30 éves a Super Mario All-Stars

Saját példányból scannelt kép

Nemcsak a Super Mario Bros. 3 jubilál idén, hanem a Super Mario All-Stars is. Immár 30 éves ez a játék! És nekem is 30 év telt el, hiszen 1993-ban kaptam karácsonyra a Super Nintendót a Super Mario All-Stars játékkal együtt. Több helyen is írtam már, hogy számomra ez a világ legjobb játéka. Ez az évforduló pedig kiváló lehetőség arra, hogy átnézzük, hogy mitől annyira jó ez a játék, majd amennyire csak lehet, beleásunk a mélyébe.

Mitől 100% nálam ez a játék?

Mert nincs mit tagadni, ha megkérdezik tőlem, hogy melyik az abszolút kedvenc játékom, gondolkodás nélkül a Super Mario All-Stars-t mondom. Mert az igaz, hogy vannak manapság sokkal mélyebb játékok, melyek komplett történetet mesélnek el. Elég csak a Super Mario Galaxy-re gondolni, ahogy Rosalina meséli a történetét a könyvtárban a Lumáknak vagy a The Legend of Zelda kiváló történetei is kétségtelenül mélyítik a játékélményt. De a Super Mario All-Stars esetében a négy klasszikus Mario játékot játszhatjuk végig nemcsak a NES konzol technikai korlátai nélkül, hanem minden egyes újítás, legyen az grafikai vagy zenei, mind-mind csak jobbak lettek. A pályáknak hátterük van: Éjszaka fénylenek a csillagok, vagy a havas pályás a háttérben lévő fákat befedte a hó. Ugyanígy a zene is sokkal jobb lett. Nemcsak azért, mert több csatornásak a hangok, ezáltal többféle hangzás is megszólalhat egyszerre, hanem a zene hangerejével is tudtak már játszani, ezáltal még jobban átadni a pálya vagy a térkép hangulatát. Elég csak a Super Mario 3 térkép zenéire gondolni, ahol a víz országának halkabb, nyugodtabb zenéje van, az ég országának meseszerű zenéje elhiteti velük, hogy álomszerű a fellegekben járni, ahogy az utolsó világ, a sötétség országának zenéje, ha nem is hátborzongató, de kétségtelenül hatásos és érezteti, hogy közeleg a végső összecsapás Bowserrel.

Ez a két kép emblematikus, beleégett az emlékezetekbe. Azon képek egyike, amit hallani is lehet.

Tehát azon túl, hogy négy olyan klasszikus Mario játékot játszhatunk újra, melyek újradefiniálták a videojáték ipart, ezeket technikai korlátok nélkül élvezhetjük. Nagyon szívesen játszom a NES verziókat is, hiszen már láttam ezeket, mint "aktuális" játék, főleg a 3-at. Az ebből fakadó érzés miatt mindenképp élmény játszani az eredeti Mariókkal, de valahányszor a Super Nintendo változatot veszem elő, mindig az az érzetem támad, hogy ezt gondolták végleges verziónak. Valójában ilyennek tervezték ezeket a játékokat ezért kapott mind egy Super Nintendo változatot. A valóság ennél persze árnyaltabb. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy személyes élményeim is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire megszerettem ezt a játékot. 1993. december 16-án jelent meg Európában és gyakorlatilag nem sokkal az európai megjelenése után lehetőségem volt látni a játékot, először az Elektor Kalandor című műsorban. Az 1993-as év utolsó adásában mutatták be, valamikor nem sokkal karácsony előtt. Ekkor mutatták be a Super Nintendo konzol Super Mario All-Stars bundle-jét, melyben természetesen a játék is megtalálható.

Nem saját példány, egy eladásra szánt példányról készült kép

Mai napig ezt tartom az egyik legszebb konzoldoboznak. És nem is kellett sokáig várnom, hogy nekem is legyen egy példány ebből a konzolból, hiszen ahogy feljebb írtam, 1993-ban ez volt a karácsonyi ajándékom. Nem túlzás kijelenteni, hogy annyira örültem neki, mint abban a bizonyos emblematikus YouTube videóban, ahol a kissrác megkapja a Nintendo 64-et karácsonyi ajándékul. Azért nagyon jelentős az életemben a Super Nintendo és a Super Mario All-Stars. Bár tényleg a Super Mario 3 vitt be a videojátékok világába, de ekkor még nagyon kicsi voltam. A Super Nintendo volt az a konzol, mely döntő hatást gyakorolt rám. Ekkor kerültem be igazán a videojátékok bűvkörébe, éreztem meg, milyen jó is játszani. Tehát nagyrészt személyes oka van annak, hogy a Super Nintendo minden idők legjobb konzolja nálam. A technikai különbséget annak idején nemcsak azért nem láttam, mert gyerekként nem volt ehhez szemem, hanem azért sem, mert akkor csak a két Mario játékot láttam NES-en. De az tény, hogy már a játék NES és SNES változata közti különbség is igencsak szembetűnő, de erről lesz később szó.

De hogy a másik oldal is szót kapjon, megértem azt is, ha nem a játékosok többségének véleményét képviselem azzal, hogy a Super Mario All-Stars ennyire jó játék. Ami negatív kritikát olvastam a játékról, az az, hogy kevés újdonság a SNES változatban. Az mondjuk képezheti vita tárgyát, hogy mi számít újításnak. Az már önmagában nagy dolog, hogy tényleg technikai korlát nélkül élvezhetjük a klasszikus Mario játékokat, ráadásul grafikailag és zeneileg felújítva. Kijavítottak néhány glitchet, elég csak arra gondolni, hogy a Super Mario Bros.-ban már nem szimbólumokkal mutatják a 9+ életmennyiséget, hanem rendesen 10, 11... Illetve a Super Mario Bros. 3-ba "Battle Game" néven beépítették a klasszikus Mario Bros. játékot. Bár az is igaz, hogy ez a változat sem teljes, hiszen az eredeti játékot egyedül is játszhatjuk, míg az All-Stars-ban csak 2 játékos módban egymás ellen. Emlékszem, sokáig nem is tudtuk barátokkal játszani ezt a játékot, mert csak 1 controllerem volt a Super Nintendóhoz (ahogy a képen is látható, eredetileg csak egy controllert csomagoltak a konzolhoz. Második controllerem csak sokkal később lett) és párhuzamos játékhoz meg ugye kell a 2 controller. A ketten is játszható Mario játékokat pedig lehetett úgy játszani, hogy a controllert adogattuk egymásnak.
A másik kritika, amit szoktak említeni a játékkal kapcsolatban, hogy a The Lost Levels mennyire nehéz. Milyen jó, hogy a Nintendo of America pont ezért rostálta ki az eredeti NES verziót... Az tény, hogy nagyon nehéz, de pont azzal tették játszhatóvá a játékot, hogy betették a mentést a játékba és pont a Lost Levels-nél lehet pályánként menteni. Szegény japánoknak mit kellett szenvedniük az eredeti változattal, hogy végig tudják játszani... Mellesleg ott is volt mentés oly módon, hogy ha az összes életed elveszett, akkor annak a világnak az első pályáján folytathattad a játékot, ahol "Game Over"-t kaptál. Illetve szokták mondani a Super Mario Bros. 2 vontatott játékmenetét is.

Super Mario All-Stars + Super Mario World

1994 decemberében kapott egy új változatot a játék, melybe ötödik játékként betették a Super Mario World-öt. Ez a játék szinte teljesen megegyezik az eredeti kiadással, azzal az különbséggel, hogy Luigi kapott egy saját sprite-ot. Az eredeti Super Mario World-ben Mario és Luigi ugyanúgy néztek ki, csak annyi volt a különbség, hogy Luiginak zöld volt a ruhája. Ebben a játékban meg lett újítva. És ha úgy vesszük, ez a változat érdemelné meg igazán a 100%-os értékelést, hiszen hány Nintendo rajongónak a Super Mario World az abszolút kedvenc Mario játéka? Nekem speciel a Super Mario Bros. 3 (ha nem az All-Stars), de hogy számomra is élmény minden egyes alkalommal végigjátszani a Super Mario World-öt, az kétségtelen.

Amint Yoshi és Birdo megjelentek, Spiny került központba és megváltoztatták a világítást. Valamint ott van extra játékként a Super Mario World.

A Super Mario World-ben is 4 mentési lehetőség van, ahogy a többi játékban, illetve ahogy sejtem, akkor a játékban nem lehet mentést létrehozni. Nincs meg a játék, csak tippelni tudok. De az a képen látható, hogy amikor megnyitjuk mindegyik kijáratot a játékban, akkor a 96-os szám mellett egy csillag is látható. Ezzel megegyezik az eredeti játék amerikai verziójával, ugyanis ott is egy csillag jelenik meg a 96-os szám mellett. Az európai verzióban kékre színeződik a 96-os szám, ha azt elérjük.

