosan köztudatban tartja a retro játékokat és elérhetővé teszi azoknak is, akik nem játszottak vele annak idején. Vagy azért, mert nem volt lehetőségük, vagy mert más játék volt náluk épp akkor fókuszban.

A Virtual Console-nak és most a Nintendo Switch online-nak köszönhetően folyamatosan játszhatjuk újra és újra a régi Nintendo konzolok játékait. Ez alól egyetlen kivétel van, a Nintendo GameCube. Sajnos a Wave Race: Blue Storm-ra is igaz az, ami a többi szintén nagyszerű Nintendo GameCube játékra (jó, tudom, kijött a Super Mario Sunshine a 3D All-Stars-ban illetve a Zelda: Wind Waker HD-ban), hogy ha ezeket újra akarjuk játszani, akkor vennünk kell egy Nintendo GameCube-ot és vadászni a játékot. Ami nem olyan könnyű a Wave Race: Blue Storm esetében, hiszen ebből lényegesen kevesebbet adtak el, csupán kb. 600.000 példányt. Az ilyen játékokért kár, sokkal nagyobb ismertséget érdemelnek. Csak remélni tudom, hogy kijönnek a Nintendo GameCube játékok is digitális formában, addig is érdemes egy Nintendo GameCube-ot venni és beszerezni a nagy játékokat, ami arra a konzolra jelent meg. Sok játékélménnyel leszünk gazdagabbak.

Extrába még annyit megemlítenék, hogy ezt a játékot tényleg CRT TV-n érdemes játszani. Bár van 22"-os LCD TV-m amin relatíve jobban mutatnak a retro játékok, de még ott is homályos a kép. Ha csak új TV-n van lehetőségünk játszani, mindenképp kis TV-n játsszunk, mert kevésbé pixelesek a játékok. De régi képcsöves TV-n az igazi. A Wave Race: Blue Storm képe tűéles CRT TV-n. Mutattak is nekem egy összehasonlító cikket retro játékok képei CRT és az LCD TV között, tényleg látványos a különbség. Ezeket a játékokat a régi képcsöves TV-kre fejlesztették, ott mutat igazán jól, az új TV-knek más a technológiája, ezért a retro játékok ritkán mutatnak rajta jól. Tehát retro játékoknak retro sarkot.

Akinek viszont van lehetősége ezzel a játékkal játszani, annak nagyon jó játékélményben lesz része.

Linkek

A játékról az alábbi weboldalakon lehet részletesebben olvasni.

Hivatalos Nintendo oldal | Wikipédia | MobyGames | GameFAQs | NintendoLife