Nemcsak azért van Yoshi a bal-alsó sarokban, hogy üres teret töltsön ki, hanem a Super Mario World-ben nincs lehetőség a gombkiosztás módosítására, mivel ez effektív Super Nintendo játék, ezért a Super Nintendo controllerének több gombjának köszönhetően több mozgási lehetőség is van.

Azért kár, hogy ezt a változatot nem hozták át a későbbi konzolokra. Tényleg így teljes a Super Mario All-Stars.

Super Mario All-Stars 25th Anniversary Edition

2010 decemberében a Super Mario Bros. megjelenésének 25. évfordulója alkalmából Wii-re is megjelent egy Super Mario All-Stars. A dobozban két tokot találunk. Az egyikben rejlik a játék lemeze, a másikban egy soundtrack CD lemezt találunk, illetve egy Super Mario History című könyvecskét.

Nagyon furcsán mutat egy Super Nintendo játék egy Wii lemezen, kicsit pazarlásnak is tűnik, hogy egy alig néhány MB-os játék foglal el egy teljes lemezt. Főleg itt kár, hogy nem kapott helyet a Super Mario World mint extra játék. Maga a Mario World ugyan meg volt vásárolható a Wii Shop Channel-ben 800 Wii pontért, de nem hiszem, hogy nagyon rontotta volna az üzletet, hiszem ekkor már több mint 3 éve kapható volt digitális formában a játék. Inkább a Wii-s All-Stars megítélését javította volna. A játékhoz mellékelt használati utasítás nagyjából rendben van, bár a SNES-es leírás hangulatával, a képekkel (screenshotok, artworkök) messze nem ér fel.

A másik tokban a soundtrack CD nem az a fajta válogatás, amit agyonra fogunk hallgatni a CD lejátszóban. Extrának jó, de ha valamire tényleg érdemes figyelmet fordítani, az a Super Mario History című könyvecske, melyben például screenshotok, kezdetleges vázlatok láthatók az egyes Mario játékokról a Super Mario Bros.-tól egészen a Super Mario Galaxy 2-ig.

Én, mint nagy Super Mario All-Stars rajongó, a megjelenés napján vettem meg, 8.900 forint volt az ára. Tehát olcsóbb volt, mint egy átlag Wii játék, de hát ebbe nyilván érdemes azt is belekalkulálni, hogy egy Super Nintendo játékot veszünk meg újra. Amit ha úgy számolunk, akkor 800 Wii pontért lehetett venni. 1000 Wii pont €10 volt, tehát egy SNES játék €8, ami a 2010-es kb. 270 forintos Euró áron átszámítva 2.160 forint volt. Ha ezt kivonjuk a 8.900-ból, marad 6.740 forint. Ezt osszuk szét az extrák között, illetve, hogy a játékot fizikális formában tudhatjuk magunkénak...

Így azt hiszem, érthető, hogy miért kapott negatív kritikákat ez a kiadás. Biztos vagyok abban, hogy ha a Super Mario World is helyet kapott volna ebben a változatban, máris lényegesen pozitívabb lett volna a kiadvány megítélése. Meg az is nagyon jót tett volna a lemezes kiadásnak, ha olyan extrákkal látták volna el, mint például a Sonic Mega Collection-t: Digitális formában olvasható leírások, videók, illetve egyéb extrák. De a CD is lehetett volna tartalmasabb. Realista szemmel nézve csak a Super Mario History booklet az, ami kompenzál valamennyire.

De hát miért is teszi meg a Nintendo, hogy ilyen kiadványokat ad relatíve drágán? Mert megtehetik. Mert tudják, hogy a rajongók úgyis megveszik. Én is. Én is az első nap vettem meg. Nem érdekelt az ára, csak az, hogy "Super Mario All-Stars" ráadásul extrákkal. És ebből nagyon jól meggazdagszik a Nintendo. Ezért átok Nintendo rajongónak lenni. Játékaik persze rendszerint kiválóak, de legalább jók. Annyira egyedi a Nintendo játékok miliője, hogy aki ráérez és megszereti, azt teljesen beszippantja. Tehát igazából a Nintendónak sok rajongó azért nézi el az árpolitikáját, mert az egyedi hangulatának köszönhetően sokan teljesen a rajongójává válnak, így nem érdekli őket, hogy van néhány olyan kiadvány tőlük, ami pénznyelő automataként működik, megveszik, mert ezt is hozzátársítják a Nintendo hangulatvilágához. "Annyi jó játékot gyárt a Nintendo, miért is ne venném meg ezt is?" Valami ilyesmi érzete van.

Fejlesztés

A Super Mario All-Stars ötlete nagyjából a Super Mario Kart elkészülte után született, amikor már küszöbön állt annak a játéknak a megjelenése, de a Super Mario World 2: Yoshi's Island fejlesztése még túlzottan kezdeti stádiumban volt ahhoz, hogy arra a közeljövőben számítani lehessen. Az ötlet Miyamoto Shigeru agyából pattant ki, hogy adjanak ki egy "Mario Value Pack"-et, mely az összes Super Mario játékot tartalmazza. Végül "Mario Extravaganza" munkacímen indult a fejlesztés. A grafikus Sugiyama Tadashi elmondása szerint már a kezdetektől világos volt, hogy bekerül a csak Japánban megjelent Super Mario Bros. 2 is bekerül a játékba. Az is adta a játék ötletét ugyanis, hogy azt akarták, hogy az a játék is minél több konzolon játszható legyen. A japán Super Mario Bros. 2 az a játék, mely fennakadt a Nintendo of America rostáján, mondván, hogy túl nehéz. Helytálló is a "The Lost Levels" alcím, hiszen nyugaton tényleg elvesztek a szintek NES-en. Helyette megkaptuk az átalakított Doki Doki Panic játékot. Ismert, hogy az eredeti játék nem volt Japánban sikeres, de hogy nyugaton nagyobb sikert arasson, az eredeti karaktereket Super Mario karakterekkel helyettesítették, így lett nekünk egy teljesen más Super Mario Bros. 2-nk. De ahogy feljebb már szó volt róla, ez a játék sem lett nagyon népszerű a vontatott játékmenet következtében.

A grafikai és hangtechnikai fejlesztés, azok átdolgozása első feladatok egyike volt. A Super Nintendo technikai fejlettsége lehetővé tette, hogy a játékot gazdagabb színvilággal lássák el. Hiszen egy karakter már nem csak 4 színből, hanem akár 16 színből is állhat, ahogy a teljes színválaszték is felment 52-ről 32.768-ra. A dizájner, Mori Naoki félelmetesnek érezte, hogy még csak alig 3 éve dolgozott a Nintendónál és máris a Nintendo egyik legjelentősebb sorozatánál kapott egy fontos feladatot. A dizájnt alapvetően a Super Mario World-ről mintázták, emellett Mario fekete körvonalat kapott, hogy kitűnjön a háttérből és jobban látható legyen. Azok a pályák, melyeknek eredetileg fekete volt a háttere a Super Mario Bros.-ban, azok a jellegének megfelelő hátteret kaptak. Így a föld alatti pályák olyanok lettek, mintha egy barlangban lennénk, a kastélyban lévő pályák szintén jobban emlékeztetnek egy kastélyra. És hogy tudjuk, hogy kinek a kastélyában vagyunk, Bowser portréja díszíti a falat. Illetve a bónusz pályán, ahol érméket gyűjthetünk, egy nagy Mario (vagy Luigi) kép díszíti a háttér közepét. Arra törekedtek, hogy a játék őrizze meg az eredeti változatának hangulatát, ezért nem adtak új pályákat a játékokhoz. Ugyanígy az ellenségek helyét sem változtatták, mindegyik ott maradt, ahol eredetileg volt. Hasonlóképp Mario mozgását sem bővítették, holott erre a Super Nintendo tenchikai fejlettsége lehetőséget adott volna.

De néhány új animációval igyekezték élethűbbé tenni a játékot, például amikor a kastélyok végén legyőzzünk a hamis Bowsereket, akkor a Toadok egy zsákból próbálnak kiszabadulni. Érdekes módon ez pont akkor sikerül, amikor Mario megjelenik. Ugyanilyen animáció a Super Mario Bros. 2-ben, amikor Mario felveszi a kulcsot és egy maszk utánunk ered, hogy elvegye tőlünk, a háttérben van egy óriási maszk, melynek szeme villódzik, amikor Mario felveszi a kulcsot. Ez olyan érzetet ad, mintha az óriási maszk tulajdona lenne a kulcs és ahogy Mario felveszi, riasztja az alattvalóit, hogy vegyék el Mariótól a kulcsot.

A vázlatokat papíron rajzolták meg. Sugiyama Tadashi rajzolta a Super Mario Bros.-t is, így össze tudta hasonlítani az eredeti játék terveit az újjal, de több, az eredeti játékot fejlesztő munkatársat is bevontak az All-Stars fejlesztésébe. Hiszen ugyanaz az SRD (Systems Research and Development) fejlesztette az All-Stars-t is, mely eredeti NES játékokon is dolgozott. Sokat dolgoztak az eredeti játék glitcheinek kijavításán. Ugyanakkor az olyan hibákat meghagyták a játékban, mint például a "végtelen élet", azt csak annyiban módosították, hogy a játékban megszerezhető maximális élet 128. Bár Mori Naoki is segített felderíteni a hibákat, a The Lost Levels hibakeresésébe direkt nem szállt be, mert ott túl nehéz volt megtalálni. A hibák keresésére nem alkalmaztak külön csapatot, a fejlesztő csapat kereste és javította a hibákat.

A játékot könnyebbé téve, több élettel lehet játszani a játékot, emellett a mentés is lehetővé vált, köszönhetően az akkor nemrég kifejlesztett elemes mentés technológiának. Fontosnak tartották, hogy a The Lost Levels-ben pályánként lehessen menteni, ezzel is lényegesen könnyebbé téve a játékot.

A Super Mario All-Stars-ba a Nintendo addigi 10 éves történelme van belesűrítve, hiszen lényegében az eredeti játékban is öt játék van, hiszen Mario Bros. is bekerült a a kazettába. A Super Mario Bros. 3 Battle Game-jeként játszható, kizárólag ketten. Mori ennek kapcsán jegyezte meg, hogy sokat játszott vele a munkaközi szünetekben, hiszen ezzel annyit játszhatunk, amennyit csak akarunk. Ahogy arról is kifejtette a véleményét, hogy jobban szerette a "Mario Extravaganza" munkacímet, mint a végleges címet, a "Super Mario Collection"-t, ezért csalódásként élte meg a névváltoztatást.

Az meglepett mindenkit, hogy a Super Mario All-Stars jelenik meg Wii-re 2010-ben a Super Mario Bros. megjelenésének 25. évfordulója alkalmából. De Sugiyama Tadashi reméli, hogy azok a fiatalok is szívesen játszanak majd vele, akik annak idején nem nem volt lehetőségük játszani vele, így számukra újnak fog hatni a játék. Idősebbeknek meg kiváló retro élményt fog nyújtani.

Összehasonlítás

Most lássuk, hogy miben is különböznek az egyes Mario játékok az eredeti változatuktól.

Super Mario Bros. és Super Mario Bros.: The Lost Levels

Fontos tudni, hogy a NES az a konzol, melynek az életideje alatt a legnagyobb fejlődésen mentek keresztül a játékok. Erre a Super Mario Bros. az egyik legjobb példa, hiszen ez a játék fejlődött a legtöbbet technikailag a Super Nintendós kiadásra. Szinte teljesen újragondolták grafikailag a játékot. Látható a videón is, hogy mennyivel élethűbb lett Super Nintendón a játék. A táj is úgy mondható élethűbbnek, hogy mégis van valami rajzfilmszerű feelingje. Ez a Super Mario All-Stars egyik nagy varázsa, jól látható, hogy a fejlesztők tényleg azon voltak, hogy a játék amennyire csak lehet, újuljon meg, de őrizze meg az eredeti játék hangulatvilágát. A zenében is hallható, hogy mennyivel változatosabb a hangzása. Itt is hallható, hogy a hangerővel is játszottak, hogy minél inkább átélhetőbb legyen a játék.

Ugyanez igaz a minálunk The Lost Levels-ként megjelent japán Super Mario Bros. 2-re is, hiszen a grafika az első Super Mario Bros. alapjain nyugszik. Ezért nincs különbség a két Mario játék között SNES-en. A fő különbség az, hogy a SNES játékban pályánként menthetünk. Annak következtében, hogy a játék nálunk nem jelent meg, az eredeti verziót először Wii-n játszhattuk Virtual Console-on. Ott ugye nagy segítség, hogy a játékot ha abbahagyjuk, akkor ha következőleg visszatérünk, ugyanott folytathatjuk, ahol kiléptünk a játékból. Ettől függetlenül a játék SNES-en és Wii-n is megizzaszt.

Super Mario Bros. 2

A Super Mario Bros. 2 is élethűbb lett, de nem annyira a grafikában érhető tetten a fejlődés, hanem a zenében. Sokkal szebb a SNES változat hangszerelése, illetve érdekes hallani, hogy játszottak a hangerővel. Grafikában természetesen szebben néz ki a SNES változat, de talán azon túl, hogy Birdo a remake-ben nyerte el a végleges alakját, illetve a bal oldalon az életerőt nem hatszög mutatja, hanem szív.
Illetve ami még nagy különbség, hogy a pályák végén, ha játszhatunk szerencsejátékot, akkor a SNES játékban fokozatosan állnak meg a félkarú rabló egyes ábrái, nem azonnal, mint az eredeti NES játékban. Így a SNES játékban könnyű kiszámítani, hogyan kapunk három egyforma ábrát. És mivel a sikeres játékot élettel jutalmazzák, ez komoly könnyítés a NES verzióhoz képest.

Super Mario Bros. 3

A Super Mario Bros. 3-ban csúcsodott ki az, amit a Super Mario Bros.-ban megalapoztak. És mivel már a NES verzió is sokkal szebben néz ki, ezért a Mario 3 esetében elmondható, hogy csak egyfajta ráncfelvarráson esett át a játék SNES-re. De nagyon fontos ráncfelvarrásokon, hiszen sehol nem laggol a játék. Így a SNES változat azt az érzetet adja, hogy ez a játék Super Nintendón néz ki úgy, ahogy azt eredetileg eltervezték. A zene is itt lett igazán fantasztikus.

Videokazetta

Angliában megjelent egy Super Mario All-Stars videokazetta, melyen a játékról árulnak el néhány kulisszatitkot, mutatnak be tippet-trükköt. Tényleg nem nagy szám, az egész műsor kb. 20 perc. Nagyjából olyanokat mutatnak meg benne, mint például hogyan érhetjük el a Super Mario Bros.: The Lost Levels-ben a 128 életet. De a kazetta azért is csalóka, mert a második felében más SNES játékokat mutatnak be, mint például The Legend of Zelda: A Link to the Past, talán van F-Zero is, meg Starwing. A Super Mario All-Stars rész maximum 10 perc, aztán rátérnek néhány SNES játékra. Gyűjteménybe jó, teljesebb tőle a Super Mario All-Stars gyűjteményem, de összességében nem nagy szám. Körülbelül 15 éve vettem meg eBay-en.

De már nem fontos súlyos pénzeket kiadni a VHS-ért annak, aki nem gyűjtő, hiszen lelkes rajongók feltették a videokazetta teljes tartalmát YouTube-ra, itt megtekinthető.

Azért mindenképp érdemes megnézni a videót, hogy lássuk, hogy ez a nagymenőzős, produkálom magam YouTuber-stílus már a '90-es években is dívott, és már csak a '90-es években is ugyanannyira gáz volt, mint most.

Összegzés

Remélem, sikerült átadni valamit a játék nagyszerűségéből. Nagyon szerettem írni erről a játékról, mert tényleg ez volt az játék, aminek köszönhetően véglegesen és menthetetlenül Nintendo rajongó lettem. És már elég sok helyen elérhető az eredeti változat, SNES és Wii mellett immár Nintendo Switch-en is játszható, így mindenki számára adott a lehetőség, hogy végigvigye ezt a mesterművet.

Linkek

Hivatalos Nintendo profil | Wikipédia | MobyGames | NintendoLife | GameFAQs | 

Forrás

Iwata Asks: Super Mario All-Stars

35 éves a Super Mario Bros. 3!

Szépen elmentünk azon tény mellett, hogy idén 35 éve jelent meg minden idők egyik legnagyszerűbb játéka, a Super Mario Bros. 3. Nagyszerűsége nemcsak a sok kiváló újdonságában rejlett (világtérkép, új segítőtárgyak, extra hosszú játék), hanem abban is, hogy a korszakalkotó Super Mario Bros.-hoz képest készítettek egy sokkal jobb játékot. Így a Super Mario sorozat 4. játéka, a Super Mario Bros. 3 (hiszen kétféle Super Mario Bros. 2 van), volt az a játék, mely végleg bebetonozta a Nintendót a videojáték iparba és emelte a magaslatokig a Super Mario sorozatot.

Nem is lehet anélkül beszélni a Super Mario Bros. 3-ról, hogy meg ne említenénk a játékhoz kötődő számokat, hiszen közel 20 millió példányban kelt el világszerte. Ezzel sokáig rekorder volt a "nem bundle-ben kiadott játékok" eladási számát illetően. Mario híre meg már akkor nagyobb volt akár a Disney legfőbb karakteréé, Miki egéré. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a játék több pénzt hozott, mint az E.T. film. Mario ismertségét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy valamennyi videojátékbolt valamelyik Mario artworköt használja fel önmaga promotálására, még akkor is, ha nem a Nintendo a fő profilja. Hiszen, bárki, aki meglátja Mariót, az bizton tudja, hogy milyen üzletbe tér be.

De meg lehetne említeni a világszerte ismertté vált amerikai reklámot, ahol gyerekek és fiatalok tömege skandálta Mario nevét.

És hát igen... Ilyen játékot csakis dicsérni, éltetni lehet. Így kell nemcsak emlékezetes, de kiváló reklámot gyártani.

Fejlesztés

Pedig a játék fejlesztése nem volt könnyű munka. Egyike azon játékoknak, melyen napi szinten 16 órát dolgoztak a készítők. Miyamoto Shigeru (a képen is ő látható) egy nagyjából 20-30 fős programozói gárdát igazgatott. A játék fejlesztése nem sokkal a japán Super Mario Bros. 2 1986-os megjelenése után kezdődött. A napi kb. 16 órás munkára meg azért volt szükség, mert sok olyan újdonságot terveztek a játékba, amire eddig korábban nem volt példa. Hiszen a Super Mario Bros. 3 volt az első olyan játék, melynek világtérképe volt, illetve annyi tartalom van a játékban, hogy ha az eredeti változatot játsszuk, akkor könnyen arra lehetünk figyelmesek, hogy beszaggat a játék, ha túl sok mozgóelem jelenik meg a képernyőn egyszerre.

A játékot egyébként hasonlóképp felülnézetesre tervezték, mint a The Legend of Zeldát, de ezt azért vetették el, mert Mario egyik fő mozgása az ugrás, és madártávlatból nehéz lett volna megítélni, hogy mikor is van pontosan Mario a földön. Így maradt az oldalnézet. A vadonatúj koncepció Tezuka Takashi ötlete volt, aki egyáltalán nem akarta, hogy az új játék egy Super Mario Bros. 2 folytatás legyen, annak egy könnyített kiadása. Mariónak teljesen új mozgássort gondolt ki, amiben segítették az olyan tárgyak is, mint például a Szuper Levél, a Béka-mez, vagy a Kalapács-mez. A térkép-koncepcióját egy hosszúkás szűk szobáben dolgozták ki, ahol egy nagy asztal mellett kézzel tervezték azt, amit végül megprogramoztak.

Kondo Koji-nak sem volt könnyebb dolga a zenék komponálásában. Nem használhatta fel a Super Mario Bros. zenéit, az egész játékhoz új dallamokat kellett kitalálnia. Bevallása szerint a Super Mario Bros. 3-hoz volt a legnehezebb zenét kitalálnia, mert nagyon nehéz volt a pályákhoz megfelelő hangulatú zenéket komponálnia. Ráadásul a játék tartalma miatt mennyiségben is sok zenét kellett kitalálnia. Két zenét végül felhasználtak az eredeti Marióból: A föld alatti pályák zenéjét, illetve legvégén a Hercegnő megmentésekor használt zene, de ezek is újra lettek hangszerelve.

De hiába dolgoztak a játékon napi szinten 16 órát, hiába mutatta Miyamoto-san a rabszolgahajcsár énjét (mert tényleg nagyon szigorú ha munkáról van szó), a játék eredeti 1988. tavaszi megjelenését hat hónappal ki kellett tolni, mert annyi új elemet találtak ki a játékhoz, hogy azok programozása túl sokáig tartott. Végül 1988. október 23-án jelent Japánban. De nemcsak az újdonságok programozása miatt tolódott ki a játék megjelenése. Az is komoly fejtörést okozott a készítőknek, hogy a megszokott elemeket, karaktereket hogyan újítsák meg úgy, hogy az egész játék tényleg az újdonság erejével hasson. Tehát összességében annyit dolgoztak a játékon, mintha egy vadonatúj játékot terveztek volna.

Kulturális utalások

A játék az 1989-es "A Varázsló" (The Wizard) című filmben is megjelent. A film nyíltan a játék promóciójaként készült, hiszen a Videojáték Armadeggon döntő játéka a Super Mario Bros. 3 volt, melyet akkor vadonatúj játékként játszott a három döntőbe jutott játékos. Láttam a filmet, megítélésem szerint rendben volt, bár a napnál is világosabb, hogy az egész tényleg nem sokkal több, mint tömény Nintendo-reklám. Hiszen több akkor menő NES játékot is bemutattak a filmben, mint például Super Mario Bros. 2, Zelda II: The Adventure of Link, Metroid, Teenage Mutant Ninja Turtles, de helyet kapott Double Dragon is. A film összességében arról szól, hogy a PTSD-ben szenvedő Jimmy mindenáron el akar jutni Kaliforniába. Eközben kiderül, hogy kivételes tehetsége van a videojátékokhoz. Jobbára a fogadásból megnyert pénzből jut el a testvérével a nyugati államba, hogy ott részt vegyen a Videojáték Armageddon versenyén. És hogy feldolgozza a maga traumáját. Ez korrekt húzás volt a filmesektől, főleg azért, mert a különböző pszichés betegségek kezelése még a szakemberek számára is komoly kihívás volt 1989-ben, hát még ahogy a társadalom kezelte... Úgyhogy szerencsére több, mint Nintendo-reklám, a nyilvánvalóan erőltetett jelenetek ellenére is érdemes megnézni.

Meg azért is, mert jól jelzi, hogy a Nintendo az elején nagyon erősen jelen volt a populáris kultúrában, és több filmben és rajzfilmben is szerepeltette a cég a játékait. Elég csak a Super Mario Bros.: The Super Show-val indult rajzfilmsorozatra gondolni, mely a részemről a The Adventures of Super Mario Bros. 3-vel tetőzött be. A rajzfilm annak ellenére volt korrekt, hogy tele volt mai szemmel nézve nyilvánvaló hibával. A történetek relatíve jók voltak, és remekül visszahozta a SMB3 vibe-ját. Tehát a Nintendónak nagyon is volt üzleti érzéke, nagyon jól látta, hogy micsoda lehetőségek rejlenek abban, ha filmben, rajzfilmben szerepeltetik a termékeiket. Valószínűleg később is benne lett volna a cég abban, hogy különböző filmekben megjelenjenek, ha nem égették volna meg magukat olyan csúnyán azzal a katasztrofális minőségű Super Mario Bros. filmmel 1993-ban.

A siker titka

Ezt a játékot sikerre tervezték. Csak a programozásba kb. 1 millió dollárt invesztáltak, a reklámkampányba pedig nem kevesebb, mint 25 millió dollárt fektettek be. Tehát a cél teljesen nyilvánvaló volt, de ezért a marketingkampányon túl is sokat tettek. Kezdve azzal, hogy kifejezetten játszható nehézségűre tervezték a játékot. Semmiképp sem akarták, hogy olyan nehéz legyen, mint a japán Super Mario Bros. 2, de azért mindenképp legyen benne valami kihívás. Így okozott igazi sikerélményt az, ha egy-egy pályát, országot végig tudtunk vinni, és lépésenként tovább tudtunk jutni. Persze ez önmagában nem elég. Sok korábbi nagy videojátékos cég kifejezetten a kihívásra fókuszált a számítógépeiken, konzoljaikon, a Nintendo volt az a cég, amelyik a szórakoztatást is a zászlajára tűzte. Ezért is van az, hogy az első két asztali konzol nevében ott van az "Entertainment System" elnevezés, ezért is van az, hogy a Nintendo of America (velük együtt a Nintendo of Europe is) a konzolok dobozaira egy család képét tette ki, ahol a gyerekek játszanak, a szülők meg legalább akkora örömüket lelik a gyerekek játékában, mintha ők maguk játszanának. Ezzel akarta a Nintendo érzékeltetni, hogy a játékaik mindenkit magába szippantanak. A konzol közel 62 milliós eladása pedig jól jelezte a nép rárezgett erre az üzenetre, ahogy a Super Mario Bros. 3 közel 18 milliós Rekordok Könyvébe is bekerült eladás is jelezte, hogy a Nintendónál kiváló munkát végeztek.

Nem utolsó sorban ebben a játékban is megjelenik az, hogy Miyamoto-san nagyon szeretett kalandozni gyerekkorában, új helyeket felfedezni. Ezt emelte be a művészetébe. Erre volt jó példa a The Legend of Zelda játék, amiben annyi felfedeznivaló várt, hogy azzal szolgált hosszú órákon át történő játék. Ez a Super Mario Bros. 3-ban is jelen van. A játékban sokszor olyan helyen vannak rejtett tárgyak, ahol a legkevésbé sem számítunk rá. És rengeteg van ebből. Ezért van az, hogy a Mario 3-at sokszor végig kell játszani, ha 100%-ra ki akarjuk játszani, a titkok sokszor teljesen véletlenül kerülnek a szemünk elé. Ez is egy varázsa a játéknak. Például ki gondolná, hogy ha úgy végzünk a pályán, hogy 11 érménk van, akkor az országtérképen vándorló Kalapács testvér egyszer csak repülő csatahajóvá változik, rajta rengeteg érmével? Ugyanígy minden világnak van egy pályája, ahol ha egy meghatározott mennyiségű érmét összegyűjtünk, akkor egy rejtett Toad ház bukkan fel a térképen, ahol a legritkább segítőtárgyak egyike lelhető fel.

De ugyanígy lehet említeni a különböző japán folklórra emlékeztető elemeket, mint például a Tanooki-mez, vagy a kappa, amivé a 3. világ királya változik. De hogy is találhattunk volna ki gyerekkorunkban, hogy a 3. világban, a sziget, ahol a Kastély van, Japánt ábrázolja, és a Kastély pont ott van, ahol Kiotó a szigetországban. Az meg már csak hab a tortán, hogy a Koopalingek nevei mind egy ismert személyiségről kapták a nevüket, de a legendárium szól arról is, hogy a Koopalingek arca egy-egy, a játékot programozó arcáról mintázták.

A Japánhoz kapcsolódó utalások olyanok, hogy nyugaton is, mint a mesevilág része, bőven megállják a helyüket. Nyugodtan hívhatjuk mosómedvének a tanooki-kat, ahol nyugodtan repülhetnek a magasba a farkuk segítségével, ha teljes sebességgel futunk. Ahogy az is meglehetősen szürreális, hogy egy levéltől tanooki füle és farka nő Mariónak. Az pedig, hogy szoborrá változik, az meg már végképp olyan extra, amitől csak az egész játék még inkább meseszerűvé válik. (Pedig ez is a japán folklór része) Elnézve a játékot, azt gondolom, hogy igencsak nehéz lenne eldönteni, hogy melyik a cég, amelyik jobban visszarepít minket a gyerekkorunkba: A Disney vagy a Nintendo.

Mert igen. Nekem a Super Mario Bros. 3 nyomán Mario volt az igazi hős. Ez a játék adta meg azt a világot, amibe imádtam benne lenni, és valahol legbelül hittem abban, hogy egy másik dimenzióban a valóságban is létezik ez a világ. 8-10 évesen gyakran álmodotam arról, hogy megtalálom azt a csőrendszert, mely eljuttat Mario világába, és élőben együtt járjuk végig a kalandjait. Ez volt az én gyerekkorom romantikus elvágyódása a való világ elől, ahol boldogan élhetek. Ez az illúzió nagyban megszépítette a gyerekkoromat és adott motivációt arra, hogy könnyebben kezeljem a való világ nehézségeit. A függönyt azóta lehúzták, én a való világban maradva felnőttem, de ez volt életem legjobb előadása. És hogy a Nintendónak köszönhetően ennek én magam is részese lehettem, ez olyan ajándék volt gyerekkoromban, amit semmi nem tudott pótolni.

Különböző változatok

Sok Mario játékból jöttek meg újabb és újabb kiadások, többük remake-et is kapott, de emlékeim szerint a Super Mario Bros. 3 az egyedüli olyan Mario játék, melyet három verzióban játszhatunk. Lássuk őket röviden.

Super Mario Bros. 3 (NES, 1988)

Sokan a NES kiadásra esküsznek, egy fő okból kifolyólag: Eredeti. Ezzel ismertük meg a játékot, ezzel fedeztünk fel minden szépségét, ezzel töltöttünk hosszú, önfeledt órákat. Sőt, ha azt vesszük, hogy ez a változat NES képességének a határait feszegeti, akkor teljesen legitim, hogy sokuknak ez a nagy kedvence. A készítők tényleg mindent megtettek azért, hogy ez a játék egy legenda legyen, amivel generációk fognak évtizedek múlva is játszani.

Super Mario All-Stars (SNES, 1993)

Hatalmasat fejlődött a Super Nintendós változat. A grafika is 3D-s hatású lett, a zene pedig nemcsak hangszerelés tekintetében lett változatosabb, hanem a hangerővel is játszottak. Már a játék bekapcsolásakor is valóságos színkavalkád köszönt bennünket, ez önmagában megalapozza azt, hogy egy kiváló játékkal lesz dolgunk. Nem utolsósorban a SNES tudásának köszönhetően a játék egyáltalán nem laggol és sok glitchet kijavítottak.

Super Mario Advance 4: Super Mario Bros. 3 (GBA, 2003)

Harmadjára Game Boy Advance-re jelent meg a játék, amelyet a Super Mario All-Stars alapján dolgoztak át. Az arányok kicsit furcsák a játékban, hiszen a TV 4:3-as képarányát kellett a Game Boy Advance 3:2-es képarányához igazítani. Tehát az elemek meg vannak nyújtva a játékban.
Ugyanakkor örömteli hallani Charles Martinet "Woo-hoo! Just what I needed!" felkiáltását hallani, amikor Mario felszed egy segítőtárgyat. De a szinkronszínész szerethető hangja az egész játékban elkísér minket.
És akkor nem beszéltünk még az e-kártyák segítségével megszerezhető extra pályákról, amikhez mi európaiak ugyan nem juthattunk hozzá az eredeti változatban, de Wii U-n és Nintendo Switch Online-on mi is játszhatjuk az extra pályákat, amikből összesen 38 áll rendelkezésre.
Emellett több apró változatást eszközöltek a játékban, melyek azt érzékeltetik, hogy a játék valójában 2003-ban készült el abban a formában, ahogy azt eredetileg eltervezték. Bár a GBA képaránya és hangja némileg torzít az összképen; ha kijönne egy negyedik kiadás GBA extrákkal SNES grafikával, az lenne a tökéletes.

Végszó gyanánt

A Super Mario Bros. 3 arra kiváló példa, hogy lehet valami szinte tökéletes csak azért, mert marketing sikere van. Úgy volt jó, hogy ezt a játékot agyonra reklámozták, szerepeltették, ahol csak lehet, hiszen ezt a remekművet mindenkinek ismerni kell. Még ha csak hallomásból is, de tudnia kell róla! Milyen az, amikor egy kulturális termék esetében minden összeáll. Mennyiségben rekordot dönt, minőségben a tökéletesség határát súrolja. Méltán lett világsiker, emléke ma is olyan élénken él, mintha most lenne aktuális a játék. Ezt a játékot az örökkévalóságnak szánták. Generációknak kell ismerni világszerte, mert a Super Mario Bros. 3-at mindenki játszhatja, végigjátszása pedig mindenkinek sikerélményt okoz. Örökké ragyogjon a csillaga a videojátékok égboltján!

Forrás

Castle, M. (2014). In Nintendo the Official Nintendo Magazine presents the ultimate guide to mario (pp. 18–21). essay, Future Publishing Ltd.

Jones, D. (2020). In The complete book of mario: The ultimate guide to gaming’s most iconic character (pp. 60–65). essay, Future P.

Online források

Nintendope | chrismcovell.com | Super Mario Wiki | Nintendo Life

F-Zero 99 - Tippek és trükkök a jó játékhoz

Elég régóta játszok F-Zeróval ahhoz, hogy az eddig szert tett képességeimmel valami eredményt fel tudjak mutatni. Az első bekezdés hadd legyen a dicsekedésé, ugyanis eddig egyszer játszottam csak online Knight Cup versenyt, így is sikerült a 99 játékosból bejutni a legjobb 20-ba, így az utolsó pályán is mehettem. Egészen pontosan a 18. helyen végeztem összességében.

Ahhoz képest, hogy mekkora lökdösődés, tülekedés van egy online versenyen, elégedett vagyok az eredményemmel. Azon mondjuk mosolyogtam, hogy olyan jelvényt is osztanak, hogy "Az utolsó helyezett, mely értékelt volt", ezt kaptam meg én. Tehát én fejeztem be a legkevesebb pontszámmal a versenyt, mögöttem már mindenki diszkvalifikált volt. Én büszke vagyok rá, nagyon jó verseny volt. Tényleg, akinek van Nintendo Switch-e, azonnal töltse le magának az F-Zero 99-et, mert isteni jó játék lett! Ráadásul ingyenes!

A Nintendo Life összeállított egy listát az általuk alkalmazott tippekből, trükkökből. Ezek nagyja egyáltalán nem új számomra, sőt, még az F-Zero 99 "exkluzív" trükkökre ss rájöttem magamtól. Az eredmény pedig látható. És azt terveztem, hogy minden trükköt, amit ők összegyűjtöttek, azt én a saját tapasztalataim alapján kommentálom.

Választható kocsik

A Nintendo Life megtette azt, hogy kiemelt egy kocsit, amely szerintük az összes többi felett áll. Én ettől tartózkodnék, mert tényleg azt tapasztalom, hogy mindegyik kocsi más-más pályán jó. Egyszerűen azért, mert mindegyik pályának egyedi tulajdonsága van, így magunknak kell kitapasztalni, hogy összességében melyik számunkra az ideális jármű. De természetesen röviden bemutatom őket.

Blue Falcon

Vezetője: Captain Falcon
Ahogy a játékok főszereplőjénél szokás, ők az általánosan mindenben jó, de semmiben nem kiemelhető karakterek. Jelen esetben is erről van szó. A Blue Falcon ideális kezdőknek, hogy kitapasztaljuk az alapokat.

Golden Fox

Vezetője: Dr. Stewart
Bár ennek a kocsinak a legalacsonyabb a végsebessége, de nagyon jól gyorsul. Tehát könnyű vele elérni a végsebességet. Viszont eléggé rosszul irányítható, eléggé csúszós. Ugyanakkor a sérüléseket ezen a kocsin a legkönnyebb gyógyítani, ugyanis amikor a töltőállomáson vagyunk, gyorsan töltődik vissza az erőmérőnk.

Wild Goose

Vezetője: Pico
Jó a végsebessége, még ha azt lassabban is éri el. A Wild Goose-t inkább a tapasztaltabb játékosoknak érdemes választani, mert bár igencsak robusztus járgány, tehát alig fogy az erőmérő, ha sérülünk, de ennek a kocsinak az ereje töltődik vissza a leglassabban, ha a töltőállomáson vagyunk.

Fire Stingray

Vezetője: Samurai Goroh
Ennek a kocsinak a legmagasabb a végsebessége, ugyanakkor a legrosszabb a gyorsulása. Érdekesség továbbá, hogy ezt a kocsit a legkönnyebb irányítani, mégsem mondanám általánosan választandó kocsinak mindenki számára, mert ha nagyot ütközünk vele, akkor nehezen nyerjük vissza a végsebességünket. Tehát inkább profi játékosoknak javasolt.

Tippek kezdőknek

Először lássuk azokat a trükköket, melyeket könnyen elsajátíthat bárki, emellett a többi F-Zero játékban is hasznos lehet tudni.

Játsszunk a Practice-ben is!

Nem egy embertől hallom, akár Mario Kart, akármelyik versenyjáték kapcsán, hogy max. fél órát játszanak időmérőn. Ez hiba. Az időmérő (jelen esetben Practice) kiváló lehetőség arra, hogy megismerjük a pályát. A pályavezetést, az ideális ívet, illetve mivel itt is lehet használni a turbót, ezért azt is kitapasztalhatjuk, hogy hol érdemes használni. Forma 1 nyelvén szólva, hol van a DRS-zóna. Sokat lehet ezekből tanulni, ráadásul az összes kocsi által korábbi időmérőn ment versenyünkkel mehetünk egy ún. "szellem-párbajt", ezáltal is összevethetjük, hogy melyik kocsival melyik pályán vagyunk a legjobbak. Tehát nagyon javasolt a használata.

Lassítsunk a töltőállomásnál

Ezt kizárólag akkor használjuk, amikor nagy baj van, és közel az autó totálkáros állapota. Az a lényeg, hogy amikor a töltőállomáshoz érünk, akkor engedjük el a gázt, és hagyjuk tölteni a kocsinkat, amíg szükséges. Nem érdemes teljesen feltölteni a kocsit, mert azzal túl sok idő megy el, inkább csak annyira, hogy egy kör erejéig biztonságban legyünk. Ezt magunknak kell kiszámítani, hogy mennyi szükséges, hogy a következő körig jók legyünk.

Néha nem baj, ha hátrább vagyunk

Mivel a 99 játékos egyszerre indul, ezért bár nagyon tág az indulópálya (ami olyan, mint a repülőtéren a felszállópálya), de nem elég hosszú ahhoz, hogy szétszéledjen a 99 játékos. Így az elején nagy tumultussal indul a verseny tényleges része. Ekkor nem baj, ha nem vagyunk elöl. Egyrészt nem veszünk részt a nagy ütközetben, másrészt hozzánk is jó eséllyel kerül az ütközésekből keletkező aranyszínű szikrákból, így könnyebben gyűlnek a második erőmérőbe, hamarabb jutunk az égi pályára, ahol szinte csak miénk a terep!

Tanuljunk meg jól kanyarodni

Az élesebb kanyarokat háromféle módon lehet bevenni. Egyrészt az éles kanyaroknál ténylegesen fékezünk az Y-gombbal, másrészt a nem annyira éles kanyaroknál elengedjük a gázt, vagy nyomkodjuk a B-gombot, ezáltal könnyebben tudunk kanyarodni. A gáz nyomkodása főleg a Game Boy Advance-es Maximum Velocity-ben mókás, mert ott olyan hangot ad, mintha dobolnának, miközben nyomkodjuk a gázt. Harmadrészt az L- vagy R-gombbal driftelünk. Ezzel simábban vesszük be az élesebb kanyart.

Ha igazán jók vagyunk, akkor kombináljuk ezeket módszereket.

Használjuk a turbót az egyenesekben

Ez az, amire korábban utaltam, ami olyan, mint a DRS-zóna a Forma 1-ben. Ahogy a száguldó cirkuszban a hosszú egyenesekben nyitják a versenyzők a hátsó szárnyat, úgy az F-Zeróban is a hosszú egyenesekben érdemes a turbót használni. Hasznos, megelőzhetünk vele pár játékost. De ne feledjük, hogy ez is az erőmérőnk kárára történik!

Találjuk meg a rövidítéseket

Néhány pályán a turbóval rövidíteni is lehet. Ugyanis át lehet menni a durva felületen turbóval sebességvesztés nélkül. A durva felület pedig bizonyos esetekben keresztbe áll a pályának olyan részén, ami rövidítés is lehetne. Ezek főleg a Mute City pályákon vannak, ott érdemes a turbót használni, de nézzünk szét más pályákon, hátha máshol is találunk rövidítést.

Ütközzünk neki a nagy aranykocsinak az aranyszikrákért

Az aranyszikrák összegyűjtésével gyűlik az aranymérő, mely ha megtelik, akkor az égi pályán mehetünk gyorsan röviden. Ezért, ha találunk a pályán kallódó aranyszirkát, gyűjtsük be őket, ha tudjuk. Viszont a pályán alkalmanként megjelenik egy nagy aranykocsi, aminek nyugodtan nekiütközhetünk, nemhogy nem lesz tőle semmi bajunk, hanem még meg is köszöni egy nagy adag aranyszikrával, hogy beköszöntünk hozzá.

Használjuk a pörgőtámadást

A ZL és a ZR gombokkal tudunk pörgőtámadást alkalmazni. Mivel a játék annyival is könnyítve van, hogy támadás közben is tudjuk rendesen kezelni a kocsinkat, nem úgy, mint például a Nintendo 64-es F-Zero X-ben. Ezért van az, hogy egyszerre csak egyszer tudunk támadni. Ezután egy mérő töltődik fel szépen lassan, ha megtelt, akkor tudunk legközelebb támadni.

Leginkább akkor érdemes használni, ha tumultusba kerülünk, és van esély arra, hogy kiütünk valakit. Ha sikerrel járunk, akkor az összes erőmérőnk nagyobb lesz. Sikeres támadás esetén pedig több bónusz pontot is kapunk a verseny végén.

Haladó tippek

Ha már jól mennek az alapok, érdemes néhány trükköt ezek közül kipróbálni, hogy nagyobb esélyünk legyen a győzelemre.

Okosan használjuk az égi pályát

Ha megtelt az aranymérő, és könnyíthetnénk a versenyünkön, nem mindig érdemes azonnal felhasználni, amint lehetőségünk adódik rá. Tapasztaljuk ki, hogy melyek a pálya nehezebb részei (pl.: sok akadály, éles kanyar), és ott használjuk fel. Az égi pályán ugyanis nemcsak nem lassulunk le, ha nem tudunk rendesen kanyarodni, de a kanyarokat is simábban, könnyebb bevenni. És ott gyorsan menni... Itt javíthatunk sokat a helyezésünkön.

Figyeljük a narancssárga nyilat

Az F-Zero játékokra általánosságban jellemző az, hogy nemcsak azt mutatja, ha a mögöttünk lévő versenyző a közelünkben van, hanem azt is, hogy pontosan hol van. Ugyanez igaz a legújabb F-Zero játékra, ami azért fontos információ, mert ha közvetlen a mögöttünk lévő játékos elé állunk, akkor hátulról fog meglökni minket, amivel plusz sebességet ad nekünk, ő pedig kárvallottja lesz a találkozónak.

A lassú és megfontolt játékkal nem biztos, hogy megnyerjük a versenyt... de megnyerhetjük a bajnokságot

Nem kell feltétlen erőszakosan azon lenni, hogy megnyerjük a versenyt. Az agresszív játék nem feltétlen kifizetődő, jobban járunk, ha eleinte hátulról figyeljük az eseményeket, könnyebb meglátni a lehetőséget a káoszban, amit mások okoznak, és akkor előrébb jönni.

És ha igazán káosz a verseny, akkor még arra is van esélyünk, hogy akár az egész bajnokságot megnyerjük.

Összegzés

Remélhetőleg ez a kis segédlet jó alap lesz arra, hogy jobb legyen a verseny. Amit még érdemes tudni, hogy a riválisokat az alapján választja ki a gép, hogy mely négy játékos van hozzánk képességben a legközelebb, illetve kik vannak velünk szomszédos helyen. Náluk kell a következő versenyen jobban teljesíteni. Minél több versenyzőt érünk utol, annál jobban nő a rangunk. Ám, ha nem előzünk meg senkit, akkor vissza is eshetünk.

Ahogy bizonyos teljesítményeket elérünk, kapunk különböző jelvényeket, illetve a kocsink színén és alakján is változtathatunk. Ezek semmilyen extrával nem járnak, csupán külsőségbeli plusz. Ez jó eséllyel azért van, hogy ne az legyen, hogy a kezdő játékosok ne tudjanak mit kezdeni a profikkal, ő is eséllyel küzdjön a győzelemért. Így tényleg az egyéni képesség számít.

Hát akkor nincs más hátra, minthogy töltsük le az ingyenes és kiváló játékot, és legjobb tudásunk szerint versenyezzük a győzelemért. Ez a játék méltán öregbíti az F-Zero hírnevét.

F-Zero 99

Nem először csinálja a Nintendo azt, hogy egy sorozatát hosszú idő után éleszti újjá. Elég csak a Donkey Kong Country-ra gondolni, mely 1996 után 2010-ben kapott új játékot, de sokan várják a 2007-es Metroid Prime 3 után is a bejelentett folytatást. Ugyanígy tért vissza majdnem 20 év csend után az F-Zero sorozat is!

Bár egy kicsit csalóka ez a visszatérés, hiszen csak a Super Nintendo játék kapott egy remake-et, de milyen remake-et! Mindenben jobbá tették az eredeti játékhoz képest. A játék ugyan alapvetően megőrizte a Super Nintendo grafikáját, elsősorban a kocsik mozgásának fizikáját korszerűsítették. Simábban, könnyebben fordul a kocsi, a gyorsulása, mozgása is természetesebbnek hat. Ami újdonság, hogy már az első körtől kezdve használhatjuk az extra sebességet. Ez természetesen most is az erőmérő kárára történik. Viszont szintén újdonság, hogy ha fogytán van az erőnk, akkor nem lassulunk le. Ugyanúgy elérjük a teljes sebességet, de ha gyorsulásban vagyunk, akkor lassabban érjük el.

A négy játszható karakterés a kocsi ugyanaz, mint az eredeti Super Nintendós játékban. Még a tulajdonságuk is megegyezik: Tehát Captain Falcon (Blue Falcon) az általánosan jó versenyző, Dr. Stewart (Golden Fox) nagyon gyorsan eléri a végsebességét, de az ő végsebessége a legalacsonyabb, illetve az ő kocsija csúszik a legjobban. Ugyanakkor az ő kocsija töltődik újra a leggyorsabban. Pico (Wild Goose) az, akinek jó a végsebessége, Samurai Goroh (Fire Stingray) kocsiját a legkönnyebb irányítani és neki a legmagasabb a végsebessége, de mivel az nagyon lassan éri el, ezért egy ütközés után ha nagyon lelassul, akkor sokáig megy lassabban a kocsi.

A játék ugyanolyan Battle Royale jellegű online versenyjáték, mint a Tetris 99, vagy a Pac-Man 99, vagy amilyen volt a Super Mario Bros. 35, tehát világszerte 99 játékos egyszerre csap össze online a győzelemért. És ha számításba vesszük azt is, hogy már az első körtől használhatjuk a gyorsulást, így a töltőállomásnál igazi tülekedés alakul ki, így a káosz garantált. Nehéz követni, hogy épp hányadik helyen állunk, de pont ezért rettenetesen élvezetes az egész. Mindenki ugyanúgy az első helyre pályázik. Ráadásul a másik nagy újdonsága a játéknak, hogy mások összekoccanásából mi is profitálhatunk. Ugyanis aranyszínű kis szikrák pattannak ki az ütközésekből, amelyeket begyűjthetünk. Ezek egy külön mérőben gyűlnek. Ha megtelik, akkor az A-gombot megnyomva, a magasban találjuk magunkat, az égi pályán. Itt végig egyenletesen gyorsabban megyünk, és nem lesz bajunk abból, ha a falnak ütközünk. Ez természetesen csak rövid ideig tart, de nagyon jó lehetőség arra, hogy előrébb jussunk a mezőnyben. Természetesen mi magunk is kiüthetünk egy játékost. További újdonság ugyanakkor, hogy ha kiütünk valakit, akkor az erőmérőnk nagyobb lesz.

Lehetőségünk van spontán egy 99-es versenyt menni. A jegyeket ekkor is gyűjtjük, illetve a rangunk az alapján a gép kijelöl négy olyan rivális játékost, akik nagyjából mi a szintünkön állnak. Minél többet győzünk le közülük (végzünk náluk jobb helyen), annál jobban nő a rangunk. Ahogy a Mario Kart 8-ban a VR pontszám alapján, úgy az F-Zero 99-ben a rang alapján osztja be az online jelentkező játékosokat. Illetve különböző online küldetések is vannak, melyek óránként többször váltakoznak. Ezeket teljesítve szintén extrákban részesülünk. Emellett van Practice is, ami lényegében az időmérő. Ez a játék egyedüli offline része. Csak azok a pályák vannak megnyitva, melyeken előzetesen már versenyeztünk online. Ezeken viszont mind a négy kocsi legjobb idejét külön elmenti a rendszer. Ez jó alap arra, hogy lássuk, hogy mely pályán melyik kocsival vagyunk a legjobbak.

A garázsban meg a megszerzett extrákkal fejleszthetjük a kocsit. Ezeket az elért szintek után kapjuk meg. Kaphatunk jobb turbót, illetve a kocsi színét és alakját is változtathatjuk. Az utóbbiak konkrétan nem fejlesztik a kocsinkat, inkább a kocsik felhozatalát teszik változatosabbá. Jópofák, némelyek egészen dizájnosak. Elért eredmények után pedig jelvényeket kapunk. Ezek is inkább arra szolgálnak, hogy "kitegyük az ablakba", konkrét extrát nem adnak. Illetve a profilképünk autóját és hátterét is itt állíthatjuk be.

Első körben ezt kapjuk a játéktól, de szinte biztosak lehetünk abban, hogy a következő update-ekkel további újdonságokkal látják el a játékokat. Pályákat biztosan kapunk még, hiszen abból csak 7 van megnyitva. Az eredeti játékban pedig 15 pályán versenyezhetünk, a többinek a helye is ott van a Practice-ben. Most azon a hét pályán játszhatunk, amiken a SNES játékban időmérőt is mehetünk. Ha még extra játékmódokat is kapunk, az lesz az igazi, de jelen állapotában is azt lehet mondani, hogy kiválóan átdolgozták az eredeti játékot. Minden szempontból jobb lett, mint az eredeti. Én még azt is örömmel venném, ha offline is lehetne versenyezni (tipp egy jövőbeli játékmódra), és akkor tényleg semmi panaszom nem lenne. Talán annyi, hogy a modern betűtípus kevésbé illeszkedik a játék látványvilágába, de bár minden játéknak ennyi hibája lenne. A Nintendo nagyon ért a remake-ekhez! Annak idején a Super Mario All-Stars is telitalálat volt, a Super Mario Advance sorozatnál is azt éreztem, hogy a Nintendónak ez volt az eredeti terve a feldolgozott játékokkal. Az utóbbi években a Super Mario Maker érzékeltette igazán, hogy sok régi játék mutatna jól mai fizikával, erre adott végleges bizonyítékot az F-Zero 99. Nagyon szívesen megnéznék még régi játékokat hasonló feldolgozásban, de ha ez a feldolgozás lendületet ad egy vadonatúj F-Zero játéknak, akkor bőven megérte!

Grafika: 8/10
Játszhatóság: 9/10
Szavatosság: 9/10
Kihívás: 10/10
Zene / Hang: 10/10
Hangulat: 10/10

+ Kiváló online multiplayer, mindenben jobb lett az eredetihez képest!
- Inkább csak apróságok, de egyáltalán nem zavaróak

95%

The Super Mario Bros. Movie DVD és Blu-Ray

Nem, sajnos jelent meg Magyarországon a The Super Mario Bros. Movie DVD-n és Blu-Rayen, az én példányom is Hollandiából származik. Megkérdeztem az Xpress-t, hogy várható-e magyar megjelenés a Mario filmből, és mivel a kérdésemre nemmel válaszoltak, ezért úgy döntöttem, hogy egy holland barátom segítségével megszerzem magamnak Hollandiából. Tegnap megérkezett. Ezt a kiadványt szeretném közelebbről bemutatni.

Maga a film megítélésem szerint eléggé középszerű lett. Történet tekintetében nem kell nagy dobásra számítani, a Mario játékokat sem a történetük miatt szeretjük. Brooklyn úszik csőtörés miatt, de Pauline, a polgármester biztosítja a lakosságot, hogy ura a helyzetnek. A pánik az arcán mindenképp erről tanúskodik. A Mario fivérek tudják mi a feladatuk. Meg is nézik a csőrendszert, amikor az egy cső magába szívja hőseinket. Ám valamilyen furcsa okból kifolyólag Mario a Gombakirályságba kerül, míg Luigi a Sötétség Országába, melynek Bowser az uralkodója. A sárkánykirály dühösen veszi tudomásul, hogy egy daliás herceg környékezi Peach Hercegnőt, akinek ráadásul nincs is ellenére Mario. Így a feladat Mario számára kettős. Nemcsak Brooklyn csőrendszerét megtiszítani, hanem megmenteni a Gomba Királyságot Bowsertől, aki mindennek tetejébe feleségül akarja venni Hercegnőt.

A filmben különböző Mario játékokra jellemző elemeket jelenítenek meg. Rendkívül látványos, nagyon jól néz ki a Mario univerzum. Olyan, mintha megelevenedett volna a játék. Visszahozta az én gyerekkoromat is, mert kicsiként hittem abban, hogy valahogy el lehet jutni a Gomba Királyságba és Marióék oldalán harcolni Bowser ellen. Marióban pedig a játékos személye elevenedik meg. Ugyanúgy kissé esetlen, ártatlan, de optimista és eltökélt abban, hogy megmenti a Gomba Királyságot és Brooklynt. A játékos-mivolta leginkább akkor érhető tetten, amikor Hercegnő megmutatja azt az akadálypályát, melyen Mario bizonyíthatja a rátermettségét. Itt bennem is megelevenedett a sok újrapróbálkozásom a Super Mario All-Stars játékban. Azt gondolom, hogy a videojátéknak sok eleme van, mely méltán tette közkedvelt szórakozássá a videojátékokat, de aki nem tapasztalta meg a '90-es években, hogy milyen az, amikor sokszor végigmegyünk egy Mario pályán, majd sok küzdelem árán egyszer csak célba érünk, annak egy korszak maradt ki az életéből. Ezeket nagyon jól áthozták a filmbe. Emellett lehet keresni a különböző Mario játékokra jellemző easter egg-eket. Luigi félős mivolta a Luigi's Mansion sorozatot idézi, ahogy Bowser is inkább a Paper Mario szériában akarta feleségül venni Hercegnőt, Kamek pedig a New Super Mario Bros. Wii-ben öltötte magára Hercegnő gúnyát. De számos más Nintendo játékból is kerültek a filmbe érdekességek.

A filmmel mégsem vagyok teljesen elégedett. Az első és legszembetűnőbb hibája bizonyos szereplők, elsősorban Peach Hercegnő és Toad személyiségének jelentős megváltoztatása. Őket nem a vagány mivoltuk miatt szeretjük, hanem pont a visszafogott, szerény, kedves személyiségük okán. De az egész filmre jellemző, hogy igyekezték amennyire lehet, a hollywoodi trendekre igazítani. De tele van a film sablonokkal, melyek következtében kapunk egy tökéletesen középszerű alkotást, amit csak a Nintendo világa tesz egyedivé. Egyébként egyáltalán nem maradna meg az emlékezetekben a film. Egyáltalán nincs benne szív és lélek. Nem izgalmas, Toad vagánysága is csak akkor vicces, amikor előáll a behemót nagy gokartjával, egyébként nincs olyan kedvesebb, megindítóbb jelenet, vagy bármi olyan, aminek köszönhetően átéreznénk a kalandot. A Mario játékosok, meg általában a Nintendósok fogják értékelni a filmet, de úgy vélem, hogy azok nem fogják igazán nagyra tartani filmet, akik nem játszanak.

Maga a kiadvány nagyjából rendben van. Érdekes az, hogy Mario és Luigi vannak a lemezeken, de a borító DVD-n jobban néz ki, mert kevésbé négyzet alakú, ennek köszönhetően a karakterek jobban el vannak osztva. Nem tudom, ki találta ki azt, hogy mindenki középre legyen betuszkodva, láttam már néhány ilyen borítót, plakátot, egyik se tetszett. Egyrészt így mindenki nagyjából egy helyre van zsúfolva, másrészt a borító két oldalsó részre szinte teljesen üres. Bár itt a Mario filmnél ötletesen megcsinálták a Gombakirályság van az egyik oldalon, a Sötétség országa pedig a másik oldalon, de önmagában az elrendezés nem tetszik.

A film angol, francia és holland szinkronnal és felirattal nézhető meg.

El van látva extrákkal mind a DVD, mind a Blu-Ray. Magyarra fordítva az alábbiakat tartalmazza.

• Ismerd meg a stábot!
• Fejlődés: A Super Mario Bros. Movie készítése
• Super Mario Bros.: Movie kalauz
• Peaches videoklip dalszöveggel
• Anya Taylor-Joy vezetési tanácsai

Mennyiségben nagyjából 1 óra az egész, de ha a minőséget nézem, alig van a lemezen hasznos információ. Csak a szokásos jópofizás megy, hogy mennyire imádtunk dolgozni filmen, felületesen bemutatták a karaktereket, hogy s mint készült a film, de konkrét újdonságból kevés van az extrákban. Az jó, hogy Miyamoto Shigeru és Kondo Koji is nyilatkoztak, illetve néhány easter egg-re itt is felhívták a figyelmet, a Peaches videoklip szintén jópofa, főleg mivel Jack Black zseniális előadása tette igazán igazám emlékezetessé a dalt, de aki látott már DVD és Blu-Ray extrákat, azt konkrét meglepetés nem fogja érni.

Tehát ez a kiadvány önmagában semmiben nem forradalmi. Hangulatos, mert Nintendós, de egyébként egy felejthető filmet nézhetünk meg, az extrák se tartalmaznak semmi különlegeset. Igazából már az előzetesek se biztattak engem sok jóval. A karakterdizájn nekem nem jött be, és már ott lehetett látni, hogy tipikus hollywoodi animációval lesz dolgunk. Valamennyire színesíti a Nintendo hangulatvilága, de az is annyira egyedi, hogy még ebben a filmben is könnyű kiszúrni a különbségeket. Mások ügyesebben csinálnak animációs filmeket. Annyi értelme van a filmnek, hogy ha az abból fakadó nagy bevétel ténylegesen arra készteti a Nintendót, hogy újabb játéksorozataik filmadaptálási jogát adják el, és mondjuk érkezik egy ténylegesen jó The Legend of Zelda film, akkor lesz igazán jó dolog a Mario film. Másfelől meg összességében része lesz a Nintendo gyűjteménynek.

Film: 5/10 Kép: 10/10 Hang: 8/10 Extrák: 4/10 Külcsín: 6/10 + Gyönyörűen látványos, jó helye lesz a Mario-gyűjteményemben. - Ha nem Mario lenne a főszereplő, akkor elfelejtenénk a filmet. 55%